Pesti Hírlap, 1926. március (48. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

BUDAPEST, 1926. t / '" Í L ly mm-z & xtviii. ÉVFOLYAM, 49. (15.926) SGAIVI. KEDD, MÁRCIUS 2. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy hóra 50.000 koron», két hóra 95.000 korona, negyedévre 135.000 kor. Egyes szám ára (pálya­udvaron is)2000 kor. .va­sárnap 4000kor.Külf. a> előfizetési ár kétszerel. Apponyi hallgat. Irta Rákosi Jenő. A mai nap szenzációja az, ami nem tör­tént meg. Mára várták a nemzetgyűlésen Ap­ponyi Albert gróf beszédét a frankvitában, de a beszéd elmaradt. Hogy mért maradt el, ar­ról sokat beszéltek sokfelé, okát is tudták netm egyet. Ellenben maga Apponyi is adott közre egyet, mely ugy szól, hogy nein akar felszó­lalni Bethlen István gróf genfi útja előtt. Ez pedig nekem igen súlyos motivációnak tetszik. Ez_ azt jelenti, hogy nincsen Apponyi Albert grófnak a frankügyben olyan mondani valója, ami Bethlennek és az országnak Genfben hasz­nára lehetne. Apponyi Albert gróf e pillanat­ban Bethlen mellett nem tud, Bethlen ellen nem akar a Házban beszélni. És ha igy fogjuk fel a dolgot, akkor ezuttali hallgatásának van olyan súlya, mint máskor az ékesszólásának. Engemet és gondolom velem együtt sok ezreit a magyar értelmiségnek Apponyi Al­bert grófnak ez a hazafias diskréciója nem tud megnyugtatni. Itt állunk hetek, már szinte hónapok óta ennek az átkozott ügynek a li­dércnyomása alatt. Itt állunk és nincsen más kívánságunk, mint hogy a bűnösök — akár oktalan könnyelműségből, akár hazafias szán­dékból követték el a bűnt, mely hazájokat ilyen veszedelmes válságos helyzetbe sodorta: — a bűnösök bűnhődjenek vétkök teljes mér­téke szerint, ellenben a nemzet tisztán, hire­neve mocsoktalanul, becsülete csorbítatl an tel­jességében kerüljön ki a bűnös bor. itt amtirv.'. jóförüiáa tanácstalanul, ket egymást snroiú áramlat tes-ífit ós kérdezzük: mi rejlik hát ebben a dologban. Mióta van és vizsgáltatik, azóta minden fölmerülő tényt egy légió gyanú nyomban kisér és amit ma valót­lannak mondanak, gyakran másnapra kegyet­len valóság lesz és a titokság nem derűi fel és ujabb gyanúkat rángat ki sötétségeiből a ki­LÉGRÁDY TESTVÉREK kiadása. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomdai Budapest, V. ker., Vi Imos császár ut 78 szám. Telefon 122—91 Fiók­kiadóhivatal: Budapest, VTL. Erzsébet-körűt L Gróf Bethlen István miniszterelnök szerdán Genfbe utazik. Külföldi tartózkodásának tartamára elnapolják a nemzetgyűlést. (Tudósítás a 3-ik oldalon.) vancsiság, az aggodalom ós az érdekeltség. Mert hiszen minden emberi tulajdonság moz­gósítva van ilyen esetekben és akárhányszor tapasztaljuk az életben, hogy az országos szen­zációk gyakran igen jó versenyparipáknak tar­tatnak, hogy az emberek a hátukra kapva, vi­gan száguldjanak rajtok a saját céljaik felé. Itt vagyunk hát ezren és ezren, akik só­várogva vártuk Apponyi felszóllalását. Mert minket nem téveszthet meg sem az ellenzék szilaj bizalmatlansága, sem a többségi párt elszánt bizodalma. Mi régen várjuk, hogy jöj­jön az, akiben hazafiság és az igazság earven­rangti istenségek s akinek államférfiúi ihletett elméje hivatva van az irányjelző köveket fel­állítani az utón, amelyen el kell indulnunk, hogy a helyes célt el tudjuk érni. Nem kis meg­próbáltatás hányatni a hullámokon, melyeket titkos erők hajtanak magasra és nem látni partot, nem látni szilárd kezet a kormánvru­don és osak nom is sejtem, hova vet ki ben­nünket a felkayanháborgó elem: biztos partra lök-e, vaery --r-i ,-, rni bölcs hangját, efogul at an íteletet. öiuctittüsjW^^ágtételet <?s lelkiismerete szavát, wert annyi p»o és kontía után h'tem szerint mindnyájunknak vau ugyan már suba alatt saját véleménye a dolognál; de a közön­ségnek egy igen uagv része eléc szerénv arra. hogy megvárja Akónyi beszédét, mielőtt a maga szerény véleményét végérvénvesen pub­likálná. Ügy látom, az államférfiak a do'gok ez oldala iránt kevés érzékkel birnak. Pedig rengeteg sok függ eredmény és siker dolgában, hogy a kellő időben rukkoljanak ki a zászló­val és se ne idő előtt, se elkésve ne. Olyan ez, mint az aratás. Annak a gazdának a búzája, mely korán vág bele, összeaszik, össze töpped, aki pedig elkésve vág bele, azé kipereg. Mi bizony már eddig is nehezen vártuk azt, hogy Apponyi beleszóljon a vitába. Mi azt gondoltuk, hogy az ő tekintélye, az igaz­ságszeretete és tapintatossága ' eldönti az ügyet -vagy jobbra, vagy balra. Eldönti nem jogi szempontból, hanem politikai részét. Elhi­szem, hogy a beavatottaknak könnyű várni a dolog végét és tán gyönyörködni abban, hogy mint húzza ki a homályból az egyik tény a másikat. De a nagyközönség oda van csődítve egy barlang szája elé azzal a gyanúval, hogy a barlangban egy oroszlán tanyáz. És a közön­ség vár és vár és az oroszlán csak nem jön. Ki tudja, talán nincsen is benne? Ki tudja, talán csak egy kitömött oroszlán bőrt csempész­FR UHMII'Knei,l'i/eü' ne wAt-r^-f^t. máx mint azok/ mink válságot, se kormányválságot,' zeti válságot, mi csak a frankügy becsületes elintézését kívánjuk és azt hisszük, hogy ebben Apponyi Albert gróf szavának döntő hatása kell hogy legyen. És ha nem szól bele az ügybe ma, annak okát fiem a genfi útban látjuk. Sőt rettegünk a gondolattól, hogy Genfben döritsé}< el ezt fi mi ügyünket. Ha katasztrófának kell lenni, 'jobb Genf előtt, mint Genf után. Genf­A sikkasztó. Irta: Somlyó Zoltán. A gyár lenn feküdt a völgyben, a kis vasút­állomás szomszédságában. Köröskörül a Karszt fehér, csúcsos tömbjei, a szikláik kietlen tömkelegje. Mint egy örök karácsonyesti táj: a tűlevelű fák áll­tak őrt a kopár sziklákoa, amelyek ezenkívül sem­mi mást nem termettek, mint cikláment, ezt a gögös és magános virágot, amelynek életfeltétele a ma­gasság. Skatulyagyár volt. Ami iskátulva csak kézbe­keriil a mindennapi életben: varró-et üi, Gerbeaud­doboz. keztyüfartó, szivarláda, mind itt.. gyártják. Fényes, gömbölyű acélgépek itt hántották a palisan­der husszinü, iílatos héját, a mahagóni koromfekete belseje is üt dőlt szép, gőzölgő lapokká. A gyár ud­varán kis iparvágányon külön kis vasút is közleke­dett, amelyeken a vasúti vagonokra szállították az árut. Vastag hó feküdte meg a sziklákat. Az igaz­gatói irodában nagy fahasábok égtek a nyitott ke­mencében. A gyár boltozatos bejáróján most egy ur lépett be, utiruhábati. Egyenesen az állomásról érkezett. Bekopogtatott. Az irodában csak egy em­ber volt: Hoffmann főmérnök. Az idogen belépett: — Az igazgató urat keresem, Borowy igaz­gató urat! A főmérnök kissé zavartan simította végig sza­kállát: — Borowy ur nem igazgató. Az igazgató ur pedig nincs itthon, Ogulinba utazott . . • — De kérem — mondta meglepődve a vendég — hogyne volna igazgató Borowy ur! Alig egy hónapja járt nálam, Karlovácon, százmilliót vett fel nálam előlegül árukra, mint az önök gyárának igazga­tója ... Én csak tudom, hisz cn számoltam le a pénzt, a kezéhez! . . . A főmérnök arca elkomolyodott, megnyomta a csengőt és igy szólt az idegenhez: — Tessék helyet foglalni. Borowy ur rögtön itt lesz. — És ajka kárörvendő, gúnyos mosolyra nyilt. Borowy ur két perc múlva belépett. Elegáns, nyurga fiatalember, festői bársonyruhában, müvész­'nyakkendövel. monoklival. S ahogy belépett, megtor­pant . . . elhalványodott . . . Az ügy tollát napvilágra jutott! Borowy ur. a gyár tisztviselője százmilliót vett fel jogtalanul, igaz­gatónak adva kimagát. Magyarán mondva: sikkasz­toft és most kiderült a sikkasztás. A karlováci ügy­féllel, mint károsulttal, Hoffmann főmérnök elintézte az ügyet: meg fogja kapni a százmillió korona ellen­értékét, a rendelt árut. A Borowy-ügy pedig — no igen: az igazgató távollétében nem lehet csinálni semmit. Az illető tisztviselő bizalmasa az igazgató­tulajdonosnak. majd minden este náluk vacsorázik, zongorán kiséri az igazgatóné énekét és mulatozásuk néha a hajnalba is belenyúlik ... Az igazgató holnap megérkezik . . . majd akkor . . . Végre! . . . végre be­köti a koszorúját ennek a szélhámos bitangnak . . . Hisz az egész gyár, az egé=z falu tud már erről a viszonyról, csak a férj nem . . . No, most majd ö is tudni fog valamit! . . . * Borowy szédülő fejjel ment fel később az igaz­gatói lakásba a fénylő havas nton. Meleg bekecsét fázósan húzta össze a nyakátu' Hiszen már rég égeti ez a dolog ... ez a sikkasztás ... de az asszony ed­dig mindig ki szokta segíteni a ..pénzzavarokból", csak épen most an ába n nem tudott nagyobb összeget kapni. . . Az igazgatói lakás csengője elromlott. Kopog­nia kellett a verandán. Az asszony maga jött ajtót nyitni. Nyomban betuszkolta és benn, a legbelső szo­bában igy szólt Borowvnak: — Mindent tudok. Hoffmann már föltelefo­nálta nekem ezt a borzasztó dolgot... Százmillió! ... Mondd meg, mire kellett néked ez a százmillió? ... Rengeteg pénz! ... — mondta még reszkető, szeder­jes ajakkal. Borowyt itt ujabb menykőcsapás érte. Erre nem számított, hogy az asszony már mindent tud. Itt tehát már hazudni nem lehet. Ólomszürke arccal mosolygott: — Az a gazember Holtmann! . . . hogy sietett neked megtelefonálni! . . . érdemeket akar sze­rezni . . . — Nem az a fontos most — vágott a szavába a szép, ijedt asszony —, hanem a pénz! Ar. a eeáe millió! Eltekintve attól, hogy sikkasztottál ... de ilyen összeg! ... És mire? Kire?! És idegesen dobolt kis ujjaival egy pici asztal üveglapján álló kis paliszanderdobozon. Borowy holtsápadtan ült előtte. Látszott rajta, hogy mindazt a hazugságot, amit erre az alkalomra kigondolt, visszakergette agyának homályos, bűnös katakombáiba; hogy érezve bűnének egész rettenetes súlyát és a helyzet sivárságát, néma megadással várja a segítséget. Mert hogy a szeretője: ez az asszony segíteni fog rajta, abban biztos volt. Csak remény­kedő, könyörgő tekintettel meredt az asszony arcába. — Édesem! . . . Egyetlenem! . . . — Nézd! — szólt az asszony — erre én nem számíthattam .. . Erre én nem lehettem elkészülve... Ez ugy jött, mint a kék égből lecsapó vülám ... Es énnekem most nincs pénzem . . . Ekkora összeg!... Borowyt ájulás környékezte. Mintha az egész épület a fejére akarna hullani. Hát ez is lehetséges? Hisz azt hitte, hogy ez a nő az élete árán is kira­gadná a pusztulásból! ... Mi lesz most? Lecsuk* ják ... És csak artikulálatlan jajgatás tört elő a melléből. — És ez még nem is a legnagyobb baj! — folytatta az asszony viszolyogva. Majd egy kis szek­rényhez ment, amelyből gyűrt papirt vett elő. Oda­adta Borowvnak: — Csak olvasd el! Már egy hónapja kaptam ezt a névtelen levelet. De nem hittem neki. Hogy egy karlováci színésznővel van viszonyod. Bár föltűnt, hogy minden héten odautazol ... De látod, én nem hittem el . . . Most már elhiszem . . . Ez volt a harmadik villámcsapás. Ezt nem le­hetett kivédeni. Borowy meg se próbálta a tagadást. Igy ültek vagy öt porcig szótlanul, tanácstala­nul. Azután ismét az asszony szólalt meg: — Tudod, hogy nekem'nagy hatalmam van az iuram fölött. De ezt nem tudom ve'e elintézni . . '. Ezt már nem! Ahogy megtudja a dolgot, nyomban

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék