Pesti Hírlap, 1926. március (48. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-11 / 57. szám
4 párt van, hogy ott a legkevesebb a szocialista. A kormánypárt az úgynevezett radikális szocialista párt Ezek sem nem radikálisok, sem nem szocialisták, de észreveszik, ha egy magyar szocialista lapot nálunk elkoboznak. A harmadik, amit mondani akarok, hogy bíróságaink ítéleteiben keserűség látszik. Cronixil puritánjai óta, akik zsoltárokat énekelve mentek csatába, nem ismerek nemesebb testületet, mint a magyar bírói kart, amely rendületlenül áll akkor, amikor hercegek tántorodnak meg. De egy nagy keserűség látszik et, nem tehetnek róla, mindig a maximumát szálljak meg a büntetésnek. Ezt mutatja egyHilda, mert, épen most akarok kimenteni egy újságírót, aki nagyon goromba volt velem szemben. Nyáron a tiganizmus ellen írtam és ez a vidéki szerkesztő megtámadott. Azt mondta, hogy három ember tette tönkre Magyarországot: Szent István, aki könnyelmű fiatalember volt, mert behozta a kereszténységet. • Apponyi Albert és én, mert a turanizmust megölöm. Ugyanezzel a szerkesztővel egy különös dolog történt. Tavaly írtam egy cikket, amelyben az udvartartás felesleges kiadásairól szólva, azt írtam: „Gödöllőn minden tehén után egy miniszteri tanácsosjár." Ez az újságíró leírta egész cikkemet, aláírta saját nevét és most őt büntetik meg ezért a tehénért. Azt kérdezem, kit rágalmazott ez az újságíró? Mikor miniszter lettem és az udvartartási költségek megszorításába kormányzó úr őt őméltóságának előterjesztettem, ő hozzájárult az előterjesztéshez és ő tette ezt a megjegyzést. A kormányzó urat nemm rágalmazhatta, mert igazat mondott. Engem nem rágalmaz-Msttett, mert nem indítottam plágiumpert, tehát a gyöngéd bíróság a teheneket védi, hogy rossz hírbe ne keveredjenek, hogy egy miniszteri tanácsos jár utánuk. Az illető úrnak azonban azt mondom, vigyázzon, az ember az életben sok mindent jóvátehet, de gondosan meg kell válogatni az apát, akitől származik és az írót, akitől plagizál. A nemzetgyűlés két év óta jóformán csak mentelmi ügyekkel foglalkozik. A mentelmi ügyek legnagyobb része sajtóvétség. Ezek mennek az egyes bíróságok elé, de a bíróság formákhoz van kötve. A kormánytól függ az, hogy kit ment a hivatalos titoktartás alól. Perbe voltam idézve tanúnak, ott megjelentem, de én nem kaptam meg a felmentést a hivatali titoktartás alól. Ebből következik, hogy a sajtó csak akkor lehet szabad, ha esküdtszék elé lehet vinni a sajtó dolgainak elintézését. Csak az esküdtszék ítélhet szabadon, amelyet azonban magas képesítéshez kötnek, írók és akadémikusok legyenek benne és ragaszkodom ahhoz, hogy abban a nőknek okvetlenül helyet adjanak Amerikában, amely a világtörténelem irányítását átveszi, a nő kezd uralomra törni. Ennek első módja, hogy be kell vinni az esküdtszéki terembe a nőt az ő Bálunkénál sokkal magasabb erkölcsi szempontjaival. Ha ez megtörtént, akkor következik a második lépés. Ezzel a sajtóval ki kell menni külföldre. Csak a sajtó mehet ki ezen a tornán a külföldre. Csak az teheti jóvá, amit a Baulplatz és mi azóta elhanyagoltunk. Egy nagy német lapban kép jelent meg a vitézi rend tagjainak felavatásáról és a képhez helytelen megjegyzést közöltek. Erre az illető nagy lapot kitiltották Magyarorságról. Ehelyett azt kellett volna tenni, hogy a követ elment volna felvilágosítani a szerkesztőséget és kaptunk volna egy szép helyreigazítást. Ezért kell kimenni a sajtónak a külföldre. Amíg ez nem történik meg, addig nem közhetünk hozzá a közvélemény alakításához és addig fölöttünk van az a légkör, amelyről Jókai azt mondta, hogy hetvenöt százaléka korom, huszonöt százaléka légy. Ezt tudta az antant csinálni, amely felismerte az újságírásnak magvető hivatását. Masaryk és Benes így vívta ki Csehország szabadságát. Amerikában akkor ismerték el Csehszlovákiát, amikor megjelent Benes könyve. Na Benes még egyszer elolvassa könyvét, rá fog jönni arra, hogy ámításra nem lehet országot építeni, mert egy ámítással épített országot csak ámítással lehet tovább vinni. Ennek az ámításnak, ha a magyar sajtó megindul, össze kell omolnia, mert nekünk a történetünk nem ámításon alapszik. A mi történelmünk a mártírok története. Ezen mártírok jogán van nekünk jogunk az ámítással szemben a feltámadáshoz. Úgy képzelem ezt, mint Dante legfelségesebb látományában látja, mikor megy Beatricééval a menny felé, az égről szikrák jönnek. Minden szikra egy emberi lélek és ezek a szikrák elkezdenek zengeni. Ezeknek a magyar írói lelkekből felszálló szikráknak kell zengeniök, azt a szót, amit Jókai Mór mondott szépanyám sírjánál: Feltámadunk,bizony, feltámadunk! . Megint ott vagyok, ahol elindultam. Petőfinél és Jókainál. .Most is hallom zsolozsmájukat, mert az Nagymagyarországnak szólt. Önök is keresik a komáromi házat, ahol Jókai született, szeretnének ott lenni Koltón, ahol minden szeptember végén, nyílnak a kerti virágok, önök is keresik a segesvári halmot, önökis keresik ezeket a halhatatlanokat, akik a toll szárnyán repültek és akik nem ismerték Trianont. Ha rájuk gondolunk, akkor érezzük azt, hogy ebben a rettentő magyar éjszakában, ahol csupa ködben bolyongunk, ők, a jubilánsok is velünk vannak. Petőfi Sándor, Jókai öccse mély hódolattal téged üdvözöl! (Viharos taps.) Az előadáson megjelentek többek között: Berzeviczy Albert, gróf Mailáth József, Fellner Frigyes, Ormódy Vilmos, Weiss Fülöp, Madarassy-Beck Marcel, Tóth Járos v. b. t. t., Rákosi Jenő, dr Légrády Ottó, Herczeg Ferenc, Strauss István, Szilágyi Lajos, Márkus Miksa, Dréhr Imre, Baracs Marcel, Klein Gyula. PESTI HÍRLAP 1926 március 11., csütörtök: Briand megalakította kormányát. Négy új tagja van a francia kabinetnek. Doumergue köztársasági elnök Briandnak adott a kormányalakításra megbízást, aki ezúttal kilencedszer tölti be Franciaország kormányelnöki székét. A külföldi közvélemény még ritkán táplogítk itt olyan melegen és annyi odaadással francia politikust, mint Briand-t, amikor a parlamenti ellenzéknek egy meggondolatlan szavazása miatt megbukott. A mostani helyzet és azok a nagy sikerek, melyeket ezt megelőző kormányelnöksége alatt felmutatott, szükségessé tették, hogy továbbra is az ő kezében maradjon Franciaország külpolitikájának irányítása. A francia felfogás szerint csak az ő külügyminisztersége biztosíthatja a párizsi és a londoni kormányok barátságos együttműködését és az ő tapasztalata és nagy diplomáciai gyakorlata egyengetheti a megértés nehéz útját Franciaország és Németország közt.. Világszerte elismerték azt az érdemét, hogy az a nagy diplomáciai mű, melyet Chamberlainnel együtt létrehozott, alkalmas kezdet arra, hogy Európa a jogis a béke alapjain újjáépüljön. Hogy mennyire szükség van most őrá, semmi sem mutatja jobban, minthogy a Népszövetség tárgyalásai megfeneklettek Briand távozása miatt s az ő megjelenésétől várják, hogy elsimuljon a tanács kibővítése miatt támadt egyenetlenség. Az új kormány névsorából az látszik, hogy az eddigi irányzat nem fog változni. Valószínű, hogy Malvynak belügyminiszterré történt kinevezése rossz vért szül majd a jobboldaliak között, akik őt annak idején hazaárulásért száműzetésre ítélték Eddigi jelentéseink szerint a francia közvélemény az új kormány összeállítását igen kedvezően fogadta, mert biztosítékát látja annak, hogy Franciaország külpolitikája a legjobb kezekbe van letéve. A kormány új tagjai között Raoul Perez, Franciaország egyik legkiválóbb politikusa, ki már két ízben mint köztársasági elnökjelölt szerepelt. Malvyt, a Yiviani-kormány egykori belügyminiszterét, aki nem volt barátja a túlzó háborús politikának, hazaárulás miatt perbe fogták és a szenátus hazaárulásért számkivetésre ítélte. Mikor a baloldali kartell kormányra jutott, a Herriot-kormánynak az volt első tette, hogy a szenátusban és a kamarában megszavaztatta az mensztia-törvényt, amely Caillaux és Malvy Párizsba visszatérését lehetővé, tette Malvy legutóbb Spanyolországban járt, almi megkötötte Primo de Riverával a felkelő marokkóiak ellen irányuló hadi egyezményt és majd a kamara pénzügyi bizottságnak lett elnöke. A kormány új tagjai: Párizs, márc. 10. (Wolff.) Briand befejezte a kormány megalakítását. A kormány ugyanazokból a tagokból áll, mint az előbbi, kivévenégy miniszteri tárcát, amelynek élére új emberek* kerültek. A kormány új tagjai a következők: ... .... Pénzügyminiszter: Perel. Belügyminiszter : 'Maláisy - ' • • - * 1 '. Közoktatásügyi miniszter: 'Lamíiuyeuxl. . Igazságügyminiszter:' Loval. - . Az uj kabinet a ma kinevezendő alállamtitkárok nélkül: tíz képviselőhel, három szenátorból áll. Az új miniszterek közül hat szocialista-radikális, kettő' szocialista-köztársasági, kettő - radikális baloldali, kettő baloldali'köztársasági és'egy pártonkívüli képviselő/ . . 'j v: Raoul Peret nyilatkozata. Párizs, mán... 10. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Raoul Peret, az ü új pénzügyminiszter, a minisztertanács után kijelentette az újságírók előtt, hogy teljes tudatában van annak a nehéz feladatnak, amelyet, az ország érdekében vállal. Egyelőre csupán a kamara és a szenátus által már elfogadott adótörvényt akarja a leggyorsabbanéletbeléptetni, hogy annak jövedelme, a hárommilliárd frank, mielőbb rendelkezésre álljon. Az állam egyéb bevételeinek emelésére nézve néhány napi gondolkodási időre van szüksége, nehogy ,elsietett tervezettellépjen a parlament elé. A délutáni, sajtó kedvezően , fogadja az új kormányt. Az ellenzéki lapok is megállapítják, hogy Briandnak a legrövidebb idő alatt sikerült az új kormányt megalakítania. Ez a tény bizonyítéka Briand nagyságának és annak a rendíthetetlen bizalomnak, aminek egész Franciaországban örvend. Briand a munkatársainak megválasztásával kifejezésre juttatta, hogy csakis a baloldali többséggel — ez alkalommal a szocialisták kizárásával — fog kormányozni. Briand megtartotta az első minisztertanácsot. Párizs, márc. 10. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Briand ma a Quay D'Orsayn levő magánszobájában kipihente az utóbbi napok fáradalmait. Tizenegy órakor maga köré gyűjtötte új munkatársait és megtartotta az első minisztertanácsot. Ezen az értekezleten elsősorban a pénzügyi helyzetet beszélték meg. Este kilenc órakor Briand Genfbe utazott, ahova holnap reggel érkezik meg. Beteljesedett jóslatok. Lopott tíz üzlet érdekében. Berlin külső negyedeiben az utóbbi időben nagy hírre vergődött Klimatsch Terézia asszony. Néhány évvel ezelőtt még csak egyszerű mosónő volt, de ekkor észrevette, hogy benne jóstehetség rejtőzik. A közelebbi adatokat azután megismerjük a rendőrbírósági tárgyalásról. Mert Klimatschné odakerült. — Mi a foglalkozása? — kérdezte a bíró. — Jósnő vagyok. Mióta? — Öt-hat éve. — És azelőtt mi volt? ~ Mosónő. • • — És mint mosónő miként fedezte fel magában ezt a jóstehetséget? — Kezdtem észrevenni, hogy ha valakire erősen ránézek, akkor árnyakat látok mögötte, eseményeket, amelyek ködszerűen vonulnak el előttem. — Hol olvasta azt, amit most elmondott? A mosónők nem szoktak ily választékosan beszélni. Szép, hogy így megtanulta. És mennyit jövedelmezett a kisterhetsége? — kérdezte a bíró. — Gazdag lehettem volna, mert százan és százan kerestek fel, hogy feltárjam jövőjüket, de én nem fogadtam el senkitől semmit, legfölebb, ha megajándékoztak. — És legfölebb, ha sikerült nagyobb összegeket lopnia, mi? — csapott le a vádlottra a bíró. — Ártatlan vagytok. — No, az mindjárt elválik. Kérem, Staudtné asszony, adja csak elő, mi történt ön között és a jósnő között. Staudtné előáll, meghajtja magát. — Én is felkerestem a jósnőt, mert sokat beszéltek róla a mi környékünkön. Egy szót sem hittem a jóslásának. Egy azonban föltűnt nekem: ha valakinek azt jósolta, hogy legközelebb valamilyen veszteség éri, ez az egy jóslat mindig bevált. Megerősödött a gyanúm, amikor egy ízben nekem is kárt jósolt és csakugyan elveszett arany karperecem. Határozottan emlékeztem, hogy mikor bementem Komatschnéhoz, akkor még a csuklómon volt. — Nem vett észre semmit? — Nem, kérem. Mikor jósolni kezdett, a szoba majdnem teljesen sötét volt, csak egy kis kékeslilás fény derengett. Azutánvalami kábító, émelyítő, erős illat terjengett a szobában. -f~ A mesterséghez tartozik. Beszéljen tovább. — Feltettem magamban, hogy leleplezem a csalónőt.Újra meglátogattam, de a férjemet is elvittem magammal. A szoba előbb világos volt, azután elsötétedett. Klimatschné ekkor megparancsolta, hogy kinyújtott bal karját fogjam meg a két kezemmel. Megtettem. Mindenféle érthetetlen szavakat mormogott. Azután éreztem, hogy a jobb kezével a kis kézitáskámban kezd kotorászni, és igy szólt halk, elnyújtott, reszkető hangon: __ Élete nyugalmát nem zavarja meg semmi... de. .. igen ... várjon csak.. . valamit látok közeledni ... ön az . . .'szomorú, levert . . . valami kán . . . valami veszteség éri ... de viselje majd türelemmel, megadással . . . Mikor a jósnő mondókájával eddig ért, felkiáltottam, erre férjem kinyitotta az ajtót, besietett. Kézitáskám nyitva volt. Előre megjelzett pénzem hiányzott, de megtaláltuk az asszonynál. — Nos, jósnő, így történt? — Így, kérem. Nem tagadom. De meg kellett csinálnom. Az üzletígy kívánta. Legalább olyasmit jósoltam, ami csakugyan beteljesedett. Ez növelte tekintélyemet és gyarapította a látogatóimat. — Rendben van. Meg tudná-e jósolni, hány hónapi fogházra ítélem? Ne erőltesse magát, most az egyszer én jósolok. Négy hónapot fog ülni. És a bíró jóslata bevált. Két és fél milliárd dinár a szerb hadsereg költségvetése. Belgrád, márc. 10. A skupstina mai ülésén, megkezdték a hadügyi tárca költségvetésének tárgyalását. A költségvetést Trifunovics tábornok hadügyminiszter ismertette. Az egész hadsereg költségvetése két és fél milliárd dinárt tesz ki, melynek 39 százalékát személyi kiadásokra és 65 százalékát beruházásokra fordítják. A szárazföldi hadsereg költségvetése egy és félmilliárd dinárt, a tengerészeti költségvetésvetés 117 milliót tesz ki. A költségvetés ismertetése után a hadsereg belső helyzetéről szólt s különösen a tisztek és az altisztek számbeli elégtelensége miatt panaszkodott. Végül arra kérte a szkupstinát, hogy a költségvetést egyhangúan szavazzák meg. Az ellenzéki szónokok kijelentették, hogy különböző okok miatt kénytelenek a költségvetés ellen szavazni. Főleg a tengerészet elhanyagolását kifogásolták s azt állították, hogy a hadseregben csak a szerb szellem érvényesül és kifogásolták, hogy a tisztikar csaknem kivétel nélkül szerb.