Pesti Hírlap, 1926. április (48. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-01 / 74. szám

A Kossuth szoborbizo,,vag Szer­dán cinden helyszíni eseti­ IB. tartott az Országház­ téren. A bizottság megtekintette a Kossuth-szobr­ot ábrázoló kulisszákat, melye­ke az Operaház díszletező munkásai állítottak fel. Baloldali képünk: a Kossuth alakját ábrázoló festett vásznat felhúzzák a munkások. Jobboldali kép: Rákosi Jenő és Sipőcz Jenő polgármester a helyszíni szemlén. Bonyodalmak a Kossuth-szobor elhelyezése miatt. Szobordíszlet-próba az Országház-téren. Nem mindennapi látványosságban volt része szerdán délelőtt az Országh­áz-tér járókelőinek. Már a kora reggeli órákban stráfkocsik jöttek a térre, amelyekről óvatosan bár, de minden nagyobb meg­erőltetés nélkül, sokszoros életnagyságú szoborala­­kokat emelt le néhány vászonruhás munkás, sőt az egyikről, egész monumentalitásában, Kossuth La­jos és az egész első felelős minisztérium szoborkom­pozíciója került le a földre, talapzatostul. Azután néhány csákányütés mélyed a talajba, pár szál léc­ből álló vázat szögeznek össze, hangos kopácsolás, cölöpverés és nem egészen egy óra alatt ott áll az Alkotmány­ utca torkolatával szemben, hátterében a parlament sötét, gótikus tömbjével , Kossuth La­jos szobra, nyolc miniszterével a­­talapzat körül. Ugyanekkor és ugyanilyen gyorsasággal, a szobortól balra, félkörben fölállítják az 1848-as minisztérium szoboralakjait, a szobortól jobbra, elterülő kis vi­rágágy közepén pedig toronymagasságú lécvázat állítanak föl. — Mi ez? — kérdezik a járókelők, egyre sű­rűbb tömegbe verődve a különös szoborcsoportok közül. Mi ez? — kérdezheti joggal e sorok olvasója is, aki valóban nehezen értheti meg, hogy félkézzel és egy óra alatt ugyan micsoda szobrot állíthattak Kossuth Lajosnak az Országház­ téren?!... El kell azonban árulnunk végre, hogy ezek a szobrok nem márványból, hanem csak vászonból valók és hogy fölállításuk a budapesti Kossuth-szo­­bor évek óta késlekedő elhelyezésének „házi dísz­letező próbája“ volt csupán, hogy színházi nyelven szóljunk. És ez az argót itt teljesen jogosult is, mert hiszen Horvay János pályadíjnyertes Kossuth-szob­­rának e vászonból készült természetes nagyságú mását az Operaház díszletező munkásai festették és állították föl, az állami színházak tehetséges, fiatal díszlettervezőjének, ifj. Oláh Gusztáv vezetése alatt. Pontban tizenkét órakor készen áll a vászon­­szobormű. Ekkor autók robognak a térre és a Kos­­suth-szoborbizottság tagjai lépnek ki belőlük, akik „helyszíni szemlére“ jöttek ide, a­hogy itt viszont a hivatalos nyelvet használjuk. Rákosi Jenő, Sipőcz polgármester, Liber tanácsos, Sümegi Vilmos, Ker­tész K. Róbert államtitkár, Lyka Károly, Petrovics Elek és a szobor alkotója, Horvay János jönnek he­vesen vitatkozva a szobor felé, körülöttük még né­hány városházi notabilitás, városatya és egy sereg Újságíró, fotográfus. A szobor elhelyezése körül ugyanis némi ba­jok merültek fel. Egyes kényesebb ízlésű bizottsági tagok kifogást emeltek az ellen, hogy az Ország­­h­áz-tér épülete nem esik pontosan a beletorkolló Alkotmány­ utca tengelyébe és így a tér közepére tervezett szobor, az összes utcák felől közeledve a tér felé, asszimetrikus elhajlást mutat, sőt megbil­lenti a tér egyensúlyát is. Hát ebben bizony van valami, ha nem is sok. A szoborbizottságnak ez az „ellenzéki“ része teh­át arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy ha a szükség törvényt bonthat,­­ miért ne bonthatna szobrot is? . . . Épen ezért felvetette azt a tervet, hogy a tér közepét hagyják meg szabadon, viszont helyezzék el Kossuth magá­nyos szoboralakját a tér jobboldalán, a mellékala­kokat pedig félkörben a tér baloldalán, Kossuth-al szemben. Erről folyik a szenvedelmes vita, amely több pártja osztja a bizottságot. Az eredeti elhelyezés pártjának vezére Rákosi Jenő, a kettéválasztás tervét, itt a helyszínen, már senki sem helyesli túl­ságosan, látván, hogy a ferde tengely mégsem bil­lenti fel annyira a tér egyensúlyát, mint azt két­oldalt elhelyezett különböző arányú­ szobortömegek tennék. Vannak egyesek, akik mindkét megoldást rossznak tartják, közöttük Lyka Károly, és Kertész K. Róbert. Az Államtitkár szerint elég volna a tér közepére egy monumentális, de magányos Kossuth- alak, Lyka Károly pedig csendesen, de annál na­gyobb meggyőződéssel bizonygatja, hogy a tér maga sem alkalmas, szobor számára, mert túlságo­san terjedelmes. Liber Endre fővárosi tanácsnok azt kifogásolja, hogy Kossuth hátat fordít a par­lamentnek, leli rá egy rossznyelvű városatya. Egy ismeretlen ur hirtelen odalép az eredeti elhelyezés mellett ifjúi hévvel kardoskodó Rákosi Jenő mellé és izgatottan mondja: — De a tengely, méltóságos uram! .4 tengely! — Nem kocsikerék ez, — feleli rá nevetve Rákosi Jenő — hogy tengelye legyen. — De esztétika, — riposztor az ismeretlen úr és agitációs körútra indul a bizottságban, a terv elvetésére. Közben a polgármester intézkedésére leeme­lik a talapzatról Kossuth alakját és a félkörű szo­­borcsoportozattal szemben, hatalmas vászontalap­zatra húzzák fel a tér jobboldalán. Hát ez bizony szomorú és minden tengelytől és egyensúlytól eltekintve is szerencsétlen kísérlet. Olyan szerencsétlen, hogy a bizottságnak még leg­­ellenzékibb tagjai is rémülten látják oly szépen el­képzelt tervüket ilyen szörnyű megvalósulásában. Le is bontják rögtön a munkások. A­­helyszíni szemle tehát meddő volt, amint ez a szobordíszlet-próba sem több érdekes, de tel­jesen eredménytelen kísérletnél, mert a szobor elhe­lyezése sem így, sem úgy nem volna ideális megol­dásnak nevezhető, csak az adott viszonyokkal való megalkuvásnak. A bizottság pedig ezután újabb tanácskozásra vonult vissza a városháza falai közé, mire Rákosi Jenő viharos derültség közben lemondóan jegyezte meg: — Minden szoborbizottság csak arra való, uraim, hogy a szobor — sohase készüljön el . . . — Ez csak kiváló jóizlését bizonyítja, a fe- A Kossuth-szobor csoport­figuráit ábrázoló kulisszák az Országház-téren.

Next