Pesti Hírlap, 1927. május (49. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

2 PFSfl A« A romániai népszámlálás meghamisítja a nemzeti kisebbségek létszámát. A zsid­ó vallásuakat nem ismerik el magyaroknak. Kiutasítás terrorjával akarják megfélemlíteni az embereket. Kolozsvár, ápr. 30. Az erdélyi lapok részletesen beszámolnak azokról a konkrét sérelmekről, ame­lyek a magyarságot a népszámlálás során érték. Ko­lozsváron például igen sok az olyan összeíró lap, amelyet a házról házra járó hatósági számláló biz­tosok egyszerűen kijavítottak, noha a népszámlálás végrehajtási utasítása szerint a számláló biztos csupán az összeíró lap „jegyzet" rovatában teheti meg észrevételeit. Ennek ellenére Kolozsváron egy­szerűen k­ihúzták az egyes rovatokba beírt adatokat és önkényes megállapításokat írtak be helyettük. A számlálóbiztosokat természetesen leginkább a nem­zetiségre vonatkozó adat érdekli s e téren tapasztal­ható a legtöbb visszaélés. Azoknak a zsidóvalá­súaknak számláló­lapjairól, akik magyar nemzeti­ségűnek vallották magukat, egyszerűen törölték a rovatba írt „magyar" bejegyzést. Másfelől se szeri, se száma azoknak az eseteknek, ahol egyszerűen a név hangzása után ítélve, a számlálóbiztosok erő­szakos következtetéseket vontak le és idegenes hang­zású névvel bíró magyarokat egyszerűen németek­nek minősíttek át. A számláló­biztosok önkényeskedéseik cél­jaira alaposan kihasználták azt a körülményt, hogy az összeíró ívek rendkívül komplikáltak és kizáró­lag román nyelvű kérdéseket tartalmaznak, úgyhogy sokan nem tudják azokat kiállítani. Miután leg­utóbb intézkedés történt arra, hogy az összeíró­ íve­ket csak személyesen vagy hatósági megbízott útján szabad kitölteni, a számláló biztosok úgyszólván za­vartalanul járhattak el kényük-kedvük szerint. Különböző magyar városokból is hasonló pa­naszokról érkeznek jelentések. Nagyváradon például rendőraltisztek járnak házról-házra, akik felsőbb utasítás alapján nem fogadják el azoknak a zsidó vallásúaknak az összeíró lapjait, akik magyaroknak vallották magukat, hanem ezek helyett új összeíró­lapokat állítanak ki. A román államférfiak majdnem minden nyilat­kozatukban kidomborítják, hogy mennyire igyekez­nek a kisebbségekkel szemben a lojalitás elvét gya­korolni. Ennek a törekvésnek most adják a legekla­tánsabb példáját a népszámlálással kapcsolatban. Romániát és a román politikusokat nagyon zavarja, hogy az elcsatolt magyar részeken az úgynevezett kisebbség majdnem úgy annyi, mint a ro­mán többség. Ezt igyekeznek most megkorrigálni olyan szemérmet­lenül és olyan hallatlan terrorral, amilyenre még nincsen példa. A számlálólapok egyes rovataiba be­írt adatokat önkényesen megkorrigálják és különö­sen visszaélnek azzal a ténnyel, hogy a számlálólapon az anyanyelv helyett az ethnológiai származást kö­vetelik feltüntetni, ami természetesen majdnem lehe­tetlen követelés, mert a lakosság nagy része meg sem érti ezt a kérdést. A kisebbségeket különösen az nyugtalanítja, hogy a kormány megbízott­ainak jogkörébe tartozik elbírálni a népszámlálási ívek helyes kitöltése, ami természetesen a legnagyobb visszaélésekre fog alkal­mat adni, ismerve a romániai államhivatalnokok terrorisztikus hajlamát. Mind e tények azonban még­sem nyugtatják meg teljesen a román hivatalos kö­röket, mert már napok óta azt a hírt lanszírozzák, hogy a kisebbségek között rengeteg sok az idegen honos, akiket kénytelenek lesznek kiutasítani. Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint hogy azok feje fölött, kik magyaroknak vallják magukat, egyszerűen ott fog lógni a nyolc napon belül való kiutasítás Damokles­kardja. Hogy a románok merészsége meddig megy, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy üldözik azokat a kisebbségi lapokat, amelyek meg merik magyarázni, miképen kell kitölteni a népszámlálási lapokat. Példa erre Zágon és Sulyok hírlapírók, kik lapjaik­ban kioktatni igyekeztek az erdélyi magyarokat és emiatt egyszerűen haditörvényszék elé állítják őket. Mindenesetre célravezető volna felhívni a külföld figyelmét, hogyan igyekeznek meghamisítani Romá­niában a népszámlálás eredményét már nem is bal­káni, hanem ázsiai terrorisztikus eszközökkel. cika kikosarazta, mert nem volt elég jó állása. Ha tudta volna, hogy Manci lakik itt, de nem tette volna a lábát! De most mit tegyen? Nem lenne legjobb el­szökni? Már-már felállt... De mégsem. Hiszen Manci láthatólag örömmel fogadta . . . S már jön is ra­gyogó arccal s ragyogó tálcával. — Tessék, Elemér! Csak mikor már ott ültek a tea mellett, kér­dezte : — Hogyan jutott ide tulajdonképen? Elemér nem tudta, megvallja-e az igazat. •— Egy barátom házasodott ma meg — kezdte — s annak voltam a tanuja. Valamit itt felejtett a régi lakásán s én el akartam vinni neki, de tévedés­ből.. . tévedésből ide csöngettem be. . . Kis csönd lett. Aztán Mancika felsóhajtott: — Mégis megházasodott hát? — Meg. — Hála Istennek, — mondta Mancika. — Most már nem is bánom. Tudja, az ember tesz va­lamit néha elkeseredésből, hogy miért boldog más, ha ő boldogtalan?. . . Elemérnek nem volt ideje, hogy ezeknek a rej­telmes szavaknak értelmét kutassa, arra sem volt ideje, hogy a névtelen levéllel előhozakodjon, mert Mancika máris a régi dolgokat hozta elő. Olyan ügyesen magyarázott ki mindent, hogy Elemér, sze­gény, a végén tisztában volt teljesen a dologgal: ő maga volt az oka, hogy útjaik elváltak, senki más. — És most — csicseregte Mancika —, hogy újra összekerültünk . . . Nem szólt többet, sokatmondóan elhallgatott. Elemér érezte, hogy most rajta van a beszéd sora. De mert a szíve túlságosan tele volt, inkább hallga­tott, csak megfogta erősen a Mancika kezét. Mikor visszakerült a lakodalmas néphez, az ebéd már a vége felé járt. Egy pillanatra félrehívta a komor arcú vőlegényt: — Kérlek. . . — Mi az? — A névtelen levél semmi! — jelentette ki a tanú. — Tiszta tévedésen alapult. — Hogy-hogy? Micsoda? — Nézd... Ha valaki nagyon szeret vala­kit.. . Például engem... És elkeseredésében arra gondol, hogy senki ne legyen boldog, ha ő nem le­het az . . . Elküld egy névtelen levelet. . . Aztán megbánja. . . Bántja szegénykét a lelkiismeret. . . Sir ... A szerelem sok mindenre ráviszi az embert, barátom! A vőlegény az új asszonykára nézett, aki hívta már a szemével. . . Rózsaszínű lett előtte a világ. Indult volna, de visszatartotta a tanú. — Arra kérlek . . . Viszonzásul mához négy hétre légy te az én tanúm, kedves barátom. Meg­nősülök. Jánosi rámeredt. — Ki a menyasszonyod? — Ács Mancika. . . Abban a házban lakik, ahol te laktál. . . harmadik emelet husz. . . Me­gyek vissza hozzá, csak ezt akartam neked meg­mondani. S máris rohant. Jánosi utánanézett, aztán visszament a he­lyére. Karonfogta a feleségét, megcsókolta titkon a haját és a fülébe súgta: — Képzeld, kicsi drágám! Ez a bolond Ele­mér megnősül. . . Mancit veszi el a harmadik eme­letről, akit alig tudtam a nyakamról lerázni! Mit gondolsz, nem kellene neki irni egy névtelen levelet? Az asszonyka bólintott, de aztán az ura sze­mébe szédült s elfeledték mind a ketten a névtelen leveleket s az egész világot. A miniszterelnök a külügyi bizottság ülésén válaszol Goga nyilatkozatára. Bukarestből jelentik : Politikai körökben szom­baton délelőtt tárgyalták Goga Oktaviánnak, Romá­nia belügyminiszterének azt a feltűnést keltő nyilat­kozatát, amelyet néhány héttel ezelőtt Simon Vilmos­sal, a Pesti Hírlap Bukarestbe kiküldött munkatár­sával közölt. Goga Oktavián munkatársunknak szó­szerint ezeket mondotta: „Megvallom őszintén, leg­őszintébb törekvésem, olyan atmoszférát teremteni a magyar kisebbséggel, mely lehetővé teszi a Ma­gyarországhoz való közeledést is. Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy Magyarországnak és Romá­niának meg kell érteniök egymást, mert ez a két nemzet elszigeteltségében egymásra van utalva." Goga Oktávián ezzel a nyilatkozatával kapcsolatban az Agenda Telegrafica Mediterránea Orientalé­ban ki­jelentette, hogy a Románia által kezdeményezett en­gedékenység politikája előkészítette az alkalmas fel­tételeket a román és egyéb nemzetiségek között való békés együttműködésre és le fogja fegyverezni a ha­táron túli irredenta mozgalmakat és áramlatokat is... Ha Bethlen ezen az úton halad — mondja még Goga —, akkor látni fogja, hogy a mi részünkről a jó megegyezésre elő van készítve a talaj." A román belügyminiszter nyilatkozatát való­színűleg szóváteszik a külügyi bizottság szerdán tartandó értekezletén s igen valószínű, hogy a mi­niszterelnök nyilatkozni fog arról, hogy valóra vált-e Erdélyben a román kormánynak a nemzetiségekkel szemben kilátásba helyezett barátságos politikája. Magyarország és a kisantant a cseh félhivatalos szemü­ve­gen keresztül­. Prága, április 30. A hivatalos Cseszko Szlovenszka Republika vezércikkben foglalkozik a kisantant legköze­lebbi értekezletével, amelyről ezeket :rj.t: — A külügyminiszterek legújabb találkozása semmi rendkívülit nem jelent. Eszmecserére kerül sor a jelenlegi helyzetről. Naiv dolog volna arra következtetni, hogy a, joachimstahli tanácskozásokat, azok a magyar hangok tet­ték szükségessé, amelyek gróf Bethlen István római út­jából arra következtettek, hogy a kisantant politikája számára a magyar-olasz barátság veszélyt jelent. Ma­gyarország több éves el­zárkózottsága után természetes, hogy az Olaszországhoz való közeledés nagyra növeszti a magyarok önérzetét. A megalománia és a régi hatalom visszaszerzésének álma a magyar lapok elé ábrándképe­ket varázsol (t) A szürke realitásban azonban a Hungá­ria irredenta-ról való húsvéti hozsannázás nem egyéb, mint hiábavaló lárma. A magyarok szomszédságától csat­tanós­bb válasz e provokálásra nem is érk­ezhetik, mint a joachimstahli tanácskozás (!), amely komoly megállapí­tása annak, hogy a kisantant egységes és erős, mint ed­dig, óvatos, mint eddig és a békeszerződésnek megállapí­tásait megvédi. A magyar irredenta tovább álmodhatik a kisa­ntant széteséséről, tovább is agyrémekkel narkoti­zálhatja magát, de a kisantant realitása és Olaszország­gal való barátsága szétoszlatja a magyar irredentisták minden reményét, ha a dolgok állása az ő óhajtásuk szerint fordulna meg. A magyar sajtó fantasztikus kom­binációival szemben áll a középeurópai viszonyok objek­tív valósága. A külügyminiszterek értekezletével egyide­jűleg a sajtó-kisantant is egybeül. A köztársaságban tanul­mányúton levő lengyel delegáció ugyancsak ellátogat Joachimstahlban a sajtó-kisantant konferenciára. Ez is olyan összefüggés, amely a magyar közvéleményt kitanít­hatná, hogy Közép-Európa a kiépített kontaktusokat nemcsak fenn akarja tartani, de azokat esetleg még ki is mélyíti és szélesíti. A kisantant a Jugoszláv-olasz konfliktussal is foglalkozni kíván. Hóma, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának tu­­rata.) A Tribuna berlini tudósítója beavatott cseh körök­ben arról értesül, hogy a kisantant konferenciája elsősor­ban az Európában létrejött szövetségi szerződésekkel és a jugoszláv-olasz konfliktussal kíván foglalkozni. Benes terve arra irányul, h­ogy Belgrádot meggyőzze az Olasz­országgal támadt konfliktus sürgős elsimításának szüksé­gességéről, mert ehez a kisantantnak fontos politikai és gazdasági érdekei fűződnek. A Tribuna, amely az olasz nagyiparosok lapja, azt hiszi, hogy Benesnek szándékai is bizonyítják, hogy a kisantant az utolsó pillanatban tanácsot és figyelmezte­tést kapott. A lap ezután különböző megjegyzéseket fűz a kisantant öszetételéhez és Benes vezéri szerepéhez, aki­nek csak az a célja, hogy a kisantantot Csehország jáv­vára használja ki, a többi államokat pedig apróbb enged­ményekkel elégítse ki. Trigol indítvány a leszerelési konferenciára vonatkozólag. London, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Az angol kormány, hír szerint Wa­shingtonban és Tokióban azt indítványozta, hogy a három nagyhatalom leszerelési konferenciáját ne Genfben, hanem a közelebb eső Hágában tartsák meg. Japán pénzügyi válsága. Berlin, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Tokióból jelentik: A japán kormány tör­vényjavaslatot készített, amely a japán jegybankot felhatalmazza félmilliárd jen új bankjegy kibocsá­tására, abból a­ célból, hogy ezt az összeget adják kölcsön azoknak a bankoknak, amelyek a mostani súlyos gazdasági válságot megússzák. A miniszterelnök üdvözlése: Kecskemét törvényhatósági bizottsága Fáy Ist­ván főispán elnöklete alatt megtartott közgyűlésén Sárk­özy Jenő indítványára elhatározta, hogy Beth­len István miniszterelnököt és Klebelsberg Kunó kultuszminisztert Olaszországban elért fényes ered­ményeikért feliratban üdvözli. Az enyingi választás. Az enyingi választás eredményét szombaton délelőtt hirdették ki. Söpkéz 5799, Bakó 3503, Schlitt 1502 szavazatot kapott. Söpkéz Sándor egységespárti jelölt tehát 794 abszolút szótöbbséggel a kerület kép­viselője lett. Heves megye új főispánja. A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr. Hedr­i Lőrinc országgyűlési képviselőt kinevezte Heves vármegye főispánjává.

Next