Pesti Hírlap, 1926. február (48. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

1926. február 2., kedd. PESTI HÍRLAP az ügyészség vádirata a frankhamisítás ügyében. "Windischgraetz a tettes, Nádosy és Zadravetz a bűnsegédi bűnrészes, Baross a bűnpártoló a pénzhamisításban• Nádosy a tettes, Windischgraetz a felbujtói bűnrészes a közokirat hamisításban. öt-hat héttel ezelőtt indult meg nagy lendület­tel a frankhamisítás ügyének rendőrségi nyomozása és vasárnapra m­ár odáig haladt az ügy, hogy az ügyészség kézbesíthette a huszonegy letartóztatott­nak és az öt szabadlábon levő terheltnek a vádira­tot. A páratlanul nagyarányú és valóban világszen­zációvá emelkedett bűnügy nyomozásának nagy­részét a királyi ügyészség, illetve az ügyészségnek is csak két tagja, dr. Sztrache Gusztáv főügyész és dr. Makkai Jenő ügyészségi alelnök végezte el. Sztrache főügyész és Makkai alelnök hetek óta éjjel-nappal dolgoztak a frankhamisítási ügyben és munkájuk főrésze a vádirat elkészítésével befeje­ződött. Dr. Makkai Jenő ügyészségi alelnök az utób­bi napokban már nem vett részt a kihallgatásokban, mert minden idejét lekötötte a magyar igazságszol­gáltatásban páratlanul nagyterjedelmű és nagyjelen­tőségű vádirat elkészítése. A vádirat egyes részei a nyilvánosságra jutás­kor a szenzáció erejével hatottak. Mindjárt a legele­jén megállapítja a vádirat, hogy herceg Windisch­graetz agyában már 1923-ban megfogamzott az a terv, hogy külföldi bankjegyet fog hamisíttatni és forgalomba hozni. Szenzációs megállapításokat tar­talmaz a vádirat Nádosy Imre szerepére vonatkozó­lag, de ugyanolyan szenzációsak azok a részek, amelyek Zadravetz püspök egymással ellentmondó vallomásaira és az abból leszűrt konklúzióra vonat­koznak. Regénybe illő részlete a vádiratnak a Ba­ross Gábor szerepét megvilágító fejezet, hogy míg egyrészt Baross Gábor a herceget és Nádosyt lebe­szélni igyekszik a fantasztikus bűnös tervről és ami­kor nem ér célt­, akkor módját találja annak, hogy a Genfbe készülő miniszterelnöknek is értésére adja, hogy mi készül, de viszont amikor baj támad és Há­gában elfogják Jankovics ezredest, lakásán dugja el a hamisítványok egyik részét, az elzálogosított hamis frankok kiváltására pedig a Postatakarék­pénztárból törvényellenesen négyszázmillió kölcsönt folyósít. intézetben elkészült összes hamisítványokat a herceg a forgalombahozatal előkészítése céljából előbb Zad­ravecz István római katolikus tábori püspök laká­sára, majd a saját lakására, onnan pedig a Nemzeti Szövetség helyiségébe szállíttatta és a hamisítványok­nak e három helyen történt megszámlálása és osztá­lyozása után az azok közül kiválasztott mintegy 8000 darab utánzatot Jankovich Arisztid, Marsovszky György, Olchváry Ádön, ifjabb Andor Endre és dr. Schweiz Tibor által Szörtsey József, Zadravetz Ist­ván, dr. Ferdinandy László, Winkler István és Héder János közreműködésével forgalomba hozta, illetve forgalombahozatal végett Jankovichnak, Marsovszky­nak, Mankovichnak, Olchvárynak, Andornak és Schwetznek el­őre meghatározott terv­ szerint Ams­terdamban, Hágában, Kopenhágában, Stockholmban Varsóban és Milánóban leendő forgalomba hozatal végett átadta. Gerő László, Windischgrae­z felhívása folytán 1929­ elején a hami­sítványok elkészítéséhez szükséges papíranyag meg­szerzése és a papírkészítés tanulmányozása céljából Németországba utazott és ott tanulmányait elvégez­ve, a papíranyagot,, illetve a papíranyag előállításá­hoz szükséges papirgép anyagot, nemkülönben az ahhoz szükséges gépeket megszerezte és Budapestre szállíttatta s itt a térképészeti intézet épületében fel­állította, a Windischgraetz által elkészíttetett faká­dakban a papírkészítést a térképészeti intézet említett alkalmazottainak közreműködésével megkezdte, meg­felelő eljárás után előbb a papíranyagot, majd a víz­jegyet elkészítette, a papírt préselés, szárítás, enyve­zés és felvágás által az utánzatok elkészítésére előké­szítette, az ezerfrankos bankjegyről fényképfelvétele­ket és kliséket készített, és ezek segítségével magukat a hamisítványokat kinyomatta az ügyészség vádirata. A vádirat herceg Windischgraetz Lajost mint tettest, Gerő László mérnök tanácsnokot, Virágh Jánost, az állam térképészeti intézet fényképészeti osztályának vezetőjét, Parragh Ferenczet, a térképészeti intézet főművezetőjét, Haála Józsefet, az intézet főelőadóját, Ágoston Árpádot az intézet művezető tisztviselőjét, Kiss Lajos Kornélt, az intézet tisztviselőjét, Velősy Bélát, térképészeti segédművezetőt, Scharf Nándor térképészeti intézeti tisztviselőt, Hampel Ferenc térképészeti intézeti művezetőt, Spanning László tér­képészeti intézeti művezetőt, dr. Nádosy Imre, állásától felfüggesztett ma­gyar királyi államrendőrségi, országos főka­pitányt, Rába Dezső magántitkárt, Hajts Lajos nyugalmazott vez­értanácsnokot és Sturz Sándort, a térképészeti in­tézet főtanácsnokát mint bűnsegédi bűnrészeseket a btk. 203. §-a 1. pontjába Ütköző pénzhamisítás bűntette címén azzal vádolja, hogy herceg Windischgraetz Lajos 1923, 1921, és 1929. években, főleg azonban 1925 nyarán Budapesten abból a célból, hogy valódi értékű pénz gyanánt forgalomba tétessenek, mintegy 23.000—30.000 darab francia ezerfrankos papír­pénzt utánoztatott azáltal, hogy 1923. év elejétől kezd­ve Németországból és Ausztriából a pénzhamisításhoz szükséges anyagszereket, gépeket és más eszközöket Gerő és Rába útján megszerzett, Budapestre szállít­tatott és az állami térképészeti intézetben Gerő által végzett hosszas kísérletezés után arra váltakozó tér­képészeti alkalmazottakkal előbb az utánzatok elké­szítéséhez szükséges papíranyagot, majd magukat az utánzatokat elkészíttette. Elkészül a hamisítvány. Az eként 1925 szeptemberében a térképészeti továbbá ugyanő tevékeny részt vett a hamis pén­z forgalombahozatalában azáltal, hogy a hamisítvá­nyok értékesítése céljából megtartott tanácskozások némelyikén jelen volt; hat egyén részére, akik a ha­misítványok értékesítése céljából külföldi utazásra vállalkoztak, Romániából származóknak feltüntetett hat hamis útlevelet szerzett és átadott, mint közhivatalnok, három magyar útlevelet hamisított: J­ádosy szerepe. A vádirat ezután felsorolja, hogy a térképészeti intézet vád alá helyezett alkalmazottai hogyan és miképpen vettek részt a hamis bankjegyek technikai előállításában, majd így folytatja. Dr. Nádosy Imre, a herceg Windischgraetz, továbbá Gerő és tettestársai által elkövetett pénzhamisítás bűntettét szándékosan előmozdította és megkönnyítette azáltal, hogy az illetékes külügy­minisztériumi tisztviselők megté­vesztésével Jankovich Arisztid részére futárigazol­­­ványt szerzett; végül Baross Gábor postatakarékpénztári vezér-­­ igazgatót arra bírta rá, hogy a Mankovich György és Béla által elzálogosított 150 darab hamis ezerfrankos bankjegy kiváltása céljá­ból 400 millió korona kölcsönt utaljon ki dr. Mankovich Béla kezeihez, a pénzhamisítás elkövetéséhez előzetesen hozzáj­árult, az ebből a célból tartott megbeszéléseken több í­zben részt vett, a pénzhamisítás műveleteinek egyes részleteiről magát tájékoztatta és eltűr­te, hogy Windischgraetz mindazok előtt az egyének előtt, akiket a pénzhamisítás bűntettének, va­lamint a hamis pénz forgalomba hozatala büntettének elkövetésére tettesekként és részesekként megnyert, arra hivatkozzék, h­­gy a pénzhamis­ításról dr. Nádosy Imre, mint a magyar királyi államrendőrség országos főkapitánya is tud, azt helyesli, akarja és támogatja és ily módon Nádosy Imre az országos főkapitány állása tekintélyének erkölcsi és pszichikai hatóerejével a bűncselek­mény részeseit az annak elkövetésére irányuló szándékukban megerősítette. Sárika frizurája. irta: Koháryné Réti Lola, Sárika nagyon örült a nénjének, de Irén látta, hogy a gyerek, amióta ő férjhez ment és nem volt itthon, megváltozott. Nem éppen külsőleg. A haj­viselete a régi volt, nagy, fekete klottköténye is. Egészséges, piros arca is. De a szeme szomorú lett és nyugtalan tekintetű. — Mi bajod? — Semmi. — Ma este lejösz velem a jégre s útközben elmeséled. — Ne ... ne menjünk. — Miért? Te nagyon szerettél korcsolyázni. — Nem este. Délután. Akkor egyedül lehet az ember. Nincsenek ott azok a . . . — Kik? — Fiúk. — Mit bánod te a fiúkat? Sárika messzire bámult és nagyot sóhajtott. Irén kezdte sejteni a dolgokat. — Szerelmes vagy? — Ugyan! Semmi közöm hozzájuk. — Sokat korcsolyáztok együtt? — Fel sem kért egyszer sem . . . És Sárika hirtelen sírni kezdett. Irén most már majdnem egészen tisztán látott. Felmerte a­ húga könnyes arcocskáját s ezt kérdezte meg: — Miért ... — Oh, úgy utálom őket! Úgy hencegnek! — próbálta Sárika ijedten elcsavarni az ügyet. — Tu­dod, amiért ők már az elsőben kezdik a latint, mi meg csak az ötödikben . . . — Nem arról van szó. Arról, hogy ő miért nem korcsolyázik veled? Pár pillanatig csönd volt. Aztán végre meg­szólalt Sárika nagyon komoran, nagyon tragikus hangon. — Én mindig tisztességesen felelek a­z iskolá­ban. Engem sohasem szid le a Róza néni, — most ő az osztályfőnökünk — hogy ki van sütve a ha­jam. A Kálosi meg a Schütz már a szájukat is piro­sítják. De a fiúk mindig velük korcsolyáznak. Én pedig ... Zsebkendőt keresett, de nem talált. Végre is Irén adott oda neki egyet. — Én pedig nem tudom ezt a problémát meg­oldani . . . Még majd beleőrülök, érzem . . . Tu­dom, ha fehér gallért hordanék, kigöndöríteném a hajam és ... és ha akarnám, talán korcsolyázná­nak velem is . . . De akkor a Róza néni haragud­na reám ... Ő úgy szereti, ha vizes kefével van hátrafésülve a hajunk . . . Nagyot sóhajtott. — Én nem bánnám . . . Nem bánnám... De ő jövőre Németországba­­fog utazni . . . Most jár utoljára ide a jégre . . . tudod, már végzett tech­nikus ... És ha most megismerkedünk, soha többé nem látom és soha, soha, soha nem fogok senkihez férjhez menni. Irén leszamarazta a húgát, letörölte a­­köny­nyeit, ráadta egyik új blúzát, a kabátjára prémet varrt, a haját megfésülte másképen s, erőszakkal el­vitte a jégre. A technikus bemutatkozott és sokat korcsolyá­zott Sárikával. Este a kislány a folyosón megölelte Irént s a fülébe súgta: — Köszönöm neked ezt az estét ... Az egyet­len boldog estéjét életemnek! — Remélem, hogy több is lesz még, kicsim. -- Nem lesz... Holnapután te elutazol, én pedig elmegyek az iskolába és vizes kefével hátra fogom kefélni a hajam, hogy Róza néni ne hara­gudjon reám. A kisleány lehorgasztotta a fejét. Arcára visz­szaült a régi félénk, tétova kifejezés. Csöndesen ment a hálószobába. * Másnap Irén nagy elhatározással ébredt s­­mert az elhatározásait is s­erette végre is hajtani. m 1" ment déltájban Róza nénihez látogatóba, őt is taní­totta valamikor s volt idő, amikor kikapott tőle, mert ki volt a haja sütve. Róza néni szép kis szalonban ült s a körmeit fényesítette dolgozatjavítás körben. Nagyon kedve­sen fogadta Irént. Emlékezett reá s megdicsérte régi fogalmazványait. Jóízű beszélgetésbe merültek. — Kedves Róza néni, — mondta végre Irén — a fiúk ügyesebbek, vagy a lányok? — Nehéz kérdés, — felelte Róza néni — s a meggyőződésem az, hogy a lányok lennének ügye­sebbek, ha nem vonná el a figyelmüket a tanulástól az az átkos hiúság, ami néha már szinte erkölcs­telen . . . Hidd el, fiacskám, minden erőmet össze kell szednem, hogy a divatmajmolástól távoltartsam őket. Irén biccentett. Ide akart elérni. — De kedves jó Róza néni, hiszen a fiúk sem különbek! Ők is csak olyan fiúk! Ez együttjár a fiatalsággal. Néhány kivételes példánytól eltekintve, — amilyen a lányok közt is akad — a hatodikban vagy legkésőbb a hetedikben elkezdik a hajukat po­mádézni, nyakkendőjüket a tükör előtt kötögetik, borotválkoznak . . . Édes Istenem, hát a madarak tarka tollát mi másért adta a jó Isten? S mi másért adta a fiatalok szépségét? Hogy éljenek vele... — De vissza ne éljenek! — mondta szigorúan Róza néni. Irén felemelte a kezét. — Vissza ne éljenek! De ha eltiltja őket az ember a természetes kifejlődéstől, csak visszaélés lehet a vége! Az nem visszaélés, Róza néni kérem, ha egy csinos fiatal leány erőszakkal elratítja ma­gát? Úgy érzem, hogy nem alkalmazkodik a kör­nyezete ízléséhez. Mert hiszen a divatszerinti szép­ség csak addig szép, amíg divat, de a divat nagy úr ... A természetben is vannak divatok ... Szép­ségek ... A zulukaffereknek más a szép, nekünk is más ... De miért kelljen a mi fiatal leányaink­nak úgy hordani a hajukat, mint ahogy a zulukaf­ferek szokták? Olyan hévvel beszélt, hogy Róza néni gyana­kodva nézett igaz. .

Next