Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
r. Ü i gyöződésre juttatott, hogy szellemileg mögötte állok. Kora fiatalságomtól fogva tudtam megítélni magamat. Ezt mondottam Róbertnek: — Bár mindenben különb vagyok a középszerűeknél, mégis sohasem leszek a legelsők között. Látod, te igen, te valamiben az elsők között leszel. Még nem tudom, hogy miben, de hogy valamiben, az bizonyos. Fel lehet ismerni ebben a beszélgetésben az ifjú diákok beszédmódját abban az időben, amikor a jövő gondjai először nyugtalanítják őket. Először egymás előtt próbálnak megnyilatkozni, méregetik erejüket, mielőtt nekilendülnének az életnek. Róbert megrázta nagy, bozontos fejét; arcán a vonások erősek és szinte túlságosan leegyszerűsítettek voltak, mint Bourdelle némely maszkján. Rám nézett nem kék, se nem szürke, nem nagy, de nem is kicsiny, szelid szemeivel, melyekben szikrázott a fény. Vigasztalón monda: — Dehogy is, öregem. Éppen ellenkezőleg, neked csak célt kell választanod. Igazad van: nem hatolsz semminek a mélyébe, ez onnan van, hogy alapjában unod a munkát. De viszont elsajátítasz mindent, amit kedved van megtanulni. Könnyen írsz, könnyen tanulsz. Belőled ügyvéd lesz, képviselő, miniszter! Mily meghatóak ezek a beszélgetések barát és barát közt a vizsgák előtt, az iskolaudvar komor sétái közben. Mennyi őszinteség, mennyi falánkság, mintha csak azonnal fel akarnák hörpinteni a jövőt. Mennyi jóság, mily buzgó óhajtása annak, hogy az élet legyen nagylelkű még azokkal szemben is, kik talán már holnaptól kezdve hiúzokként fognak társaik ellen támadni! Mily váratlan csapongások magas szellemi kérdésekről, művészi hitvallásokról, az algebrai problémáktól kezdve a férfivágy kegyetlen anyagiasságának nyers kifejezéséig! S ezután ismét a legcsillogóbb érzelmek fenséges reménykedései! A mi gyermekkori vitatkozásainkból nem hiányzott a politika és a vallás sem. Róbert pozitivista volt, büszke plebejusi származására, törvénytelen születésére. Én ezzel szemben szüleimtől konzervatív gondolkodást örököltem. Vallásos atyám-tól kaptam nevelést és ösztönszerűen ragaszkodtam még oly előítéletekhez is, melyeknek értelmem ellenmondott. Mi is alá voltunk vetve ennek a Balzacszabta törvénynek: a fiúintézetekben mindig a nőkről fognak beszélni, a zárdákban pedig a szerelmesekről. Mi is a nőkről beszélgettünk, szemérem nélkül bár, ifjúi vérünk pezsgő hevével, de azért arcátlanság ,s ama hazudozás nélkül is, mellyel az ifjoncok megbosszulják tudatlanságukat azért a megvetésért, melyben a nő részesíti őket. Bár ha alaptermészetünk több vonása teljesen különböző volt is, megvallottuk egymásnak kölcsönösen szívünk éhségét, egy nagy szerelem iránt táplált reménységünket. Róbert leányanya gyermeke volt, de becsületes leányé, ki az eltűnt csábító, e gazember iránt hitvesi hűséget őrzött meg mindvégig. Sokszor hallotta őszülő és fáradt testű anyjától: újból fogom kezdeni. Én már gyermekkoromban elvesztettem édesanyámat. Szelleme tovább élt atyámban, ki szenvedélyesen szerette őt. A halott lelke lassacskán teljesen eltöltötte atyám szívét, s neki sem kellett már sokáig élnie. Nagy baráti hevességgel, szemérmetesen közöltük egymással közös vágyunkat. Mialatt társaink közönséges gerjedelmeik közeli kielégüléséről sugdolództak, mi azon tanakodtunk, hogyan fogunk kiérdemelni és kitölteni egy szenvedélyes életet. Mialatt ők titokban Casanovát, Marquis de Sadeot és Nereiat olvasgatták, mi hasonlóan azokhoz a hatvan év előtti sápadt arcú és hosszúhajú fiatalokhoz, azokat a híres „eset"-eket olvastuk: Werthert, Renét, Dominiqueot. Századunk gyermekei lévén azonban, mi máskép olvastuk ezeket a könyveket, mint azok a fürtös hajú és halavány ifjak. Róbert oly határozottsággal, amilyennel csak fiatalemberek beszélnek a régi nemzedékkel szemben, mondotta: igazuk volt abban, hogy az ember teljesítménye a szerelemben van, de nem volt igazuk abban, hogy a szerelem az embert kibillenti egyensúlyából. Sőt ez adja a legtökéletesbb egyensúlyt. Féltékenység nélkül, de szomorúan rámnézett és hozzátette: — Csak néhány kiválasztott részesülhet ebben a tökéletes lelki egyensúlyban. Te csinos, fiú vagy. Szeretőnek való képed van, míg nekem . . . Pedig ő nézett ki különben, meg is mondtam neki. Alakja zömök, feje nagy volt. Vonásai nyersen mintázottak, a színe kissé sárgás, tekintete legjobban két fénynyalábhoz hasonlítható, kimért mozdulatai tekintélyt parancsolok. Csengő s egyszersmind titokzatos hangja a Zongora mélyebb hangjaihoz hasonlít, amikor azokat a pedál használata tompítja. Erős meggyőződéssel, melytől reménye ismét fellángolhatott, ezt mondtam neki: — Ugyan öregem, nagyon jóképű fiú vagy te. Az asszonyok mind utánad fordulnak az utcán. Azután meg belőled lesz valaki, annyi bizonyos. Híres ember lesz belőled, a nők pedig hullanak a híres emberek felé. Vedd csak például Chateaubriand-t, Bourget-t vagy Annunziot. Azt a meggyőződésemet, hogy a híres emberek magukhoz vonzzák a nők szerelmét, történelmi olvasmányaimból merítettem s igazságáról szentül meg voltam győződve. Hosszu kerülővel értem el oda, ahova "akartam: ez volt az oka annak, hogy belőlem, a természeténél lusta fiúból szorgalmas diák s a pályadijak nyertese lett. Meg akarom örökíteni ezt a nem trendennapi részletet: 1906 táján egy francia középiskolában egy tehetséges és minden nyereség-és dicsőség-vágy nélküli kis diák, aki lustaságát legyőzte abban a reménységben, hogy jobban fogják szeretni, ha híres és gazdag lesz. Ez józan és praktikus reménység lett volna, ha a diák számos és különböző gáláns kalandra áhítozott volna, mert, a nők hajlanak a kalandokra, nem lévén elég idejük megfontolni a választást. Inkább érzésük hajtja őket, mintsem kritikai szellemük, ösztönszerűleg közelednek ama férfiak felé, kiket szépség, dicsőség csillogtat meg előttük. Dicsőség, vagyon, sőt még a szépség sem voltak fontosak ama nők szemében, kikről akkoriban álmodoztunk, hanem csakis jó szerelem volt mindig az igazi mozgató erő, nyhen dicsfény és érdek nélkül. (Folytatjuk.) Például az Erdélyből jövő levelek, gyászjelentések keltezésénél a község, vagy város neve akárhányszor csak oláh nyelvű. Pedig zárt levelekben lehetne csak magyar nyelvű és legfennebb a gyászjelentésen az előírás szerint magyar és oláh nyelvű. ( Vagy például Ferdinánd király halálhírét nagy gyászkeretben hozták az erdélyi magyar újságok. Pedig lehetett volmi gyászkeret nélkül is hozni. De most veszem észre, hogy megszegtem az előbb felállított szabályt mely úgy szólt, hogy nincs jogunk az ő maguktartását kritizálni. Bocsánatot is kérnék erdélyi testvéreimtől. Talán nem is ellenük szól a beszédem. Gondolják, hogy az a bizonyos kancsal mészáros vagyok, aki nem oda üt, ahová néz. Azt olvasotta ugyanis, hogy mi is résztvettünk a bukaresti temetésen. Hát kérem szépen,az megtörténhetett tudniillik, hogy diplomatáink- udvariaskodtak. Néha szokásból kell udvariaskodni. Hisz a színes hazugság, a mosolygós képű becsapás igen gyakran hozzátartozik a diplomata mesterséghez. Csak ne járjon hitvány szolgalelkűséggel. Ne legyen lealacsonyulás. Ne kergesse a vért a fejünkbe és a szégyenpirt az arcunkra. Amikor pár évvel ezelőtt külügyminiszterünk elment a budapesti cseh követségre a cseh köztársaság megalakításának évfordulóján gratulálni, akkor szégyeltük, hogy élünk. Ahoz gratulálni, hogy a Felvidéket elrabolták tőlünk, talán kissé mégis sok volt a megalázkodásból,hogy a legenyhébb szóval éljek. Most inkább fásult közömbösséggel vettük a híreket Bukarestből. Alig érdekelt a magyarok részvétele. És hogy kik képviseltették ott magukat. Annyi bizonyos, hogy a magyar nemzet nem volt ott. És nem is képviselhették. A rablók közül az oláhok kapták a legtöbb magyar földet. Ferdinánd király országának Trianonban 102.787 négyzetkilométert ítéltek oda. Nekünk csak 91.114-et hagytak meg. Többek között, ezért, sem vehetett részt a magyar nemzet a király temetési ceremóniáján. Végezetül álljon itt a legújabb erdélyi eset. A túszszedés. Ferdinánd király halálhírére Csik vármegyében, Marostordában, Aradon, Déván, Tordán a magyarság vezetőit letartóztatták. Nem is lehet ezen csudálkozni. A színmagyar vármegyékben, városokban nem érezhetik magukat valami jól a hős hódítók. Gyakran kirázhatja őket a harmad napos hideglelés. Ferdinánd király halálhírére is rájuk jött a didergés. Csík megyében a katolikus papokat is mind letartóztatták. Két nap múlva pedig azzal a paranccsal bocsátották szabadon, hogy tartsanak gyászistentiszteletet az elhalt királyért. Várjon az ilyen balkáni hítecskék eljutnak-e Genfbe és Trianon nagyfejű uraihoz. Megérdemelné külön irodát tartani, mely az ilyen híreket Trianon megalkotóihoz és fenntartóihoz külön-külön elküldené. Hogy gyönyörködjenek alkotásukban és továbbra is ragaszkodjanak hozzá. Mindaddig, amig egyszer beteljesedik az idő. Amikor őket fogja kirázni a hideg Trianonért. / PF.RTI H1PLA!» •aEansR^EEisvinB^R^ 1927. augusztus 2. kedd. Károly volt román trónörökös, ha hivják, visszamegy Romániába. Fájlalja a lemondást. — Őrködni fog, hogy ha érintetlen örökséget vegyen át. Párizs, jul. 31. A Matin közli Károly román herceg nyilatkozatát, amelyben a következőket mondja: Hó óhajtásom volt, hogy atyám temetési szertartásán részt vegyek, de ez óhajtásommal szemben a leghatározottabb formában közölték velem, hogy jelenlétem, nem kívánatos. Ezt a választ ugyan mint a király utolsó akaratát közölték velem, de, értesülésem van arról, hogy atyám utolsó kívánsága és ellenkező értelmű volt. Távol áll tőlem az a gondolat, hogy bárminő akciót szítsak hazámban. Másfél esztendővel ezelőtt lemondtam jogaimról, mert egyes személyek révén és bizonyos eszközökkel — amelyekről részletesen nyilatkozni nem akarok — erre kényszerítettek. Belsőleg nagyon érzékenyen érintett, hogy el kellett határoznom magam a lépés megtételére, amelynek következményeit fájlalom. A felőlem terjesztett legendáknak semmi köze sincs ez elhatározásomhoz. Ma megváltozott a helyzet, amely Atyám komoly örökséget hagyott hátra. Két nemzedék termékeny munkáját nem szabad veszélyeztetni. Mint román férfiúnak és mint atyának az a kötelességem, hogy őrködjem a nemzet nagyságán, nehogy az állam bármilyen módon kárt szenvedjen és hogy fiam, ha annak ideje elérkezik, érintetlen örökséget vegyen át, s ez a helyzet jogot ad nekem ki arra, hogy személyesen lépjek közbe. Élő óhajtásom az, hogy hazámnak hasznára legyek. Sohasen utasíthatom el magamtól azt, hogy népem óhajtásának ne engedelmeskedjem és hívó szavának, ha azt hozzám intézi, eleget ne tegyek. Károly román herceg még tegnap este az egyik távirati ügynökségg utján a Hatinben tanrlegiotent nyilatkozatához Imtwitle tartalmú közleményt juttatott a lapokhoz, úgyhogy a sajtó egy htv.ő már állást is foglalt a nyilatkozathoz A Journal a következőket írja: Károly herceg nyilatkozatának semmi értelme sem volna, ha nem azt jelentené, hogy a jelenlegi romániai rezsim ellenfelei fele azt kiáltja: — Ha vezérre van szükséglek, itt vagyok! Ez a tény annál is inkább komoly, mert a jelenleg kormányon levő Bratianu-pártnakvámos ellenfele van. Románia barátainak, akik között Franciaország az első helyre tart számot, egyetlen óhajtása csak az lehet, hogy ez az ország megkíméltessék a trónöröklési válság izgalmaitól. Az Echo de Paris a következőket írja: A száműzött Károly herceget a valóságban nemcsak címétől és nevétől fosztották meg, hanem Ferdinánd, elhunyt király kezdeményezésére atyai hatalmától is. Károly hercegnek tehát semmi joga sincs ahhoz, hogy ez igények közül bármelyiket bárminő formában érvényesítse. Azt kell tehát kívánnunk, hogy Bratianu maradjon felül és tanácsadóival együtt Mihály király nagykorúságáig, vagyis 1910-ig az állam stabilitást biztosítsa. Az Oeuvre ezeket írja: Megerősítést nyert az a feltevésünk, hogy Károly nem is olyan önként írta meg lemondó levelét, mint ahogy Ferdinánd király végrendeletében azt hinni látszik. A velünk barátságos Romániának azt kívánjuk, hogy e nehéz trónöröklésből komoly zavarai ne támadjanak. A románi félhivatalos Károly trónörökös fellépéséről, Bukarest, aug. 1. (Orient-Radio.) Károly herceg nyilatkozata Románia közvéleményére hatástalan maradt. A trónöröklés kérdését végleg rendezettnek tekintik és senki sem gondol, arra, hogy Károly herceghez forduljon. Egyébként ebben a tekintetben valamennyi pártnak a parlamentben legutóbb tett nyilatkozata tiszta helyzetet teremtett. Románia közvéleménye azokkal, a kérdésekkel foglalkozik ,amelyek az ország végleges konszolidálásával függnek össze. Románia jövője most komolyat ébreszt, aggodalma- 71 nagyköveti értekezlet nem tett lépést, a bécsi védkérség ügyében. Bécs. aug. 1. A nagyköveti értekezletnek a bécsi városi védperség ügyében tett lépéséről szóló lapjelentésekre vonatkozóan beavatott helyen kijelentik, hogy ilyen lépés itt nem, történt. Az egyik újságnak azt a hírét, hogy a bécsi diplomáciai testület ebben az ügyben megjelent a szövetségi kancellárnál valótlannak jelentik ki és rámutatnak arra, hogy csak a szokásos heti fogadtatásról volt szó, amelyen olyan diplomaták jelentek meg, akik nem is az ez ügyben esetleg számbajövő országokat képviselik.