Pesti Hírlap, 1926. április (48. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
A Kossuth szoborbizo,,vag Szerdán cinden helyszíni eseti IB. tartott az Országház téren. A bizottság megtekintette a Kossuth-szobrot ábrázoló kulisszákat, melyeke az Operaház díszletező munkásai állítottak fel. Baloldali képünk: a Kossuth alakját ábrázoló festett vásznat felhúzzák a munkások. Jobboldali kép: Rákosi Jenő és Sipőcz Jenő polgármester a helyszíni szemlén. Bonyodalmak a Kossuth-szobor elhelyezése miatt. Szobordíszlet-próba az Országház-téren. Nem mindennapi látványosságban volt része szerdán délelőtt az Országház-tér járókelőinek. Már a kora reggeli órákban stráfkocsik jöttek a térre, amelyekről óvatosan bár, de minden nagyobb megerőltetés nélkül, sokszoros életnagyságú szoboralakokat emelt le néhány vászonruhás munkás, sőt az egyikről, egész monumentalitásában, Kossuth Lajos és az egész első felelős minisztérium szoborkompozíciója került le a földre, talapzatostul. Azután néhány csákányütés mélyed a talajba, pár szál lécből álló vázat szögeznek össze, hangos kopácsolás, cölöpverés és nem egészen egy óra alatt ott áll az Alkotmány utca torkolatával szemben, hátterében a parlament sötét, gótikus tömbjével , Kossuth Lajos szobra, nyolc miniszterével atalapzat körül. Ugyanekkor és ugyanilyen gyorsasággal, a szobortól balra, félkörben fölállítják az 1848-as minisztérium szoboralakjait, a szobortól jobbra, elterülő kis virágágy közepén pedig toronymagasságú lécvázat állítanak föl. — Mi ez? — kérdezik a járókelők, egyre sűrűbb tömegbe verődve a különös szoborcsoportok közül. Mi ez? — kérdezheti joggal e sorok olvasója is, aki valóban nehezen értheti meg, hogy félkézzel és egy óra alatt ugyan micsoda szobrot állíthattak Kossuth Lajosnak az Országház téren?!... El kell azonban árulnunk végre, hogy ezek a szobrok nem márványból, hanem csak vászonból valók és hogy fölállításuk a budapesti Kossuth-szobor évek óta késlekedő elhelyezésének „házi díszletező próbája“ volt csupán, hogy színházi nyelven szóljunk. És ez az argót itt teljesen jogosult is, mert hiszen Horvay János pályadíjnyertes Kossuth-szobrának e vászonból készült természetes nagyságú mását az Operaház díszletező munkásai festették és állították föl, az állami színházak tehetséges, fiatal díszlettervezőjének, ifj. Oláh Gusztáv vezetése alatt. Pontban tizenkét órakor készen áll a vászonszobormű. Ekkor autók robognak a térre és a Kossuth-szoborbizottság tagjai lépnek ki belőlük, akik „helyszíni szemlére“ jöttek ide, ahogy itt viszont a hivatalos nyelvet használjuk. Rákosi Jenő, Sipőcz polgármester, Liber tanácsos, Sümegi Vilmos, Kertész K. Róbert államtitkár, Lyka Károly, Petrovics Elek és a szobor alkotója, Horvay János jönnek hevesen vitatkozva a szobor felé, körülöttük még néhány városházi notabilitás, városatya és egy sereg Újságíró, fotográfus. A szobor elhelyezése körül ugyanis némi bajok merültek fel. Egyes kényesebb ízlésű bizottsági tagok kifogást emeltek az ellen, hogy az Országház-tér épülete nem esik pontosan a beletorkolló Alkotmány utca tengelyébe és így a tér közepére tervezett szobor, az összes utcák felől közeledve a tér felé, asszimetrikus elhajlást mutat, sőt megbillenti a tér egyensúlyát is. Hát ebben bizony van valami, ha nem is sok. A szoborbizottságnak ez az „ellenzéki“ része tehát arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a szükség törvényt bonthat, miért ne bonthatna szobrot is? . . . Épen ezért felvetette azt a tervet, hogy a tér közepét hagyják meg szabadon, viszont helyezzék el Kossuth magányos szoboralakját a tér jobboldalán, a mellékalakokat pedig félkörben a tér baloldalán, Kossuth-al szemben. Erről folyik a szenvedelmes vita, amely több pártja osztja a bizottságot. Az eredeti elhelyezés pártjának vezére Rákosi Jenő, a kettéválasztás tervét, itt a helyszínen, már senki sem helyesli túlságosan, látván, hogy a ferde tengely mégsem billenti fel annyira a tér egyensúlyát, mint azt kétoldalt elhelyezett különböző arányú szobortömegek tennék. Vannak egyesek, akik mindkét megoldást rossznak tartják, közöttük Lyka Károly, és Kertész K. Róbert. Az Államtitkár szerint elég volna a tér közepére egy monumentális, de magányos Kossuth- alak, Lyka Károly pedig csendesen, de annál nagyobb meggyőződéssel bizonygatja, hogy a tér maga sem alkalmas, szobor számára, mert túlságosan terjedelmes. Liber Endre fővárosi tanácsnok azt kifogásolja, hogy Kossuth hátat fordít a parlamentnek, leli rá egy rossznyelvű városatya. Egy ismeretlen ur hirtelen odalép az eredeti elhelyezés mellett ifjúi hévvel kardoskodó Rákosi Jenő mellé és izgatottan mondja: — De a tengely, méltóságos uram! .4 tengely! — Nem kocsikerék ez, — feleli rá nevetve Rákosi Jenő — hogy tengelye legyen. — De esztétika, — riposztor az ismeretlen úr és agitációs körútra indul a bizottságban, a terv elvetésére. Közben a polgármester intézkedésére leemelik a talapzatról Kossuth alakját és a félkörű szoborcsoportozattal szemben, hatalmas vászontalapzatra húzzák fel a tér jobboldalán. Hát ez bizony szomorú és minden tengelytől és egyensúlytól eltekintve is szerencsétlen kísérlet. Olyan szerencsétlen, hogy a bizottságnak még legellenzékibb tagjai is rémülten látják oly szépen elképzelt tervüket ilyen szörnyű megvalósulásában. Le is bontják rögtön a munkások. Ahelyszíni szemle tehát meddő volt, amint ez a szobordíszlet-próba sem több érdekes, de teljesen eredménytelen kísérletnél, mert a szobor elhelyezése sem így, sem úgy nem volna ideális megoldásnak nevezhető, csak az adott viszonyokkal való megalkuvásnak. A bizottság pedig ezután újabb tanácskozásra vonult vissza a városháza falai közé, mire Rákosi Jenő viharos derültség közben lemondóan jegyezte meg: — Minden szoborbizottság csak arra való, uraim, hogy a szobor — sohase készüljön el . . . — Ez csak kiváló jóizlését bizonyítja, a fe- A Kossuth-szobor csoportfiguráit ábrázoló kulisszák az Országház-téren.