Pesti Hírlap, 1926. február (48. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

BUDAPEST, 1926. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50.000 korona, két hóra 95.000 korona, negyedévre 135.000 kor. Egyes szám ára (pálya­udvaron is)2000 kor. .va­sárnap 4000 kor.Külf. ax előfizetési ár kétszeres. M mai szám ára 3000 kovo XLVIII. ÉVFOLYAM, 26. (15.903) SZÁM. FEBRUAR 2. LÉGRÁDY TESTVÉREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Budapest.V.ker., Vilmos császár ut 78. szám. Telefon 122—91. Fiók­kiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet-körűt L A vádirat. Irta Rákosi Jenő. Ma indul meg a fraiikügyben a pótvizs­gálat, amelyet a francia miniszterelnök diplo­máciai beavatkozása tett szükségessé, és teg­napról mára adták ki a vádiratot, melyet a Pesti Hírlap jelen számának más helyén talál meg az olvasó. Az ember nem tudja kitalálni az ügyészség türelmetlenségét. Minek ez a sietség. Mi, akik kívülről nézzük ezt a comme­dia de infernot, mi alapos és nem gyors mun­kát várunk. Egyfelől itt van egy nagv, sőt szörnyű gonddal és nem kicsiny óvatossággal megszerkesztett vádirat, és másfelül itt van a Zrinyi-utcai méhkas megzörgetve, és lázas munkára serkentve minden lakója, hogy az uj vizsgálatra vesse magát, Kérdés, mennyiben bővül és mennyiben módosul a már kész vád­irat, és milyen revízióra szorul az uj vizsgálat szomorú vívmányai által. Nekem mindenképen ugy tetszik, mintha igazságszolgáltatásunk két darabban akarná levágni ennek a falánk és kártékony vérebnek, a frankhamisításnak a farkát, gondolván, hogy igy tán kevésbbé fáj ennek a sokféleképen megsanyargatott or­szágnak. Nem tartom föladatomnak, hogy a k. ügyészség opuszát bírálgassam, hiányokat vagy ellenmondásokat böngésszek benne. Va­lóság az, hogy érdekes és izgató, mint egy Conan Doyle detektívregény. Nagy része is­meretes a Pesti, Hírlap eddigi közleményeiből, de talál az olvasó benne uj dolgokat is, me­lyektől elképed az ember. Olybá veszem, hogy az ügy két részből áll: egy politikai és egy büntetőjogi részből. Az előbbivel foglalkozik a kiküldött és munkában levő parlamenti bizott­ság. a kriminalisztikus összefoglalásra törek­r'íik a ma közismertté lett vádirat. Engemet a Hz ellenzék a vádiratról. Smith. Jeremiás XX-ik Jelentése. (Tudósítás a 3~ik és 9-ik oldatakon,) politikai rész érdekel elsősorban akkor is, ami­kor a vádiratról kell irnom. Két dolgot keres­tem benne, amit nem találtam meg, két oszlo­pos és döntő jelentőségű kérdésre a feleletet. Első, hogy kik csinálták ezt a nagyszabású vállalatot; a másik, hogy mért, mi célból csi­^álták. Mind a két dologra nézve egy egész sor pletyka, hir és híresztelés van forgalomban, ellenben a vádirat könnyen megy tul mind a kettőn, azon a kettőn, amelytől voltaképen kap­hatná jelentőségét mind a többi, ami a vád­iratban benne van. Mikor pedig én ezeket a kérdéseket feszegetem, engemet akkor nem iz­gat semmiféle párt- vagy egyéni érdek. Semmi, ami a belső politikát alterálhatná, egyes politi­kusokat vagv pártokat érinthetne, változáso­kat, vagy válságokat idézhetne föl. Engemet csak az érdekel, hogy azt a sok-féle veszedel­met, amit mai stádiumában ez az ügy orszá­gunkra nézve jelent, lehetőleg elhárítsuk, ami érzésem szerint már csak egv dolosrgal élhető el: az ügynek teljes és föltétlen földerítésével az érdekeltekre, vagyis bűnösökre nézve ép ugv, mint a vállalat céljaira vonatkozólag. Mert kikből áll ez a pénzhamisító társa­ság? Ismert és sokat emlegetett közéleti fér­fiakból. Egy dnsgazdag, de súlyosan eladóso­dott főúrból. Egy előkelő köztisztviselőből, akinek a főnöke a belügyminiszter; egy má­sikból, akiért a pénzügyminiszter felel; egy főpapból, aki a hadsereg kötelékébe tartozik és kisebbekből. Ezek közül csak a főúr alkal­mas arra helyzeténél fogva, hogy föltehessük róla, hogy a saját hasznára megy pénzt hami­sítani. De ki ne nevetne ki bennünket, ha azt állitanók, hogy a többiek barátságból állottak be hozzá, hogy segítsenek az állapotán. Ezt nem is mondják, sem ő, sem vádlott társai, de a vádirat sem, amely ez irányban csak azt tar­talmazza, hogy a herceg ur a hamis pénz nye­reségéből csak a vállalatba befektetett pénzét óhajtotta visszakapni. Értelmetlen dolog te­hát, hogy állami főtisztviselők csak igy össze­áll ja nak bankóhamisitóknak. Hogy nappal in­tézzék az ország fontos anyagi és erkölcsi ér­dekeinek szolgálatát, hatalmat gyakoroljanak országos jelentőséggel, este pedig összeüljenek a herceg ur lakásán és hamis francia pénzt gyártsanak a nagy ur kártya- és egyéb adós­ságainak kifizetése végett. Itt egy háttérnek kell lennie, amelynek ismerete nélkül ez az egész frankeset érthetetlen és értelmetlen, s melynek a felderítése első föltétele annak, hogy a bűnper terheltjeinek vétkességét komoly mérlegre tenni és helyesen megítélni lehessen. Annak a nyoma, hogy ez iránt érdeklő­dül! a vizsgálat, meg van a vádiratban is. El­mondja ez a vádirat, hogy minden ez irányban való kérdésre Wiudischgraetz is, Nádosy is minden feleletet megtagadtak. Csak annyit mon­danak, hogy cselekedetükkel a hazának akar­tak használni. Ma immár, sajnos, látni lehet azt a hasznot, amely e dologból a hazára há­ramlik. A kereskedőink nem kapnak árut kül­Mikor a háború meghal. 23 Politikai regény 1970-71-böl. Irta: Hegedűs Lóránt. Nagy-Amerika, mint a világ legnagyobb hitelezője, legnagyobb termelője ésaranykész­letének tulajdonosa, egyedül alkalmas arra, hogy barátságos és békés uton az európai államokat is visszavezesse nagy őseinknek az emberi jogokon alapuló hagyományai­hoz. Ezért felkérem a kongresszust, hogy foglalkozzék bizottságai által azon feltételek megállapításával, amelyeket ezen tárgyaié sok befejezése után tizennégy pontban szán­dékozom az összes európai államokkal tíö­zölni. Mély meggyőződésem az, hogv az amerikai népnek ily értelmű megállapításait az emberiség nevében egész Európa öröm­mel fogja elfogadni és ezáltal tartós békének és egyúttal a többtermelés levezetésének is megadja a lehetőségét. Mégis azon nem várt esetre, ha bármely európai állam ezen ter­mészeti kincsek és természetes gazdasági egységek alapján megállapítandó rendszert nem tenné magáévá, a kongresszus felhatal­mazását kérem, hogy az összes szükséges intézkedéseket megtehessem, amelyek a vi­lág végleges békéjét létrehozzák. E tekintet­ben a kongresszus figyelmét külön is felhí­vom arra, hogy a pénzügyi kérdések tekin­tetében a kormánv kész tervet fos: az igy kiküldendő bizottságok elé terjeszteni. A kongresszus bölcsességétől függ, hogy meny­nyi ideig kívánja e kérdéseket megvitatni és mennyiben fo?ja bizalmasaknak nyilvá­nítani idevonatkozó bizottsági tárgyalásait, a magam részérő; csupán ama reményemnek akarok kifejezést adni, — amihez kétségte­lenül csatlakozik Amerika népe, — hogy a julius negyediki nemzeti ünnep alkalmával a világbékét hirdethessük azon a helyen, ahol Washington sírja áll." „Ugyancsak az amerikai nép kívánsá­gát fejezik ki, ugy gondolom, azok a tör­vényjavaslatok, amelyek a nők teljes politi­kai egyenjogúsítását s a jövő nemzedékek­nek minden veszélytől való megóvását je­lentik. E tekintetben ragaszkodom a száraz amerikai (drv America) antialkoholista tör­vények fenntartásához és remélem, hogy a kongresszuson többséget fog nyerni az anti­nikotinista bili is, amelynek keresztülvitele által Amerika népe az emberi szervezetet meg fogja óvni a mérgezés hatásaitól." „Midőn a kongresszusnak ekéut el­nöki üdvözletemet nyilvánítom, azon kíván­ságomat fejezem ki, hogy őseinknek, a pilgrim fathereknek nagy erkölcsi ereje s a tudománynak nagv anyagi erőkifejtése nem­csak a mi földrészünknek, hanem az egész emberiségnek megfiatalodására vezessen." (E beszéd utolsó része lefordíthatatlan, miután fiatal ango'ul „young" és ig.v az El­nöknő saját elnökségén kiviil kétségtelenül a férje által feltalált nagy energiamennyiségre célzott.) A kongresszus megnyitása után megkez­dődött az amerikai hadsereg különböző fegy­vernemeinek, az egyes államok csoportjainak, a megszámlálhatatlan zenekaroknak és dalár­dáknak az Elnöknő előtt való elvonulása. Maga a felvonulás több mint bárom órát vett igénybe s annak szinességéről nemcsak a ha­talmas baldachinos zászlók erdeje, hanem az amerikaiak találékonysága is gondoskodott. A menet fölött egészen ujalaku repülőgépek virágbombákat dobáltak le a közönség közé, amely az egyes szál virágokat rögtön értéke­sítette s.Newyorkban a Wall Streeten a tőzs­dén ez „elnök"-virágoknak („Blooming Young flowers") külön árfolyamlapot nyitottak. A rendkívüli zenezaj, a folytonos hurrá-kiáltások s az elnöknő előtti üdvözlések olyanná változ­tatták át Washingtonnak különben csendes palotasorait, mintha a lakosság egy nagy Golf­áramlattá változott volna át, amely keresztül­folyik az Óceánon. Igen tarkává tették a me­netet a régi egyesületek, amelyek korszerű ru­hákban jelentek meg. A „forradalom leányai" (doughters of revolution) ' Washington-kora­beli parókás viseletben vonultak el az elnöki emelvény előtt. Az első bevándorló hajó, a „Mayflower" utasainak igen megszaporodott leszármazottjai knickerbocker térdnadrágok­ban és csatos cipőkben mutatták be tisztelgé­süket. A volt indiántörzsek, a sziuk és iroké­zek leszármazói mind a ma már csak muzeu­mokban látható frakkban és zsakettben lépdel­tek ősi dallamaikra. Az ünnepélyes hangulat ellenére is nagv derültség fogadta a szmoking­brigádot: Florida négerei e régen elfelejtett ruhadarabba öltözve tisztelegtek Amerika első asszonya előtt. Az ujjongó lelkesedést tetőzte,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék