Pesti Hírlap, 1926. október (48. évfolyam, 223-249. szám)

1926-10-01 / 223. szám

BUDAPEST, 1928. ELŐFIZETÉSI ARARi Egy hóra S0.000 korona, két hóra 95.000 korona, negyedévre 135.000 kor­Egyes azÁm ára (pálya­udvaron is)2000knr.,va­•árnap 4000 kor. Kiilf a« •lófizetéal 4r kétszerea c­P 1S260KW XLVIII. evrOLYAlVk22ai7^t^)^ZAM. PÉNTEK, OKTÓBER 1 GRADT TESTVÉRÉI kiadása gzerkesztóség, kiadóhivatal és ny umdai Budapest,V ker .Vilmos stów&r ut 78 «zára. Telefon 132--»! Fiftk­ciadAhívatah Budapest VU ErzsAbet köru» L Külföldi vendégek. Mikor még a nagymonarchiába vol­tunk bekebelezve, azt íestük, hogy mi­féle külföldi uralkodó látogat el hozzánk^ és milyen ünnepségeket rendeznek a tiszteletére. Ujabban gazdasági szempontból mérlegeljük a külföldi vendégeket. És most azt tartjnk, hogy a Szállodások Nemzetközi Egyesületének ki­küldötteiből több hasznunk lesz, mint valaha a fejedelmekből volt. Ha megcsonkításunk óta egy-egy külföldi politikus, vagy idegen iró látogatott el hozzánk, annak is örvendeztünk, mert országunk, kultu­ránk, elnyomatásunk és az ellenünk elkövetett igazságtalanságról véltük meggyőzhetni ven­dégünket. Lassanként rájöttünk, hogy a kül­földi propaganda sikerétől függ a sorsunk s ezért sok hasznot remélünk a külföldi szállo­dások látogatásától. A kormány, a főváros, továbbá a ma­gyar vendéglősök és kávésok jelentékeny áldo­zatpt hoztak, hogy a magyar vendégszeretetet kimutathassák. Nézetünk szerint a bőkezű vendégeskedés néha ellenkező hatást ér el, mint amire törekszünk. Mert abba a téves hitbe ringatja a külföldi vendégeket, hogy ná­lunk jómód van. Nagyobb súlyt helyezünk arra, hogy Budapestet ismertető nyomtatvá­nyokat osztottak ki. Ezeknek nagyobb mérvű terjesztése a legcélravezetőbb eszköz volna. És e célra a kormánynak megfelelő füß-tretlen irói gárdát kellene szerveznie. Ez a vendégeskedés nagy fényűzéssel fo­lyik és a külfö'di hotelesek meggyőződtek x ia,- hogy Budapestet jól lehet mulatni. Az idegenforgalom szempontjából ez is valami. Az idegenek egy része szórakozást és mulat­ságot keres. Ezt megtalálja szinházainkban, hangversenytermeinkben nemesebb értelemben, mulatóinkban alacsonyabb szinvonalon. De ez is kell az emberforgalomból kapott haszon­hoz, mert hiszen az emberek többsége rende­sen alacsonyabb színvonalú. „ Elfogták a sár ósdi gyilkosság tettesét. (Tudósítás az 3-ik oldalon.) Mussolini és Chamberlain találkozása, <Tudósítás a 2-ift oldalon.t Az utazók másik része a kulturális, mű­vészeti és természeti szépségek után vágyódik. Ez a vendéglátás meg fogja győzni a külföl­diek egy részét erről is. S tulajdonképen az lesz a közvetlen haszna a vendéglősök látoga­tásának, hogy az érdekeltek nemzetközi szo­lidaritása révén a külföldi hotelesek felvilá­gosítják vendégeiket, hogy érdemes Budapes­tet és annak szépségeit meglátogatni. A világforgalom legtöbb utasát kereske­delmi és gazdasági érdek vezeti. Ebből a szem­g ontból pedig valósággal bojkottálják néha Budapestet s ez még nagyobb baj, mintha a mulatni vágyó közönség marad el. Az ország ismertetése és az egész idegenforgalom növe­lése elsősorban politikai érdekből fontos. Szomszédaink bűnös szándékkal körülzároltak. Bécs pedig akkor is mellőzte Magyarországot, mikor politikai szövetségben éltünk, keres­kedelmi szerződéseink nem véglegesek és nem segítenek rajtunk semmit. A külföld közvéle­ménye ugy politikai, mint gazdasági viszo­nyaink iránt bizalmatlan. Ezért nem keresett fel a külföldi tőke befektetés céljából, dacára annak, hogy a Népszövetség elismerte hivata­losan. llOC AW Ú1 '; " > « között ugy "s2cktuk*iondai^/ hogy ag\ori va­gyunk szanálva. Tényleg az idézte elő első­sorban gazdasági életünk stagnálását, hogy el­maradtak a várt tőkepénzes látogatók! Évtizedeken át Magrarorszáer sohasem gondoskodott külföldi összeköttetésekről. Egy külön kis magyar glóbust csináltunk magunk­nak, amelyről azt hittük, hogy ez a világ kö­zepe! Főképen semmit sem törődtünk körü­löttünk a szomszédainkkal. Nem ismerték meg még hazai nemzeti viszonyainkat sem. önéizettulajdonosok voltunk és legfőképen nem törődtünk a gazdasági és pénzügyi dol­gokkal. Egy hosszú könnyelmű múltnak isz­szuk meg a levét. S ezért itt volna az ideje, hogy a kormány és az egész közvélemény reá­lisabb irányban gondolkoznék és dolgoznék. Ezek a külföldi szállodások gazdag országok­nak képviselői, maguk is vagyonos emberek. Legtöbbje Selfmademan. A maga erejéből, a maga munkájából gazdagodott meg. őket kel­lene a szobrok piedesztáljára rakni, hogy kö­vetendő például szolgáljanak nekünk. A gaz­dag és független polgárelem: Ez adja meg magának az országnak gazdagságát és függet-^ lenségét. És sajátságos dolog, hogy amiij idegen országból jönnek ide ilyen fiigae polgárok, azokat országos tisztelet köszöj nekünk is van sok díszpéldányunk ebi tából. Azokat alig akarják észrevenr a tekintetben is fordulópontot jolf a kongresszus. Tulajdonképen az idegejj érdekelt budapesti és külföldi , közös érdeküket, az idegenforgl .iák. Bőkezűen • elegánsan, ar De fel kel] említeni ez alkalomlíof nog" idegenforgalom, a külföldi vendégjárás és gvarország megismertetése nemcsak a vend' lősök és szállodások érdeke, hanem az egész orJ szágé, tehát ugy az állam, mint a társadalom] egyesült erejével kellene a külföldi propaear dát megszervezni Maga a küliigyminisztérij" ridegen elzárkózik attól, ho°rv a sajtó és a A & elveszett vármegye Irta: Jásxay-Horváth Elemér. Haragos kedvében falrengetö léptekkel járt föl és alá ifjabb Komáromi Csipkés György uram, Békés vármegye tekintetes alispánja, abban a bol­tozatos, ócska teremben, melyben akkoron a ne­mes vármegye hivatalos hatalma székét tartotta. Mert bizony az Ur 1730-ik esztendejében a török­től, némettől, ráctól megdűlt Békés megyének nem volt az égvilágon egyéb földi tulajdona, mint a bé­kési tömlöc; az is üresen állt, mert még rabnak való szegénylegény sem került a csupaszra fosztott, puszta földdarabon. Több annál, hogy birtokos nemes ember sem találódot, aki a hivatalos tisztségeket viselhette volna. így aztán a „széképitö" közgyüléshöz szé­gyenszemre a bihari alispántól, idősb Komáromi Csipkés Györgytől kellett kölcsönkérni némely ne­mes atyafiakat, hogy megadják a módját a tiszt­ujitásnak. No de Komáromi uram meg is embe­relte az árva békésieket, tulajdon fiát küldvén kö­zébük, akit aztán tisztesség okából menten meg is választottak alispánnak. Jegyző, szolgabiró is ke­rült a bihariak közül, többre aztán nem is volt szük­ség. Esküdtnek jó volt az a pár jobbágysorba csú­szott gyulai nemes is, aki még megmaradt magnak; ha mindjárt nem is tudott irni meg olvasni. Szék­ház gyanánt pedig, mivelhogy a békési tömlöc még­se lett volna alkalmatos, kaptak egy használatlan szobát a gvulai óvárban. Itt volt aztán közgyűlés, alispáni, szolgabírói hivatal, levéltár, Ítélőszék, minden isten egyrakáson. Megfért benne szépen. így állván a nemes vármegye szénája, elgon­dolhatni, mekkora megrökönyödést keltett a köl­csönkért tisztikarban a „permanenter absens" fő­ispán, Löwenburg gróf barátságos levele, melyben nemes egyszerűséggel tudatja a tekintetes urakkal, hogy a nádor, meg a haditanács — ezidétt korlát­lan 'hatalmú szabdalói a fölszabadult országrészek­nek — egyszerűen odacsapták Békéshez nyomtaték­nak Torontál vármegyét is. Ez a danaosi ajándék pedig pénzügyi nyelven annyit jelentett, hogy a békési porták száma 12-röl 16-ra emelkedik, — persze papiroson — a vármegye adaja pedig egy­harmadával többre rug, — de ez már pengőben! — Torontál vármegye? Az öregapám se hal­lotta hirét — dörmögött az ifjú alispán. — Sohse volt ilyen. Ugy fundálták ki Bécsben a mi megron­tásunkra. — Ha volt is, errefelé ugyan sohase volt, — erősködött a heveS Nadányi Miklós szolgabiró. — Opponáljunk, resistáljunk, tekintetes uram és min­denekfölött ne fizessünk. — No-no, urak, — csittitgatott a téntavérü Dobozy Mihály főjegyző. — A régi világban bi­zony megvolt valahol ez a fránya Torontál várme­gye. De hogy hol volt, hova lett, azt már én se tudom. — No majd tudja a főfiskus ur, agyafúrt Tolnay Mihály koma, — vélekedett az alispán. — Ha senki, de ö bizonyára. Ö még azt is megmond­ja, hol volt János pap országa; pedig az nem is volt. Nos, hát Tolnay koma tetemes agyvelejének valamely zugában rá is talált a keresett objek­tumra: — Torontálmegye? Hát persze, hogy volt ilyen! Nagy Lajos oklevelei emlegetik már a toron­táli föesperességet. Mátyás királyunk törvényei­ben is van szó róla, ha jól emlékezem. Arra alá, Temes töszomszédjában volt; ott lehet ma is. de biz' az török kézen. — Hogy az a török jóisten forgassa ki a szűkre szabott bőrükből ezeket a telhetetlen bécsi harámbasákat! — szitkozódék a szilaj Nadányi. — Hát mi közünk nekünk ehez a bitang földdarabhoz. Mi? Még mi fizessünk helyette a németnek? Fi­zessen a török! Az is vassal, a torkukba, a bendő-i jükbe, a cudaroknak! — Csöndesen, pajtás! — okoskodott az al­ispán. — Nem olyan egyszerű a dolog. Elsőbb is meg kell tudnunk, mi vezette rá a németek esze­járását. hogy éppen minket boldogitanak ezzel a megbővitéssel. — írjunk föl a helytartótanácshoz, — sze­rénykedék a percegő pennáju Dobozy. — Fakovát se ér! — legyintette le Toll koma. — Ember kell oda, aki kisüti, ki is talij be is véteti a nagyfejiiekkel a mi igazságun Majd én fölruccanok Pozsonyba. egy-két sz^ fordulóra. Dictum-factum: Tolnay Mihály főfiskus I aki egyúttal a vármegyei pénztáros vajmi kevés bokros teendőit is ellátta, kiutalván magának szokásos útravaló salláriumokat, utrá kelt és sem állt Pozsony városáig. Nem inent üres kén egy pár pompázatos fácánymadarat is vitt mn| val, mutatóba. Békés vármegyéből. Egyéb baror ott nem ter^m mostanság. De bizony a pozsonyi nagyfejüeknek félf^ gára sem volt elég az a pár istenadta fácánv, hogy a főfiskus ur aranyszavairól ne is beszéljünk. Otl más valuta járta. 1 Minden hosszas argumentáció helyett odalöki tele Tolnay uram orra alá a hivatalos német map! pát. melyet a Tiszántúlról pingált és metszett kőbf bizonyos tudós német kártográfus: " — Ihol e! Láthassa az ur, ha van szeme. El itt a Sebes Keres, az amott a Túr, és a kettő közti a „Túron túl": ott terped Torontál. Azért is hijják ugy. Az pedig ott van egyenest Békésmegye hegyi­ben. No! Tudós Tolnay uramnak csak elállt a szeme­szája. Hát csakugyan, eltagadhatatlanul ott volt, szépen kicirkalmazva. Csongrád és Bihar várme­gyék közepett, öreg betűkkel: Tarán-aliensis Comit. Pars. Szép dombok is valának benne ábrázolva, meg nagyobb igazság okából a Kúlló fluvius egy mónkii nagy tóval. Akinek jó szeme volt, meglel­hette benne bolhabetükkel Szarvast is (igaz, hogy Zarkassá nyomorítva), meg. Kutost, Bireget, Ze­terucát. Ezek után csak lehet porciót fizetni. Expükálhatott aztán főfiskus uram rekedésig, hogy igy. ugy,-az a szerencsétlen német földraj­zoló nyilyá9#ohase.járt' tul a Tiszán, — ami ak­kortájt németnek item is igen volt ajánlatos, — ügyet se^etettek rá többet. A mappa beszélt, a pár fácáinv rjedig hallgatott. Békés vármegye pedig fizetett. /

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék