Pesti Hírlap, 1927. március (49. évfolyam, 48-73. szám)

1927-02-01 / 48. szám

­ H­­V PFSTI HI»«AP 1997 március 1 kedd? tol és rendben van. A határrendőrnek, a vám­-­­ tisztnek három dologra van szüksége: legyen pompás szeme, legyen udvarias és legyen eré­lyes és gyors a dolgában. Nálunk a jegyző­könyv felvételt már az utcai rendőr kezdi, folytatják az ex-szobában, következik a fogal­mazó, majd a tanácsos, végül a kapitány. És­­ mindezek után jön csak az­­ ügyészség. Mennyi papiros, mennyi drága idő megy ve­szendőbe. Ezen magán meg lehetne szanálni egy olyan kicsiny országot, mint most a mi szegény hazánk. Oly fontoskodással és nagy­képűséggel intézünk el lappáliákat, hogy a komoly dolgokra nem érünk rá. A drágaságot úgy intézzük el, hogy csinálunk drágasági bi­zottságot A többtermelésre csinálunk bizott­ságot. A Pest fürdővárosra, bizottságot. Az idegenforgalomra hivatalt. A zsellérházak épí­tésére fakszot, a sajtóreformra ankétet és így tovább a végtelenbe. A bizottságok, ankétek termelnek pompás jegyzőkönyveket és memo­randumokat (ez az egyetlen többtermelés), de a drágasás marad, a fürdőváros marad, ami volt, a többtermelés inkább kevesebb lesz, a sajtó számára tervezünk törvényt, amely in­kább gyámhivatal lesz, mint sajtótörvény, az idegenforgalom gyönyörű leírásokat és képes­könyveket tart raktáron, a faksz pedig nagy­szerű hivatal lesz, amely először is magának fog házat épiteni s csak azután a házhelye­seknek, ha t. i. a pénzből a hivatal költségein túl még erre is jut. Mindez nem tartozik ugyan a Szántó esetére, de ez az eset inspi­rálta e gondolataimat. Mert pokoli bürokrá­cia ez a mi kormányzatunk az e­rész vonalon, a közszolgálat minden ágában. Minden meg­van itt pontosan és szépen a­­ jegyzőköny­vekben s ai »StuL-Vian, minden, ami a mi éle­tünkből — hiányzik. Azonban a Szántó-esethez tartozik az, ami a minap a régi képviselőház­ban történt. Ott ugyanis a mi előkelő vendé­günk, Albert Thomas, a hírneves francia szo­cialista politikus, előad­ást tartott a magyar szocialistáknak, akik, nők­­és férfiak, si­rűin ellepték a terem amfiteatrálisan emelkedő­­ padsorait és a karzatok is roskadásig megtele­­­tek. Az emelvényen ott ült a komoly francia­­ a tisztes Apponyi Albert társaságában, és be­szélt lelkesen, lendülettel s hallgatói tüntető tetszéssel és tapssal köszöntötétk mondatait. Végül azután felállt Apponyi Albert és m­a­styarul ismertette T­hom­­asz úr beszédét. És ekkor a kerek tömött szála egyszerre kifordult előbbi magából. A tömött padsorok elképedve értették most meg, amit a jeles szocialista tu­dós és politikus beszélt, aminek ők oly lelke­sen tapsoltak, amíg franciául ment a dolog­. Mert a francia dicsérte a magyar szociális törvényhozást és hirdette az egyetértés, az karmester felfedezi a hangját, rokona segélyezi, ta­níttatja s végre a tanulás nehéz, el-elcsüggedő évei után a diadalmas bemutatkozás. Ezután minden magától ment: az ünnepeltetés és taps elkisérte Ame­rikába is, ahol fejedelmi élet, mesés jövedelem várt rá s a nézőtérről a világ legszebb asszonyainak világhírű gyémántjai versenyt ragyogtak feléje a szemükkel. Siker mindenütt, nagy, bódító siker. Mert nemcsak a hangja volt ritkaszép, érces bari­ton, de magával hozta az operai színpadra nem kö­zönséges drámai tehetségét s merész, újszerű fel­fogással átformálta a legesdibb operák figuráit is. A vonat már a pályaudvar üvegboltozata alá érkezett. Szeme megvillant, ahogy kitekintett. Innét indult el néhány év előtt csüggedten, egy szál eső­kabátban. Most arannyal raknák ki az útját, ha hazajönne. S ő visszatért önként, minden felszólítás nélkül, mert itt pályájának első nehézségein annak a nyolc év előtti tavaszi estnek emléke segítette át. Ahányszor csüggedett, az akkori nagy tettvágyát idézte vissza s ez uj erőt adott neki a­ küzdelemre. De nem feledkezett meg akkor tett fogadalmáról sem. Tudta, hogy amint megneszelik megérkeztét, az azelőtt fölényes újságírók majd megrohanják , lázasan jegyzik minden elhullajtott szavát. S a volt igazgatója is hasábokon át fog nyilatkozni, hogy ő kezdettől fogva felismerte ezt a nagy, világraszóló tehetséget. De ő könyörtelen lesz, nem fog fátyolt borítani a múltra. Azzal, a nagy elhatározástól feszülő izmokkal felkapott két bőröndöt s az ablakhoz lépett, hogy hordárért kiáltson. De csak visszahőkölt, ahogy ki­nézett, s a torkára forrt a szó. A vonat előtt izga­tott csoport szaladgált ide-oda, bekukkantva "az egye­s kocsik ablakába. A csoport élén, homlokát törülgetve, kezében köcsögkalappal, a művész volt igazgatója ágált, aki, amint meglátta a baritonistát az ablakban, harsányat kiáltott a kis csoport felé s a vagon lépcsője felé rohant. (Pedig azóta a nyur­ga­lmból szép szál, megtermett ember lett, viszont az igazgató nem is emlékezett volt színészére, csak­is a fényképeiről ismert rá az énekesre.) — Hát megtudták a jövetelemet, — cikázott át a művész agyán — no, ezt ügyesen csinálták a riporterek. Nem így képzelte­m el a találkozást, de azért elszántan indult a lépcső felé, legalább hama­rább végez velük. Útközben gyakorlott mozdulattal tért ki a feléje fehér papirost "lobogtató hölgy elöl, aki Bécs óta strázsálta ajtaját egy autógramm ked­véért. Amint megjelent a kocsi kijáratánál, harsány éljenzés fogadta, sokan a kalapjukat lengették. Az­tán az igazgató kezdett asztmás hangján beszélni. A művész kajánul nézett végig a ragyogó arcokon. — Hogy meg fognak ezek nyúlni, ha" majd kegyet­len szavakkal ledorongolom őket — gondolta ma­gában. Közben az igazgató beszédéből m­ondatfosz­lányok érkeztek a füléhez: két világrész babérja lábaidnál . . . Te, aki Kean és Saljapin vagy egy személyben . . . visszajöttél közénk, hazánk­ nagy­fia .. . Erre az utolsó szólamra, hogy, hogy nem, va­lami megmozdult a művész belsejében, — nyolc éve élek idegenben — villant át az agyán — s most bot­ránnyal ünnepeljem meg a hazatérésemet? Komi­szak voltak velem, de melyik kezdővel bánnak kör­tül is kézzel? (S hirtelen szégyenkezve emlékezett vissza, hogy hány élcet faragott ő maga is a Metro­politan Opera egyik fiatal, de máris pohos tenoris­tájára, aki nap-nap után ült a kulisszák mögött min­den előadásnál, hogy alkalomadtán beugorhasson egy szerepbe.) Hiába, az erőseké a világ s nekem örülnöm kell, hogy magam is az erősek közé küz­döttem fel magam. Vigye ördög ezeket a régi gyere­kességeket. Azzal valósággal belerepült a beszédét végzett igazgató karjai közé s őszinte meghatottságtól resz­kető hangon mondott köszönetet a szép fogadta­tásért, miközben a főbb emberekkel lekezelt. Majd készségesen fordult a feléje irányzott fényképező­gépek felé s a nagy ember sztereotip mosolyával süppedt bele a hatalmas, dugó autóba, ifjúkor a leg­gyűlöltebb ellenségp andra együttműködés szükségét és kiirtandónak tar­totta a magyar társadalom egyes rétegeiből azt a szellemet, mely ezt az egyetértést lehe­tetlenné teszi, sőt gyűlöletet szít az egyes osz­tályok ellen. Sőt a Szózatra is hivatkozott a lelkes francia — persze franciául s épen ezt: Áldjon vagy versen sors keze: itt élned s hal­nod­ kell... És hirdette végül, hogy a nagy em­beri ideálokat csak a nemzeti célokkal és ha­gyományokkal összhangban lehet megvalósí­tani. . . Mindezt elképedve vette a hallgatólag tudomásul s gyorsan bele is vágott Apponyi ismertető szavába: Éljen az internacionálé, a szociáldemokrata párt, éljen .­ Nép­szava!­­ Apponyi Albert tekintélye és szava lapította le a háborgásnak indult tengert, s­s mérsékeljék magukat, hogy ez tuden előadás, amelybe pártpolitikát nem szab­ lekeverni. Ezzel a gróf elejét vette a na bajnak. Mert minden hiába. A kéz !. volt, de a hang Ézsaué. Az a hang, an­i francia elvtársra tört ebben a pillanatba nem a Peidl úr hangja volt, hanem a­­ ' tó uré. Ennek a Szántó-esetnek csak eg­y:.'delme van, ha szocialistáink nem im­á­ltatnak fertőzése ellen. Ha vezéreik lesznek képesek hadaikat az alá a rász terelni, melyet Albert Thomas elvtárs k látott meg előttük a régi magyar képviek­termében. 2SÍl­j£y tyos­z obb­­obé­ly a •boc­, 4 sangfoké ütközet előestéjén. Csang-Cso-Lin állítólagos bekerítő maxifutása,­­offenzívája hír szerint megakadt. A kantoniak London, febr. 28. (Wolff.) Csang-Csung-Csang tábornok a Times nan­kingi különtudósító­jával beszélgetést folytatott. A tábornok kijelen­tette, hogy remélhetőleg sikerülni fog százötven­ezer embert küldeni a kantoniak ellen, akiket bol­sevistáknak nevezett. Csang-Csung-Csang és Szun-Csuan-Fang tábornokok a Shanghai-f­ont­a indul­tak, hogy a jelenleg ötvenezer főből álló sereg fe­lett szemlét tartsanak. Csang-Cso-Lin csapatai Fang-Kou és Meng-Ling között szakadatlanul át­vonulnak a Sárga folyón. A csapatok nyilván Csang-Csou bekerítésére készülnek. Peking, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósí­tótá­rak távirata.) A kantoni hadsereg offenzívája i­g­azadt. Ez lehetővé tette Csang-Csung-Csangnak, az északi kínai csapatok parancsnokának, In m­egérkezett seregével Sanghaitól húsz kilo­­tur­n/ire szilárd állást foglaljon el. A Sunkian­gai harcok eredménye ismeretlen, mert a távi összeköttetés a város és Sanghai között m­­­ír­­adt. A Hankauból érkezett külföldiek azt mond­ják, hogy a kantoni hadsereg százezer embert tart készenlétben a Sanghai ellen való előnyomulásra. Ezzel szemben az északi hadseregnek csup­án öt­venezer embere van Sunkiang és Sanghai közöttt, a Davkovics-párt folytatja támadását a belügy­miniszter­ ellen. Belgrád, febr. 28. A Davidovics-demokrata klub hétfő délelőtti ülésén Timotjevic képviselő, volt bel­ügyminiszter, ismertette a klub nevében Maximovics belügyminiszter ellen összállított vádiratát. A klub az igen terjedelme­s.i.l.-srátumot elfogadta, amely nétián­­ kisebb kiegészítés után­­­­ . holnap­után a szkupstina elnöksé­ge elé kerül. Politikai kö­rükben határozottan számítanak ar­a, hogy Maxi­movics pár napon belül tárcát cserél Sziszkics igaz­ságügyminiszterrel. az osztrák választások határnapja, Bécs, febr. 24. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A keresztényszocialistáknak, nagynéme­teknek és mezőgazdáknak az új választás határide­jére vonatkozó mai tárgyalása azzal az eredménnyel járt, hogy a pártok április 2-i-re kívánják a nemzet­gyűlési választások kiírását. Ezt a javaslatot holnap a szocialisták elé terjesztik és amennyiben ezek is hozzájárulnak a megállapított határ­időhöz, úgy már a nemzetgyűlés holnapi teljes ülésén előterjesztik az erre vonatkozó indítványt. Angii­a infpusztata Coolidge javaslatát. London, febr. 28 (Reuters) Az alsóhísz Kar­say Macdonald kérdésére Chamberlain kül­aniszter kijelentette, hogy az angol kormány r.­­ Coolidge elnök memorandumára adott válás elmúlt héten átnyújtották az Egyesült­ Államok na­p­követének. A válasz kifejezésre juttatja az angol kormánynak Coolidge javaslata iránt érzett rokon­szenvét, elfogadja az Eurustist­ Államok meghívását és kijelenti : így az angol korm­ány igyekezni fog c. javasolt konferencia ...­. - t biztosítani. A azonban a válasz arra, hogy ral­a kell lenni hogy ez a konferencia a genfi előkészítő Li i­r munkálataival megfelelő viszonyba kerüljön, Cham P­­erlain megállapította, hogy a kormánynak e \\m ( válaszához valamennyi domínium­ hozzájárt véve az ir szabadállamot, amelynek vála.^. m ne.,, érkezett meg. Japán és a leszerelési konferencia. Tokió, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítóján­­ak távírata.) Japán nem szándékozik olyan tenge­részeti konferencián résztve­ni, amelyen Frn­ország és Olaszország sem vesz részt. A­ári szakértők azt mondták, hogy ha a konferen­s Egyesült­ Államok, Nagybritannia és­­Ja­in vételével mégis összehívnák, szükségessé újabb javaslatok előterjesztése. A Népszövetség március 2-án foglalkozik a magyar krdéssel. Genf, febr. 28. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) A Népszövetség pénzü­ri bizot­ts iga, amely március 2-ikán ül össze az Ausztriának és Magyarországnak nyújtott népszö­ességi kölcsön fenmaradt r­észének felhasználását továbbá a gö­rög és a bolgár menekültek részén nyitott kölcsön kérdésével fog foglalkozni. Elnöki köszönet a német külügyi aksik közléséért Berlin, febr. 28. (Wolff.) Abból az alkalomból, hogy a külügyi hvatal aktáink közzétételét befejez­ték, ünnepség volt, amelyen Schubert államtitkár át­nyújtotta dr Thimmona­k és Mendelssohn-Bartholds tanárnak, az okmányok jádóinak azt a kö­szönő iratot, amelyet a bíroda­mi elnök inté­zett hozzájuk. A birodalmi elnök kézirata többek között ezeket mondja: Polfikai céljaink és cselekvé­seink legutolsó titkainak leleplezése fenntartás nél­küli. őszinte válasz azoka a vádakra, amelyeket Németországra szórtak a világháborúért való felelős­ség kérdésében. Zaleszky külü­gyminiszter a lengyel- német viszonyról. Kattowitz, febr. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Zaleszky külügyminiszter genfi uta­zása előtt úgy nyilatkozott, hogy Lengyelországnak Németországhoz való viszonyában a feszültség bizo­nyos mértékben enyhült ugyan, de ez még nem ele­gendő alap a kereskedelmi szerződési tárgyalások újrafelvételére. 71 lengyel monarchisták népszavazást követelnek. Lodz, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A monarchist parasztszervezetek elhatá­rozták, hogy felhívást intéznek a kormányhoz, ren­deljen el népszavazást Lengyelország egész területén a monarchista államforma bevezetése kérdésében.

Next