Pesti Hírlap, 1926. július (48. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

t katonai szavakkal játszani. Hiszen mikor Né­metország 1914-ben háborúba ment, akkor min­denki Bayerlein híres könyvét olvasta, amely­nek címe volt „Jena oder Sedan" (Jena vagy Sedan). Azt hitték, hogy jenai győzelmet arat Németország és én attól félek, hogy a francia Sedanja következik. A második mondás, amely Peret pénzügyminiszter úr után ma­radt, a következő: „Rejtélyes erők dobják a frankot", ő ezekkel a rejtélyes erőkkel nem bírt, elment és most várjuk utódjának terveit.­­ Mint a BUMSz tagja, kötelességemnek­­ tartom lelépő francia kollégámnak egy üdülő-­­­helyet ajánlani. Én tervem összeomlásakor ! •Németországba mentem. Ezt nekim nem tanú­­­­csolom, mert a Rajna és a Rhur még veszélyes­­ folyók. De roppant üditő, természetileg cso­­­­dálatos a kéklő Középtengeren Málta szigete. » A vörös sziklák mint nagy homárdoknak a karjai merednek ki a tengerből, pálmák, na­rancsfák, kitűnő levegő, a moszkitók ellen füg­göny védi az embert. Méltóztassék odamenni most és a volt francia pénzügyminiszter úr látni fogja azt, amit innét szinte látok, hogy dreadnoughtok sokasága van ott összegyűjtve, ha jól számolom, hat admirálisi zászló, mind angol zászló, gőzcsónakok százai járnak ide-oda és a hajók legnagyobb része éjjel-nappal fűtve van mosszuki petróleummal. A rejtélyes erő itt van. Nem az, mintha a nagy oroszlán, Britannia, meg akarna mozdulni, ő mint min­den századra, ugy erre a századra is elvé­gezte a maga háborúját. Most pihen. Nem kezd háborút, nem fogja ostromolni Marseil­le-t, Calais-t. Egészen mást csinál: kihúzza a gyékényt a frank alól. Béke van, amint mél­tóztatik látni, Európában, béke — a végkime­rülésig. PESTI H1 FI LAP 1926. július 1., csütörtök. Néhai Ferenc József király főhadsegédének, báró Botfras vezérezredesnek hátrahagyott írásai. Kiadta: Báró Bolfras Egon. (Copyright­­by Pesti Hírlap) VII. „ trónörökös „titkos tervei Súlyos gondok nehezedtek Károly főherceg trónörökös kedélyére 1916 nyarán a keleti fronton.­­Mindenekelőtt rendkívül bántotta, hogy a parancs­noksága alatt álló hadseregeket egyik kudarc a má­sik után érte. Még jobban elkeserítette azonban az élet, amelyet német törzskara között folytatott és a német gyámkodás saját csapatainak körzeté­tében. Minden tettét és minden törekvését az a gon­dolat uralta, miképpen szabadítsa ki magát ebből a nyomasztó helyzetből. — Ha merném, — írja a trónörökös fő­hadiszállásából, Chodorowból, báró Bolfras­hoz, a tájékoztató tiszt — akkor Excellen­ciád figyelmét a lig alázatosabb­an a családi befolyásokra is irányítanám, mert kötelezve érzem magam jelenteni, hogy a Bécscsel foly­tatott napi két telefonbeszélgetés (valószínű­leg Zita főhercegnővel) egyéb tekintetben is befolyással van öcsászári és királyi Fensé­gére. Az utóbbi időben ugyanis öcsászári és királyi Fensége tudni véli, hogy a tescheni hadseregfőparancsnokság inogni kezd, és hogy Frigyes főherceg főparancsnokot és Conrád vezérkari főnököt felmentik állásuk­ból. Ezekkel a hírekkel kapcsolatban Ocsár­szári és királyi Fensége olyan terveket ko­vácsol, melyek kis­sé mégis túl messze men­nek. E tervek szerint őfensége Jenő főher­ceg vezérezredes venné át a hadsereg főpa­rancsnokságát (abban az időben Tirolban főparancsnok) és melléje vezérkari főnöknek Krauss altábornagyot neveznék ki. Ebben az esetben ő császári é­s királyi Fensége sze­retné az Olaszország ellen harcoló hadsereg parancsnokságát átvenni. Ennek a tervnek a szülőanyja az a kívánság, hátat fordítani az itteni sok tekintetben kellemetlen helyzetnek. Bizonyára nem bátorkodtam volna excelen­ciádat ezzel a dologgal terhelni, ha nem ta­pasztaltam volna, hogy ő császári és királyi Fenségének erre vonatkozó megjegyzései­t.­Bekir Sami bey, akit a Kemál pasa ellen elkövetett merénylet miatt mint értelmi szerzőt letartóztattak, landóan foglalkoztatják gondolatait és hogy ebben az irányban Schönbrurmból (Zita fő­hercegnő ebben az időben ott lakott) is re­ményeket táplálnak benne. Ezekkel a tervek­kel szemben, — jegyzi meg a tájékoztató tiszt — célszerűnek találtam őcsászári és Ká­rályi Fenségének azt a tanácsot adni, hogy barátkozzék meg a jelenlegi helyzettel, tart­son ki a nehéz szituációban és ne foglalkoz­zék jelenleg ilyen és ehhez hasonló tervek­kel, de úgy látom,­­hogy ezeknek a tanácsok­nak semmiféle eredményük sincs 1916 augusztus 16-án, amikor Waldstätten ezredest visszahívták aki eddig, mint a legrang­időse­bb császári és királyi törzstiszt működött a parancsnokságnál, és helyébe báró Zeidler-Stei­neck ezredest nevezték ki, a tájékoztató tiszt ismét visszatért erre a témára. Mindezek a viszonyok — írja többek között — szükségessé teszik báró Zeidler ez­redes minél előbbi bevonulását. Ez annál is inkább sürgős, mert a magas ár mostani kör­nyezete nem ura a helyzetnek, dacára, hogy a legjobb intenciók vezetik. Ebből a szem­pontból is nagyon örvendetes volna, gróf Berthold chodorowi látogatása. (Berthold gróf, a volt külügyminiszter, ebben az időben a trónörökös főudvarmesteri tisztségét töl­tötte be.) Az említett viszonyok között, azt hiszem, hogy neki és gróf Hunyadinak (IV. Károly utolsó főudvarmestere) Gross száza­dos közreműködésével sikerülni fog Ő csá­szári és királyi Fenségét rábírni, hogy eb­ben az áldatlan helyzetben nyugodtam ki­tartson. Sajnos, kénytelen vagyok a legaláza­tosabban jelenteni, hogy ő császári és királyi Fenségének idegessége szemlátomást nő és nem szűnik meg új terveket kovácsolni, mint azt Excellenciádnak legutolsó tudósításom­ban jelentettem. Ezekkel a hangulatjelentésekkel van bizo­nyára összefüggésben, hogy Bolfras tábornok egy szerencsekívánság tolmácsolása alkalmával a főher­ceget a „nagyfontosságú feladatokra" emlékezteti, amelyeket a herceg vállalt és a „követendő példa­, adósról". A főhercegnek az a reménye, hogy a chodo­rowi nyomasztó életből kivonhatja magát, nem szűnt meg foglalkoztatni gondolatait, erről tanús­kodik a tájékoztató tiszt szeptember 15-iki levele is, amelyet báró Bolf­rashoz intézett: — Nem mulaszthatom el jelenteni azt a tényt, hogy ő császári és királyi Fensége még mindig az itteni helyzet megváltoztatásá­val foglalkozik, erre vonatkozólag őexcellen­ciája gróf Berthold bizonyára kellőleg infor­málta Excellenciádat bécsi tartózkodása al­kalmával. Ha a helyzet súlyos is, rossz ha­tást keltene, ha őfensége ebben a pillanatban távozna innen, amikor az északkeleti harcté­ren csak vereségeket mutathatunk fel. Ebben az irányban igyekezett báró Waldstätten be­folyásolni őcsászári és királyi Fenségét és azt hiszem, hogy Excellenciád magas inten­ciói szerint cselekszem, amikor, amennyire szerény állásom megengedi, őcsászári és ki­rályi Fenségének figyelmét felhívom a kelle­metlen következményekre, amelyek követnék távozását a tábori hadseregtől a jelen pil­lanatban ... Már a legközelebbi jelentés 1916 szeptember 27-én a főherceg elutazását tartalmazza. Ezt az utazást természetese­n, mint szabadságot állították be, de a törzskarban végleges távozásnak tekintet­ték. A fenséges főherceg — mondja a jelentés —­ szeptember 26-án Oderbergben félóra hosszat ta­nácskozott Ő ex­cellenciá­jával, báró Conráddal i9 megbeszélték az összes függő kérdéseket. Úgy lát­szik, hogy teljes megállapodásra jutottak és Őfen-­­sége az eredménnyel meg van elégedve. Őfelsége leg­magasabb engedelmével és Őexcellenciájával, a ve­zérkari főnökkel folytatott tegnapi eszmecsere után őcsászári és királyi Fensége a hadseregfőparancs­nokságtól tizennégy napi szabadságot kért, ezt nyomban meg is kapta, őfensége­­holnap reg­gel, 28-án távozik Chodorowból. Szabadságát Rei­ch­enauban szándékszik eltölteni, ahová csak szárnysegédje, Brougier alezredes követi. Báró Waldstätten ezredes szintén holnap válik a had­seregcsoport-parancsnokságtól, hogy átvegye a 7. hadsereg vezérkari főnökségét; báró Zeidler ezre­des szabadságának letelte után Bécsben csatlakozni fog a főherceg úrhoz, hogy átvehesse a beosztott törzstiszti szolgálatot Chodorowban. A hadseregcsoport parancsnokának szabad­ságolása az itt beosztott urakra nagyon deprimáló­lag hatott, ez elsősorban Seeckt tábornokra vonat­kozik, aki rosszkedvét alig tudja palástolni. Ész­revehető, hogy az urak a helyes irányban tapoga­tóznak, amikor azt hiszik, hogy ő császári és ki­rályi Fenségének parancsnokolása itt véget ért... A viszonyok azonban máskép alakultak. A főparancsnokság nem minden aggodalom nélkül egyezett bele a trónörökös tizennégy napos szabad­ságába, amelyet családja körében töltött. Parancs­noki tisztsége azonban ezzel nem ért véget. Újabb feladatok elé állították, amelyek közelebbi érintke­zésbe hozták Magyarországgal. Hadseregparancs­nokságát a legközelebbi napokban Erdélybe helyez­ték át, ahol Falkenhayn tábornok, mint a 9. német hadsereg parancsnoka éppen készülőben volt, hogy a románokat előbb Nagyszebennél, aztán az Apáca- erdőben és végül Brassóban alaposan elverje. (Folytatjuk.) Weyler spanyol tábornok, akit a Valencia és Barcelona környékén kitört lázadás miatt Primo de Rivera, Spa­nyolország diktátora, letartóztatott. Robineau, a Francia Bank kormányzója, aki a frank esése miatt lemondott állásáról.

Next