Pesti Hírlap, 1926. december (48. évfolyam, 274-299. szám)

1926-12-24 / 294. szám

6 PESTI H ! f?­ILAP 1í»2. december 24 péntek. Diák-tanulmány utak Emópában kereszim-kasul Londonban működik a diákutezési u­odák központja. — Hihetetlenül kitejjődött Magyarországon a diák-idegenforgalom. Valamikor maradian büszke közmondás volt Magyarországon az ,Extra Hungáriam non est vita", — új idők, s új változások azonban úgy elsöpörték ezt az akkori közszellemet kifejező közmondást, hogy ma már semmi sem maradt belőle, sőt talán ebben a felfordulá, t.­ianoni békés világban éppen a fordítottja érvényes A megkisebbedett, elszegényedett Csonka-Országban igen megcsappantak az életlehetőségek, s nem csoda, ha sok munkanélküli magyar vándor­botot VESZ a kezébe A mostani expatriálásokat még az a szomorú mellékkörülmény is jellemzi, hogy leg­nagyobb részben az intelligens középosztály tagjai, diplomás emberek ké­nytelenek új hazát keresni. Se szeri, se száma annak a sok fiatal művésznek, gé­pész- és vegyészmérnöknek, orvosnak, építésznek, akik Magyarországból elvándorolva Amerikában Német­országban, Törökországban ütötték fel a tanyájukat, mert itthon a csonka­ ország nem tudott nekik kenye­ret adni. S még m­a is, amikor olyan állapotok van­nak, hogy egy-egy másfélmillió koronás fővárosi tisztviselői állásra ezer- és ezerszámra érkeznek be a diplomás emberek kérvényei, vajon milyen sors vár az egyetemekről épen most kikerülő ifjúságra? Napirenden lévő dolog, hogy ha egy végzett orvostanhallgató félévi szaladgálás és protekciózás után bekerül végre valamelyik klinikára fizetéstelen tanársegédnek, akkor valóságos közirigység tárgya IPSZ a többiek szemében, akiknek még ez sem sike­rült. Hogy aztán miből él meg azt a jó Isten tudja. A Műegyetemen évente 15—20 vegyész és gépészmérnök s a többi egyetemeken ugyanilyen számú jogász, böl­csész-hallgató kap diplomát a kezébe. De hogy ezek a fiatal diplomás emberek álláshoz is jussanak, arról senki sara gondoskodik ebben a kultur­fölényes csonka országban Az a keserű mondás járja mai­napság az egyetemi hallgatók között, hogy „addig jó, míg az Egyetemen vagyok, mert addig vagyok valami, de aztán semmi se leszek". Nem­ csoda, ha ilyen viszonyok mellett a most munkasorba álló fiatalság szeme a külföld, az ott remélt új életlehetőségek felé fordul. Legtöbbnek már elhatározott szándéka végleg kivándorolni, csak előbb szétnézne a nagy világban, hogy hova. Ezt az előze­tes szemlét megtenni azonban igen nehéz: a vasút, a külföld méregdrága, s csak úgy vaktában mégsem vág neki a világnak a komolyabb szándékú fiatal­ember. Ez a kényszerítő körülmény volt az indító oka a mai napság már oly nagy mértékben kifejlődött tanulmányutaknak. A világháború és forradalmak utáni magyar diákmozgalmaknak egyik jellegzetes tünete a külföldi tanulmányút. Régen is megvoltak ezek, csak ritkábban és egé­szen más céllal. Akkor tényleg egy-egy ország, vagy város kultúráját tanulmányozni mentek külföldre a diákok. Ma már e kulturális tél mellé egy másik is került: kiszimatolni, hogy hol nyílnak külföldön lehe­tőségek az elhelyezkedésre. De elfogultak lennénk, ha azt mondanánk, hogy a külföldre utazó diákságot csak a kenyérkereső gondja viszi oda. Egészen természetes, hogy nagy ré­szük (s főleg a gazdagabbak) kulturális kiváncsisá­guknak, s az őrök emberi utazási szenvedélynek en­gedelmeskednek, amikor diáktanulmányúton részt­vesznek. A világháború évek hosszú során át herme­tice elzárt egyes országokat egymástól; természetes, hogy itt szinte fülledt légkör támadt, s a vilá­gháború összeomlása után mindenki tág tüdővel szívta be az újra megindult általános forgalom üdítő légáram­latát.. Ez a sok egymásbaj­átszódó körülmény megma­gyarázza az egész Európában hihetetlenül kifejlő­dött diáktanulmányutakat. Nálunk az első tanul­mányút Svájcba indult, ahol csereakció formájában voltak a magyar diákok a svájci kollégák vendégei. Aztán sorra kerül Németország, 20—30-as magyar diákcsoportok keresik fel Hamburgot, Berlint, Drez­dát, a Rajna-vidéket, Bajorországot, Ausztriát. Kü­lönösen az infláció idejében utazott sok magyar diák­csoport Németországban De lassan mind messzebbre merészkednek ezek a magyar diákexpedíciók az európai dzsungelben. 1923-ban a messzi északon élő rokonok, a finnek fogadják valóságos diadaluk keretében az „Egyetemi Énekkarokat", utána a legdélibb Olaszországba utaz­nak a magyar diákok. 1924-ben a párizsi látogatás a tanulmányutak eseménye. 1925 januárjában kelet felé fordul egy tanulmányút kormányrudja, s egy 50 tagú magyar diákcsoprt végigutazik a Balkánon egész Konstantinápolyig, ahol meleg és díszes ünnep­lések között nyújtanak át a török köztársaság elnö­kének, Kemál pasának, egy művészi kivitelű dísz­pajzsot. Ugyanebben az évben sorra kerülnek még Anglia, Lengyelország, a Skandináv­ államok, úgy­hogy jelenleg Európában a pyrenaeusi félszigetet és Szovjet-Oroszországot kivéve, nincs olyan állam­ Európában, ahol ne fordultak volna meg magyar diáktanulmányutak. Kezdetben az egyes diákszövetségek, vagy diák­egyesületek a maguk kebelében, külön-külön rendez­tek tanulmányutakat. (Említésre méltók a Mefhosz, a Turul bajtársi szövetség ,a Protestáns és Katholi­kus diákszövetségek tanulmányútjai.)­­• Amikor azonban a különféle főiskolai diákszervezetek meg­alakították a „Magyar Diákkülügyi Bizottságot" az egyetemi ifjúság központi külügyi szervévé, a ta­nulmányutak kérdésében is generális központosítás történt. A Magyar Diákkülügyi Bizottság egy megál­lapodást kötött a Máv hivatalos menetjegyirodájá­nak igazgatóságával, melynek értelmében közös aka­rattal , Mítnym­ Diákutaz Iroda" néven a Menet-Je-oyn­-ittfa­kazott I4ii fiókjában t Egy külön diákuta­zási osztályt állítanak fel a hihetetlenül megnöveke­dett számú diáktanulmányutak lebonyolítására En­nek a Diákutazási Iroda megteremtésének többek kö­zött két általános diákérdekű oka is volt: először a Diákutazási Iroda egész Európára, sőt azon túlra is nyúló hivatalos összeköttetései révén tehermentesíti az egyes diákszövetségeket az utak technikai lebonyolításának felelősségteljes gondjaitól, másrészt távoltartja a diákságtól a pénzre éhes üzleti és idegenforgalmi vállalkozókat, mert csaknem önköltségi áron, s minden megszerezhető kedvezményekkel utaztatja a diáktanulmányi cso­portokat. Ilogy hivatalos helyről ilyen melegen fel­karolták a diákutazások ügyét, azért a köszönet Tasnády-Szüts Andrást, Bársony Oszkárt, Gáldy Nándort és Léfeld Bélát, a Máv., illetve a Menet­jegyiroda kitűnő vezetőit illeti meg, akik a diákság­nak régi, hű barátai. De nemcsak nálunk, hanem talán még hama­rabb külföldön is megalakultak ilyen diákutazási irodák. S úgy, mint nálunk, lehetőleg a diákság köz­vetlen ügykezelésében. Különösen ismertté váltak a „Bureau des voyages d'étudiant en France", a francia diákság idegenforgalmi központja, s az angol és né­met diákutazási irodák. A diákutazási láz ugyanis nemcsak magyarországi, hanem európai jelenség. Ha ezt egyébről nem is, a Magyarországra utazó külföldi diákok valóságos áradatából nyugodtan megállapít­hatjuk: örvendetes dolog ez, mert nincs jobb propa­ganda, mintha valaki egy idegen országban jól érzi magát. Erről pedig a Magyar Diákutazási Iroda meg­felelő rutinnal gondoskodik. Igen kényes feladat ez, amelyre egy üzleti alapon berendezett utazási iroda alkalmatlan lenne. Hogy a százféle szokású és ízlésű idegen diák lelkébe észrevétlenül, minden tolakodó tüntetés és erőlködés nélkül lopjuk be a magyarok iránti szimpátiát, s az ország szomorú helyzetének megismerését. Sokszor a legkülönösebb feladatok elé kerül. Járt itt egyszer egy amerikai diák, akinek a note­szébe Magyarországra vonatkozólag a következő volt felírva: „The Parliament". „The Agricultural Mu­seum". „The Bakony". Tessék elképzelni azokat a rábeszéléseket, melyek révén rá lehetett venni az ame­rikai diákot megfelelő programm elfogadására, aki a hazulról hozott papírja alapján Budapesten a Ba­konyt követelte. De nemcsak nálunk, hanem az egész világon általános a diák-idegenforgalom. Olyan fontos és általános érdekűvé vált ez a kérdés, hogy az európai diákszövetségek központja, a „Confederation Inter­nationale des Etudiants'' (C. I. E.) egy külön szer­vet létesített ennek az intézésére Londonban, mely az angol diákság ügykezelésében működik, s ez a „Kommission for International Relations and Tra­vel". Ebben a szervezetben kapcsolódnak az egyes országok diák utazási irodái, s így a „Magyar Diák­utazási Iroda" is. Érdekes itt megjegyeznünk, hogy az amerikai diákság bizonyos idegenkedéssel nézi ennek a „Com­mission for International Relations and Travel*' működését Annyira m­ent ez a bizalmatlanság, hogy az ez évben Európába utazó amerikai diákok tanul­mányútjainak megrendezését nem bízták a fenti Commissionra, hanem Párizsban külön utazási iro­dát állítottak fel, mely közvetlenül tárgyalt az egyes nemzetek diákságával. Érdekes ugyancsak, hogy az amerikai diákság különös szimpátiával fordult a magyar diákság felé. Ennek többek között az a leg­fontosabb eredménye, hogy a jövő évi európai utak rendezésének két menedzser­je Mr. Jentch és Mr. Chaffee, 1927 január hónapban Budapesten tesznek látogatást. Leveleikben jelezték azt a szándékukat, hogy az amerikai diákok balkáni túráját a „Magyar Diákutazási Irodával" Budapestről szeretnék irá­ny­ítta­t­n­i. A magyar főiskolai diákság tehát jelentős és súlyos szerepet ját­ik az internacionális diák­idegenforgalomban. Egyrészt jól rendezett, olcsó ta­nulmányutak révén a környező világ minden részébe eljuttatja a magyar diákokat. (Európaszerte nagy feltűnést keltett például a Magyar Diákutazási Iroda legújabb, január hónapban induló Palesztina—Tö­rök—Törökországi és Egyiptomi tanulmányútja.) Számtalan diplomás, állásnélküli diák jutott már egy külföldi elhelyezkedéshez, hogy tanulmányut révén kiutazhatott. — Másrészt különösen az utolsó időkben hihetetlenül megnövekedett a Magyarorszá­got látogató idegen diákok száma. S ezek alatt nem­csak a közel lakó osztrákokat és németeket kell ér­tenünk, hanem franciákat, olaszokat, angolokat, s főleg amerikaiakat. Tekintettel arra, hogy e diák-idegenforgalm révén a nemzeti propaganda olyan értékes eredmé­nyei adódnak, melyek más módon talán el sem ér­hetők,­­ne felejtsük el, hogy mennyivel eredménye­sebb munka a még előítéletektől nem befolyásolt természettől fogékony és friss diáklelket a magyar gondolatnak megnyerni, mint megrögzött vélemé­nyű, kiforrott ítéletű külföldi nagyságok gyomrát teletömni a fehér asztalnál), szükséges lenne, ha a kormány támogató figyelme a diák-idegenforgalomra terelődne, s tervszerű céltudatossággal használná ki azt a nemzeti propaganda érdekében. A Confederation Internationale des Étudiants „Executif-Comité"-t t január hónapban Brüsszelben tartja első ülését, melynek egyik tárgypontja a diák­cserék kérdése. Ezzel kapcsolatban a ,,Magyar Diák­külügyi Bizottság" este speciálisan diákidegenforgal­mi kongresszus összehívását fogja indítványozni, s annak Magyarországon való megtartására egyben a magyar egyetemi diákság meghívását is tolmá­csolni fogja. Padányi Gulyás Béla: Gyermekfelruházó­­ és karácsonyfa-ünnepek. A fővárosi jóléti intézmények, társadalmi és jó­tékony egyesületek gyermekfelruházó és karácsonyfa ünnepei egymást követik A hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek országos egyesületének karácsonyfa-ünnepe csü­törtök délután a Szemere­ utcai elemi iskola torna­termében játszódott le. Az ünnepen megjelent József kir. herceg és Auguszta kir. hercegasszony is, akiket Csécsy-Nagy Imre altábornagy üdvözölt. A kir her­ceg válaszában hangoztatta, hogy a csonka huna nem tudja kellő számban ellátni a csonka hazafia­kat, ahogyan azt megérdemlik. Ezután a karácsonyi ajándékok kiosztása következett. A kir. hercegi pár 400 szeretetadomány kiosztása után a hadirokkan­tak éljenzése közben távozott az iskolából. Az Erzsébetvárosi Demokrata Kör ebben az év­ben is, mint mindenkori komoly cél­ját váltotta va­lóra azt a törekvését, hogy annak a rengeteg ígé­retnek, amely az elmúlt évben politikai szólamokban elhangzott, legalább egy ayorzsáját kenyérben és ruhában nyújtsa át a szegényeknek Kétszáz sze­gény gyermeket ruházott fel tetőtől-talpig az Erzsé­betvárosi Demokrata Kör, tekintet nélkül a gyerme­kek vallására, aminthogy valláskülönbség né­­.101 já­rultak hozzá a kör tagjai is a nemes cél megvalósí­tásához. Sok száz millióval áldozott ilyenformán az a kör a jótékonyság oltárán, amit mindenesetre ér­demes följegyezni Az adományokat Magyar Miklós, a kör elnöke nyújtotta át a gyermekeknek meleg­hangú beszéd kíséretében. — A szavak, amelyek a politikai fórumon el­hangzanak, — mondta többek között — szavak ma­radnak, a politikai frázisok visszhang nélkül elhang­zanak, de nem lesz kenyér, nem lesz ruha belőlük. Ünnepi beszéd helyett nyújtja át tehát ez a kör most a kenyeret a cipőt és a ruhát a száz­ötödök­nek, hiszen a biblia is, a szentírás is nem üres szó­lamokra, hanem tettekre buzdít. A terézvárosi polgári kaszinó csütörtökön dél­után megható gyermekfel­ru­házási ünnepet rende­zett, amelyen Jankó Béla főjegyző képviselte a VI. kerületi elöljáróságot. A kaszinó hölgybizottságának fáradozása révén huszonegy szegény f­yermeket ru­háztak fel tetőtől-talpig, akiknek szép ünnepély ke­retében adták át a karácsonyi ajándékokat A Budapesti VIII. ker. Általános Közjótékony­sági Egyesület dr. Lengyel Endre elnök vezetésével és a Józsefvárosi Kör támogatásával szerdán este nagy karácsonyfa-ünnepet rendezett, amelynek ke­retében több mint száz józsefvárosi szegény gyer­meket látott el téli ruhával és 200 szegény család között több mint 2000 csomag szeretetadományt osztott szét. A megható ünnepet, amelyen Kállay Tibor ny. miniszter és a kerület többszáz előkelő polgára volt jelen, dr. Lengyel Endre egyesületi el­nök ünnepi beszéde nyitotta meg. „A karácsony jut­tassa — úgymond — eszünkbe,, hogy a vagyon és a jólét nemcsak előnyöket és nyereséget jelent, hanem szolgálatot és áldozatot is és nem azok a boldogo­k, akiknek az élet sokat adott s abból minél kevesebbet adnak a reá­szorulóknak, hanem azok, akik keveset kaptak az élettől és úgy segítenek magukon, hogy minél többet adnak másoknak". Kállay Tibor mon­dott ezután köszönetet az egyesület vezetőségének, elsősorban dr. Lengyel Endre elnöknek áldozat­készségéért és ügybuzgó fáradozásáért. Az ünnep végén a hölgybizottság­ élén dr. Lennyei Endrénével, aki legtöbbet fáradozott a szeretetadományok ösz­szegyűjtése körül, szétosztotta a szeretetadományo­kat. A hölgybizottság tagjai voltak többek között: Korányi Lajosné, dr. Nemes Jenőné, dr. Kiss Jó­zsefné, dr. Szilaó Ottóné, Vámbéri Lipótné, dr. Ecse­di Ernőné és Seiler Árpádné. Az Elektromos Művek dalköre a Katholikus Körben szerdán rendezte karácsonyi felruházó ünne­pélyét, amely alkalommal 50 gyermeket ruháztak fel és halmoztak el értékes ajándékokkal. Rákosi Jenő prológusát: Gyermek a gyermekért, Winkler Lilly és Petőfi Apostolát Kiss Györgyné mondta el. Dr. Fodor Oszkár, egészségügyi főtanácsos, a Zsófia Gyermekszanatóriumok és Rákosi Jenő nevében mél­tatta az Elektromos Művek munkáját a gyermek­védelem terén. A Magyar Vöröskereszt Egylet VIII. kerületi választmánya karácsonyi ünnepet rendezett csütör­tökön délben a VIII. kerületi elöljáróság épületé­ben Bliesner Ágoston prépost imája után Cl­igh Já­nos elöljáró köszönetet mondott Liber Endre tanács­noknak és Pedrow kapitánynak, aki megjelent és aki az idén is annyi szeretetajándékot hozott Ame­rikából. Dr. Gonda Dezső angolul üdvözölte Pedrow kapitányt. A kapitány válaszában többek között azt mondotta, hogy tíz esztendő óta egyetlen­­kará­csonyt sem töltött hazájában, hanem hármat a harc­téren és hetet Budapesten és azt kívánja hogy azok a szegények, akiket most megvendégelnek, a­bb jövő reményében neveljék fel gyermekkeiket. Dr Barta Gábor tisztiorvos a vöröskereszt egylet VIII. kerületi választmánya nevében köszönte meg az adakozóknak a jóságukat, elsősorban Glück Frigi­tes-nek. Ezután a kivilágított karácsonyfa k­rill össze­gyűltek között több mint 450 szegény és azok tryer­mekei részesültek ebédben és ajándékorsomarunkban. A posta jóléti csoportja és postás lencegy­et megható karácsonyi ünnep keretében ruház­a fel szerdán a katholikus kör dísztermében a 150 tagú postás gyermeksereget. Demény Károly teremtett fedezetet Eberhardt Antal miniszteri tanácsossal 500 posta­gyermek üdültetéséhez és megnyitó be­szédében is hivatkozott annak nagy fontosságára, hogy a szeretet nevében gondozzuk a jövő ne­vevő­ket. A postaaltisztek zenekara karácsonyi éneket adott elő. Az ünnepi beszédet páter Dadalik Bertalan tartotta. A posta jóléti munkájáért a gyem­eke­delem barátai nevéb­en dr Fodor Oszkár egészség­ügyi főtanácsos mondott köszönetet

Next