Pesti Hírlap, 1926. március (48. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-11 / 57. szám

4 párt van, hogy ott a legkevesebb a szocialista. A kor­mánypárt az úgynevezett radikális sz­ocialist­a párt Ezek sem nem radikálisok, sem nem szocialisták, de észreveszik, h­a egy magyar szocialista lapot nálunk elkoboznak. A harmadik, amit mondani akarok, hogy bíró­ságaink ítéleteiben keserűség látszik. Croni­xil pu­ritánjai óta, akik zsoltárokat énekelve mentek csa­tába, nem ismerek nemesebb testületet, mint a ma­gyar bírói kart, amely rendületlenül áll akkor, ami­kor hercegek tántorodnak meg. De egy nagy keserű­ség látszik et, nem tehetnek róla, mindig a maximu­mát­ szálljak meg a büntetésnek. Ezt mutatja egy­­Hilda, mert, épen most akarok kimenteni egy újság­írót, aki nagyon goromba volt velem szemben.­­ Nyáron a tiganizmus ellen írtam és ez a vidéki szerkesztő megtámadott. Azt mondta, hogy három em­ber tette tönkre Magyarországot: Szent István, aki könnyelmű fiatalember volt, mert behozta a keresz­ténységet. • A­pponyi Albert és én, mert a turanizmust megölöm. Ugyanezzel a szerkesztővel egy különös do­log történt. Tavaly írtam egy cikket, amelyben az udvartartás­ felesleges kiadásairól szólva, azt írtam: „Gödöllőn minden tehén után egy miniszteri tanácsos­jár." Ez az újságíró leírta egész cikkemet, aláírta sa­ját nevét és most őt büntetik meg ezért a tehénért. Azt kérdezem, kit rágalmazott ez az újságíró? Mikor miniszter lettem és az udvartartási költségek megszo­rításába kormányzó úr őt őméltóságának előterjesz­tettem, ő hozzájárult az előterjesztéshez és ő tette ezt a megjegyzést. A kormányzó urat nemm rágalmaz­hatta, mert igazat mondott. Engem nem rágalmaz-Msttett, mert nem indítottam plágiumpert, tehát a gyön­géd bíróság a teheneket védi, hogy rossz hírbe ne ke­veredjenek, hogy egy miniszteri tanácsos jár utánuk. Az­ illető úrnak azonban azt mondom, vigyázzon, az ember az életben sok mindent jóvátehet, de gondosan meg kell válogatni az apát, akitől származik és az írót, akitől plagizál. A nemzetgyűlés két év óta jóformán csak men­telmi ügyekkel foglalkozik. A mentelmi ügyek leg­nagyobb része sajtóvétség. Ezek mennek az egyes bíróságok elé, de a bíróság formákhoz van kötve. A kormánytól függ az, hogy kit ment a hivatalos titok­tartás alól. Perbe voltam idézve tanúnak, ott meg­jelentem, de én nem kaptam meg a felmentést a hi­vatali titoktartás alól. Ebből következik, hogy a sajtó csak akkor lehet szabad, ha esküdtszék elé lehet vinni a sajtó dolgainak elintézését. Csak az esküdtszék ítélhet szabadon, amelyet azon­ban magas képesítéshez kötnek, írók és akadémiku­sok legyenek benne és ragaszkodom ahhoz, hogy abban a nőknek okvetlenül helyet adjanak Ameri­kában, amely a világtörténelem irányítását átveszi, a nő kezd uralomra törni. Ennek első módja, hogy be kell vinni az esküdtszéki terembe a nőt az ő Bá­lunkénál sokkal magasabb erkölcsi szempontjaival. Ha ez megtörtént, akkor következik a második lépés. Ezzel a sajtóval ki kell menni külföldre. Csak a sajtó mehet ki ezen a tornán a külföldre. Csak az teheti jóvá, amit a Baulplatz és mi azóta elhanya­goltunk. Egy nagy német lapban kép jelent meg a vitézi rend tagjainak felavatásáról és a képhez hely­telen megjegyzést közöltek. Erre az illető nagy lapot kitiltották Magyarorságról. Ehelyett azt kellett volna tenni, hogy a követ elment volna felvilágosítani a szerkesztőséget és kaptunk volna egy szép helyreiga­zítást. Ezért kell kimenni a sajtónak a külföldre. Amíg ez nem történik meg, addig nem közhetünk hozzá a közvélemény alakításához és addig fölöttünk van az a légkör, amelyről Jókai azt mondta, hogy hetvenöt százaléka korom, huszonöt százaléka légy. Ezt tudta az antant csinálni, amely felismerte az új­ságírásnak magvető hivatását. Masaryk és Benes így vívta ki Csehország szabadságát. Amerikában akkor ismerték el Csehszlovákiát, amikor megje­lent Benes könyve. N­a Benes még egyszer elolvassa könyvét, rá fog jönni arra, hogy ámításra nem lehet országot építeni, mert egy ámítással épített országot csak ámítással lehet tovább vinni. Ennek az ámításnak, h­a a magyar sajtó megindul, össze kell omolnia, mert nekünk a történetünk nem ámításon alapszik. A mi történelmünk a mártírok története. Ezen már­tírok jogán van nekünk jogunk az ámítással szem­ben a feltámadáshoz. Úgy képzelem ezt, mint Dante legfelségesebb látományában látja, mikor megy Beatricééval a menny felé, az égről szikrák jönnek. Minden szikra egy emberi lélek és ezek a szikrák el­kezdenek zengeni. Ezeknek a magyar írói lelkekből felszálló szikráknak kell zengeniök, azt a szót, amit Jókai­ Mór mondott szépanyám sírjánál: Feltáma­dunk,­­bizony, feltámadunk! . Megint ott vagyok, ahol elindultam. Petőfinél és Jókainál. .Most is hallom zsolozsmájukat, mert az Nagymagyarországnak szólt. Önök is keresik a ko­máromi házat, ahol Jókai született, szeretnének ott lenni Koltón, ahol minden szeptember végén, nyílnak a kerti virágok, önök is keresik a segesvári halmot, önök­­is keresik ezeket a halhatatlanokat, akik a toll szárnyán repültek és akik nem ismerték Trianont. Ha rájuk gondolunk, akkor érezzük azt, hogy ebben a rettentő magyar éjszakában, ahol csupa ködben bo­lyongunk, ők, a jubilánsok is velünk vannak. Petőfi Sándor, Jókai öccse­ mély hódolattal téged üdvözöl! (Viharos­ taps.) Az­ előadáson megjelentek többek között: Berze­viczy Albert, gróf Mailáth József, Fellner Frigyes, Orm­ód­y Vilmos, Weiss Fülöp, Madarassy-Beck Mar­cel, Tóth Jár­os v. b. t. t., Rákosi Jenő, dr Lég­rády Ottó, Herczeg Ferenc, Strauss István,­ Szilágyi Lajos, Márkus Miksa, Dréhr Imre, Baracs Marcel, Klein Gyula. PESTI HÍRLAP 1926 március 11., csü­törtök: Briand megalakította kormányát. Négy új tagja van a francia kabinetnek. Doumergue köztársasági elnök Briandnak adott a kormányalakításra megbízást, aki­ ezúttal kilen­cedszer tölti be Franciaország kormányelnöki székét. A külföldi közvélemény még ritkán táplogítk itt olyan melegen és annyi odaadással francia politikust, mint Briand-t, amikor a parlamenti ellenzéknek egy­ meg­gondolatlan szavazása miatt megbukott. A mostani helyzet és azok a nagy sikerek, melyeket ezt meg­előző kormányelnöksége alatt felmutatott, szükséges­sé tették, hogy továbbra is az ő kezében­ maradjon Franciaország külpolitikájának irányítása. A fran­cia felfogás szerint csak az ő külügy­m­inisztersé­ge biztosíthatja a párizsi és a londoni kormányok ba­rátságos együttműködését és az ő tapasztalata és nagy diplomáciai gyakorlata egyengetheti a megér­tés nehéz útját Franciaország és Németország közt.. Világszerte elismerték azt az érd­em­ét, hogy az a nagy diplomáciai mű, melyet Chamberlainnel együtt létrehozott, alkalmas kezdet arra, hogy Európa a jog­­is a béke alapjain újjáépüljön. Hogy mennyire szük­ség van most őrá, semmi sem mutatja jobban, mint­hogy a Népszövetség tárgyalásai megfeneklettek Briand távozása miatt s az ő megjelenésétől várják­, hogy elsimuljon a tanács kibővítése miatt támadt egyenetlenség. Az új kormány névsorából az látszik, hogy az eddigi irányzat nem fog változni. Valószínű, hogy Malvynak belügyminiszterré történt kinevezése rossz vért szül majd a jobboldaliak között, akik őt annak idején hazaárulásért száműzetésre ítélték Eddigi je­lentéseink szerint a francia közvélemény az új kor­mány összeállítását igen kedvezően fogadta, mert biztosítékát látja annak, hogy Franciaország külpoli­tikája a legjobb kezekbe van letéve. A kormány új tagjai között Raoul Perez, Fran­ciaország egyik legkiválóbb politikusa, ki már két ízben mint köztársasági elnökjelölt szerepelt. Mal­vyt, a Y­iviani-kormány egykori belügyminiszterét, aki nem volt barátja a túlzó háborús politikának, hazaárulás miatt perbe fogták és a szenátus haza­árulásért számkivetésre ítélte. Mikor a baloldali kartell kormányra jutott, a Herriot-kormánynak az volt első tette, hogy a szenátusban és a kamarában megszavaztatta az mensztia-törvényt, amely Cail­laux és Malvy Párizsba visszatérését lehetővé, tette Malvy legutóbb Spanyolországban járt, almi meg­kötötte Primo de Riverával a felkelő marokkóiak el­len irányuló hadi egyezményt és majd a kamara pénzügyi bizottságnak lett elnöke. A kormány új tagjai: Párizs, márc. 10. (Wolff.) Briand befejezte a kormány megalakítását. A kormány ugyanazokból­­ a­­ tagokból áll, mint az előbbi, kivéve­­négy miniszteri tárcát, amely­nek élére új emberek* kerültek. A kormány új tagjai a következők: ... .... Pénzügyminiszter: Perel. Belügyminiszter : 'Maláisy - ' • • - * 1 '. Közoktatásügyi miniszter: 'Lamíiuyeuxl. . Igazságügyminiszter:' Loval. - . Az uj kabinet a ma kinevezendő­ alállam­titká­rok nélkül: tíz képviselőhel, három szenátorból áll. Az új miniszterek közül hat szocial­ista-radikális, kettő' szocialista-köztársasági, kettő - radikális bal­oldali, kettő baloldali'köztársasági és'egy pártonkí­vüli­­ képviselő/ . . 'j­ v: Raoul Peret nyilatkozata. Párizs, m­án... 10. (A­ Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Raoul Peret, az ü új pénzügyminiszter, a minisztertanács után kijelentette az újságírók előtt, hogy teljes tudatában van annak a nehéz feladatnak, amelyet, az ország érdekében vállal. Egyelőre csupán a kamara és a szenátus által már elfogadott adótör­vényt akarja a leggyorsabban­­életbeléptetni, hogy ann­ak jövedelme, a hárommilliárd frank, mielőbb rendelkezésre álljon. Az állam egyéb bevételeinek emelésére nézve néhány napi gondolkodási időre van szüksége, nehogy ,elsietet­t tervezettel­­lépjen a parla­ment elé. A délutáni, sajtó kedvezően , fogadja az új kor­mányt. Az ellenzéki lapok is megállapítják, hogy Briandnak a legrövidebb idő alatt sikerült az új kormányt megalakítania. Ez a tény bizonyítéka Briand nagyságának és annak a rendíthetetlen biza­lomnak, aminek egész Franciaországban örvend. Briand a munkatársainak­­ megválasztásával kifeje­zésre juttatta, hogy csakis a baloldali többséggel — ez alkalommal a szocialisták kizárásával — fog kor­mányozni. Briand megtartotta az első minisztertanácsot. Párizs, márc. 10. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Briand ma a Quay D'Orsayn levő magán­szobájában kipihente az utóbbi napok fáradalmait. Tizenegy órakor maga köré gyűjtötte új munkatár­sait és megtartotta az első minisztertanácsot. Ezen az értekezleten elsősorban a pénzügyi helyzetet beszélték meg. Este kilenc órakor Briand Genfbe utazott, ahova holnap reggel érkezik meg. Beteljesedett jóslatok. Lopott t­íz üzlet érdekében. Berlin külső negyedeiben az utóbbi időben nagy hírre vergődött Klimatsch Terézia asszony. Néhány évvel ezelőtt még csak egyszerű mosónő volt, de ekkor észrevette, hogy benne jóstehetség rejtőzik. A közelebbi adatokat azután megismerjük a rendőrbírósági tárgyalásról. Mert Klimatschné odakerült. — Mi a foglalkozása? — kérdezte a bíró. — Jósnő vagyok. Mióta? — Öt-hat éve. — És azelőtt mi volt? ~ Mosónő. • • — És mint mosónő miként fedezte fel magá­ban ezt a jóstehetséget? — Kezdtem észrevenni, h­ogy ha valakire erő­sen ránézek, akkor árnyakat látok mögötte, esemé­nyeket, amelyek ködszerűen vonulnak el előttem. — Hol olvasta azt, amit most elmondott? A mosónők nem szoktak ily választékosan beszélni. Szép, hogy így megtanulta. És mennyit jövedelme­zett a kisterhetsége? — kérdezte a bíró. — Gazdag lehettem volna, mert százan és szá­zan kerestek fel, hogy feltárjam jövőjüket, de én nem fogadtam el senkitől semmit, legfölebb, ha meg­ajándékoztak. — És legfölebb, ha sikerült nagyobb összege­ket lopnia, mi? — csapott le a vádlottra a bíró. — Ártatlan vagytok. — No, az mindjárt elválik. Kérem, Staudtné asszony, adja csak elő, mi történt ön között­ és a jósnő között. Staudtné előáll, meghajtja magát. — Én is felkerestem a jósnőt, mert sokat be­széltek róla a mi környékünkön. Egy szót sem hit­tem a jóslásának. Egy azonban föltűnt nekem: ha valakinek azt jósolta, hogy legközelebb valamilyen veszteség éri, ez az egy jóslat mindig bevált. Meg­erősödött a gyanúm, amikor egy ízben nekem is kárt jósolt és csakugyan elveszett arany karpere­cem. Határozottan emlékeztem, hogy mikor bemen­tem Komatschnéhoz, akkor még a csuklómon volt. — Nem vett észre semmit? — Nem, kérem. Mikor jósolni kezdett, a szoba majdnem teljesen sötét volt, csak egy kis kékes­lilás fény derengett. Azután­­valami kábító, émelyí­tő, erős illat terjengett a szobában. -f~ A mesterséghez tartozik. Beszéljen tovább. — Feltettem magamban, hogy leleplezem a csalónőt.­­Újra meglátogattam, de a férjemet is el­vi­ttem magammal. A szoba előbb világos­ volt, az­után elsötétedett. Klimatschné ekkor megparan­csolta, hogy kinyújtott bal karját fogjam meg a két kezemmel. Megtettem. Mindenféle érthetetlen szava­kat mormogott. Azután éreztem, hogy a jobb kezé­vel­ a kis kézitáskámban kezd kotorászni, és igy szólt halk, elnyújtott, reszkető hangon: __ Élete nyugalmát nem zavarja meg semmi... de. .. igen ... várjon­ csak.. . valamit látok köze­ledni ... ön az . . .'szomorú, levert . . . valami kán . . . valami veszteség éri ... de viselje majd türelemmel, megadással . . . Mikor a jósnő mondókájával eddig ért, fel­kiáltottam, erre férjem kinyitotta az ajtót, besietett. Kézitáskám nyitva volt. Előre megjelzett pénzem hiányzott, de megtaláltuk az asszonynál. — Nos, jósnő, így történt? — Így, kérem. Nem tagadom. De meg kellett csinálnom. Az üzlet­­így kívánta. Legalább olyasmit jósoltam, ami csakugyan beteljesedett. Ez növelte tekintélyemet és gyarapította a látogatóimat. — Rendben van. Meg tudná-e jósolni, hány hó­napi fogházra ítélem? Ne erőltesse magát, most az egyszer én jósolok. Négy hónapot fog ülni. És a bíró jóslata bevált. Két és fél milliárd dinár a szerb hadsereg költségvetése. Belgrád, márc. 10. A skupstina mai ülésén, megkezdték a hadügyi tárca költségvetésének tár­gyalását. A költségvetést Trifunovics tábornok had­ügyminiszter ismertette. Az egész hadsereg költség­vetése két és fél milliárd dinárt tesz ki, melynek 39 százalékát személyi kiadásokra és 65 százalékát beru­házásokra fordítják. A szárazföldi hadsereg költség­vetése egy és félmilliárd dinárt, a tengerészeti költség­vetésvetés 117 milliót tesz ki. A költségvetés ismertetése után a hadsereg belső helyzetéről szólt s különösen a tisztek és az altisztek számbeli elégtelensége miatt panaszkodott. Végül arra kérte a szkupstinát, hogy a költségvetést egy­hangúan szavazzák meg. Az ellenzéki szónokok kijelentették, hogy külön­böző okok miatt kénytelenek a költségvetés ellen sza­vazni. Főleg a tengerészet elhanyagolását kifogásol­ták s azt állították, hogy a hadseregben csak a szerb szellem érvényesül és kifogásolták, hogy a tisztikar csaknem kivétel nélkül szerb.

Next