Pesti Hírlap, 1927. július (49. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-14 / 157. szám

14 csak hét napig volt is birtokában, már pediig a meg­találó csak akkor követ el büntetendő cselekményt, ha a talált tárgyat nyolc nap után sem szolgáltatja be a rendőrségen.­­ A Wiener Com­m­erial Bank budapesti igaz­gatói ellen vádat emelt az ügyészség. Négy évvel ez­előtt a Wiener Commerzial Bank följelentést tett a bank budapesti fiókjának néhány igazgatója és főtiszt­viselője ellen. A följelentés szerint a bepanaszolt igaz­gatók a tőzsdén olyan valutaspekulációt folytat­tak, amelynek veszteségét a bank viselte, ha azonban nyereség mutatkozott, azt saját szám­lájukra íratták át. A­­följelentés alapján az ügyészség négy könyvszakértővel vizsgáltatta meg a bank könyveit. Svét szakértő a bank vezetőség­ének ár­tatlanságát bizonyította, másik két szakértő azonban a bűnösség megállapításai­ mellett foglalt állást. A föl­jelentettek rövid ideig az ügyészség fogházában is voltak, de utóbb szabadlábra helyezték őket. A bécsi bank jogutódja, a Bodenkreditanstalt, később vissza­vonta a följelentést azzal, hogy a gyanúsítottak jóhi­szeműségéről meggyőződést szerzett. Mivel azonban ez a cselekmény hivatalból üldözendő, az ügyészség a magánindítvány visszavonása ellenére, a két könyv­szakértő terhelő véleményére támaszkodva, hitelezési csalás bűntette címén vádat emelt a budapesti fiók ve­zérigazgatója, Sebestyén Richárd és hét másik főtiszt­viselő ellen. A vádiratot az ügyészség most fölterjesz­tette a törvényszékre.­­ A joghallgató villamoskocsivezető. Ifj. Garzó Dénes joghallgató tanulmányait nem tudta folytatni a leromlott gazdasági viszonyok miatt. A jó családból származó fiatalember egyetemi tanulmányait félbesza­kítva,­­kénytelen volt beállani villamoskocsivezetőnek. A tanfolyam elvégzése után a kocsivezetői vizsgát si­kerrel tette le, első vezetői útja alkalmával azonban mindjárt kisebb szerencsétlenség történt vele. A 2. számú villamoskocsival a Rókus-kórház felé haladt, az Aggteleki­ utca és Népszínház­ utca keresztezésénél azonban nem fékezett kellő időben és a kocsi nekiment a Rókus-kórház felől szembejövő egyik villamos pót­kocsijának. A pótkocsi kiugrott a sínekből és egy utas könnyebben megsérült. Közveszélyű rongálás vétsége címén indult meg az eljárás ifj Garzó Dénes ellen, aki a bíróság előtt azzal védekezett, hogy egy öntöző­kocsi haladt előtte, ezért rendkívül síkos volt az út és bár kellő időben fékezett, a kocsi még csúszott egy da­rabot a síneken. A törvényszék a kocsivezetőt egy­hónapi fogházra ítélte de a büntetés végreha­jtását fel­függesztette és a kocsivezeléstől örökre eltiltotta. Az ítélőtábla most a törvényszék ítéletét helybenhagya, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozóan azzal a további megjegyzéssel, hogy nyomatékos eny­hítő körülmény, hogy a vádlott nyomora miatt egyé­niségének 77lig nem felelő állást, volt, kénytelen "elvál­lalni ,,A háború elég ok a haszonbérleti szerződés meg­szűnésére." A hábor előtt önv. Horváth Endréné Bold­ván lévő harmadfélszáz holdas birtokát haszonbérbe adta Vályi Nagy Károly gazdálkodónak. A háború kitörésekor Vályi Nagy Károly katonai szolgálatra jelentkezett és még annyi ideje sem volt, hogy a bérelt birtokon a to­vábbi gazdálkodásról rendelkezni tudott volna. Családja 1914 októberében otthagyta a bérletet és azt átadta a tu­lajdonos özvegy Horváth Endrénének. Évekkel később a haszonbérlő és a földbirtokos asszony között vita támadt, mire Vályi Nagy Károly pert indított és arra kérte a bí­róságot, mondja ki, hogy a haszonbérleti szerződés a há­ború következtében megszűnt. A járásbíróság és a tör­vényszék is helyt adott a­ keresetnek és a Kúria is a bérlő álláspontjára helyezkedve, megszűntnek mondotta ki a bérleti szerződést. A Kúria hivatkozik a bérleti szer­ződés egyik pontjára, amely kötelességévé tette a haszon­bérlőnek, hogy a birtokon személyesen tartozik gazdál­kodni. A felperes hadbavonulása, a Kúria megítélése sze­rint jogszerű ok és alap arra, hogy a haszonbérleti szer­ződésben vállalt kötelezettsége alól mentesüljön.­­ Húsz éves korában már bigámiát követett el. Cserna István magántisztviselő 1918-ban, amikor ti­zenkilenc éves volt, Kolozsvárott feleségül vette Tra­becki Jolán hivatalnoknál. A románok bevonulása után a házastársakat elfogták, a férjnek azonban sike­rült megszöknie Erdélyből, míg a­z asszonty bűncselek­mények miatt továbbra is a románok fogságában ma­radt. Cserna István egy évvel később Cinkotán megis­merkedett Lenz Arankával és anélkül, hogy első há­zasságáról említést tett volna, húszéves korában má­sodszor is megnősült. A második házasság se­m volt szerencsésebb, napirenden voltak a civódások egyrészt a feleség, másrészt pedig a férj és az asszony anyja között. Cserna István egy alkalommal meg is ütötte anyósát, Lenzné ekkor kutatni kezdett veje előélete után és rájött, hogy tu­jajdonképen kétszer házasodott, mire följelentette.­ A törvényszék Cserna Istvánt ket­tős házasságért n­égyhónapi fogházbüntetésre ítélte. Az Ítélőtábla most, helybenhagyta az ítéletet, enyhítő körülménynek tekintve, hogy Cserna István fiatalon, húszéves korában kötötte meg a­ második házasságát. _ Visszafelé sült el a fegyver. Csernyák Albin, he­vesugrai lakos, 1923 januárjában magához vette vadász­fegyverét, a másik fegyvert pedig barátjának, ifjj. Pre­zenszky Lajosnak adta kölcsön. Vadászni­ mentek, de mindjárt a kirándulás elején szerencsétlenség történt. P­rezenszky Lajos célba vett egy vadat, de amikor a köl­csönfegyvert elsütötte, a golyó a töltényhüvelyt kivágta és a vad helyett, a vadász sebesült meg, még­pedig olyan súlyosan, hogy Prexenszky a balszemére megvakult. A szerencsétlenül járt vadász kártérítési pert indított, azon fik alapon, hogy társa rossz fegyvert adott neki haszná­latra. Az egri törvényszék, majd a budapesti Ítélőtábla is kötelezte Csernyák Albint kártérítés fizetésére és ezt az ítéletet most a Kúria hel­ybenh­agyta. A Kúria hivatko­zik arra, hogy aki rossz puskát bocsájt másnak haszná­latára, vagy megengedi és elűézi, hogy a hibás fegyvert vala­st használja, az okozott kárért felelős. A Kúria élentése után most az alsóbiróságok fogják megállapítani a kártérítés összegét. - — — - - - PESTI HÍRLAP 1927. julius 14 . csütörtök. iwii^uii^iimroinaM^^ KÖZGAZDASÁG. A vármegyei kölcsön csütörtökön kerül jegyzésre Londonban. Az 1926. évi XV. törvénycikk felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a belügyminiszterrel egyetértve a vármegyék nevében útépítési és egyéb közhasznú célokra külföldi hosszúlejáratú törlesz­té­ses kötvénykölcsön felvételére nézve szerződést köthessen. E felhatalmazás folytán megkötött szer­ződéssel a magyarországi vármegyék kölcsönösz­szege két és egynegyed millió font sterlingben ál­lapíttatott meg, amelyre 1926. év nyarán egy és egynegyed millió font összegű kölcsönt vettek fel a vármegyék. Ez az összeg a fenti kölcsön első soro­zatát képezte és Londonban a N. M. Rothschild & Sons londoni bankház vezetése alatt álló konzor­cium útján, amelynek tagjai e bankházon kívül a Baring Brothers & Co. Limited és J. Henry Schrö­der­­­­ Co. londoni cégek voltak, nyert elhelyezést. A fenti kölcsön második sorozata egy millió font névértékkel most kerül kibocsátásra. A kötvényeket ismét az émlített konzorcium veszi át, amelynek nevében a tárgyalásokat a pénzügy­miniszterrel a Magyar Általános Hitelbank foly­tatta le. E tárgyalások eredményeként a várme­gyék nevében a vármegyei kölcsönbizottság által kibocsájtandó egymillió font névértékű, hat száza­lékos, tizenkilenc év alatt félévenként sorsolás út­ján törjeszthető kölcsönkötvényt 88,5 százalékos árfolyamon veszi át a fentemlített konzorcium; a kétszázalékos angol bélyegilletéket a vármegyék viselik. A kölcsön egyéb feltételei általánosságban azonosak az első sorozat feltételeivel. A kölcsön csütörtökön, július 14-én kerül Londonban nyilvános aláírásra. Magyarország közhitele szempontjából igen örven­detes jelenségnek tekinthető, hogy a nemzetközi emissziós piac jelenlegi közismerten feszült hely­zete ellenére, a magyar vármegyék kölcsönét ezút­tal a múlt évi hét és fél százalékos típussal szem­ben, hatszázalékos kamatozás alapján sikerült igen kedvező árfolyamon elhelyezni. London, júl. 13. Az angol sajtó nagy sikert vár a magyar vármegyei kölcsönnek holnap kibocsá­tandó második részletétől, noh­a a pénzpiac telítve van. A Daily Telegraph szerint a kedvező kibo­csátási feltételek a magyar hitel javulására valla­nak. A Manchester Guardian hangsúlyo­zza a köl­­csön céljának konstruktív jellegét. A Financial News kiemeli, hogy a kölcsön első részletének ár­folyama 10334. A Morningpost több mint biztosra veszi a kölcsön sikerét. Rádióállomás minden községben. Van-e erre szüksége a gazdának? Hónapok óta esik sok szó arról, hogy igen jelentős invesztícióval rádióállomásokkal látnak el minden községet, hogy az árupiac minden mozzana­táról a termelők gyorsan értesüljenek- Az újságok nem elég fürgék, még kevésbbé fürge a posta, a vas­út, a gazda tehát rá van utalva a leggyorsabb hír­szolgálatra, hogy az árhullámzás minden pillanatát kihasználhassa. Ez is olyan intézkedés, amely sok pénzbe kerül és amely nem az alapzat lerakásával, hanem a te­tőzettel kezdi meg az építő munkát. Aki ismeri a vidéket, aki a gazda idegéletével tisztában van, jól tudja, hogy nem a rádió a gazda első szükséglete. Sajnos, a magyar mezőgazdasági kitermelés elég egy­oldalú, az egész éven tartó intenzív és sokoldalú ter­melőmunka csak itt-ott folyik s jobbára a nyári hó­napokra szorítkozik a nagyobb arányú értékesítő­tevékenység, amikor a rádiónak némi hasznát le­hetne venni. S éppen a nyári hónapokban, amikor a gazdát leginkább érdekli az árak fluktuációja, még az újságja sem izgatja úgy, mint a téli hónapokban és ahová a lap megérkezik, mondjuk déli 12 órakor, felbontatlanul hagyja esetleg délután 2-ig, 3-ig, és akkor végül megnézi: hogyan is áll hát az a búza­piac? A gazda nem izgul percre és így nem veszi semmi hasznát annak, hogy a rádió óránként jelzi az irányzatot. Hiába venné fel a községháza az óránkénti jelentéseket, nem hisszük, hogy egy gazda is befogatná lovát és beküldené az emberét a köz­ségbe a báza legfrissebb árfolyamáért. Nem is az a baja a gazdának, hogy óráról-órára nem ismeri a­, árfunktuáriót, hanem inkább az hogy nem megfele­lők az értékesítési lehetőségek sem 11 órakor, sem délben 1 órakor és sem délután 6 órakor. Ha a rádi­ó olcsó kamatú pénzt küldene a községházára, vagy kamatmentes előleget, mely az egyszerre való töme­ges kínálattal mentesítené a piacot, akkor érne va­lamit a nagy rádió-berendezkedés. De mi ismét me­gyünk a hatalmas organizációkban tömörült és villany és energiával felszerelt nyugati mezőgazdaság példája után, ahol a rádiónak is jut szerep, hogy egy-egy központ értesülést szerezzen, mennyi lesz holnap a tagoktól beszállított és értékesítésre váró áru mennyisége, vagy értesítést bocsásson szét, hogy kevesebbet, vagy többet szállítsanak, a piac felvevő képessége szerint. Ilyenféle napi munka mellett ter­­m­észetesen az árupiac helyzetéről is közöl informá­ciót a rádió, de nem ebben merül ki tevékenység. S mit csinálna ez­ a drága berendezkedés az év többi 10 hónapjában, miután az aratás utáni két h­ónapban nem használhat semmit? Tudvalevően a­­ gazda adott programmal értékesíti az év folyamán a megmaradt gabonáját, sok esetben megvárva az új vetést is, hogy a jövő termési lehetőségeket is kalku­lációs alapul vehesse. A rádió hozhat ilyen vagy olyan hírt, percre változót, a gazdát csak hónapok árváltozása érdekli, amiről saját lapjában sokkal jobban tájékozódhatik, mert az adatok összehason­lítása alapján maga tud véleményt formálni a piac alakulásáról. Azt a sok pénzt tehát, amelyet több ezer rádió berendezésére akarnak kiadni, jó volna más mező­gazdasági célra fordítani, olyanra, amelynek csak­ugyan hasznát látja a gazdatársadalom és vele a magyar közgazdaság. * Kornfeld Pál elhagyja a Hitelbankot? Meg kell emlékeznünk erről a hírről, mert egyre komo­lyabb formában esik róla szó. A Kornfeld név oly szorosan van összenőve ezzel a vezető intézettel, hogy a Kornfeld Pál kiválásáról terjesztett hírnek hi­telt nem adhatunk. Valószínű inkább, hogy az eddigi hatáskörökben jön létre valami eltolódás, amelynek feltételei már Ullmann Adolf halálával adva voltak. Amint értesülünk, teljes egyetértéssel sikerült a bank vezetőségének találni olyan megoldást, mely minden személyi kérdés kiküszöbölésével a vezetés egységét biztosítja.­­ A székesfehérvári országos kiállítás, melyet augusztus 13-án nyitnak meg, kezd kereteiből kiala­kulni. Kapuja a székesfehérvári Zichy-palota szép barok­ szilű kapujának másolata lesz, melyen túl pompás, fasoros kerti virágágyak között szökőkutak teszik kellemessé a képet. A budapesti Mezőgazdasági Múzeum leviszi gyűjteményei nagy részét, de igen gazdag lesz a gép- és gépkocsi kiállítás­a is. A kiállí­tás két hétig lesz nyitva és nagy állatdíjazást is ren­deznek. Az 1879-iki székesfehérvári országos kiállítás, melynek még gróf Zichy Jenő volt elnöke, úttörő volt, de az ez évi kiállítással túl akarják amazt szárnyal­ni. A kiállítás időtartamára több kongresszust is tar­tanak . Kény­szeregyezség. Rácz Vince budapesti bej. be­téti társaság ügyében az eljárást befejezettnek nyilvání­tották. — Diamant és Wachtel bej. cég kényszeregyezségi ügyében az egyezséget jóváhagyó végzés jogerőssé vált. — Weinstein Mór és fiai bej. cég kényszeregyezségi ügyében augusztus 17-én, délelőtt fél 10 órára tárgyalást tűz­tek ki. * A nemzetközi forgalomban július 15-től kezdve az utánvételes ajánlott küldemények, valamint az utánvé­teles értéklevelek és értékdobozok forgalma több állam­mal megnyílik. Ausztria, Belgium, Danzig, Észtország, Németország, Németalföld, India, Svájc, Svédország és Tunisz államokkal szemben az utánvételi forgalom kiter­jed úgy az ajánlott levél postai küldeményekre, mint az értéklevelekre, valamint az értékdobozokra. Csehország, Lettország, Finnország, Litvánia és Norvégia államokkal szemben az Utánvételi forgalom csupán az ajánlott levél­postai küldeményekre és értéklevelekre, Dánországgal és Franciaországgal szemben (Algírt és Monacot is bele­értve) kizárólag az ajánlott levélpostai küldeményekre terjed ki. Németalfölddel szemben a kérdés még függőben van, egyelőre csak onnan ideszóló ajánlott levélpostai küldemények küldhetők. Olaszországgal szemben a kérdés még szintén függőben van. * A főváros 20 millió dollárja mint külföldi betét. Ismételten jelentek meg közlések arról, hogy a főváros a kölcsönből befolyt 20 millió dollárját nem helyezhette el itthon, hanem a Nemzeti Bank kíván­ságára külföldön helyezte el több intézetnél. A pénz nagyobb részét Németországban helyezték el, ahol 4 százalékot térítenek, míg maga a főváros közel 2,0 százalékkal többet fizet. Szüksége van-e a magyar közgazdaságnak arra, hogy ilyen módon félévenként esetleg egymillió aranykoronáig terjedő összeget ve­szítsen? A Nemzeti Bank okoskodása nyilván az, hogy az itthon elhelyezett új pénz stimulálóan hatna a drágaságra, mert a nagyobb pénzkínálat minden téren az áru drágulásában jutna kifejezésre. Csak­hogy a mi pénzintézeteink is vesznek igénybe rövid lejáratú hiteleket külföldről, éppen úgy, mint a né­met intézetek. Nem lehetett volna-e azt mondani, hogy a hazai intézetek fizessenek vissza rövidlejá­ratú kölcsöneikből annyit, amennyit a fővárosi köl­csön itthon pótolhat. Hiszen a mi intézeteink szin­tén fizetnek legalább 5—5—6 százalékot a külföld­nek, szívesen fizettek volna a fővárosnak is és nem­ lett volna szükség a pénzfölösleg külföldi elhelyezé­sére. A Nemzeti Bank maga szintén ellensúlyozhatta volna az itthon elhelyezett fővárosi kölcsön inflációs hatását s legfeljebb csökkent volna a haszna a kisebb forgalommal. Ez kisebb gazdasági kárt okozott vol­na, mint a külföldi elhelyezés. Pár százezer arany­korona már olyan összeg, a mi viszonyaink között, hogy mindenkinek kötelessége mindent elkövetni, hogy az országnak megmentsük. * Frankfurti esti tőzsde. Frankfurtból jelentik: Az esti tőzsde a déli tőzsde viharos hosszmozgalmának ha­tása alatt állott és az alaphangulat továbbra is szilárd maradt, bár egyes, túlságosan magasra hajtott értékek­ben elvétve némi realizációs készség is jelentkezett, így az I. G. Farbenindustrie részvényei a 315,50-es legmaga­sabb déli árfolyamukat nem tudták tartani és 314,50-es nyitás után átmenetileg 312-re mentek vissza. A többi vegyiértékben az áremelkedés este is folytatódott, átlag 2,3 százalékos árnyereségekkel. A bankpapírok iránt nem jelentkezett érdeklődés. A villamossági papírok pia­cán svájci véleményes vásárlásokra az irányzat ismét igen szilárd volt és további 2- 3 százalékos árjavulások állot­tak be. A hajózási papírok 1,2 százalékkal emelkedtek. Ma érte el először a hajózási piac egyik értéke a 150 szá­zalékos árfolyamot, amilyen jegyzés a hajózási papírok­ban az aranymérlegekre való áttérés óta még nem for­dult elő. A bánya- és vaspiacon a vételkedv szintén rom­lt-kívül élénk volt. A piac vezetőértéke a Phelnstahl volt, amely további három százalékkal emelkedett, míg az át­lagos javulás egyébként 2 százalék volt. Jegyzések: Dis­cont-Gasenschaft 167, Gelsenkirchen 178.50, Harpener 215.-50, Farbenindustrie 3Í5.50, Deutsche Erdöl 107.—, A. E. G. 19-1.75, Stahltrust 143.50, Magyar aranvjára­dék 26 —

Next