Pesti Hírlap, 1927. július (49. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
»«27 Julius 1., rnlek. PESTI HÍRLAP Meglepetések a nemzetközi sakkversenyen. Budapesti vendégek Kecskeméten. A megostromolt sakkpalota. Ünnepi fenség gyűlt egybe Péter-Pál napján a verseny szinhelyén, az Uri Kaszinó dísztermében, s feszült, izgalmas csöndben folyt le a mesterjátékosok békés viaskodása. A matadorok fürödtek a hatalmas, színes ablakokon beözönlő napfényben, akár a népszerűségben. Csendet kérünk!... intik az asztalokon elhelyezett intő táblák a zsinórkordonon kívül tolongó fáladalmat. Játékidő alatt a közönség a mestereket meg nem szólíthatja s tőlük autogrammot nem kérhet. A versenyteremben csak a résztvevőknek szabad dohányozni és hűsítőket fogyasztani. A fegyelmezetten viselkedő látogatók alkalmazkodnak is a szigorú paragrafusokhoz. A verseny vezetősége, élén Maróczy Géza nagymesterrel, állandó permanenciában van. A versenyterem tükrös oldalfalán, a tíz sakkasztalon folyó küzdelem lefolyását állványokon nyugvó nagy falitáblák szemléltetik. Nagymesterünk fürgén rakosgatja a figurákat a demonstrációs táblákon. A terem sarkában állók a tömeg feje fölött is figyelemmel kísérhetik a lépésről, lépésre változó hadállásokat. A 64 kockás mezőkön olykor filmszerű gyorsasággal lepergő drámai menetű szellemi párviadalt látni. Aljechin nyert Takács ellen! — olvassák a jelzőtábláról a versenyterembe érkezők. Az orosz nagymester diadalmas mosollyal ajakán, emelkedik fel helyéről. Gyors léptekkel a másik favorit asztalához indul. Nimzovics, a dán bajnok, idegesen fészkelődik helyén. Valóságos idegember. Pápaszemén keresztül épen fürkésző szemmel mustrálgatja a jó húsban s jó pozícióban levő ellenfelét. A jóléttől duzzadó Berndtsson a mozihumoristák halálos komolyságával mélyed a játékba. — Úgy játszik, mint a Fatty, — mosolyog tréfásan valamelyik kibic. A szomszédasztalon élet-halálküzdelem folyik. Dr. Vajda és a kis Steiner viaskodnak. Nehéz vezérvégjátékban dől el a küzdelem. A szorongó tömegből kiválik egy tarkoponyájú, szelid nézésű, derűs képű úriember. A viharjósok derült időt jósolnak. Steiner papa boldogan mosolyog. A hidegvérrel küzdő dr. Asztalos tanár ismét leckézeti ellenfelét, a mélabús Sárközy mestert. Nemzetközi versenyen első ízben szerepel s így lámpalázzal küzd. A harcedzett Székely a berlini Ahucs mesterrel méri össze erejét. Székely támad, székely bánja — hangzik az elfojtott megjegyzés. Chalupetzky, a másik tornavezető alakja tűnik elő. Újabb eredmény: a morva-osztraui Gilg megverte Hans Müllert. Honfitársa, a barna pepitaruhás, pápaszemes, szőke bécsi fia, Hans Kmoch, ma is derekasan megállta helyét. Dr. Tartakower ukrán előharcossal remist csinált. Grünfeld és Vukovics szintén beérték e félgyőzelemmel. A balszerencsével küzdő Przepiorka nem boldogult a belga Calle-val. Brinckmann, a világháborúban megrokkant repülőtiszt, szivarjait ütegek módjára helyezi el asztalán. A jól helyezett, bombája talált. Az angliai Yates nem látott mentséget, s végül feladta a küzdelmet. •Jv A versenyteremben még nem ért véget a harc. Dr. Aljechin asztalához lódult a szenzációra éhes közönség. Az orosz nagymester a Takács elleni nyert játszmáját mutatja Maróczy nagymesternek. A nagymesterek buzgón elemeznek, áhítatos közönség figyeli munkájukat. A nagy érdeklődést jellemzi, hogy az elkerített helyen is embergyűrű vette körül asztalát. A kritikus pillanatban érkező fotoriporter nyomban ott termett s az izgalmas jelenetet megörökíthette. Röviddel ezután hire jutott, hogy Budapestről autó érkezett s az uri kaszinó bejárata előtt megállt. A pesti autó utasai: Hermann Emil igazgató, a Budai Sakkegylet agilis alelnöke vezetése alatt álló tizenkét klubtag. A versenyrendezőség örömmel üdvözölte a lelkes sakkgárda vállalkozását. A versenyvezetőség engedélyével a budai klubtársak versenyjátszmájukat félbeszakítva, a BSE autóiba szálltak s körutat tettek a városban. A vendégek útközben a versenyhelyiség szomszédságában felállított postahivatalba tartottak. Itt ujabb meglepetés várt rájuk. Nemzetiszínü zászlókkal, drapériákkal. Kecskemét színeivel s zöld lombfüzérrel ízlésesen díszített postafülke. A sakkposta. Képünkön látható, amint a fülke ablakából kikandikáló postakezelőnőt táviratokkal s levelekkel ostromolják. A versenynap befejeztével tömegesen rohanják meg a nagy világlapok tudósítói s a sakkrporiok a postahivatalt. A villámjátszma" gyorsasággal megy a munka. Külön feliratú postabélyegző: Nemzetközi sakkverseny, Kecskemét." Szüntelenül csilingel a telefoncsengő. A fülkéken megindul a versenytudósítók telefonjelentése a napi fordulók eredményéről. A tudósítók köszönettel tartoznak a rendezőség újításának s a posta előzékenységének, mely megkönnyíti a hírszolgálat lebonyolítását. Ami különösen a sakkposta kezelőnője: bölcskei Molnár Ida nem kis érdeme. A hírös város postája viszi a szélrózsa minden irányába a nemzetközi sakkverseny híreit. H. I. Az ötödik forduló. Kecskemét, jan.30. (A Pesti Hírlap tudósítója-Kik távirata.) A nemzetközi sakkverseny szerdai negedik fordulója után még fokozottabb érdeklődés is érte a csütörtöki ötödik forduló mérkőzéseit. Az Mjechin-Gilg vezérgyalogjátszma mindkét fél korrekt átéka után negyven lépés után eldöntetlenül végződdött, Nimzovics bástya végjátékban legyőzte Vukovicot. Asztalos spanyol játszmában finom huszáráldozattal huszonhat lépésben győzött Brinckmann ellen. Steiner indiai védelmi játékban erős támadás után megverte Grünfeldet. A Székely-Berndtsson játszmában hatvannyolc lépésig a magyar játékos volt előnyösebb hadállásban, végül is ellenfele győzedelmeskedett. Vajda Aljechin védelmi játékmenetet választott és hatvanöt lépésben kitűnő végjátékban nyert Colle ellen. Kmoch francia játszmában finom pozícíójáték eredményeképen győzte le Yatest. A Müller-Sárközi angol játszma nehéz végjáték után hatvanhat lépésben eldöntetlenül végződött. Hasonlóképen eldöntetlen maradt a Tartakoiver-Takács vezérgyalogjátszma is. Ahues győzött vezérgyalog megnyitással Przepiorka ellen, aki a harmincadik lépésnél erős elnézés miatt veszített Az ötödik forduló után a mesterek sorrendje a következő: A-csoport: Steiner 4 (1), Nimzovics 4, Vajda 3, Colle, Ahues 3,3. B-csoport: Aljechin, Asztalos és Kmoch 4, Gilg 3 g.. A főtornán az A-csoportban Friedmann (Lemberg) és dr. Négyessy, a B-csoportban Pikier (Budapest) és Rejfir (Prága), a C-csoportban Rogedzinsky (Lodz) és Heim (Budapest) a győztesek, a D-csoportban az egyik győztes Apsenicks (Riga), az E-csoportban pedig Jakab (Budapest), alkalmasint Grob (Zürich). Automobilon a Hortobágyon át. Hortobágyi puszta, jan. 29. (A Pesti Hírlap munkatársául.) Két hosszú órán át döcög velünk a vicinális Debrecentől a Hortobágyi puszta kapujáig, a hortobágyi csárdáig. Innen, a vonat ablakából, mintha tréma és mozdulatlan volna az az egész végeláthatatlan rónaság, amelynek minden talpalatnyi helye régi idők romantikájának csodálatos emlékeit őrzi. Az érettség dús erejétől duzzadó sárga kalászrengetegekben már dolgos kezekben villog mindenütt a kasza. Erre májt Péter és Pál napján rendesen megkezdik a betakarítást. Balmazújvárosnál szalad rá vonatunk a Hortobágy földjére. Itt mintha még jobban megmerevedne a nyugalom: minden életet mozdulatlanságra kényszerít a nap lenyűgöző ereje, amely égő sugaraival ezüst felhőfoszlányok tündöklő keretébe foglalja a horizontot. Amerre a vonat elhalad, mindenütt rendekbe sorakozik már az aranyló kalász, amelyről holnap gyöngyszemekben pereg le a magyar búza. Aratóvonatok suhannak el mellettünk. Derűs arcok, mosolygó ajkak köszöntenek, de az ünnepi áhítat csendjében, amely a rónaságra nehezedik, csaknem hangtalanul vesznek el a mellettünk elrobogó vonatokon feszengő aratódalok. Aki romantikát keres még ma is a Hortobágyon, a legnagyobb magyar pusztán, amelynek egykor Petőfi és Jókai rajongói és álmodói voltak, az kerülje el messzire a hortobágyi csárdát, régi magyar betyárok mulatozásainak hajlékát. Angyal Bandi és Zöld Marci emlékét bizony rég elmosta már az idő és rég elmosódott az emlékük a pandúroknak is, akiknek helyébe, egész tavassereg helyébe, néhány mezei rendőr és csendőr lépett. Az ő számukra sem jut már, akire vigyázniok kellene. Romantika a Hortobágyon, amelynek pusztaságán ma már nem ritka vendég az automob, amely fölött gyakran suhannak el repülőgépek és amelynek saját telefonközpontja van? És a csárda? A régi híres hortobágyi csárda, amelyben szmokingos pincér és bubifrizurás kiszolgálóleány köszönti a vendéget! Bizony alaposan idetolakodott a kultúra a Hortobágyra is, amelynek híres csárdájában üzleti elv az idegenforgalom előmozdítása. Ez a csárda nem jön zavarba, ha német, olasz, francia, angol vagy román vendég téved is asztalai mellé. Minden nyelven beszélnek itt és a külföldi kirándulónak automobil áll a rendelkezésére, hogy a hortobágyi puszta nevezetességeit, méneseit, gulyáit és nyájait megtekinthesse. És a pusztának akad is külföldi vendége bőven, de ezeket sem a romantika hozza ide, hanem azért jönnek, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek az álattenyésztés köréből. Nemrég stuttgarti állatorvosok és természetkutatók jártak erre, akik alaposan megnézték a pusztát és tanulmányozták a modern maeryár állattenyésztést. Az elmúlt hetekben itt járt India földmivelésügyi minisztere is, aki szintén azért jött, hogy gyakorlati tapasztalatokat gyűjtsön a Hortobágyon Mihelyt a vonat elhagyja Balmazújvárost, egymásután tűnnek fel a juh karámok, majd elérjük a nagy hortobágyi állomást, amelytől néhány lépés már csak a csárda. Modern, szép földszintes épület, amelynek ivója előkelő ízléssel van berendezve. Vendégszobái szebbek, mint a legtöbb vidéki szálloda szobái. A Debreceni Kalauz elárulja a csárdáról, hogy 1459. a telefonszáma, éjszakánkint harminc vendéget tud elszállásolni, a csárdában a vendégek étlap szerint étkezhetnek és hogy ,,a csárdás a legkényesebb igényeknek is eleget tesz." A hortobágyi patak kőhidja a csárda mögött kezdődik. Ez a leghosszabb kőhidja Magyarországnak. Száz évvel ezelőtt kezdték meg az épitését, amely hat esztendeig tartott. A hid hossza a szárnyfalakkal együtt százhetven méter. A híd mellett árvalányhajas, cifra szűrbe öltözött csikósok őrzik Debrecen város törzsménesét. Magyar fajlovak, izmosak, hatalmas termetűek. Ezekből egészítik ki időnkint Debrecen város híres ötös fogatát. A hídon túl a cifra gulya legel. A beláthatatlan állattömeg riadtan rebben szét, amikor autónk elrobog mellette. Megyünk a pusztaság szíve felé vezető úton. Szabó Géza ménesmester szakadatlanul magyaráz. Elmondja, hogy a hatalmas pusztaságon, amelyet még Mária Terézia ajándékozott Debrecen városának, alig van megművelt föld, mert a talaj egészen szikes és nem alkalmas termelésre. Igaz, hogy az egri kápalan birtokán sikerült megművelni a szikes talajt is, de mennyi munkával, mennyi fáradsággal és mennyi költséggel járt ez. Mocsaras nádas mellett haladunk el s már halljuk is a magyarázatot: — Számos mocsaras helye van a Hortobágynak, amelyet esős időszakokban valósággal ellepnek a vadludak. Ilyenkor, nyári szárazság idején azonban már csak néhány hazai családot találunk itt. A többi elment már tavasszal. Úgy halljuk, valahol a rokitnói mocsarakban nyaralnak. Onnan jönnek vissza, ha majd ősszel megkezdődik az esős idő. Jó néhány kilométernyire járunk már a hortobágyi csárdától, amikor egy kis elhagyott domb alá érünk, amelynek tetején kőoszlop áll. A Földrajzi Intézet magasságmérője. Az oszlopon hatalmas állati test gubbaszt és szemmel láthatólag reánk bámul. Még időnk sincs arra, hogy meglepetésünkből felocsúdjunk, amikor az óriási test megmozdul és lomha szárnycsapásokkal a levegőbe emelkedik. — Saskeselyű! — szólal meg a ménesmester. — Gyakran lerándul ide egy kis vadászatra a kőszáli sas is a Tátrából. A keselyű dögöt keres. Akad is a számára bőven ezen a nagy pusztaságon, amelyen annyi állat él. A nagy ragadozó szinte mozdulatlannak látszó szárnyalással átsuhant a domb fölött és alig húsz lépésnyire tőlünk nyugodtan leült egy kerítés oszlopára. Folytattuk utunkat. Nem maradunk azonban kiséret nélkül. A fejünk fölött parlagi sasok röpködnek zsákmány után. * A nap magasan állott már az égen. Siettünk, hogy mindjobban égető sugarai elől menedéket keressünk a déli pihenőnkül kiszemelt tanyán. Mielőtt azonban utunk első célpontját elértük volna, csodálatos kép tárult a szemünk elé. A teljes szélcsöndben, a napfényben fürdő horizonton megjelent a Hortobágy titokzatos vendége, a délibáb. — Nézzék,- hangzott a ménesmester szava, — most veszi fel a gulyát, a Margittai-hidat, amott az erdőt, nézzék, hogy úszik a ménes a végtelen vízben... Elképzelhetetlenül szép látvány volt: a látóhatáron, ameddig csak a szem ellátott, mindenütt zöld erdők, ménesek, nyájak libegtek a levegőben hullámzó víz tükrén. A ménesmester megmagyarázza, hogy régen volt olyan alkalmas nap a délibáb csalóka játékára, mint a mai. Ettől a pillanattól kezdődőleg szakadatlanul tartott a délibáb játéka. Meglátogattuk a híres Nonius-ménest. Nyolc hatalmas sötét mén. Az egyik már huszonnégy esztendős, s még büszkesége fajának. A növendékcsődörök ménese, amelyből négyéves korukban a fedezőméneket kiválogatják, a csikósok hangos ostorpattogtatása mellett robogva haladt el előttünk a pusztaságon. Bámulatos látvány a három magyar tenyészbika is. Az ötesztendős Deák, a hatesztendős Búvár és a hétesztendős Ádám. Hatalmas, szinte az ősállatokra emlékeztető arányaik félelmet ébresztenek. Az óriási máltai gulya csendesen legelészett a napsütésben. Békés, szelid állatok. Néhány apró pulikutya elegendő arra, hogy a közel ezer vegyes tehénből álló gulyát, rendben tartsa. Közben megtudtuk, hogy a hortobágyi puszta körülbelül harmincezer sertésnek, közel félszezer juhnak, több mint tízezer szarvasmarhának és négyötezer jószágnak adja meg mindennapi eledelét. A debreceni ellenzék azonban a puszta hivatását nem ebben látja és ha a legközelebbi községi választáson többségben kerülne be a törvényhatóságba, a hortobágyi puszta túlnyomó részét parcelláztatja és bérbeadja, a megye kisgazdáinak. Az ellenzék szakértői szerint ugyanis az ötvenezer hold parlagon heverő szikes földből, nagy fáradsággal bár, de legalább harmincezer holdat meg lehetne művelni. A délibáb szünet nélkül folytatja csalóka játékát ahorizonton. A víz tükrén úszó gulyák, erdők és ménesek hol eltűnnek, hol ismét elibünk libbennek. Amikor valamelyik gulyát vonzza tükrére a látóhatár, mintha egy fehér sírkövekkel megrakott temető úszna csendesen az égbolt alján ... Déli pihenőnkön újabb értékes magyarázatokat kapunk a Hortobágyról. Azt igyekeznek" megértetni velünk, hogy a Hortobágyat végleg át kell adni rendeltetésének. Modern agrárkultúrával meg kell művelni lehetőleg minél nagyobb területét a "pusztaságnak. Lehetetlen, hogy ötvenezer hold föld évszázadokig parlagon heverjen. A pusztát ma kihasználják ugyan mezőgazdasági célokra is, azonban minden ökonomikus munka nélkül. Gyakorlati értéke tulajdonképen csak a puszta északnyugati szegletében egy körülbelül háromezer katasztrális hold kiterjedésű tavon folyó mesterséges haltenyésztésnek van. Debrecenben egyre népszerűbbé is válik a Hortobágy megművelésének gondolata. Azt hiszik, hogy még kompromisszumot is lehetne ebben a kérdésben létesíteni a törvényhatóságnak egymással szemben álló pártjai között. A hortobágyi szikes föld kérdése tehát bevonult a napi politika problémái közé. Ezzel azután örökre vége a hortobágyi romantikának. Győri Imre.