Pesti Hírlap, 1927. július (49. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
a tása között és a végső eredményben mégis milyen egybeszólás, a helyzetszerű következtetéseknek milyen egysége. Lord Rothermere azt bizonyítja, hogy a trianoni szerződés tisztára felforgató és természetellenes rendelkezéseinél fogva tarthatatlan és mindenkép rermót követel. Románia és az ő védnöki tisztében Chamberlain közvetlen tényekkel teszik szemmelláthatóvá, hogy azok is, akiknek gyilkos önzését elégítették ki a trianoni szerződés rendelkezéseivel, ezeket magukra nézve kötelezőknek nem ismerik, mihelyt valamely alkalomkor kényelmetlennek érzik. Ez a harmonikus ellentét és disszonáns megegyezés a két angol tekintély között bizonyára csak Rothermere tételének nagy igazságát pecsételi meg az angol közvélemény előtt. Rothermere lordnak ez irányban nyújtja a történelmi ítélet a nagy úttörő hivatás koszorúját. Ez a hivatása, úgy véljük, annál foganatosabbb lesz, mert ő is, mint Chamberlain, az angol konzervatív párt oszlopai közé tartozik, sőt, az ő óriási propagandája szerezte meg igazában a konzervatív pártnak mai nagy többségét. Hát csak tépjék kétfelől is ellenkező álláspontokból a trianoni szerződést, mi igazán nem fogunk foszlányai után kapkodni. A román-magyar viszály a nemzetközi gettóban* Berlin, ian. 30 Egyes bukaresti híradások a román álláspont helyességét iparkodtak kimutatni a berlini lapokban a magyar—román Vitás eset tekintetében. Evvel kapcsolatban a Tägliche Rundschau a következőket írja: — A román nyilatkozatnak az az állítása, hogy az Erdélyben végrehajtott román agrárreformot nem befolyásolták nemzeti szempontok, cáfolatra talál abban az egyszerű tényben, hogy a régi Románia és Erdély között különbséget tettek a" sajátított birtokok"után járó kártalanítási összegek megállapítása körül, és hogy feltűnően egyoldalú volt a törvényhozás döntése a kisajátítandó birtokok nagysága tekintetében. Két vonatozásban helytelen "az a román álláspont, hogy valamennyi romániai nagybirtokost egyenlő mértékben vetettek az agrárreform alá és hogy kivételeket nem lehet megtűrni. Először is az agrárreformot valójában nem egyforma mértékkel hajtották végre, másodszor pedig a nemzetközileg kötelező békeszerződés írja elő a romániai magyar állampolgár birtokosok különleges kezelését; ezt a Szerződést Románia még az 1921 október 31-én életbeléptetett erdélyi agrárreform előtt aláírta és ezt nem lehet egyoldalú nemzeti törvénnyel hatályon kívül helyezni. A magyar kormány sohasem mondott le a magyar állampolgároknak eme különleges jogáról és magyar birtokok kisajátításának lehetőségét csupán a teljes kártalanítás föltétele mellett fogadta el, mert halálosan elfáradtak. Az asszonyok, akiknek eleinte tetszett az, hogy megvehették a régen áhítozott csinos ruhákat és nem kellett emésztő gondok között törni a fejüket. holmiből vsztetek ebédet, lassan kint kezdtek kijózanodni az általános mámorból. Volt ugyan ruhájuk, de nem volt, ígték megmutatni. A társalgás elduhült, közönséges lett, egyre t évesebben voltak, akikkel másról is lehetett beszélni, mint alapításokról, bányanyitásról, kitermelésről, hómezők fűtéséről, sivatagok befásításáról. Az egész viz "vedlen hatalmas műnkétélenné változott, ahol irtózatos zajjal, fogcsikorgató erőfeszítéssel, éjjel-nappal szakadatlanul állították elő a javakat. Mindenki törte magát, ásott, faragott, gépeket lendített, itt, számolt, üzérkedett, a vagyon egyre szaporodott, de céltalanul, nem lehetett örömökre váltani. Az emberek letörtek, idegbajosokká lettek, idő előtt kidőltek. Megtörtént, hogy fiatal férek az esküvőjükről tévére""’űz'rMikhe Szadtak, mert az ügyfelek sora várta már őket és a tébolyult lendület vitte, sodorta magával azokat, akik benne voltak a nagy kavarodásban. A művészek megrémültek. A színházak sorra buktak, a színigazgatók visszadobták a szerelmi drámákat és vígjátékokat, mert hiszen azokat senki sem értette meg, az emberek idegenül csodálkoztak a Színpadra. Újfajta emberekről kell írni, mondták a direktorok és az írók nagy keservesen színpadra vitték az üzéreket, aranyhajhászokat, a zseniális trösztvezéreket. De ez meg a nőknek nem kellett, a férfiak pedig komolytalannak találták. A költészet halálra volt ítélve, a kisgyermekek, ha valamit nagyon meg akartak dicsérni, így kiáltottak fel: Olyan szép, mint egy ezerfrankos bankó! S akkor egy furcsa járvány indult meg. Nők, akik látszólag a legnagyobb jólétben, gondtalanul éltek, egyszerre minden különösebb ok nélkül öngyilkosságot követtek el. Veronáit, kokaint vagy morfiumot vettek be halálos adagban. Mintha még egyszer, utoljára valami szépet, drágát, szenvedélyeset akartak volna álmodni. Az orvosok azt mondták: tömeghisztéria. De ez több volt ennél. Lelkijárvány, határtalan kétségbeesés. Ismeretlen szép nők egymásra néztek , sétatéren ás sírva fakadtak. A Luxembourg-parkban egyszerre vagy harminc nő kapott ekrógörcsöt. És ekkor meglepetésszerűen egy táncosnő állt az elégedetlenek élére. Egy tüneményes szépségű nő, aki előzőleg az Opera egyik balettjében vendégszerepelt. Azt mesélték, hogy egyenesen a Pénzvárosból került Párizsba és valami homályos pletyka keringett arról, hogy a táncosnő és Carringford George között valami gáláns kaland játszódott le. Ám ez nem hangzott nagyon valószínűen, mert hiszen Edna Booth fanatikus haraggal, szenvedélyes felháborodással izgatott Carringford művészetgyilkoló politikája ellen. Rengeteg vagyonát egyetlen cél szolgálatába állította: fellázítani az embereket, világlázadást szítani a Pénzváros ellen. Oh, ez több volt Világnézeti különbségnél, ezt a gyűlöletet személyes bosszú fűtötte. Edna Booth nem tudta soha elfelejteni azt az éjszakát, melyet Carringfordéal töltött. A megalázás, amelyben akkor része volt, még mindig égette, marta és testének minden sejtjében egyetlen akarás feszült: fizetni Carringfordnak, tönkre tenni, a sárra tiporni! Józan ésszel ez persze őrültségnek látszott, de egy megsértett, boszszúl lihegő nő szemében nincsen lehetetlenség. És Edna Booth tábora egyre nőtt, dagadt. Az írók sohasem írtak memózóbb elégiákat a halálra a Szerelemhez és Szépséghez; a kétségbeesés, az örömök utáni nagy sikoly ezrésen főrt be az Íróasztalok, telefonok és pénzszekrények közé bástyázott emberekhez. És hasztalan volt minden szigorú cenzúra, arcot sápasztó, vértromvasztó hírek érkeztek Turkesztánból, Délamerikából, Kína több tartományából, az ausztráliai szigetcsoportokról, Tibetből, Kelet- és Nyugat-Afrikából, melyek irtóztató tömegpusztulásról szóltak, főivad, nomád emberhordákról, akik nyomorultul hulltak lakásra a gyárakban és bányákban, ahová bekényszerítették őket A Pénzvárosból szétröppentek a pénzkirályok, felosztották egymás között az egész világot, személyesen utaztak a nagyobb ipari és kereskedelmi gócpontokba, hogy ott irányítsák a munkákat. Hajmeresztő jelenetek játszódtak le naponta. (Folytatjuk.) PESTI HIRlAP 1027 Július 1., péntek: A román hatóságok választási erőszakosságot az erdélyi magyarok ellen. Elkobozták a magyarok plakátjait, a magyar választók nem kapnak választási igazolványt. Kolozsvárról jelentik: A magyar párt vezetőségéhez egymás után érkeznek a jelentések a kisebbségi blokk ellen folytatott választási erőszakosságokról. Háromszék megyében a sziguranca egymás után idézi maga elé a magyar papokat, hogy e zaklatással elriassza őket a magyar párt érdekében végződő munkától, órákon, sőt napokon át tartják őket a szigurancán, ahol többeknek ezt vágták a szemébe. Ha a magyarokkal akarnak szavazni, menjenek Magyarországra, maguk bolsevikiek. Tovább folytatják azt a taktikát is, hogy a székely választópolgárokat a hadkiegészítő parancsnokság sorra hadgyakorlatra hívja be, Baróton a magyar párt nagygyűlését a hatóság föloszlatta. Csármáson a magyarok gyűlését a hatóság úgy tette lehetetlenné, hogy a gyűlés tartására vonatkozó kérvényt valósággal elamerikázta. Hasonlóan járt el a prefektus Aradon, ahol a gyűlés tartására beadott szabályszerűen felszerelt kérvényt, miután az engedély megadásához a sziguranca és a hadosztályparancsnokság is hozzájárult, napokkal előbb benyújtották Gheorgescu prefektushoz, aki azzal az indokolással, hogy „olyan fáradt, hogy tollvonásnyi ereje sincsen“, hozta-halasztotta az engedély aláírását, végül pedig elutazott vidékre, de a hivatalban meghagyta, hogy ez ügyben fenntartja magának az intézkedés jogát, így a nagygyűlést nem is lehetett megtartani. Paretz Béla képviselőjelölt és Jakabffy Elemér szenátorjelölt a lapokban volt kénytelen közzétenni az aradi rendőrprefektus által cenzúrázásra bekövetelt programmbe Szédét. A magyar párt kolozsvári központjában, szigorú felsőbb utasításra, detektívek jelentek meg és a pártvezetőség tiltakozása ellenére a párt valamennyi választási plakátját elkobozták, noha a párt vezetéség a plakátok terjesztésénél betartotta az előírt formákat, sőt a plakát szövegét előzetesen is bemutata a hatóságoknak. Jelentések érkeztek arról is, hogy a magyar választópolgárok nem tudnak hozzájutni választóigazolványukhoz. A kolozs megyei falvakban az elöljáróságok előre kihirdetnek egy időpontot, amikor az igazolványok átvehetők és egészen más időben érkezik meg a faluba a választói igazolványokat szétvivő autó, amely azonban, mire hire megy, hogy átvehetők az igazolványok, már tovább is áll. Máramarosszigeten Mihali prefektus maga elé rendelte a Zsidó választók vezetőit, hogy a nemzeti parasztpárti listán szereplő jelölteket léptessék vissza. Amikor ez nem sikerült, a máramarosszigeti sziguranca 12 zsidó választót maga elé idézett és össze-vissza verte őket. A zsidó nemzeti szövetség panasszal fordult Tatarescu belügyi államtitkárhoz, aki a válartásokat vezeti, aki ígéretet tett ugyan az orvoslásra, de mosolyogva megjegyezte: Mindenütt pofoznak a világon. A zsidóüldözés Romániában, Londonból jelentik. Az Angol Zsidó Egyesület bizottsága gyűjteményben kiadta azokat a leveleket, amelyeket az egyesület a román kormánnyal váltott, a romániai zsidóüldözések tárgyában. A gyűjtemény emellett különböző adatokat tartalmaz a romániai zsidóhajszákról. A levelezésből kiderül, hogy úgy Titulescu akkori londoni román követ, mint Misilineu külügyminiszter és Stirbey, a későbbi miniszterelnök, állandóan azt erősítgette, hogy a román kormány kifogástalanul viselkedik és ártatlan az üldözésekben. A Zsidó Egylet egyidejűleg közzétett válaszaiból kiderül, hogy az egylet a román kormányt állandóan szószegéssel és a közvélemény félrevezetéésével vádolja meg. A pogrom okozta károkat az egylet a legutóbbi idők alatt húszmillió lejre becsüzi. Számtalanszor megtörtént, hogy a zsidó utasokat a vonatból kirártcigálták és bántalmazták. A kávéházakból és a színházakból kikergették a zsidókat; az iskolákban és az agyszemeken megtámadták a Zsidó hallgatókat; a zsinagógákat meggyalázták; a sajtóban és a nyilvános gyűléseken újabb erőszakosságok elkövetésére hívták fel egészen leplezetlenül a közönséget. A bűnösöket sohasem érte büntetés. Egyidejűleg a Times vezércikkben foglalkozik a küszöbön álló romániai új választások kilátásaival. Az új kormány — mondja a cikk — megígérte ugyan kiáltványban, hogy biztosítja teljes mértékben a választások tisztaságát és a véleményszabadságot, de az ilyen ígéretek vegyes érzelmeket ébreszthetnek az ellenzék körében. A román politikai viszonyok ismerősei kétkedéssel fogadják azt, hogy a román liberális párt csakugyan megtérne az igazi liberalizmushoz. A hatóságok a román lakosságot is terrorizálják. Bukarest, jun 30. A .,Románia“, a nemzeti parasztpárt hivatalos lapja, erősen panaszkodik amatt, hogy míg a kormány egyfelől rendeleteket ad ki a választások szabadságának bztosításáról, addig másrészről a vidéki hatóságok a rendeleteket — nyilván utasításra — Ügyeimen kívül hagyják és a liberális párt vidéki szervezeteinek teljesen a szolgálatában állanak. A lap eseteket sorol fel a választási terrorról. RoSiori de Veda városában a liberálspárti „batansok” (botosok) a város közepén nagy botrányt rendeztek, mert részegen megtámadták a közönséget és békés polgárokat, sőt asszonyokat és gyermekeket is véresre vertek. Teleorman megye egyes falvaiban megismétlődtek ezek a verekedések, mert így akarják megfélemlíteni az ellenzéki választókat. .A lap szerint a liberálispárti közigazgatás számos helyen barikádakat emelt a falvakban, hogy megakadályozza az automobilok szabad közlekedését. A lap futóval jelentése szerint a csendőrök ott összeszedték a nemzeti parasztpárt híveit, bekísérték a prefektúrára, ahol fekete astát készítettek mindannyiukról, abból a célból, hogy a V61 osztások előtt letartóztassák őket, Goldis vol minisztert letartóztatták. Kolozsvár, jan. 30. A Keleti Újság jelentése Sprint Goldis volt kultuszminisztert lakásán őrizet alá helyezték. Goldistsak felsőbb parancsra nem szabad lakását elhagynia. A Volt minisztert detektívekkel figyeltetik, sőt megtiltották, hogy bárki is érintkezzék vele. Miclea Xevér volt képviselője, aki be akart meneni Goldis lakására, az egyik detektív revolvert szegzet 1. A magyar - olasz kereskedelmi szerződés reviziója Még gróf Bethlen István miniszterelnök római látogatása során egyéb kérdések között szóba került a magyar-olasz kereskedelmi szerződés revíziója is. Azóta a két kormány gazdasági referensei a genfi világgazdasági értekezlet alkalmából közvetlen eszmecserét is folytattak erről a kérdésről, aminek eredményéhez képest a revíziós tárgyalások előreláthatóan az ősz folyamán fognak megindulni. Ez az igazság, szemben azokkal a hírekkel, amelyek az olaszokkal küszöbön álló tárgyalásokról egyes lapokban megjelentek. Bébésen elintéződött a jugoszláv - albán konfliktus. Belgrád, jun. 30 A zágrábi Morgenblatt Írja: A jugoszláv kormány elfogadta a nagyhatalmak javaslatát, hogy a jugoszláv-albán konfliktust oly módon simítsák el, hogy az egyik fél nemzeti érzéseit és a kormány presztízsét se sértsék. Már maga ez a tény is jelentékeny áldozat volt Jugoszlávia részéről. Midőn azonban Jugoszlávia hozzájárult ahhoz, hogy Gyuraskovics szabadonbocsátásával egyidejűleg jegyzékének éles kifejezését visszavonja, akkor elment a legvégső határig, ameddig egyáltalában elmehetett.