Pesti Hírlap, 1927. március (49. évfolyam, 48-73. szám)
1927-02-01 / 48. szám
HV PFSTI HI»«AP 1997 március 1 kedd? tol és rendben van. A határrendőrnek, a vám- tisztnek három dologra van szüksége: legyen pompás szeme, legyen udvarias és legyen erélyes és gyors a dolgában. Nálunk a jegyzőkönyv felvételt már az utcai rendőr kezdi, folytatják az ex-szobában, következik a fogalmazó, majd a tanácsos, végül a kapitány. És mindezek után jön csak az ügyészség. Mennyi papiros, mennyi drága idő megy veszendőbe. Ezen magán meg lehetne szanálni egy olyan kicsiny országot, mint most a mi szegény hazánk. Oly fontoskodással és nagyképűséggel intézünk el lappáliákat, hogy a komoly dolgokra nem érünk rá. A drágaságot úgy intézzük el, hogy csinálunk drágasági bizottságot A többtermelésre csinálunk bizottságot. A Pest fürdővárosra, bizottságot. Az idegenforgalomra hivatalt. A zsellérházak építésére fakszot, a sajtóreformra ankétet és így tovább a végtelenbe. A bizottságok, ankétek termelnek pompás jegyzőkönyveket és memorandumokat (ez az egyetlen többtermelés), de a drágasás marad, a fürdőváros marad, ami volt, a többtermelés inkább kevesebb lesz, a sajtó számára tervezünk törvényt, amely inkább gyámhivatal lesz, mint sajtótörvény, az idegenforgalom gyönyörű leírásokat és képeskönyveket tart raktáron, a faksz pedig nagyszerű hivatal lesz, amely először is magának fog házat épiteni s csak azután a házhelyeseknek, ha t. i. a pénzből a hivatal költségein túl még erre is jut. Mindez nem tartozik ugyan a Szántó esetére, de ez az eset inspirálta e gondolataimat. Mert pokoli bürokrácia ez a mi kormányzatunk az erész vonalon, a közszolgálat minden ágában. Minden megvan itt pontosan és szépen a jegyzőkönyvekben s ai »StuL-Vian, minden, ami a mi életünkből — hiányzik. Azonban a Szántó-esethez tartozik az, ami a minap a régi képviselőházban történt. Ott ugyanis a mi előkelő vendégünk, Albert Thomas, a hírneves francia szocialista politikus, előadást tartott a magyar szocialistáknak, akik, nőkés férfiak, sirűin ellepték a terem amfiteatrálisan emelkedő padsorait és a karzatok is roskadásig megteletek. Az emelvényen ott ült a komoly francia a tisztes Apponyi Albert társaságában, és beszélt lelkesen, lendülettel s hallgatói tüntető tetszéssel és tapssal köszöntötétk mondatait. Végül azután felállt Apponyi Albert és mastyarul ismertette Thomasz úr beszédét. És ekkor a kerek tömött szála egyszerre kifordult előbbi magából. A tömött padsorok elképedve értették most meg, amit a jeles szocialista tudós és politikus beszélt, aminek ők oly lelkesen tapsoltak, amíg franciául ment a dolog. Mert a francia dicsérte a magyar szociális törvényhozást és hirdette az egyetértés, az karmester felfedezi a hangját, rokona segélyezi, taníttatja s végre a tanulás nehéz, el-elcsüggedő évei után a diadalmas bemutatkozás. Ezután minden magától ment: az ünnepeltetés és taps elkisérte Amerikába is, ahol fejedelmi élet, mesés jövedelem várt rá s a nézőtérről a világ legszebb asszonyainak világhírű gyémántjai versenyt ragyogtak feléje a szemükkel. Siker mindenütt, nagy, bódító siker. Mert nemcsak a hangja volt ritkaszép, érces bariton, de magával hozta az operai színpadra nem közönséges drámai tehetségét s merész, újszerű felfogással átformálta a legesdibb operák figuráit is. A vonat már a pályaudvar üvegboltozata alá érkezett. Szeme megvillant, ahogy kitekintett. Innét indult el néhány év előtt csüggedten, egy szál esőkabátban. Most arannyal raknák ki az útját, ha hazajönne. S ő visszatért önként, minden felszólítás nélkül, mert itt pályájának első nehézségein annak a nyolc év előtti tavaszi estnek emléke segítette át. Ahányszor csüggedett, az akkori nagy tettvágyát idézte vissza s ez uj erőt adott neki a küzdelemre. De nem feledkezett meg akkor tett fogadalmáról sem. Tudta, hogy amint megneszelik megérkeztét, az azelőtt fölényes újságírók majd megrohanják , lázasan jegyzik minden elhullajtott szavát. S a volt igazgatója is hasábokon át fog nyilatkozni, hogy ő kezdettől fogva felismerte ezt a nagy, világraszóló tehetséget. De ő könyörtelen lesz, nem fog fátyolt borítani a múltra. Azzal, a nagy elhatározástól feszülő izmokkal felkapott két bőröndöt s az ablakhoz lépett, hogy hordárért kiáltson. De csak visszahőkölt, ahogy kinézett, s a torkára forrt a szó. A vonat előtt izgatott csoport szaladgált ide-oda, bekukkantva "az egyes kocsik ablakába. A csoport élén, homlokát törülgetve, kezében köcsögkalappal, a művész volt igazgatója ágált, aki, amint meglátta a baritonistát az ablakban, harsányat kiáltott a kis csoport felé s a vagon lépcsője felé rohant. (Pedig azóta a nyurgalmból szép szál, megtermett ember lett, viszont az igazgató nem is emlékezett volt színészére, csakis a fényképeiről ismert rá az énekesre.) — Hát megtudták a jövetelemet, — cikázott át a művész agyán — no, ezt ügyesen csinálták a riporterek. Nem így képzeltem el a találkozást, de azért elszántan indult a lépcső felé, legalább hamarább végez velük. Útközben gyakorlott mozdulattal tért ki a feléje fehér papirost "lobogtató hölgy elöl, aki Bécs óta strázsálta ajtaját egy autógramm kedvéért. Amint megjelent a kocsi kijáratánál, harsány éljenzés fogadta, sokan a kalapjukat lengették. Aztán az igazgató kezdett asztmás hangján beszélni. A művész kajánul nézett végig a ragyogó arcokon. — Hogy meg fognak ezek nyúlni, ha" majd kegyetlen szavakkal ledorongolom őket — gondolta magában. Közben az igazgató beszédéből mondatfoszlányok érkeztek a füléhez: két világrész babérja lábaidnál . . . Te, aki Kean és Saljapin vagy egy személyben . . . visszajöttél közénk, hazánk nagyfia .. . Erre az utolsó szólamra, hogy, hogy nem, valami megmozdult a művész belsejében, — nyolc éve élek idegenben — villant át az agyán — s most botránnyal ünnepeljem meg a hazatérésemet? Komiszak voltak velem, de melyik kezdővel bánnak körtül is kézzel? (S hirtelen szégyenkezve emlékezett vissza, hogy hány élcet faragott ő maga is a Metropolitan Opera egyik fiatal, de máris pohos tenoristájára, aki nap-nap után ült a kulisszák mögött minden előadásnál, hogy alkalomadtán beugorhasson egy szerepbe.) Hiába, az erőseké a világ s nekem örülnöm kell, hogy magam is az erősek közé küzdöttem fel magam. Vigye ördög ezeket a régi gyerekességeket. Azzal valósággal belerepült a beszédét végzett igazgató karjai közé s őszinte meghatottságtól reszkető hangon mondott köszönetet a szép fogadtatásért, miközben a főbb emberekkel lekezelt. Majd készségesen fordult a feléje irányzott fényképezőgépek felé s a nagy ember sztereotip mosolyával süppedt bele a hatalmas, dugó autóba, ifjúkor a leggyűlöltebb ellenségp andra együttműködés szükségét és kiirtandónak tartotta a magyar társadalom egyes rétegeiből azt a szellemet, mely ezt az egyetértést lehetetlenné teszi, sőt gyűlöletet szít az egyes osztályok ellen. Sőt a Szózatra is hivatkozott a lelkes francia — persze franciául s épen ezt: Áldjon vagy versen sors keze: itt élned s halnod kell... És hirdette végül, hogy a nagy emberi ideálokat csak a nemzeti célokkal és hagyományokkal összhangban lehet megvalósítani. . . Mindezt elképedve vette a hallgatólag tudomásul s gyorsan bele is vágott Apponyi ismertető szavába: Éljen az internacionálé, a szociáldemokrata párt, éljen . Népszava! Apponyi Albert tekintélye és szava lapította le a háborgásnak indult tengert, ss mérsékeljék magukat, hogy ez tuden előadás, amelybe pártpolitikát nem szab lekeverni. Ezzel a gróf elejét vette a na bajnak. Mert minden hiába. A kéz !. volt, de a hang Ézsaué. Az a hang, ani francia elvtársra tört ebben a pillanatba nem a Peidl úr hangja volt, hanem a ' tó uré. Ennek a Szántó-esetnek csak egy:.'delme van, ha szocialistáink nem imáltatnak fertőzése ellen. Ha vezéreik lesznek képesek hadaikat az alá a rász terelni, melyet Albert Thomas elvtárs k látott meg előttük a régi magyar képviektermében. 2SÍlj£y tyosz obbobély a •boc, 4 sangfoké ütközet előestéjén. Csang-Cso-Lin állítólagos bekerítő maxifutása,offenzívája hír szerint megakadt. A kantoniak London, febr. 28. (Wolff.) Csang-Csung-Csang tábornok a Times nankingi különtudósítójával beszélgetést folytatott. A tábornok kijelentette, hogy remélhetőleg sikerülni fog százötvenezer embert küldeni a kantoniak ellen, akiket bolsevistáknak nevezett. Csang-Csung-Csang és Szun-Csuan-Fang tábornokok a Shanghai-fonta indultak, hogy a jelenleg ötvenezer főből álló sereg felett szemlét tartsanak. Csang-Cso-Lin csapatai Fang-Kou és Meng-Ling között szakadatlanul átvonulnak a Sárga folyón. A csapatok nyilván Csang-Csou bekerítésére készülnek. Peking, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítótárak távirata.) A kantoni hadsereg offenzívája igazadt. Ez lehetővé tette Csang-Csung-Csangnak, az északi kínai csapatok parancsnokának, In megérkezett seregével Sanghaitól húsz kiloturn/ire szilárd állást foglaljon el. A Sunkiangai harcok eredménye ismeretlen, mert a távi összeköttetés a város és Sanghai között míradt. A Hankauból érkezett külföldiek azt mondják, hogy a kantoni hadsereg százezer embert tart készenlétben a Sanghai ellen való előnyomulásra. Ezzel szemben az északi hadseregnek csupán ötvenezer embere van Sunkiang és Sanghai közöttt, a Davkovics-párt folytatja támadását a belügyminiszter ellen. Belgrád, febr. 28. A Davidovics-demokrata klub hétfő délelőtti ülésén Timotjevic képviselő, volt belügyminiszter, ismertette a klub nevében Maximovics belügyminiszter ellen összállított vádiratát. A klub az igen terjedelmes.i.l.-srátumot elfogadta, amely nétián kisebb kiegészítés után . holnapután a szkupstina elnöksége elé kerül. Politikai körükben határozottan számítanak ara, hogy Maximovics pár napon belül tárcát cserél Sziszkics igazságügyminiszterrel. az osztrák választások határnapja, Bécs, febr. 24. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A keresztényszocialistáknak, nagynémeteknek és mezőgazdáknak az új választás határidejére vonatkozó mai tárgyalása azzal az eredménnyel járt, hogy a pártok április 2-i-re kívánják a nemzetgyűlési választások kiírását. Ezt a javaslatot holnap a szocialisták elé terjesztik és amennyiben ezek is hozzájárulnak a megállapított határidőhöz, úgy már a nemzetgyűlés holnapi teljes ülésén előterjesztik az erre vonatkozó indítványt. Angiia infpusztata Coolidge javaslatát. London, febr. 28 (Reuters) Az alsóhísz Karsay Macdonald kérdésére Chamberlain külaniszter kijelentette, hogy az angol kormány r. Coolidge elnök memorandumára adott válás elmúlt héten átnyújtották az Egyesült Államok napkövetének. A válasz kifejezésre juttatja az angol kormánynak Coolidge javaslata iránt érzett rokonszenvét, elfogadja az Eurustist Államok meghívását és kijelenti : így az angol kormány igyekezni fog c. javasolt konferencia .... - t biztosítani. A azonban a válasz arra, hogy rala kell lenni hogy ez a konferencia a genfi előkészítő Li ir munkálataival megfelelő viszonyba kerüljön, Cham Perlain megállapította, hogy a kormánynak e \\m ( válaszához valamennyi domínium hozzájárt véve az ir szabadállamot, amelynek vála.^. m ne.,, érkezett meg. Japán és a leszerelési konferencia. Tokió, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának távírata.) Japán nem szándékozik olyan tengerészeti konferencián résztveni, amelyen Frnország és Olaszország sem vesz részt. Aári szakértők azt mondták, hogy ha a konferens Egyesült Államok, Nagybritannia ésJain vételével mégis összehívnák, szükségessé újabb javaslatok előterjesztése. A Népszövetség március 2-án foglalkozik a magyar krdéssel. Genf, febr. 28. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A Népszövetség pénzüri bizotts iga, amely március 2-ikán ül össze az Ausztriának és Magyarországnak nyújtott népszöességi kölcsön fenmaradt részének felhasználását továbbá a görög és a bolgár menekültek részén nyitott kölcsön kérdésével fog foglalkozni. Elnöki köszönet a német külügyi aksik közléséért Berlin, febr. 28. (Wolff.) Abból az alkalomból, hogy a külügyi hvatal aktáink közzétételét befejezték, ünnepség volt, amelyen Schubert államtitkár átnyújtotta dr Thimmonak és Mendelssohn-Bartholds tanárnak, az okmányok jádóinak azt a köszönő iratot, amelyet a bírodami elnök intézett hozzájuk. A birodalmi elnök kézirata többek között ezeket mondja: Polfikai céljaink és cselekvéseink legutolsó titkainak leleplezése fenntartás nélküli. őszinte válasz azoka a vádakra, amelyeket Németországra szórtak a világháborúért való felelősség kérdésében. Zaleszky külügyminiszter a lengyel- német viszonyról. Kattowitz, febr. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Zaleszky külügyminiszter genfi utazása előtt úgy nyilatkozott, hogy Lengyelországnak Németországhoz való viszonyában a feszültség bizonyos mértékben enyhült ugyan, de ez még nem elegendő alap a kereskedelmi szerződési tárgyalások újrafelvételére. 71 lengyel monarchisták népszavazást követelnek. Lodz, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A monarchist parasztszervezetek elhatározták, hogy felhívást intéznek a kormányhoz, rendeljen el népszavazást Lengyelország egész területén a monarchista államforma bevezetése kérdésében.