Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-06 / 177. szám
A PESTI HIRLAP 1927. augusztus 6 . szombat. A Vág-folyóba dobták Vörösmarty Margit holttestét. Sikorsky vallomásában elmondta a gyilkosság részleteit. * Prága, aug. 51 (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Vörösmarty Margit meggyilkolásának körülményeiről a rendőrség a következő újabb részvéteket derítette ki: Sikorsky, akit ma újra kihallattak, bevallotta, hogy Michalisco és dr Klepetar, amikor Párizsból visszaérkeztek, egy séta alkalmával felmondották neki, hogy Vörösmarty Margitot ők gyilkolták meg. A bűntényt úgy hajtották végre, hogy a leányt a Tátrába csalták, ott megölték, kirabolták és holttestét a Vág folyó partján a hullámok közé dobták. A rendőrség Sikorskyt a bűntény színhelyére fogja vinni, hogy mutassa meg, hol dobták bele a Vágba Vörösmarty Margit holttestét Az egyik gyilkos, Michalsko János, nagy szerepet jutott Csehszlovákia politikai életében az összeomlás után. Egy ideig az ungvári zsupán titkára volt, majd nemsokára Prágában bukkant fel és főleg nemzeti szocialista politikusokkal érintkezett. Amikor Hodzsa miniszter elhatározta, hogy megindítja a Slovenska Politíca című lapot, Michalsko lett a főszerkesztője. Trencsénben és Pöstyénben nagy lábon élt és mindenütt, mint Hodzsa miniszter titkára szerepelt. Lengyelországban is utazgatott, ahol azonban igen provokatőrséggel vádolták és vissza kellett térnie Prágába ahol egy ideig mint a miniszterelnökség sajtóosztályának a tisztviselője szerepelt. Később Pozsonyba tette át működése színhelyét és ott ismerkedett meg Vörösmarty Margittal, ekkor azonban már szerényebb keretek között élt, mert a pénze elfogyott. Bűntársa, dr. Klepetár János, közbecsülésben álló szülők gyermeke, aki orvosi hivatása mellett írással is foglalkozott. Dramaturgja volt a Comedia címü prágai színháznak, amely leégett. Kollégáitól kölcsönöket vett fel s különböző szélhámosságokat követett el. A harmadik bűntárs, Sikorsky, Kassán ismerkedett meg Miehalskóval. A szocialisták szerint a prágai fascista-szervezkedésnek egyik irányítója volt és naponta részt vett a fascisták összejövetelein. Mikepércs községi pénztárosát is letartóztatták a főjegyző sikkasztásai miatt. Kiderült, hogy száznyolcvan rágalmazásért elitélt mikepércsi lakos főjelentése való volt. Debrecen, aug. 5. (A Pesti Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) Mikepércs község letartóztatott főjegyzője, Tőkés Vince ügyében dr. Preineszberger József vizsgálóbíró pénteken folytatta a vizsgálatot. A 300 millió koronás hivatali sikkasztással terhelt községi főjegyző ügyével kapcsolatosan pénteken mintegy 60 tanút hallgatott kii a vizsgálóbíró. A tanúk részletes vallomást tettek arról, hogy a főjegyző éveken keresztül milyen bűnös visszaéléseket követett el. A kihallgatások során kiderült, hogy Mikepércs község lakosai közül több százan már évekkel ezelőtt, feljelentést tettek Tőkés Vince főjegyző ellen, ugyanazokkal a visszaélésekkel vádolva, amelyek miatt most a főjegyzőt letartóztatták. A feljelentők azonban vádjukat nem tudták kellőképen bizonyítani, ezért a főjegyzőt úgy a debreceni büntetőtörvényszék, mint pedig a debreceni Ítélőtábla felmentette. A felmentő ítéletek után a főjegyző a feljelentők ellen fordult és 180 mikepércsi lakos ellen indított hatásán előtti rágalmazás címén eljárást. A főjegyző a törvényszék és Tábla felmentő ítéletére hivatkozott és ezek alapján a ISO mikepérzsi lakost a főjegyző sérelmére elkövetett hatóság előtti rágalmazás vétsége címén el is ítélték. A rágalmazásért elítéltek igaza most kiderült, mert a mostani vizsgálat máris megállapította, hogy mindazok a vádak valók, amelyek miatt egyszer már felmentette Tőkés Vince főjegyzőt a bíróság és hogy őket ártatlanul ítélték el rágalmazásért. Preineszberger vizsgálóbírónál a mikepércsi tanukkal egyidejűen jelentkezett. Fene József községi pénztárkezelő is. Míg a többi tanukat megidézte a vizsgálóbíró, a községi pénztáros önként jelentkezett vallomásra azzal, hogy a letartóztatott Tőkés Vince főjegyző javára kíván vallomást tenni és a főjegyzővel szemben emelt vádakkal kapcsolatosan akar fel•"•iágosításokkal szolgálni. A vizsgálóbíró kihallgatta az önként jelentkezett mentőtanút, aki azonban a kihallgatás során ellenmondásokba keveredett, és olyan zavarba jött, hogy végül önmagát terhelte. Olyan dolgokat mondott el a vizsgálóbírónak, amelyek rendkívül terhelőek a letartóztatott főjegyzőre, de megürve beismerte, hogy a főjegyző visszaéléseiben neki is tevékeny része volt. A beismerő VoT Tötnis után a vizsgálóbíró Fene József kszségi pénztárost is letartóztatta. A csehek a felvidéki magyar sajtón töltik ki a Rothemere-akció miatt mérgüket. Prága, aug. 5. A cseh hatóságoknak, úgy láttzik, Rothermere lord cikke jó alkalom, hogy a magyar kisebbséget és annak sajtóját újabb üldözésben részesítsék. A cseh kormány lapjai meglehetős egyetértéssel megtorló intézkedéseket tartanak szükségesnek a felvidéki magyar sajtóval szemben. Így a Narodni Listy estilapja visszatekintő megbírálás tárgyává teszi a felvidéki magyar újságok írásmodorait. Eszerint a köztársaság magyar sajtója olyan modorban foglalkozott a Rotherme reakcióval, hogy az elfogulatlan olvasónak is az volt a benyomása, hogy erre azok a körök adtak utasítást vagy éppen közvetlen pénzügyi támogatást, amelyek az akciót külföldről irányították. Mindezeknek a bíróság előtt lesz folytatása, mert az ügyészség a magyar lapok felelős szerkesztői ellen a sajtótörvény és a köztársaságot védő törvény alapján vádat fog emelni. A Lidove Noviny jelentése szerint Kassán egyszerre két lapot koboztak el, a magyar nemzeti párti Kassai Naplót és a keresztényszocialista A Népet, mindkettőt a Rothermere-vezércikk miatt. A Lidove Noviny is áttekintő beszámolót tart a felvidéki sajtó magatartása tekintetében és míg a tót lapoknak, különösen a szociáldemokrata és republikánus agrárlapoknak elismerését fejezi ki, addig a magyar sajtó hangján megütközik. Ez a hang szerinte túltett a kommunista lapok hangján és merészségében semmit sem különbözött a budapesti sajtó hangjától. A lap mindebben annak jelét látja, hogy a Felvidéken folytatott kisebbségi politika hibás s a legfőbb hibája az, hogy túlságosan enyhe." A szlovák nemzeti tanács tiltakozó mozgalma Rothermere lord akciója ellen. Prága, aug. 5. (Cseh Távirati Iroda.) A szlovák nemzeti tanács a tót politikai és kulturális tényezők bevonásával nagyszabású tiltakozási mozgalmat készít elő lord Rothermere akciója ellen. Benes a magyar probléma végleges megoldását egy új gazdaságpolitikai rendszertől várja. Párizs, aug. 5. (Havas.) Benes cseh külügyminiszter az Echo de Paris tudósítójával folytatott beszélgetése során kijelentette, hogy őt egyáltalán nem nyugtalanítja Ausztria Németországhoz való csatlakozásának kérdése. Ez a kérdés nem válhat aktuálissá. A csatlakozás kérdése túlságosan közelről érinti Európa mai struktúráját és igen sok ország érdekeit. Nincs olyan felelős állásban levő ember, aki elég könnyelmű lenne arra, hogy e kérdést komolyan fölvesse. El fog jönni az az időpont, amikor az e kérdés körül kifejtett propaganda elveszíti érdekességét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen abbahagyják a kérdéssel való foglalkozást, ellenkezőleg, tüzelésen meg kell a kérdést egyöntetű eljárás során vizsgálni és akkor mindenki ellenezni fogja a csatlakozást. Ehhez bizonyos mértékben a legutóbbi események is hozzájárultak. Dr. Benes véleménye szerint a nagyhatalmaknak meg kell majd találniuk akkora megfelelő eszközöket, hogy a genfi gazdasági értekezlet tanulságainak Középeurópában is érvényt lehessen szerezni. Kiemelte dr. Benes, hogy olyan új gazdaságpolitikai rendszer megteremtésének a híve, amely közelebb hozza egymáshoz az új államokat és amelyben az osztrák probléma a magyar problémával együtt végleges megoldást nyer. Végül kijelenti Benes, hogy minden a csatlakozásra irányuló kísérlet veszélyezteti a békeállapotot. Ki nem ismer fájdalmat? félig van ember, ki mondhatná, hogy sohasem érzett fájdalmakat. Rossz időben, hirtelen légváltozásnál, forróságnál, hidegben, gyakran jelentkeznek. Néhány gyorsan segít a bajon. Kérje az eredeti csomagolást ! Kérdezze meg orvosát. 1066 Fritjof Nansen sarkvidéki útja. Beszélgetés az expedícióról. Osló, augusztus. Harminc évvel ezelőtt a svéd Andréenek az a kísérlete, hogy léghajón hatoljon az északi sarkvidékre, kudarcot vallott. 1926-ban az amerikai Byrd repülőgépén, a norvég Amundsen pedig léghajón hatoltak át az északi sarkon, jövőre vagy legkésőbb 1929-re pedig azt remélik, hogy Nansen expedíciója, amely huszonegy ország tudósainak segítségével készülődik föl, fog alapos kutató munkát végezhetni az ismeretlen északi sarkvidéken. Az expedíció céljáról, fölszereléséről és időpontjáról Fritjof Nansen egy újságírónak, aki Oslo melletti Lysakerben levő otthonában látogatta meg, a következőket mondta el: — Az északi sarkvidék fölkutatása elsőbben is a földrajzi tudomány szempontjából bír jelentőséggel Amundsen légi útja még nem tisztázta teljes bizonyossággal azt a kérdést, hogy van-e ott szárazföld. A kontinensek határait nemcsak az állapítja meg, hogy föld emelkedik ki a tenger tükréből, hanem a mély és sekély tenger fennforgása. A földnek a mély tengerhez való lejtése adja meg a kontinens határát. Atényleges viszonyok megállapíthatására szükséges, hogy különböző helyeken, mondjuk legalább négy helyen, méréseket eszközöljünk. A léghajó abban a helyzetben lesz, hogy nyílt vidékeken kössön ki a mérések végzésére. Az oceanografikus kutatás mellett a geofizikai játszik elsősorban szerepet. Nem talán egyszeri megállapításról, hanem az északsarki területek állandó megfigyeléséről van szó. Hála azoknak a legújabb kutatásoknak, amiket tudósaink a föld levegőburkolata tekintetében eszközöltek, tudjuk már, hogy a sarki régiók légkörének mozgása befolyásolja a Skandinávia, Szibéria, Északamerika felől egész Középeurópa fölötti légrétegek mozgását. Amióta állomásaink vannak az északi sark körül ismert területeken, az időjóslés sokkal megbízhatóbbá vált. De még mindig rejtélyekre bukkanunk. Így pl. nem, tudjuk a legutóbbi idők borzalmas időjárási katasztrófáit teljesen megmagyarázni. Az északi sark állandó megfigyelése bizonyára sok minden újabb magyarázattal szolgálna a légköri jelenségek okairól. Expedíciónk legelső célja tehát vagy négy állomásnak a jégen való létesítése. Előfeltétel, hogy az északi sark körüli ismert és hozzáférhetetlen állomások száma kibővíttessék. A léghajózás bázisául két horgonyárbocra van szükségünk. Az egyiket az orosz kormány Murmanskban állította föl, a másikat — reméljük — az Egyesült Államok kormányától kapjuk meg, amely talán a horgonyárboccal ellátott „Patocka" anya-léghajót is rendelkezésünkre bocsátja. Ameddig a repülőgéppel nem lehet függélyes irányban fel- és leszállani, a kikötés és start, a jégen csak léghajóval lehetséges. Amundsen is, én is úgy tapasztaltuk, hogy a repülőgéppel most szokásos fel- és leszállás a jég egyenlőtlensége folytán a legritkább esetben lehetséges. A repülőgépek mostani hordképessége ez elegendő. Az óceánon átrepült repülőgépek egyelőre csak repülő benzintartályok voltak. Ami az expedíció keresztülvitele módját illeti, azt gondolom, hogy óránkénti 120 kilométer sebesség mellett a léghajó az ismeretlen területekn, ötven óra alatt átrepülhet. Ha másodpercenként tizenhétméteres ellenszelet veszek számításba, amely különben eddigi expedícióim alatt csak kétezer volt megállapítható, akkor az útt pár óra hosszat tartana. A Friedrichshafenben épülő léghajó, az ő 105.000 köbméteres gáztartalmával, teljesen megfelel az igényeknek. Tavaly még azt hittem, hogy a gáztartalomnak 150.000 köbméternek kell lennie, de a súlyok pontos kiszámítása után más lett a nézetem. Befolyással volt rám az a tény is, hogy dr. Eckenernek sikerült az eddigieknél könnyebb léghajót építeni és töltőgáznak égési anyagként való felhasználásával üzemanyagsúlyban is megtakarításokat eszközölni. A négy megfigyelő állomást úgy akarják a jégen felállítani, hogy mindegyikök két évre legyen értelemmel ellátva. Megfigyelőházakként vitorlavászorusátrakat konstruáltam, amiket bőrök védeenek a hideg ellen. Hogy az állomások rádióval is fel lesznek szerelve, az magától értetődő. Minthogy valamennyi tudós megegyezik a megfigyelés állandó voltának szükségességére nézve, az állandó megfigyelő állomások meg is lesznek, mihelyt együtt lesznek a szükséges anyagi eszközök. Minthogy a léghajónak az expedíció céljaira való alkalmatossága iránt nincs kétség, nem maradhat el a tudomány iránt érdeklődő államok támogatása sem. Az amerikaiakból és angoloktól is tetterős segítséget várok. Ha minden úgy megy, mint ahogy kivánjuk, akkor expedíciónkat már 1929-ben nyélbeütjük.