Pesti Hírlap, 1927. június (49. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
Úton a világ körül. Utilevetek. Írja : Sándor* Pál országgyűlési képviselő. v///. Ázsia szigetvilágában. A Borneohoz tartozó Tarakan szigeten köt ki hajónk. Itt 2500 tonna olajat vesz fel a hajó, amely olajfűtésre van berendezve. Megtekintjük a közelben levő petróleum-mezőket, amelyek sivár képet mutatnak. Naponta 3500 tonnát mérnek a futott forrásokból. Ezek közöött van olyan is, amely 1200 méter mély, 4000 munkáskéz dolgozik itt. Közvetlenül a források mellett őserdők vonulnak el. Maga Borneo még nagyrészt fel nem kutatott ország őserdőkkel, amelyekben ismeretlen emberfajok laknak. Úgy hallottam, hogy itt a múlt évben egy osztrák tudóst gyilkoltak meg, aki kutatásokat végzett. A sziget Hollandia fennhatósága alatt áll, de a hollandusok megelégszenek a petróleum-földekkel és tovább nem igen terjeszkednek. . . Furcsa kalandja volt egy osztrák útitársnak, egy „Kommerzialrath"nak. Megtekintett egy kinai házat. A kinai asszony megcsókolta a ruhája szegélyét, amikor bevezette szegényes kunyhójába. Belépett a szobába és az első, ami szemébe ötlött — Ferenc József királyunk képe a falon. Barátunk meg volt hatva, de magyarázatot arról, hogyan jutott ide ez a kép, kapni nem tudott, mert a nő csak kínaiul, ő pedig csak németül értett. Zamboanga! A kietlen petróleum források egyhangú látványa után milyen gyönyörű kép! A természet itt megint olyan remekművet alkotott, amely előtt az ember úgy érzi, hogy térdre kell borulnia. Micsoda színharmóniába olvad itt öszsze az égbolt, a víz, a fák, a virágok. Szinte vágyunk támadt, hogy itt maradjunk, bár nagy a forróság. Hiszen már előbb is gyönyörködtünk az ekvátori világ pompás gyümölcseiben, a görög és sárgadinnye, meg az ananász és a mangó se volt újdonság számunkra, de mindezeknek a gyümölcsöknek olyan példányait láttuk itt, amelyeknek nagysága és minősége szinte fantasztikus. Egy hatalmas nagy ananászért 10 centet (nem is egészen 6 fillért) fizettünk. Úgy ettük lehámozva, mint az almát. Kókuszdiót pedig ingyen kaptunk, amennyit akartunk. A Fülöp-szigeteken 50 millió kókuszpálma van, amely az egész éven, át ontja gyümölcsét. Ezen a paradicsomi szigeten van egy fogház, anelybe a déli szigetek gonosztevői kerülnek. Nyolcszázan vannak itt internálva, akik a fogházhoz tartozó 1200 acre földet művelik meg és ezenkívül — amint láttam — igen szép ipari munkát is végeznek. Amerikai rendszerű fogház ez, ahol humánus bánásmóddal igyekeznek a megtévedteket a jó útra visszaterelni. A legnagyobb gonosztevő is, ha két éven át jól viselte magát, elhozhatja családját s kap egy kis kunyhót, amelyben meghúzódhatok. Munkájáért ugyan csak 1 dollár 25 centet kap havonta, de ha öt éven át szorgalmas volt, a kormány 10 acre földet ad neki olcsó áron törlesztésre és boldogulhat a maga lábán. Ha Zamboanga szelíd népét nézem, amint derűs és szorgalmas dologtevéssel éli becsületes életét, szinte különös az a gondolat, hogy ezek itt azoknak az internáltaknak leszármazottjai, akiknek javarésze tengeri rabló volt. Zamboangát, melyről eddig vajmi keveset tudtam, a szivembe zártam, oly nagyszerű élmény a számomra. A Fülöp-szigetek világa misztikus világ, amelynek rejtelmei vonzzák az embert: 3144 szigetből áll ez a világ s ebből csak 1095 az emberlakta sziget. Különös rendszabályt alkalmaz itt Amerika: azt, hogy az állami birtokokból egy embernek 10 acre-nál többet nem szabad eladni. Ez a törvény hátráltatja a gumminak nagy arányban való termelését, amely pedig Ceylon gazdagságának a forrása. Elhagyjuk Zamboangát Gyönyörű este van, FELSŐ KÉPEK: Utcaró eslet Manilából. A fogház Zamboangában, Petroleum-mező Tarakan szigeten A „Resolute" fedélzetén. ALSÓ KÉPEK: Vízparti házak Zamboangában. Borneói kókuszdió. Katonazenekar fogadja a „Resolute'' utasait Manilában.