Pesti Hírlap, 1926. február (48. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
BUDAPEST, 1926. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50.000 korona, két hóra 95.000 korona, negyedévre 135.000 kor. Egyes szám ára (pályaudvaron is)2000 kor. ,vasárnap 4000 kor.Külf. az előfizetési ár kétszeres. A mai szám ára 3000 kor. XLVIII. ÉVFOLYAM, 26. (15.903) SZÁM. FEBRUÁR 2. LÉGRÁDY TESTVÉREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Budapest,V.ker., Vilmos császár út 78. szám. Telefon 122—91. Fiókkiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet körút . A vádirat. írta Rákosi Jenő. Ma indul meg a frankügyben a pótvizsgálat, amelyet a francia miniszterelnök diplomáciai beavatkozása tett szükségessé, és tegnapról mára adták ki a vádiratot, melyet a Pesti Hírlap jelen számának más helyén talál meg az olvasó. Az ember nem tudja kitalálni az ügyészség türelmetlenségét. Minek ez a sietség. Mi, akik kívülről nézzük ezt a commedia de infernet, mi alapos és nem gyors munkát várunk. Egyfelől itt van egy nagy, sőt szörnyű gonddal és nem kicsiny óvatossággal megszerkesztett vádirat, és másfelől itt van a Zrínyi utcai méhkas megzörgetve, és lázas munkára serkentve minden lakója, hogy az új vizsgálatra vesse magát. Kérdés, mennyiben bővül és mennyiben módosul a már kész vádirat, és milyen revízióra szorul az új vizsgálat szomorú vívmányai által. Nekem mindenképen úgy tetszik, mintha igazságszolgáltatásunk két darabban akarná levágni ennek a falánk és kártékony vérebnek, a frankhamisításnak a farkát, gondolván, hogy igy tán kevésbbé fáj ennek a sokféleképen megsanyargatott országnak. Nem tartom feladatomnak, hogy a k. ügyészség opuszát bírálgassam, hiányokat vagy ellenmondásokat böngésszek benne. Valóság az, hogy érdekes és izgató, mint egy Conan Doyle detektívregény. Nagy része ismeretes a Pesti Hírlap eddigi közleményeiből, de talál az olvasó benne új dolgokat is, melyektől elképed az ember. Olybá veszem, hogy az ügy két részből áll: egy politikai és egy büntetőjogi részből. Az előbbivel foglalkozik a kiküldött és munkában levő parlamenti bizottság, a kriminalisztikus összefoglalásra törekszdik a ma közismertté lett vádirat. Engemet a politikai rész érdekel elsősorban akkor is, amikor a vádiratról kell írnom. Két dolgot kerestem benne, amit nem találtam meg, két oszlopos és döntő jelentőségű kérdésre a feleletet. Első, hogy kik csinálták ezt a nagyszabású vállalatot; a másik, hogy mért, mi célból csinálták. Mind a két dologra nézve egy egész sor pletyka, hír és híresztelés van forgalomban, ellenben a vádirat könnyen megy túl mind a kettőn, azon a kettőn, amelytől voltaképen kaphatná jelentőségét mind a többi, ami a vádiratban benne van. Mikor pedig én ezeket a kérdéseket feszegetem, engemet akkor nem izgat semmiféle párt- vagy egyéni érdek. Semmi, ami a belső politikát alterálhatná, egyes politikusokat vagy pártokat érinthetne, változásokat, vagy válságokat idézhetne föl. Engemet csak az érdekel, hogy azt a sokféle veszedelmet, amit mai stádiumában ez az ügy országunkra nézve jelent, lehetőleg elhárítsuk, ami érzésem szerint már csak egy dologggal érhető el: az ügynek teljes és föltétlen földerítésével az érdekeltekre, vagyis bűnösökre nézve ép úgy, mint a vállalat céljaira vonatkozólag. Mert kikből áll ez a pénzhamisító társaság? Ismert és sokat emlegetett közéleti férfiakból. Egy dúsgazdag, de súlyosan eladósodott főúrból. Egy előkelő köztisztviselőből, akinek a főnöke a belügyminiszter; egy másikból, akiért a pénzügyminiszter felel; egy főpapból, aki a hadsereg kötelékébe tartozik és kisebbekből. Ezek közül csak a főúr alkalmas arra helyzeténél fogva, hogy föltehessük róla, hogy a saját hasznára megy pénzt hamisítani. De ki ne nevetne ki bennünket, ha azt állítanók, hogy a többiek barátságból állottak be hozzá, hogy segítsenek az állapotán. Ezt nem is mondják, sem ő, sem vádlott társai, de a vádirat sem, amely ez irányban csak azt tartalmazza, hogy a herceg úr a hamis pénz nyereségéből csak a vállalatba befektetett pénzét óhajtotta visszakapni. Értelmetlen dolog tehát, hogy állami főtisztviselők csak így összeálljanak bankóhamisítóknak. Hogy nappal intézzék az ország fontos anyagi és erkölcsi érdekeinek szolgálatát, hatalmat gyakoroljanak országos jelentőséggel, este pedig összeüljenek a herceg ur lakásán és hamis francia pénzt gyártsanak a nagy ur kártya- és egyéb adósságainak kifizetése végett. Itt egy háttérnek kell lennie, amelynek ismerete nélkül ez az egész frankeset érthetetlen és értelmetlen, s melynek a felderítése első feltétele annak, hogy a bűnper terheltjeinek vétkességét komoly mérlegre tenni és helyesen megítélni lehessen. Annak a nyoma, hogy ez iránt érdeklődns a vizsgálat, meg van a vádiratban is. Elmondja ez a vádirat, hogy minden ez irányban való kérdésre Windischgraetz is, Nádosy is minden feleletet megtagadtak. Csak annyit mondanak, hogy cselekedetükkel a hazának akartak használni. Ma immár, sajnos, látni lehet azt a hasznot, amely e dologból a hazára háramlik. A kereskedőink nem kapnak árut kül- Mikor a háború meghal. 23 Politikai regény 1970-71-ből. Irta: Hegedűs Lóránt. Nagy-Amerika, mint a világ legnagyobb hitelezője, legnagyobb termelője és aranykészletének tulajdonosa, egyedül alkalmas arra, hogy barátságos és békés úton az európai államokat is visszavezesse nagy őseinknek az emberi jogokon alapuló hagyományaihoz. Ezért felkérem a kongresszust, hogy foglalkozzék bizottságai által azon feltételek megállapításával, amelyeket ezen tárgyalások befejezése után tizennégy pontban szándékozom az összes európai államokkal törölni. Mély meggyőződésem az, hogy az amerikai népnek ily értelmű megállapításait az emberiség nevében egész Európa örömmel fogja elfogadni és ezáltal tartós békének és egyúttal a többtermelés levezetésének is megadja a lehetőségét. Mégis azon nem várt esetre, ha bármely európai állam ezen természeti kincsek és természetes gazdasági egységek alapján megállapítandó rendszert nem tenné magáévá, a kongresszus felhatalmazását kérem, hogy az összes szükséges intézkedéseket megtehessem, amelyek a világ végleges békéjét létrehozzák. E tekintetben a kongresszus figyelmét külön is felhívom arra, hogy a pénzügyi kérdések tekintetében a kormány kész tervet feg, az így kiküldendő bizottságok elé terjeszteni. A kongresszus bölcsességétől függ, hogy menynyi ideig kívánja e kérdéseket megvitatni és mennyiben fogja bizalmasaknak nyilvánítani idevonatkozó bizottsági tárgyalásait, a magam részéről csupán ama reményemnek akarok kifejezést adni, — amihez kétségtelenül csatlakozik Amerika népe, — hogy a július negyediki nemzeti ünnep alkalmával a világbékét hirdethessük azon a helyen, ahol Washington sírja áll." „Ugyancsak az amerikai nép kívánságát fejezik ki, úgy gondolom, azok a törvényjavaslatok, amelyek a nők teljes politikai egyenjogúsítását s a jövő nemzedékeknek minden veszélytől való megóvását jelentik. E tekintetben ragaszkodom a száraz amerikai (dry America) antialkoholista törvények fenntartásához és remélem, hogy a kongresszuson többséget fog nyerni az antinikotinista bili is, amelynek keresztülvitele által Amerika népe az emberi szervezetet meg fogja óvni a mérgezés hatásaitól." „Midőn a kongresszusnak ekért elnöki üdvözletemet nyilvánítom, azon kívánságomat fejezem ki, hogy őseinknek, a pilgrim fathereknek nagy erkölcsi ereje s a tudománynak nagy anyagi erőkifejtése nemcsak a mi földrészünknek, hanem az egész emberiségnek megfiatalodására vezessen." (E beszéd utolsó része lefordíthatatlan, miután fiatal angolul „young" és igy az Elnöknő saját elnökségén kívül kétségtelenül a férje által feltalált nagy energiamennyiségre célzott.) A kongresszus megnyitása után megkezdődött az amerikai hadsereg különböző fegyvernemeinek, az egyes államok csoportjainak, a megszámlálhatatlan zenekaroknak és dalárdáknak az Elnöknő előtt való elvonulása. Maga a felvonulás több mint három órát vett igénybe s annak szinességéről nemcsak a hatalmas baldachinos zászlók erdeje, hanem az amerikaiak találékonysága is gondoskodott. A menet fölött egészen újalakú repülőgépek virágbombákat dobáltak le a közönség közé, amely az egyes szál virágokat rögtön értékesítette.Newyorkban a Wall Streeten a tőzsdén ez „elnök"-virágoknak („Blooming Young flowers") külön árfolyamlapot nyitottak. A rendkívüli zenezaj, a folytonos hurrá-kiáltások s az elnöknő előtti üdvözlések olyanná változtatták át Washingtonnak különben csendes palotasorait, mintha a lakosság egy nagy Golfáramlattá változott volna át, amely keresztülfolyik az Óceánon. Igen tarkává tették a menetet a régi egyesületek, amelyek korszerű ruhákban jelentek meg. A „forradalom leányai" (daughters of revolution) Washington-korabeli parókás viseletben vonultak el az elnöki emelvény előtt. Az első bevándorló hajó, a „Mayflower" utasainak igen megszaporodott leszármazottjai knickerbocker térdnadrágokban és csatos cipőkben mutatták be tisztelgésüket. A volt indiántörzsek, a sziuk és irokézek leszármazói mind a ma már csak múzeumokban látható frakkban és zsakettben lépdeltek ősi dallamaikra. Az ünnepélyes hangulat ellenére is nagy derültség fogadta a szmokingbrigádot. Florida négerei e régen elfelejtett ruhadarabba öltözve tisztelegtek Amerika első asszonya előtt. Az ujjongó lelkesedést tetőzte, az ellenzék a vádiratról. Smith: Jeremiás XX-ik Jelentése. (Tudósítás a 3-ik és 9-ik oldalakon.)