Pesti Hírlap, 1927. június (49. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

2 a Temps-ben, leckéztette meg gróf Bethlen Ist­vánt zalaegerszegi beszédéért és iparkodott a magyar nemzetet is kitanítani, hogy legyen vá­gyaiban szerényebb, mert a trianoni béke egy­szers mindenkorra megváltoztathatatlan és amúgy is kiderült már, hogy Magyarország meg tud élni azon is,­­amit neki adtunk már mint a trianoni békében. Hogy mi lappang amögött, amit gróf Bethlen István Zalaegerszegen beszélt, mikor olyat mondott, hogy itt az ideje, hogy Magyar­ország aktívabb részt vegyen a külpolitikában, és hogy mi ehhez mennyi reményt fűzhetünk, azt a mi miniszterelnökünk nem köti magyar újságíró orrára, azt tehát mi nem is tudhatjuk. De a Temps tudja, hogy Trianonra nézve vala­melyes veszedelem rejtik benne, tehát ránk kiabál, hogy ne legyünk olyan fennhéjárók: Trianon szent és sérthetetlen. Nos, ha csak a francia nagy forradalom óta nézzük Európa történetét, akkor már tiszta és világos képét nyerjük annak, hogy itt milyen szentek és sért­hetetlenek a békekötések, a szerződések, a szö­vetségek, a határok és az antantok. A Trianon a leghitványabb békék közé tartozik, a legön­kényesebb, leglelketlenebb és legbutább papi­ros a világon. Ez lenne kivétel minden mu­landó dolgok közül? Temps úr (ami időt je­lent), bízza csak ezt a dolgot arra a másik, va­lamivel nagyobb úrra, arra, akinek a nevét bi­torolja: az időre, aki mi érettünk dolgozik. Mi fennhéjázók nem vagyunk, sőt nagyon is sze­rényen viselkedünk, sok megaláztatást szó nél­kül elviseltünk, de nem a francia sajtóosztály,­tól kérünk engedelmet arra, hogy reményein­ket életben tartsuk, hogy hitünket el ne veszít­sük és igazságunkban bízzunk. Mert mi ma­gyarok próbált nemzet vagyunk. Szükség ese­tén megélünk a jég hátán is. És egyelőre meg­élünk azon a területen is, amit „önök adtak" nekünk Trianonban. Csak épen ez a kifejezés, hogy önök adták, nem egészen korrekt, nem fedi a valóságot. Egy becsületes vándor az erdő szélén találkozik egy gyanús kompániá­val. Ezek­­ egyik a kabátját, a másik a mellé­nyét, a harmadik a nadrágját, a negyedik a csizmáját és valamennyi azt, ami a zsebeiben található volt — elszedik tőle s pőrére vetkőz­tetik. Csak épen az a fehérneműje maradt meg a vándornak, amely meztelen testét a szem elől eltakarta. De ezt nem adták neki, hanem csak épen ezt nem vették el tőle. A másik jeles francia ember, akinek nyi­az üzlet megvédésére alakult. Előre kellett bocsáta­nom, hogy minderre rámutatva, így szóljak önök­höz: ha mindez csakugyan úgy van, amint mondot­tam, úgy mi, akik ebben a teremben vagyunk, akik kezünkben tartjuk a világ összes pénzforrásait, akiknek akaratától füg, hogy a világ melyik ré­szébe mennyi pénzt küldjünk, akik egyetlen­­ mozdu­lattal millió gép kerekeit indíthatjuk meg vagy ál­líthatjuk meg, akik a hadsereg számára nyújtott milliárdokkal új tankok és ágyuk építését segítjük elő és hitelmegvonással államcsődöt idézhetünk fel, mi, a modern állami élet vérkeringésének szabályo­zói vagyunk a világ urai és fejedelmei­ . — Mindezt valamennyien tudjuk, hogy lehetsé­ges hát, hogy ennek ellenére mégis átengedtük a­z uralkodói hatalmat másoknak: fejedelmeknek, elnö­köknek, politikusoknak? Igaz, hogy ezek nagyrészt mindig a mi titkos utasításaink szerint cselekedtek, de végre is mi szükségünk van nekünk helyette­sekre? Mért ne vehetnénk át mi nyíltan is az ural­mat? Ha évezredek története azt bizonyítja, hogy az emberi fejlődés szerves része a tőke minél hatalma­sabb kiépítése, ideje végre levonni ennek kon­zekvenciáit és most már nyíltan bevallom, a mai ülé­sünknek éppen ez a célja!­­ A világ menetét a pénz szabályozza és ezt a pénzt mi osztjuk el, mi szerezzük meg, mi teremtünk új pénzszerzési lehetőségeket. Ámde ebben a hatal­mas, világfenntartó munkánkban állandóan zavarva vagyunk, mert legzseniálisabb számításainkat is ke­resztülhúzzák a különböző államok, amelyek kelle­metlen vámpolitikával, váratlan pénzügyi rendele­tekkel, munkástörvényekkel, vagy éppen háborús készülődésekkel megsemmisítik legragyogóbb ter­veinket. Fájdalom, ennek igen gyakran a mi egy­mással való versengésünk az oka, mert hiszen a mi érdekünkben és sürgetésünkre hozzák ezeket az egymás köreit zavaró különböző rendeleteket. De abban a pillanatban, amikor mi uralkodóknak ki­áltjuk ki magunkat és megkötjük a bankárok világ­szövetségét, nincs többé közöttünk ellentét, nem szo­rulunk az egyes államfők gyámkodására, nem kon­kurrálunk egymással, hanem egyszerűen átvesszük a világhatalmat és közös terv és együttes munka alapján intézzük az emberiség sorsát! A teremben mozgás támadt, a gömbölyű fejek halántékán megduzzadtak az erek, kipirultak az arcok, a testek előrehajoltak. Valami egészen külö­látkozatát nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk. Loucheur, a legkiválóbbnak mondott francia pénzügyi kapacitás. Ez jó ideig tartóz­kodott Bécsben, tanulmányozni az osztrák gaz­dasági viszonyokat s neki egy tanulmánya er­ről a kérdésről mostanában jelent meg egy francia folyóiratban. Itt is az a kérdés: meg tud-e Ausztria mint önálló állam élni mostani határai közt és alakjában. Loud­eur úr vizs­gálódásainak eredménye az, h­ogy, ha minden jól megy, Ausztriának mindössze évi pár száz millió aranyfrank deficitje lesz, amit sehogy se tud fedezni. De erre fedezetet lehet találni a szomszéd államokban vám és kereskedelmi kedvezményes szerződésekkel és akkor igenis, Ausztria meg fog tudni élni és egyszers min­denkorra megszűnik Németországhoz való csatlakozásának kérdése égetőnek lenni. Mert ez a kérdés égeti­­ Franciaországot. Trianon mellett a másik ökör a járomban tudniillik a St. Germain-i béke, amelyet szin­tén fenn kellene tartani örök időkre, nehogy — a maga lábán nem tudván megélni, — Né­metországhoz csatlakozzék Ausztria. A Temps kisüti, hogy mi meg tudunk élni Trianon kereteiben is. Loucheur úr kiszá­mítja, hogy Ausztria nem tud megélni, csak a szomszédállamok szubvenciójával. Persze hogy a szomszédállamok alatt csak Magyarországot lehet érteni. Hogy a német csatlakozástól a pá­rizsi külügyminisztérium nyugodtan alhassék, azért mi fizessünk vámkedvezmények alakjá­ban évi pár száz millió frankot. Ez olyan le­hér jogi és erkölcsi gondolkozás, amely méltó ahhoz a másikhoz, amely békekötések formájá­ban Európát ebbe a mai tarthatatlan állapotba döntötte. És mindenre képesek, hogy torz alko­tásukat fenntartsák. Megismétlődik a hamupi­pőke tanulságos meséje. A Királyfi — a Tör­ténelem — megtalálta a kis tündér aranycipel­lőjét és most keresi, hogy menyasszonyává te­gye tulajdonosát, a lábat, amelyre ráillik a cipő. És jönnek a mostohák és a magok idétlen lányai lábára erőszakolják a cipőt. Persze, egyikre sem illik. De sebaj: az egyik lánynak levágják a nagyujját, a másiknak megcsonkit­ják sarkát, ugy erőszakolnák bele a formás cipibe. De az Idő, vadgerlice képében, mikor az­­lmenyasszon­yt viszik az erdőn keresztül a királyfi elé, ott ül a fán és egyre hajtogatja: 'vér' Kukkuru kér, Cipődbe vér, PESTI HÍ­RHAP nös delejes atmoszféra támadt, teli robbanásig fe­szült, elfojtott izgalommal. George Carringford pil­lanatnyi szünetet tartott, a tekintete villámgyorsan siklott végig a rámeredő arcokon és azok kifejezé­sén megérezte: nyert csatája van, a kimondott gon­dolat már gyökeret vert ezekben a szeniális, min­dent azonnal megértő és következményeiben átfogó agyakban és most már csak az utolsó döntő érveket kell kifejteni. — Egy ilyen határozat, uraim — folytatta — természetesen óriási k­övetkezményekkel jár. Láza­dóknak, világfelforgatóknak, a haza ellenségeinek fognak bennünket nyilvánítani, de mindezt igen egyszerű leszerelni. A tö­meget abban a pillanatban a magunk számára dödöi, amikor kimondjuk a jelszót, hogy nem lesz •Hietáhoru, nincs szükség hadseregre! Ennél többet nem is kellene tennünk, hiszen egyetlen jelszót évszázadokig is elrágódik a tömeg. Ámde mi még bőkezűbbek leszünk. Kimond­juk azt is, hogy az egész világon egyesítjük az ára­kat. Mindenki olcsót­ vásárolhat­, fogjuk plakáto­kon beharsogni a második jelszót és ezzel biztosít­juk az átmeneti­­szervezési idő békés, nyugodt mun­káját. Az állami szervezeteket nem óhajtom túlsá­gosan megzavarni. Mindössze felosztjuk egymás között, hogy amelyiü­nk melyik világrészben akar dolgozni és az­okat a különböző ipar- és őstermelési ágak szerint­ parcellázzuk. A mostani fejedelmek és kormányfők helyett pé­zügyi megbízottunkat állít­ ,­juk az egyes országok élére, akik a mi utasításain­kat követik ősi bankj­a, és vállalataink útján inté­zik a termelés­t, építkezést és általában az egész életet. Ha valamelyik ország nehézséget próbálna támasztani, vagy éppen letartóztatással fenyegetné meg bármelyikünket, huszonnégy óra alatt megállít­juk az egész világ termelését, elbocsátjuk azt a kö­rülbelül négyszáz­m­illió munkást, aki vállalataink­nál dolgozik, megállítjuk vasutainkat, bányáinkat, hajóinkat, elé­nk kamutjainkban a tüzet és rommá, sivataggá, kétségbeeséssé változtatjuk az öt világ­részt. Nincs ra a hadsereg, erőhatalom, amellyel ennyi üzemet erőszakkal fenn lehetne tartani, ha mi nem akarjuk és ha megvan közöttünk a kellő összetartás. Semmiféle fenyegetés ellenünk nem használhat, mert hiszen minden erőnek mi vagyunk birtokában. Mondjuk ki pynb­an, uraim, a társada­lomba verődöt emberiség­­Az évezredek során egyre nagyobbá, egyre diadalmasabbá, egyre gigantiku­sabbá növelte a nagytőkét, amely most önálló, kor­lát­, vé­konyuri életre kelt, öntudatra ébredt és mi ennek a nagytőkének megszemélyesítői, ezennel át­vesszük az emberiség feletti uralmat! l és e pillanatban csoda történt. A látszólag vér­té' • ' temperamentum és érzés nélküli emberek fel­ugrik helyükről, mintha a Carringford szavaiban rejl.fhip­notikus erő rázta volna fel őket és viharos tap­ fia, hurrák! kiáltásba törtek ki. Eltelt vagy két perc, amíg tovább folytathatta beszédét­ .— Uraim, köszönöm a lelkes tüntetést, amely ter­é­szetesen nem nekem, hanem az önök által is hely­inek felismert eszmének szól. És most enged­jék m­eg, hogy rátérjek a kivitel lényegének kifej­tésére. A legismertebb frázisok egyike, hogy a pénz a vi­lag vérkeringése. Ámde semmiféle vérkeringés nincsen egy központi szerv, a szív nélkül! Meg kell tehát építenünk a világ fővárosát, a bankárvárost, a szívet, amely a pénz keringését szabályozza. Ennek a városnak tel­it tervét máris kidolgoztattam mér­nökeimmel és azt a szomszédos teremben megtekint­hetik Úgy gondolom, hogy nekünk, akik a tőke tudatú,­, erajat, eszét és a termelő munkához szük­­séges ötletességet képviseljük, együtt kell marad­nunk, akár a vezérkarnak. Így naponta alkalmunk lesz, hogy a világ különböző tájairól befutó kábelek, radiojelentések, levelek se helyzetjelentések alapján azonnal közös elhatározásra jussunk és paran­csainkat közöljük az illető országban levő kirendelt­ségünkkel. Hogy ha a város felépült, már meg is történt a legnagyobb és egybe-, döntő lépés, amely egyúttal szabad mozgásunkat is biztosítja. Mert ezt a várost nemzetközi szabad terültnek fogjuk minő­síttetni és mi, akik annak polgári leszünk, nem tartozunk egyetlen ország fenhatósága alá sem. Ezt igen könnyű lesz kieszközölni, hiszen minden or­szág boldog lesz,, ha azáltal, hogy bennünket sem­legeseknek nyilvánít, megszabadul attól a szemre­hányástól, melyet az ellenzék okvetlenül felhány­torgatna, hogy az államhatalom nem tud tulajdon polgáraival szemben érvényt szerezni akaratának. Építészem jelentése szerint, ha a rendelkezésünkre álló mérhetetlen erőforrásokat rendelkezésére bo­csátjuk, úgy a város kilenc-tíz hónap alatt felépül­het és legkésőbb máhol este évre már ott tarthatjuk meg első közös munkánkat! (F­oly­tatjuk.) 1927 junius 1., szerda. A turpisság hamar kisül. Az igazi menyasszony otthon ül. És az idő kisütött minden turpisságot. Hamupipőke aranycipellőben bevonult a ki­rályfi palotájába. Hamupipőke vala pedig az Igazság. Báró Kray Istvánt 1683 szótöbbséggel ismét meg­választották Zalaegerszegen. A zalaegerszegi választókerületben, amelynek mandátumát tudvalevőleg a közigazgatási bíróság megsemmisítette, ma zajlott le a képviselőválasztás. Két jelölt állott szemben egymással, ugyanazok, akik a decemberi választáson is küzdöttek a mandátu­mért: báró Kray István egységespárti és Farkas Ti­bor agrárpárti. A választást élénk kérteskedés előzte meg és ma reggel mind a két párt nagy erő teszí fése­ket, tett, hogy minél több hívét leszavaztassa a sringa jelöltje mellett. A hatóságok seleskörű óvintézkedé­seket tettek az esetleges összeütközések megakadá­lyozására, a kerületben nagy cse­n­őri erőt vontak össze, a választás napjára pedig egy század katona­ságot is kivezényeltek a kerület székhelyére. Reggel nyolc órakor kezdődött meg a szavazás. Déli 14 órakor a szavazatok aránya így alakult: báró Kray István 4440, Farkas Tibor 3303. Ez az arány a délután folyamán is megmaradt, sőt az esti órákban még kedvezőbben alakult Kray javára. Este hét óra­kor Kraynak 7072, Farkas Tibornak 5633 szavazata volt. Ekkor már egyre gyérebben jelentkeztek a vá­lasztók. Kilenc órakor a szavazati arány így fes­tett: Kray 7318, Farkas 5638. Ekkor Zalaegerszeg város két körzetében folyt még a szavazás. Este tíz órakor a választás elnöke lezárta a szavazást az összes körzetekben és megállapította a választás végleges eredményét, amely a következő volt: Báró Kray István 7.?27 Farkas Tibor 5644 Báró Kray István egységes pártit tehát 16­3 szó­többséggel a kerület képviselőjévé választották. Az eredményt szerdán délelőtt hirdeti ki a választás elnöke. Több mint háromezren kértek kisla­kásépítési kölcsönt. A képviselőház bizottságai tárgyalták a falusi kislakásépítési hitelekről szóló javaslatot. A földmi­velésügyi miniszter válaszában kiemelte, hogy azok közül a kö­sségek közül, amelyekben a földbirtokren­d-srár­házhelyjuttatások voltak, csupán 161- ből nem jelentkeztek igénylők, míg a többi 3000-en felül levő községből valamennyiből. Eddig 10.500 jelentkező van 11 millió pengő erejéig és ez az ösz­szeg messze felülmúlja a rendelkezésre bocsátott összeget. A bizottság a javaslatot elfogadta.

Next