Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-23 / 18. szám

­ Új kiállítás az Ernst-múzeumban A beköszöntött új esztendővel új csoport­kiállítást mutat be az Ernst-múzeum. E csoport­­első mestere Iványi-Grünwald Béla, aki művészi pályája kezdetén a magyar népéletből indult ki, hogy magasra ívelő pályáján, legutóbbi, aktokkal benépesített, szép dekoratív kompozíciói után, most szinte izzó szenvedéllyel mélyedjen a magyar föld művészi búvárlásába. Évről-évre érdekesebb ez a törekvése. Míg eleinte a magyar hegyvidék s ké­sőbb a Balaton és a magyar falu érdekelte, most a Hortobágyot látjuk föléledni vásznain. „Őt Deb­recen felé" c. meghatóan őszinte vásznán már elénk tárul az Alföld szépsége, hogy azután a „Horto­bágy", a „Hortobágyi köhidoji" és a „Hortobágyi vásárosok" c. festményein, de méginkább a „Nap­sütés a porban" c. nagy vásznán, mely a hamisí­tatlan magyar porfelhőkben terelt gulyát ábrázolja, teljesen hű képet nyerjünk a magyar róna életéről. Még egy érdekes témaköre van itt a mesternek: a cséplés körüli munkálatok. A magyar mezőgazda­ságnak ez a roppantul fontos és igen mozgalmas időszaka. A forró nyári napban a lokomobil vígan okádja a füstöt, a cséplő­ masina dobja búg és por­felhőt ver, gatyás magyar legények és viganós pa­rasztlányok hordják a képét, viszik a szalmát, a polyvát, — és ez az élénk, színes-tarka élet nagy­szerű, de nehéz probléma a művészembernek. Iványi mester különféle hangulatokban, igen bra­vúrosan varázsolja elénk ezt az életet. A mester ki­állított vázlatai között még egy magyaros gobelin­tervezet ragadja meg figyelmünket művészi kompo­zíciójával. A tárlat másik főszereplője, báró Hatvany Ferenc, ezúttal pasztell-képein mutatja be újabb képmásait és aktjait. Hüsszínei már elérték a teljes igazságot, női testein a formák lágysága elragadó. Női képmásai pedig igazán virtuózak, feltűnik ezek közt egy indus urnó érdekes feje. Márk Lajos kollekciója a nagytermet tölti be s néhány ragyogó női képmás mellett (a Lábass Juci, Mrs. Weston arcképe), egész sereg finom alakja szólal meg, akár mint „Olvasó nő", akár „Hiúság", „A szobalány", a „Kacérkodó" a „Tü­kör előtt" vagy más néven, de mindig a mester ra­gyogó gyöngyház-szürkéivel és raffinált ízlésével megfestve. „Uzsonna elött" c. nagyobb dekoratív kompozíciója és a „Műterem belseje" c. intérieurje még két igen értékes darabja az ő kollekciójának. A kiállításon szerepel még Mattyasovszky-Zsolnay László az ő ismert, majdnem vázlatosan egyszerű ecsetkezeléssel festett képmásaival (közte két igen erős férfi-fej) és Boucher finom színeivel felvázla­tozott női aktos kompozícióival („Fürdőző nők", „Páris ítélete"); Simkovics Jenő, az ifjabb grafikus nemzedék kitűnő tagja, művészi becsű­ rézkarcai­val, melyek közt kiválnak nagyobb méretű önarc­képei s néhány más fej, a húsformák mesteri meg­figyelésével. A csoporthoz méltán illeszkedik Kisfaludi-Strobl Zsigmondnak több remek, robusztus erejű szoborképmása: Tisza István feje, gróf Apponyi Albert mellképe, Meskó Pál, Pogány Móric ki­tűnő feje. Iparművészeti szenzációnak mondhatjuk azt a remekbe készült, színes régi kályhát, melyet a Muzeum előcsarnokéban állítottak fel. Mária Te­rézia atyja, III. Károly, idejében a budai várpalo­tában szerepelt s főhomlokzatán a régi Budavár lát­képe látható. Az Erst-muzeum pompás gyűjtemé­nyének pompás uj darabja ez a szerzemény.­­ (k. b­. I.) I Mari megfelel. Miután a statisztikai hivatal úgy értesült, hogy Mari ahány helyen csak szolgál, mindenütt megfelel, kérdőívvel kopogtatott be hozzá, nyilván abból a célból, hogy lássa megfelel-e csak­ugyan? A statisztikai hivatalnak Mari a következő adatokkal szolgált: 1. Mikor vixel parkettet? — Ha a charlestont járom. 2. Beszél idegen nyelven? Ha igen, ejtse ki a tányért franciául. — Nem ejtem ki, mert összetörik és levonnák a béremből. 3. Hány cigarettát szív el naponta? — Amennyit a nagysága rediküljéből ellopok. 4. Az aviatikában jártas? — Néhány helyről már repültem. 5. Érte-e a pikturához? — Azt mondják, jól festek. — Főzni tud? — Tessék megkérdezni a fiatal urat. 7. Milyen kabaréba jár? — Abba, amit odahaza rendez a nagysága. 8. Amikor színigazgatónál szolgált, kitette a táblát? — Csak a gyuró-táblát. 9. Politikai jogait mikor gyakorolja. — Ha a Házban nagytakarítás van. 10. Mennyi a havibére pengőre átszámitva? De erre már Mari sem tudott megfelelni. DUMI. PESTI HIRLAP 1937 Január 23., vasárnap. A genfi esküdtszék hétfőn tárgyalja Juszt Iván bünpörét. A főárgyaást nem engedik me ékvágányra terelni. Genf, jan. 22. (Svájci Távirati Iroda.) A genfi esküdtszék előtt január 24-én kezdődik Juszt Iván pere, aki — mint tudvalevő — 1926 június 10-én a Nemzetek Szövetsége palotájának csarnokában in­zultálta a magyar miniszterelnököt. A vád úgy szól, hogy a vádlott gyalázta és bántalmazta a Nemzetek Szövetségének egyik delegátusát, a másik vád pedig, amelyet a svájci büntetőjog alapján emeltek, az, hogy Juszt egy idegen kormányt szidalmazott an­nak miniszterelnöke személyében. A svájci törvények ezt fogházbüntetéssel és pénzbírsággal büntetik. Mi­után a törvény értelmében a Nemzetek Szövetsége ellen elkövetett minden bűntényt és vétséget kizáró­lag a legfelsőbb biróság, az állami főtörvényszék bí­rál el, esküdtek bevonásával, ki kellett rendelni az állami esküdtbirósá­got, amire 1891. óta nem volt eset. Ez a bíróság három bíróból mint büntetőtanácsból és tizenkét esküdtből áll. Az esküdteknek ténykér­désben való verdiktjéhez teljesszámú esküdtszékben legalább tíz esküdtnek kell a bűnösség vagy nem­bűnösség mellett nyilatkoznia, hogy verdikt jöjjön létre. A vádat Graz, Genf kanton államügyésze kép­viseli. Juszt védői Moutet párizsi francia ügyvéd és képviselő és Vienne genfi ügyvéd. A sértett képvise­lőjeként Ticot genfi ügyvéd működik. A tárgyalás három-négy napig fog tartani. A Tribüne de Geneve a Juszt-perrel kapcsolat­ban a következőket írja: Jó forrásból eredő értesü­lés szerint Rossel törvényszéki elnök egy pillanatra sem fogja megengedni, hogy a főtárgyalást mellék­vágányra tereljék. Nem Magyarország elleni per­ről van szó, hanem szigorúan csak arról, hogy Juszttól számon kérjék a magyar miniszterelnök ellen elkövetett merényletét. Politikai gésa-botrány Japánban Megvesztegetett miniszterek. Tokió, december végén. Aki mostanában Ja­pánban vonaton utazik, meglepetéssel hallja, hogy a szokásos politikai tereferék egy osakai gésaház körül forognak és hogy főkérdés mindig csak az, vajon Wakacsu­ki miniszterelnök érdeklődött-e vagy sem az osakai engedélyezett Macsusim-ne­gyed iránt, mint ahogy a hivatalos kommünikék ma­gukat kifejezik. Igen piszkos ügyről van szó, amelynek egyes részletei még nincsenek kiderítve. Sano dúsgazdag osakai telekspekuláns egy évvel ezelőttig jóbarátságban élt Minoura akkori közlekedésügyi miniszterrel, a kenseikai párt whipjével, akit sikerült meggyőznie arról, hogy a közjót és a saját javukat azzal szolgálnák legjob­ban, ha a Sano belterületi ingatlanain levő Gésa­negyedet átplántálnák az osakai kültelek egy ré­szére, amely véletlenül szintén Sano tulajdona. Minoura megbeszélte ezt az ügyet Wakacsuki akkori belügyminiszterrel, akire resszortszerűleg tartozott és rövid idő múlva közölhette Sanoval, hogy néminemű előlegek lennének szükségesek, mert Wakacsuki ugyan kötélnek áll, de más pár­tok is megszimatoltak valamit. Szóval pénz kell, hogy a seyakat és a seyahonto pártok vezéreit hall­gatásra bírják. Azóta elaludt az egész dolog. A kormány megbukott, Minoura kimaradt az új kabinetből, amelynek az előbbi belügyér, Wakacsuki, lett az elnöke. Ébren csak Sano maradt, akinek sehogyse vált ínyére a nagy csönd. Bűnvádi följelentést tett Minoura volt miniszter és Ivasaki meg Takam­i pártvezérek ellen közösen elkövetett csalás miatt. Sunami, az osakai büntetőtörvényszék bírája, aki elé az ügy került, a kenyukai párthoz tartozik; ehhez képest alaposan belevetette magát a vizsgá­latba. Legelsőbben is vizsgálati fogságba helyezte a három följelentett politikust. Az a reménye, hogy politikai pikantériákat fog hallani, nem teljesült. Minoura csak azt hajtogatja, hogy neki semmi haszna nem volt a dologból, mert hisz Sano a vesz­tegetési pénzeket a saját érdekében adta. A bíró erre Tokióban szállott ki a miniszterek és politiku­sok, elsősorban persze Wakacsuki miniszterelnök kihallgatására. Wakacsuki kijelentette, hogy ellene volt a Gésa-ház áthelyezésének, ezt meg is mondta Minoura kollégájának és erre meg is es­küdött. Erre a bíró beszüntette a három politikus vizsgálati fogságát. Az igazi botrány azonban most indult meg. Minoura kiegészítő vallomásában fenntartotta azt az állítását, hogy Wakacsuki megígérte neki: a belügyminisztérium nem fogja a Gésaház áthelye­zését ellenezni, n­a az osakai tartományi kormányzó ezt szavatolni fog­ja. Egyidejűleg a fővádlottak vé­dője az államügyészségnél feljelentette a miniszter­elnököt hamis eskü miatt. Az osakai bíró erre tüstént kiszállott Tokióban és ezúttal egész ottho­nosan berendezkedett a miniszterelnökségen, nem röstelt egyik minisztert a másik után a miniszter­tanácsból maga elé citálni, házkutatásokat tartott a miniszterek magántitkárainál. A hamis esküre vonatkozó feljelentést az államügyészség a minisz­tertanácsnak az igazságügyminiszter által közvetí­tett utasítására nyomban ad acta tétette. A kenyu­kai párt lapjai erre nap-nap után különkiadást rendeztek, Wakacsuki miniszterelnök az újságírók előtt ártatlanságát hangoztatta, a kabinet pedig el­határozta, hogy Tokióban marad és nem vesz részt a manővereken, a kenyukai párt pedig Wakacsuki lemondását követelte. A miniszterelnök azonban kijelentette, hogy megmarad az állásában. Az egész országra legjellegzetesebb eseménye ezeknek az iugalmas napokban ezután játszódott le igaz japán módra. A miniszterelnökségen megjelent három férfi és koporsót hagyott az előszobában. A portás lefogatta őket. A koporsóban fehér kendőbe csavart tör volt, amely fából készült sambo­xa­ volt helyezve, egészen olyan módra, mint ahogy a régi samurai törzsbeliek a harakirit végre szokták haj­tani. Ó-Japánban szokás volt, hogy ilyen formában küldtek egy barátnak tőrt, ha azt a jóindulatú taná­csot akarták neki adni, hogy pusztítsa ki magát az árnyékvilágból. A tőrön azonfelül még egy kártya is volt ezzel a felírással. A miniszterelnök küldi a shinsho keishoba. Ez az utóbbi valamikor japán titkos társaság volt, amely az európai szokások behatolása ellen vé­dekezett. Japánban az eset bombaként hatott. A népér­zület megnyilatkozását látták meg benne a jelenlegi krízissel szemben. Japán közvéleménye tisztában van vele, hogy a miniszterelnöknek le kell monda­nia. A harakirit, mivelhogy az európai erkölcsök már rést ütöttek ebben az intézményben, elengedték benne az, hogy Wakacsukit vétkeznek találják. Ez ki. Ebben a közkívánságban azonban koránt sincs benne az, hogy Vakacsukit vétkesnek találják. Ez az európai felfogás szerit döntő kérdés alig látszik érdekelni a közvéleményt. De a japán morál viszont azt tartja, hogy annak a férfiúnak, akit ilyen szen­vedélyességgel vonnak bele a politikai harcokba, fel kell áldoznia magát és el kell tűnnie, ha már nem is az élet, de legalább a politika színteréről. Így szól a samurai morál. Wakacsuki azonban európai em­ber módjára viselkedik: kijelentette, hogy ártatlan és felveszi a neki odadobott keztyűt. A Macsusumi-botrány az első nagy politikai és morális válság, amelyet Japán átél, amióta euró­pai módra kormányozzák. A népítélet nem akarja az európai mintára osztott igazságot. Aki valamikép belekeveredett ebbe az ügybe, az tün­jék el és ezzel vége a botránynak. Az osakai bíróság az ügy tár­gyalását arra a napra tűzte ki, amelyen a kamara újra megkezdi tárgyalásait. Wakacsuki most ennek a két fórumnak a kereszttüze közé kerül. Estélyi köpenyek. Az estélyi köpeny rendesen olyan anyagból ké­szül, amely a jövő szezonban más célra is használ­ható. Az ilyen alkalmi ruháknál mindig figyelem­mel kell lenni arra hogy túlsokba ne kerüljenek. Az estélyi köpenyek legkedveltebb anyaga a bársony vagy a Moiré. Az előbbi könnyen átalakítható a sze­zon után látogató ruhának, az utóbbi pedig sím­a nyári köpenynek A divatos estélyi köpenyek a leg­különbözőbb szabással készülnek. A legkedveltebb forma az alul szű­k, fent bő kimonószerű szabás amelynek hatását még különböző effektus­­kkal is lehet emelni.

Next