Pesti Hírlap, 1926. július (48. évfolyam, 145-171. szám)
1926-07-01 / 145. szám
t katonai szavakkal játszani. Hiszen mikor Németország 1914-ben háborúba ment, akkor mindenki Bayerlein híres könyvét olvasta, amelynek címe volt „Jena oder Sedan" (Jena vagy Sedan). Azt hitték, hogy jenai győzelmet arat Németország és én attól félek, hogy a francia Sedanja következik. A második mondás, amely Peret pénzügyminiszter úr után maradt, a következő: „Rejtélyes erők dobják a frankot", ő ezekkel a rejtélyes erőkkel nem bírt, elment és most várjuk utódjának terveit. Mint a BUMSz tagja, kötelességemnek tartom lelépő francia kollégámnak egy üdülő-helyet ajánlani. Én tervem összeomlásakor ! •Németországba mentem. Ezt nekim nem tanúcsolom, mert a Rajna és a Rhur még veszélyes folyók. De roppant üditő, természetileg csodálatos a kéklő Középtengeren Málta szigete. » A vörös sziklák mint nagy homárdoknak a karjai merednek ki a tengerből, pálmák, narancsfák, kitűnő levegő, a moszkitók ellen függöny védi az embert. Méltóztassék odamenni most és a volt francia pénzügyminiszter úr látni fogja azt, amit innét szinte látok, hogy dreadnoughtok sokasága van ott összegyűjtve, ha jól számolom, hat admirálisi zászló, mind angol zászló, gőzcsónakok százai járnak ide-oda és a hajók legnagyobb része éjjel-nappal fűtve van mosszuki petróleummal. A rejtélyes erő itt van. Nem az, mintha a nagy oroszlán, Britannia, meg akarna mozdulni, ő mint minden századra, ugy erre a századra is elvégezte a maga háborúját. Most pihen. Nem kezd háborút, nem fogja ostromolni Marseille-t, Calais-t. Egészen mást csinál: kihúzza a gyékényt a frank alól. Béke van, amint méltóztatik látni, Európában, béke — a végkimerülésig. PESTI H1 FI LAP 1926. július 1., csütörtök. Néhai Ferenc József király főhadsegédének, báró Botfras vezérezredesnek hátrahagyott írásai. Kiadta: Báró Bolfras Egon. (Copyrightby Pesti Hírlap) VII. „ trónörökös „titkos tervei Súlyos gondok nehezedtek Károly főherceg trónörökös kedélyére 1916 nyarán a keleti fronton.Mindenekelőtt rendkívül bántotta, hogy a parancsnoksága alatt álló hadseregeket egyik kudarc a másik után érte. Még jobban elkeserítette azonban az élet, amelyet német törzskara között folytatott és a német gyámkodás saját csapatainak körzetétében. Minden tettét és minden törekvését az a gondolat uralta, miképpen szabadítsa ki magát ebből a nyomasztó helyzetből. — Ha merném, — írja a trónörökös főhadiszállásából, Chodorowból, báró Bolfrashoz, a tájékoztató tiszt — akkor Excellenciád figyelmét a lig alázatosabban a családi befolyásokra is irányítanám, mert kötelezve érzem magam jelenteni, hogy a Bécscsel folytatott napi két telefonbeszélgetés (valószínűleg Zita főhercegnővel) egyéb tekintetben is befolyással van öcsászári és királyi Fenségére. Az utóbbi időben ugyanis öcsászári és királyi Fensége tudni véli, hogy a tescheni hadseregfőparancsnokság inogni kezd, és hogy Frigyes főherceg főparancsnokot és Conrád vezérkari főnököt felmentik állásukból. Ezekkel a hírekkel kapcsolatban Ocsárszári és királyi Fensége olyan terveket kovácsol, melyek kissé mégis túl messze mennek. E tervek szerint őfensége Jenő főherceg vezérezredes venné át a hadsereg főparancsnokságát (abban az időben Tirolban főparancsnok) és melléje vezérkari főnöknek Krauss altábornagyot neveznék ki. Ebben az esetben ő császári és királyi Fensége szeretné az Olaszország ellen harcoló hadsereg parancsnokságát átvenni. Ennek a tervnek a szülőanyja az a kívánság, hátat fordítani az itteni sok tekintetben kellemetlen helyzetnek. Bizonyára nem bátorkodtam volna excelenciádat ezzel a dologgal terhelni, ha nem tapasztaltam volna, hogy ő császári és királyi Fenségének erre vonatkozó megjegyzéseit.Bekir Sami bey, akit a Kemál pasa ellen elkövetett merénylet miatt mint értelmi szerzőt letartóztattak, landóan foglalkoztatják gondolatait és hogy ebben az irányban Schönbrurmból (Zita főhercegnő ebben az időben ott lakott) is reményeket táplálnak benne. Ezekkel a tervekkel szemben, — jegyzi meg a tájékoztató tiszt — célszerűnek találtam őcsászári és Kárályi Fenségének azt a tanácsot adni, hogy barátkozzék meg a jelenlegi helyzettel, tartson ki a nehéz szituációban és ne foglalkozzék jelenleg ilyen és ehhez hasonló tervekkel, de úgy látom,hogy ezeknek a tanácsoknak semmiféle eredményük sincs 1916 augusztus 16-án, amikor Waldstätten ezredest visszahívták aki eddig, mint a legrangidősebb császári és királyi törzstiszt működött a parancsnokságnál, és helyébe báró Zeidler-Steineck ezredest nevezték ki, a tájékoztató tiszt ismét visszatért erre a témára. Mindezek a viszonyok — írja többek között — szükségessé teszik báró Zeidler ezredes minél előbbi bevonulását. Ez annál is inkább sürgős, mert a magas ár mostani környezete nem ura a helyzetnek, dacára, hogy a legjobb intenciók vezetik. Ebből a szempontból is nagyon örvendetes volna, gróf Berthold chodorowi látogatása. (Berthold gróf, a volt külügyminiszter, ebben az időben a trónörökös főudvarmesteri tisztségét töltötte be.) Az említett viszonyok között, azt hiszem, hogy neki és gróf Hunyadinak (IV. Károly utolsó főudvarmestere) Gross százados közreműködésével sikerülni fog Ő császári és királyi Fenségét rábírni, hogy ebben az áldatlan helyzetben nyugodtam kitartson. Sajnos, kénytelen vagyok a legalázatosabban jelenteni, hogy ő császári és királyi Fenségének idegessége szemlátomást nő és nem szűnik meg új terveket kovácsolni, mint azt Excellenciádnak legutolsó tudósításomban jelentettem. Ezekkel a hangulatjelentésekkel van bizonyára összefüggésben, hogy Bolfras tábornok egy szerencsekívánság tolmácsolása alkalmával a főherceget a „nagyfontosságú feladatokra" emlékezteti, amelyeket a herceg vállalt és a „követendő példa, adósról". A főhercegnek az a reménye, hogy a chodorowi nyomasztó életből kivonhatja magát, nem szűnt meg foglalkoztatni gondolatait, erről tanúskodik a tájékoztató tiszt szeptember 15-iki levele is, amelyet báró Bolfrashoz intézett: — Nem mulaszthatom el jelenteni azt a tényt, hogy ő császári és királyi Fensége még mindig az itteni helyzet megváltoztatásával foglalkozik, erre vonatkozólag őexcellenciája gróf Berthold bizonyára kellőleg informálta Excellenciádat bécsi tartózkodása alkalmával. Ha a helyzet súlyos is, rossz hatást keltene, ha őfensége ebben a pillanatban távozna innen, amikor az északkeleti harctéren csak vereségeket mutathatunk fel. Ebben az irányban igyekezett báró Waldstätten befolyásolni őcsászári és királyi Fenségét és azt hiszem, hogy Excellenciád magas intenciói szerint cselekszem, amikor, amennyire szerény állásom megengedi, őcsászári és királyi Fenségének figyelmét felhívom a kellemetlen következményekre, amelyek követnék távozását a tábori hadseregtől a jelen pillanatban ... Már a legközelebbi jelentés 1916 szeptember 27-én a főherceg elutazását tartalmazza. Ezt az utazást természetesen, mint szabadságot állították be, de a törzskarban végleges távozásnak tekintették. A fenséges főherceg — mondja a jelentés — szeptember 26-án Oderbergben félóra hosszat tanácskozott Ő excellenciájával, báró Conráddal i9 megbeszélték az összes függő kérdéseket. Úgy látszik, hogy teljes megállapodásra jutottak és Őfen-sége az eredménnyel meg van elégedve. Őfelsége legmagasabb engedelmével és Őexcellenciájával, a vezérkari főnökkel folytatott tegnapi eszmecsere után őcsászári és királyi Fensége a hadseregfőparancsnokságtól tizennégy napi szabadságot kért, ezt nyomban meg is kapta, őfenségeholnap reggel, 28-án távozik Chodorowból. Szabadságát Reichenauban szándékszik eltölteni, ahová csak szárnysegédje, Brougier alezredes követi. Báró Waldstätten ezredes szintén holnap válik a hadseregcsoport-parancsnokságtól, hogy átvegye a 7. hadsereg vezérkari főnökségét; báró Zeidler ezredes szabadságának letelte után Bécsben csatlakozni fog a főherceg úrhoz, hogy átvehesse a beosztott törzstiszti szolgálatot Chodorowban. A hadseregcsoport parancsnokának szabadságolása az itt beosztott urakra nagyon deprimálólag hatott, ez elsősorban Seeckt tábornokra vonatkozik, aki rosszkedvét alig tudja palástolni. Észrevehető, hogy az urak a helyes irányban tapogatóznak, amikor azt hiszik, hogy ő császári és királyi Fenségének parancsnokolása itt véget ért... A viszonyok azonban máskép alakultak. A főparancsnokság nem minden aggodalom nélkül egyezett bele a trónörökös tizennégy napos szabadságába, amelyet családja körében töltött. Parancsnoki tisztsége azonban ezzel nem ért véget. Újabb feladatok elé állították, amelyek közelebbi érintkezésbe hozták Magyarországgal. Hadseregparancsnokságát a legközelebbi napokban Erdélybe helyezték át, ahol Falkenhayn tábornok, mint a 9. német hadsereg parancsnoka éppen készülőben volt, hogy a románokat előbb Nagyszebennél, aztán az Apáca- erdőben és végül Brassóban alaposan elverje. (Folytatjuk.) Weyler spanyol tábornok, akit a Valencia és Barcelona környékén kitört lázadás miatt Primo de Rivera, Spanyolország diktátora, letartóztatott. Robineau, a Francia Bank kormányzója, aki a frank esése miatt lemondott állásáról.