Pesti Hírlap, 1926. május (48. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

4 Alakok. A Nyomdász.­ ­Holnap május elseje. A szedőterem ablak­­deszkáján orgonaág. Lila virága, haragoszöld le­vele szabad kerteket juttat eszembe. Különben az ólom nehéz szaga émelyeg. Ez az édeskés pára pedig gomolyog, felhőzik, mert a tizenhét szedőgép munkában van, a légnyomással működő, vizzel hű­tött monotypek is s mindegyikben szürke-ezüst hul­lámokkal sustorog, bugyborékol a forró bánya­ólom, melyet 270 fokra hevítenek. Ilyent öntetett szegény Vazul fülhézagaiba, dobhártyájára a ke­gyes király, ki igazságos volt, de szigorú. Az a betűszedő, kivel beszélgetek, békés megyei születésű, huszonnégy esztendeje dolgozik a szakmában, négy gyermek atyja, az Angyalföldön két szobája van. Rövidre nyírt haj. Szürke, hosszú munkaköpeny. Ebédel. Úgy állok előtte, mint a vádlott, mikor a vádlójával szembesítik, mert már rengeteg kézirato­mon rontotta szemét, silabizálva éjfél után, a vil­lanyfénynél, toldásokkal, beszúrásokkal ékes zöld­tintás ákombákjaimat.)­­• Csak annyit ne törölne. Folyton javít. Min­den kézirata térkép. (A szemrehányás, atyafiságos: egy testvér beszél, kinek élete szintén a betűé.) — Na, talán még­se én vagyok a legrosszabb? — Igaz, szedtem én más­ cifrábbakat is. Szarkaláb-betű­ket, giliszta-betűket,­ pókláb-betűket. Egyszer a sztrájk idején a rendőrtisztviselő meg­pillantotta gépemen a boldogult Bede Jób kéziratát, kezébe vette, próbálta silabizálni. Egyetlen betilt se is­mert föl. Erre én elejétől végig folyékonyan el­olvastam. — Rébuszfejtés. Képzelet kell hozzá. — Még tanonckorunkban taniljuk ezt, a szek­rénynél. Fő, hogy a gondolatot pontosan kövessük. Egyetlen mondatot se szabad kiszedni, melyet nem világosan értünk. Csakhogy a kézírások, csalókák.­­Vannak például szemre gyönyörűek, melyektől ég­nek áll a hajunk s macskakaparások is, melyeket gyerekjáték kiszedni. Ma már többnyire gépen írnak. — Az írók hetvenöt százaléka. Én azonban egy folyamatos, logikus kézirást még mindig többre becsülök. (Cigarettára gyújt.) — Mi volt az első kézirata? —• Bizony, elfelejtettem. Afféle smonoa lehe­tett. (Nini, a mi családi zsargonunk.) — Hát nem mindegy, hogy" mit kap" kézbe? Érdekli a szöveg? — Néha egészen belemelegszem, nem tudom abbahagyni. Akkor körülöttem történhet bármi, nem törődöm semmivel. — És mikor másnap megjelenik, megint el­olvassa? r— Gyakran.­­— Mit sz­eret legjobban szedni? t— Tárcát, regényt — Politikát? — Azt ne­m. (Mosolyog.) Nem azért. Szed­tem én már olyan cikkeket is, de hányszor, melyek minket támadtak. Nekünk mindegy. A teljes sajtó­szabadság hívei vagyunk. — Ki a leghíresebb ember, akit szedett? — Jókai. Az „Eget vivő asszonyszív" után való regényét. (Átkiabál a másik nyomdászutcába.) Te, mi is volt annak a címe? (A levegő itt egészen irodalmias. Mindnyájan gazdagon, helyesen beszél­nek magyarul. Beszéd közben sohasem követnek el sajtóhibát. A munkásság szellemi arisztokráciája.d­e lila tintával irt, a betűi szépek voltak, de kissé kacskaringósak. — És Mikszáth? — Az sohasem használt központozást, se pontot, se commát. Nekünk még a korrektoroknak kellett föltenni. Aztán szórakozott is volt. Emlék­szem, én kaptam egyik hosszabb elbeszélését, foly­tatásokban jelent meg. A hősét — valami lengyel urat —,az első folytatásban Kolowodsky-nak hív­ták. Aztán a második folytatásban már Kolonowsky lett. Később Koloporsky, Polohosky, Lohowodsky -meg nem tudom mi. Másról-holn­apra elfelejtette a hőse nevét. — Nyilván másra gondolt. (Igen, a fontosra gondolt a leggondosabb, legfinomabb magyar próza­író, kinek minden mondata mennyei muzsika.) — Ez is mulatságos. Valami regényét szed­tük. Egy este a kéziratra ezt irta: ,,vége következik". Ki is szedtük és megjelent igy. Másnap a kéziraton ismét ez állt: „vége következik". Egy hétig mindig a vége következett, akkor már ki se szedtük s Mikszáth még vagy harminc folytatást irt.­­— Sok irat ismert? — Régente a kapcsolat írók és nyomdászok közt közvetlenebb volt.'' Minden újévkor kijárt a szivar, cigaretta. Tóth Béla nagyon szeretett ben­nünket Kedvünkért vásárolt Írógépet. . . — Baleset érte már? — Egyszer forró ólommal lefröccsöntettem a prellemet. — És sajtóhiba? — Olykor. Temetés, lakodalom. (A temetés nyomdásznyelven: ez a kihagyás, a lakodalom. Hufja tor.). — Melyik a legmulatságosabb sajtóhiba? — Egy kis nyomdában dolgoztam. Meghalt valami országos híresség, kit vezércikk parentált el. Az utolsó mondat igy szólt: „Babér illeti meg őt s mi meg vagyunk győződve, hogy fejét a hála an­gyalai tele is szórják." A szedő az utolsó szót rövid o-val szedte, a korrektor kijavította, de a korrigá­lásnál a hosszú ó helyett a szedésbe egy másik rö­vid magánhangzó csúszott, elég az hozzá, hogy reggel úgy jelent meg a lap. Persze botrány volt és röhögés. Kartársamat azonnal elbocsátották. Aztán Tóth Béla egyik Esti levelében valami latin mondatot idézett. A szedő — nem én — csak egyet­len betűt hagyott ki, mire a mondat ép az ellenke­zőt jelentette. Ebből a sajtóhibából párbaj kelet­kezett. — Vannak tüneményes szedőtehetségek? — Azelőtt akadtak. Egyik öreg barátom azt állítja, hogy a maga idejében száz sort szedett ki, míg elszívott egy virzsiniát. Tekintve, hogy na­ponta tíz virzsiniát szívott, naponta ezer sort kellett volna szednie kézzel. Ami lehetetlenség. Legfölebb 300 sort lehet nyolc-kilenc óra alatt. A gép többé­kevésbbé eltünteti az egyéni különbségeket. Körül­belül olyan gyors, mint az írógép. Diktálás után is szedtem már lapzártakor, mikor „rá kellett húzni, ho­gy el ne ússzunk". Ezt mi így szoktuk mondani. De az igazi nyomdászszó ez: gürcölni. Tőlü­nk vette át mindenki. — Szeret olvasni? — Már iskoláskoromban versenyeztem a töb­biekkel, hogy ki olvasott több Verne-regényt. Ma a földrajzi dolgokat kedvelem. Meg a francia klasz­szikus regényírókat. (Flaubert, Zola nevét említi s az írók értés­ét pontosan tudja.) — Mivel szórakoznak ? — Azelőtt ittak. Most vége az ivásnak. Sak­kört alapítottunk, sportolunk, footballozunk, eve­zünk, tizünknek csónakja is van. Szükségünk is van a szabad levegőre, mert különben az ólom­betegség megrágná a fogunkat, gyomrunkat. (Két öregebb nyomdász kék nadrágban, ha­lászháló-szerű, áttetsző tornaingben fatálcát cepel­­ lassan, a lovazó gyermekek megindító mozdulatá­val, akik csak játszanak, ólmot visznek, ólomkupa­cokat, ólomkockákat, az olvasztóba. Az ólom nehéz, de az ólom a dicsőség. Negyven méter mázsa ólom , forog itt körbe-körbe, folyton fortyog, mint egy örö­­­­kös szilveszteréjszakai ólomöntésnél, beolvasztják és kiolvasztják, a lósportból vers lesz, a sikkasztót leleplező cikkből regény, vagy tőzsde. Sok irodalmi alkotás elkallódik az idők során, de az ólom meg­marad, csak tizenöt százaléka pusztul el, miután a cinkje leroncsolódik és poralakú salak válik belőle, melyet kisöpörnek. Barátom, ki tájékoztatott, már „a gépen ül", vidáman kattog-csattog. Hogy szereti gépét. Úgy mutogatja, mint huszár a lovát. Megve­regeti acélszügyét, acélfalát s amint fölnyitja olaj­tól csöpögő belsejét, egy lila lángot pillantok meg, a mesebeli paripa titokzatos szemét. Ennek ne volna lelke, értelme? A görög mítosz megvalósu­lása, kézzelfoghatóan. Nyargalj az éjszakába, haj­nalba uj ló, költők lova. Pegazus, Pegazus.­ Kosztolányi Dezső, Louis Borno, Kraili köztársaság elnöke, akit a mostani v­lasszison ismét államfővé választották. PESTI HÍRLAP 1926. május 1., szombat. A Pesti Hírlap színházjegyakciója. Kiadóhivatalunk ma, szombaton is, ugy délelőtt mint délután árusitja behirdetett előadások jegyeit. Nem hiába vonultattuk föl pénteki számunk­ban a szenzációs előadások egész sorát, fő- és fiók­kiadóhivatalunk színházi pénztárai nem győzték a munkát. Este, amikor kiadóhivatalaink­ zártak, még mindig százával jelentkeztek előfizetőink. Erre való tekintettel jelentjük, hogy úgy fő­, mint fiókkiadóhivatalunk szombaton is árusítja a Színházjegyeket és pedig egész napon át, este hat, illetve a fiókkiadó­hivatalunkban öt óráig. Ezzel elsősorban is azoknak nyújtunk módot a jegyváltásra, akik ma, szombat este a Városi Színház szenzációs Bohémélet előadására még nem tudták jegyeiket megváltani. Valamint azoknak, akik a Cigánybáró vasárnap délutáni előadásában akarnak gyönyörködni. A Bohémélet — Áder Róza és Grosavescu felléptével — ritka művészi szenzá­ciót ígér. Nem kevésbbé ritka jó előadásnak ígérke­zik a Cigánybáró, Nagy Margit felléptével. Minden továbbiról alább adunk tájékoztatást. Szombat VÁROSI SZÍNHÁZ. Bohémélet. Este fél 8 órakor. (Jegyek 10.00 koronától 70.000 koronáig.) Vasárnap. VÁROSI SZÍNHÁZ. Cigánybáró. Kezdete d. u. 3 óra­kor. Jegyek 3000 K-tól 29.000 K-ig. FORGÁCS RÓZSI KAMARASZÍNHÁZA A TERÉZ­KÖRÚTI SZÍNPADON. Vifijáték-est. Jegyek 8000 K-tól 28 000 K-ig. Kedd. BEKETOV-CIRKUSZ. A fényes májusi műsor. Este­­ fél 8 órakor. Jegyek 5000 K-tól 25.000 K-ig. Csütörtök. VÁROSI SZÍNHÁZ. Csókos asszony. Este fél 8 órakor .Jegyek 4000 koronától 36.000 koronáig.) Péntek. KAMARASZÍNHÁZ. Válás után. Este fél 8 órakor. (Jegyek 12 000 koronától 42.000 koronáig.) Hétfő. NEMZETI SZÍNHÁZ. A Híd. Este 7 órakor. .­. 3000 koronától 50.000 koronáig.) ANGOL PARK. Bérletjegyek százezer korona helyett harmincötezer korona. Hol vásárolhatók a jegyek? Az összes itt meghirdetett előadásokra összes budapesti és a fővárosban időző vidéki előfizetőink jlentkezésük sorrendjében jogosultak a megfelelő ínyeket megváltani: 1. A Pesti Hírlap főkiadóhivatalában, Vilmos császár­ út 78., naponként (vasárnap kivételével) reg­gel 8 órától délután 6 óráig. . . A Pesti Hírlap fiókkiadóhivatalában, Erzsé« K»K­ St.(vasárnap kivételével) reedel Tudomásul. A féláru jegyeket fővárosi előfizetőink, a Pesti Hírlap előfizetési nyugtájának felmutatása ellenében kapják meg. Budapesten tartózkodó vidéki előfize­tőink a Pesti Hírlap címszalagjának felmutatásával igazolják jogosultságukat. A Pesti Hírlap olvasói, ha akár egyhavi előfizetés­sel lépnek be előfizetőink sorába, azonnal megváltják Ure­s TMazt a szinholjegv kedvezmény igénybevétel A ..Színházjegy szelvény"szíveskedjenek ki­átadni kitölteni s a jegyvásárlás alkalmával Színházjegy-szelvény. Rév: _____ Lakhely:. 1 - — - —„.—_ utca _..____ szám A fenti rovatokat a fél lűlti ki. A jegyekért kifizetett összeg . (A kiadóhivatal lalti ki

Next