Pesti Hírlap, 1925. december (47. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

a kereskedelmi szerződés ügyét is. Az osztrákok ugyan­is több héttel elodázták a tárgyalások folytatását, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a Népszövet­séget rábírják arra, hogy a magyar kormányra nyo­más­t gyakoroljon és az osztrák érdekek szempontjá­ból kedvező engedményekre késztesse. A már megké­dett tárgyalások azért hiúsultak meg, mert az osztrákok a liszt és a bor kérdésében nem akartak olyan koncessziókat biztosítani a magyar kormánynak, amelyeknek alapján a két kormány között a közeledés lehetővé vált volna. A Népszövetség mostani tanácskozásain foglal­kozik az osztrák szanálás kérdésével is és ezzel a kér­déssel kapcsolatban kerü­l majd minden bizonnyal szóba a magyar-osztrák kereskedelmi szerződés ügye. M­­OGBrnói szerződ­ést a smréi külügymémi&Miércumfo­n írják alá. Briann rövid ideig marad Londonban. — A német tagveztők nem ismerik el a szerzződést. London, nov. 30. (Ki Pes­ti Hírlap tudósítójának távirata.) A locarnói szerződést holnap a brit kül­ügyminisztérium fogadótermében fogják aláírni. Ezt az ünnepélyes alkalmat, amikor elsőizben írnak alá nemzetközi szerződést, mozgófényképen is megörö­kítik. Berlin, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Amióta Hindenburg elnök aláírta a locarnói szerződésekről szóló törvényjavaslatot, a német faj­védők még hevesebben támadják úgy a szerződést, mint a kormányt A nagynémet szövetség hirdetmény­ben közli, hogy a „fajvédő Németország" a locarnói, szerződést nem ismeri el, m­ert a német nép becsületé­nek és életszükségletének támad. A birodalmi gyűlés határozata az alkotmány megsértésével jött létre. A fajvédők számára — mondja a hirdetmény — locar­nói szerződés egyáltalán nincs. A Havas iroda értesülése szerint Briand csak rövid ideig marad Londonban, mert december 2-án már visszatér Párizsba, épen ezért Londonban nem is vesz részt semmiféle lakomán. Ennek ellenére azt hiszik, hogy londoni tartózkodása során beható megbeszélések várhatók Chamberlain, Briand, Luther és Stresemann között. Briand tárgyalni fog Churchill kincstári kan­celláral is az adósságok kérdésében A német delegáció Londonban. London, nov. 30. (Wolff.) A német kiküldötte­ket megérkezésükkor a Viktória-pályaudvaron dr. Sthamer londoni német nagykövet, lord d'Abernon berlini angol nagykövet, Chamberlain, Sir William Tyrrell, valamint a diplomáciai testület tagjai fo­gadták. Luther birodalmi kancellárt és dr. Stresse­mann birodalmi külügyminisztert Ch­amberlain a legszívélyesebben üdvözölte. Chamberlain azután a belga kiküldöttek kocsijához ment és őket is üdvözöl­te. A tömeg a kiküldötteket lelkesen éltette. Briand és Bonos Londonba utazott. Párizs, nov. 30. Briand miniszterelnök a calaisi déli gyorsvonattal Párizsból Londonba utazott Ugyanevvel a vonattal utazik Benes cseh külügymi­niszter is. Benes csütörtökön vagy pénteken London­ból viszatér Párizsi­a, hogy azután Genfbe utazzék. Bomlófélben a cseh­ koalíció. Prága, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A kormányalakítási tárgyalás ma váratlan fordulatot vett. Svehla miniszterelnök este kilenc órakor a köztársaság elnökéhez ment, hogy a kormányalakításra vonatkozó eddigi kísérleteiről jelentést tegyen. Bejelentete az elnöknek, hogy tár­gyalásai azok miatt a differenciák miatt, amelyek a­ csehszlovák néppárt és a szocialista párt között állottak elő, nem vezettek eredményre. A vitás pont a közoktatásügyi és kulturális tárcának betöltése, ami eddig a szocialistáké volt, most pedig a kleri­kálisok a maguk részére igénylik. Svehla miniszter­elnök bejelentette, hogy misszióját befejezettnek te­kinti. A köztársaság elnökének azt ajánlotta, hogy a kormányalakítási tárgyalásokkal a sorrendben következő második legnagyobb párt vezetőjét, msgr. Schramek klerikális párti egészségügyi minisztert bízza meg. Sc­hramek kormányalakítási kísérlete még kevesebb kilátással kecsegtet, mert a szocialista pártnak a klerikális kormányelnökkel szemben való állásfoglalása a parlament munkáját lehetetlenné fogja tenni. Pozsony, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A tót néppárt vasárnap reggel meg­tartotta előre bejelentett nagygyűlését, amelyen mintegy tizenötezren vettek részt. Hlinka a Dómban misét mondott, azután a népgyűlésen beszélt. Kije­lentette, hogy a tót néppárt a csehszlovák köztársa­ság alapján áll, de a Felvidék számára teljes auto­nómiát kíván és a kormánnyal addig semmiféle tár­gyalásba nem bocsátkozik, amíg Szlovákia autonó­miáját pro­grammjába nem veszi. A gyűlés teljes nyugalomban ért véget. A.& ördögkerék. Irta: ///. Ilegelia* Sándor Húsz évet töltött Elena nővér, idegbetegek szol­gálatában. Lelke finomságával képes volt követ­ni a feldúlt idegrendszer kilengéseit, álképzeteit, torz gondolatmenetét, é­s aztán beilleszkedve a be­teg lelki életébe, abból kifolyólag, abból kiindulva próbálta a beteg idegrendszereket újra éppé, ren­dessé, a napi életbe bekapcsolhatóbbá tenni. Elena nővér nagy türelmét, csak krisztusi szíve múlta felül! Áldott lélek volt, igazi földre szállt angyal, aki csak egy célt ismert, egy életfeladatot, hogy megmentse, ápolja, egészségessé varázsolja betegét, képes volt saját magát sanyargatni, képes volt lemondani saját életéről is, csakhogy feláldoz­hassa azt védence kedvéért, életéért. Hihetetlen ta­pasztalata volt ezen a téren, sokat tudott, sokkal többet, mint a diplomás orvosok, hiszen ezek csak koronként, pár percre látták a betegeket, ő pedig állandóan velük volt és így megfigyelése mindenre kiterjedt, mindent észrevett, mindenről tudott, ami a beteg körül történt, vagy ami a beteg belsejében végbement. Érdekes nő volt, az „Übermenschek" sorából, akik saját lényük érdekeit teljesen alárendelték esz­méjüknek, hivatásuknak. Ha jó kedve volt és nem volt nagyon igénybe véve, szívesen elbeszélgetett tapasztalatairól, amelyek érdekesebbek voltak az orvosi könyveknél, mert a való élet áradt minden szavukból, az ember felé, a való élet, amely mese­szerű fordulataival minden regényt messze maga mögött higy, érdekesség tekintetében. De ime, egy eset, Elena nővér emlékeiből: — Maguk köznapi, rendes életet élő emberek, még elképzelni sem tudják, hogy a lelki betegség­nek hány válfaja hány árnyalata van. A rét szinei tavasznyitáskor nem tarkábbak és dúsabbak, mint az idegbeteg fantá­zia virágai. Volt egy nagykeres­kedő a kezem­ alatt, aki érdekes pályát futott meg, valósággal az ördögkerék forgását játszotta el, amely nagy lendülettel mindig oda tér vissza, ahon­nan lendülő útjára elindult. Ez a kereskedő por­cellánüzlettel foglalkozott, neve Weiszmann volt. Nagyon szegény sorsból startolt, hogy szédületes karrierjét megfussa. Ő nem szégyelte, hogy eleinte ő maga szolgálta ki vevőit, még az árukat is elvitte a megrendelők lakására, egyúttal boltos és keres­kedőinas volt egy személyben. Nagyon lassan tu­dott csak annyira menni, hogy segédet fogadhatott, aztán inast, majd nagyobb bolthelyiséget, aztán pénztároskisasszonyt, nagy boltot, könyvelőt, fiók­üzletet, még egy fiókot, aztán így tovább, tovább, míg kinőtt az 5 hatalmas vállalata. Első öröme az volt, hogy legelső bolthelyisé­gét, ahonnét pályáját megkezdte, visszavásárolta és itt is tartott fönn emlékképpen egy üzletet. Ez eddig rendes fejlődésü életmenet volt, most jött az­tán a rázkódás, mely Weiszmannt megh­ibbantotta. Egy barátja ösztönzésére börzeüzletbe bocsátkozott és ezen egy nap alatt egy oly hihetetlen nagyságú összeget nyert, mely sokkal nagyobb volt, mint egész nehéz munkásélettel megteremtett vagyona. Ez annyira felizgatta, hogy nem tudott sem aludni, sem ülni, hanem egész nap járt-kelt szobájában és ott egyik tükörtől a másikhoz menve önmagában gyönyörködött, mintha ezt mondaná: „Hát van-e ilyen ember még egy is a földön?" „Mindenki tör­pe ehhez, mert ez a legnagyobb, — ez a világ urai" Mire újra az emberek elé került, teljesen megvál­tozott, nem egy szerény ember volt többé, hanem egy magasabbrendű lény, a világ ura — Napóleon. A kis német kereskedő egyszerre elfelejtette anyanyelvét és csak franciául beszélt, hatásos pó­kokban beállítva magát, járt föl s alá az emberek között és parancsszerűen intézkedett. Fejedelmi életet kezdett és mindenkinek audienciára kellett jelentkeznie, ha vele beszélni óhajtott. Ilyen állapotban volt, mikor a rokonai behoz­ták őt a szanatóriumunkba. Nagyon jól jellemezte őt egyik unokaöccse: „Nem tudta a vagyon nagy vagyont elviselni, mikor az hirtelen rászakadt, összetörte." Én voltam mellé rendelve és én fogla­latoskodtam közüle. Mikor bemutatkoztam neki, császári mozdulattal intett, hogy megértette jelen­tésemet és aztán távozást parancsolt. Eredeti jelen­ség volt, így átalakulva, kiforgatva önön énjéből. Szentül meg volt győződve arról, hogy ő Napóleon és ezért, ha jó kedve volt és kegyes akart lenni irá­nyomba, akkor Szent Ilona szigetére hivott és biz­tosított kegyeiről. Koronként lejött a szanatórium nagy szalonjába, ilyenkor „cercle"-t tartott a többi beteg között és nagyszerű uralkodói gesztusokkal és megjegyzésekkel intézte el képzelt alattvalóit. Itt történt meg, hogy összetalálkozott egy an­gol fiatalemberrel, akit rokonai azért helyeztek el nálunk, mert őrült pazarlásai tönkre tették az egész családot; ennek a hite az volt, hogy ő walesi herceg. A tragikomédia ott kezdődött, hogy „Napoleon" egy alkalommal a társalgóban roppant haragra lob­bant a ,,walesi herceg" ellen, mert ez nem köszön­tötte illő módon, sőt a „cercle" alatt ülve maradt. Ebből nagy baj támadt. „Nem akarta többé látni!" „Annál is inkább, mert — mint mondta — még most sem felejtettem el azt, amit az angolok velem tettek !" Ezzel egyelőre a „cercle"-ket be is szün­tette. Az orvosok kísérleteztek vele, mindenféle módszer szerint, hogy ebből a rögeszméjéből ki­gyógyítsák. De minden igyekezetük meddő maradt, mert Weiszmann konokul megmaradt az agyába befészkelődött gondolat mellett, hogy ő Napóleon, és ezért feláldozott mindent, még vagyonát is. A diagnózis pontosan megállapította, hogy Weiss­­mannt az reszkedtette meg, hogy a mesébe illő va­gyont szerzett pár nap alatt és ez az öröm, ez ellen való nagy lendület, lelki föllángolás, a fáradt ideg- PESTI HÍRLAP 1925 december­e, kedd. Engedmény a romániai hincsansaégeknek a magánoktatás terén. Bukarest, nov. 30. Anghelescu közoktatásügyi miniszter a legutóbbi minisztertanácson beterjesztette a magánoktatásról szóló törvényjavaslat ama módo­sításait, amelyeket a kisebbségi egyházak kiküldöt­teivel folytatott tanácskozások után hajtott végre a javaslaton. A minisztertanács a módosításokat elfo­gadta. A minisztertanács után Angfielescu miniszter este 9 órakor fogadta az újságírókat és közölte velük azokat az engedményeket, amelyekett a magánokta­tási törvényjavaslattal kapcsolatban a kisebbségek­nek tettek. Anghelescu kijelentései szerint biztosítot­ták a kisebbségek anyanyelvének használatát a saint­germaini kisebbségi szerződés rendelkezései szerint. Egyidejűleg a kormány biztosította az állam ellenőr­zését is arra vonatkozólag, hogy az iskolákban nem csinálnak politikai propagandát. Anghelescu minisz­ernek a magánoktatási tör­vényjavaslat módosításával kapcsolatban tett nyi­latkozata élénken foglalkoztatja az erdélyi kisebbségi egyházi köröket. Ezek szerint a kormány engedmé­­nyeivel szemben tartózkodásra int az a körülmény, hogy az egyházaknak a Népszövetséghez Intézett pa­naszára adandó válasszal Pteancut az erdélyi iskolák vezérfelügyelőjét, küldték Genfbe, mert a sérelmezett iskolapolitikának egyik főharcosa épen Pteancu dok­tor, aki elutazása előtt hosszabb tan­ácskozásokatt folytatott Anghelescuval A Briand-kormány programm­a. Párizs, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A ma megtartott minisztertanácson megál­lapították a szövegét annak a kormánynyilatkozat­nak, amelyet szerdán Briandnak Londonból való visszatérése után a kamara elé terjesztenek. A kor­mánynyilatkozat első része a pénzügyi problémával foglalkozik és bejelenti a végrehajtását a Loucheur­rel együttesen kidolgozott szanálási tervezetnek, amelynek részletei azonban még nem ismeretesek. Az 19­26. évi költségvetést egyensúlyba hozzák és ugy a kamarában, mint a szenátusban minél hamarább letárgyaltatják. Loucheur új adó bevezetését, is ter­vezi, évi ötmilliárd hozadékkal, ugy hogy hét­­ éven belül harmincötmilliárdnyi jövedelemmel lehet szá­molni. Ami a kincstári utalványokat illeti, a kormány folytatja a tárgyalásokat a nemzetközi adósságok rendezésére. Briand már londoni tartózkodása alatt tárgyalni fog erről a kérdésről Churchille. Külügyi tekintetben Briand bejelenti a Locarnóban megkezdett pacifista politika megvalósítását a feszültségek enyhí­tésének irányában, Marokkóra vonatkozólag pedig a gyors és a Franciaország számára dicsőséges békekö­tést helyezi kilátásba, minden további felesleges vér­ontás elkerülésével. Belpolitikai tekintetben a kor­mány a kerületi választási rendszernek és a szociális reformoknak megvalósítását igéri. A pápa megszakítja vatikáni fogságát 7 Róma, nov 30. A triburia közli azt a szállongó hírt, mely szerint a pápa Assisi Szent Ferenc évszáza­dos ünnepségére, amely a jövő év folyamán a szent­nek híres kolostorában lesz, Assisibe utazik. Ha ez a hir igaznak bizonyul, akkor ez rendkívül­­nagyjelentő­ségű esemény volna, mert a pápa első izben szakítaná meg önkéntes vatikáni fogságát, melyet 1870 óta, Ró­mának az olasz királyság által való elfoglalása óta ks fog­lalt magára. A Vatikán azonban ezt a hírt még nem erősítette meg. Assisi Szent Ferenc küszöbön álló jubileumi ün­nepsége alkalmából az olasz kormány az assisii Szent Ferenc-kolostor vitás birtokának kérdését olyképen intézte el, hogy a kolostort átengedte a Szent Ferenc­rendnek. Megkezdődtek a magyar-szerű tárgyalások. A magyar és a szerb kormányok között hosszabb időn át folyamatban levő pénzügyi tárgyalásokat ma Budapesten­ újra megkezdték. A tárgyalások pro­gram­ján szerepelnek: a régi koronatartozások és követelések rendezése, a letétek kiadása, a nyugdíj­kérdés, a gyámpénztárak, valamint a határ által ket­tészelt törvényhatóságok vagyonának ügyei. Magyar részről Wodianer meghatalmazott miniszter, szerb részről pedig Jankovics Péter, a szerb közigazgatási bíróság elnöke vezeti a tárgyalásokat

Next