Pesti Hírlap, 1926. december (48. évfolyam, 274-299. szám)

1926-12-01 / 274. szám

hiába próbáljuk elkerülni. Gyöngék vagyunk hozzá, meg teljességgel tehetetlenek vagyunk vele szemben. Ezt te is beláthatod! Évekkel ezelőtt már felmerült bennem ehhez hasonló valami,­­ még odakinn vol­tunk a harctéren mindketten. És valahogy ösztönö­sen húzta­m-halasztottam azt, hogy személyesen ta­lálkozhassak vele. És évek teltek el, míg végre mégis idejöttem. Miért? Mert a Végzet úgy rendelte, hogy semmiképen se kerülhessem őt ki. Hagyjuk hát. A megoldáson ráérünk gondolkozni, mikor majd ége­tően sürgős lesz. Valójában öntudatlan, vak reménykedés élt bennem, hogy talán a dolog kettejük közt mégsem fog békésen elintéződni. És titokban arra gondol­tam, hogy akkor csakugyan... csakugyan én kö­vetkezhetem. Anélkül, hogy bármi becstelenséggel vádolhatnám ezért magamat bármikor is. Mert láttam, hogy én is mély hatást tettem Flórára. Ezt azonban Doornbergnek már nem mondtam, nem lett volna ildomos. Végre is, csak­ugyan nem küzdhet az ember a sorsa ellen és ha engem már boldogtalanságra ítélt a végzetem, leg­alább ne igyekezzem megmérgezni egy másik ember am­úgy is gyönge reményeit. Doornberg azonban alighanem megsejtette, min tűnődöm, mert újra megszólalt: — Igazad van, belátom. De talán nem veszed rossz néven, ha kijelentem, hogy abban az esetben, ha ... ha az én dolgom nem sikerülne Flórával... legboldogabb lennék, ha esetleg... téged ... bol­dognak tudnálak vele. Mert te te megérdemled, sőt jobban megérdemled, mint én. Felém nyújtotta meghatottan a kezét, úgy foly­tatta: — És ha Isten ne adja, tényleg igy fordulna a dolog, nagyon kérlek. Róbert, állj elő te.. . ne­hogy ni-'s megelőzhessen. Más, aki­­t sohase ért­hetné rn ."C­suba se tudná boldogítani aki csak a szépségé­re vágyvik... Róbert! Hidd el, még a sí­romban , meg­nyugtatna engem az a tudat, hogy ez igy lesz .. ha egyszer már én nem jöhetek szá­mításba . . . Ezt a kézfogást nem lehetett visszautasítani. Éreztem szavai mögött az őszinteséget, a meghatott szeretetet mindkettőnk iránt. Melegen kezet szorí­tottam vele és azt feleltem: — Bízzuk Istenre a dolgot, de hidd el, az a legforróbb kívánságom, hogy holnap ilyenkor már boldog légy. És hidd el, én is csak megleszek vala­hogy. Hiszen tulajdonképen nem is gondolhatnék arra, hogy családot alapítsak most. Nem a korom miatt, de ... nem tudom, ismered-e anyagi helyze­temet ? — Nem, igazán nem — felelte Doornberg. — Tudod, szűkös évjáradékból élek — magya­ráztam neki. — Nagybátyám, akitől majd tekinté­lyes vagyont fogok örökölni, egészséges öreg ember és éltesse is az Isten. Szóval... Nem fejezhettem be a mondatot. Az ajtón ko­pogtattak. — Szabad! — mondottuk ketten is egyszerre. Az ajtóban Doornberg egyik cselédje jelent meg. A kezében távirat. Alázatosan szólt: — Ez ma reggel érkezett, nem sokkal azután, hogy elutaztak ezredes urék. Doornberg kivette kezéből a táviratot és el­olvasta a címzést. Aztán odanyújtotta nekem. — Ez neked szól, Róbert — mondta. Csakugyan nekem szólt. Gyorsan felbontot­tam. Legelőször is az aláírást néztem meg hirtelen izgalmamban. Az inasom küldte. A távirat tartalma csak pár szó volt: „Koerber titkos tanácsos úr meghalt, jöjjön nag­yságod azonnal, uradalmi ügyész itt várja. — A nagybátyám — mondtam megrendülve — meghalt. Könnyek lepték el a szemem, amikor arra gondoltam, hogy félbeszakított mondatomat ilyen tragikusan fejezte be a sors. Hirtelen dúsgazdaggá vált szegény ember aligha fogadta még olyan szomorúan hatalmas öröksége hitét, mint én ezt. (Folytatjuk.) J0 PESTI HIRLAP 1926. december 1., szerda, Haiptistikai vita a francia képvis­ké­ lázban* Briand visszautasította a Németország elleni támadásokat. Párizsból jelentik: A kamara ma délelőtt foly­tatta az általános vitát a külügyminisztérium költ­ségvetéséről Az első szónok a radikális baloldalhoz tartozó Marcel Plaisant volt, aki mint Franciaország delegá­tusa részt vett a Nemzetek Szövetsége legutóbbi ülés­szakán. Fejtegetéseiben a Nemzetek Szövetségével fog­lalkozott,, amelynek sikere s­rinte attól függ, hogy mennyi tekintélyt tud magának biztosítani A Nemze­tek Szövetségének közvetítenie kell tagjai között, neve­zetesen Franciaország és Németország közt. Örömmel hallottak tegnap arról a kedvező hatásról, amelyet a német-francia közeledéstől várnak, de nem szabad átadniuk magukat sem időelőtti reménykedéseknek, sem pedig túlzott aggodalmaknak. A szónok bizalom­mal viseltetik a kormány iránt abban az irányban, hogy folytatni fogja Németországgal a tárgyalásokat, de azt kívánja, hogy a kormány a legnagyobb haszon­nal értékesítse a kezében levő zálogokat Stresemann német külügyminiszter bizonyos szavainak nem szabad túlzott jelentőséget tulajdoní­tani. Egyébként Franciaországnak nem kell javaslato­kat tennie. Inkább az a teendője, hogy megmaradjon előnyös védelmi állásában és bevárja mások javasla­tait. Franciaország várhat. A kamara délutáni ülésén Briand külügyminisz­ter közbevetett megjegyzésekkel ismételten részt vett a vitában. Mikor a Marin-csoporthoz tartozó Soulier képviselő azt állította, hogy Németország visszaköve­telte Eupent és Malmédyt, Briand ezeket mondotta : — Van önnek egyéb érve elég. Felesleges, hogy valótlan tényeket hozzon ide. Nem igaz, hogy Locarno után Németország határkiigazítást követelt volna. Amikor beszéde végén Soulier azt a kérdést in­tézte Briandhoz, kinek van hát igaza, a kamara kül­ügyi bizottságának-e, amely Briand nyilatkozata alapján kijelentette, hogy a francia politika a béke­szerződés kereteihez igazodik, vagy pedig a francia sajtónak, amely ugyancsak Briand egyik nyilatko­zata alapján ,azt hangoztatta, hogy a francia politika a locarnói szerződés kereteihez igazodik, Briand ezt válaszolta: — A bizottsági ülés után egyetlen újságíró előtt sem fejtettem ki nézetemet. Ha ön a­z újságírók szó­beszéde alapján akar nemzetközi politikát folytatni, akkor önt nem lehet komolyan venni! Briand közel kétórás beszédben válaszolt a vita folyamán elhangzott felszólalásokra. Mindenek­előtt nyilatkozott a francia tuniszi politikáról, is­mertette a francia kormánynak a kínai események­ben való álláspontját és szólt a francia-olasz inci­densekről, amelyek Franciaország közvéleményét jelentékenyen felizgatták. Azután Locarnóról, Genf­ről és Thoiryról nyilatkozott. Hangsúlyozta azt a nézetét, hogy tartós béke Németország és Francia­ország megegyezése nélkül nem érhető el. A locar­nói politikának célja volt lehetővé tenni, hogy a nemzetek közti konfliktusokat jogi úton intézzék el. A legnagyobb jelentőségű dolog, hogy Német­­­ország tagja a Nemzetek Szövetségének. Ily messze-i ható jelentőségű politikától azonban lehetetlen há­rom hónap alatt messziről látható eredményeket várni. Briand élénk sajnálatát fejezte ki azon, hogy Stresemannak a birodalmi gyűlésen mondott leg­utóbbi beszédét a francia sajtóban való tökéletlen közléssel jelentőségében teljesen félremagyarázták és tévesen érelmezték. Wirth volt birodalmi kancel­lár beszédét is töredékesen közölték, ennélfogva a beszédet nem lehetett teljes jelentőségében méltatni. Nagyhatású beszéde után, melyet Briand mély érzéssel adott elő, a baloldali szárnynak Marin­csoportja kivételével valamennyi párt élénk ováció­ban részesítette a minisztert. A beszéd nagyjában véve nem egyéb, mint ünnepélyes hitvallás a locar­nói politika mellett, melyet Briand folytatni szán­dékozik. Briand hangsúlyozta még, hogy Locarno a Nem­zetek Szövetsége politikájának tettreválását jelenti. Németország önként írta alá azt a szerződést, amely­ Vel elismeri a francia határt és minden konfliktus­nak erőszakkal való elintézéséről lemondott. Abban a pillanatban, amikor Németországot a Nemzetek Szövetségébe felvették, a bocarnei egyezmény életbe­lépett. A franciák nem azért mentek a Rajnavidék­re, hogy Németországot megalázzák, hanem mint bi­zonyos zálogot szálltuk meg a Rajna-vidéket, amely nekünk garanciául szolgál. Mindenekelőtt a bizton­ságok problémája vár megoldásra. Most az szüksé­ges, hogy az eddigi ellenőrző szervezet helyébe a­ Nemzetek Szövetsége lépjen. Locarno óta Franciaország a Rajnavidéken szá­mos engedményt tett s a német birodalom panaszai­nak kilenctizedrészével számot vetett.. A két ország közti viszony javulására már nem egy lépés történt. Ez nagy haladás, amely messzemenő biztonságot ga­rantál. A miniszter végül még egyszer utalt arra, hogy az ellenőrzőbiztonság megszűnése és tevékenységének a Nemzetek Szövetségébe való átvétele után Francia­ország biztonsága nemcsak nem lesz csekélyebb, ha­nem a jövőben növekedni fog. Amikor Briand elhagyta a szónoki emelvényt, Poincaré miniszterelnök kezet fogott vele. L JVéme£orszngra nézve áldozat a Népszövetségbe való belépés. Berlin, nov. 30 A bir­odalmi gyűlés m­ai ülésén a megszállt területek minisztériuménak költségve­téséről szóló vitában Bell miniszter kijelentette, hogy a birodalmi kormány minden áldozatot meg­hoz, hogy hazafias kötelességeit teljesíthesse. Né­metország Locarnóban, Genfben és Thoiryban rend­kívül nagy áldozatokat hozott s ujabb áldozatokat jelentett a Nemzetek Szövetségébe való belépése. De ha mint egyenjogú tag a Nemzetek Szövetségébe belépett, akkor evvel a további megszállás s a né­met területen való idegen igazságszolgáltatás nem egyeztethető össze. A francia becsületet és önbecsü­lést minden tisztelet megileti, de a német nép is igényt tart becsületének tiszteletére és a kultúrnev­­zeteket megillető méltánylásra. Németországnak valóban ígéreteket tettek s az ígéretek be nem tar­tása nagy csalódást keltett. A rajnavidéki bizottság rendeleti rendszerének revíziója a legfontosabb fel­adat­. A megszálló csapatok kihágásai és túlkapásai a legutóbbi időben ijesztően megnövekedtek. Nem kevesebb mint 55 komoly természetű eset hozta a lakosságot nagy izgalomba­­ n. görög kormány lemondott. Athén, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A rojatisták és a köztársaságiak vezetői tovább tárgyalnak a koalíciós kormány megalakí­tásáról. Remélik, hogy a tárgyalás kedvező ered­ménnyel fog járni. Kondilcs kormánya ma lemon­dott hogy a további tárgyalásokat megkönnyítse. Csicserin Berlinbe érkezett. Berlin, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Csicserin, orosz szovjet külügyi nép­biztosa, ma Berlini­e érkezett. Néhány napig ma­rad a német fővárosban, azután a Majna melletti Frankfurtba utazik, ahol szakorvosi kezelésnek veti alá magát. Választások Oroszországban. Moszkva, nov. 30. (A Pesti H Hrlap tudósítójá­nak távirata.) A szovjet­ választást január 1-től már­cius 31-ig fogják megtartani. Paul Claudelt washingtoni nagykövetté nevezték ki. Párizs, nov. 30. (A Pesti Hírlap Juósitójának távirata.) Paul Claudel tokiói francia nagykövetet Franciaország washingtoni diplomáciai képvisele­tével bízzák meg. Claudel hivatásos diplomata. Már harminc évvel ezelőtt francia attasé volt a washing­toni nagykövetségen és azóta különböző államok­ban képviselte Franciaországot. A pápa felemeli a bíbornoki kollégium tagjainak számát. Róma, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A pápa azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a bíbornoki kollégium tagjainak számát het­venről nyolcvanra emelje. Ezt a lépést a lakosság­nak különböző európai államokban, de különösen Amerikában és Ausztráliában való szaporodásával indokolják, de másrészről a Vatikán lehetővé akar­ja tenni azt is, hogy a vatikáni szolgálatban érde­meket­ szerzett egyéneket ezzel a méltósággal felru­házhassák. 1iz osztrák kormány és az ellenzék kibékülése. Bécs, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A nemzetgy­ülés mai ülése után már nem lehet kétség az iránt, hogy a Ház időelőtti föloszla­tása nem került szóba. A gyűlésen Sever szociál­demokrata képviselő általános meglepetésre azt az indítványt terjesztette elő, hogy a népjóléti bizott­ságnak a szociális törvényhozásról e­lőterjesztendő jelentésére a jövő év március közepéig adjanak ha­ladékot. Az indítványt egyhangúan elfogadták, ami a kormány és az ellenzék közötti kibékülést jelenti. Seipel kancellár diadalt aratott és a választási ha­táridő kérdésében folytatott harcban is ő győzött. Az angol bányászok több kerületben megkezdték a munkát. London, nov. ,30. (A Pesti Hír­lap tudósítójá­nak távirata.) Southampton-Wells és Yorkshire szénkerületek bányamunkásai elhatározták, hogy a munkát haladéktalanul megkezdik. A jelentékenyebb bányakerületek közül még csak Durham és Cum­berland nem kötötte meg a szerződést a bányatulaj­donosokkal.

Next