Pesti Hírlap, 1927. február (49. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-09 / 31. szám

A nemzetgyűlés feloszlatásával egyidejűleg, amint ismeretes, átmenetileg a Takarékossági Bi­zottság is beszüntette működését és megkezdte hó­napokig tartó nyári s­zü­netét. Az országgyűlés meg­alakulásakor tartotta a bizottság e­lső plenáris ülé­sét, amelyen elintézte a nyári szün­et alatt össze­gyűlt folyó ügyeket és megállapította legközelebbi munkaprogram­­jait, amelynek első és legfontosabb pontja: az 1927—28. évi költségvetésnek minden tárcára külön-külön kiterjeszkedő részletes megvi­tatása. A bizottság szünet utáni első ülésével kapcso­latban olyan hírek terjedtek el, hogy a kormány, elsősorban maga gróf Bethlen István miniszterel­nök, a változott gazdasági és politikai helyzetre való tekintettel ma már feleslegesnek tartja a Taka­rékossági Bizottság fenntartását, annál is inkább, mert az egyes minisztériumok különben sem teszik mindig magukévá a bizottság határozatait. Az érde­kelt minisztériumoknak a bizottság határozataival szembeni állítólagos ismételt állásfoglalása volt az oka annak, hogy a bizottság néhány vezető tagja, többek között Teleszky János is báró Szterényi Jó­zsef is elkedvetlenedett és azzal a gondolattal fog­lalkozik, hogy nem vesz részt a Takarékos-ági Bi­zottság munkájában. Ezekkel a hírekkel kapcsolatban Bárczy Dezső államtitkár, a bizottság ügyvezetője, a következőket mondotta a Pesti Hírlap munkatársának: — Ami a Takarékossági Bizot­ság megszű­nésére vonatkozó híreket illeti, ezek teljesen alap­talanok. A bizottság feloszlatásáról nincsen és nem is lehet szó, mert még fontos munka vár reá.Bud János pénzügyminiszter úr a költségvetési javas­lat benyújtásakor­­ nagy beszédet fog mondani, amelyben foglalkozik a Takarékossági Bizottság legközelebbi munkaprogrammjával is és nyilván­valóan megcáfolja majd a bizottság működésével kapcsolatosan elterjedt különböző alaptalan híre­ket. A Takarékossági Bizottság tehát fennmarad, folytatja munkáját, sőt megnövekedett munkaanyag feldolgozása vár rá. — A bizottság első feladata — amint ezt a Pesti Hírlap már jelentette — az 1927—28. évi költ­ségvetés letárgyalása. A bizottság tételenként vi­tatja majd meg a költségvetést, amelyet azért nem lehetett még a bizottság tagjai között szétosztani, mert ezideig az országgyűlési képviselők sem kap­ták azokat kézhez. — Azok a hírek, amelyek a Takarékossági Bizottság k­ibb tagjának a lemondására vonatkoz­nak, nem felelnek meg a tényeknek. Ez tekintetben utalok mindenekelőtt arra, hogy Teleszky János és báró Szterényi József egyelőre csak bejelentet­ték lemondásukat, gróf Bethlen István miniszter­elnök azonban m­ég nem foga­ta azokat el és való­színűleg nem is fogja elfogadni. A bizottság egyik másik tagjának régi jogcímének megszűnése miatt kellett közrem­unkálását megszüntetnie. Németh Ká­roly például Győr­ városának volt a kisorsolt tagja, ma már azonban nem képviselő többé, hanem fő­rend, és így elveszítette a jogcímét arra, hogy to­vábbra is tagja maradjon a Takarékossági Bizott­ságnak. Sterrmann Miksa kereskedelemügyi mi­niszter úr mint képviselő, mint gyári szakember és mint a 33-as bizottság tagja volt tagja a Takarékos­sági Bizottságnak is. Közben miniszter let­t, tehát ma már hivatalból tagja a bizottságnak, helyébe te­hát mást kell beválasztani.­­ Hírek terjedtek el arról is, hogy a bizottság és az egyes m­inisztérumok között nézetelérések támadtak azért, mert az érdekelt minisztériumok­­ nem akceptálták a bizottság javaslatait. A helyzet ebben a kérdésben az, hogy az ügyrend értelmében a Takarékossági Bizottság javaslatai nem is az egyes minisztériumok, hanem a minsztertanács elé kerülnek és ez dönt fölöttük A minisztertanácstól függ tehát, hogy elfogadja-e a bizottság előterjesz­téseit. Az érdekelt minisztériumoknak külön-külön nincsen döntési joguk. A helyzet különben is az, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök úr most akként rendelkezett, hogy amikor nem ő elnököl­t a minisztertanácson, szóval amikor a minisztertanács ülésein akármilyen okból nem vesz részt, a minisz­tertanács nem dönthet a Takarékossági Bizo­tság javaslatai fölött. Ez az áka annak, ami a múltban esetleg félreértésekre adhatott okot, hogy a bizott­ság előterjesztései sokszor késedelmesen érkeznek vissza a kormánytól. A bizottságot érintő sérelem­ről tehát szó sem lehet, mert csak a miniszterelnök­nek a minisztertanács egyik-másik üléséről való távolmaradása az oka a késedelemnek. A bizottság javaslatainak megvalósítására különben sem kerül­het a sor a költségvetési év folyamán, hanem csak a költségvetési előirányzatban valósulhat meg az a cél, amelyet a bizottság indítványával elérni kí­vánt. Számos javaslat van például, amelyet a pénz­ügyminiszter már magáévá tett, a Takarékossági Bizottság intenciója azonban csak a következő költ­ségvetésben jut majd kifejezésre. — A bizottság legközelebbi munkaprogramai­jával kapcsolatban még meg kell emlékeznem a lét­számapasztás kérdéséről is. A tisztviselők — amint ismeretes — három csoportba tartoznak. Az első, úgynevezett A-csoport tagjai a rendes dolgozó mun­kaerők, a második, B-csoportba tartozó tisztviselők pedig kiegészítői az A-csoportnak. Ezek kerülnek az első csoportba, ha ebben kihalás, betegség vagy munkaképtelenség miatt űrök támadnak. A B-cso­port tagjai tehát idővel elhelyezkednek az A-csoport­ban. A C-lista azonban rövidesen meg fog szűnni. Ebbe a csoportba tartoznak azok, akiket 1926 jú­nius elsején értesítettek arról, hogy egy évvel ké­sőbb, 1927 június elsején meg kell szüntetniük szol­gálatukat. Ezen a napon tehát a C-listások, akik ma­ még szolgálatot teljesítenek, végleg beszüntetik munkájukat. További létszámapasztás kérdésével a Takarékossági Bizottság nem foglalkozik. gz A kormány nem szünteti meg a Takarékossági Bizottságot. A bipügyminiszter a költségvetés benyújtásánál nyilatkozik a bizottság fenntartásának szükségességéről Gróf Bethlen István m­nisztere­lök nem fogadta el Teleszky János és háry Szterényi József lemondását Bárczy Dezső államt­ikár nyilatkozata a Takarékossági Bizottság munkájáról. S­­ockhotin­, Irin: Hortokij József. A főszolgabírónak a tanügyi dolgokba nincsen ugyan semmi beleszólása, a tanév végén tartott vizsgát azonban neki is jogában áll meghallgatni, csak úgy, mint más emberfiának. E joggal élve, egy­szer Földváron hallgattam végig az elemi iskolá­sok vizsgáját. A vizsga kitűnően ment. A negyedik osztálybeliek különösen a földrajzból feleltek pom­pásan. Például, mikor a tanító úr felszólítására elő­állott Portörö Gergely s a tanuló ur felhívta, hogy már most mondja el, hogy mit tud Stockholmról, Portörö Gergely egyet nyert és úgy elmondta, hogy ez a város hányadik szélességi és hosszúsági fokon fekszik, továbbá úgy elfújta, hogy hány lakosa van a városnak és mely nevezetes középületei van­nak, hogy a hallgatóság alig tudott hová lenni az álmélkodástól. Az ünnepi vizsga befejezése után aztán magamhoz intettem Portörö Gergelyt és meg­kérdeztem tőle, hogy: hát azt tudja-e, hogy a mi vármegyénknek melyik a székvárosa. — Portörö Gergely azonban erre azt mondta, hogy azt nem tudja, mert ezt nem tanulták... Néhány hét múlva találkoztam a tanfelügyelő­vel s szóbahoztam neki a földvári vizsgát s azt mondtam, hogy­ mégis csak furcsa, hogy a földvári gyerekeket Stockholmra tanítják, holott jobb volna, ha saját vármegyéjüket ismertetnék meg velük. A tanfelügyelő végighallgatott, aztán igy szólt: — Nincs igazad! A tanterv kifogástalan! — Elhiszem, — mondtam — de magyarázd meg nekem, hogy miért nincsen igazam és miért nem állhat meg a tanterv ellen tett észrevételem? — Azért. — felelte a tanfelügyelő — mert azt minden földvári gyerek megtanulja a mindennapi életben, hogy hol lakik a főszolgabíró, hol van a törvényszék, hol van az erdőfelügyelő. Erre tehát nem kell őket az iskolában tanítani. Ellenben, ha tanterv szerint már az elemi iskolában nem taní­tanék Stockholmot, egyetlen földvári ember sem tudna Stockholmról semmit sem! Megvallom őszintén, az első pillanatban nem tudtam elképzelni, hogy miért kell a földvári gye­rekeknek Stockholmot úgy ismerniök, mint a te­nyerüket, tanfelügyelő barátom azonban kérdés nélkül is kioktatott: — Látod, ilyenek vagytok ki laikusok! Kriti­záljátok a tantervet, pedig azt bölcs előrelátással csinálják meg. Nos, képzeld el, hogy földvári em­ber vagy, akit az elemi iskolában nem tanítottak Stockholmra, aztán véletlenül betévedsz Stockholm­ba és semmit sem tudsz Stockholmról?! Az Istenért, hát mit tudnál csinálni Stockholmban?! Egészen megdöbbentem, mert igazán bor­zasztó dolog lehet, az az ember véletlenül betéved Stockholmba, aztán nem­­tudja, hogy Stockholm melyik szélességi és hosszúsági fokon fekszik, azt sem tudja, hogy hány lakosa van a városnak, sőt még a nevezetesebb középületeket sem ismeri! Az igaz, hogy a földváriak közül akkoriban Hódmező­vásárhelyen túl egy teremtett lélek se járt. Szeged­ről pedig csak Rózsa Sándorral kapcsolatban hal­lottak egyet-mást, mindazonáltal be kellett látnom, hogy a tantervet a minisztérium, a tanfelügyelőség, vagy az egyházi hatóság, szóval az, akire ez a do­log tartozik, valóban bölcs előrelátással csinálta meg. A kitűnő tantervnek ezután békét hagytam s hosszú évekig abban a boldog hitben éltem, hogy bármelyik földvári magyar, ha véletlenü­l betéved Stockholmba, olyan otthon lesz ott, akárcsak Föld­váron. Mikor a legnagyobb unokám, Domokos, fel­jött másodéves gimnazistának, eszembe jutott ez a stockholmi történet s megkérdeztem: — Tudod-e, hogy Stockholmnak hány lak­­sa van? — Nem tudom én! — Hát azt tudod-e, melyek Stockholm neve­zetesebb középületei? — Ezt sem tudom! Ezt mi még nem tanultuk! — Nem-e? Gimnazista létedre, hogy mond­hatsz ilyet, hiszen már a negyedik elemiben taní­tották Stockholmot. — Bizony bennünket nem tanítottak Stock­holmra! A negyedik elemiben mi először is a má­sunk vármegyéjéről tanultunk. Azt tanultuk, hogy melyik a vármegye székvárosa, aztán megtanultik az egyes járásokat, a járási székhelyeket, a vár­megye folyóvizeit. Aztán megtanultuk Magyaror­szágot. Stockholmról eddig még a gimnáziumban sem tanultam semmit, mert Stockholmot majd csak a második félévben fogjuk tanulni a tanterv sze­rint. A tanterv szerint . . . Hát, ha már most nem tanítják Stockholmot az elemi iskolában, mi lesz azzal a szegény földvári magyarral, aki véletlenül betéved Stockholmba?! Minthogy mint nyugalma­zott köztisztviselőnek nem kötelességem­ többé a földváriak miatt aggódni, őket még csak ráhagy­hatom a mostani főszolgabírájukra, de mint nagy­apa állandó aggodalmak között élek, mert ha Gida, a Domokos öccse, aki még csak elemista, véletlenül betéved valahogy Stockholmba, az Istenért, mit fog csinálni az a szegény gyerek, mikor azt sem tudj­a, hogy Stockholm hányadik szélességi és hosszúsági fokon fekszik, azt sem tudja, hogy hány lakosa van Stockholmnak, s ott még a nevezetesebb középü­leteket sem ismeri! Ebben a nehéz helyzetben csak az a szerencsém, ho­gy Zuzska unokám még csak két esztendős, a kis Péter még három hónapos, és így legalább miattuk nem kell aggódnom, mert bizonyosra veszem, hogy­ mire ők az elemi isko­lába kerülnek, akkorra majd csak felü­lkei-¡!-edzek a stockholmpárti pedagógusok s­orán az ‚-v­ī,i­­s­kolában a tanterv szerint megint tupi'`i f-.iej-ik Stockholmot! Stresemannt San Remóba várják. Párizs, febr 8. Stresemann birodalmi külügy­miniszter holnap egészségének helyreállítása céljá­ból San Remoba utazik. a román király állapota javult. Bukarest, febr. 8. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A király állapotáról ma kiadott kommü­niké a rádium­kezelés következtében beállott jelenté­keny javulást konstatál. A király közérzése nagyon kedvező. A kommünikét a királyi ház minisztere adta ki, de a belga kezelőtanár is aláírta. Az Uni­versal Mária királynéval folytatott beszélgetést K5-zöl. A királyné nagy örömmel nyilatkozott a király állapotának napról-napra való javulásáról. A király­né azután amerikai útjáról beszélt és azt a kíván­ságot fejezte ki, hogy bár Amerika jobban megis­merné Romániát és segítő kézzel támogatná. Zlinszky István a paksi vá­­sztókerületben. Zlinszky István, az Altruista Bank igazgató­ja, mint az egységes párt hivatalos jelöltje, a paksi választókerületben jelöltséget vállalt. Zlinszky Ist­ván a napokban bejárta a választókerület községeit, ahol mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. A kerü­let polgársága még ma is nagyrészt Kossuth-párti érzelmű, és Zlinszky István, aki egyidőben alelnöke volt az Országos Kossuth­ Pártnak, már ezért is nagy népszerűségnek örvend a választók körében. Megválasztása biztosítottnak vehető. 3

Next