Pesti Hírlap, 1927. február (49. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

löki helyéből a szenvedély és a világnézet ki­fordul sarkaiból s az ember önmagának is könnyen az ellentétébe csap át. A nemes pa­ripából is, mely ritmikus száguldásban vitte délceg lovasát szebb célok felé, megbomlott vadállat lesz, mely a lovast, a józan észt le­veti magáról, s mindenre rátaposva vasalt körmeivel, ami útjába akad, pusztít és öl és go­kol fékevesztett állapotában. A szeretet gyű­löletté válik, az alkotó erő romboló hatalom­má, a tekintély gúny céltáblája lesz, az ember­séges szabadelvűség radikális kicsapongássá, ez viszont kitenyészti a sötét reakciót. Csak kevés ember az, aki az ellentétek, a szertelen­ségek, a kibillent világrend e kaotikus tusái­ban megőrzi férfias egyensúlyát és nem fordul háttal minden szélnek, amely szemébe fú. Ezért volt kedves dolog Zsitvay Tibor ajká­ról a szavakat hallani, melyek értelme az volt, hogy vagyok,,aki voltam s leszek, aki vagyok, a szabadságjogok katonája és az alkotmányos haladás híve. Nevezetes pillanata volt a felsőház mai ülésének az, amikor Dessewffy Aurél gróf és Berer érdemes érseke felálltak, ami valamely diszkrét tiltakozásnak is beillett, hogy az iga­zi jogfolytonosságról tegyenek tanúságot. Mert az új intézmény alkotói is a jogfolyto­nosságra hivatkoznak. Az ő jogfolytonosságuk azonban úgy szól, hogy a történelem és az ősi alkotmány szellemét idézik bele az új intéz­ménybe. Ez bizony csak olyan, mint az egy­szeri jámbor barát esete, ki nagyon éhesen ért egy böjti napon útja céljára, ahol sonkát tettek életbe, mert más nem volt a kéznél. Mit tegyen szegény éhes utas,­­ keresztet vetett a sonkára és azt mondta: fiat piscis. Változzá hallá. A sonka nem változott hallá, de a ba­rát megette és jóllakott. Elvégre ő is az ősi hal szellemében ette meg a sonkát. Hogy mi­ként számolt be vele a túlvilágon, arról nem szól a legenda. Én csak azt hiszem, hogy ez a szellemi jogfolytonosság egyelőre épen olyan csonka jogfolytonosság, mint aminő ország — Csonkamagyarország. És fel kell jegyeznünk még azt az egyet, hogy ezen az egész ünnepi installáción a kupolateremtől kezdve az, hogy ez az ország csonka, hogy kétharmada idegen népek jármát nyögi, minden beszédből hiány­zott, csak Wlassics Gyula báró említette egész súlyos körülmények közt, mintegy becsúsz­tatva, egy — mellékmondatban. Az ősi Ma­gyarország, az ősi alkotmány szelleme talán ott lebegett valahol­­, tanácstermekben a tör­vényhozók feje felett s azt is elhiszem, hogy ott volt a szivökben is, de szóhoz nem jutott. — Nohát én nem temetek, megyek akkor hozzá magam. Vállat vontam, s otthagytam. Temetőbe menet láttam, hogy a fehér nadrág csakugyan arra haladoz az iharszegi híd felé. XXVIII. Juni. 29. Péntek. Mind­éjten­ át nyugtalanított Bendének a viselkedése. Bolondság volt bemutatnom Bibi­nek. Hogy jobban meggondoltam az ügyet, Bende nem méltó arra, hogy Bibinek a férje bee­ven. Igazán szemtelenség a tolakodása. Haj­nal felé aludtam csak el. S hogy teljesen az ördögé legyen az éj, azt álmodtam, hogy az iharszegi híd leszakad alattam. Az ágyam sza­kadt le, bizonyosan, hogy megfordultam rajta. Régi korhadt ágy, a mingyárt megértettem. De annyira nehezített az álom, hogy úgy alud­tam tovább, mint valami keskeny árokban. Alig is vártam a délutánt, siettem át Bi­bihez. Vártam, hogy előemlítik Bendének a lá­togatását, de sem ő, sem Tibayné. Az öregnek is csak azon forgott az elméje, hogy tegnap a csőcselék rombolt és rabolt Pesten. Végre is magam kérdeztem a hölgyeket: — Látogatójuk nem volt tegnap? Rám csodálkozta­k. — Ki lett volna? — A maga barátját láttam pedig, Lukács bácsi, hogy itt­­járt a faluban, — mondta Bibi, — hatszor is elsétált az ablak alatt. Várta ta­lán, hogy rákopogtatom az ablakot. És pajkosan nevetett. XXIX. Július 20. Péntek. Az éjjel nagy zivatar csattogott. Reggel­re azonban kitisztult az ég. Nagy újság! Hindenburg jelenti, hogy Zalescsénél áttörtük az orosz vonalat. A német birodalmi gyűlésen Michaelis új kancellár nyi­latkozott, hogy Németország nem újítja meg többé a békeajánlatot, de ha az antant békülni akar, készek vagyunk az ahogy­ volt­ békére. Este az öreget nyugtalanság fogta el, hogy hátha csakugyan katonák rekvirálják a gabonánkat. Kért, hogy menjek át Soósékhoz. Átimentem. Soósék nem tudnak a rekvirálásról sem­mit. Vakhírnek mondják. De mégis látszott rajtuk, hogy őket is nyugtalanítja a hír. A jegyzők néhol kevés gabonát foglaltak le. Ná­lunk alig 15 mázsát, Iharszegen meg száznál is többet. Érthető, hogy a kormánynak szemé­be ötlik ez az aránytalanság. Viktorral aztán még kis ideig az irodá­ban beszélgettünk. Iratcsomót vett elő a fiók­jából.­­• Képzeld: Bende felcsapott költőnek. S­zevetve olvasott belőle egy-két bugást. Minden vers a b iharszegi tündérről szól. (Folytatjuk.) PFSTI HIPlfd­» ' 19­7 február 1. kedd Megalakult az új jugoszláv kormány. Belgrád, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Uzunovics, az újból dezignált mi­niszterelnök, a pártokkal folytatott tanácsko­zás után végül megállapodott a Jovanovics-és Nikics-csoporttal és a szlovén néppárttal. A tárcák betöltése tekintetében a számarányt már megállapították. A radikálisok 13, a Jo­vanovics-csoport 1, a Nikics-csoport 1 és a szlovén klerikálisok 3 tárcát kapnak. A kormányt a néme­tek támogatják. A kormány a szkupstinában 176 szavazat fölött fog rendelkezni, amelyből 131 a ra­dikális szavazat. A miniszteri lista a következő: mi­niszterelnök Uzunovics, külügy Perics, belügy Ma­ximovics, hadügy Hadjic tábornok, pénzügy Marko­vics, igazságügy Soskic, közlekedésügy Niloslajevic tábornok, közoktatásügy Trifunovics, földmivelés­ügy Kosta Miletics, erdészet Simonovics, közegész­ségügy dr. Slavko Miletics, törvényegyeztető Jova­novics, posta és távirda Vukicsevics (Jovanovics­csoport), kereskedelem és ipar Nikics, mezőgazda­ság Kulovic (klerikális), középítés Senec (­kleriká­lis), népjóléti Gosar. A német képviselőknek öt tag­ból álló csoportja a kerületi választási lista miatt a radikálisokhoz csatlakozott és vezetőjük, dr. Mo­ser, kijelentette, hogy támogatják az új kormányt. *­­ A német kormány első tanácskozása a német nemzeti miniszterek nélkül. Hindenburg elnök­ a szélsőséges Graefl ellen.­­ A jobboldal sajtója támadja az elnököt. Az új német kormány megalakult ugyan, de­­ úgy látszik, az egység és egyetértés nem a legna­­­­gyobb a kabinet kebelében. Mindenekelőtt Graef ki­nevezésének megtagadása okozott nagy megdöbbe­nést a szélső­jobboldalon, úgyhogy a harmadik mi­niszteri tárcának betöltése, amely a német nemzeti­­ pártot illeti meg, még késedelmeskedik. A mai mi-­­ nisztertanácson, mely tulajdonképen ennek a kabin­­­netnek első összejövetele volt, hiányzott a két nagy-­­ német miniszter. Távolmaradásukat különféleképen kommentálják. Állítólag a keletnémetországi erődí­tések kérdésében, amelyek kiépítését az antant kí­vánja, nem akarják a felelősséget vállalni. Valószí­nűleg azonban ez inkább csendes demonstráció akart lenni Hindenburg elnök és a kancellár ellen, Graef visszautasítása miatt. Erre vall az is, hogy a párt egy ideig vonakodott Graef helyett más politikust jelölni az igazságügyminisztérium élére. A német nemzetieknek ez az álláspontja kétségkívül újabb bonyodalmakat idézett volna elő. Az elnök és a kan­cellár újabb közbelépése azonban mégis jobb belá­tásra bírta a pártot. Berlin, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának , távirata.) A különböző pártok lapjai minden cáfolat ellenére továbbra is fentartják azt a megáll­apításu­kat, h­ogy Hindenburg, a birodalom, elnöke, Graef német nemzeti fajvédőnek igazság­ügyminiszterré való kinevezését nem kívánja. A kancellár sikerrel tárta fel az elnök előtt azokat az aggodalmakat, amikkel az ő kinevezése j­árna. A német nemzetiek és a centrum jobboldali szárnya úgy tekintette a helyzetet, hogy a német nemzetiek frakciójának je­lölését egységesen megtörténtnek kell tekinteni, vagyis a frakció által kijelölt miniszterjelölteket a kancellárnak el kell fogadnia. A német nemzeti mi­niszterek ennek a felfogásnak az alapján levonták a szükséges konzekvenciát és a minisztertanácsnak mai első ülésén nem is vettek részt. Ez a miniszter­tanács azokkal az utasításokkal foglalkozott, ame­lyeket Pavel tábornoknak adnak a kelet-németorszá­gi erődítések kérdésében. A német nemzetiek két mi­nisztere a távolmaradásával abba a helyzetbe került, hogy a lefegyverzési utasításra vonatkozóan minden felelősséget elháríthatnak maguktól. Arra vonatkozóan,­hogy Graef és politikai elvbarátai mennyire találva érzik magukat a biro­dalmi elnök állásfoglalásától, jellemző az a táma­dás, amely a Deutsche Zeitungban jelent meg. A lap az új kormány alakítására vonatkozó tárgya­lások nehézségét elhárítja a párttól és Hindenburg birodalmi elnök ellen fordul. Azt írja a lap, hogy a német nemzetiek frakciója jelentse ki Hindenburg elnöknek, hogy elveszett a befolyások tengerében és ezt a német nemzeti és fajvédő körök aggodalom­mal tekintik. A frakció deputációt akar küldeni az elnökhöz, hogy a párt felfogásáról informálja. A német nemzetiek hivatkoznak arra, hogy a Graef jel ültetésével szemben megmutatkozott ellenállás nem csupán a centrumtól, hanem elsősorban a nép­párttól indult ki, mert ennek vezetője, Stresemann volt az, aki kijelentette, hogy olyan emberrel, mint aminő Graef, nem tud egy kormányban helyet fog­lalni és vele közös külpolitikát folytatni. A kancel­lár a német nemzetiek frakciójához levelet intézett, amelyben azt kívánja, hogy újabb jelölteket nevez­zenek meg. A német nemzetiek azonban erről a je­lölésről mit sem akarnak tudni. A válság tehát, mi­ként már két nap óta, tovább tart. Berlin, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A német nemzetiek frakciója ma este kommünikét adott ki, amely szerint tudomásul veszi a birodalmi elnöknek Herst képviselő és Graef mi­niszteri jelölésével szemben való elutasító állás­pontját és az elnöknek a párthoz intézett sürgős felhívását, hogy a kormányalakítást mielőbb tegye lehetővé. A frakció egyhangúlag elhatározta, hogy a helyzetre és Lindeiner Wildau jelölésének már korábban történt elutasítására való tekintettel a mi­niszterjelöltek névjegyzékét Kendell jelölésével ki­egészíti. Graef jobboldali radikális képviselő, aki­nek személye okozta az egész válságot, jelöltetésé­rel a birodalmi elnök közbelépésére lemondott, így a megoldást abban látják, hogy Herst képviselő lesz az igazságügyminiszter és egyidejűen a helyettes kancellár, Kendell képviselőt pedig, aki a német nemzetiek mérsékelt szárnyához tartozik, belügy­miniszterré nevezik ki. Ez a két kinevezés előrelát­hatóan még ma este megtörténik. , Westarp, Hergt és Graeff tanácskozása Mintenburg elnökkel. Berlin, jan. 31. A birodalmi elnök ma délután fogadta gróf Westarp, Hergt és Graeff képviselőket. Hergt és Graeff képviselő a birodalmi elnök előtt azt a nyilatkozatot tették, hogy a többi kormánypártnál mutatkozó nehézségek elhárítása végett mindketten szolidárisan kérték pártjukat, hogy tekintsen el sze­mélyüknek miniszteri jelölésétől. A birodalmi elnök tudomásul vette ezt a nyilatkozatot köszönetet mon­dott a két képviselőnek önzetlen és tárgyilagos maga­tartásáért és az utóbbi napok félrevezető újsághíreire való utalással hangsúlyozta, hogy neki magának semmiféle kifogása sem volt a német nemzeti párt ré­széről az igazságügyminiszteri és belügyminiszteri székre javasolt politikusok személye és rátermettsége ellen. A birodalmi elnök ezek után azt a kérést in­tézte gróf Westarphoz, mint a német nemzeti párt elnökéhez, hogy a német nemzeti párt minél előbb hozzon a végleges kormányalakítást lehetővé tévő határozatot. Coolidge elnök és a felszerelési kérdés, Washington, jan. 31. (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) Coolidge elnök a kormányhiva­talnokok gyűlésén a felszerelés kérdéséről beszélt. Kijelentette, hogy ő feltétlenül a nagy katonai fel­készültség mellett foglal állást, de minthogy ez a katonai politikát jelenti, époly kevéssé tartható fenn, mint a szélsőséges pacifista politika. Ameri­kának mindenesetre arra kell törekednie, hogy a katonai felszerelés terén uralkodó versengés egy­szers mindenkorra véget érjen.

Next