Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-06 / 177. szám

A PESTI HI­RLAP 1927. augusztus 6 . szombat. A Vág-folyóba dobták Vörösmarty Margit holttestét. Sikorsky vallomásában elmondta a gyilkosság részleteit. * Prága, aug. 51 (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Vörösmarty Margit meggyilkolásának kö­rülményeiről a rendőrség a következő újabb részvé­­teket derítette ki: Sikorsky, akit ma újra kihal­lat­tak, bevallotta, hogy Michalisco és dr Klepetar, ami­kor Párizsból visszaérkeztek, egy séta alkalmával felmondották neki, hogy Vörösmarty Margitot ők gyilkolták meg. A bűntényt úgy hajtották végre, hogy a leányt a Tátrába csalták, ott megölték, kira­bolták és holttestét a Vág folyó partján a hullámok közé dobták. A rendőrség Sikorskyt a bűntény szín­helyére fogja vinni, hogy mutassa meg, hol dobták bele a Vágba Vörösmarty Margit holttestét Az egyik gyilkos, Michalsko János, nagy szerepet jutott Csehszlovákia politikai életében az összeom­lás után. Egy ideig az ungvári zsupán titkára volt, majd nemsokára Prágában bukkant fel és főleg nem­zeti szocialista politikusokkal érintkezett. Amikor Hodzsa miniszter elhatározta, hogy m­egindítja a Slo­venska Politíca című lapot, Michalsko lett a főszer­kesztője. Trencsénben és Pöstyénben nagy lábon élt és mindenütt, mint Hodzsa miniszter titkára szere­pelt. Lengyelországban is utazgatott, ahol azonban igen provokatőrséggel vádolták és vissza kellett tér­nie Prágába ahol egy ideig mint a miniszterelnökség sajtóosztályának a tisztviselője szerepelt. Később Po­zsonyba tette át működése színhelyét és ott ismerke­dett meg Vörösmarty Margittal, ekkor azonban már szerényebb keretek között élt, mert a pénze elfogyott. Bűntársa, dr. Klepetár János, közbecsülésben álló szülők gyermeke, aki orvosi hivatása mellett írás­sal is foglalkozott. Dramaturgja volt a Comedia címü prágai színháznak, amely leégett. Kollégáitól kölcsö­nöket vett fel s különböző szélhámosságokat követett el. A harmadik bűntárs, Sikorsky, Kassán ismerke­dett meg Miehalskóval. A szocialisták szerint a prá­gai fascista-szervezkedésnek egyik irányítója volt és naponta részt vett a fascisták összejövetelein. Mikepércs községi pénztárosát is letartóztatták a főjegyző sikkasztásai miatt. Kiderült, hogy száznyolcvan rágalmazásért elitélt mikepércsi lakos fő­jelentése való volt. Debrecen, aug. 5. (A Pesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) Mikepércs község letartóztatott fő­jegyzője, Tőkés Vince ügyében dr. Preineszberger Jó­zsef vizsgálóbíró pénteken folytatta a vizsgálatot. A 300 millió koronás hivatali sikkasztással terhelt köz­ségi főjegyző ügyével kapcsolatosan pénteken mintegy 60 tanút hallgatott kii a vizsgálóbíró. A tanúk részle­tes vallomást tettek arról, hogy a főjegyző éveken ke­resztül milyen bűnös visszaéléseket követett el. A kihallgatások során kiderült, hogy Mikepércs község lakosai közül több százan már évekkel ezelőtt, feljelentést tettek Tőkés Vince főjegyző ellen, ugyan­azokkal a visszaélésekkel vádolva, amelyek miatt most a főjegyzőt letartóztatták. A f­eljelentők azonban vád­jukat nem tudták kellőképen bizonyítani, ezért a fő­jegyzőt úgy a debreceni büntetőtörvény­szék, mint pe­dig a debreceni Ítélőtábla felmentette. A felmentő íté­letek után a főjegyző a feljelentők ellen fordult és 180 mikepércsi lakos ellen indított hatásán előtti rágalma­zás címén eljárást. A főjegyző a törvényszék és Tábla felmentő íté­letére hivatkozott és ezek alapján a ISO mikepérzsi lakost a főjegyző sérelmére elkövetett hatóság előtti rágalmazás vétsége címén el is ítélték. A rágalma­zásért elítéltek igaza most kiderült, mert a mostani vizsgálat máris megállapította, hogy mindazok a vá­dak valók, amelyek miatt egyszer már felmentette Tőkés Vince főjegyzőt a bíróság és hogy őket ártatla­nul ítélték el rágalmazásért. Preineszberger vizsgálóbírónál a mikepércsi ta­nukkal egyidejűen jelentkezett. Fene József községi pénztárkezelő is. Míg a többi tanukat megidézte a vizsgálóbíró, a községi pénztáros önként jelentkezett vallomásra azzal, hogy a letartóztatott Tőkés Vince főjegyző javára kíván vallomást tenni és a főjegyző­vel szemben emelt vádakkal kapcsolatosan akar fel­•"•i­ágosításokkal szolg­álni. A vizsgálóbíró kihallgatta az önként jelentkezett mentőtanút, aki azonban a kihallgatás során ellen­mondásokba­ keveredett, és olyan zavarba jött, hogy végül önmagát terhelte. Olyan dolgokat mondott el a vizsgálóbírónak, amelyek rendkívül t­erhelőek a le­tar­tóztatott főjegyzőre, de megü­rve beismerte, hogy a főjegyző visszaéléseiben neki is tevékeny része volt. A beismerő VoT Tötnis után a vizsgálóbíró Fene József k­szségi pénztárost is letartóztatta. A csehek a felvidéki magyar sajtón töltik ki a Rothemere-akció miatt mérgüket. Prága, aug. 5. A cseh hatóságoknak, úgy lát­tzik, Rothermere lord cikke jó alkalom, hogy a magyar kisebbséget és annak sajtóját újabb üldö­zésben részesítsék. A cseh kormány lapjai meg­lehetős egyetértéssel megtorló intézkedéseket tarta­nak­ szükségesnek a felvidéki magyar sajtóval szem­ben. Így a Narodni Listy estilapja visszatekintő megbírálás tárgyává teszi a felvidéki magyar újsá­gok írásmodorait. Eszerint a köztársaság magyar sajtója olyan modorban foglalkozott a Rotherme re­akcióval, hogy az elfogulatlan olvasónak is az volt a benyomása, hogy erre azok a körök adtak utasí­tást vagy éppen közvetlen pénzügyi támogatást, amelyek az akciót külföldről irányították. Mind­ezeknek a bíróság előtt lesz folytatása, mert­ az ügyészség a magyar lapok felelős szerkesztői ellen a sajtótörvény és a köztársaságot védő törvény alapján vádat fog emelni. A Lidove Noviny jelentése szerint Kassán egyszerre két lapot koboztak el, a magyar nemzeti párti Kassai Naplót és a keresztényszocialista A Népet, mindkettőt a Rothermere-vezércikk miatt. A Lidove Noviny is áttekintő beszámolót tart a felvi­déki sajtó magatartása tekintetében és míg a tót lapoknak, különösen a szociáldemokrata és republi­kánus agrárlapoknak elismerését fejezi ki, addig a magyar sajtó hangján megütközik. Ez a hang szerinte túltett a kommunista lapok hangján és me­részségében semmit sem különbözött a budapesti sajtó hangjától. A lap mindebben annak jelét látja, hogy a Felvidéken folytatott kisebbségi politika hibás s a legfőbb hibája az, hogy túlságosan enyhe." A szlovák nemzeti tanács tiltakozó moz­galma Rothermere lord akciója ellen. Prága, aug. 5. (Cseh Távirati Iroda.) A szlovák nemzeti tanács a tót politikai és kulturális tényezők bevonásával nagyszabású tiltakozási mozgalmat ké­szít elő lord Rothermere akciója ellen. Benes a magyar probléma végleges megoldását egy új gazdaság­politikai rendszertől várja. Párizs, aug. 5. (Havas.) Benes cseh külügymi­niszter az Echo de Paris tudósítójával folytatott be­szélgetése során kijelentette, hogy őt egyáltalán nem nyugtalanítja Ausztria Németországhoz való csatla­kozásának kérdése. Ez a kérdés nem válhat aktuá­lissá. A csatlakozás kérdése túlságosan közelről érinti Európa mai struktúráját és igen sok ország érdekeit. Nincs­ olyan felelős állásban levő ember, aki elég könnyelmű lenne arra, hogy e kérdést ko­molyan fölvesse. El fog jönni az az időpont, ami­kor az e kérdés körül kifejtett propa­ganda elveszíti érdekességét. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy teljesen abbahagyják a kérdéssel való foglalkozást,­ ellenkezőleg, tüzelésen meg kell a kérdést egyöntetű eljárás során vizsgálni és ak­kor mindenki ellenezni fogja a csatlakozást. Ehhez bizonyos mértékben a legutóbbi események is hoz­zájárultak. Dr. Benes véleménye szerint a nagyha­talmaknak meg kell majd találniuk akkor­a­ megfe­lelő eszközöket, hogy a genfi gazdasági értekezlet tanulságainak Középeurópában is érvényt lehessen szerezni. Kiemelte dr. Benes, hogy olyan új gazda­ságpolitikai rendszer megteremtésének a híve, amely közelebb hozza egymáshoz az új államokat és amelyben az osztrák probléma a magyar problémá­­val együtt végleges megoldást nyer. Végül kijelenti Benes, hogy minden a csatlakozásra irányuló kí­sérlet veszélyezteti a békeállapotot.­­ Ki nem ismer fájdalmat? félig van ember, ki mondhatná, hogy sohasem érzett fájdalmakat. Rossz időben, hirtelen légvál­tozásnál, forróságnál, hidegben, gyakran jelentkeznek. Néhány gyorsan segít a bajon. Kérje az eredeti csomagolást ! Kérdezze meg orvosát. 1066 Fritjof Nansen sarkvidéki útja. Beszélgetés az expedícióról. Osló, augusztus. Harminc évvel ezelőtt a svéd Andréenek az a kísérlete, hogy léghajón hatoljon az északi sarkvidékre, kudarcot vallott. 1926-ban az amerikai Byrd repülőgépén, a norvég Amundsen pedig léghajón hatoltak át az északi sarkon, jövőre vagy legkésőbb 1929-re pedig azt remélik, hogy Nansen expedíciója, amely huszonegy ország tudó­sainak segítségével készülődik föl, fog alapos kutató munkát végezhetni az ismeretlen északi sarkvidé­ken. Az expedíció céljáról, fölszereléséről és idő­pontjáról Fritjof Nansen egy újságírónak, aki Oslo melletti Lysakerben levő otthonában látogatta meg, a következőket mondta el: — Az északi sarkvidék fölkutatása elsőbben is a földrajzi tudomány szempontjából bír jelentőséggel Amundsen légi útja még nem tisztázta teljes bizo­nyossággal azt a kérdést, hogy van-e ott szárazföld. A kontinensek határait nemcsak az állapítja meg, hogy föld emelkedik ki a tenger tükréből, hanem a mély és sekély tenger fennforgása. A földnek a mély tengerhez való lejtése adja meg a kontinens határát. A­­tényleges viszonyok megállapíthatására szükséges, hogy különböző helyeken, mondjuk leg­alább négy helyen, méréseket eszközöljünk. A léghajó abban a helyzetben lesz, hogy nyílt vidékeken kössön ki a mérések végzésére. Az oceanografikus kutatás mellett a geofizikai játszik elsősorban szerepet. Nem talán egyszeri meg­állapításról, hanem az északsarki területek állandó megfigyeléséről van szó. Hála azoknak a legújabb kutatásoknak, amiket tudósaink a föld levegőburko­lata tekintetében eszközöltek, tudjuk már, hogy a sarki régiók légkörének mozgása befolyásolja a Skandinávia, Szibéria, Északamerika felől egész Középeurópa fölötti légrétegek mozgását. Amióta állomásaink vannak az északi sark körül ismert te­rületeken, az időjóslés sokkal megbízhatóbbá vált. De még mindig rejtélyekre bukkanunk. Így pl. nem, tudjuk a legutóbbi idők borzalmas időjárási kata­sztrófáit teljesen megmagyarázni. Az északi sark állandó megfigyelése bizonyára sok minden újabb magyarázattal szolgálna a légköri jelenségek okai­ról. Expedíciónk legelső célja tehát vagy négy állo­másnak a jégen való létesítése. Előfeltétel, hogy az északi sark körüli ismert és hozzáférhetetlen állomások száma kibővíttessék. A léghajózás bázi­sául két horgonyárbocra van szükségünk. Az egyi­ket az orosz kormány Murmanskban állította föl, a másikat — reméljük — az Egyesült­ Államok kor­mányától kapjuk meg, amely talán a horgonyárboc­cal ellátott „Patocka" anya-léghajót is rendelkezé­sünkre bocsátja. Ameddig a repülőgéppel nem lehet függélyes irányban fel- és leszállani, a kikötés és start, a jégen csak léghajóval lehe­tséges. Amundsen is, én is úgy tapasztaltuk, hogy a repülőgéppel most szokásos fel- és leszállás a jég egyenlőtlensége folytán a leg­ritkább esetben lehetséges. A repülőgépek mostani hordképessége ez elegendő. Az óceánon átrepült re­pülőgépek egyelőre csak repülő benzintartályok voltak. Ami az expedíció keresztülvitele módját illeti, azt gondolom, hogy óránkénti 120 kilométer sebes­ség mellett a léghajó az ismeretlen területekn,­ ötven óra alatt átrepülhet. Ha másodpercenként tizenhét­méteres ellenszelet veszek számításba, amely külön­ben eddigi expedícióim alatt csak kétezer volt meg­állapítható, akkor az útt pár óra hosszat tartana. A Friedrichshafenben épülő léghajó, az ő 105.000 köb­méteres gáztartalmával, teljesen­ megfelel az igények­nek. Tavaly még azt hittem, hogy a gáztartalomnak 150.000 köbméternek kell lennie, de a súlyok pontos kiszámítása után más lett a nézetem. Befolyással volt rám az a tény is, hogy dr. Eckenernek sikerült az eddigieknél könnyebb léghajót építeni és töltő­gáznak égési anyagként való felhasználásával üzem­anyagsúlyban is megtakarításokat eszközölni. A négy megfigyelő állomást úgy akarják a jégen felállítani, hogy mindegyikök két évre legyen értelemmel ellátva. Megfigyelő­házakként vitorlavászorusátrakat kon­struáltam, amiket bőrök védeenek a hideg ellen. Hogy az állomások rádióval is fel lesznek szerelve, az magától értetődő. Minthogy valamennyi tudós meg­egyezik a megfigyelés állandó voltának szükséges­ségére nézve, az állandó megfigyelő állomások meg is lesznek, mihelyt együtt lesznek a szükséges anyagi eszközök. Minthogy a léghajónak az expe­díció céljaira való alkalmatossága iránt nincs két­ség, nem maradhat el a tudomány iránt érdeklődő államok támogatása sem. Az amerikaiakból és ango­loktól is tetterős segítséget várok. Ha minden úgy megy, mint ahogy kivánjuk, akkor expedíciónkat már 1929-ben nyélbeütjük.

Next