Pesti Hírlap, 1927. június (49. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
2 a Temps-ben, leckéztette meg gróf Bethlen Istvánt zalaegerszegi beszédéért és iparkodott a magyar nemzetet is kitanítani, hogy legyen vágyaiban szerényebb, mert a trianoni béke egyszers mindenkorra megváltoztathatatlan és amúgy is kiderült már, hogy Magyarország meg tud élni azon is,amit neki adtunk már mint a trianoni békében. Hogy mi lappang amögött, amit gróf Bethlen István Zalaegerszegen beszélt, mikor olyat mondott, hogy itt az ideje, hogy Magyarország aktívabb részt vegyen a külpolitikában, és hogy mi ehhez mennyi reményt fűzhetünk, azt a mi miniszterelnökünk nem köti magyar újságíró orrára, azt tehát mi nem is tudhatjuk. De a Temps tudja, hogy Trianonra nézve valamelyes veszedelem rejtik benne, tehát ránk kiabál, hogy ne legyünk olyan fennhéjárók: Trianon szent és sérthetetlen. Nos, ha csak a francia nagy forradalom óta nézzük Európa történetét, akkor már tiszta és világos képét nyerjük annak, hogy itt milyen szentek és sérthetetlenek a békekötések, a szerződések, a szövetségek, a határok és az antantok. A Trianon a leghitványabb békék közé tartozik, a legönkényesebb, leglelketlenebb és legbutább papiros a világon. Ez lenne kivétel minden mulandó dolgok közül? Temps úr (ami időt jelent), bízza csak ezt a dolgot arra a másik, valamivel nagyobb úrra, arra, akinek a nevét bitorolja: az időre, aki mi érettünk dolgozik. Mi fennhéjázók nem vagyunk, sőt nagyon is szerényen viselkedünk, sok megaláztatást szó nélkül elviseltünk, de nem a francia sajtóosztály,tól kérünk engedelmet arra, hogy reményeinket életben tartsuk, hogy hitünket el ne veszítsük és igazságunkban bízzunk. Mert mi magyarok próbált nemzet vagyunk. Szükség esetén megélünk a jég hátán is. És egyelőre megélünk azon a területen is, amit „önök adtak" nekünk Trianonban. Csak épen ez a kifejezés, hogy önök adták, nem egészen korrekt, nem fedi a valóságot. Egy becsületes vándor az erdő szélén találkozik egy gyanús kompániával. Ezek egyik a kabátját, a másik a mellényét, a harmadik a nadrágját, a negyedik a csizmáját és valamennyi azt, ami a zsebeiben található volt — elszedik tőle s pőrére vetkőztetik. Csak épen az a fehérneműje maradt meg a vándornak, amely meztelen testét a szem elől eltakarta. De ezt nem adták neki, hanem csak épen ezt nem vették el tőle. A másik jeles francia ember, akinek nyiaz üzlet megvédésére alakult. Előre kellett bocsátanom, hogy minderre rámutatva, így szóljak önökhöz: ha mindez csakugyan úgy van, amint mondottam, úgy mi, akik ebben a teremben vagyunk, akik kezünkben tartjuk a világ összes pénzforrásait, akiknek akaratától füg, hogy a világ melyik részébe mennyi pénzt küldjünk, akik egyetlen mozdulattal millió gép kerekeit indíthatjuk meg vagy állíthatjuk meg, akik a hadsereg számára nyújtott milliárdokkal új tankok és ágyuk építését segítjük elő és hitelmegvonással államcsődöt idézhetünk fel, mi, a modern állami élet vérkeringésének szabályozói vagyunk a világ urai és fejedelmei . — Mindezt valamennyien tudjuk, hogy lehetséges hát, hogy ennek ellenére mégis átengedtük az uralkodói hatalmat másoknak: fejedelmeknek, elnököknek, politikusoknak? Igaz, hogy ezek nagyrészt mindig a mi titkos utasításaink szerint cselekedtek, de végre is mi szükségünk van nekünk helyettesekre? Mért ne vehetnénk át mi nyíltan is az uralmat? Ha évezredek története azt bizonyítja, hogy az emberi fejlődés szerves része a tőke minél hatalmasabb kiépítése, ideje végre levonni ennek konzekvenciáit és most már nyíltan bevallom, a mai ülésünknek éppen ez a célja! A világ menetét a pénz szabályozza és ezt a pénzt mi osztjuk el, mi szerezzük meg, mi teremtünk új pénzszerzési lehetőségeket. Ámde ebben a hatalmas, világfenntartó munkánkban állandóan zavarva vagyunk, mert legzseniálisabb számításainkat is keresztülhúzzák a különböző államok, amelyek kellemetlen vámpolitikával, váratlan pénzügyi rendeletekkel, munkástörvényekkel, vagy éppen háborús készülődésekkel megsemmisítik legragyogóbb terveinket. Fájdalom, ennek igen gyakran a mi egymással való versengésünk az oka, mert hiszen a mi érdekünkben és sürgetésünkre hozzák ezeket az egymás köreit zavaró különböző rendeleteket. De abban a pillanatban, amikor mi uralkodóknak kiáltjuk ki magunkat és megkötjük a bankárok világszövetségét, nincs többé közöttünk ellentét, nem szorulunk az egyes államfők gyámkodására, nem konkurrálunk egymással, hanem egyszerűen átvesszük a világhatalmat és közös terv és együttes munka alapján intézzük az emberiség sorsát! A teremben mozgás támadt, a gömbölyű fejek halántékán megduzzadtak az erek, kipirultak az arcok, a testek előrehajoltak. Valami egészen külölátkozatát nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Loucheur, a legkiválóbbnak mondott francia pénzügyi kapacitás. Ez jó ideig tartózkodott Bécsben, tanulmányozni az osztrák gazdasági viszonyokat s neki egy tanulmánya erről a kérdésről mostanában jelent meg egy francia folyóiratban. Itt is az a kérdés: meg tud-e Ausztria mint önálló állam élni mostani határai közt és alakjában. Loudeur úr vizsgálódásainak eredménye az, hogy, ha minden jól megy, Ausztriának mindössze évi pár száz millió aranyfrank deficitje lesz, amit sehogy se tud fedezni. De erre fedezetet lehet találni a szomszéd államokban vám és kereskedelmi kedvezményes szerződésekkel és akkor igenis, Ausztria meg fog tudni élni és egyszers mindenkorra megszűnik Németországhoz való csatlakozásának kérdése égetőnek lenni. Mert ez a kérdés égeti Franciaországot. Trianon mellett a másik ökör a járomban tudniillik a St. Germain-i béke, amelyet szintén fenn kellene tartani örök időkre, nehogy — a maga lábán nem tudván megélni, — Németországhoz csatlakozzék Ausztria. A Temps kisüti, hogy mi meg tudunk élni Trianon kereteiben is. Loucheur úr kiszámítja, hogy Ausztria nem tud megélni, csak a szomszédállamok szubvenciójával. Persze hogy a szomszédállamok alatt csak Magyarországot lehet érteni. Hogy a német csatlakozástól a párizsi külügyminisztérium nyugodtan alhassék, azért mi fizessünk vámkedvezmények alakjában évi pár száz millió frankot. Ez olyan lehér jogi és erkölcsi gondolkozás, amely méltó ahhoz a másikhoz, amely békekötések formájában Európát ebbe a mai tarthatatlan állapotba döntötte. És mindenre képesek, hogy torz alkotásukat fenntartsák. Megismétlődik a hamupipőke tanulságos meséje. A Királyfi — a Történelem — megtalálta a kis tündér aranycipellőjét és most keresi, hogy menyasszonyává tegye tulajdonosát, a lábat, amelyre ráillik a cipő. És jönnek a mostohák és a magok idétlen lányai lábára erőszakolják a cipőt. Persze, egyikre sem illik. De sebaj: az egyik lánynak levágják a nagyujját, a másiknak megcsonkitják sarkát, ugy erőszakolnák bele a formás cipibe. De az Idő, vadgerlice képében, mikor azlmenyasszonyt viszik az erdőn keresztül a királyfi elé, ott ül a fán és egyre hajtogatja: 'vér' Kukkuru kér, Cipődbe vér, PESTI HÍRHAP nös delejes atmoszféra támadt, teli robbanásig feszült, elfojtott izgalommal. George Carringford pillanatnyi szünetet tartott, a tekintete villámgyorsan siklott végig a rámeredő arcokon és azok kifejezésén megérezte: nyert csatája van, a kimondott gondolat már gyökeret vert ezekben a szeniális, mindent azonnal megértő és következményeiben átfogó agyakban és most már csak az utolsó döntő érveket kell kifejteni. — Egy ilyen határozat, uraim — folytatta — természetesen óriási következményekkel jár. Lázadóknak, világfelforgatóknak, a haza ellenségeinek fognak bennünket nyilvánítani, de mindezt igen egyszerű leszerelni. A tömeget abban a pillanatban a magunk számára dödöi, amikor kimondjuk a jelszót, hogy nem lesz •Hietáhoru, nincs szükség hadseregre! Ennél többet nem is kellene tennünk, hiszen egyetlen jelszót évszázadokig is elrágódik a tömeg. Ámde mi még bőkezűbbek leszünk. Kimondjuk azt is, hogy az egész világon egyesítjük az árakat. Mindenki olcsót vásárolhat, fogjuk plakátokon beharsogni a második jelszót és ezzel biztosítjuk az átmenetiszervezési idő békés, nyugodt munkáját. Az állami szervezeteket nem óhajtom túlságosan megzavarni. Mindössze felosztjuk egymás között, hogy amelyiünk melyik világrészben akar dolgozni és azokat a különböző ipar- és őstermelési ágak szerint parcellázzuk. A mostani fejedelmek és kormányfők helyett pézügyi megbízottunkat állít ,juk az egyes országok élére, akik a mi utasításainkat követik ősi bankja, és vállalataink útján intézik a termelést, építkezést és általában az egész életet. Ha valamelyik ország nehézséget próbálna támasztani, vagy éppen letartóztatással fenyegetné meg bármelyikünket, huszonnégy óra alatt megállítjuk az egész világ termelését, elbocsátjuk azt a körülbelül négyszázmillió munkást, aki vállalatainknál dolgozik, megállítjuk vasutainkat, bányáinkat, hajóinkat, elénk kamutjainkban a tüzet és rommá, sivataggá, kétségbeeséssé változtatjuk az öt világrészt. Nincs ra a hadsereg, erőhatalom, amellyel ennyi üzemet erőszakkal fenn lehetne tartani, ha mi nem akarjuk és ha megvan közöttünk a kellő összetartás. Semmiféle fenyegetés ellenünk nem használhat, mert hiszen minden erőnek mi vagyunk birtokában. Mondjuk ki pynban, uraim, a társadalomba verődöt emberiségAz évezredek során egyre nagyobbá, egyre diadalmasabbá, egyre gigantikusabbá növelte a nagytőkét, amely most önálló, korlát, vékonyuri életre kelt, öntudatra ébredt és mi ennek a nagytőkének megszemélyesítői, ezennel átvesszük az emberiség feletti uralmat! l és e pillanatban csoda történt. A látszólag vérté' • ' temperamentum és érzés nélküli emberek felugrik helyükről, mintha a Carringford szavaiban rejl.fhipnotikus erő rázta volna fel őket és viharos tap fia, hurrák! kiáltásba törtek ki. Eltelt vagy két perc, amíg tovább folytathatta beszédét .— Uraim, köszönöm a lelkes tüntetést, amely terészetesen nem nekem, hanem az önök által is helyinek felismert eszmének szól. És most engedjék meg, hogy rátérjek a kivitel lényegének kifejtésére. A legismertebb frázisok egyike, hogy a pénz a vilag vérkeringése. Ámde semmiféle vérkeringés nincsen egy központi szerv, a szív nélkül! Meg kell tehát építenünk a világ fővárosát, a bankárvárost, a szívet, amely a pénz keringését szabályozza. Ennek a városnak telit tervét máris kidolgoztattam mérnökeimmel és azt a szomszédos teremben megtekinthetik Úgy gondolom, hogy nekünk, akik a tőke tudatú,, erajat, eszét és a termelő munkához szükséges ötletességet képviseljük, együtt kell maradnunk, akár a vezérkarnak. Így naponta alkalmunk lesz, hogy a világ különböző tájairól befutó kábelek, radiojelentések, levelek se helyzetjelentések alapján azonnal közös elhatározásra jussunk és parancsainkat közöljük az illető országban levő kirendeltségünkkel. Hogy ha a város felépült, már meg is történt a legnagyobb és egybe-, döntő lépés, amely egyúttal szabad mozgásunkat is biztosítja. Mert ezt a várost nemzetközi szabad terültnek fogjuk minősíttetni és mi, akik annak polgári leszünk, nem tartozunk egyetlen ország fenhatósága alá sem. Ezt igen könnyű lesz kieszközölni, hiszen minden ország boldog lesz,, ha azáltal, hogy bennünket semlegeseknek nyilvánít, megszabadul attól a szemrehányástól, melyet az ellenzék okvetlenül felhánytorgatna, hogy az államhatalom nem tud tulajdon polgáraival szemben érvényt szerezni akaratának. Építészem jelentése szerint, ha a rendelkezésünkre álló mérhetetlen erőforrásokat rendelkezésére bocsátjuk, úgy a város kilenc-tíz hónap alatt felépülhet és legkésőbb máhol este évre már ott tarthatjuk meg első közös munkánkat! (Folytatjuk.) 1927 junius 1., szerda. A turpisság hamar kisül. Az igazi menyasszony otthon ül. És az idő kisütött minden turpisságot. Hamupipőke aranycipellőben bevonult a királyfi palotájába. Hamupipőke vala pedig az Igazság. Báró Kray Istvánt 1683 szótöbbséggel ismét megválasztották Zalaegerszegen. A zalaegerszegi választókerületben, amelynek mandátumát tudvalevőleg a közigazgatási bíróság megsemmisítette, ma zajlott le a képviselőválasztás. Két jelölt állott szemben egymással, ugyanazok, akik a decemberi választáson is küzdöttek a mandátumért: báró Kray István egységespárti és Farkas Tibor agrárpárti. A választást élénk kérteskedés előzte meg és ma reggel mind a két párt nagy erő teszí féseket, tett, hogy minél több hívét leszavaztassa a sringa jelöltje mellett. A hatóságok seleskörű óvintézkedéseket tettek az esetleges összeütközések megakadályozására, a kerületben nagy csenőri erőt vontak össze, a választás napjára pedig egy század katonaságot is kivezényeltek a kerület székhelyére. Reggel nyolc órakor kezdődött meg a szavazás. Déli 14 órakor a szavazatok aránya így alakult: báró Kray István 4440, Farkas Tibor 3303. Ez az arány a délután folyamán is megmaradt, sőt az esti órákban még kedvezőbben alakult Kray javára. Este hét órakor Kraynak 7072, Farkas Tibornak 5633 szavazata volt. Ekkor már egyre gyérebben jelentkeztek a választók. Kilenc órakor a szavazati arány így festett: Kray 7318, Farkas 5638. Ekkor Zalaegerszeg város két körzetében folyt még a szavazás. Este tíz órakor a választás elnöke lezárta a szavazást az összes körzetekben és megállapította a választás végleges eredményét, amely a következő volt: Báró Kray István 7.?27 Farkas Tibor 5644 Báró Kray István egységes pártit tehát 163 szótöbbséggel a kerület képviselőjévé választották. Az eredményt szerdán délelőtt hirdeti ki a választás elnöke. Több mint háromezren kértek kislakásépítési kölcsönt. A képviselőház bizottságai tárgyalták a falusi kislakásépítési hitelekről szóló javaslatot. A földmivelésügyi miniszter válaszában kiemelte, hogy azok közül a kösségek közül, amelyekben a földbirtokrend-srárházhelyjuttatások voltak, csupán 161- ből nem jelentkeztek igénylők, míg a többi 3000-en felül levő községből valamennyiből. Eddig 10.500 jelentkező van 11 millió pengő erejéig és ez az öszszeg messze felülmúlja a rendelkezésre bocsátott összeget. A bizottság a javaslatot elfogadta.