Pesti Hírlap, 1926. május (48. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

e­ hetett e hatásnak abban is, hogy Horváth Bol­dizsár lett a kiegyezési minisztérium igazság­ügyminisztere. Én ma azt szeretném mondani, Quid nunc! Mi lesz most? Én nem szállok perbe azokkal, akik akár mint kormányférfiak, akár mint törvényhozók a jelen időben ilyen gond­talan életet élnek. Hogy semmi sem érdekli őket úgy, mint ha egymáson kitombolhatják magukat. Komoly ügyek tárgyalásán hatá­rozatképtelen a Ház, ha csak nem alkalmas az ügy arra, hogy személyes kérdést lehessen belőle csinálni. Nem perlek velük,­ mert el­vé­gre ez nem magyar specialitás, bár nálunk hihetetlenül félelmes és veszedelmes könnyel­műségnek látszik. Minduntalan olvassuk az épületes parlamenti jelenetek leírását. Mus­solini ezen úgy segített, hogy kiszóratott min­den ellenzéket a teremből. De még Angliában is kivezettek nemrégiben makrancos képvise­lőket. Másfelé, a szomszédaink körül a cso­portos egymásratámadások szinte napirenden vannak. A porosz országgyűlésen tegnap tör­tént meg, hogy szocialista képviselő, mi­kor az általa megsértettek rája támadtak, a keze ügyében levő vizeskancsó tartalmával vé­dekezett, ami egészen új. A korcsmában bor­ral öntözik egymást a verekedők, a mi nem­zetgyűlésünk vitriolos mondatokkal, a józan porosz vízzel. Világbetegség, világjárvány, világválság ez. A világtörténetnek egy küszöbéhez értünk, melyen nem tudunk békésen átlépni valame­lyes ígéretföldjére, melynek következnie kel­lene. Egy tudós és felettébb szellemes magyar építőművész, Ligeti Pál, azt mondja most megjelent kiváló könyvében, hogy azelőtt volt rend szabadság nélkül, most van szabadság rend nélkül. És ő azt mondja, az az ideál és az emberi boldogság, melyért teremtettünk, ha a rend a szabadsággal harmonikusan pá­rosul. De a tudós műépítő, mikor ezt a boldog állapotot lehetőnek tartja, elfelejti, hogy em­berekkel­­van dolga. Az ember természete, hogy megunja azt, amije van és veszettül hada­kozzék azért, amije nincsen. Amikor rend­ van, akkor titkos és nem titkos társaságokban, föld felett és föld alatt, és ahol csak­ lehet, konspirálunk, izgatunk és lázítunk, sőt már­tírhalált is halunk a szabadságért. Mikor pe­dig szabadság van, halálos viaskodásba­n el­egyednek a rend hívei még több rendért, és a szabadság hivei még több szabadságért. A huzakodásban pedig mindig a hatalom győz és aztán a birok újra kezdődik. Mert senkinek sem a rend,, sem­ a szabadság — bármily ará­nyú vegyi­ekben sohasem elég. Sem nem a rend, sem nem a szabadság kell az emberek­nek (ezek csak a harci jelszók), hanem a Ha­talom. De hát mi lesz ebből, mi lesz most? Mert egy megdöbbentő valóságot nem lehet észre nem vennünk. Ez a kháosz, az ér­zelmeknek, a gondolkozásnak, az érdekeknek ez a kháosza azóta nő a fejünkre, mióta a kor­mányzatokban a demokratikus elvek nyomul­tak előbbre. Amíg a királyok zsarnoksága tar­tott, addig volt tűrhető rend. Mióta a nép zsarnoksága ül a trónon, azóta több a rendet­lenség mint a szabadság és bizonyos kl­aotikus bomlás mutatkozik mindenben. Az ízlésben, az erkölcsben, a szokásokban, a divatban, a mű­vészetekben, a kormányzásban, a törvényho­zásban egyaránt. Az én gyerekkoromban még lelkesen szavaltuk azt, hogy A nép szava Is-I­­s­ten szava­i be is csuktak néha bennünket érte.­ De ma nem hiszem, hogy a demokratikus kor­mányzás mai állapotával a jó Isten szolidari­tást vállaljon akármely exponáltabb­ ország­ban. Hiszen már Japánországban is , a minap összeverekedtek a képviselők a parlamentben. Ismétlem: határm­esgyéjéhez értünk a világtörténetnek és az államtudósokra egy, nagy probléma megoldása várakozik. Vagy megtalálják az új idők szelleme és iránya szá­mára az uj formákat, amelyeknek keretében lehetséges lesz némi állandósággal elhelyez­kednie a rendnek és a szabadságnak, vagy az lesz a dolog vége, ami minden kháosznak vé­ge: az általános bomlás, amely az emberiség­ből ismét nyers­anyagot formál uj élet, uj jö­vő, új civilizáció számára... Addig is gyönyörködjünk holnap a má­jus dicsőségében, a természet bűbáj­ában s egy­másban, akik szeretjük egymást. Böske apja az ő fivére volt. — Van itthon valaki? — kérdezte a szoba­lányt. — Csak Böske kisasszony. A nagyságos asz­szonyok öt órakor elmentek valahová. Böske előjött. Meglátta a nénit és sajnálkozva mondta: — Milyen kár, hogy neon egy órával előbb tetszett jönni. Anyuskáék még itthon voltak s bi­zonyára elvitték volna a nénit is Jani bácsiékhoz. Uzsonna lesz náluk. Én is készülök épem Rózsi­hoz. Sokan lesznek az ismerősök közül. A Kapcso­sék, a Tiszolczyék, a Korláthék, nem is tudom, hogy még kik. Tessék velem jönni, Juli néni. Juli néni látta,­ hogy Böske tekintete a foga­son függ, a kabátján, mely már várta, hogy indul­janak. * — No, csak menj, fiam — mondta —, én is megyek. Majd máskor. Aztán elbeszélitek, hogyan mulattatok. — És nyelt egyet. Egy keserül. Böske a kabátjához ugrott. — Ugy­e, megbocsát a néni? — Meg, meg. Egy ilyen öregasszonynak más dolga nincs is már a földön, mint hogy megbo­csásson. Fél hétre ért haza. Az ura már türelmetlenül várta.­­ — No, jól megtraktálhattak. — fogadta. — Azt hittem, majd csak reggel ven haza. Mit szólt Rózsi a kendőhöz? — Nem adtam neki. — Akkor Böskéé lesz. — Annak sem adtam oda. Ott is voltam. Az öreg nem kérdezősködött. A válasz rezgé­séből megérzett valamit. Gizeyné kihúzta a szakrény alsó fiókját, ki­vette a retikülből a csipkekendőt s szépen vissza­tette a sok-sok lim-lom alá. — Két dolog ju­tott az uton az eszembe. — mondta borongósan. — Az egyik az, hogy aki kap, az ne adjon "soha. A másik meg az hogy inkább tiporjanak az ember csipkekendőjén halála után, mint a lelkén életében. . .PIeSTI HÍRLAP 1926 május 1., szombat. mim 'll*WWr-.WF.iJM'llL!IEBgMBgC3WBgamBCgHBa—ÍM—M—| ' A választókerületek új beosztásáról nem rendeletben, hanem törvénnyel intézkedik a kormány. Rakovszky belügyminiszter kijelentette, hogy az u/' választásokra csak a jövő évben kerül a sor. A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt gróf Zichy János elnöklete alatt pénteken értekezle­tet tartott, amelyen Rab­ovszky Iván belügyminisz­ter és Bud János pénzügyminiszter is megjelent. Az értekezleten Petrovácz Gyula felhívta a bel­ügyminiszter figyelmét azokra az állítólagos visz­szaélésekre, amelyeket a választók összeírása körül egyes bizottságok elkövettek azáltal, hogy ezrével minősítettek választói jogosultságra olyanokat, akiknek erre semmiféle jogcímük nincsen. Rab­ovszky Iván belügyminiszter a választá­sok ügyében az értekezleten elhangzott felszólalá­sokra válaszolva kijelentette, hogy a választókerü­letek új beosztásáról nem rendelet, hanem törvény fog intézkedni. Ez a törvényjavaslat azonban csak a főrendiházi törvény letárgyalása után kerülhet a nemzetgyűlés elé. Az új választást abban az eset­ben, ha a főrendiházi törvény nem emelkednék ad­dig törvényerőre, a régi választói rendelet alapján ejtik meg, mert az érvényben lévő rendelet záradé­kában a főrendiházi törvény és a választójogi tör­vény között junku­m van. Az előbbinek meg kell előznie az utóbbit. Amennyiben ez az eset állana elő, természetesen megmaradna a régi kerületi be­osztás. A belügyminiszter kijelentette még, hogy azok a hírek, amelyek szerint a kormánynak az volna a terve, hogy még ebben az évben kitűzi az új választásokat, alaptalanok. A választásokra csak a jövő évben, a mostani ciklus lejárta után kerül a sor. A szerbek és horvátok között helyreállt a jóviszony. Az új kormány átvette az ügyek vezetését Belgrád, április 30. (A Pesti Hírlap tudósító­jának távirata.) Az új kormány tagjai ma átvették hivataluk vezetését. Az egyhónapos válság után a jó viszony a szerbek és a horvátok között ismét helyreállt, úgyhogy a további munka előfeltételei megvannak. Az utóbbi napok folyamán különösen két momentumot hangsúlyoznak, amit jó jelnek te­kintenek a koalíció további fennállására. Az egyik az, hogy Radics István, aki kezdetben elfogadhatat­lan felté­tel­eket állított, engedékenynek mutatkozott, és hozzájárult ahhoz, hogy a tárgyalásokon sze­mélyi kérdéseket ne érintsenek. A másik tény az, hogy az új kormányban a szlovének is képviselve vannak és így valóban szerb, horvát, szlovén kor­mányról lehet beszélni. Pucek­, akit annak idején a horvát parasztpárt listáján választottak meg, de azután megalapította a szlovének Radics-pártját, most már másodszor miniszter, mert egy izben még Pasics kormányában mezőgazdasági miniszter volt, mint a szlovén­ mező­gazdák pártjának az elnöke. Kérdéses még a radikálisok klubjának állás­foglalása, ami esetleg újból meghiúsíthatja a koalíciót. Az ortodox ünnepek miatt a probléma megoldása későbbi időpontra marad. Uzunovics miniszterelnök arra a kérdésre, várjon a kormány élvezi-e Pasics bizalmát, azt felelte, hogy ez majd május 5-én fog kiderülni. Pasicsnál ma délelőtt tanácskozás volt, ame­lyen Miletics közegészségügyi és Trifunovics nép­jóléti miniszter, — akinek lemondásáról tegnap so­kat beszéltek —, úgy látszik, azt a kérdést beszél­ték meg, hogy a döntést halasszák el húsvét utánra, nehogy az ünnepek alatt újabb válságot idézzenek elő: az egyezménnyel szemben mind Amerikában, mind Franciaországban heves ellenzés fog megnyilvánul­ni. Bizonytalan még, vajon a kongresszus ratifikál­ja-e az egyezményt a mostani ülésszakban. A felté­telek megállapítása alkalmával számot vetettek azokkal a gazdasági nehézségekkel, amelyek a há­ború következményeként Franciaországot sújtják. Franciaország — tekintettel Amerika határo­zott ellenállására — kénytelen volt elejteni azt a kívánságát, hogy biztosítéki záradékot vegyenek be az egyezménybe. A Tribuna értesülése szerint a franciák meg vannak róla győződve, hogy később keresztül tudják vinni a most megkötött szerződés revízióját. Megkötötték az amerikai - francia adósság-egyezmé­nyt. Washington, ápr. 30. Smooth szenátor a francia­amerikai adósságrendező-bizottság tagja,­ 35 percig tartó tanácskozás után ismertette Coolidge elnök­kel a francia-amerikai adósságegyezményt. Az­­ egyezmény összesen 6.847.000.000 dollárt állapít meg. A visszafizetés 62 év alatt történik évi részle­tekben. Az első két évben Franciaország 30 milliót fizet, a rákövetkező két évben 32,5 milliót és így to­vább mindaddig, amíg az évi fizetés nem emelkedik 125 millió dollárig. Az első öt évre nem irányoznak elő kamatfizetést; az ezután kezdődő tíz évben Franciaország egy százalékot fizet kamat fejében, utána tíz évig két százalékot, utána nyolc évig 2,5 százalékot, utána hét évig három százalékot, míg az utolsó huszonkét évben 3,5 százalékot. Az Associated Press jelentése szerint az adós­ságrendező­ bizottság azon a véleményen van, hogy­­ Ben­es tartózkodó nyilatkozzta a német-orosz szerződésről. Prága, április 30. Benes külügyminiszter a sze­nátus külügyi bizottságában mondott beszéde során kijelentette, hogy a német-orosz szerződés bizonyos mértékig közvetve vagy közvetlenül azt érinti, amiről márciusban tárgyalás folyt. Ebben az ügyben mint a Népszövetségi Tanács kérdésében is, ebben a pillanat­ban közelebbi és részletesebb tájékoztatást nem adha­tok. A szerződést csak néhány nap előtt tették közzé és azt ma az egyes kormányok tanulmányozzák különböző oldalról kétség merült fel arra nézve, váljon a szerződés megfelel-e a Nemzetek Szövetségé­nek egyezségokmányából származó kötelezettségek­nek. A mi kormányunk ezt az ügyet politikai és jogi szempontból vizsgálja s eddig tartózkodó magatartást foglal el. Csehországnak érdeke fűződik a szerződés­hez és kötelessége őrködni afelett, hogy egy államnak se legyen olyan természetű szerződése, amely a Nem­zetek Szövetsége egyezségokmányának elveivel és ér­dekeivel szembenáll. Ugyanez áll a német-orosz szer­ződésre is. Ily körülmények közt és ebből a szempont­ból, bírálják felül a szerződést az egyes kormányok. A bizottsági ülés befejezése előtt Vrabec (nem­zeti demokrata) kijelentette, hogy az a formulázás, ahogyan a szerződésben Szovjetorosz­ország de jure elismeréséről szó esik, nem elég világos. A kérdést úgy kell formulázni, hogy n­em elismeréséről, hanem az oroszországi diplomáciai kapcsolatok felvételéről van szó. Benes külügyminiszter ehhez a formulázáshoz hozzájárult. Szodola szenátornak a német-orosz szer­ződés gazdasági következményeire vonatkozó kérdé­sére dr. Benes hangsúlyozta azt a véleményét, hogy a szerződés úgy gazdasági, mint politikai jellegű. Ebből kétségtelenül kiindulhat a két állam között szorosabb gazdasági együttműködés. Benes nyilatkozata az útlevél-vízumról. Prága, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Benes külügyminiszter ma a külügyi bi­zottságban az útlevélvízum felfüggesztésére vonat­kozó egyik kérdésre azzal válaszolt, hogy a belügyi, a népjóléti és a közegészségügyi miniszter a vízum feltétel nélküli megszüntetése ellen foglalt állást. Az olyan események, mint aminek­­például a magyar pénzhamisítás, érthetővé teszik a rendőrségnek azt az álláspontját, hogy a hatóságnak kell, hogy joga le­gyen a be- és átutazó idegenek ellenőrzésére.

Next