Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

14 — Labdarugók halálos gépkocsiszerencsétlen­sp.gs. Orosházáról jelentik: Az orosházai MTK lab­darugó csapat vasárnap délben 1 órakor Makóra rán­dult át a makói MTK-val vívandó mérkőzésre. A futballisták több autóval mentek át. Makón az egyik gépkocsi belezuhant az árokba, egy másik egy fának szaladt. Az utóbbi autó összetört, a bennülők köny­nrébb sérüléseket szenvedtek. Makóról visszajövet a togárzói őrház közelében az egyik gépkocsi kipuffo­­gója lángot vetett. Az utána robogó másik autó ki akarta kerülni a lassító autót. Amikor csak pár lépés választotta el a két járművet, az első kocsiban ülők megdöbbenve látták, hogy a másik autóból egyik utas kiugrik. Az utast a rohanó kocsi elütötte. A szeren­csétlenül járt férfiban Pusztay Imrét, az orosházai MTK titkárát ismerték fel. P­usztayval egyidőben a másik gépkocsiból is kiugrott egy férfi, aki nekisza­ladt egy fának. Ez is súlyosan megsérült. Ez a sze­rencsétlen Vary Szabó Bálint labdarúgó volt. A két sebesültet autón az orosházai kórházba szállították. (A kórházban Pusztay meghalt, míg a másik súlyos sebesült hétfő reggelre visszanyerte eszméletét. A rendőrség megindította a nyomozást. — A Vezuv csöndesedik. Nápolyból jelentik: A A Vezuv-obszervatórium jelenti, hogy a tűzhányó működése csöndesedett. A lávatömegek a kráter fene­két majdnem felerészben kitöltötték és egyes helyeken az eredeti felszínnél tíz méterrel magasabbra emel­kedtek. A kitörés legmagasabb fázisában a tűzhányó a lapilli köveket száz méter magasságra dobálta. Fogházra ítéltek egy francia képviselőt gép­kocsigázolásért. Párizsból jelentik: A bloisi büntető bíróság három hónapi fogságra és ezer frank kárté­rítésre ítélte Chavagne képviselőt, aki gépkocsijával egy földmivest elgázolt és a gázolás után el akart menekülni. A büntetés végrehajtását a bíróság nem függesztette fel. Dr. Diósy Bála, valamint gyerm­ekei Vlahovic­né Diósy Edith és Ilona fájdalomtól megtört szív­vel jelentik, hogy k­. Diósy Béláné szül. HANDEL BERTA a m. kir. operaház tiszteletbeli tagja a legszeretőbb hitves és anya f. hó 1-én megadás­sal viselt hosszas szenvedés után visszaadta az Urnák nemes lelkét. Drága halottunk földi maradványait szerdán délelőtt 11­ órakor fogjuk a rákoskeresztúri szr. temetőben örök nyugalomra helyezni-Budapest, 1927 augusztus hó. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. vala-A Magyar Kir. Operaház igazgatósága és mennyi tagja fájdalommal jelenti, hogy volt kiváló magánénekesnője, játékmestere és tiszteletbeli tagja , é. Dr. szül. HANDEL BERTA f. hó 1-én elhunyt. Temetése f. hó 3-án, szerdán délelőtt 11 órakor lesz a rákosi temetőben. •­­ A Magyar Általános Takarékpénztár Rész­vénytársaság igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztviselői kara mély megilletődéssel tudatja, hogy Ruster Béla úr az intézet ügyvezető igazgatója szombaton, július 30-án, hosszas betegség után, elköltözött az élők sorából. A Megboldogult 45 éven át páratlan hűséggel, buzgó készséggel, kitartó lelkességgel állította tudását és tetterejét a takarékpénztár szolgála­tába. Elmúlása mély gyászba borítja az intézetet, amely fáradhatatlan támaszát, és kartársait,, akik megértő feljebbvalójukat és barátjukat siratják az elköltözöttben. Az Elhunyt szerdán, azaz folyó hó 3-án dél­után 5 órakor fog a Kerepesi­ úti temető halottas­házából az ugyanezen sírkertben levő családi sír­boltban örök nyugalomra tétetni­ Az engesztelő szentmise pénteken, azaz folyó hó 5-én délelőtt 10 órakor fog a Szent István Bazilikában, amelynek gondnoka volt, megtartatni. Igaz kegyelettel és hálával fogjuk emlékét megőrizni. Budapest, 1927 augusztus hó 1. 11606 PESTI HIRLAP 1927. augusztus 2., kedd. SZÍNHÁZ és zene. A Pesti Hírlap olcsó jegyakciója Ma este díszelőadás keretében mutatja be a Beketow Cirkusz augusztusi új műsorát a Pesti Hirlap olvasóközönségének. Mint jelentettük, Labé­ró, izgalmas állathipnotizáló mutatványaival ezúttal is fellép. Vasárnap délutánra a Budai Színkör előadásá­ra árusítunk olcsó jegyeket. A falu rossza kerül színre, Rózsahegyi Kálmán felléptével. KEDD (aug. 7.) Beketow-cirkusz. Augusztusi, új műsor, Laborc állathypnotizőr felléptével. Kezdete 8-kor. VASÁRNAP (augusztus 7.) Budai Színkör. A falu rossza. Kezdete 3 órakor, értékben a Pesti Hirlap fő- és fiókkiadó-Vilmos C­ár(jár­at 78., VIL, Erzsébet-OAfd­ 16000 korona) CÍM­, ravatalai­­V.,­­ körút 1., I Krisztina-körút 18­., A Margit-körút AM­ELTET 5/b, ÍV Váci-utca So. VI, Andrássy-út 4., Újpest István-út l.­ét Kispest, Kossuth-tér 11 szám­­szín. . ««.a bonokat beszolgáltatniok, FILLÉR példányonként vásárlóknak igen Érvényes egy hónapig. Diósyné Handel Berta meghalt Fájdalmas gyász diktálja a nekrológ fekete sorait. Meghalt Diósyné Handel Berta, a magyar énekművészet egyik legnagyobb büszkesége. Sú­lyos, kínzó betegség vágta el eredményes, munkás életének fonalát, ugyanaz az alattomban élő szív­baj, amelynek csirái már két évtizede kikezdték szervezetét, arra kényszerítve a művészetének tel­jességében tündöklő asszonyt, hogy abbahagyja nagy sikerekkel ékes pályáját. Huszonöt évet töltött el az Operaház szín­padán, változó rezsimek alatt negyedszázadon át szolgálta szívvel-lélekkel a művészetet, hatalmas szerepkört töltve be, amely a drámai mezzoszoprán­kulcs minden jelentős szerepét magába foglalta.. Itthon végezte tanulmányait, a Zeneakadémia jeles növendéke volt s már tanulóéveiben feltűnt Mahler Gusztávnak, aki föl is léptette a Walkür nevezetes budapesti bemutatóján, mint a rajnai sellők s a Walkürök egyikét. Eleinte, mint egész fiatal leány, Lipcsében működött, onnét szerződtette gróf Zichy Géza, az akkori intendáns, a magyar királyi opera­ház tagjai sorába. Félig lírai szerepben debütált, a Faust Margarétáját énekelte és egyéni csengésű, meleg, telt orgánumával, bensőséges énekével, szín­padi lényének finom közvetlenségével" egy csapásra meghódította a közönség szívét. Csakhamar a sú­lyos, drámai szakban kezdték foglalkoztatni. Egyet­len idény alatt öt hősi szereppel készült el és lépett a nyilvánosság elé. Az első teljes Ring-ciklus so­rán ő lett a Wagner-zenedrámák Brünhildája és Frickája. Ezeken a szerepeken kívü­l mint Erzsébet, Sába, Delila, Carmen és Amália aratott emlékeze­tes sikereket, de énekelte egyebek közt Jancsit is Humperdinck mese­operájában. Goldmark Hadi­fogoly című művének Criseisét ő kreálta nálunk és a nagy magyar mester kedvenc énekesnői közé tar­tozott. Külföldi szerződéssel kétszer is megkínál­ták, de családi viszonyai és a magyar zenekultúrá­val való belső lelki kapcsolatai itthon tartották. Hosszabb-rövidebb vendégföllépésekre utazott csak ki,több ízben Bécsbe, Berlinbe, Frankfurtba és más német városokba­, ahol operai szerepléseken kívül, épugy mint itthon, filharmóniai koncerteken is föl­lépett s mint finom és előkelő stílusu dalénekesnőt is ünnepelték. Pályája kezdetén felesége lett Diósy Bélának, a kiváló zenekritikusnak és pedagógus­nak s a kongeniális élettársak vállvetve dolgoztak a magyar zenekultúráért azután is, hogy Diósyné Handel Bertának meg kellett válnia az operaszin­padtól. Aktív működésének utolsó három eszten­dejében az Operaház ének- és játékmesternője volt s nyugdíjba vonulása után gróf Bánffy Miklós kormánybiztos előterjesztésére az Operaház tisz­teleti tagjává nevezték ki. Az ő elhunytával most már egyedül Jeritza Mária viseli ezt a címet. Tanító-munkásság töltötte be életének utolsó szakaszát. Önzetlenül és lelkesen végezte hivatását, tehetségének kincseit, tudását, tapasztalatait, mély kultúráját szeretettel plántálta növendékeibe, akik kedves és meleg egyéniségének, kiváló emberségé­nek kisugárzásával egész életükre gazdagodtak. Az egész magyar­­ kulturilág osztatlan rész­véte árad a sorstól kegyetlenül sújtott férje, dr. Diósy Béla, lapunk kiváló munkatársa és gyer­mekei felé, akik közül az egyik, Diósy Edith — maga is elsőrangú énekművésznő — külföldöt­ él és még idejében érkezett haza, hogy édesanyja hal­doklásának szomorú tanúja legyen. Az utolsó hetekben, amikor a betegség el­hatalmasodott szervezetén, orvosai rendeletére a Korányi-klinikán ápolták Diósynét. A gondos ke­zelés dacára komplikációk álltak be. A már-már gyógyuló szívbajhoz tüdőgyulladás járult, amely­nek másodszori kitörése sejttette a véget. Az agónia küszöbén, öntudatának végső fellobbanásával ott­honába kivánkozott, haza is szállították a menthe­tetlen haldoklót, hogy szeretteinek zokogása köz­ben lehelje ki nemes lelkét. Temetése szerdán délelőtt lesz a rákoskeresz­túri izraelita temetőben. A halálesetről az Opera­ház is gyászjelentést ad ki és az igazgatóság kép­viselője koszorú letétele mellett fogja búcsúztatni elhunyt tiszteleti tagját. Lányi Viktor: Henry Bernstein a kezdő drámaírók helyzetéről. Párizs, julius. (A Pesti Hírlap tudósítójától.) A mai fiatal francia szerzők nagyon türelmetlenek. Máról-holnapra akarnak beérkezettek lenni és akik­nek ez a gyors arriválás nem sikerül, azok támadják a színházdirektorokat, a kritikusokat, sőt nem kímé­lik meg az ismert drámaírókat sem, akiknek — sze­rintük !— sokkal nagyobb szerencséjük volt, mint­ te­hetségük, drámaírói pályájuk kezdetén. A fiatal fran­cia szerzők kritikája a párizsi színházdirektorokról jogos és igazságos. Kellő protekció nélkül ismeretlen szerző darabját párizsi színházaknál el sem olvassák, ha pedig hosszú küzködés és vajúdás után végre el­fogadják előadásra az ismeretlen író színművét, ak­kor még mindig nem olyan biztos, hogy az színre is kerül. Elfogadott darab is éveken át hever a direkto­rok fiókjaiban, egyrészt azért, mert fél az ismeretlen szerző darabjának előadásával járó kockázatoktól, másrészt jónevű színésznőt és színészt, aki hajlandó egy ilyen színdarabban fellépni, nem is igen talál-ismeretlen szerző munkája pedig névtelen színészek­kel — biztos bukás. De reménytelen a helyzet a fiatal szerzők szempontjából már azért is, mert a nívósabb párizsi színházaknak megvannak a maguk házi írói, akik mellett éveken át nem juthat szóhoz senki más. Tudva azt, hogy Párizsban a színházak, egy-egy sze­zonban, négy-öt darabnál alig mutatnak be többet, még az ismert drámaírók helyzete sem volna valami rózsás, ha nem lenne olyan jelentékeny a francia darabok exportja, amely bőségesen kárpótolja a már Párizsban beérkezett szerzőket. De mit csináljanak az ismeretlenek, a névtele­nek, akik legfeljebb az avant-garde színpadokon jut­hatnak szóhoz, ami anyagi szempontból nagyon ke­veset jelent? És még azzal sem vigasztalhatják ma­gukat, hogy egy-egy ilyen avant-garde színpadon aratott siker felhívja reájuk a külföld figyelmét. Tudják a fiatal francia szerzők, hogy először Párizs­ban kell beérkezniök, csak azután kerülhetnek ki külföldre. Ez az út azonban nagyon hosszú ideig tart és ezért türelmetlenek ma a fiatal francia szerzők. Arra a vádjukra, hogy régebben könnyebb volt a helyzetük a kezdő drámaíróknak, most felel Henry Bernstein. — Harminc-harmincöt esztendővel ezelőtt — mondja Bernstein —, amikor az avant-garde színhá­zaknak még a csírája sem volt meg, Párizsban egyet­len színházi direktort lehetett találni, aki a hozzá be­nyújtott színdarabokat, el is olvasta. Ez a direktor Antoine volt. A sajtó fiatal szerző darabjáról öt sor­ban számolt be és ezt az öt sort is csak óriási pro­tekcióval lehetett elérni. Az én első darabomat, a La Marché-t, a kritika a szó teljes értelmében agyon­csapta. A Les Yeux bleus című­ színművemet felolvas­tam néhány írónak, akik egyhangúlag azt tanácsol­ták, hogy soha színházhoz be ne nyújtsam ezt a da­rabomat és egyébként se álmodozzam arról, hogy belőlem valaha is drámaíró lesz. Egy vagy két évvel később Antoine színháza bemutatta­ a La Marche-t és ugyancsak Ant­oine fogadta el a Les yeux bleus című darabomat is. Aztán Guitry kezébe került, a színdarab, aki vállalkozott a főszerep eljátszására. Döntő sikert aratott és az ő nagy sikere mellett vet­tek észre engem is. — Nem akarom, hogy a fiatal színpadi szerzők elveszítsék a kedvüket, de higgjék fel nekem, hogy kezdő drámaírónak a múltban is épen olyan nehéz, ha nem nehezebb! — volt a helyzete, mint amilyen most. Talán ismerik azt az anekdotát Lucien Guitry­vel kapcsolatban, amikor egy fiatal színpadi szerző jelentkezett nála és arra kérte, hogy vállaljon szere­pet egyik színdarabjában. — Lehetetlen, — felelte Guitry, — én már három évre előre teljesen le vagyok kötve. — Hát akkor csak azt mondja most, hogy jó-e a darabom, vagy rossz? — kérdezte az ifjú szerző. — Most rossz. Jónak csak három év múlva talál­hatom, — hangzott Guitry ítélete. Ez az anekdota elég világos feleletet ad arra, hogy milyen volt a kezdő drámírók helyzete a múlt­ban. A fiatal francia szerzőknek tehát csak annyiban jogos a panaszuk, mint amennyire jogos volt az is­mert drámaíróké, amikor még ismeretlenek voltak. * (A képviselőnő visszavágyik a színpadra.) Mrs. Hil­ton Philipson, az angol képviselőház tagja, aki Mabel Russell néven ünnepelt szubrett volt, több­ször ki­jelentette ugyan, hogy nem fog többé szín­padon szerepelni, de most megint hire jár, hogy sze­repet vállal. W. J. Locke „The Beloved Vagabond" (A körülrajongott csavargó) című­ színdarabjából operettet csináltak és ennek primadonnája lesz állí­tólag Mabel Russell. A librettót a nálunk is ismert Adrian Ross írta, a­ zenét Dudley Glass szerzette, aki az ausztráliai himnusz komponálásával tüntette ki magát. * (Színészi jubileum.) A Népligeti Színkör két öreg színésze, Simándi Zsigmond és felesége, S. Bács­kai Julcsa, vasárnap tartják színészi működésüknek ötvenéves jubileumát. Az öreg színészpár ünneplésére a Népligeti Színkör vasárnap este fél hét órai kezdet­tel kabarét rendez, amelyen több fővárosi művész fog fellépni. * (A Budapesti szimfonikus zenekar) szombati hangversenyén a Margitszigeten Somogyi Olga, az is­mert fiatal operaénekesnő működött közre, aki szár­nyaló hangjával, csengő koloratúrájával, osztatlan sikert aratott. A zenekart Mártonffy Józs­ef karnagy vezényelte. " (Feld Olga operaénekesnő) ötheti súlyos be­tegség után meggyógyult.

Next