Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-12 / 182. szám

ÜL és— PESTI HIRLAP 1927. augusztus 12., péntek.­­.BS.­­ Sacco és Vanzetti kivégzését elhalasztották. Fuller kormányzó döntése augusztus 22-ére tűzte ki az új határnapot. A védők újabb erőfeszítéseket tesznek a perújításért vagy a megkegyelmezésért. Az a fordulat, amelynek valószínűségét előre jeleztük: Sacco és Vanzetti, a bostoni elítéltek ügyé­ben csakugyan bekövetkezett. Minden előkészület megtörtént arra nézve, hogy a két siralomházi fo­goly a villamos székbe üljön, amikor röviddel a ki­végzésre kitűzött idő előtt­ megérkezett a fogház igazgatóságához Füller kormányzó döntése, hogy az ítélet végrehajtását augusztus 22-re elhalasztja. Világszerte rendkívüli feltűnést kelt ez a hír, amely szerint az államhatalom, az igazságszolgáltatás mégegyszer mérlegelés alá veszi ezt a kínos ügyet, amelyet végre is, nyugvópontra kell helyezni — és pedig az igazság és igazságszolgáltatás legfőbb ér­dekeinek teljes diadalával. Bostonból táviratozzák, hogy Fuller kormány­zó éjfél előtt hozta tudomására William Hendrynek, a fogház felügyelőjének, a Sacco és Vanzetti kivég­zésének elhalasztásáról szóló döntést. A döntést a fogházfelügyelő látható megindultsággal vette tudo­másul. Mialatt Fuller kormányzó a kormányzósági épületben a végrehajtótanáccsal értekezett, az épület előtt sztrájkőrök jelentek meg, akik feliratos táblá­­kat vittek. Ezenkívül többezer főből álló embertömeg gyülekezett az épület előtt. A könnyeztető gázbom­bákkal és revolverekkel fölszerelt rendőrség fölszó­lította a tömeget a szétosztásra. Minthogy a tömeg ennek a fölszólításnak nem tett eleget, a rendőrség negyven embert letartóztatott. A fogház épülete körül elhelyezett rendőrosz­tagok körében villámgyorsan terjedt el a hír a kivég­zés elhalasztásáról. Alig félórával azután, hogy a fogházfelügyelő közölte a döntést, megkezdődött a fogház épülete körül elhelyezett felfegyverzett rend­őrség visszavonása. Az államrendőrség osztagai fel­ültek lovaikra és vágtában hagyták el helyüket. Kö­vették őket a gépfegyver- és gyalogos osztagok. Rö­viddel éjfél előtt a fogházban megjelent egy rend­őrtiszt és kézbesítette azt a három levelet, amelyben hivatalosan közölték a fogház vezetőjével, hogy a kivégzést elhalasztották. A kivégzés elhalasztását a lapok fényjelekkel közölték a nyilvánossággal. A hírt az utcán össze­gyűlt tömeg tetszésnyilvánításokkal fogadta. Mikor Saccoval és Vanzettivel közölték, hogy kivégzésüket elhalasztják, a hírt a felindulás min­den külső jele nélkül vették tudomásul. A hírre csu­pán Vanzettinek volt szava, aki kijelentette, hogy örül az elhalasztásnak. Sacco kijelentette, hogy nincs semmi mondani­valója. Az elítélteket kora reggel a siralomházból a Cherry Hill fogházba vi­szik és itt őrzik őket a halasztási idő leteltéig. A védők további erőfeszítései­ Newyorkból jelenti a távíró, hogy a Vanzetti érdekében működő segítőbizottság az ítéletvégrehaj­tás elhalasztásának hírére nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangsúlyozza, hogy­ a szervezett munka megállította a hóhérok kezét. Borah szenátor, Fra­zier szenátor és Ruddleton, a kongresszus tagja, csatlakozott ahhoz a Willards vezetésével megindult mozgalomhoz, amely azt kívánja, hogy a washing­toni igazságügyi hivatal titkos aktáit tegyék közzé. Villards a Nation hasábjain összehasonlítja a Sacco a Vanzetti-esetet az egykori Dreyfuss-afférral. A külügyi hivatal közlése szerint régebben Musso­lini sajátkezűleg írt levele érkezett oda Sacco és Van­zetti érdekében. A World úgy tudja, hogy az olasz követ tárgyalást folytatott a külügyi hivatalban. A bostoni kormányzóságra az a hír érkezett, hogy Hyll Artúr, Sacco és Vanzetti védője, elutazott Beverlybe, Oliver Wendell Holmesnek, az Egyesült­ Államok legfőbb törvényszéke bírájának lakhelyére. Hyll kijelentette, hogy a Holmessel folytatott meg­beszélés után azonal visszatér a bostoni kormány­s­z­ós­ágra. A Sacco és Vanzetti ügyének védelmére ala­­­kult bizottság képviselője Coolidge elnök feleségé­­­hez is táviratot küldött, amelyben kéri, hogy lépjen­­ közbe férjénél az elítéltek érdekében. A bizottság ezenkívül a pápát is felkérte a beavatkozásra. Tüntetések és bombamerényletek. Newyorki távirati jelentések szerint a Sacco és Vanzetti mellett rendezett tüntetések nyugodtabb le­­folyásúak voltak, mint várták. A rendőrség az 5000 főnyi tömeget szétszórta. Hat embert letartóztattak. London, aug. 11. London keleti részének egyik üzletében ma délelőtt egy bombát találtak, amely­nek rövid idővel később kellett volna fölrobbannia. A Hydeparkból mintegy tízezer emberből álló menet vonult az amerikai követség elé. A követséget erős rendőri készültség őrizte. A tömeg fölvonulása alatt a forgalom teljesen megbénult. A tüntető tömeget aztán lovas és gyalogos rendőrosztagok szétszórták. Mintegy 2—3000 tüntető a rendőri beavatkozás után is megkísérelte a csoportosulást, de a lovasrendőr­ség ezeket is szétzavarta. Bázel, aug. 11. A tegnapi bombamerényletnél megsebesült villamosvasúti alkalmazottak közül az egyik ma reggel meghalt. Rajta kívül még két villa­mosvasúti ellenőr és egy segédellenőr sérült meg jelentősebben. A többi sebesültet már elbocsátották a kórházból. A vizsgálat eddig még semmiféle tám­pontot nem nyújtott a tettesek személyére nézve. Szófia, aug. 11. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Csütörtökön délelőtt tíz órakor az ameri­kai konzulátus udvarán, amely a főutcán a külügy­minisztériummal szemközt van, felrobbant egy bomba. A robbanás idejében szerencsére nem volt senki az udvaron és így a bomba emberéletben nem tett kárt. A hatóságok feltevése az, hogy a merény­let a Sacco- és Vanzetti-üggyel van összefüggésben. A rendőrség több gyanús személyt letartóztatott- Szófiában is merényletet kíséreltek meg Saccoék érdekében. Szófia, aug. 11. Az elmúlt éjszaka 10 óra tájban az amerikai konzulátus kertjébe ismeretlen tettesek, miután a szomszéd házból átmásztak az udvart körülvevő falon, bombákat dobtak. A robbanás sem emberéletben, sem anyagiakban nem okozott kárt. Azt hiszik, hogy a bombákat Sacco és Vanzetti ki­végzése ellen tiltakozásul robbantották fel. A rend­őrség azonnal a helyszínére érkezett, de nem tudta megállapítani, hogy a robbanás pontosan hol tör­tént. A robbanás alig okozott kárt, mindössze a szomszédos házak ablaküvegei törtek be. A szom­szédos házak lakói azt mondják, hogy látták a láng fellobbanását és a puskapor szagát is érezték. Az amerikai konzulátus épületét nem érte kár. A merénylet elkövetőjét nem találták meg. Néhány személyt őrizetbe vettek. Ez a merénylet már a má­sodik, amelyet az amerikai konzulátus ellen elkö­vettek. Az első ugyancsak Sacco és Vanzetti ügyé­vel kapcsolatosan még 1922-ben történt. Massachusetts legfelsőbb bírósága tárgyalja majd a bűnpert. Boston, aug. 11. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Senderson bíró hozzájárult ahhoz, hogy Sacco és Vanzetti bünpere Massachusetts állam leg­felsőbb bírósága elé kerüljön. Ezzel teljesült az elítél­tek védőinek kívánsága, és a védők remélik, hogy az újrafelvételi eljárás során sikerül védenceik ártatlan­ságát bebizonyítani. Sacco, aki már huszonhatodik napja folytatja az éhségsztráj­kot, annyira erőtlen, hogy már mozogni és beszélni sem tud. Védője már attól tart, hogy augusztus 22-ig nem ma­rad életben. A Sacco és Vanzetti megmentésére ala­kult francia bizottság az ítélet elhalasztása alkalmá­ból üdvözlő táviratot küldött és megígérte, hogy a hátralevő tizenkét nap alatt minden tőle telhetőt el­követ a két halálraítélt érdekében. — A tüzes ital a vörösök nagy ellensége, megoldja a vörösök nyelvét! Ezzel mélyen meghajolt az angol követ előtt és társaival együtt eltávozott. Mikor elmentek, az angol követ nekünk is megmutatta a sásfonatú ko­sárban levő nyersaranyat. Finom lemezekből állott, mintha valami rendkívül ügyes ékszerész kalapálta volna őket ilyen hajszálvékonyra. Nézegettük a lemezeket. Egyiket-másikat kézbe vettük és az egyi­ken­­ valami írásjelfélét láttunk bekarcolva. Erre az angol követ tezitőt hozatott és arra kiöntötte az egész sásfonat tartalmát. A lemezeket sorra figyel­mesen végigvizsgáltuk és nem egyen láttunk külö­nös írásjeleket. Csodálkozva néztünk mind egy­másra. Minő arany lehet ez? Tudakoltuk, hogy merre van a környéken aranybánya. De senki a környe­zetből nem­ tudott arról, hogy a környéken arany lenne. Nem is tudtuk megfejteni a rejtélyt, csak mikor a városba értünk, csak akkor kaptuk meg a dolog magyarázatát. Az egyik fő perui ember mondta el az angol követnek, aki aztán, mikor bú­csúlátogatáson voltam nála, szivarfüst mellett így beszélte el a történet végét. — Nos, megtudtam az arany eredetét, amelyet a karika nekem ajándékozott. Nagy távolban sehol, de sehol a környéken arany nincs. És ezek a tör­zsek négy font évi arany adót fizetnek, amelyet fő­nökük csodálatos pontossággal beszolgáltat a perui kormánynak. De­­hogy honnét veszik ezt az ara­nyat ők, azt belőlük kivenni semmiféle módon nem lehet. Úgy látszik, az arany rejtekhelyét közülük is csak egynéhány tudja, akik aztán fogadalmat tesznek, hogy azt senkinek el nem mondják és szeszt nem isznak, nehogy részeg állapotban kiko­tyogják szent titkukat. Ezek a finom aranylemezek nagyon, nagyon régi eredetűek, valószínűleg az Inkák kincséből valók, amelynek titkát az indián faj még ma is őrzi és amelynek rejtélyét a fehér faj megoldani nem képes. A német alkotmányünnep. Hitvallás a weimari alkotmány mellett. Berlin, aug. 11. (Wolffi.) A birodalmi gyűlés ünne­pélyesen feldíszített üléstermében tartották meg ma az alkotmányünnepet a birodalmi elnök, a birodalmi kancel­lár, a porosz miniszterelnök, továbbá a Berlinben tartóz­kodó birodalmi miniszterek és porosz miniszterek jelen­létében. Az ünnep Goethe „Talizmánok" című művének előadásával kezdődött meg. Az ünnepi beszédet Kardorff birodalmi képviselő tartotta, aki utalt Hindenburg és Ebert nagy érdemeire, amelyekkel Németországot meg­mentették a bukástól. A továbbiakban így folytatta be­szédét : A weimari alkotmány hitvallás volt a birodalom egysége, a nagy német gondolat és Németországnak de­mokratikus alapokon való békés fejlődése mellett. Egyet­len hatalma sem lesz a világnak elég erős arra, hogy hosszabb ideig elodázhassa annak a­ napnak eljövetelét, amelyen a német Ausztria az anyaországgal egyesül. A weimari alkotmány alapelvei mellett­­való kitartással meg kell oldanunk Poroszország és a birodalom egymás­hoz való viszonyának kérdését. Aztán még ezeket mondta Kardorff: Franciaország biztonságot követel,­­ de ha van a világnak olyan or­szága, amely jogosan követelheti a biztonságot, akkor ez a lefegyverzett, nyílt határok közt élő s állig felfegy­verkezett ellenséges világgal körülvett Németország. Kardorff képviselő felszólalása után dr. Marx bi­rodalmi kancellár szólalt fel. Kijelentette, hogy a wei­mari alkotmány melletti hitvallás növekedni kezd a né­met nép köreiben, holott azelőtt közömbös vagy épen­séggel elutasító magatartást tanúsított azzal szemben. Végezetül a birodalmi kancellár felszólította a meg­jelenteket: kiáltsák vele együtt: „Szeretett hazánk és a­ köztársaságban egyesült német nép éljen soká!" A r * A szlovén néppárt megegyezett a radikálisok­kal. Belgrád, aug. 11. A Politika mai számában meg­bizható helyre való hivatkozással azt az információt kö­zölte, hogy a Vukicsevics és Korosec között létesített úgynevezett veldesi megállapodás nemcsak a két párt­vezér egyezsége, hanem egyúttal a két párté is, melyhez Stanojevics Aca, a radikális párt főbizottságának ügy­vezető alelnöke is hozzájárult, sőt azt az uralkodó is pa­rafálta. Ez az információ, de különösen az az állítás, hogy az uralkodó hozzájárulását adta pártpolitikai akció­hoz, rendkívüli meglepetést keltett. Különösen a pasi­csisták és Pribicsevics hívei vannak felháborodva, azzal vádolva a kormányt, hogy pártérdekekből szándékosan vonja be a király személyét a pártpolitikai harcokba. A kormány ugyan haladéktalanul megcáfolta a Politika hí­rének az uralkodóval kapcsolatos részét, de azt nem, hogy a radikális párt és a szlovén néppárt között tartós együttműködésre irányuló messzemenő megegyezés léte­sült. De Valera és pártja letette az esküt az alkotmányra, Dublin, aug. 11. (Wolff.) A köztársasági párt va­lamennyi képviselője, köztük De Valera is, ma a parla­ment irodájában letette az alkotmányra az esküt s igy holnaptól kezdve elfoglalhatják helyüket a parlament­ben. Johnson munkáspárti vezér és Redmond, a nemzeti liga vezére, fogják bevezetni őket, vagyis annak a két pártnak vezérei, amelyekkel a köztársaságiak szövet­ségre léptek. Ezzel a kormány sorsa megpecsételtnek te­kinthető. Arról beszélnek, hogy a munkáspárt ellenszol­gáltatásképen megígérte a köztársaságiaknak, hogy tár­gyalásokat kezd a kormánnyal, hogy az eskükényszert vagy szüntessék meg, vagy adjanak neki más formát. A köztársasági képviselők már kiadtak egy hivatalos je­lentést, amely az angol királynak teendő hűségesküt üres formaságnak mondja és azt is kijelentik, hogy ők ezzel nem tekintik magukat megkötöttnek. De Valera pártjának 43 tagja van s igy a kormány 5 szavazatnyi kisebbségbe került. A szovjet sajtó magyarázza a kormány engedékenységét Trockijfal szemben, Moszkva, aug. 11. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Az „Izvestia" figyelmeztetést közöl, nehogy a kommunista pártnak Trockijjal és az ellenzékkel szem­ben tanúsított engedékenységét félremagyarázzák. A párt alkalmat adott az ellenzéknek a megtérésre, de ha az engesztelhetetlen ellenzék nem tesz eleget ígéretének, tapasztalni fogja, hogy a kommunista pártot nem kínai tábornokok irányítják, akik képtelenek egységes cselek­vésre. A Pravda hangoztatja, hogy egymillió bolseviki teljesen elegendő a párt egységének biztosítására. A párt azonban el akarta kerülni azokat a bonyodalmakat, a­melyeket Trockij és Linovjev, kizárása híveik körében maga után vont volna. Ismét félbeszakították a Tanger-konferenciát, Párizs, aug. 11. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A madridi kormány hivatalos jelentést adott ki a francia-spanyol Tangerkonferencia meg­szakításáról. A spanyol lapok a tárgyalások megsza­kításának okát abban látják, hogy a francia kikül­döttek késedelmesen válaszoltak a spanyol előterjesz­tésekre. A párizsi Le Journal azt írja, hogy a spa­nyol kormány jobban tette volna, ha nyíltan beisme­ri, hogy a tárgyalások azért szakadtak félbe, mert nem sikerült megállapodásra jutni. Franciaország hajlandó Spanyolországgal a tangeri viszonyok és a közigazgatás megjavításáról tárgyalni, de csakis a fennálló szerződések keretén belül.

Next