Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-07 / 178. szám

o­l A bohém-tenorista. Távollétében persze megfelelő más C lovag­ról kellett az igazgatóságnak gondoskodnia és ta­lált egyet, akinek még magas D-je is volt. Egy dél­franciaországi hangatlétát, akinek hatalmas gőz­erejű magas tenorját a jó Isten még a leggyönyö­rűbb férfias baritonnal támasztota alá. Ez a hang­fenomén Prevost Henri volt. Talán még nagyobb, terjedelmesebb hangja volt, mint Perottinak, de ebben kimerült majdnem minden művészi értéke és erénye. Minél nagyobb, minél erősebb hangot pro­dukálni, ez volt legfőbb művészi törekvése. Még sok­kal kevesebb énekkultúra fölött rendelkezett, mint a mai korbeli hasonmása, Kiepura úr. De nagy re­pertoriéja volt és igen hasznavehető tagja lett a szín­háznak. Elég szorgalmas munkása volt az intézet­nek, míg Lohengrinnel és Bánk bánnal is próbál­kozott. Alakítani, játszani nem tudott, nem is igen akart. Volt egy tradicionális gesztusa. Valahány­szor a színpadra lépett, mindenkori lövegét, sisa­kot, kalpagot, barettet, kucsmát a sarokba dobta. Fedett fővel képtelen volt énekelni. Az operaházban szerették, mert igen jószívű, jókedvű fiú volt. Igazi francia gamin, aki mindig csínyeken törte a fejét. Ezek a csínyek nagyon fiatalosak voltak, de mivel mindig akadt, aki rajtuk nevetett, a bohémtenorista rendületlenül folytatta gyermekded játékait. Egy narancsáruló öreg néni előtt megállani, tíz naran­csot kiválasztani aztán fizetés nélkül eszeveszettül elszaladni egyik leggyakoribb tréfája volt. Egy íz­ben néhány kartársával az Opera kávéház terra­szán ült. Egy parasztasszony ment el előtte, nehéz kosarat cipelve. — Mije van néni? — kérdezte a művész és már nyúl a kosárba. Az asszony gyönyörű friss tojásokat hozott eladni. — Hogy darabja? — Négy krajcár. — Hallatlan szemtelenség. Hogy mer maga ilyen rossz tojásokért négy krajcárt kérni?! És visszadobja a tojást a kosárba, oly erő­vel, hogy még más hármat öszetört. A néni felsikolt és Prevost fenséges nyugalommal szedi ki a még egész tojásokat a kosárból és zúdítja vissza, míg mind a nyolcvanat öszetöri. Aztán kivesz egy öt forintost és átnyújtja. — Na, ne sírjon néni. Fogad barátaival, hogy a rendőr őt be fogja kisérni vagy legalább is felírja. Fog egy széket a terraszról, viszi a kocsiút kellő közepére, leül és kezd teljes hanggal skálázni a magas D-ig. A rendőr nem vitte be, de megkérdezte a kávéház előtt kacagó társaságot, hogy ne telefo­náljon-e a mentőkért. Budán egyszer Elezárt énekelte. A második felvonás után eltűnik. Keresik mindenütt. Végre valaki jelenti, odaát ül a belsliben a kocsisokkal kaftánban és a szalonnát eszik. Ideát Otellót éne­kelvén egy felvonás közben teljes jelmezben feketére ínázolva, cigarettával a szájában kisétált a szfinksz­­­ig és az első mellette elhaladó úrtól tüzet kér. Előadás előtt beoson a ballerinák közös öltö­zőjébe és telehinti a trikókat viszkettető porral és kajánul nevet amikor szegény patkánykákat vaka­rózni látja. Az egyetlen ember, aki őt művészietlensége miatt nem kedvelte, Mahler Gusztáv volt. Prevost ezt a nem kedvelést őszinte gyűlölettel viszonozta. Elhatározta, hogy megtréfálja magát az igazgatót. Felmászott a zsinórpadlásra, a legszélső korlá­­tig, hasrafeküdt és gyakorolta magát a leköpésben. Még egyszer sikerült is neki, hogy Mahler diri­gálásra kinyújtott kezét eltalálta. De őt is elérte a nemezis. Megnősült. Felesé­gül vette Kerner Ettát, a balletkar egyik legbájo­sabb tagját. Igen boldog házasság lett, de a csirke­fogósdinak vége volt. Az erélyes asszony becsüle­tes nyárspolgárt nevelt belőle. Dr. Diósy Béla. * (Andrássy-úti Színház.) Wertheimer Elemér, az Andrássy-úti Színház igazgatója most készíti elő az új szezont. A színház kötelékéből ki­vált Em­őd, Tamás helyett, mint értesülünk, Barabás Lórántot szerződtette a dramaturgi teendőkre és a napokban már nyilvánosságra kerül az új rendező személye is. Velencei napló. (Julius.) A megdrágult líla érezteti hatását. De mennyire. Alig hallani idegen szót. Ezen a nyáron Velence — az olaszoké. Az előző években oly diadal­mas magyar szó pláne takarodót fújt. Alig, alig hall­ható. A pesti színészet megszokott velencei vándor­madarai is más tájakra húztak. Hogy azért, teszem, Haselbeck Olga, Németh Mária, Sándor Erzsi itt van? Könnyű nekik a drága lilát elviselni, hisz van rá aranyfedezet­e a torkukban! I * Molnár Ferenc szintén itt van, de már ő se a Lidón, merthogy nála meg az egészség lett drágább, tavaly óta, mikor a lidói homokon keserves hexen­suszt szerzett. Az egyik velencei szállodában ütött hát tanyát, feleségestül, Darvas Lili — nagyszerű szín­ben van — azért hű maradt a Lidóhoz. Egy berlini barátnőjével minden délelőtt átmegy, ott is ebédel, és este hat órakor tér vissza. Molnár a San Marcon, a Quadriben várja Itt nyilatkozott e képen: — Még egy betű sincs meg az új darabomból. Minek? A Játék a kastélyban mindenütt, de különö­sen Newyorkban meg Berlinben oly iramban fut még mindig, hogy akár egy évig se kelljen új darab­bal kirukkolni. Különösen a berlini siker esik jól. Első igazi döntő német sikerem ez. Az új szezon már a századik előadással kezdődik ... Mondom, az új darabomról még csak a gólyák kelepelnek. Pár nap múlva Salzburgba megyek, és ha ott dolgozni fogok valamin, az egy kis regény lesz. * Molnár el is utazott, mindjárt a velencei tor­nadó után. Rettenetes volt! Micsoda hatalmas fákat tépett ki tövestül. Vízözönszerűen zuhogott a zápor és villámlott szakadatlanul, hogy utána vak sötétség boruljon úgy a Lidóra, mint Velencére. És hogy — gyertyafény mellett — ismét megindult a vaporetto­forgalom, már az elsővel átjött lidói szállodámba egy lelkes, fiatal fasiszta, Umberto Boni. Hozta a szörnyű híreket a tornadónak velencei pusztításairól. Hogy többek közt a San Marcon a három felhőt­­karcoló zászlórúd közül a középsőt ledöntötte. És azt, amely­hez a fotográfus az idegent állítani szokta. És amely­ről az idegen köteles tudomásul venni, hogy a tetején levő szárnyas oroszlán — aranyozott réz... Umberto Boni, hogy nyomatékot adjon értesíté­sének, át is nyújtja a földre zuhant oroszlán szárnyá­nak egyik darabját. Kezembe veszem Ej, de könnyű!.­.. Nézem, — hát­, szó sincs róla, aranyozott, de fa. Igaz, kemény fa, de mégis csak fa... Óh szörnyűséges tornado, hogy így leleplezted a velencei szárnyas oroszlánt! . . . * A tornado igen nagy szomorúságot okozott a lidói Hotel Eden tulajdonosának. A szálloda reklám­jai fennen hirdették, hogy előtte egy három emeletnyi magasságban büszkélkedő hársfa áll. Ezt is kitépte a tornádó, gyökerestül. Holott „Hofdame von Schroet­ter" és aznap értesítette a szálloda tulajdonosát, hogy „Hoheit Prinzessin von Schaumburg" és „Hoheit Prinz Albrecht" a napokban odaszállanak. Főleg, hogy ismét gyönyörködhessenek a teutoni erdőkre emlékeztető hársfában... A szálloda tulajdonosa nyomban irt­a Hofdame von Schroetternek hogy boldogan várja a magas ven­dégeket, ámde kötelességének tartja tudatni, hogy a hársfa, amit olyannyira szeretnek, nincs többé. . De ha ezt oly őszintén, becsületesen tudatta is, azért nem lesz semmi­ baj. Hiszen a hercegek nem annyira a hársfáért, mint inkább azért kívánkoznak ép abba a szállodába, mert a tulajdonos is — német, Württembergből. * Hazafelé az egyik állomáson felfedezem Gár­donyi Lajost,­ a fiatal, hamar népszerűvé lett kémi­kust. Egy harmadik osztályú fülkében ült. Ha eddig kételkedtem volna, hogy Gárdonyi valóban a közel­jövőnek egyik legkiválóbb kémikusa, ez a felfedezés végleg meggyőzött. A vérbeli, igazán kiváló kémiku­sok mind a „spermeiszterek". Vizvári takarékossá­gáról legendák voltak forgalomban. Sziklay Kornél­nak fogai is sokszor találkoztak a garassal. És hogy visszatérjek az élőkhöz, most négy hete, amikor Ve­lencébe utaztam, az egyik harmadik osztályú fülkében szintén felfedeztem valakit — Rottot! Pedig csak Sió­fokra utazott. Ráskai Ferenc. * (Az alvó férfi Bécsben.) Reinhardt ehó 10-én, szerdán, mutatja be a Josefstädter Theater-ban Szenes Bélá­nak vígjátékát, Az alvó férj­et. Mint­ lapunknak írják, a bécsi közönség rendkívül nagy várakozással tekint ennek a nagyszerű Sze­nes-vígjátéknak bemutatója elé, míg a színház a leg­gondosabb előadást készíti elő. * (Rákos Jenő Fedák Sárihoz.) Pár nap előtt Fedák Sári meghívta Rákosi Jenőt, hogy néz­ze meg őt a Budai Színkörben. Rákosi el is ment és hogy mily nagymértékben tetszett neki a Borcsa Amerikában, arról ékes tanúságot tesz a levél, amit Fedák Sárihoz intézett. Íme a levél: Kedves Zsuzsa, meg akarom magának köszönni, hogy meghívott az előadására. Azt kell mondanom, hogy örökké bánhatja, aki meg nem nézi, mert magától egy pár jelenetben olyat lát, amit ed­dig nem látott s maga nélkül ezentúl sem fog látni. Némely dolga az apró tökéletességek so­rozata, hogy ne mondjam sortüze. Elmésség, szív, szellem, hang és gesztus és mozdulat és fantázia és grácia és pajkosság­­ és szuverén uralkodás egy művészet minden eszközén. Gra­tulálok hozzá s örülök, hogy láttam. Nagyon derék legény volt Petheő Atilla is a darabban. Is­ten áldása magukon és művészetükön. Rákosi J­enő. * (Terézkörúti Színpad.) Salamon Bélának rendszere, hogy legkorábban zár és legkorábban nyit. A korai zárásnak a vidék örül, merthogy Sa­lamon egy kis gárda élén bejárja a vidéket, a korai nyitásnak pedig a fővárosi közönség örül. Ezúttal a mai, szombati estén, annál inkább, mert Salamon felelevenítette egyik nagy személyi sikerét, ami őt a pesti publikum szemében tizenhárompróbás komi­kussá tette. Szőke Szakáll híres Vonósnégyes­ében lépett fel és megint szünetlenül kacajtól visszhang­zott a nézőtér. A műsor többi darabjai (Grünfeld lovag, Lányi Viktor és Nagy Endre operettje, a „Lé­lekidomár" Nóti Károlytól), szintén felelevenítés és nemkülönben sikerült, élénkítve Nagy Endre konfe­ranszaival. És, ami fő,­táblás ház volt. 1927. augusztus 7. vasárnap. PESTI HÍRLAP pecsételve. A Hugenották grandiózus septettje, amelyben a magyar énekművészet e legnagyobbjai: Ney Dávid, Odry Lehel, Takács Mihály, állottak mellette a színpadon, minden régebbi operalátoga­tónak felejthetetlen élménye. Hogy hangzott, hogy ragyogott Perotti magas kvintje. Hódítóan lenyűgö­zően, de sohasem brutálisan. Folyton tanult, foly­ton dolgozott. Vas szorgalommal dolgozott hónapo­kon át, hogy a Siegfriedeket magyarul énekelhesse. A színház legértékesebb, legmegbízhatóbb, legköte­lességtudóbb tagja volt. Azaz­­ egyszer mégis megszökött Amerikába. Pedig inkább a dicsőség, mint a dollár csábította. De visszajött, hogy leéne­kelje a penálét. Első fellépésére Tannhäuser szere­pét választotta. Wolfram üdvözlő szavainál: Kö­szöntelek, te drága dalnok, kit körünkben oly soká nélkülöztünk, a földszinten ülő közönség felállt és a nézőtéren végig zúgó taps percekre megállította , az előadást. 17 * (A Belvárosi Színház augusztus 19-én nyit.) A Belvárosi Színház eredetileg már a jövő héten akarta megnyitni kapuit. Az igazgatóság ezt a termi­nust egy héttel eltolta. Végleges megállapítás szerint a Belvárosi Színház új évadját augusztus 19-én, Szent István előestéjén, a János bácsi színházat vesz elő­adásával kezdi meg. A „Borcsa Amerikátan" 60—68. előadássorozata a Budai Színkörben. Fedák Sári utolérhetetlen művészete minden na­pot ünneppé avat a Budai Színkörben. A Budai Szín­kör kedves közönsége akárhányszor megnézheti a da­rabot, mindig új lesz, mert a Régi dal keretében az illusztris művésznő napról-napra új számokat ad elő, amelyek után szűnni nem akaró ünneplésben van ré­sze. A Borcsa Amerikában az utolsó évek legnagyobb színházi sikere. Pénztári telefon: T. 287—50. * (Vasárnap délután és este a Schlesinger-fiu esete Lefkovics Katóval) szenzációs, olcsó helyárak­kal kerül szinre. Somogyi Nusi, Sarkadi Aladár és Latabár Árpáddal a főszerepekben. A jövő heti elő­adásokra az ország minden részéből felránduló idege­nek rengeteg jegyet jegyeztek elő. * (A Falu rossza): Tóth Ede örökszép nép­színműve kerül szinre ma vasárnap délután a Budai Színkörben Lakatos Ilonka, Baboc­ay Erzsi, Monos­tory Margit és Vargha Imre felléptével. Mérsékelt helyárak. * (Zsúr lesz pénteken este Lefkovics Katónál), a szenzációs sikerű Schlesinger-fiú esete — Lefkovics Katóval 50-ik díszelőadása alkalmával. Virágcsata, nagy kabaré és emlékalbum osztogatás­ is lesz. Ezen­kívül Somogyi Nusi és a Schlesinger-girok az első­emeleti buffet helyiségében mindenkit vendégül látnak fagylalt és más hűsítő italokkal. A pénteki díszelő­adásra jegyek már kaphatók. Életveszélyes foglalkozás. Két amerikai munkás a new­yorki Braocklin-hidat javítja.

Next