Pesti Hírlap, 1927. április (49. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
IHI17 április 1 péntek. »PSTHIRSAP Illón a világ körül. Utilevelek. Ira: Sándor Pál, országgyűlési képviselő. UJ. A „Resolute" fedélzetén Bombay és Suez között. Görágország. Mialatt a „rresolute" hatalmas hajóteste lágyan siklik a tenger hullámain, és a természet csodás jelenségeit szemlélem, amint elvonulnak előttem a pompásnál pompásabb tájak, aminekről eddig csak könyvekből és képekből tudtam: önkéntelenül arra gondolok, hogy odahaza milyen nagy ügynek tekintik a világ körül való utazást. Barátaim, úgy láttam, különcségnek nézik, holott ebben a világban, itt a hajón, egészen természetes dolog ez. Hajónkon többen vannak, akik immár másodszor teszik meg ezt az utat a „Resolute"-on. E hajón kívül még hét másik — közöttük 85.000 tonnás is — kering ezen az úton. Haifában pedig olyan hajóval találkoztunk, amelyen 8-10 egyetemi hallgató teszi meg ugyanezt az utat egy év alatt, anélkül, hogy ezt az évet tanulmányi idejéből elvesztené, mert az előadások a hajón is rendszeresen folynak. Mindezek láttára fájdalom fogja el az ember szivét, hogy csak keveseknek adatott meg az ilyen utazás lehetősége s arra kell gondolni, hogy napjainkban milyen irtózatos szegénység és szolgaság tenyészik a mindenható gazdagság árnyékában. Ezek a kapitalizmus rettenetes jelenségei, amelyeken mi véges emberi ésszel nem igen tudunk változtatni. A bolsevisták balga fővel azt hiszik, hogy megtalálták e sebek gyógyszerét. Maguk sem hihetik el. Nézze meg bárki Athénban a követség pazar új palotáját, és a még pazarabb életet magát, amelynek Athén jelenlegi urai hódolnak és rá kell jönnie, hogy itt a nép verejtékéből kisajtolt, adófillérekkel szolgálnak olyan rendszert, amely autokrata hajlamaival a cári uralmat messze felülmúlja. Athént vagy húsz év óta nem láttam. Nem ismertem meg a várost. Lakóinak száma Pireussal együtt körülbelül 1.300.000. A város épen olyan poros, mint régente, mindamellett, hogy gyönyörű aszfaltos útjai vannak. Pireus Athénnel földalatti vasúttal van összekötve, a közlekedést 8—10 kocsiból álló vonatok bonyolítják le és ez a vasúti vállalat 13—25 százalékos osztalékot fizet. Az autók száma 12.500, tehát több, mint Budapesten és Bécsben együttvéve. A város szerencséje volt, hogy a törökök Kis-Ázsiából, illetve Szmirnából kiűzték a görögöket. A menekülök ellepték Athént és pezsgő életet vittek oda. Egy öt kilométer hosszú út, a „Pattisenia-út", amely tehát majdnem kétszer akkora, mint a mi Andrássyutunk, négy év alatt teljesen kiépült. Szebbnélszebb villák pompáznak ezen az úton, és ezekben a villákban laknak a Szmirnából bevándorolt görögök, akiknek a londoni Bank of England-nál letétbe helyezett, készpénzét 50 millió fontra becsülik. Ezek a bevándorolt görögök ma a politika hatalmasai és irányítói. Ők buktatták meg Pangalost, aki börtönben ül. Pireus a Földközi-tengernek Marseille után legforgalmasabb kikötőjévé fejlődött és még egyre fejlődik. Amit Konstantinápoly, Trieszt és Fiume a háború következtében elveszített, azt majdnem mind Pireus hódította el. Ami kereskedelmi szempontból Konstantinápoly volt a múltban, az most Athén és Pireus. Az Akropolis romjai ma egészen más képet mutatnak. A széjjelszórt értékes köveket, amenynyire lehetséges volt, visszaillesztették helyükre, hogy megközelítően rekonstruálják az építőművészet e remekeit. De van a görögöknek egy érdemes modern építményük is, a ..Stadion". Bámulattal töltött el, midőn láttam. Csak a római Kolosszeummal lehetne összehasonlítani. 30.000 néző számára van itt hely. Minden, de minden fehér márvány. Elképzelem a fenséges látványt, amelyet az itt évenként megtartott ünnepély nyújt. Ilyenkor elvonul a király — most köztársasági elnök — és a minisztériumok részére fenntartott díszhelyek előtt Görögország 300 legszebb leánya, nemzeti táncokat lejtve, és felvonul az ország fiatalsága, amely azonban növésben és külsőben távolról sem hasonlít Phidias görögjeihez. Politikai tekintetben is érdekes élményem volt. Láttam, hogy Bethlen miniszterelnök olaszországi utazása Athénben milyen nagy érdeklődést keltett. Az athéni napilapok, értesülésem szerint, hasábokon át foglalkoztak Bethlen minisz- t terelnök utazásával, hangoztatva, hogy egy magyar-olasz megegyezéshez Görögországnak is csatlakoznia kell. Bethlent Athénban Európa legnagyobb kaliberüs politikusai közé számítják. Ő itt igen népszerű. Természetes, hogy a magyar miniszterelnök nimbuszának, amely őt külföldön övezi, megörültem mindamellett, hogy becsületes ellenzéki embernek maradtam meg. Kifelé nem ismerek és nem helyeslek ellenzékiséget. Kereskedelmi és ipari vonatkozásban, sajnos, csak a régi jelenségeket látom. Kicsinyesség és koncepció hiánya az egész vonalon magyar részről. Nem akarnak tudni rólunk, mert szállításaink hírhedten rosszak. Alig iparunknak igen nagy tere lehetne Görögországban, melynek alig van ipara. A görögök bizalmatlansága nem jogosulatlan. Volt rá eset, hogy a görögök gépeket akartak tőlünk vásárolni és egyes magyar nagyiparosok régi, agyonhasznált gépeiket akarták rájuk sózni, amit a görögök, akik ravasz és igen óvatos emberek, észrevettek és visszavonultak. Az ilyen eseteknek hamar hire terjedt és ime egyesek visszaélései az egész országnak ártanak. Athénban a főkonzulon kívül két magyar emberrel is találkoztam. Az egyik Gerdusek Béla, a Görög-Magyar Kereskedelmi Kamara igazgatója, a másik a Pesti Hírlap levelezője. Az előbbi igen értékes, lelkes ember, aki kiöntötte előttem szíve keservét afelett, hogy nálunk nem sokat törődnek a reánk nézve fontos görög piaccal; az utóbbi derék, szimpatikus ember. Honfitársainknak ártalmára vannak egyes olyan magyarok, akik itt, fel-felbukkannak, csakhamar megszöknek, kellemetlen ódiumot hagyva örökségül az itteni magyarokra. Athénban egy osztrák iparos szólított meg: — Wir waren miteinander verheiratet, jetzt kennen's mich nicht? Nem értettem őt és kérdőn néztem rá, mire így folytatta: — Ich bin ein Österreicher und Sie sind ein Ungar. Erre én is tréfásan feleltem neki: — Ja, ja, jetzt erinnere ich mich, war eine unangenehme, unglückliche Heirat, hat uns viel Geld und Blut gekostet. Egyiptom. Szomorúsággal nézem azokat a gyors ütemben fejlődő és virágzó országokat, amelyeken keresztülutazom. Egyiptom 10 év alatt megduplázta lakosainak számát: 7 millióról 14 millióra emelkedett.. Aki tíz év előtt látta Alexandriát és Kairót, az szinte meg sem ismeri ezeket a városokat. A kultúrának és a társadalmi életnek minden atributumát gyors iramban és pazarul alkották meg itt. Alexandria kikötője a maga legmodernebb felszerelésével páratlan látványosság. A forgalom itt napról-napra növekedik. Most építik ki a tengerpart mellett az új korzót, amely azt hiszem, párja nélkül fog állni a világon. Mily lesújtó, ha a pezsgő élettel szemben, amelynek itt tanúja vagyok, a mi szegényes viszonyainkra gondolok. Magyarország ide közvetlenül csak kefét exportál, ha eltekintünk a Ganz, Weiss Manfréd, a Gummigyár és a Goldberger-cég képviseleteitől. Ami cukrot ide a csehszlovák cégek behoznak, az mint cseh cukor szerepel. Cukorban egyébként alig lehet itt versenyezni Oroszországgal, amely a fogyasztásnak 90 százalékát szálítja konstantinápolyi közvetítők útján, erősen nyomott áron. Állítólag kéthetenként három hajó cukrot küld ide Oroszország és szállít, ezenfelül cementet és szenet is nagy mennyiségben a Don vidékéről. Az oroszok dominálnak majdnem az egész vonalon. Különös, hogy a fát Svédországból és Romániából rendelik és hogy Jugoszlávia e téren nem tud versenyezni. Egyiptom büdzséje aktív, sőt 28 millió egyiptomi fontnyi letétje van az Angol Bankban és ez az összeg a költségvetésben nem is szerepel. (Egy egyiptomi font több, mint egy angol font.) Adót kizárólag csak a föld fizet. Az egyiptomiak és angolok között a viszony meglehetősen feszült. Az egyiptomiak szabadságra törnek, parlamentjük férfias magatartást és okosságot tanúsít. A legnagyobb hatalom a kép- Meraklys, a legöregebb gárdista. 68 éves. A f Mft térképe, 3* athéni stadion, ÁG—BW