Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

w / / »N— * ítvet^ Imkvn melléklet: ßl Pesti Hiwlap Megénytá**a. BUDAPEST, 1927, XLIX. ÉVFOLYAM,* 1. (16.177.) SZÁM. SZOMBAT, JAGUAR 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK . %y bóra 4 P (50.000 K). oe yedévre 10 P 80 fill i (135.000 K). Egyes szám ára pályaudvaron is 16 1 (2000 k >r.) vasárnap 321 (4000 kor.) Külföldön u? előfizetési ár kétszeres KIADŐHIVATAL0K: Budapest, V. ker, Vilmos PS iSzir-ut 78. I., Krisz­tina-kórut 138. II., Mar­git-körut 5,b. IV., Váci­utca 30. VI., Andrássy­nt 4. VII.. Erzsébet kr*. 1. Ujpebt, Istvan-ut 1. 1927 IRTA: RÁKOSI JENŐ. \ Itt vagyunk ist, egy uj esztendő kü­szöbén. El kell bucsni a régitől és meg kell próbálni szemébe né: az újnak. Más ez a dá­tum a fiataloknak, ír az öregeknek. A fiata­lok egy évvel gazdagbak, az öregek egy esz­tendővel szegényebb lettek. A fiatalok egy évvel közelebb jutott a célhoz, melyért szü­lettek, az öregek ezeraár tol vannak s egy év­vel távolodtak tőle utolsó cél irányában amely vár helyéből Imozditbatatlanul min­denre, ami halandó, .fiatalok belevetik mago­kat az élet küzdelmeik hul'ámaiba, az öregek már végiguszták a feó minden sodrát és ör­vényét és immár a píon üldögélnek pihenve. Es az Idő rohanó fohma meg nem áll, se a fiatalok, se az öregeázámára, hanem folyik tovább a végtelenbe, egállás nélkül, feltartóz­tathatatlanul. De az eher jeleket tiiz ki, határ­köveket állit fel. stációit jelöl meg és részekre osztva a feloszthataryi végtelenséget,, azt >oom!ja:' (ftry nerc,jeg óra, esry nap, egy hét, egv hónap, egy eszten'j, és mikor ilyen képzelt határjelzőhöz ér, próH visszatekinteni és pró­bál előre nézni. A buc.su ettől, mai Sziveszter-estével záródó brutális esztenotől nem nehéz. Köny­ityen dobjuk ocl-i a miandóságnak, mint kelle­metlenné vált terhet, em a természet, sem az emberek nem törték ragokat azért, hogv ked­ves emléke maradjon közöttünk. A természet nem szűnt meg árvizekkel, szél-'és hóviharok­kal, az időjárás kicsapongó szélsőségeivel, tűz­hányó hegyek borzalmas kitöréseivel, rettene tes földrengésekkel és az elemi csapások szer­telenségeivel üldözni az emberiséget. Az embert pedig az elemek ilyetén szilaj háborúja nem tudta szelidebb erkölcsre, nemesebb érzé­sekre és tisztább gondolkozásra Várni. Nyo'c éve, hogy megszűnt a hazug ürügyeken foly­tatott nagy háború s az emberek elemi szen­vedélyei máig sem tudtak meghiggadni. A gyűlölet, az önző érdek, a telhetetlenség, a vér­szomj és prédavágy, a hatalom állati ösztö­nei, az öldöklő nyílt csaták után. most álarc­ban jár körülöttünk és szedi Áldozatait; Népek •egvmás ellen, osztálvok foglalkozások és egve­sek mind harcban állanak egymással. Soha­sem hallottunk többet a viláihékéről. soha nem tanácskoztak annyit a lei*•• »- ői ót soha sem nyomort itták egymást népek és em­berek jobban, mini mostanában. Soha sem beszéltek többet szabadságról, békebirákról. demokráciáról, önrendelkezésről, népek szövet­ségéről, mint mostanában. És soha sem néz­ték egymást több gyanúval, bizalmatlansággal a nemzetek. És soha több hatalmaskodást, el­nyomást, zsarnoki kényt és kicsapongást nem látott a világ. És minden tele van képmuta­I tással és hazugsággal. Mert az elnyomók tör­vényekre és alkotmányra hivatkoznak, de tör­vénynek és alkotmánvnak csak a formáival élnek, s a formával ölik meg a lényeget, az igazságot, a szabadságot, a jogot, az alkot­mányt. Soha annyi válság, zendülés, forrada­lom és felforgatás nem volt, mint a népsza­badság mai áramlatában. Régen is voltak zsarnokok, de hittek küldetésükben. Istenre hivatkoztak és nyíltan vallották cselekedetei­ket. A modern zsarnokok nem hisznek abban, amit hirdetnek, mert annak az ellenkezőjét cselekszik. A közéletek ilyen züllése megfer­tőzteti a társadalmi és a srazdasági életet is. So­ha sem emlegették a kereszténvséget többet, mint manapság és soha sem hallott az ember annyit panamáról, hűtlenségről;, visszaélésről, illetéktelen haszonszerzésről. A hatóság a la­kásínség envHtésére épittetni akar. De nem jut hozzá, mert a vállalkozók verekesznek a koncért. T'i j••'>•>zzel cserélik ki a rófít. És nyomban ankétezni keli és rendeleteket kiad­ni. mert az első következménve a dolo<rnak az, hogv a furfangosabbak és élelmesebbek a vál­tozást a macok hasznára zsákmányolják ki, nyerészkedve a tudatlanabbak és tehetetleneb­bek szegénvséjfén. Ezekben a dobokban kul­minált a mult esztendő. Mert semmi sem áll qvilói-rlnn Mind°n ino^' és roska­Janiár 1. Irta: Gárcbnyi Géza. Aki az órat meg . kalendáriumot kitalál­ta, megérdemelte voln, hogy felakaszszák. Üosszat cselekedett. Sytdarabolta az emberek nyugalmát.­Milyen boldogság iehetett, mikor még nem kívántak az embeek egymásnak boldog 5»! Micsoda nyugtom lehetett akkor a xoldöii mikor még nemtiidták, mi az a január J-» mi >z a házhórferták-, mi a terminus, mi a valto. Az^mberek azt mondták: van örökkéva­Josag, — ez az ég; és van mulandóság, — és ez az elet. Tudták, hegy a hó elmegy és jön a virulás; és yjmulik a virulás, és jön a hó. Es éltek békességben kalendárium nélkül. Azonbai mióta van kalendárium, azóta nincs orökkéviJóság, csak mulandóság. Az idő e<vv nagv kony\, amelyben a tél fehér, a nyár zöld level, az ős; sárga levél, az enyészet szel­leme pedig oivas.q ezeket a leveleket és lesza­kítja egyenkint, egyiket a másik után. Mikor érkezik az utolsó levélhez? Mi van arra irva? Mióta a kalendáriumot megszerkesztet­tek, az emner szabadágán tizenkét lánc fek­szik. A tizenkét lánc a tizenkét hónap. A lánc­szemek pedig a napok. Az idő gép lett. Kerekei az emberek. A gép forgatja a kerekeket: A kalendáriumban két napot szeretek legjobban. Az egyik'a születésem napja. A má­sik az újév napja. A születésemnapja augusztusban van. Az örülök, hogv születtem. Milyen jó élni! ember alhatik. Csendesen megiinneplem minden évben a fordulónapot. Feketeruhába öltözködök és a tükör elé állva gratulálok magamnak. — Bravó! nagyon derék tőled, hogy is­mét megérted ezt a napot. Más nem öltözik feketébe. Ki a manónak volna kívülem ez örömnapja. Magamnak csak magam örülhetek. Bezzeg másképp van a sor újév napján. Ezen a napon föltápászkodik a szeretet az emberekben. Meleg. Szinte süt mint a nap. Milyen jó a világ! Az emberek küszöbről-kü­szöbre járnak. És azt mondják: — Boldog újévet kívánok. ^ Soha nem látott alakok vetődnek elő az ismeretlenségből, hogy nékem boldog esztendőt kivánjanak. Milyen szép szó! Fénysugár egyik szívből a másikba. Egv korty a szeretet édes­italu kelyhéből. Aki először emelte kínálásra a kalendarium kitalálása után. az jó ember volt. Boldog újévet! íjegyen boldog az ember, legyen boldog mindenki. Mi a boldogság? -A názáreti bölcs azt feleli rá: — Az együgyűség, a sirás, a tisztaszivü­ség, a hjt. Plátó azt mondja: — A béke. Spinoza azt mondja: — A szabadság Rousseau azt mondja: — A természet. Buddha azt mondja: — A megsemmisülés. Én nem tudom mi az. Szó. Valami álta lános szom.iuság olyan ital iránt, ami nincsen. Vágy. ami soha be nem teljesül. Fény. ami soha meg nem jelenik. Hát akkor minek kívánják® Ennyi fáradsággal azt is mondhatnák: — Kívánok egv bibliotékát, csupa taka­rékpénztári könyvekből. Vagy azt, hogy: — Kívánom önnek a "Szinuszt, a Jupi­tert, a Marsot, a Holdat és a Napot. Ez legalább meghatna. De görbén gondolkozom. Az "embereket a szeretet megilleti, és a szeretetnek nyelve idióta nyelv. A szó csak cserópfedő, amelv drágakö­veket takar. Nem a fedőt kell nézni! Lám, hogyan kivirágzott ma a szeretet az ország sokezernyi hivatalaiban. Tegnap még ilyen megjegyzéseket susogtak: — Osztályfőnök nr, ez a goromba állati Vinné el az ördög. Vagy: — Bárcsak elcsapnák ezt a minisztert is. És íme ma kiderül, hogy az osztályfőnök úr tiszteletreméltó és közszeretetben álló férfiú. Minden alantasa boldog újévet kívánt neki. Milyen beszédeket mondtak! öröm volt neki hallani. A miniszternek pedig az emberi kor végső határáig kívántak boldog újévet. A házmesterem, aki félóra hosszáig vára­koztat éjjelenkint a maró hidegben, szintén nem olyan pogány, mint gondoltam. Ma reggel feljött és egy cifra nyomtatványt kü'dött be hozzám. A nyomtatvány szines nefelejts-csok­rot ábrázolt és azon egy galambot. A galamb bizonyosan őt ábrázolja. Ra^voíró betűk tolmá­csolták, hogy boldog újévet kíván. Milyen meg­\ I IL

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék