Pesti Hírlap, 1926. november (48. évfolyam, 250-273. szám)

1926-11-03 / 250. szám

zatos szikla porrá zúzódott és mikor a tudósok nekiestek vizsgálni nagyítóval, górcsövekkel, meg kellett vallaniok, hogy a törmelék csupa közönséges kődarab, a mágnest nem lehet megtalálni benne. Ez a titokzatos vonzóhatalom csak az egész sziklában volt meg. Anyagában, szerkezetében, érctartalmában, súlyában, keménységében, összetételében, tulajdonságainak összességében. Bátorság, merészség, nagy akarat, fanatikus hit, szuggesztív erő, fantázia, férfias erő testben és lélekben, elszántság a cselekedetben, bizalom önmagában és ellenállhatatlan hit hivatásában: ez az a szikla, mely mágnességet sugároz, amely mindent magához vonz, mely nem lát akadályt, mert a vonzás a leghatalmasabb erő a világon. És ez a szikla Mussolini. Ez az a szikla, melyről a golyó visszapattan s mely mindent, mi erő, magához ragad. Jóra viszi-e, bajba viszi-e hazáját, az vele szemben mellékes. A fődolog, hogy viszi. A fődolog, hogy egységbe varázsolta népét; a fődolog, hogy ez a nép megmozdult és mery utána és eltapos helyette mindent, ami ellenáll, vagy vonakodik is abba az irányba menni, amerre ő mutat. Impozáns látvány ez ma Európában, ahol minden elgyötrött ország férfiért üvölt, míg az emberek tehetetlen csoportokba verődve szocializmust, demokráciát, vámuniót, Páneurópát, fajvédelmet és kommunizmust kiabálnak vissza. Mert bizony mondom én nektek: a nemzetek oly gyászos és elesett állapotában, aminőben legfőképen mi magyarok vagyunk, a legjobban ócsárolt politika is jó, ha a nemzetet egységbe tudja tömöríteni, és a legjobban magasztalt irány is rossz, ha csak részeire tudja bontani a nemzetet. Az emberiség történetében nincsenek históriai korok, csak históriai alakok vannak. Nem a kor csinálja az embert, hanem az ember teremti a kort. Minden nép — bocsánat a triviális szóért — csak egy üres bögre, mely körül az emberek táncolnak, ugrálnak, tülekednek. Ez a politika. Egyszer-egyszer jön egy férfi, aki a bögrét megtölti a saját tartalmával s akkor az emberek már nem a bögre körül, hanem a férfi körül ugrálnak, táncolnak és tülekednek. És ilyenkor egy-egy nemzet ereje, értéke és hatalma ugyanaz ami a belőle támadt férfin ereje, értéke és hatalma. És egy másik európai kérdés az, hogy mit tapos':r'. feQ mily lelket, a dlognai megszilajodott polg.iru'k iiPTuik tacskónak a testé- wa riiri 5 rpynl »lsuini ,síqjinira. vj .ickj egy füvecské' de tudod, , , „„ „„ , „„,„_ egyáltalában ne.r segit! VafeiP tam neki, csakfalg/ m mentsd ocsk", tóTuSi_,„ in az eletemet! Maid V n t "'••la fíD1i varázsfüvet adni neki, hogy azut... le waiati elv; litgd a cár kegyöt, KO ~ 0h- vf^en ei az örd^, __dörmögte Vjasemskij. — Mit bánom en, , ; „„„_„,; % fí cAr vagy nem? Nr „ emiall jölterrf® A'meg nekem, öreg, megtudtál már valamit a bőri rínia felöl? — Nem, lelkecském, semmit sem. Már a futáraidnak is megmondtam, hogy nem sikerült megtudnom semmit. Pedig mennyit fáradtam kegyelmességedért, bizony, hét éjszakán keresztül folytonosan csak nézegettem a kerék alá! Láttam a bajarinját az erdőben és vele volt egy aggastyán, nagyon szomorú volt és az aggastyán folyton vigasztalni igyekezett őt, többet azonban nem láttam, mert a víz azután nyomban megzavarosodott. — Egy aggastyánnal? Ez bizonyára Morozoff volt, a férje. —• Nem, az nem lehet. Morozoff erősebb testalkatú és másfajta ruhát visel. Ezen egészen egyszerű ruha volt, nem holmi bojári. Valószínűleg egészen egyszerű ember lehet! Vlasemskij elgondolkozott. — öregem, — szólalt meg hirtelen — tudsz te kardot bűvölni? — Miért ne, atyuska! Milyen célra? — Tudod, valakivel meg fogok küzdeni és bármibe kerüljön, le kell győznöm ellenfelemet, megértetted? — Értem, atyuska, értem! Hogyne érteném! Megengeded, hogy merítsek egy kis vizet, szeretném ismerni az ellenfeledet! — Tégy, ahogy jónak látod! — felelte Vlasemskij és eltűnődve telepedett le egy csonka fatönkre. A molnár ócska vödröt cipelt elő a kamrájából, a keréknél telemerítette vízzel és odállította a herceg mellé. — Ejnye, ejnye, — mondotta a vödör fölé hajolva, mozdulatlanul bámulva a vízre — látom az ellenfeledet, atyuska, de milyen különös, hiszen öreg, de milyen öreg már! Most már téged is látlak, atyuska! Alaposan nekimentek egymásnak! — Nos? — mondotta Vlasemskij, aki hiába lélek lakozott benne, mily gondolat vezette, mily természet hevítette cselekedetére. Egyszóval, mi veszett el benne, aki tizenhatéves korában már meg akarja fordítani hazája sorsát? Egy második, de alkalmasint más lelki diszpozíciója Mussolini! Hiszen azt bizonyosan tudta, hogy ha sikerül is vakmerő merénylete, ő nem élheti túl áldozatát. És mégis odavitte zsenge éveit, még éretlen testét és lelkét. Honnan, mi inspirálta ezt a gyereket? Természetesen: onnan és az, ami a többi merénylőket viszi végzetes útjukra. Hiszen ha így megy tovább Európa, akkor maholnap polgári foglalkozás lesz a merénylet. Hiszen ma mindenki hivatást érez magában, hogy ő mentse meg a hazát, ha máskép nem, erőszakosan másodmagával: egy-egy revolver vagy bomba társaságában. Azt gondolom, ez a dolog szoros, szinte aki összefüggésben van a mai emberiség mentalitásával. A tudomány szkepszise, a politika ádáz pártharca és szakadozott ellentétes dogmatizmusa, az irodalom szabadossága és léhasága, a sajtó szenzációhajhászata, a művészetek groteszk kicsapongása, a lelki élet nyugtalansága és meghasonlottsága, az egyházak érdekversenygése és a gazdasági élet nyomorúsága: mindez kedvez az emberi felme szertelemiségeinek, bontja az idegeket, neveli" a fiatalság cinizmusát, korai érettséggel fonnyasztja világát és tizenöt éves tacskókat csábít elvetemedett felnőttek cselekedeteire. De Mussolini mosolyogva, önmaga iránti hitében áll mindezek felett és mondja, hogy nem pusztul el, míg küldetését be nem tölti. És az olasz nép babonás elfogódottságában suttogja egymásnak: Igen, igen, nem fog rajta a golyó. De azért vigyázni kell. És az olasz lelkek szuverén uralkodójának arra is kell gondolnia, hogy a küldetést néha épenséggel a halál koronázza meg. A mi históriánk épenséggel tele van vértanukkal. Küldetésük volt, hogy magyar hitvallásukat halálukkal pecsételjék meg, hogy vérük omlása századokon át legyen a hazafiság, az önfeláldozás erényeinek gazdag forrása a nemzetre nézve. És hogy a legnagyobbat említsem szent borzalommal: az Isten Fiának, aki az égből leszállva, emberi testet öltött, épen az volt megváltó küldetése, hogy tanítson és a Golgotán meghaljon érettünk. Boldog, aki diadalmasan élhet a nemzetéért, Áldott, akinek érette meghalnia adatott. PFSTI m ' AP 19-i1 november 3 szerda Vass József ünnepi beszéde a nagy magyar unióról a Tisza István emlékünnepen. A Tisza István Társaskör kegyeletes ünnepség keretében áldozott gróf Tisza István emlékének, a nagy államférfiú tragikus halálának nyolcadik évfordulóján. Az ünnepségen megjelentek József kir. herceg, Anna Monica kir. hercegasszony, József Ferenc kir. herceg, a kormány tagjai, élükön gróf Bethlen Istvánnal, Berzeviczy Albert, Balogh Jenő, Zsitvay Tibor, Lukács László, Telesek János báró Hazay Samu, Hegedűs Lóránt, Beöth László, báró Wlassics Gyula, Kállay Tibor, Jánky Kocsárd, Ripka Ferenc és számosan a közélet kiválóságai közül. Az emlékünnepet zserzeviczy Albert nyitotta meg, kiemelve, hogy a T . István emlékének ápolásában való verseny r .i már mind szélesebb körökre terjed. t ám l'c«.? Józs iniaU-ot«. méltatta emel- jkedett «zellemü rimet is«zéiben Tisz* I.,u«n államférfiúi jelentöség-A magyar izeti gondolat ösztönsz.r meresztgette a sz'emét, nem látott semmit a vízben — Az Isten angyalai állnak az öreg oldalánál, — folytatni a molnár sejtelmes hangon s mint,ha ő maga is csodálkoznék a látottak felett. — Az égi hatalmak leavatkoznak a harcba érette; nehéz dolog lesz megbűvölni a kardodat. — Hát az én oldalamon senki nincsen? — kérdezte Vjasemskij megborzadva. A moha még erősebben bámulta a vizet, szemei egészen megmerevedtek. Eleinte mintha csak ép fecsegni akart volna valamit Vjasemskijnek, most azonban valóban rettenetes borzadály tükröződött vissza az arcán. — Neked is van védelmeződ, — suttogta — most azonban maegzavarosodik a víz . . . nem láthatok semmit! Felemelte a fejét és Vlasemskij látta, hogy a molnár homlokán hatalmas cseppekben gyöngyözik a verejték. — Neked is van védelmeződ, — suttogta reszketve a félelemtől. — Megpróbálom, igen, megpróbálom megbűvölni a kardodat! — Nos, — mondotta a herceg, kihúzva hatalmas kardját hüvelyéből — itt van, bűvöld meg hát a kardot! A molnár mélyen fellélegzett, két kezével egy kis lyukat vájt a földbe, beleillesztette a kard markolatát, úgyhogy a kard merőlegesen kimeredt a földből, a hegyével fölfelé, azután lábaival erősen letaposta a kard körül a földet. Körüljárta a földből kimeredő kardot és igy mormogott maga elé: — Feljött a nap a tengerből Hovalinnál és a hold feljött a kőváros felett; egy kővárosban világra hozott engem az anyám és amikor én megpillantottam a napfényt, ő így szólott: „Szeretett gyermekem, légy megvédve a nyilak és kardok ellen, az ellenséggel és a harcosokkal szemben!" És ezzel derekamra kötött az anyám egy kardot a legfinomabb acélból. És te pedig, nehéz kardom, csak forogj és forogj, mint ahogyan a malomkő forog a malomban: hasítsd és aprítsd az acélt, a vasat és a rezet, minden húst és csontot; az ellenséges csapások peregjenek le rólad, úgyhogy egy horzsolást vagy karcolást se lehessen látni rajtad! Megbűvölöm a te Afanaszij szolgádat. Ahd ezeket a szavakat, a varázslatomnak vége! (Folytatjuk.) vezérét érzi Tisza Istvánban, — mondotta többek között. — ő valóban a nemzeti értelemben vett társadalmi gondolatnak volt a vezére; ő a társadalom nagy ellentétektől feszülő élete fölé mintegy vigaszul odahelyezi a nemzet fogalmát és életét. Tisza, amikor a nemzet fogalmát fejtegeti, szinte költői régiókba lendül és azt mondja, hogy a nemzet fogalmát megtaláljuk a közös múlt átérzésében. Mindenki tagja a nemzetnek, aki meg tudja siratni ugyanazt a csatát, amelyet siratunk valamennyien, akinek lelke a nemzet múltjának dicsőséges lapjain felemelkedik, aki közös dalokat tud énekelni, aki közös magyar könnyeket tud sirni, aki együtt zokog ailmzettel, amikor a nemzetnek sirnivalója van, az mind beletartozik a nemzetbe, tartozzék vallási felekezethez, vagy pedig ilyen vagy olyan ti'.' hoz, ilyen vagy olyan tulajdopensokkal legyen felruházva. Azt is mondja Tisza, hogy először kell nijct a fejlődésnek s csak azután a demokratikus In rendezésnek. — Ma nem érzik át magasabb egységbe való i '.ybetartozandóságunkat, pedig soha egységre naobb szükség nem volt, mint, most. Szakadékokodrnak, amelyek osztályokat és felekezeteket válaszux,ak el. A társadalom olyan ellentétekkel dol helyek a nemzet erejét fogyasztják. Megint drótsorért is. vannak keletkezőben a nemzet társadalmi leleben, a templomok, amelyek kellene, hogy bástyák egyenek minden szinti áramlat ellen, erődítményeknek mutatnak, amelyekből nemcsak az imádság hangja á 11 fel, hanem lövöldözés hangzik belőlük, de lövöldözzünk, magyar a magyarra. Srétsövények, lövészárkok ne legyenek a magyar társadalomban. A magyar munkástestvérek is értsék meg, hogy ők ebbe a nemzeti egységbe tartoznak bele. Ez a nagy magyar unió gondolata, amelyet én meghirdetni kívánok a gránitóriás lábainál, az én magyar nemzetem felé. Az ünnepi közönség áhítatos csöndben hallgatta a szép ünnepi beszédet és végeztével melegen ünnepelte Vass Józsefet, akinek a kör nevében Borzeviczy Albert mondott köszönetet. A vidéken is megünnepelték Tisza István emlékezetét. Kiskunfélegyházán a Tisza Emlékbizottság ünnepén dr. Hoffer József kormányfőtanácsos úr. Tóth Endre és dr. Kárpáthy Károly mondotak emlékbeszédet, a város közgyűlésén pedig dr. Puskás Béla és Rády Lajos idézték a nagy maryar emlékét. Képviselőjelölés Egerben. Egerből jelentik, hogy az egységes párt keddena 10.) értekezletén Babochay Sándor indítványára török Kálmán prépostkanonokat jelölte a megüresedett mandátumra. Bethlen miniszterelnök beszédet mond a Polgári Egység Klubjának zászlóbontásán. A Polgári Egység Klubja, amely tudvalevőleg a szélsőségektől mentes, konzervatív liberális irányt szolgálja, november 16-ikan, kedden este tartja zászlóbontó összejövetelét egy társasvacsora keretében. A zászlóbontáson megjelenik gróf Bethlen István miniszterelnök is, aki hosszabb beszédben fejti ki a társadalom nemzeti irányú szervezkedésének szüűségét és a tömörülés célkitűzéseit. Az összejövetelre, amely a fővárosi Vigadó nagytermében lesz november 7-ig lehet, jelentkezni a Polgári Egység Klubjában, V,kadémia utca 3. szám alatt.