Pesti Hírlap, 1926. augusztus (48. évfolyam, 172-197. szám)

1926-08-01 / 172. szám

1926. augusztus 1., vasárnap, PESTI HIRLAP 5 Beszélgetés Ercole Durini di Monza gróf budapesti olasz királyi követtel. A fascizmus alkotó munkája. — Olaszországban egy évig csak munkásházakat szabad építeni. — A magyarság büszke tömbje a népek tengerében. — Miért politizálunk annyit? — A Pesti Hirlap tudósítója el. — A követségek előszobáiban rendszerint ügyes­bajos embereket látni, kik gondterhes arccal várnak útlevelükre s libasorba állva szoronganak, ideges­kednek. Ugy látszik, az olasz királyi követség, ebben is kivétel. Az Esterházy-utcai grófi palotába, mely a követség székhelye, derűsen lépnek be az epiberek és miután útleveleiket pár perc alatt elintézték,­­mo­solyogva jönnek ki. Arcukon már ott játszadozik Itália verőfénye. Jó emlékek csatolnak bennünket ehhez a kö­vetséghez, még a bolsevizmus korából, mikor egyet­len mentsvára volt az emberiességnek. Maga a kör­nyezet is oly művészies, akár Olaszországban. Em­pire-óra ketyeg a kandalló párkányán. Aranyozott támlájú, pirosselyem székek festői színfoltokkal tarkítják a termet. Ercole Durini di Monza gróf dolgozószobájá­ban e juliusi délelőttön, mely novemberben is hideg lenne és sötét — tíz órakor — ég a villanylámpa. A követ egy gépírásos beadványt olvas: a magyar­cseh kereskedelmi szerződés tervezetét. Félretolja. Ne beszéljünk időszerű politikai kérdésekről. Cigarettával kinál meg s így szól: — Örvendek, hogy fogadhatom. A magyar sajtó mindig rokonszenvvel foglalkozik Olasz­országgal. Önök jól ismerik hazánkat, művé­szeiknek, íróiknak úgyszólván második­­ hazája Itália. De szomorúan látom, hogy azokról a fon­tos és mindenkit érdeklő reformokról, melyeket a fascizmus megteremtett, legtöbben nem értesültek kellőleg.Sértsük meg egymást: a fascizmus nem po­litikai érdekesség, hanem elsősorban alkotó mun­ka. Bármily pártállású leheti valaki — szocialista,, radikális vagy szélsőjobboldali —, kell, hogy emberi és emberies szempontból méltányolja. Mussolini munkáját, ki véget vetett a meddő szó­cséplésnek s folyton uj, nagy horderejű reformo­kat léptet életbe. Az olasz kormányelnök első­sorban reformátor s mindig az is volt, a háború előtt is, mikor még kereste az utat-módot, hogy tervét megvalósítsa. Ebben a zaklatott, feldúlt korszakban, mely sztrájkokkal küzd, a szociális intézményekkel harcol, az általános demokráciát váltja testté. Valahányszor hazamegyek, engem is meglep a folytonos kezdeményezés, a levegő­ben vibráló élet. Csak egy példát. Tudja-e, hogy Olaszországban, a művészi paloták otthonában, egy évig nem szabad palotát építeni, csakis — munkásházakat. Magyarország és Olaszország viszonyáról ezt mondja:. . . — E két ország viszonya barátságos és za­vartalan. Önök, akik künn járnak, ezt lépten­nyomon érezhetik. Én nagyra tartom a magyar népet. Mielőtt elfoglaltam állásomat, többször jártam hazájukban. Akkor azt hittem, hogy az ör­ök fajtája sziget az idegen népek tengerében. Most, hogy itt élek, látom, hogy kemény, büsz­ke tömb, melynek egységes jelleme semmihez sem hasonló, varázsos egyénisége van. Művé­szeik nálunk egyre-másra aratják sikereiket. Iparművészetüket bámulom. Nemcsak Budapestet ismerem, hanem a vidéket is. Autón bejártam egész országukat. Egy vasárnap délelőtt kirán­dultam Mezőhegyesre, mise­ után megcsodáltam a mezőhegyesi­ parasztasszonyok viseletét, mely egy regényes és színes keleti kultúra emlékeiről, egy ősi művészet hatóerejéről tanúskodik. Azon vagyunk, hogy a két nép közötti műveltségi kap­csolatot még szorosabbá tegyük. Az idén a bu­dapesti olasz tanfolyamokon 1500 magyar vizs­gázott­, kitűnő tanárokat küldünk egyetemeikre, ide és vidékre, Rómában pedig, trz Istute unghe­rese-ben, a Viale del Policlinicon, a néhai Frak­nói püspök palotájában, a magyar tudósok, ku­tatók mélyítik el a kulturközösséget. Gerevich Tibor vezeti az intézetet, aki jobban beszél ola­szul, mint jómagam. Jelenkori politikánkról ez a véleménye: — Nem érzem magam följogosultnak, hogy én, ki az önök vendégszeretetét élvezem, bírál­gassam politikájukat. Ha azonban egyéni be­nyomásom iránt érdeklődik, ezt mondhatom: a magyarság kifelé egy arcot mutat. Sajnos, itt benn nincs meg ez a lelki egység. Sokat politizál. (Troppo politicante.) Miért van ennyi párt, eny­nyi árnyalat? Az idegen ezt nem érti meg. Úgy tetszik, ha nem politizálna ennyit mindenki, ak­... ,a kor e­ nép tehetsége még inkább megmutatkoz­hatnék, több id­eje jutn­ai a munkára. Kár elfor­gácsolni ennyi erőt, ennyi képességet... A követ úr a budapesti olasz kolóniáról be­szél. Mindössze két-háromszázan élnek itt, munká­sok, iparosok, kereskedők. Az olasz gyermekeket most küldték el Fiumébe, nyaralni. Ő maga szenvedélyes vadász. Fogadószalonja telis tele van pompás trofeumjaival. »A falon egy ví­ziló feje, Abessziniában lőtte, egy orrszarvú, kitö­mött őzek, zergék, sasok. Egy túzok is, már magyar­országi­ zsákmány. Nemsokára elutazik a Lidóra s a comói tó mel­lé pihenni. Csak már az idő változna meg. Nem bír­ja megszokni ezt a júliusi telet . .. A román király Párizsban tartózkodik. Képünk azt a jelenetet mutatja be, amikor a román király Gouraud francia tábornokkal beszélget. Győry Lóránt nyugalmazott földmivelésügyi miniszter­ meghalt. Kinevelné Győry Ilona, a néhány nap előtt Londonban­­elhunyt kiváló magyar írónő halála, ál­dozatul követelte a Győry-család másik kiváló tag­jának, Győry Lóránt nyugalmazott földmivelésügyi miniszternek életét is. Győry Ilona halálával kapcso­latban megírtuk, hogy ennek a nem teljesen várat­lan, de mégis hirtelenül jött halálesetnek milyen tragik­us következményei voltak az elhunyt írónő fivérére, Győry Lorán­tra nézve, aki az utcán tudta meg a Londonból érkezett gyászos hírt, amelynek hatása alatt eszméletlenül terült el a földön. A volt minisztert ekkor súlyos idegrohammal a budai Já­nos-szanatóriumba szállították, ahol orvosai erős ki­merültséget állapítottak meg rajta, de állapotát nem tartották életveszélyesnek. Annál megdöbbentőbb­ te­hát most a hír, mely azt jelenti, hogy Győry Lóránt szombatra virradó éjjel a János-szanatóriumban meghalt. Győry Lóránt 1871-ben született Orosházán és jogi tanulmányainak elvégzése után a földmivelés­ügyi minisztérium szolgálatába lépett, ahol kiváló közgazdasági képességeivel és szorgalmával rövid időn belül magas pozícióba küzdötte fel magát. A kommunizmus bukása után megalakult Friedrich­kormány őt nevezte ki földmivelésügyi miniszterévé, de Győry Lóránt erről az állásáról pár nap múlva lemondott, ammikor az antantjegyzék hatása alatt József főherceg visszaadta kormányzói­­ megbízatá­sát, Győry Lóránt, aki azóta is a földmivelésügyi mi­nisztériumban fejtett ki fáradhatatlan tevékenységet, különösen mint gazdasági szakíró szerzett magának nagy érdemeket. Mutschenbacher Emillel együtt ő szerkesztette a Római m. kir. Mezőgazdasági Intézet. Közleményei című gazdasági folyóiratot, amely, mint a Köztelek melléklete, nagy hivatást töltött be a magyar közgazdasági életben. Győry Lóránt ezen a munkásságán kívül irodalmi munkásságot is fej­tett ki, megjelent néhány verskötete és az Uránia Színházban a háború előtt nagy sikerrel játszották Az anyaföld című darabját. A tragikus körülmények között, váratlan hirte­lenséggel elhunyt Győry l­orántot nyolcvanegyéves édesanyja, özv. Győry Vilmosné és nővére gyászolja. Temetése hétfőn délután négy órakor lesz a kerepesi­temető halottasházából. Győry Lóránt ny. miniszter meghalt. Németország felvézete a Népszövetségbe. Briand és Vandervelde megbeszélése. Párizs, jul. 31 Vandervelde belga külügymi­niszternek és Briand francia külügyminiszternek tegnapi megbeszélésével kapcsolatban a Petit Pári­sien azt írja, hogy a két miniszter Németországnak a Népszövetségbe való fölvételér­ől tárgyalt. Úgy lát­szik, hogy Belgiumban és Franciaországban az a terv, hogy a népszövetségi tanács tagjai egyezzenek meg egymás között abban, hogy a közgyűlésnek Németország felvételét javasolják és egyidejűleg tervet terjesztenek elő a népszövetségi tanács kibő­vítéséről. Lehetséges, hogy ez maradásra bírja ama tagokat, akik most arra gondolnak, hogy a Nép­szövetségből kilépnek. Az Oeuvre szerint Briand és Vandervelde ar­ra a meggyőződésre jutott, hogy Németországot most már okvetlenül föl kell venni, ha nem akarják a locarnói egyezményt megsemmisíteni. Evvel kap­csolatban a lap utal arra, hogy Pilsudszky Len­gyelországa kevesebb engedékenységet mutat, mint gróf Skrzynski Lengyelországa. A Daily Tele­graph diplomáciai munkatársa írja: Különböző né­pek és államok között diplomáciai úton igen bizal­mas tárgyalások folynak jelenleg Genfben a tanács és a Népszövetség közelgő jelentős gyülésezéséről. A brit kormány főleg arra helyez súlyt, hogy Né­metországnak felvétele mindkét testületbe az elmúlt márciusban történt hasonló zavaró körülmények nélkül történjék meg. A Petit Parisien madridi je­lentése szerint Spanyolország hajlandó elfogadni a népszövetségi kompromisszumos megoldást. Esze­rint Spanyolország 8—10 évre különleges tanácsi tagságot kapna.

Next