Pesti Hírlap, 1927. február (49. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-09 / 31. szám
A nemzetgyűlés feloszlatásával egyidejűleg, amint ismeretes, átmenetileg a Takarékossági Bizottság is beszüntette működését és megkezdte hónapokig tartó nyári szünetét. Az országgyűlés megalakulásakor tartotta a bizottság első plenáris ülését, amelyen elintézte a nyári szünet alatt összegyűlt folyó ügyeket és megállapította legközelebbi munkaprogramjait, amelynek első és legfontosabb pontja: az 1927—28. évi költségvetésnek minden tárcára külön-külön kiterjeszkedő részletes megvitatása. A bizottság szünet utáni első ülésével kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, hogy a kormány, elsősorban maga gróf Bethlen István miniszterelnök, a változott gazdasági és politikai helyzetre való tekintettel ma már feleslegesnek tartja a Takarékossági Bizottság fenntartását, annál is inkább, mert az egyes minisztériumok különben sem teszik mindig magukévá a bizottság határozatait. Az érdekelt minisztériumoknak a bizottság határozataival szembeni állítólagos ismételt állásfoglalása volt az oka annak, hogy a bizottság néhány vezető tagja, többek között Teleszky János is báró Szterényi József is elkedvetlenedett és azzal a gondolattal foglalkozik, hogy nem vesz részt a Takarékos-ági Bizottság munkájában. Ezekkel a hírekkel kapcsolatban Bárczy Dezső államtitkár, a bizottság ügyvezetője, a következőket mondotta a Pesti Hírlap munkatársának: — Ami a Takarékossági Bizotság megszűnésére vonatkozó híreket illeti, ezek teljesen alaptalanok. A bizottság feloszlatásáról nincsen és nem is lehet szó, mert még fontos munka vár reá.Bud János pénzügyminiszter úr a költségvetési javaslat benyújtásakor nagy beszédet fog mondani, amelyben foglalkozik a Takarékossági Bizottság legközelebbi munkaprogrammjával is és nyilvánvalóan megcáfolja majd a bizottság működésével kapcsolatosan elterjedt különböző alaptalan híreket. A Takarékossági Bizottság tehát fennmarad, folytatja munkáját, sőt megnövekedett munkaanyag feldolgozása vár rá. — A bizottság első feladata — amint ezt a Pesti Hírlap már jelentette — az 1927—28. évi költségvetés letárgyalása. A bizottság tételenként vitatja majd meg a költségvetést, amelyet azért nem lehetett még a bizottság tagjai között szétosztani, mert ezideig az országgyűlési képviselők sem kapták azokat kézhez. — Azok a hírek, amelyek a Takarékossági Bizottság kibb tagjának a lemondására vonatkoznak, nem felelnek meg a tényeknek. Ez tekintetben utalok mindenekelőtt arra, hogy Teleszky János és báró Szterényi József egyelőre csak bejelentették lemondásukat, gróf Bethlen István miniszterelnök azonban még nem fogata azokat el és valószínűleg nem is fogja elfogadni. A bizottság egyik másik tagjának régi jogcímének megszűnése miatt kellett közremunkálását megszüntetnie. Németh Károly például Győr városának volt a kisorsolt tagja, ma már azonban nem képviselő többé, hanem főrend, és így elveszítette a jogcímét arra, hogy továbbra is tagja maradjon a Takarékossági Bizottságnak. Sterrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter úr mint képviselő, mint gyári szakember és mint a 33-as bizottság tagja volt tagja a Takarékossági Bizottságnak is. Közben miniszter lett, tehát ma már hivatalból tagja a bizottságnak, helyébe tehát mást kell beválasztani. Hírek terjedtek el arról is, hogy a bizottság és az egyes minisztérumok között nézetelérések támadtak azért, mert az érdekelt minisztériumok nem akceptálták a bizottság javaslatait. A helyzet ebben a kérdésben az, hogy az ügyrend értelmében a Takarékossági Bizottság javaslatai nem is az egyes minisztériumok, hanem a minsztertanács elé kerülnek és ez dönt fölöttük A minisztertanácstól függ tehát, hogy elfogadja-e a bizottság előterjesztéseit. Az érdekelt minisztériumoknak külön-külön nincsen döntési joguk. A helyzet különben is az, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök úr most akként rendelkezett, hogy amikor nem ő elnökölt a minisztertanácson, szóval amikor a minisztertanács ülésein akármilyen okból nem vesz részt, a minisztertanács nem dönthet a Takarékossági Bizotság javaslatai fölött. Ez az áka annak, ami a múltban esetleg félreértésekre adhatott okot, hogy a bizottság előterjesztései sokszor késedelmesen érkeznek vissza a kormánytól. A bizottságot érintő sérelemről tehát szó sem lehet, mert csak a miniszterelnöknek a minisztertanács egyik-másik üléséről való távolmaradása az oka a késedelemnek. A bizottság javaslatainak megvalósítására különben sem kerülhet a sor a költségvetési év folyamán, hanem csak a költségvetési előirányzatban valósulhat meg az a cél, amelyet a bizottság indítványával elérni kívánt. Számos javaslat van például, amelyet a pénzügyminiszter már magáévá tett, a Takarékossági Bizottság intenciója azonban csak a következő költségvetésben jut majd kifejezésre. — A bizottság legközelebbi munkaprogramaijával kapcsolatban még meg kell emlékeznem a létszámapasztás kérdéséről is. A tisztviselők — amint ismeretes — három csoportba tartoznak. Az első, úgynevezett A-csoport tagjai a rendes dolgozó munkaerők, a második, B-csoportba tartozó tisztviselők pedig kiegészítői az A-csoportnak. Ezek kerülnek az első csoportba, ha ebben kihalás, betegség vagy munkaképtelenség miatt űrök támadnak. A B-csoport tagjai tehát idővel elhelyezkednek az A-csoportban. A C-lista azonban rövidesen meg fog szűnni. Ebbe a csoportba tartoznak azok, akiket 1926 június elsején értesítettek arról, hogy egy évvel később, 1927 június elsején meg kell szüntetniük szolgálatukat. Ezen a napon tehát a C-listások, akik ma még szolgálatot teljesítenek, végleg beszüntetik munkájukat. További létszámapasztás kérdésével a Takarékossági Bizottság nem foglalkozik. gz A kormány nem szünteti meg a Takarékossági Bizottságot. A bipügyminiszter a költségvetés benyújtásánál nyilatkozik a bizottság fenntartásának szükségességéről Gróf Bethlen István mniszterelök nem fogadta el Teleszky János és háry Szterényi József lemondását Bárczy Dezső államtikár nyilatkozata a Takarékossági Bizottság munkájáról. Sockhotin, Irin: Hortokij József. A főszolgabírónak a tanügyi dolgokba nincsen ugyan semmi beleszólása, a tanév végén tartott vizsgát azonban neki is jogában áll meghallgatni, csak úgy, mint más emberfiának. E joggal élve, egyszer Földváron hallgattam végig az elemi iskolások vizsgáját. A vizsga kitűnően ment. A negyedik osztálybeliek különösen a földrajzból feleltek pompásan. Például, mikor a tanító úr felszólítására előállott Portörö Gergely s a tanuló ur felhívta, hogy már most mondja el, hogy mit tud Stockholmról, Portörö Gergely egyet nyert és úgy elmondta, hogy ez a város hányadik szélességi és hosszúsági fokon fekszik, továbbá úgy elfújta, hogy hány lakosa van a városnak és mely nevezetes középületei vannak, hogy a hallgatóság alig tudott hová lenni az álmélkodástól. Az ünnepi vizsga befejezése után aztán magamhoz intettem Portörö Gergelyt és megkérdeztem tőle, hogy: hát azt tudja-e, hogy a mi vármegyénknek melyik a székvárosa. — Portörö Gergely azonban erre azt mondta, hogy azt nem tudja, mert ezt nem tanulták... Néhány hét múlva találkoztam a tanfelügyelővel s szóbahoztam neki a földvári vizsgát s azt mondtam, hogy mégis csak furcsa, hogy a földvári gyerekeket Stockholmra tanítják, holott jobb volna, ha saját vármegyéjüket ismertetnék meg velük. A tanfelügyelő végighallgatott, aztán igy szólt: — Nincs igazad! A tanterv kifogástalan! — Elhiszem, — mondtam — de magyarázd meg nekem, hogy miért nincsen igazam és miért nem állhat meg a tanterv ellen tett észrevételem? — Azért. — felelte a tanfelügyelő — mert azt minden földvári gyerek megtanulja a mindennapi életben, hogy hol lakik a főszolgabíró, hol van a törvényszék, hol van az erdőfelügyelő. Erre tehát nem kell őket az iskolában tanítani. Ellenben, ha tanterv szerint már az elemi iskolában nem tanítanék Stockholmot, egyetlen földvári ember sem tudna Stockholmról semmit sem! Megvallom őszintén, az első pillanatban nem tudtam elképzelni, hogy miért kell a földvári gyerekeknek Stockholmot úgy ismerniök, mint a tenyerüket, tanfelügyelő barátom azonban kérdés nélkül is kioktatott: — Látod, ilyenek vagytok ki laikusok! Kritizáljátok a tantervet, pedig azt bölcs előrelátással csinálják meg. Nos, képzeld el, hogy földvári ember vagy, akit az elemi iskolában nem tanítottak Stockholmra, aztán véletlenül betévedsz Stockholmba és semmit sem tudsz Stockholmról?! Az Istenért, hát mit tudnál csinálni Stockholmban?! Egészen megdöbbentem, mert igazán borzasztó dolog lehet, az az ember véletlenül betéved Stockholmba, aztán nemtudja, hogy Stockholm melyik szélességi és hosszúsági fokon fekszik, azt sem tudja, hogy hány lakosa van a városnak, sőt még a nevezetesebb középületeket sem ismeri! Az igaz, hogy a földváriak közül akkoriban Hódmezővásárhelyen túl egy teremtett lélek se járt. Szegedről pedig csak Rózsa Sándorral kapcsolatban hallottak egyet-mást, mindazonáltal be kellett látnom, hogy a tantervet a minisztérium, a tanfelügyelőség, vagy az egyházi hatóság, szóval az, akire ez a dolog tartozik, valóban bölcs előrelátással csinálta meg. A kitűnő tantervnek ezután békét hagytam s hosszú évekig abban a boldog hitben éltem, hogy bármelyik földvári magyar, ha véletlenül betéved Stockholmba, olyan otthon lesz ott, akárcsak Földváron. Mikor a legnagyobb unokám, Domokos, feljött másodéves gimnazistának, eszembe jutott ez a stockholmi történet s megkérdeztem: — Tudod-e, hogy Stockholmnak hány laksa van? — Nem tudom én! — Hát azt tudod-e, melyek Stockholm nevezetesebb középületei? — Ezt sem tudom! Ezt mi még nem tanultuk! — Nem-e? Gimnazista létedre, hogy mondhatsz ilyet, hiszen már a negyedik elemiben tanították Stockholmot. — Bizony bennünket nem tanítottak Stockholmra! A negyedik elemiben mi először is a másunk vármegyéjéről tanultunk. Azt tanultuk, hogy melyik a vármegye székvárosa, aztán megtanultik az egyes járásokat, a járási székhelyeket, a vármegye folyóvizeit. Aztán megtanultuk Magyarországot. Stockholmról eddig még a gimnáziumban sem tanultam semmit, mert Stockholmot majd csak a második félévben fogjuk tanulni a tanterv szerint. A tanterv szerint . . . Hát, ha már most nem tanítják Stockholmot az elemi iskolában, mi lesz azzal a szegény földvári magyarral, aki véletlenül betéved Stockholmba?! Minthogy mint nyugalmazott köztisztviselőnek nem kötelességem többé a földváriak miatt aggódni, őket még csak ráhagyhatom a mostani főszolgabírájukra, de mint nagyapa állandó aggodalmak között élek, mert ha Gida, a Domokos öccse, aki még csak elemista, véletlenül betéved valahogy Stockholmba, az Istenért, mit fog csinálni az a szegény gyerek, mikor azt sem tudja, hogy Stockholm hányadik szélességi és hosszúsági fokon fekszik, azt sem tudja, hogy hány lakosa van Stockholmnak, s ott még a nevezetesebb középületeket sem ismeri! Ebben a nehéz helyzetben csak az a szerencsém, hogy Zuzska unokám még csak két esztendős, a kis Péter még három hónapos, és így legalább miattuk nem kell aggódnom, mert bizonyosra veszem, hogy mire ők az elemi iskolába kerülnek, akkorra majd csak felülkei-¡!-edzek a stockholmpárti pedagógusok során az ‚-vī,iskolában a tanterv szerint megint tupi'`i f-.iej-ik Stockholmot! Stresemannt San Remóba várják. Párizs, febr 8. Stresemann birodalmi külügyminiszter holnap egészségének helyreállítása céljából San Remoba utazik. a román király állapota javult. Bukarest, febr. 8. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A király állapotáról ma kiadott kommüniké a rádiumkezelés következtében beállott jelentékeny javulást konstatál. A király közérzése nagyon kedvező. A kommünikét a királyi ház minisztere adta ki, de a belga kezelőtanár is aláírta. Az Universal Mária királynéval folytatott beszélgetést K5-zöl. A királyné nagy örömmel nyilatkozott a király állapotának napról-napra való javulásáról. A királyné azután amerikai útjáról beszélt és azt a kívánságot fejezte ki, hogy bár Amerika jobban megismerné Romániát és segítő kézzel támogatná. Zlinszky István a paksi vásztókerületben. Zlinszky István, az Altruista Bank igazgatója, mint az egységes párt hivatalos jelöltje, a paksi választókerületben jelöltséget vállalt. Zlinszky István a napokban bejárta a választókerület községeit, ahol mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. A kerület polgársága még ma is nagyrészt Kossuth-párti érzelmű, és Zlinszky István, aki egyidőben alelnöke volt az Országos Kossuth Pártnak, már ezért is nagy népszerűségnek örvend a választók körében. Megválasztása biztosítottnak vehető. 3