Pesti Hírlap, 1927. július (49. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-14 / 157. szám
14 csak hét napig volt is birtokában, már pediig a megtaláló csak akkor követ el büntetendő cselekményt, ha a talált tárgyat nyolc nap után sem szolgáltatja be a rendőrségen. A Wiener Commerial Bank budapesti igazgatói ellen vádat emelt az ügyészség. Négy évvel ezelőtt a Wiener Commerzial Bank följelentést tett a bank budapesti fiókjának néhány igazgatója és főtisztviselője ellen. A följelentés szerint a bepanaszolt igazgatók a tőzsdén olyan valutaspekulációt folytattak, amelynek veszteségét a bank viselte, ha azonban nyereség mutatkozott, azt saját számlájukra íratták át. Aföljelentés alapján az ügyészség négy könyvszakértővel vizsgáltatta meg a bank könyveit. Svét szakértő a bank vezetőségének ártatlanságát bizonyította, másik két szakértő azonban a bűnösség megállapításai mellett foglalt állást. A följelentettek rövid ideig az ügyészség fogházában is voltak, de utóbb szabadlábra helyezték őket. A bécsi bank jogutódja, a Bodenkreditanstalt, később visszavonta a följelentést azzal, hogy a gyanúsítottak jóhiszeműségéről meggyőződést szerzett. Mivel azonban ez a cselekmény hivatalból üldözendő, az ügyészség a magánindítvány visszavonása ellenére, a két könyvszakértő terhelő véleményére támaszkodva, hitelezési csalás bűntette címén vádat emelt a budapesti fiók vezérigazgatója, Sebestyén Richárd és hét másik főtisztviselő ellen. A vádiratot az ügyészség most fölterjesztette a törvényszékre. A joghallgató villamoskocsivezető. Ifj. Garzó Dénes joghallgató tanulmányait nem tudta folytatni a leromlott gazdasági viszonyok miatt. A jó családból származó fiatalember egyetemi tanulmányait félbeszakítva,kénytelen volt beállani villamoskocsivezetőnek. A tanfolyam elvégzése után a kocsivezetői vizsgát sikerrel tette le, első vezetői útja alkalmával azonban mindjárt kisebb szerencsétlenség történt vele. A 2. számú villamoskocsival a Rókus-kórház felé haladt, az Aggteleki utca és Népszínház utca keresztezésénél azonban nem fékezett kellő időben és a kocsi nekiment a Rókus-kórház felől szembejövő egyik villamos pótkocsijának. A pótkocsi kiugrott a sínekből és egy utas könnyebben megsérült. Közveszélyű rongálás vétsége címén indult meg az eljárás ifj Garzó Dénes ellen, aki a bíróság előtt azzal védekezett, hogy egy öntözőkocsi haladt előtte, ezért rendkívül síkos volt az út és bár kellő időben fékezett, a kocsi még csúszott egy darabot a síneken. A törvényszék a kocsivezetőt egyhónapi fogházra ítélte de a büntetés végrehajtását felfüggesztette és a kocsivezeléstől örökre eltiltotta. Az ítélőtábla most a törvényszék ítéletét helybenhagya, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozóan azzal a további megjegyzéssel, hogy nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a vádlott nyomora miatt egyéniségének 77lig nem felelő állást, volt, kénytelen "elvállalni ,,A háború elég ok a haszonbérleti szerződés megszűnésére." A hábor előtt önv. Horváth Endréné Boldván lévő harmadfélszáz holdas birtokát haszonbérbe adta Vályi Nagy Károly gazdálkodónak. A háború kitörésekor Vályi Nagy Károly katonai szolgálatra jelentkezett és még annyi ideje sem volt, hogy a bérelt birtokon a további gazdálkodásról rendelkezni tudott volna. Családja 1914 októberében otthagyta a bérletet és azt átadta a tulajdonos özvegy Horváth Endrénének. Évekkel később a haszonbérlő és a földbirtokos asszony között vita támadt, mire Vályi Nagy Károly pert indított és arra kérte a bíróságot, mondja ki, hogy a haszonbérleti szerződés a háború következtében megszűnt. A járásbíróság és a törvényszék is helyt adott a keresetnek és a Kúria is a bérlő álláspontjára helyezkedve, megszűntnek mondotta ki a bérleti szerződést. A Kúria hivatkozik a bérleti szerződés egyik pontjára, amely kötelességévé tette a haszonbérlőnek, hogy a birtokon személyesen tartozik gazdálkodni. A felperes hadbavonulása, a Kúria megítélése szerint jogszerű ok és alap arra, hogy a haszonbérleti szerződésben vállalt kötelezettsége alól mentesüljön. Húsz éves korában már bigámiát követett el. Cserna István magántisztviselő 1918-ban, amikor tizenkilenc éves volt, Kolozsvárott feleségül vette Trabecki Jolán hivatalnoknál. A románok bevonulása után a házastársakat elfogták, a férjnek azonban sikerült megszöknie Erdélyből, míg az asszonty bűncselekmények miatt továbbra is a románok fogságában maradt. Cserna István egy évvel később Cinkotán megismerkedett Lenz Arankával és anélkül, hogy első házasságáról említést tett volna, húszéves korában másodszor is megnősült. A második házasság sem volt szerencsésebb, napirenden voltak a civódások egyrészt a feleség, másrészt pedig a férj és az asszony anyja között. Cserna István egy alkalommal meg is ütötte anyósát, Lenzné ekkor kutatni kezdett veje előélete után és rájött, hogy tujajdonképen kétszer házasodott, mire följelentette. A törvényszék Cserna Istvánt kettős házasságért négyhónapi fogházbüntetésre ítélte. Az Ítélőtábla most, helybenhagyta az ítéletet, enyhítő körülménynek tekintve, hogy Cserna István fiatalon, húszéves korában kötötte meg a második házasságát. _ Visszafelé sült el a fegyver. Csernyák Albin, hevesugrai lakos, 1923 januárjában magához vette vadászfegyverét, a másik fegyvert pedig barátjának, ifjj. Prezenszky Lajosnak adta kölcsön. Vadászni mentek, de mindjárt a kirándulás elején szerencsétlenség történt. Prezenszky Lajos célba vett egy vadat, de amikor a kölcsönfegyvert elsütötte, a golyó a töltényhüvelyt kivágta és a vad helyett, a vadász sebesült meg, mégpedig olyan súlyosan, hogy Prexenszky a balszemére megvakult. A szerencsétlenül járt vadász kártérítési pert indított, azon fik alapon, hogy társa rossz fegyvert adott neki használatra. Az egri törvényszék, majd a budapesti Ítélőtábla is kötelezte Csernyák Albint kártérítés fizetésére és ezt az ítéletet most a Kúria helybenhagyta. A Kúria hivatkozik arra, hogy aki rossz puskát bocsájt másnak használatára, vagy megengedi és elűézi, hogy a hibás fegyvert valast használja, az okozott kárért felelős. A Kúria élentése után most az alsóbiróságok fogják megállapítani a kártérítés összegét. - — — - - - PESTI HÍRLAP 1927. julius 14 . csütörtök. iwii^uii^iimroinaM^^ KÖZGAZDASÁG. A vármegyei kölcsön csütörtökön kerül jegyzésre Londonban. Az 1926. évi XV. törvénycikk felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a belügyminiszterrel egyetértve a vármegyék nevében útépítési és egyéb közhasznú célokra külföldi hosszúlejáratú törlesztéses kötvénykölcsön felvételére nézve szerződést köthessen. E felhatalmazás folytán megkötött szerződéssel a magyarországi vármegyék kölcsönöszszege két és egynegyed millió font sterlingben állapíttatott meg, amelyre 1926. év nyarán egy és egynegyed millió font összegű kölcsönt vettek fel a vármegyék. Ez az összeg a fenti kölcsön első sorozatát képezte és Londonban a N. M. Rothschild & Sons londoni bankház vezetése alatt álló konzorcium útján, amelynek tagjai e bankházon kívül a Baring Brothers & Co. Limited és J. Henry Schröder Co. londoni cégek voltak, nyert elhelyezést. A fenti kölcsön második sorozata egy millió font névértékkel most kerül kibocsátásra. A kötvényeket ismét az émlített konzorcium veszi át, amelynek nevében a tárgyalásokat a pénzügyminiszterrel a Magyar Általános Hitelbank folytatta le. E tárgyalások eredményeként a vármegyék nevében a vármegyei kölcsönbizottság által kibocsájtandó egymillió font névértékű, hat százalékos, tizenkilenc év alatt félévenként sorsolás útján törjeszthető kölcsönkötvényt 88,5 százalékos árfolyamon veszi át a fentemlített konzorcium; a kétszázalékos angol bélyegilletéket a vármegyék viselik. A kölcsön egyéb feltételei általánosságban azonosak az első sorozat feltételeivel. A kölcsön csütörtökön, július 14-én kerül Londonban nyilvános aláírásra. Magyarország közhitele szempontjából igen örvendetes jelenségnek tekinthető, hogy a nemzetközi emissziós piac jelenlegi közismerten feszült helyzete ellenére, a magyar vármegyék kölcsönét ezúttal a múlt évi hét és fél százalékos típussal szemben, hatszázalékos kamatozás alapján sikerült igen kedvező árfolyamon elhelyezni. London, júl. 13. Az angol sajtó nagy sikert vár a magyar vármegyei kölcsönnek holnap kibocsátandó második részletétől, noha a pénzpiac telítve van. A Daily Telegraph szerint a kedvező kibocsátási feltételek a magyar hitel javulására vallanak. A Manchester Guardian hangsúlyozza a kölcsön céljának konstruktív jellegét. A Financial News kiemeli, hogy a kölcsön első részletének árfolyama 10334. A Morningpost több mint biztosra veszi a kölcsön sikerét. Rádióállomás minden községben. Van-e erre szüksége a gazdának? Hónapok óta esik sok szó arról, hogy igen jelentős invesztícióval rádióállomásokkal látnak el minden községet, hogy az árupiac minden mozzanatáról a termelők gyorsan értesüljenek- Az újságok nem elég fürgék, még kevésbbé fürge a posta, a vasút, a gazda tehát rá van utalva a leggyorsabb hírszolgálatra, hogy az árhullámzás minden pillanatát kihasználhassa. Ez is olyan intézkedés, amely sok pénzbe kerül és amely nem az alapzat lerakásával, hanem a tetőzettel kezdi meg az építő munkát. Aki ismeri a vidéket, aki a gazda idegéletével tisztában van, jól tudja, hogy nem a rádió a gazda első szükséglete. Sajnos, a magyar mezőgazdasági kitermelés elég egyoldalú, az egész éven tartó intenzív és sokoldalú termelőmunka csak itt-ott folyik s jobbára a nyári hónapokra szorítkozik a nagyobb arányú értékesítőtevékenység, amikor a rádiónak némi hasznát lehetne venni. S éppen a nyári hónapokban, amikor a gazdát leginkább érdekli az árak fluktuációja, még az újságja sem izgatja úgy, mint a téli hónapokban és ahová a lap megérkezik, mondjuk déli 12 órakor, felbontatlanul hagyja esetleg délután 2-ig, 3-ig, és akkor végül megnézi: hogyan is áll hát az a búzapiac? A gazda nem izgul percre és így nem veszi semmi hasznát annak, hogy a rádió óránként jelzi az irányzatot. Hiába venné fel a községháza az óránkénti jelentéseket, nem hisszük, hogy egy gazda is befogatná lovát és beküldené az emberét a községbe a báza legfrissebb árfolyamáért. Nem is az a baja a gazdának, hogy óráról-órára nem ismeri a, árfunktuáriót, hanem inkább az hogy nem megfelelők az értékesítési lehetőségek sem 11 órakor, sem délben 1 órakor és sem délután 6 órakor. Ha a rádió olcsó kamatú pénzt küldene a községházára, vagy kamatmentes előleget, mely az egyszerre való tömeges kínálattal mentesítené a piacot, akkor érne valamit a nagy rádió-berendezkedés. De mi ismét megyünk a hatalmas organizációkban tömörült és villany és energiával felszerelt nyugati mezőgazdaság példája után, ahol a rádiónak is jut szerep, hogy egy-egy központ értesülést szerezzen, mennyi lesz holnap a tagoktól beszállított és értékesítésre váró áru mennyisége, vagy értesítést bocsásson szét, hogy kevesebbet, vagy többet szállítsanak, a piac felvevő képessége szerint. Ilyenféle napi munka mellett természetesen az árupiac helyzetéről is közöl információt a rádió, de nem ebben merül ki tevékenység. S mit csinálna ez a drága berendezkedés az év többi 10 hónapjában, miután az aratás utáni két hónapban nem használhat semmit? Tudvalevően a gazda adott programmal értékesíti az év folyamán a megmaradt gabonáját, sok esetben megvárva az új vetést is, hogy a jövő termési lehetőségeket is kalkulációs alapul vehesse. A rádió hozhat ilyen vagy olyan hírt, percre változót, a gazdát csak hónapok árváltozása érdekli, amiről saját lapjában sokkal jobban tájékozódhatik, mert az adatok összehasonlítása alapján maga tud véleményt formálni a piac alakulásáról. Azt a sok pénzt tehát, amelyet több ezer rádió berendezésére akarnak kiadni, jó volna más mezőgazdasági célra fordítani, olyanra, amelynek csakugyan hasznát látja a gazdatársadalom és vele a magyar közgazdaság. * Kornfeld Pál elhagyja a Hitelbankot? Meg kell emlékeznünk erről a hírről, mert egyre komolyabb formában esik róla szó. A Kornfeld név oly szorosan van összenőve ezzel a vezető intézettel, hogy a Kornfeld Pál kiválásáról terjesztett hírnek hitelt nem adhatunk. Valószínű inkább, hogy az eddigi hatáskörökben jön létre valami eltolódás, amelynek feltételei már Ullmann Adolf halálával adva voltak. Amint értesülünk, teljes egyetértéssel sikerült a bank vezetőségének találni olyan megoldást, mely minden személyi kérdés kiküszöbölésével a vezetés egységét biztosítja. A székesfehérvári országos kiállítás, melyet augusztus 13-án nyitnak meg, kezd kereteiből kialakulni. Kapuja a székesfehérvári Zichy-palota szép barok szilű kapujának másolata lesz, melyen túl pompás, fasoros kerti virágágyak között szökőkutak teszik kellemessé a képet. A budapesti Mezőgazdasági Múzeum leviszi gyűjteményei nagy részét, de igen gazdag lesz a gép- és gépkocsi kiállítása is. A kiállítás két hétig lesz nyitva és nagy állatdíjazást is rendeznek. Az 1879-iki székesfehérvári országos kiállítás, melynek még gróf Zichy Jenő volt elnöke, úttörő volt, de az ez évi kiállítással túl akarják amazt szárnyalni. A kiállítás időtartamára több kongresszust is tartanak . Kényszeregyezség. Rácz Vince budapesti bej. betéti társaság ügyében az eljárást befejezettnek nyilvánították. — Diamant és Wachtel bej. cég kényszeregyezségi ügyében az egyezséget jóváhagyó végzés jogerőssé vált. — Weinstein Mór és fiai bej. cég kényszeregyezségi ügyében augusztus 17-én, délelőtt fél 10 órára tárgyalást tűztek ki. * A nemzetközi forgalomban július 15-től kezdve az utánvételes ajánlott küldemények, valamint az utánvételes értéklevelek és értékdobozok forgalma több állammal megnyílik. Ausztria, Belgium, Danzig, Észtország, Németország, Németalföld, India, Svájc, Svédország és Tunisz államokkal szemben az utánvételi forgalom kiterjed úgy az ajánlott levél postai küldeményekre, mint az értéklevelekre, valamint az értékdobozokra. Csehország, Lettország, Finnország, Litvánia és Norvégia államokkal szemben az Utánvételi forgalom csupán az ajánlott levélpostai küldeményekre és értéklevelekre, Dánországgal és Franciaországgal szemben (Algírt és Monacot is beleértve) kizárólag az ajánlott levélpostai küldeményekre terjed ki. Németalfölddel szemben a kérdés még függőben van, egyelőre csak onnan ideszóló ajánlott levélpostai küldemények küldhetők. Olaszországgal szemben a kérdés még szintén függőben van. * A főváros 20 millió dollárja mint külföldi betét. Ismételten jelentek meg közlések arról, hogy a főváros a kölcsönből befolyt 20 millió dollárját nem helyezhette el itthon, hanem a Nemzeti Bank kívánságára külföldön helyezte el több intézetnél. A pénz nagyobb részét Németországban helyezték el, ahol 4 százalékot térítenek, míg maga a főváros közel 2,0 százalékkal többet fizet. Szüksége van-e a magyar közgazdaságnak arra, hogy ilyen módon félévenként esetleg egymillió aranykoronáig terjedő összeget veszítsen? A Nemzeti Bank okoskodása nyilván az, hogy az itthon elhelyezett új pénz stimulálóan hatna a drágaságra, mert a nagyobb pénzkínálat minden téren az áru drágulásában jutna kifejezésre. Csakhogy a mi pénzintézeteink is vesznek igénybe rövid lejáratú hiteleket külföldről, éppen úgy, mint a német intézetek. Nem lehetett volna-e azt mondani, hogy a hazai intézetek fizessenek vissza rövidlejáratú kölcsöneikből annyit, amennyit a fővárosi kölcsön itthon pótolhat. Hiszen a mi intézeteink szintén fizetnek legalább 5—5—6 százalékot a külföldnek, szívesen fizettek volna a fővárosnak is és nem lett volna szükség a pénzfölösleg külföldi elhelyezésére. A Nemzeti Bank maga szintén ellensúlyozhatta volna az itthon elhelyezett fővárosi kölcsön inflációs hatását s legfeljebb csökkent volna a haszna a kisebb forgalommal. Ez kisebb gazdasági kárt okozott volna, mint a külföldi elhelyezés. Pár százezer aranykorona már olyan összeg, a mi viszonyaink között, hogy mindenkinek kötelessége mindent elkövetni, hogy az országnak megmentsük. * Frankfurti esti tőzsde. Frankfurtból jelentik: Az esti tőzsde a déli tőzsde viharos hosszmozgalmának hatása alatt állott és az alaphangulat továbbra is szilárd maradt, bár egyes, túlságosan magasra hajtott értékekben elvétve némi realizációs készség is jelentkezett, így az I. G. Farbenindustrie részvényei a 315,50-es legmagasabb déli árfolyamukat nem tudták tartani és 314,50-es nyitás után átmenetileg 312-re mentek vissza. A többi vegyiértékben az áremelkedés este is folytatódott, átlag 2,3 százalékos árnyereségekkel. A bankpapírok iránt nem jelentkezett érdeklődés. A villamossági papírok piacán svájci véleményes vásárlásokra az irányzat ismét igen szilárd volt és további 2- 3 százalékos árjavulások állottak be. A hajózási papírok 1,2 százalékkal emelkedtek. Ma érte el először a hajózási piac egyik értéke a 150 százalékos árfolyamot, amilyen jegyzés a hajózási papírokban az aranymérlegekre való áttérés óta még nem fordult elő. A bánya- és vaspiacon a vételkedv szintén romlt-kívül élénk volt. A piac vezetőértéke a Phelnstahl volt, amely további három százalékkal emelkedett, míg az átlagos javulás egyébként 2 százalék volt. Jegyzések: Discont-Gasenschaft 167, Gelsenkirchen 178.50, Harpener 215.-50, Farbenindustrie 3Í5.50, Deutsche Erdöl 107.—, A. E. G. 19-1.75, Stahltrust 143.50, Magyar aranvjáradék 26 —