Pesti Hírlap, 1927. május (49. évfolyam, 98-122. szám)
1927-05-01 / 98. szám
2 PFSfl A« A romániai népszámlálás meghamisítja a nemzeti kisebbségek létszámát. A zsidó vallásuakat nem ismerik el magyaroknak. Kiutasítás terrorjával akarják megfélemlíteni az embereket. Kolozsvár, ápr. 30. Az erdélyi lapok részletesen beszámolnak azokról a konkrét sérelmekről, amelyek a magyarságot a népszámlálás során érték. Kolozsváron például igen sok az olyan összeíró lap, amelyet a házról házra járó hatósági számláló biztosok egyszerűen kijavítottak, noha a népszámlálás végrehajtási utasítása szerint a számláló biztos csupán az összeíró lap „jegyzet" rovatában teheti meg észrevételeit. Ennek ellenére Kolozsváron egyszerűen kihúzták az egyes rovatokba beírt adatokat és önkényes megállapításokat írtak be helyettük. A számlálóbiztosokat természetesen leginkább a nemzetiségre vonatkozó adat érdekli s e téren tapasztalható a legtöbb visszaélés. Azoknak a zsidóvalásúaknak számlálólapjairól, akik magyar nemzetiségűnek vallották magukat, egyszerűen törölték a rovatba írt „magyar" bejegyzést. Másfelől se szeri, se száma azoknak az eseteknek, ahol egyszerűen a név hangzása után ítélve, a számlálóbiztosok erőszakos következtetéseket vontak le és idegenes hangzású névvel bíró magyarokat egyszerűen németeknek minősíttek át. A számlálóbiztosok önkényeskedéseik céljaira alaposan kihasználták azt a körülményt, hogy az összeíró ívek rendkívül komplikáltak és kizárólag román nyelvű kérdéseket tartalmaznak, úgyhogy sokan nem tudják azokat kiállítani. Miután legutóbb intézkedés történt arra, hogy az összeíró íveket csak személyesen vagy hatósági megbízott útján szabad kitölteni, a számláló biztosok úgyszólván zavartalanul járhattak el kényük-kedvük szerint. Különböző magyar városokból is hasonló panaszokról érkeznek jelentések. Nagyváradon például rendőraltisztek járnak házról-házra, akik felsőbb utasítás alapján nem fogadják el azoknak a zsidó vallásúaknak az összeíró lapjait, akik magyaroknak vallották magukat, hanem ezek helyett új összeírólapokat állítanak ki. A román államférfiak majdnem minden nyilatkozatukban kidomborítják, hogy mennyire igyekeznek a kisebbségekkel szemben a lojalitás elvét gyakorolni. Ennek a törekvésnek most adják a legeklatánsabb példáját a népszámlálással kapcsolatban. Romániát és a román politikusokat nagyon zavarja, hogy az elcsatolt magyar részeken az úgynevezett kisebbség majdnem úgy annyi, mint a román többség. Ezt igyekeznek most megkorrigálni olyan szemérmetlenül és olyan hallatlan terrorral, amilyenre még nincsen példa. A számlálólapok egyes rovataiba beírt adatokat önkényesen megkorrigálják és különösen visszaélnek azzal a ténnyel, hogy a számlálólapon az anyanyelv helyett az ethnológiai származást követelik feltüntetni, ami természetesen majdnem lehetetlen követelés, mert a lakosság nagy része meg sem érti ezt a kérdést. A kisebbségeket különösen az nyugtalanítja, hogy a kormány megbízottainak jogkörébe tartozik elbírálni a népszámlálási ívek helyes kitöltése, ami természetesen a legnagyobb visszaélésekre fog alkalmat adni, ismerve a romániai államhivatalnokok terrorisztikus hajlamát. Mind e tények azonban mégsem nyugtatják meg teljesen a román hivatalos köröket, mert már napok óta azt a hírt lanszírozzák, hogy a kisebbségek között rengeteg sok az idegen honos, akiket kénytelenek lesznek kiutasítani. Mit jelent ez? Nem kevesebbet, mint hogy azok feje fölött, kik magyaroknak vallják magukat, egyszerűen ott fog lógni a nyolc napon belül való kiutasítás Damokleskardja. Hogy a románok merészsége meddig megy, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy üldözik azokat a kisebbségi lapokat, amelyek meg merik magyarázni, miképen kell kitölteni a népszámlálási lapokat. Példa erre Zágon és Sulyok hírlapírók, kik lapjaikban kioktatni igyekeztek az erdélyi magyarokat és emiatt egyszerűen haditörvényszék elé állítják őket. Mindenesetre célravezető volna felhívni a külföld figyelmét, hogyan igyekeznek meghamisítani Romániában a népszámlálás eredményét már nem is balkáni, hanem ázsiai terrorisztikus eszközökkel. cika kikosarazta, mert nem volt elég jó állása. Ha tudta volna, hogy Manci lakik itt, de nem tette volna a lábát! De most mit tegyen? Nem lenne legjobb elszökni? Már-már felállt... De mégsem. Hiszen Manci láthatólag örömmel fogadta . . . S már jön is ragyogó arccal s ragyogó tálcával. — Tessék, Elemér! Csak mikor már ott ültek a tea mellett, kérdezte : — Hogyan jutott ide tulajdonképen? Elemér nem tudta, megvallja-e az igazat. •— Egy barátom házasodott ma meg — kezdte — s annak voltam a tanuja. Valamit itt felejtett a régi lakásán s én el akartam vinni neki, de tévedésből.. . tévedésből ide csöngettem be. . . Kis csönd lett. Aztán Mancika felsóhajtott: — Mégis megházasodott hát? — Meg. — Hála Istennek, — mondta Mancika. — Most már nem is bánom. Tudja, az ember tesz valamit néha elkeseredésből, hogy miért boldog más, ha ő boldogtalan?. . . Elemérnek nem volt ideje, hogy ezeknek a rejtelmes szavaknak értelmét kutassa, arra sem volt ideje, hogy a névtelen levéllel előhozakodjon, mert Mancika máris a régi dolgokat hozta elő. Olyan ügyesen magyarázott ki mindent, hogy Elemér, szegény, a végén tisztában volt teljesen a dologgal: ő maga volt az oka, hogy útjaik elváltak, senki más. — És most — csicseregte Mancika —, hogy újra összekerültünk . . . Nem szólt többet, sokatmondóan elhallgatott. Elemér érezte, hogy most rajta van a beszéd sora. De mert a szíve túlságosan tele volt, inkább hallgatott, csak megfogta erősen a Mancika kezét. Mikor visszakerült a lakodalmas néphez, az ebéd már a vége felé járt. Egy pillanatra félrehívta a komor arcú vőlegényt: — Kérlek. . . — Mi az? — A névtelen levél semmi! — jelentette ki a tanú. — Tiszta tévedésen alapult. — Hogy-hogy? Micsoda? — Nézd... Ha valaki nagyon szeret valakit.. . Például engem... És elkeseredésében arra gondol, hogy senki ne legyen boldog, ha ő nem lehet az . . . Elküld egy névtelen levelet. . . Aztán megbánja. . . Bántja szegénykét a lelkiismeret. . . Sir ... A szerelem sok mindenre ráviszi az embert, barátom! A vőlegény az új asszonykára nézett, aki hívta már a szemével. . . Rózsaszínű lett előtte a világ. Indult volna, de visszatartotta a tanú. — Arra kérlek . . . Viszonzásul mához négy hétre légy te az én tanúm, kedves barátom. Megnősülök. Jánosi rámeredt. — Ki a menyasszonyod? — Ács Mancika. . . Abban a házban lakik, ahol te laktál. . . harmadik emelet husz. . . Megyek vissza hozzá, csak ezt akartam neked megmondani. S máris rohant. Jánosi utánanézett, aztán visszament a helyére. Karonfogta a feleségét, megcsókolta titkon a haját és a fülébe súgta: — Képzeld, kicsi drágám! Ez a bolond Elemér megnősül. . . Mancit veszi el a harmadik emeletről, akit alig tudtam a nyakamról lerázni! Mit gondolsz, nem kellene neki irni egy névtelen levelet? Az asszonyka bólintott, de aztán az ura szemébe szédült s elfeledték mind a ketten a névtelen leveleket s az egész világot. A miniszterelnök a külügyi bizottság ülésén válaszol Goga nyilatkozatára. Bukarestből jelentik : Politikai körökben szombaton délelőtt tárgyalták Goga Oktaviánnak, Románia belügyminiszterének azt a feltűnést keltő nyilatkozatát, amelyet néhány héttel ezelőtt Simon Vilmossal, a Pesti Hírlap Bukarestbe kiküldött munkatársával közölt. Goga Oktavián munkatársunknak szószerint ezeket mondotta: „Megvallom őszintén, legőszintébb törekvésem, olyan atmoszférát teremteni a magyar kisebbséggel, mely lehetővé teszi a Magyarországhoz való közeledést is. Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy Magyarországnak és Romániának meg kell érteniök egymást, mert ez a két nemzet elszigeteltségében egymásra van utalva." Goga Oktávián ezzel a nyilatkozatával kapcsolatban az Agenda Telegrafica Mediterránea Orientaléban kijelentette, hogy a Románia által kezdeményezett engedékenység politikája előkészítette az alkalmas feltételeket a román és egyéb nemzetiségek között való békés együttműködésre és le fogja fegyverezni a határon túli irredenta mozgalmakat és áramlatokat is... Ha Bethlen ezen az úton halad — mondja még Goga —, akkor látni fogja, hogy a mi részünkről a jó megegyezésre elő van készítve a talaj." A román belügyminiszter nyilatkozatát valószínűleg szóváteszik a külügyi bizottság szerdán tartandó értekezletén s igen valószínű, hogy a miniszterelnök nyilatkozni fog arról, hogy valóra vált-e Erdélyben a román kormánynak a nemzetiségekkel szemben kilátásba helyezett barátságos politikája. Magyarország és a kisantant a cseh félhivatalos szemüvegen keresztül. Prága, április 30. A hivatalos Cseszko Szlovenszka Republika vezércikkben foglalkozik a kisantant legközelebbi értekezletével, amelyről ezeket :rj.t: — A külügyminiszterek legújabb találkozása semmi rendkívülit nem jelent. Eszmecserére kerül sor a jelenlegi helyzetről. Naiv dolog volna arra következtetni, hogy a, joachimstahli tanácskozásokat, azok a magyar hangok tették szükségessé, amelyek gróf Bethlen István római útjából arra következtettek, hogy a kisantant politikája számára a magyar-olasz barátság veszélyt jelent. Magyarország több éves elzárkózottsága után természetes, hogy az Olaszországhoz való közeledés nagyra növeszti a magyarok önérzetét. A megalománia és a régi hatalom visszaszerzésének álma a magyar lapok elé ábrándképeket varázsol (t) A szürke realitásban azonban a Hungária irredenta-ról való húsvéti hozsannázás nem egyéb, mint hiábavaló lárma. A magyarok szomszédságától csattanósbb válasz e provokálásra nem is érkezhetik, mint a joachimstahli tanácskozás (!), amely komoly megállapítása annak, hogy a kisantant egységes és erős, mint eddig, óvatos, mint eddig és a békeszerződésnek megállapításait megvédi. A magyar irredenta tovább álmodhatik a kisantant széteséséről, tovább is agyrémekkel narkotizálhatja magát, de a kisantant realitása és Olaszországgal való barátsága szétoszlatja a magyar irredentisták minden reményét, ha a dolgok állása az ő óhajtásuk szerint fordulna meg. A magyar sajtó fantasztikus kombinációival szemben áll a középeurópai viszonyok objektív valósága. A külügyminiszterek értekezletével egyidejűleg a sajtó-kisantant is egybeül. A köztársaságban tanulmányúton levő lengyel delegáció ugyancsak ellátogat Joachimstahlban a sajtó-kisantant konferenciára. Ez is olyan összefüggés, amely a magyar közvéleményt kitaníthatná, hogy Közép-Európa a kiépített kontaktusokat nemcsak fenn akarja tartani, de azokat esetleg még ki is mélyíti és szélesíti. A kisantant a Jugoszláv-olasz konfliktussal is foglalkozni kíván. Hóma, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának turata.) A Tribuna berlini tudósítója beavatott cseh körökben arról értesül, hogy a kisantant konferenciája elsősorban az Európában létrejött szövetségi szerződésekkel és a jugoszláv-olasz konfliktussal kíván foglalkozni. Benes terve arra irányul, hogy Belgrádot meggyőzze az Olaszországgal támadt konfliktus sürgős elsimításának szükségességéről, mert ehez a kisantantnak fontos politikai és gazdasági érdekei fűződnek. A Tribuna, amely az olasz nagyiparosok lapja, azt hiszi, hogy Benesnek szándékai is bizonyítják, hogy a kisantant az utolsó pillanatban tanácsot és figyelmeztetést kapott. A lap ezután különböző megjegyzéseket fűz a kisantant öszetételéhez és Benes vezéri szerepéhez, akinek csak az a célja, hogy a kisantantot Csehország jávvára használja ki, a többi államokat pedig apróbb engedményekkel elégítse ki. Trigol indítvány a leszerelési konferenciára vonatkozólag. London, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az angol kormány, hír szerint Washingtonban és Tokióban azt indítványozta, hogy a három nagyhatalom leszerelési konferenciáját ne Genfben, hanem a közelebb eső Hágában tartsák meg. Japán pénzügyi válsága. Berlin, ápr. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Tokióból jelentik: A japán kormány törvényjavaslatot készített, amely a japán jegybankot felhatalmazza félmilliárd jen új bankjegy kibocsátására, abból a célból, hogy ezt az összeget adják kölcsön azoknak a bankoknak, amelyek a mostani súlyos gazdasági válságot megússzák. A miniszterelnök üdvözlése: Kecskemét törvényhatósági bizottsága Fáy István főispán elnöklete alatt megtartott közgyűlésén Sárközy Jenő indítványára elhatározta, hogy Bethlen István miniszterelnököt és Klebelsberg Kunó kultuszminisztert Olaszországban elért fényes eredményeikért feliratban üdvözli. Az enyingi választás. Az enyingi választás eredményét szombaton délelőtt hirdették ki. Söpkéz 5799, Bakó 3503, Schlitt 1502 szavazatot kapott. Söpkéz Sándor egységespárti jelölt tehát 794 abszolút szótöbbséggel a kerület képviselője lett. Heves megye új főispánja. A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr. Hedri Lőrinc országgyűlési képviselőt kinevezte Heves vármegye főispánjává.