Pesti Hírlap, 1926. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
Az újévi szám ára 3000 K. BUDAPEST, 1926. előfizetési árak: Egy hóra 00.000 korona, két hóra 95.000 korona, negyedévre 135.000 kor. Egyes szám ára pályaudvaron is 2000 kor., vasárnap 4000 kor. Küli kétszeres az előfizetési ár. XLVIII. ÉVFOLYAM, 1. (15.878) SZÁM PÉNTEK, JANUÁR 1. 0%1 1 1 .------------------% V Bárd Miklós. Újévi gondolatok. Irta Rákosi Jenő. Gyermekkoromból maradt meg a fejemben egy társasjátéknak — persze, népies játéknak — a következő kezdete: Heráj-heráj káplár uram, ki van odakünn? Ezt az asztalra kopogtatva kellett mondani. Többet már nem tudok belőle. Talán akad valaki a Dunántúl, aki többet is tud még. De most, Szilveszter estéjén ime rákopogtatok asztalomra és elmondom a varázsigét: — Heráj-heráj, ki van odakünn? És egy titokzatos hang felel a kérdésemre: Én vagyok! Az uj esztendő. Oh, te vagy, te titokzatos jövevény, szép mosolygó gyermekarcoddal. Hol van a tebréd, amellyel jössz, és mi van benne a számunkra? Mert attól, amit te hozol, attól függ a mi sorsunk javarésze. De az éjféli vendég csak mosolyog a fiatalság ígéretes mosolygásával, rándít egyet titokzatos batyuján és nem árul el semmit. Igaz, csak egy évre valót hoz magával, de ami egy éven át történik velünk, annak kára vagy haszna átmegy velünk az új mesgyéken, új esztendők küszöbén keresztül a nemzet jövőjébe. De mit is beszélek a fiú batyujáról és titkairól! Ami történni fog, az már ott van megfoganva Bethlen István gróf és segítőtársai koponyájában és jellemében. Azokéban, akik vállalkoztak arra, hogy az ország sorsát intézzék, hajóját kormányozzák. Beszélnek is eleget róla, tervekkel kecsegtetnek, munkaprogrammokkal etetnek és szándékaikkal kápráztatnak. Mindez azonban inkább arra való, hogy eltakarja azt, ami történni fog velünk, semmint arra, hogy sorsunk útjait egyengesse. Én tehát, amikor Szilveszter estéjén a nemzet sorsáról elmélkedem, nem szívesen bocsájtka-Bukarest, dec. 31. (Orient Rádió.) Hivatalosan jelentik. Károly trónörökös a királyhoz intézett levélben bejelentette a trónutódlásról való visszavonhatatlan lemondását és egyszersmind lemondott mindazokról a kiváltságokról, amelyek őt, mint trónörözöm a politika ingoványaiba, ahol nincsen szilárd út, csak imbolygó lidércjáték dicsekvő jószándékok és szemfényvesztő ígéretek képében. Én ennél, a magambaszállás komor óráiban reálisabb területre vágyódom s egy most megjelent könyv, Bárd Miklós versei révén az irodalom, a szellemi élet berkeibe menekülök. Elvégre sorsunkat nem lél a pártcsaták és hazug kormányprogrammok fogják végső instancián eldönteni, hanem nemzeti kultúránk reális értéke. Az irodalomban nyilvánul meg és lép a világtörténet ítélőszéke elé megtestesülve, kinyilatkoztatásképen az, ami valamely emberfajban szellemi és erkölcsi érték rejlik. Az irodalom a nemzet igazi, belső arculatát mutatja. Minden egyéb csak testi vonásait rögzíti a kortársak elé. A költészetben az igazi nagyságok, akik egy-egy nemzet lelki világát reprezentálják, csak a nagy egyéniségek. A mi nemzeti költészetünk első nagy üstököse, aki véres üstökkel vonult fel nemzets egünkön, a magyar lélek, a magyar hivatás, a magyar sors inkarnációja Zrínyi Miklós volt. Utána elsőnek Csokonai Vitéz Mihály szökik fel hihetetlen magasságba, aki kora süket éjtszakájának tragikus levegőjében vergődik, s kinek zsenijében megszólalt a következő század költői kivirágzásának egész széles skálája, akinek pár kötet verse úgyszólván bűvös tükre annak, ami jönni fog. És jött elsőbb Katona József az ő intranzingens históriai magyar lelkével, melyet kora még nem tudott megérteni. Majd jött Vörösmarty Mihály, akiben kora klassziko-ideatiszköst és mint a királyi család tagját megilletik A király a lemondást elfogadta és a ploestii kastélyban ma megtartott tanácson közölte ezt az elhatározást. Kijelentette, hogy unokáját, Mihály herceget fogja trónörökösnek kikiáltatni tikus iránya világirodalmi nívóra lendült. S mint ahogy Aiszkülosz Agamemnónjában Trója bukásának, az altájok diadalának hírét a hegyek csúcsán felgyújtott tüzek, egyik a másiktól elkapva Hellászba röpítették: Így gyújtotta meg fáklyáját Petőfi Vörösmartyn, Petőfin Arany, Aranyon ... de várjunk. Ezek voltak költészetünk nagy egyéniségei, akik egymáson fogtak tüzet, de mindenik a maga sajátos lángján égett el. Más színben, más hőfokban, más lobogással, a saját külön magáéval, de mindenik ugyanazon egy oltárról vett tűzzel: a magyar géniuszéval. Petőfi fenoménszerü magyarságát, mely egyszerű, tiszta, világos, mint az Alföld levegője, melynek képzelete reális tükre a valónak, mint ahogy a délibáb tükrözése a földnek s tájéknak, melyet az éghez közelebb emel, ezt a magyar lelket néha meg-meg csapja s szilaj kitörésekre ragadja származása szláv vére és csodás, félelmes fényt ad szárnyaló ihletének. Arany János költészete a tipikus, tiszta magyar, plasztikus, szemérmes, nyugodt, derült, a humor aranyporával meghintve. Ahol komor húrokat penget, ott is inkább csak az őszi köd úszó pasztái, a melankólia borongása üli meg költészete átlátszó levegőjét. Az ő idejük óta a magyar költői horizonton egy megdöbbentő egyéniség merült fel: az Ady Endréé. De az csak fölcsillant, hony hamar és végkép elmerüljön kora iszapjában. Ady Endre föllépése forradalmi volt. A nemzeti magyar költészet ideáljait detronizálta, hangban, formában, gondolkozásban, politikai, prelppi is ifmy Tifin Mikor a háború meghal. Politikai regény 1970—71-ből. Irta: Hegedűs Lóránt. A főtitkár a vizsga után a következőt jelentette a vezérigazgatónak: — Gógánfalvy Tilda kisasszony magyar próbaajánlatban sok a hiba. így címezte: Seicsak, „egyelőre“ helyett „egyenlőre.“ A német próbaajánlatban sok a hiba. így címezte: Seiner hochgeboren Excellenz, Graf Imbis von Vastagh. . . — És a szóbeli? -- kérdezte Klar türelmetlenül. . __A kamatszámitásnál segítettem. De mikor azt mondtam, hogy viszonyszámítást csináljon valutáról, akkor a szemembe nevetett. Klár végigsétált a szobáján. — Tegyünk próbát vele. Kell egy kicsit dzsentrivel keverni a személyzetet. Délelőtt a hitellevélosztály várakozótermében lesz. Ott kell valaki, aki beszél a várakozó idegenekkel a bank nagyságáról. Délután Hincz igazgató úr műszaki osztályában fog segíteni a rádiókapcsolásnál, így sodorta a forgószél Gógánfalvy Tildát Hincz János irodájába és még el sem telt a gyászév. Tilda már kipróbálta nagy művészetét, a szembekapcsolást. Nincs az a cipőgomboló, amely úgy tudná a gombos cipőt begombolni, mint ahogy ő tudta a szemét a férfiak szemébe bekapcsolni. A derék Hincz az ő ötven évével, agglegényes mivoltával és irodalmi kutatásaival, lassanként zavarba jött. Mikor egy Herczeg Ferenc-emlékünnep alkalmával látta, hogy Tilda hogy figyel az Akadémia felolvasásaira, elmúlt az az aggálya, hogy talán nem elég komoly lélek az, akiért lassan lángra gyűlt. Tilda sohasem mondta meg neki, hogy modellkalapja volt és így nem mozdulhatott meg az ülés alatt, hogy a kalapot jobban láthassák, így éltek együtt. Tildából méltóságos asszony lett, ki csak tizenegy órakor kel fel, míg egyszer újra kitört belőle az apja játékos természete. Ha sikerült méltóságos asszonynak lennie, miért ne lehetne kegyelmes grófné? Mikor Hincztől meghallotta, hogy Vastaghné szívbaja erősen súlyosbodott, addig mesterkedett, mig a grófot meghívták ebédre. Az ebéd végén a gróf úszott a boldogságtól, Tilda folyton az ő beszédeit idézte. A pintyeket nem lehet jobban lépespálcával megfogni, mint egy politikust az idézésével. Ha beszédét hallja idézni, azt hiszi, hogy Clio, a történet istennője, áll a háta mögött és érctáblába vési mondásait. Tilda pedig idézett az asztal végéig. Hogy ez idézetek között volt olyan is, amit Vastagh sohasem mondott, az a dolog lényegére nep tartozik. Az bizonyos, hogy igen meleg kékszoritás lett az ebéd vége, azután találkozás a budai korzón, most pedig repülnek Budagyöngye felé. A repülőautó megállt Budagyöngye táján egy panzió kerítésénél és mikor a gróf kisegítette Tildát, azt mondta a gépkocsisnak: — Holnap reggel tízkor jöjjön értünk. A panzió műkőkerítéséből sarkantyuvirágok hajladoztak ki. Gróf Vastagh Tildával egyenest a jázminlugasba tartott, ahol titkárával a vacsorát megrendeltette dr. Braun névre. Természetesen azt hitte, hogy inkognito van. Minden szerelmes ezt hiszi. — Főpincér! Én vagyok dr. Braun. — Igenis kegyelmes . . . igen, doktor úr! A lugasban van terítve — mondta a bókoló főpincér és magában számitgatta, hogy menynyi borravalóra lehet kilátás. A Svábhegy fölött lassanként kihűlt a vörös ég s a csillagok feltünedeztek. A jázmin illata bódítóan terjedt a levegőben. Gróf Vastagh és Tilda leültek a lugasban és szembenéztek egymással. Mindegyik azt hitte, hogy uralkodni fog a másikon. A vacsora nagy zajjal kezdődött, mert grófunk híres volt arról, hogy ha spárgát evett, azt három kilométerre lehetett hallani. Tilda biztosan hitte, hogy győzni fog a küzdelemben és ezért bátran elkezdte mondókáját: — Bámultam a gróf múltkori beszédét, mikor megjósolta, hogy Ausztria Németországhoz fog csatlakozni. — No lássa, kedveském, — mondta gróf Vastagh és egy ellenállhatatlan erő arra bírta, hogy Tilda kezére tegye a kezét — a csatlakozást én jósoltam meg először. Igaz, hogy az osztrákok Svájchoz csatlakoztak és most a két alpesi ország együtt van, de a csatlakozás gondolatát én vittem bele a politikába. — Ha lehet, mindig ott ülök a karzaton — felelte Tilda, — tudja, Valami van a hangjában. — Ezt többen is mondták»— válaszolta. 5 Károly román trónörökös lemondott.