Pesti Hírlap, 1927. május (49. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

1927 májusi, vasárnap. PESTI HÍRLAP ' » i ' » A Pesti Hírlap Kincsesháza és a világirodalom. A Pesti Hírlap áldozatkészségének és olvasói iránti szeretetének újabb bizonysága, a most ké­szülő és június végén megjelenő Kincsesház megérdemli, hogy ezt a korszakalkotó ajándék­kötetet, ezt a hatalmas díszművet már most egyes részleteiben bemutassuk az olvasónak; ha­­gy ízenként szétszedjük a meglepetés nagyszerűsé­gét­, mégsem árthatunk vele magának a műnek, amely minden bemutatást, leírást és elképzelést meghaladó szépségű. N­a a Kincsesház súlyosan egymáshoz tor­nyosuló rengeteg íveiről szólanunk kell, minde­nekelőtt, azt a részt választjuk első bemutatko­zásra, mely az eszményi értelemben vett „olvas­nivalót" tartalmazza: a szépirodalmat. A Kin­csesház szépirodalmi részének összeállításánál ugyanaz az elv vezetett, mint amellyel az 1927. évi nagy Naptár szépirodalmi részét szerkesztet­tük és amelynek eredménye a közönség elragad­tatása volt. Ezzel az elvvel egyúttal alkalmaz­kodni akarunk annak a rendkívüli enciklopédi­kus könyvsorozatnak a programmjához, amelynek első kötete a Naptár volt, második pedig most a Kincsesház. A programmunk pedig szépirodalmi téren az: be akarjuk mutatni kötetről-kötetre a közelmúlt és az élő szépirodalmi nagyságokat, akár hazaiak, akár külföldiek, egy-egy legjobb, reprezentatív novellájuk, illetve versük kapcsán. Azt akarjuk, hogy a magyar olvasóközönség tö­kéletesen ismerje meg a világirodalom nagyjait. Ezért most a Kincsesházban ismét újabb világ­irodalmi mértékkel mért reprezentatív írók vo­nulnak fel legjobb, legjellegzetesebb írásukkal. Ezt a felvonulást élő magyar irodalmunk jelesei­nek kiszemelt gárdája kiséri. És­"hogy a nagy írókkal való összeismerke­dést teljessé tegyük, írásaik kapcsán arcképük­kel együtt ott találja a Kincsesház olvasója pon­tos, frappáns életrajzukat, irodalmi jelentőségü­ket és méltatásukat is. Aki tehát elolvassa a Kin­csesház szépirodalmát, íróit és költőit, az a vi­lágirodalomban való jártasságát növeli és kultú­ráját nagy mértékben gyarapítja. Kik hát azok az írók, akik a Kincsesház kü­lön dísze és ékessége gyanánt írásaik legbrillián­sabbjával lépnek a legnagyobb magyar olvasókö­zönség elé? A magyar és külföldi elbeszélő írók nagyszerű táborából e nevek szerepelnek itt: S Bar­tóky József, Csathó Kálmán, Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Porzsolt Kálmán, Georges Courtheline, Gorkij Maxim, Heller Fraisk, Kipling Rudyard, Meyrink Gusztáv, Luigi Pirandello, Ramon Go­mn­ez de la Serna, — mindegyikőjük egy-egy hosz­szabb lélekzetű elbeszéléssel, élete legszebb írá­sával, azzal, amelyet maga az író a legjobb mű­vének tart. A magyar és külföldi költők sora a Kincses­házban ez: Aprily­ Lajos, Nadányi Zoltán, Szép Ernő, T­­h Árpád, Paul Geraldy, Poe Edgar, Au­gust Strindberg,­ Paul Verlaine. A verseknek olyan káprázatosan szép, válogatott gyöngysora, amely elvakít. A szépirodalmi részben tündöklik Hegedűs Lóránt pompás írása Három királyok címmel, Ur­mánczy Nándor levelesládájából egy megható visszaemlékezés, aztán egy irodalomtörténeti be­csű, hallatlanul érdekes sorozat, az Apró dolgok vagy Írókról, és elbájolóan finom gyűjtemény a legköltőibb francia meseíró, Jules Renard állat­meséiből. Ez az anyag mind­ természetesen a legélvezetesebben és a leggazdagabbul van il­lusztrálva. Ritka élvezet végigolvasni a Kincsesház a fejedelmien gazdag szellemű lapjait. Természe­tesen, mint az egész, pompázó kötetnek egy fő­törzse, a szépirodalmi rész maga is vaskos köte­tet tenne ki, ha külön könyvben kiadnák. Szó­­­­rakozás, élvezet, gazdagodás ez az eszményien tö­­­kéletes gyűjteménye a legmagasabbrendü és egy­úttal legérdekesebb olvasnivalóknak; öröm volt/ összehozni s öröm lesz az olvasóinknak benne gyönyörködni. -x-Kötelességünknek tartjuk olvasóink figyel­mét felhívni a Kincsesháznak egy másik, külön jelentőségére és arra kérni, hogy úgy az 1987. évi vagy Naptárunkat, mint a Kincsesházat őrizzék meg. . . Ez a két kötet ugyanis egy igen nagyará­nyú, sorozatos és egybefüggő enciklopedikus, és lexikális jellegű könyvsorozatnak első ké­t kö­tete. A Kincsesházzal a kezükben olvasóink ,m­ajd megfigyelhetik, hogy a két könyv között •szoros összefüggés van; a két könyv szelleme egym­ásba olvad, egyes részei egymásból folynak,­­egyik könyv csaknem egyenes folytatása a máiknak. . Ez annak a nagyszabású programmnak­ a jele, amelynek alapján mi előfizetőinket e folytatóla­gosan következő nagyszerű könyvek révén egy egészen újfajta, értékében megbecsülhetetlen lexikonhoz akarjuk juttatni évek folyamán. Ak­i a Naptárt, a Kincsesházat s a majdani következő köteteket jól megőrzi, az néhány év múlva olyan hatalmas, gyönyörű és értékes lexikonnak lett birtokában, amely semmi más lexikonnal össze­sem hasonlít­ha­tó: minden elképzelhető lexikon­nál érdekesebb, gazdagabb lévén az anyaga, dú­sabb és pompásabb az illusztrációja és a szokott lexikális szárazság helyett előkelő, színes és hal­latlanul érdekes a feldolgozása. H­ogy milyen nagy és jelentős egy-egy ilyen kötetünknek a tar­talma, arra jellemzésül megemlítjük, hogy 1927. évi Naptárunk név- és tárgymutatójában körül­belül 3000 név szerepelt, — ami bármely lexikon­nal összehasonlítva, példátlan szám, —* ez idei Kincsesházunkban ez a szám pedig még maga­sabb lesz! önmagának szerez tehát örökérté­kű könyv­tári kincset az, aki a Naptárt, a Kincsesházat és a Pesti Hírlap Könyvtárának további köteteit megőrzi. _____ Halálos szerencsétlenség egy angol Ligamérkőzésen. A Bury egyik játékosa játék közben megsérült és azonnal meghalt. London, ápr. 30. (A Pesti H­ítirlap tudósítójá­nak távirata.) A szombati ligan mérkőzéseknek szá­r­om szenzációja van. Sheffield híven óriási közönség előtt mérkőzött Sheffield United­ és Bury csapata. A mérkőzés közben két játékos ö­sszeütközött, még pe­dig olyan szerencsétlenül, hogy mindketten elestek. A Burn­ játékosa eszméletét i­s elveszítette és hídba siettek, segítségére, m­ert néhány perc alatt sérülé­seibe belehalt. A gyászos eset természetesen végét vetette a tovább­i játéknak. A bajnokság sorsa kiülönben véglegesen eldőlt. Newcastle 2 :1 arányban g győzött Weasday fölött és ezzel behozhatatlan előnyr­e tett szert. A kupagyőz­tes Cardiff City 1 : 0-ra győzte le Sverton csapatát. Az English Cup döntőjének alulmaradt szereplője, Arsenal Birmingham csapata ellen 3 : 0 arányú győzelmet ért el. Boltott Wanderers—Truddersfield Town 4:0, Burnley—Leicester City 1 : 1, Derby County—West Bromwjch Albion 2:1, Leeds United — West Ham United 6 : 6 (!), Liverpool—Totten­ham Hotspur 1 : 0. Manchester United—Sunder­lnnd 0 : 0. Nagy viliar Debrecenben. Szombaton éjszaka nagy vihar dühöngött Deb­recenben, felhőszakadással és szirti villámlással ki­sérve. Közelebbi részletek hiányoznak, mert a tele­fon- és távhróösszekötetés megszakadt. Incidens a magyar-román határon Del»»ec«in, ápr. 30. Magánértesülés szerint Pe­leske közelében a magyar-román határszakaszon áp­rilis 14-én éjjel és 1 óra között a román határőr ro­mán területen lövés következtében megsebesült. Ro­mán részről határsértésre gondoltak, s ezért az eset megvizsgálására úgy magyar, mint román részről három-három tagú bizottság szállt ki a helyszínre, amely a vizsgálat után egyértelműen megállapította, hogy magyar részről sem katonák, sem­, csendőrök, sem­ vámőrök részéről határsértés nem történt és így a román határőr sebesülése nem tulajdonítható ma­gyar határőrközegeknek. Egyelőre nem lehetett megállapítani, hogy kik vol­tak a lövöldözők, azonban mindkét részről arra következtetnek, hogy miután román részről a határ­őröket a legutóbbi időben megerősítették, bevonuló gran­icsár újoncok lövöldözhettek s ezeknek golyója érhette a megsebesült román "határőrt.­ ­ „Harcolni akarunk a tengerért"­­ — mondotta Stresemann. Bremerhafen, ápr. 30. A centennáris ünnepség slkalmából rendezett vacsorán Stresemann külügy­miniszter beszédet mondott. A tengerre akarunk jut­ni _ mondotta Stresemann —, harcolni akarunk a tengerért és a tender segítségével akarunk előbbre­jutni. Ez a német történelem és ez a német élet. Utcai zavargások Rio de Janeiróban a brazíliai repülők félbeszakadt útja miatt. Rio de Janeiro, ápr. 30. Több lapnak az a köz­lése, hogy a brazíliai repülők tengerentúli útját a legénység ügyetlenség tette lehetetlenné, utcai za­vargásokra vezetett. A tömeg megtámadta az illető lapok szerkesztőségeinek helyiségét. Számos lövés történt. Végül rendőrség és katonaság volt kényte­len beavatkozni. A katonaság éles lövéseket adott le és többeket a támadó tömegből megsebesített. Az olasz szabadkőműves nagy­mestert a Lipari-szigetekre száműzték. Róma, ápr. 30. A Lavoro d'Italia jelenti, hogy Domizio Torrigiani szabadkőműves nagymestert, akit nemrégiben ötévi száműzetésre ítéltek, büntetésé­nek kitöltése végett a Lipari-szigetekre szállították. Zam­bonit a porto ercolei fegyházba fogják szállítani. VASA A P. Akom-hákom. Egy londoni írónő van itt, aki miután bejárta Franciaországot, Németországot, Olaszországot, Spanyolországot, eljött hozzánk is, hogy megismerjen bennünket, őszintén be­vallotta, hogy csalatkozott. A természet gyö­nyörű, de sehol se látja, hogy miben különbö­zünk a többi népektől. A különbség nem szem­beötlő. Annak észrevevéséhez, hogy miért más egy budapesti utca és egy budapesti ember, mint egy német utca és egy német ember, év­tizedek tüzetes tapasztalatára van szükség,­­ neki csak az tűnt fel, hogy pincéreink kitű­nően beszélnek angolul, a szállodájában ki van írva, hogy tea-room, a jazz pedig éjjel-nappal őrjöng. Ez untatja. Ázsiai emlékeket keres, matyóruhát, árvalányhajas kalapot, fokost, halászcsárdást, hortobágyi csikóst, egy elha­gyott csapszéket, hol az élet évszázados szo­kottsággal buzog, faragott székek vannak, ró­zsás cseréptányérok, néhány szál igazi cigány, nem oly kimosdott és elegáns, mint amilyen mindenütt található. Én, aki eddig sohase vezettem idegent, programmot igyekeztem ösz­szeállítani. Roppant zavarban voltam. Miért nincs ebben a városban legalább egy magyar kocsma, legalább egy falusi utca, muskátlis ablakokkal, legalább egy négyszög kilométer­nyi puszta, valami ízelítő abból, ami az ország? Nürnbergben tilos nem középkoriasan épít­kezni. Velence vigyáz a szurtos ostoriákra, ,szinte mesterségesen tenyészti a kihaló gondo­lásokat, tisztán a külföldiekre való tekintettel, akik mindig jobban méltányolják a stílust, mint az ottlakók. Nem lehetne nekünk is kissé importálnunk a múltat és a népet? Meg kel­lene próbálni. * Óriási tolongás volt a délutáni színházi pénztárnál. E csoport közepén egy csinos leányt figyeltem, akiről nem tudtam, hogy kicsoda lehet. Bubifrizurája, ruhája, cipője szakasztott olyan volt, mint a többi­ nőé. Egy­szerre elárulta magát. Amint az öklelőző em­­bergomoly folyton hátralökte, tiltakozni akart, kíméletet kérni megsértett női méltóságában, rendreutasítani a torongokat. Minekelőtte azonban megszólalt volna, előbb fölsóhajtott, vállát vonta, arcát — a tűrhetetlenséget jelez­ve — idétlenül elfintorította, holott ezt itt senki se vehette észre. Most már biztosan tud­tam, hogy cseléd. A cselédnél, aki nem igen beszélhet, a szót mindig megelőzi egy tag­lejtés. * Nincs különb — ősibb, érzékibb, gyerme­kesebb — szórakozás, mint a kis tárgyakkal való bibelődés. Például: kihullik a gyufatartó tartalma s vissza kell helyezni a gyufaszála­kat fekete fejükkel lefelé, vagy fölborul a só-és paprika­tartó és a kés lapjával föl kell sze­degetni a fehéret és pirosat, úgy, hogy össze ne keveredjenek. Ez nemcsak a cselekvőt mu­lattatja, hanem azokat is, akik szemlélik. Éle­tünk semmis voltát, unalmát ilyenkor érezzük. Múltkor a villamoson a kalauz leejtette bőr­táskáját s a benne lévő pénz szertegurult. A­ kalauz összeszedte a pénzét és számlálni kezd­te. Erre az utazóközönség abbahagyta egyéb foglalkozását, vele együtt számlált, aggódva és izgulva a művelet sikeréért. Részvét volt és jóság? Azt hiszem, hogy inkább játék és szín­ház. Akik addig olvastak, azok is ölükbe tet­ték könyvüket. Pénzt olvasni érdekesebb, mint csak olvasni. Ez a költő tegezi a vihart. „Vihar üvölts, tombolj!" Ezennel biztosítom jóhiszemű és tájékozatlan olvasóit, hogy a viharral való pajtáskodása merőben egyoldalú. Én hallot­tam, hogy a vihar őt következetesen vissza­magázza. Kosztolányi Dezső. "

Next