Pesti Hírlap, 1927. január (49. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-26 / 20. szám
A PESTI HIRLAP 1927. január 26., szerda. Három újabb spanyolnáthás haláleset Budapesten. A járvány nagyarányú terjedésétől egyelőre nem kell tartani. A spanyolnátha-járvány — bár Magyarországon is felütötte fejét — szerencsére nagyobb arányban nem terjed. A hivatalos jelentések mindössze három újabb halálesetről számolnak be, vidéken újabb haláleset nem történt. A tiszti főorvosi hivatal a legutóbbi spanyolinfluenza megbetegedésekről kedden délben a következő hivatalos jelentést adta ki: Hétfőn az influenza súlyosabb alakjának, az úgynevezett spanyol betegségnek két esetét jelentették. Mind a két beteg a Szent László-kórházban meg is halt. A Szent László-kórházba felvettek 11 férfit és 31 nőt, összesen 42 influenzás beteget, akik közül tüdőgyulladása van 8-nak, és középfülgyulladása háromnak. Az új Szent János-kórházba felvettek 17 influenzás nőt, akik közül tüdőgyulladása egynek és mellhártyagyulladása ugyancsak egynek van. Az Új Szent János-kórházban influenzás halál nem volt. A kerületi elöljáróságok jelentése szerint a lakásukon ápoltak 127 bejelentett influenzás beteget. A influenza következtében lakásán meghalt egy beteg. A népjóléti minisztérium jelentése szerint tömeges influenzás megbetegedések fodultak elő Magyaróváron, halálozás azonban nem volt. A honvédségi személyek között hétfőn megbetegedtek 206-an, ezek közül, öten súlyosan, haláleset nem fordult elő. A rendőrfőkapitány , mint a Pesti Hírlap jelentette, rendeletet adott ki, amely szerint a villamoskocsik belsejében csak öt, a perronján pedig nyolc utas tartózkodhatik. Mivel a budapesti ember — úgy látszik — nem retteg a spanyolnáthától, nagyon sok nehézséggel tudják csak végrehajtani a rendeletet. Az utasok nem veszik figyelembe a „Nincs hely!" jelzésű táblát és a kalauzok minduntalan megállítják a kocsit, hogy leszállítsák és rendőrnek adják át a kihágást elkövető utasokat. A villamostársaság újabb kocsikat nem tud forgalomba helyezni, mert egész kocsiparkja üzemben van. A budapesti telefonközpontok személyzete körében is föllépett az influenzajárvány és sok kezelőnő megbetegedett. Csupán a József telefonközpontban 92 betegjelentés történt. A betegek nagyobb része könnyen esik át az influenzán és pár nap alatt újra megkezdi szolgálatát. Mivel azonban az egymást váltó kezelőnők — különösen az éjjeli szolgálatot teljesítők — könnyen megkaphatják egymástól a betegséget, fertőtlenítik a helyiségeket. A posták személyzetéből is sokan betegedtek meg, különösen a levélhordók között sok a beteg. Bécsben nincs spanyolnátha-járvány ? Bécs, jan. 25. Hivatalos jelentés szerint Bécsben nincs spanyolnátha járvány. A tüdőgyulladások száma kisebb mint az előző év ugyanez időszakában. Lady Montague a magyar nőkről. • ,,Letters from the East" Igazi dühroham vett rajta erőt, amikor bécsi módira kellett 1716 szeptemberében az udvar elé járulnia. Rőfnyi magas, erősen púderezett hajbóbitával a fején, irtó széles balcsontos krinolidban, amely jó nagy területet födött ss rém csúnyának tűnt fel önmaga előtt és nagyon szerencsétlennek érezte magát. VI. Károly azonban nagyon nyájas volt hozzá és sokáig társalgott vele a maga lekötelező modorában. Ez már többet is jelentett, mint puszta udvariasságot a nagykövet feleségének a rangja iránt, akit ő brit felsége Törökországba küldött. Lad:/ Mary Worthley Montayne jókedve tehát csakhamar viszszartért. ".Mivelhogy ő nemcsak apsy udvari méltónság hordozója, hanem azonfelül 27 éves szép aszszony.akinek rémes plundrát kellett magára öltedhokkal. Szargon elé vitette mindhármukat. A király haragba tört: — Samziját száműzöm az Asszonyházból, Mardukot pedig reggel húzzátok karóba a börtönház udvarán . . IV. Az úr álmosan ődöngött a ciszterna előtt, melybe a poroszlók Mardukot bedobták. Hosszú dárdája kocogott a kockaköveken. — Ki az? — riadt föl hirtelen. — Nidilah . . Dárdáját leengedte. — Mardukkal szeretnék beszélni... — Nem szabad. — És ha parancsolom? — Akkor sem. Nidilah a gyémántkarperecet megcsillantotta a vörös fáklya fényben. — Engedd ki börtönéből és neked adom .. . A szerecsen óriás megdörzsölte szemét, azt hitte, álmodik. De ott ragyogott előtte a káprázatos éksze — Nem kell . . . — takarta el a szemét. — Mit akarsz, a szerencsétlen? Hisz' mindkettőnket kardra húznak! . . . Nidilah a kezét megragadta. — Nem! — lihegte az arcába. — Kiszökünk a palotából ... a nagy folyó partjára ... Az éj sötét . . . s nyomunkra sem akadnak... Hamar! A szerecsen viaskodott önmagával. — Xesze! Országot ér e kincs . . . Boldog lessz ... és mi is . . . Csónakba szállunk . . . Siess! — Megfognak ... — Soha. Jöjj velünk vagy menj egyedül... A kulcsot! Az őr belekábult. Kincs .. . hatalom ... szabadság ... Szétnézett a félsötét udvarban. — Legyen velünk Ozirisz . . . A fáklyához ugrott és eloltotta. A kulcs megcsikordult a börtön zárjában. — Marduk . . . — Ki szólít engem? — Én, Nidilah . . . Siess! . . . Menekülünk! Elvitte őket a szent folyó. Valahogy kiszöktek Asszíriából s többé hirt sem hallottak felölük. Csak a háremekben zendült meg néha róluk egy árva ballada. Volt egyszer egy kicsi rabnő, dús királytól kincset kapott s egy szegény ör mosolyáért mindent, mindent odaadott ... ne. Azaz, hogy a ruha nem is volt olyan borzasztó, hiszen a nyak és a taille egészen jól érvényesülhetett. Hogy a császárnak tetszett, az érthető volt. Amit beszélt vagy írt, az mind elmés és okos dolog volt és a nagyvilági dáma biztonsága lengette körül, amikor az etikettet jelmezként viselte magán és bárkin észrevette a legcsekélyebb toiletthibát. Nagy öröme tellett, a regensburgi különféle követek ősi vetélkedésében, akik mind igényt tartottak az excellenciás titulusra, de egyik a másikat világért se szólította volna annak. Erzsébet Krisztina osztrák császárnő nagyon kegyes volt Kingstonherceg leányához, akinek módjában volt I. József császár özvegyénél olyan időtöltést látni, amit még addig nem ismert: előkelő dámák két csoportja, a császárnő két leányával az élükön, könnyű puskákból lőttek célba. A, első díjat, gyönyörű brilliánsokkal kirakott rubintos gyűrűt, Amália főhercegnő nyerte. Maga az anyja nyújtotta át neki. A többi győztes török zsebkendőket, szalagokat, csipkéket és másfajta cifraságot nyert. Ez a látványosság, amely a volt császárnak is fő szórakozása volt, nagyon ínyére volt a ladynak. Csak attól riadt vissza makacsul, hogy maga is kezelje a puskát. Nem félelemből, mert ezt nem ismerte Nagyon örült hiszen a lehetőségnek is, hogy Magyarországon való átutaztában kísérete összetűzhet a tatárokkal, akik akkoriban még tűzzelvassal pusztították egy részét annak a területnek, amelyen át kellett vonulnia, hogy férje állomáshelyére jusson, az út azonban elmúlt minden ilyesféle veszedelem nélkül. 1717 januáriusa nem fogott ki rajta, nem fagyott meg, a hó se temette el, mint ahogy a már- akkor is ,,barátságosan"- gyámkodó bécsiek neki részvétteljesen megjósolták. Azok közül, akik lebeszélték a magyar útról, volt a hős Jenő herceg is. A magyar nők rendkívül tetszettek a ladynek. Úgy találta, hogy gyönyörű a növésük és szebbek a bécsi nőknél. ,Minden bécsi szépség Magyarországból kerül oda fel" — írja útközben haza. Hűvösebben itélt a lady később Franciaországról. Kinevezte a francia nőket utálatos teremtéseknek, akik tele voltak smukkal és akiknek a fején a rövidre rágott, göndrörített és rizsporozott haj olyan volt, akárcsak a fehér gyapjú. Lady Montague mindent megfigyelt, művészetet, vallást, politikát, szerelmet, csak a vaskosságot nem vette észre. Jobban mulatott a ,,Keleten", mint Bécsben, ahol az előkelő körök elragadtatásukban csakúgy gurultak, amikor egy német vígjátékban két színész a páholyokkal szemközt, amúgy istenigazában leeresztette a nadrágját. Viszont nagyon tudott gyönyörködni a nagy pompával berendezett udvari operában és szívesen elhitte, hogy egy darab kiállítása harmincezer font sterlingbe került a császárnak. • A bécsi társaséletet nem becsülte magasra a lady. Valamirevaló hölgyet két „Aufwärtere" udvarlója és férje nélkül meghívni durva sértésszámba ment. A társas összejöveteleken a háziaszony senkivel se foglalkozott, vendégeit télen-nyáron csak fagylalttal, kártyajátékkal és egymás közt való társalgással látta el és a viziteket se igen adogatta vissza. A bécsi divat meg az ízlést költekezéssel pótolta, hétköznap meg olyan lebernyeget írt elő, amelyet nem volt tanácsos föllebbenteni. De hát mindez nem is igen numerált az akkori Bécsben, amelyben egy nő csak negyvenéves korában keltett feltűnést és csinált, ráncai és ősz haja dacára, hódításokat. A ladyre ez nagyon megnyugtatóan hatott. „Igen-igen vigasztaló rám nézve, hogy már itt a földön megnyílik a paradicsom az öregasszonyok számára és én nagyon meg vagyok elégedve, hogy ez idő szerint még nem vagyok alkalmas rá, hogy bejuthassak." Lady Montague a maga nemében filozófus volt. Anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is kicsinyes volt volna, nagyon jól tudta, hogy kis dolgokból tevődik össze az élet és hogy tőlük sokkal inkább függ a boldogság, vagy a szerencse, mint nagy eseményektől. Az egyes órák eme mozaikjaiból rótta össze tarka utiéletét a maga és mások számára, miközben az volt a jelszava, hogy ,,bosszantó véletleneket kellemetességekre kell átváltoztatni". A jó ételeket és az egészséges alvást a dolgok derűs felfogásának alapelemeiként tekintette, mivégből mindig magával szállíttatta saját ágyát és saját kuktáját. Csehorszgban persze nem sokat ért ez az óvatossága. A postaállomásokon arra se volt, hely, hogy fellállíttassa az ágyát, és azért hideg éjjeleken szívesebben ment egész Drezdáig, semhogy „közönséges kamrákban lehelje be a különféle rossz illatokat," amlyek mindenfelől gőzölögtek." Így aztán mindenfelé elkísérte őt hazája egy kis területe, amelyről a világért se mondott volna le és amelyet két éven át, amig utazásai tartottak, Európán és Ázsia egy részén is magával vitt. A legtávolibb Keleten is saját otthonában lakhatott, noha Konstantinápolyban egy egész éven át hordott török ruhaviseletet és alkalmazkodott környezete életmódjához. S minthogy ez a környezet a gyermekeket, tekintette a szülők, főleg az anya fiatalsága próbakövének, és ennek a környezetnek az asszonyai vagy egy tucatszor tették le ezt a próbát, lady Montague, valamint a francia nagykövetné is, lefolytatta a bizonyítási eljárást ebben a részben. Az eredmény egy szintén Mary névre keresztelt leány volt, aki később felesége lett Earl of Butenak és mint ennek özvegye halt meg 1794-ben. Öt évvel idősebb fiát, Edwardot, az anya az angolok közt elsőnek oltatta be himlő ellen. A hazájába való visszatérés elég nehezen ment. Szemeiben még ott tükröződött a délszaki világ ragyogása és tekintete, amelynek látóhatára nagyon kitágult, minduntalan kicsorbult a hazai állapotok szegényességén és irigyelt mindenkit, aki a csábító idegen világ szépségeit nem ismerve, tökéletesnek tartotta hazáját és a szép visszaemlékezésekben forrongó vágyódást nem ismerte. „Kérem az Istent, vajha elfelejthetném az éltető napot, minekutána most már úgyis be kell elégednem azzal a mostoha részesedéssel, amit a napvilág nyújthat". Ebben a rezignált hangulatban záródik az a levele, amelyet Doverbe érkeztekor, 1718 október 31-én, irt. Legutolsó útójelentését egy nappal később küldötte el barátjának, Iope költőnek. Azokat a leveleket, amelyeket erről a kétesztendős útjáról ismerőseihez intézett, akik közé a walesi hercegnő, később II. György király felesége is tartozott, három kötetbe foglalva,kiadtak angol és több más nyelven is. Mostanában új kiadást, is rendeztek Londonban. A ..Letters from the Easts" Írónőjének nem kellett sokáig a délszaki világtól távol élnie, mert már egy évvel Londonba való Visszatérése utái Olaszországba költözött, ahol huszonkét év után, 1719-ben halt meg. Fia is ott végezte életét, de csúnya módon, Edward Montague ió Páduában egy csirkecsonton fulladt meg. ______ Marx kormányalakítási törekvése nagyon előrehaladt. Berlin, jan. 25. (A Pesti Hírlap tudósítójánál: távirata.) A kancelárnak a német nemzetiekkel való tárgyalásai már annyira előrehaladtak, hogy már ma lehet számolni a kormányprogramm összeállításával. Ha az eddigi kormány tagjai közül Gessler hadügyminiszter és Reinholz pénzügyminiszter az új kormánynak is tagjai lennének, úgy a demokrata párt a leghatározottabban kijelenti, hogy ezek nem a pártnak a kormányban való képviselői, hanem szakminisztereknek kell őkettekinteni. Az új kormány külügyminisztere Stresemann marad, gazdaságügyi miniszter a német néppárti dr. Curtius és közlekedésügyi miniszter a néppárti Chrone. A centrumot Brauns munkaügyi miniszter fogja újból képviselni. Az eddig egyesített igazságügyi és megszállt területi minisztériumot, újból két felé osztják. A megszállt területek minisztere előreláthatóan az eddig is a kormányhoz tartozott centrumpárt dr. Bell lesz, míg az igazságügyi és a belügyi tárcát a német nemzetiek számára tartják fenn. A belügyminiszteri tárca jelöltje egyelőre Lindeiner- Wildau, az igazságügyi tárcáé pedig Wallraff, a birodalmi gyűlés volt elnöke és Graefe thüringiai elnök. Az élelmezésügyi minisztériumot eddig a centrumhoz közelálló Hanslinde vezette. Minthogy az ő visszalépésével számolnak, helyére előreláthatóan Staufenberger német nemzeti kerül a Rajna vidékéről. Berlin, jan. 25. (Wolff.) Azokat az irányeszméket, melyeket dr. Marx birodalmi kancellár mint kormányprogrammal kidolgozott, ma délután az új koalíció szempontjából számbajövő pártok elé terjesztették E pártok állásfoglalása után a végleges szöveget szerdán délelött a demokratapártnak mutatják be. Demokrata körök véleménye szerint aligha van kilátás arra, hogy a demokraták az új kormányban aktíve részt vesznek. A német néppárt köreiben valószínűnek tartják, hogy a kormányalakítás tárgyalásai csütörtök délután véget érnek s csak a személyi kérdések rendezése marad hátra .A birodalmi gyűlés szerdán valószínűleg elnapolja magát és február 3-án vagy 4-én ül össze, hogy a kormánynyilatkozatot meghallgassa.