Pesti Hírlap, 1927. július (49. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-05 / 149. szám
QrE3 iSHSKLAP !97 ulius 5., kedd Hogyam végeztem MmszpujimmM? fipia s Jusjtu&ov fkecce&. Dacára annak, hogy a hatóságok izolálni kívántak bennünket a külvilágtól, tömegesen kaptuk a legmelegebb szavakkal kifejezett szerencsekivánatokat. Az ország minden tájáról érkeztek hozzánk levelek, a frontról, a legkülönbözőbb városokból és falvakból, a gyárakból, az állami intézetekből. Raszputin hívei is írtak nekünk, esküdözve, hogy megbosszulják rajtunk a sztarelsz halálát és meggyilkolnak bennünket. Maria Pavlovna nagyhercegnő, Dimitrij nagyherceg nővére, a Psovban, a főhadiszálláson szerzett benyomásairól beszámolva nekünk, azt állította, hogy Raszputin halála nagyban hozzájárult a hadsereg erkölcsi erejének a növeléséhez, mert azt a reményt ébresztette föl, hogy a cár most el fogja távolítani környezetéből a Raszputin kreatúráit és megbízható, becsületes emberekre bízza azoknak az állását. Csak egyetlen egy szó kellett volna a cár részéről, egy fölhívás tőle az új életre, mindent elfelejtettek, mindent, megengedtek volna még akkor is, ha új áldozatokat kértek volna tőlük a haza érdekében. Egy napon Trepov miniszterelnök küldött értem. A legnagyobb reménységeket fűztem ehhez a találkozáshoz, azonban csalódnom kellett ebben is. Erős kíséret mellett a belügyminisztériumba vittek. Trepov a cár parancsára küldött értem, aki mindenáron tudni akarta, ki ölte meg Raszputint? Nagyon kedvesen fogadott, eszembe juttatta, milyen jó barátságban volt a szüleimmel, s arra kért, ne a hivatalos embert lássam benne, hanem családomnak a régi jóbarátját. — Ön valószínűleg a cár parancsára küldött értem? — kérdeztem. Igent bólintott. — Ebből az következik, hogy akármit is mondok, azt ő előtte is ismételni fogja? — Természetesen. Az uralkodómnak nem hazudhatok. — Azok után, amit mondott, csak nem képzeli, hogy bevallom, hogy megöltem Raszputint? Föltéve természetesen, hogy én vagyok a gyilkosa. És nem képzeli, hogy kiadom a bűnösöket, feltéve, hogy tudom, kik ölték meg Raszputint? Mondja meg a cárnak, azok, akik Raszputint megülték, ezt kizárólag csak abból az okból cselekedték, hogy a cárt és a hazájukat megmentsék a biztos romlástól. Se engedjen meg nekem is egy kérdést. Önök itt rengeteg időt veszítenek el azzal, hogy Raszputin gyilkosát nyomozzák, pedig minden perc drága, mert talán most van az utolsó alkalom arra, hogy Oroszországot megmentsék. Vegyék észre egy pillanatra, hogy egész Oroszország milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy ezt a bűnös embert megölték és milyen lelkesedéssel fogadják ezt a hírt mindenütt. Az a klikk, amelyik a kormányzatban Raszputint támogatta, teljes zavarban van. És a cár? Meg vagyok győződve róla, a lelke mélyén ő is örül annak, ami történt és az önök segítségét várja. Szedjék össze az erejüket és addig, amíg erre még idő van. Azt hiszem, önök is tisztában vannak azzal, hogy a rettenetes katasztrófa szélén állunk és ha a cárt nem sikerül kiragadni abból a mágikus körből, amelybe bezárták, ugye maga, az egész cári család és vértül mi is mind elmerülünk a forradalom örvényében. A szerencsétlenség kikerülhetetlen, ha a politikában nem történnek megfelelő változások. Trepov meglepetéssel és figyelemmel hallgatott rám. Nyilvánvalóan szokatlan volt ez a beszédmód a számára. — Mondja csak herceg, — szólalt meg azután, — hogyan sikerült önnek ennyi önuralomra és lélekjelenlétre szert tennie? Nem feleltem. És ő sem szólt többet. A miniszterelnökkel való beszélgetésem az utolsó figyelmeztetés volt, amellyel a magas kormánytisztségen lévőkhöz fordultunk Copyright by AngloArne ricain Newspaper Service Ltd. and by Pesti Hirlap. Tizenegy órakor megjelent a rendőrfőnök és bejelentette, hogy a nagyherceg vonatja éjfél után két órakor fog elindulni. Én is azt a rendeletet koptam, hogy hagyjam el Szentpétervárat. Az én száműzetésem helye rakitnói nyári kastélyunk volt Kurszk kormányzóságban Az én vonatom éjfélkor indult. Engem Zenkov kapitány felügyelete alá helyeztek, aki a Corps de ls Pages egyik tiszttanárja volt. Rajta kivül Ignatievnek, a titkos rendőrség egyik főbiztosának adtak ki parancsot arra, hogy Rakitnoba elkísérjen. Ugy Zenkov kapitány, mint Ignatiev magától Protopovtól kaptak szigorú parancsot arra, hogy tökéletes elszigeteltségben tartsanak. Ugy Dimitrij Pavlovics nagyherceg, mint én, nem valami szívesen fogadtuk az elutazásra való parancsot. Az a néhány nap, amelyet a palotában letartóztatva együtt töltöttünk, úgy tűnt föl előttünk, mintha sok esztendő lett volna. Nagyon sok mindent éltünk át együtt és beszéltünk meg egymással. Oroszország jövőjét illetőleg közös reményeket ápoltunk, amelyek közül annyi soknak kellett meghiúsulnia! És a sorsunk most arra kényszerített, hogy elváljunk egymástól. Azt sem tudtuk, mikor és milyen körülmények között láthatjuk viszont egymást. Kilátásaink ködösek voltak. Gonosz előérzetek feküdtek a lelkünkre. Megfelelő időben Alexander Mikhajlovics nagyherceg jött értem és kihajtattunk az állomásra. A közönséget nem engedték be a perronra. Az állomást nagy rendőri kirendeltség őrizte A nagyherceg, amikor elbúcsúzott tőlem, kijelentette, hogy reggel ő is elhagyja Szentpétervárt és hogy az ő vonata utol fogja érni az enyémet. Nehéz szívvel szálltam föl a vagonba. A harmadik csengetés elhangzott, a gép élesen fütyült, a perron lassan eltűnt a szemem elől. És nem sokkal később egész Szentpétervár eltűnt a szemem elől a téli éjszakában A vonat, hóborított a mezőkön keresztül, nekivágott hosszú és magányos útjának. És én is egyedül voltam. Egyedül az agyamban gomolygó gondolatokkal. -x-Azután bekövetkezett Oroszország katasztrófája. Először a cár lemondása Azután az ideiglenes kormány haldoklása. Amit előre lehetett várni, hiszen születésétől kezdve magában hordozta a bomlás csiráit. Azután ágyúdörgés és puskaropogás közben, bombázva mind a két fővárost, jöttek a bolsevikok, jött a harmadik Internacionale borzalmas, vérszomjas uralma, amely még ma is fenyegeti az egész világ békéjét. Milyen rettentő borzalmakat élt át a hazánk, hány millió emberélet pusztult el ebben a káoszban, mennyi kulturemlékünk pusztult el ebben a káoszban! Következett azután az emigráció, amelyhez hasonló még nem volt a történelemben. Egy egész államot kitevő számban hagyták ott hazájukat az oroszok és szétszóródtak idegen országokban. A hazátlan oroszok vándorútja már évek óta tart és senki sem tudja, mikor itt a visszatérésünk órája. Megérjük-e még mi is, vagy csak a gyermekeink lesznek tanúi Oroszország dicsőséges újjászületésének. A száműzöttek rendszerint a jövő reménységének és a múlt emlékeinek élnek. Rendszerint inkább a múlt emlékeinek, mert senki sem tudhatja, mit rejt a jövendő. Az utolsó cár uralma egyike lehetett volna Oroszország legdicsőségesebb korszakainak, ha nem tör ki a forradalom úgyszólván a győzelem előestéjén. Ha Oroszország sikeres végéig tovább folytatta volna a háborút, a világ leghatalmasabb országa lett volna belőle, a cár legfőbb bírája lehetett volna Európának, hasonlatos I. Sándor cárhoz, amikor 1815-ben Párizsba bevonult. Az orosz birodalom azonban összeomlott a győzelem küszöbén, a cárja pedig családjával együtt alávaló banditák kezén pusztult el. A cár természetes nemességgel, igazi alázattal viselte azokat a megaláztatásokat, amelyek a fogságával jártak. Ugyanilyen természetes nemességgel és méltósággal fogadta a halált. Az orosz nép, amikor megéri erkölcsi felszabadulását, 11. Miklós cárnak és az ő tragikus emlékének pompás székesegyházat fog emelni, amelyben imádkozni fognak a mártírhalált szenvedett cár lelkéért és azért, hogy a forradalom nevében elkövetett szörnyű bűnök és alávaló gazságok megbocsátásra találjanak . . . (Vége.) XXVI. száműzetés. Sorsunk fölött még nem döntöttek. Carszkojeszelóban állandóan folytak a tanácskozások, amelyeken azt kellett eldönteni, hogy milyen bánásmódban részesüljünk. December 21-én megérkezett Szentpétervárra az apósom, Alexander Mikhajlovics nagyherceg. Értesülve arról, hogy milyen veszedelem fenyeget bennünket, Kievből utazott ide, ahol mint az orosz légiflotta főparancsnoka, a főhadiszállását tartotta. Egyenesen Dimitrij nagyherceg palotájába sietett, onnan pedig ki Carszkojeszelóba. A császárral való tárgyalásainak az eredménye ez volt, hogy ugyanazon a napon késő este Maximovics tábornok a Sergej nagyherceg palotájába jött a cár parancsával. A parancs szériát Dimitrij Pavlovics nagyhercegnek azonnal Perzsiába kellett utaznia, ahol jelentkeznie kellett Baratov tábornoknál, a perzsiai orosz sszejjok parancsnokinál. Volt gyámja, Laiming tábornok és Katrisoff, a cár hadsegédje voltak kirendelve arra, hogy elkísérjék. Nemzetközi vitorlásversenyek juiilis JO—13-is P ff AI andO kellemes /Uniósé*. Vixi ' xiorto!.. 01. 'fennisz. Zene. Tánc. VI kertin"*1. Szabók ell›'-/l/ez'ie'~ik központi irodában : Hus 1 íi [H'N t, IV., V.-f.czl-utca .•.«. Telefon: J. -101 -SO. 10469 A Kossuth-emlékművet október 6-án leplezik le. A szoborcsoportozat magassága hét méter, a hossza tizenhat méter. Húsz évvel ezelütt rendelte meg az állam a Kossuth szoborcsoportozatot Horvay János szobrászművésznél. Már az eredeti terv is az volt, hogy a csoportozatnak monstruózus alkotásnak kell lennie, amelynek méreteiben, fölépítésében, alakjának elhelyezésében demonstrálnia kell a magyar szabadságharc történelmi jelentőségét és eszméit. Természetesen az elgondolás az volt, hogy a főalaknak Kossuth Lajosnak kell lennie, neki kell uralnia a csoportozatot és az ő alakja körül helyezkedjenek el az első felelős magyar minisztérium tagjainak alakjai: Batthyány, Széchényi, Mészáros, Deák, Klauzál, Eszterházy, Eötvös, Szemere. Horvay pályadíjnyertes tervezi.,ét nagy lelkesedéssel fogadta az egész ország, de mielőtt még a hatalmas alkotás elkészülhetett volna, kitört a háború és a leleplezést bizonytalan időre el kellett halasztani. 1915-ben Horvay Fischer Károly szobrászművészt bízta meg a szobrok kidolgozásával és Fischer az eredeti tervek szerint folytatta az alakok mintázását. A háború után azonban érdekes mozgalom támadt a szoborcsoportozat terve körül, ami késleltette a végleges befejezést. Bizonyos politikai körök kifogásolták, hogy Kossuth Lajos legyen a magyar szabadságharc hatalmas emlékművének főalakja és azt kívánták, hogy helyette Széchényi alakja emledjék ki a többi fölé, és ő uralja a csoportozatot. Az évekig tartó vita vége mégis az lett, hogy az illetékes körök az eredeti terv mellett maradtak és hogy a Kossuth-szobrot mielőbb felállítsák, megalakították a Kossuth-szoborbizottságot, amelynek tagjai Rákosi Jenő, Lyka Károly, Szentgyörgyi István, Tóth József, Bárczy István, a szociáldemokrrata párt részéről Bánóczy László, a főváros részéről Buzáth alpolgármester, aki egyúttal a bizottság elnöke is, valamint Liber Endre tanácsnok, a kultuszminisztérium részéről pedig Kertész K. Róbert államtitkár lettek. A bizottság munkája főképen arra irányullt, hogy kijelöljék a megfelelő helyet a Kossuth-szobor számára és erre a célra az Országház-teret találták a legalkalmasabbnak. Az elhelyzés körül megindult vitában a Kossuth-szobor-bizottság az Országos Képzőművészeti Tanács javaslatát fogadta el amely a Kossuth-emlékmű helyéül az Országház-tér északi részét jelölte ki, a Mdv. nyugdíjintézetének most épülő palotája előtt. A Kossuth-szobor bizottság egyhangú határozata alapján most végre megkezdték a kijelölt helyen a kimérési munkálatokat, valamint a szobor alapzatának a megépítését. A bizottság igen rövid időt tűzött ki a monstruózus alkotás fölállításának befejezésére. Úgy tervezik, hogy három hónapon belül összeállítják és fölszerelik az emlékművet és október 6-án, a tizenhárom aradi vértanú emlékünnepén országos ünnepélyek közepette leleplezik. Fischer szobrászmester, aki Hungária úti műtermében 12 éven át dolgozott a Kossuth emlékművön és csak az elmúlt hónapokban fejezte be a munkálatokat, a szobrok felállításáról a következőket mondotta: — Az emlékmű valamennyi alakja teljesen elkészült és akár rögtön szállítani is lehet azokat. Ha a fundamentumot a kellő időben meg tudják építeni, akkor biztosan föl tudják állítani október 6-ig a csoportozatot. Igaz viszont, hogy ez is hatalmas munkát igényel.. . Az emlékmű méretei óriásiak. Magassága, a lépcsőfokokkal együtt hét méter lesz, hossza 16 méter, szélessége pedig 9,60 méter. Kossuth, akinek alakja magasan kiemelkedik majd a többi közül, négy méter magas lesz, a nyolc mellékalak mindegyike pedig három és fél méter. De rajtuk kívül, a hátsó oldalon még két érdekes csoportozatot alkottunk. Az egyik a béke, a másik pedig a háború szimbóluma lesz. A békét öt, a háborút hat szoboralak ábrázolja és mindegyik alakot háromméteres nagyságúra faragták. Egy-egy szobornak majdnem száz mázsa a sulva és el lehet képzelni, milyen alaposan átgondolt munkával kell fölszerelni a csoportozatot, hogy a hatalmas sulva szobrok emelésénél szerencsétlenség ne történjék. Természetesen fontos az is, hogy minél előbb megtörténjék az Országház-tér átrendezése, mert enélkül nem állíthatják föl az emlékművet. A tér rendezésénél mindenesetre figyelemmel lesznek arra a körülményre is, hogy a Kossuth-szoborral szemben, az Országház tér déli frontján, néhány éven belül föl akarják állítani Rákóczi Ferencnek emlékművét is.