Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-23 / 18. szám
Új kiállítás az Ernst-múzeumban A beköszöntött új esztendővel új csoportkiállítást mutat be az Ernst-múzeum. E csoportelső mestere Iványi-Grünwald Béla, aki művészi pályája kezdetén a magyar népéletből indult ki, hogy magasra ívelő pályáján, legutóbbi, aktokkal benépesített, szép dekoratív kompozíciói után, most szinte izzó szenvedéllyel mélyedjen a magyar föld művészi búvárlásába. Évről-évre érdekesebb ez a törekvése. Míg eleinte a magyar hegyvidék s később a Balaton és a magyar falu érdekelte, most a Hortobágyot látjuk föléledni vásznain. „Őt Debrecen felé" c. meghatóan őszinte vásznán már elénk tárul az Alföld szépsége, hogy azután a „Hortobágy", a „Hortobágyi köhidoji" és a „Hortobágyi vásárosok" c. festményein, de méginkább a „Napsütés a porban" c. nagy vásznán, mely a hamisítatlan magyar porfelhőkben terelt gulyát ábrázolja, teljesen hű képet nyerjünk a magyar róna életéről. Még egy érdekes témaköre van itt a mesternek: a cséplés körüli munkálatok. A magyar mezőgazdaságnak ez a roppantul fontos és igen mozgalmas időszaka. A forró nyári napban a lokomobil vígan okádja a füstöt, a cséplő masina dobja búg és porfelhőt ver, gatyás magyar legények és viganós parasztlányok hordják a képét, viszik a szalmát, a polyvát, — és ez az élénk, színes-tarka élet nagyszerű, de nehéz probléma a művészembernek. Iványi mester különféle hangulatokban, igen bravúrosan varázsolja elénk ezt az életet. A mester kiállított vázlatai között még egy magyaros gobelintervezet ragadja meg figyelmünket művészi kompozíciójával. A tárlat másik főszereplője, báró Hatvany Ferenc, ezúttal pasztell-képein mutatja be újabb képmásait és aktjait. Hüsszínei már elérték a teljes igazságot, női testein a formák lágysága elragadó. Női képmásai pedig igazán virtuózak, feltűnik ezek közt egy indus urnó érdekes feje. Márk Lajos kollekciója a nagytermet tölti be s néhány ragyogó női képmás mellett (a Lábass Juci, Mrs. Weston arcképe), egész sereg finom alakja szólal meg, akár mint „Olvasó nő", akár „Hiúság", „A szobalány", a „Kacérkodó" a „Tükör előtt" vagy más néven, de mindig a mester ragyogó gyöngyház-szürkéivel és raffinált ízlésével megfestve. „Uzsonna elött" c. nagyobb dekoratív kompozíciója és a „Műterem belseje" c. intérieurje még két igen értékes darabja az ő kollekciójának. A kiállításon szerepel még Mattyasovszky-Zsolnay László az ő ismert, majdnem vázlatosan egyszerű ecsetkezeléssel festett képmásaival (közte két igen erős férfi-fej) és Boucher finom színeivel felvázlatozott női aktos kompozícióival („Fürdőző nők", „Páris ítélete"); Simkovics Jenő, az ifjabb grafikus nemzedék kitűnő tagja, művészi becsű rézkarcaival, melyek közt kiválnak nagyobb méretű önarcképei s néhány más fej, a húsformák mesteri megfigyelésével. A csoporthoz méltán illeszkedik Kisfaludi-Strobl Zsigmondnak több remek, robusztus erejű szoborképmása: Tisza István feje, gróf Apponyi Albert mellképe, Meskó Pál, Pogány Móric kitűnő feje. Iparművészeti szenzációnak mondhatjuk azt a remekbe készült, színes régi kályhát, melyet a Muzeum előcsarnokéban állítottak fel. Mária Terézia atyja, III. Károly, idejében a budai várpalotában szerepelt s főhomlokzatán a régi Budavár látképe látható. Az Erst-muzeum pompás gyűjteményének pompás uj darabja ez a szerzemény. (k. b. I.) I Mari megfelel. Miután a statisztikai hivatal úgy értesült, hogy Mari ahány helyen csak szolgál, mindenütt megfelel, kérdőívvel kopogtatott be hozzá, nyilván abból a célból, hogy lássa megfelel-e csakugyan? A statisztikai hivatalnak Mari a következő adatokkal szolgált: 1. Mikor vixel parkettet? — Ha a charlestont járom. 2. Beszél idegen nyelven? Ha igen, ejtse ki a tányért franciául. — Nem ejtem ki, mert összetörik és levonnák a béremből. 3. Hány cigarettát szív el naponta? — Amennyit a nagysága rediküljéből ellopok. 4. Az aviatikában jártas? — Néhány helyről már repültem. 5. Érte-e a pikturához? — Azt mondják, jól festek. — Főzni tud? — Tessék megkérdezni a fiatal urat. 7. Milyen kabaréba jár? — Abba, amit odahaza rendez a nagysága. 8. Amikor színigazgatónál szolgált, kitette a táblát? — Csak a gyuró-táblát. 9. Politikai jogait mikor gyakorolja. — Ha a Házban nagytakarítás van. 10. Mennyi a havibére pengőre átszámitva? De erre már Mari sem tudott megfelelni. DUMI. PESTI HIRLAP 1937 Január 23., vasárnap. A genfi esküdtszék hétfőn tárgyalja Juszt Iván bünpörét. A főárgyaást nem engedik me ékvágányra terelni. Genf, jan. 22. (Svájci Távirati Iroda.) A genfi esküdtszék előtt január 24-én kezdődik Juszt Iván pere, aki — mint tudvalevő — 1926 június 10-én a Nemzetek Szövetsége palotájának csarnokában inzultálta a magyar miniszterelnököt. A vád úgy szól, hogy a vádlott gyalázta és bántalmazta a Nemzetek Szövetségének egyik delegátusát, a másik vád pedig, amelyet a svájci büntetőjog alapján emeltek, az, hogy Juszt egy idegen kormányt szidalmazott annak miniszterelnöke személyében. A svájci törvények ezt fogházbüntetéssel és pénzbírsággal büntetik. Miután a törvény értelmében a Nemzetek Szövetsége ellen elkövetett minden bűntényt és vétséget kizárólag a legfelsőbb biróság, az állami főtörvényszék bírál el, esküdtek bevonásával, ki kellett rendelni az állami esküdtbiróságot, amire 1891. óta nem volt eset. Ez a bíróság három bíróból mint büntetőtanácsból és tizenkét esküdtből áll. Az esküdteknek ténykérdésben való verdiktjéhez teljesszámú esküdtszékben legalább tíz esküdtnek kell a bűnösség vagy nembűnösség mellett nyilatkoznia, hogy verdikt jöjjön létre. A vádat Graz, Genf kanton államügyésze képviseli. Juszt védői Moutet párizsi francia ügyvéd és képviselő és Vienne genfi ügyvéd. A sértett képviselőjeként Ticot genfi ügyvéd működik. A tárgyalás három-négy napig fog tartani. A Tribüne de Geneve a Juszt-perrel kapcsolatban a következőket írja: Jó forrásból eredő értesülés szerint Rossel törvényszéki elnök egy pillanatra sem fogja megengedni, hogy a főtárgyalást mellékvágányra tereljék. Nem Magyarország elleni perről van szó, hanem szigorúan csak arról, hogy Juszttól számon kérjék a magyar miniszterelnök ellen elkövetett merényletét. Politikai gésa-botrány Japánban Megvesztegetett miniszterek. Tokió, december végén. Aki mostanában Japánban vonaton utazik, meglepetéssel hallja, hogy a szokásos politikai tereferék egy osakai gésaház körül forognak és hogy főkérdés mindig csak az, vajon Wakacsuki miniszterelnök érdeklődött-e vagy sem az osakai engedélyezett Macsusim-negyed iránt, mint ahogy a hivatalos kommünikék magukat kifejezik. Igen piszkos ügyről van szó, amelynek egyes részletei még nincsenek kiderítve. Sano dúsgazdag osakai telekspekuláns egy évvel ezelőttig jóbarátságban élt Minoura akkori közlekedésügyi miniszterrel, a kenseikai párt whipjével, akit sikerült meggyőznie arról, hogy a közjót és a saját javukat azzal szolgálnák legjobban, ha a Sano belterületi ingatlanain levő Gésanegyedet átplántálnák az osakai kültelek egy részére, amely véletlenül szintén Sano tulajdona. Minoura megbeszélte ezt az ügyet Wakacsuki akkori belügyminiszterrel, akire resszortszerűleg tartozott és rövid idő múlva közölhette Sanoval, hogy néminemű előlegek lennének szükségesek, mert Wakacsuki ugyan kötélnek áll, de más pártok is megszimatoltak valamit. Szóval pénz kell, hogy a seyakat és a seyahonto pártok vezéreit hallgatásra bírják. Azóta elaludt az egész dolog. A kormány megbukott, Minoura kimaradt az új kabinetből, amelynek az előbbi belügyér, Wakacsuki, lett az elnöke. Ébren csak Sano maradt, akinek sehogyse vált ínyére a nagy csönd. Bűnvádi följelentést tett Minoura volt miniszter és Ivasaki meg Takami pártvezérek ellen közösen elkövetett csalás miatt. Sunami, az osakai büntetőtörvényszék bírája, aki elé az ügy került, a kenyukai párthoz tartozik; ehhez képest alaposan belevetette magát a vizsgálatba. Legelsőbben is vizsgálati fogságba helyezte a három följelentett politikust. Az a reménye, hogy politikai pikantériákat fog hallani, nem teljesült. Minoura csak azt hajtogatja, hogy neki semmi haszna nem volt a dologból, mert hisz Sano a vesztegetési pénzeket a saját érdekében adta. A bíró erre Tokióban szállott ki a miniszterek és politikusok, elsősorban persze Wakacsuki miniszterelnök kihallgatására. Wakacsuki kijelentette, hogy ellene volt a Gésa-ház áthelyezésének, ezt meg is mondta Minoura kollégájának és erre meg is esküdött. Erre a bíró beszüntette a három politikus vizsgálati fogságát. Az igazi botrány azonban most indult meg. Minoura kiegészítő vallomásában fenntartotta azt az állítását, hogy Wakacsuki megígérte neki: a belügyminisztérium nem fogja a Gésaház áthelyezését ellenezni, na az osakai tartományi kormányzó ezt szavatolni fogja. Egyidejűleg a fővádlottak védője az államügyészségnél feljelentette a miniszterelnököt hamis eskü miatt. Az osakai bíró erre tüstént kiszállott Tokióban és ezúttal egész otthonosan berendezkedett a miniszterelnökségen, nem röstelt egyik minisztert a másik után a minisztertanácsból maga elé citálni, házkutatásokat tartott a miniszterek magántitkárainál. A hamis esküre vonatkozó feljelentést az államügyészség a minisztertanácsnak az igazságügyminiszter által közvetített utasítására nyomban ad acta tétette. A kenyukai párt lapjai erre nap-nap után különkiadást rendeztek, Wakacsuki miniszterelnök az újságírók előtt ártatlanságát hangoztatta, a kabinet pedig elhatározta, hogy Tokióban marad és nem vesz részt a manővereken, a kenyukai párt pedig Wakacsuki lemondását követelte. A miniszterelnök azonban kijelentette, hogy megmarad az állásában. Az egész országra legjellegzetesebb eseménye ezeknek az iugalmas napokban ezután játszódott le igaz japán módra. A miniszterelnökségen megjelent három férfi és koporsót hagyott az előszobában. A portás lefogatta őket. A koporsóban fehér kendőbe csavart tör volt, amely fából készült samboxa volt helyezve, egészen olyan módra, mint ahogy a régi samurai törzsbeliek a harakirit végre szokták hajtani. Ó-Japánban szokás volt, hogy ilyen formában küldtek egy barátnak tőrt, ha azt a jóindulatú tanácsot akarták neki adni, hogy pusztítsa ki magát az árnyékvilágból. A tőrön azonfelül még egy kártya is volt ezzel a felírással. A miniszterelnök küldi a shinsho keishoba. Ez az utóbbi valamikor japán titkos társaság volt, amely az európai szokások behatolása ellen védekezett. Japánban az eset bombaként hatott. A népérzület megnyilatkozását látták meg benne a jelenlegi krízissel szemben. Japán közvéleménye tisztában van vele, hogy a miniszterelnöknek le kell mondania. A harakirit, mivelhogy az európai erkölcsök már rést ütöttek ebben az intézményben, elengedték benne az, hogy Wakacsukit vétkeznek találják. Ez ki. Ebben a közkívánságban azonban koránt sincs benne az, hogy Vakacsukit vétkesnek találják. Ez az európai felfogás szerit döntő kérdés alig látszik érdekelni a közvéleményt. De a japán morál viszont azt tartja, hogy annak a férfiúnak, akit ilyen szenvedélyességgel vonnak bele a politikai harcokba, fel kell áldoznia magát és el kell tűnnie, ha már nem is az élet, de legalább a politika színteréről. Így szól a samurai morál. Wakacsuki azonban európai ember módjára viselkedik: kijelentette, hogy ártatlan és felveszi a neki odadobott keztyűt. A Macsusumi-botrány az első nagy politikai és morális válság, amelyet Japán átél, amióta európai módra kormányozzák. A népítélet nem akarja az európai mintára osztott igazságot. Aki valamikép belekeveredett ebbe az ügybe, az tünjék el és ezzel vége a botránynak. Az osakai bíróság az ügy tárgyalását arra a napra tűzte ki, amelyen a kamara újra megkezdi tárgyalásait. Wakacsuki most ennek a két fórumnak a kereszttüze közé kerül. Estélyi köpenyek. Az estélyi köpeny rendesen olyan anyagból készül, amely a jövő szezonban más célra is használható. Az ilyen alkalmi ruháknál mindig figyelemmel kell lenni arra hogy túlsokba ne kerüljenek. Az estélyi köpenyek legkedveltebb anyaga a bársony vagy a Moiré. Az előbbi könnyen átalakítható a szezon után látogató ruhának, az utóbbi pedig síma nyári köpenynek A divatos estélyi köpenyek a legkülönbözőbb szabással készülnek. A legkedveltebb forma az alul szűk, fent bő kimonószerű szabás amelynek hatását még különböző effektuskkal is lehet emelni.