Pesti Hírlap, 1926. május (48. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
e hetett e hatásnak abban is, hogy Horváth Boldizsár lett a kiegyezési minisztérium igazságügyminisztere. Én ma azt szeretném mondani, Quid nunc! Mi lesz most? Én nem szállok perbe azokkal, akik akár mint kormányférfiak, akár mint törvényhozók a jelen időben ilyen gondtalan életet élnek. Hogy semmi sem érdekli őket úgy, mint ha egymáson kitombolhatják magukat. Komoly ügyek tárgyalásán határozatképtelen a Ház, ha csak nem alkalmas az ügy arra, hogy személyes kérdést lehessen belőle csinálni. Nem perlek velük, mert elvégre ez nem magyar specialitás, bár nálunk hihetetlenül félelmes és veszedelmes könnyelműségnek látszik. Minduntalan olvassuk az épületes parlamenti jelenetek leírását. Mussolini ezen úgy segített, hogy kiszóratott minden ellenzéket a teremből. De még Angliában is kivezettek nemrégiben makrancos képviselőket. Másfelé, a szomszédaink körül a csoportos egymásratámadások szinte napirenden vannak. A porosz országgyűlésen tegnap történt meg, hogy szocialista képviselő, mikor az általa megsértettek rája támadtak, a keze ügyében levő vizeskancsó tartalmával védekezett, ami egészen új. A korcsmában borral öntözik egymást a verekedők, a mi nemzetgyűlésünk vitriolos mondatokkal, a józan porosz vízzel. Világbetegség, világjárvány, világválság ez. A világtörténetnek egy küszöbéhez értünk, melyen nem tudunk békésen átlépni valamelyes ígéretföldjére, melynek következnie kellene. Egy tudós és felettébb szellemes magyar építőművész, Ligeti Pál, azt mondja most megjelent kiváló könyvében, hogy azelőtt volt rend szabadság nélkül, most van szabadság rend nélkül. És ő azt mondja, az az ideál és az emberi boldogság, melyért teremtettünk, ha a rend a szabadsággal harmonikusan párosul. De a tudós műépítő, mikor ezt a boldog állapotot lehetőnek tartja, elfelejti, hogy emberekkelvan dolga. Az ember természete, hogy megunja azt, amije van és veszettül hadakozzék azért, amije nincsen. Amikor rend van, akkor titkos és nem titkos társaságokban, föld felett és föld alatt, és ahol csak lehet, konspirálunk, izgatunk és lázítunk, sőt mártírhalált is halunk a szabadságért. Mikor pedig szabadság van, halálos viaskodásban elegyednek a rend hívei még több rendért, és a szabadság hivei még több szabadságért. A huzakodásban pedig mindig a hatalom győz és aztán a birok újra kezdődik. Mert senkinek sem a rend,, sem a szabadság — bármily arányú vegyiekben sohasem elég. Sem nem a rend, sem nem a szabadság kell az embereknek (ezek csak a harci jelszók), hanem a Hatalom. De hát mi lesz ebből, mi lesz most? Mert egy megdöbbentő valóságot nem lehet észre nem vennünk. Ez a kháosz, az érzelmeknek, a gondolkozásnak, az érdekeknek ez a kháosza azóta nő a fejünkre, mióta a kormányzatokban a demokratikus elvek nyomultak előbbre. Amíg a királyok zsarnoksága tartott, addig volt tűrhető rend. Mióta a nép zsarnoksága ül a trónon, azóta több a rendetlenség mint a szabadság és bizonyos klaotikus bomlás mutatkozik mindenben. Az ízlésben, az erkölcsben, a szokásokban, a divatban, a művészetekben, a kormányzásban, a törvényhozásban egyaránt. Az én gyerekkoromban még lelkesen szavaltuk azt, hogy A nép szava Is-Isten szavai be is csuktak néha bennünket érte. De ma nem hiszem, hogy a demokratikus kormányzás mai állapotával a jó Isten szolidaritást vállaljon akármely exponáltabb országban. Hiszen már Japánországban is , a minap összeverekedtek a képviselők a parlamentben. Ismétlem: határmesgyéjéhez értünk a világtörténetnek és az államtudósokra egy, nagy probléma megoldása várakozik. Vagy megtalálják az új idők szelleme és iránya számára az uj formákat, amelyeknek keretében lehetséges lesz némi állandósággal elhelyezkednie a rendnek és a szabadságnak, vagy az lesz a dolog vége, ami minden kháosznak vége: az általános bomlás, amely az emberiségből ismét nyersanyagot formál uj élet, uj jövő, új civilizáció számára... Addig is gyönyörködjünk holnap a május dicsőségében, a természet bűbájában s egymásban, akik szeretjük egymást. Böske apja az ő fivére volt. — Van itthon valaki? — kérdezte a szobalányt. — Csak Böske kisasszony. A nagyságos aszszonyok öt órakor elmentek valahová. Böske előjött. Meglátta a nénit és sajnálkozva mondta: — Milyen kár, hogy neon egy órával előbb tetszett jönni. Anyuskáék még itthon voltak s bizonyára elvitték volna a nénit is Jani bácsiékhoz. Uzsonna lesz náluk. Én is készülök épem Rózsihoz. Sokan lesznek az ismerősök közül. A Kapcsosék, a Tiszolczyék, a Korláthék, nem is tudom, hogy még kik. Tessék velem jönni, Juli néni. Juli néni látta, hogy Böske tekintete a fogason függ, a kabátján, mely már várta, hogy induljanak. * — No, csak menj, fiam — mondta —, én is megyek. Majd máskor. Aztán elbeszélitek, hogyan mulattatok. — És nyelt egyet. Egy keserül. Böske a kabátjához ugrott. — Ugye, megbocsát a néni? — Meg, meg. Egy ilyen öregasszonynak más dolga nincs is már a földön, mint hogy megbocsásson. Fél hétre ért haza. Az ura már türelmetlenül várta. — No, jól megtraktálhattak. — fogadta. — Azt hittem, majd csak reggel ven haza. Mit szólt Rózsi a kendőhöz? — Nem adtam neki. — Akkor Böskéé lesz. — Annak sem adtam oda. Ott is voltam. Az öreg nem kérdezősködött. A válasz rezgéséből megérzett valamit. Gizeyné kihúzta a szakrény alsó fiókját, kivette a retikülből a csipkekendőt s szépen visszatette a sok-sok lim-lom alá. — Két dolog jutott az uton az eszembe. — mondta borongósan. — Az egyik az, hogy aki kap, az ne adjon "soha. A másik meg az hogy inkább tiporjanak az ember csipkekendőjén halála után, mint a lelkén életében. . .PIeSTI HÍRLAP 1926 május 1., szombat. mim 'll*WWr-.WF.iJM'llL!IEBgMBgC3WBgamBCgHBa—ÍM—M—| ' A választókerületek új beosztásáról nem rendeletben, hanem törvénnyel intézkedik a kormány. Rakovszky belügyminiszter kijelentette, hogy az u/' választásokra csak a jövő évben kerül a sor. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt gróf Zichy János elnöklete alatt pénteken értekezletet tartott, amelyen Rabovszky Iván belügyminiszter és Bud János pénzügyminiszter is megjelent. Az értekezleten Petrovácz Gyula felhívta a belügyminiszter figyelmét azokra az állítólagos viszszaélésekre, amelyeket a választók összeírása körül egyes bizottságok elkövettek azáltal, hogy ezrével minősítettek választói jogosultságra olyanokat, akiknek erre semmiféle jogcímük nincsen. Rabovszky Iván belügyminiszter a választások ügyében az értekezleten elhangzott felszólalásokra válaszolva kijelentette, hogy a választókerületek új beosztásáról nem rendelet, hanem törvény fog intézkedni. Ez a törvényjavaslat azonban csak a főrendiházi törvény letárgyalása után kerülhet a nemzetgyűlés elé. Az új választást abban az esetben, ha a főrendiházi törvény nem emelkednék addig törvényerőre, a régi választói rendelet alapján ejtik meg, mert az érvényben lévő rendelet záradékában a főrendiházi törvény és a választójogi törvény között junkum van. Az előbbinek meg kell előznie az utóbbit. Amennyiben ez az eset állana elő, természetesen megmaradna a régi kerületi beosztás. A belügyminiszter kijelentette még, hogy azok a hírek, amelyek szerint a kormánynak az volna a terve, hogy még ebben az évben kitűzi az új választásokat, alaptalanok. A választásokra csak a jövő évben, a mostani ciklus lejárta után kerül a sor. A szerbek és horvátok között helyreállt a jóviszony. Az új kormány átvette az ügyek vezetését Belgrád, április 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az új kormány tagjai ma átvették hivataluk vezetését. Az egyhónapos válság után a jó viszony a szerbek és a horvátok között ismét helyreállt, úgyhogy a további munka előfeltételei megvannak. Az utóbbi napok folyamán különösen két momentumot hangsúlyoznak, amit jó jelnek tekintenek a koalíció további fennállására. Az egyik az, hogy Radics István, aki kezdetben elfogadhatatlan feltételeket állított, engedékenynek mutatkozott, és hozzájárult ahhoz, hogy a tárgyalásokon személyi kérdéseket ne érintsenek. A másik tény az, hogy az új kormányban a szlovének is képviselve vannak és így valóban szerb, horvát, szlovén kormányról lehet beszélni. Pucek, akit annak idején a horvát parasztpárt listáján választottak meg, de azután megalapította a szlovének Radics-pártját, most már másodszor miniszter, mert egy izben még Pasics kormányában mezőgazdasági miniszter volt, mint a szlovén mezőgazdák pártjának az elnöke. Kérdéses még a radikálisok klubjának állásfoglalása, ami esetleg újból meghiúsíthatja a koalíciót. Az ortodox ünnepek miatt a probléma megoldása későbbi időpontra marad. Uzunovics miniszterelnök arra a kérdésre, várjon a kormány élvezi-e Pasics bizalmát, azt felelte, hogy ez majd május 5-én fog kiderülni. Pasicsnál ma délelőtt tanácskozás volt, amelyen Miletics közegészségügyi és Trifunovics népjóléti miniszter, — akinek lemondásáról tegnap sokat beszéltek —, úgy látszik, azt a kérdést beszélték meg, hogy a döntést halasszák el húsvét utánra, nehogy az ünnepek alatt újabb válságot idézzenek elő: az egyezménnyel szemben mind Amerikában, mind Franciaországban heves ellenzés fog megnyilvánulni. Bizonytalan még, vajon a kongresszus ratifikálja-e az egyezményt a mostani ülésszakban. A feltételek megállapítása alkalmával számot vetettek azokkal a gazdasági nehézségekkel, amelyek a háború következményeként Franciaországot sújtják. Franciaország — tekintettel Amerika határozott ellenállására — kénytelen volt elejteni azt a kívánságát, hogy biztosítéki záradékot vegyenek be az egyezménybe. A Tribuna értesülése szerint a franciák meg vannak róla győződve, hogy később keresztül tudják vinni a most megkötött szerződés revízióját. Megkötötték az amerikai - francia adósság-egyezményt. Washington, ápr. 30. Smooth szenátor a franciaamerikai adósságrendező-bizottság tagja, 35 percig tartó tanácskozás után ismertette Coolidge elnökkel a francia-amerikai adósságegyezményt. Az egyezmény összesen 6.847.000.000 dollárt állapít meg. A visszafizetés 62 év alatt történik évi részletekben. Az első két évben Franciaország 30 milliót fizet, a rákövetkező két évben 32,5 milliót és így tovább mindaddig, amíg az évi fizetés nem emelkedik 125 millió dollárig. Az első öt évre nem irányoznak elő kamatfizetést; az ezután kezdődő tíz évben Franciaország egy százalékot fizet kamat fejében, utána tíz évig két százalékot, utána nyolc évig 2,5 százalékot, utána hét évig három százalékot, míg az utolsó huszonkét évben 3,5 százalékot. Az Associated Press jelentése szerint az adósságrendező bizottság azon a véleményen van, hogy Benes tartózkodó nyilatkozzta a német-orosz szerződésről. Prága, április 30. Benes külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában mondott beszéde során kijelentette, hogy a német-orosz szerződés bizonyos mértékig közvetve vagy közvetlenül azt érinti, amiről márciusban tárgyalás folyt. Ebben az ügyben mint a Népszövetségi Tanács kérdésében is, ebben a pillanatban közelebbi és részletesebb tájékoztatást nem adhatok. A szerződést csak néhány nap előtt tették közzé és azt ma az egyes kormányok tanulmányozzák különböző oldalról kétség merült fel arra nézve, váljon a szerződés megfelel-e a Nemzetek Szövetségének egyezségokmányából származó kötelezettségeknek. A mi kormányunk ezt az ügyet politikai és jogi szempontból vizsgálja s eddig tartózkodó magatartást foglal el. Csehországnak érdeke fűződik a szerződéshez és kötelessége őrködni afelett, hogy egy államnak se legyen olyan természetű szerződése, amely a Nemzetek Szövetsége egyezségokmányának elveivel és érdekeivel szembenáll. Ugyanez áll a német-orosz szerződésre is. Ily körülmények közt és ebből a szempontból, bírálják felül a szerződést az egyes kormányok. A bizottsági ülés befejezése előtt Vrabec (nemzeti demokrata) kijelentette, hogy az a formulázás, ahogyan a szerződésben Szovjetoroszország de jure elismeréséről szó esik, nem elég világos. A kérdést úgy kell formulázni, hogy nem elismeréséről, hanem az oroszországi diplomáciai kapcsolatok felvételéről van szó. Benes külügyminiszter ehhez a formulázáshoz hozzájárult. Szodola szenátornak a német-orosz szerződés gazdasági következményeire vonatkozó kérdésére dr. Benes hangsúlyozta azt a véleményét, hogy a szerződés úgy gazdasági, mint politikai jellegű. Ebből kétségtelenül kiindulhat a két állam között szorosabb gazdasági együttműködés. Benes nyilatkozata az útlevél-vízumról. Prága, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Benes külügyminiszter ma a külügyi bizottságban az útlevélvízum felfüggesztésére vonatkozó egyik kérdésre azzal válaszolt, hogy a belügyi, a népjóléti és a közegészségügyi miniszter a vízum feltétel nélküli megszüntetése ellen foglalt állást. Az olyan események, mint aminekpéldául a magyar pénzhamisítás, érthetővé teszik a rendőrségnek azt az álláspontját, hogy a hatóságnak kell, hogy joga legyen a be- és átutazó idegenek ellenőrzésére.