Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-23 / 189. szám

16 .­­— Halálozás. Váry D­ózse főgimnáziumi tanár, Írót Szent István napján délután 4 órakor temették el nagy részvét mellett. A temetésen megjelent Pintér Jenő tan­kerületi főigazgató vezetésével a Berzsenyi Dániel-főgim­názium tanári kara. Nagyszámú küldöttség vett részt az Otthon Magyar Írók és Újságírók Klubja, továbbá a Tisztviselő­ Kaszinó és a volt tanítványok részéről is. A l­88-mentelésis szertartás után kartársul részéről Vajtkó László tanár, a sirkantnál pedig a szertartást végző Ta­kács János hittanár mondottak búcsúztatót. Az Otthon részéről Petri Mór, a Petőfi­ Társaság tagja méltatta az elhunyt író érdemeit, volt tanítványainak sorából pedig Sós André búcsúzott a kiváló pedagógustól. Kesseleckeőt Id. báró Majthényi Bila augusztus 19-én Vabajon, Nyitra megyében 78 éves korában meghalt. A holttestet Budapestre hozzák és kedden, augusztus 23-án délután fél öt órakor a Kerepesi-út melletti temető ha­lottasházából a temetőben lévő családi sírboltba te­metik. Vaszilcsin József kunszentmiklósi állami tanító 45 éves korában meghalt Erzsébetlakon (Jugoszlávia), hol özvegy édesanyja látogatása céljából tartózkodott. Te­metése Nagybecskereken volt. Lüberstein Dezső kiadóhivatal­ pénzbeszedő 26 éves szorgalmas munkássága után folyó hó 21-én elhunyt Te­metése kedden délután fél 3 órakor lesz a rákoskeresz­túri izr. temető halottasházából. Kiss László fővárosi drogéria tulajdonos hosszú szenvedés után folyó hó 21-én 49 éves korában elhunyt. Temetése 23-án, kedden 3 órakor lesz a farkasréti te­mető halottasházából. FŐVÁROS. — A Talbot-centrálé ügye. A Talbot-centrálé felépítésének ügye, a jelek szerint, befejezett tény és amennyiben a kormány az eddigi terveket meg nem­ változtatja, a nagy erőműtelep Várpalotán lé­tesül. Ez esetben mintegy nyolcvan kilométeres táv­vezetéken kell az áramot a fővárosba szállítani. Az elektromos centrálé rentabilitásának alapja azon a számításon nyugszik, hogy a főváros veszi át az árammennyiség nagy részét, évenként körülbelül egymillió kilowattot. Miután az építési munkálatok rövid időn belül már megkezdődnek,­ a főváros ta­nácsa elhatározta, hogy szakértőit külföldi tanul­mányútra küldi az elektromos távvezetékek tanul­mányozása érdekében. A tanulmányi bizottság augusztus 20-án este utazott el Budapestről s egyelő­re Németország felé vette útját. A bizottságban Bor­vendég Ferenc tanácsnok, a világítási ügyek veze­tője. Deutsch Lajos, az elektromos művek vezérigaz­gatója. Szikla Géza, a kelenföldi elektromostelep igazgatója, Scheuer Róbert és Kakulay Károly bi­zottsági tagok foglaltak helyet. Ma utazik a bizott­ság után Joanovits Pál, aki betegsége miatt nem tudott a többiekkel egyidőben elutazni. A bizottság Münchenbe, Kölnbe, Hamburgba és Berlinbe utazik, ahol a nagy elektromos centrálékat és a távvezeté­keket tanulmányozza. Ezenkívül érdeklődnek a né­met városok közüzemi politikája és tarifapolitikája iránt is. A főváros képviselőinek azonban ezenkívül messzebbmenő céljai is vannak, amennyiben Borven­dég tanácsnok, Deutsch vezérigazgató és Szikla igazgató a háromhetes németországi tanulmányút után átmennek Londonba, ahol tárgyalásokat foly­tatnak a Talbot-csoporttal, a centrálé építésének részletkérdéseiről. E tárgyalások során a főváros képviselői tájékoztatni fogják Talbotékat Budapest kiánságairól is. A közvetlen tárgyalásoktól a fővá­ros vezetősége jelentékeny előnyöket remél a centrálé építésével kapcsolatban. Borvendég tanácsnok és Deutsch vezérigazgató különösen azt kívánja elérni, hogy a centrálé építésének vezetését s a technikai munkálatok irányítását a Talbot-csoport a buda­pesti elektromos művekre bizza. — Az Őrszem Szövetkezet visszalépése. Néhány hét előtt, miután a főváros közgyűlése már határo­zatilag kimondotta több városi üzem és vállalat megszüntetését, nagy port vert fel az Őrszem Szövet­kezet ismeretes ajánlata, melyben ez az alakulat el­terjesztést tett a kormánynál a megszűnő közüze­mek átvételére. Az Őrszem Szövetkezet vezetősége a főpolgármester figyelmeztetése ellenére benyújtotta ajánlatát a kormánynál s a belügyminiszter azt le­irat kíséretében leküldte a főváros tanácsához. A városházán a XII. ügyosztály hatáskörébe utalták a kérdést s néhány hét előtt a tanács foglalkozott is a beadvánnyal s egyhangúlag annak elutasítása mellett foglalt állást. Az ügy ezzel nem nyert ugyan befejezést, mert a beadványt közgyűlés elé is kellett volna vinni, hogy a közgyűlés mondja ki a végső szót az ajánlat felett. Előrelátható volt, hogy az őr­szem fantasztikus terve itt is kudarccal jár. A múlt héten a szövetkezet beadványt intézett a belügy­miniszterhez s közölte hogy a fővárosi közüzemek átvételé­re vonatkozó ajánlatát visszavonja s nem reflektál többé az üzemekre. Ma küldte le a bel­ügyminiszter a városházára a szövetkezet bejelenté­sét és egyúttal értesítette a miniszter a tanácsot, hogy a változott helyzet következtében az őrszem Szövetkezet előbbi ajánlatát tekintse tárgytalannak . A margitszigeti autójáratok. Megindultak végre az autójáratok a Szent Margitszigetre. A mar­gitszigeti autóbusz teljes egészében Magyarországon készült Alvázát és gépi berendezését az Állami gép­gyár készítette. A karosszéria teljes egészében szin­tén magyar gyártmány, készült a Ganz és Társa-Da­nubius Danubius-vagongyár­ban. A kocsi belső beren­dezésénél különös súlyt fektettek az utazóközön­ség kényelmére." Kényelmes bőr karosszékek, me­lyek mind menetirányba néznek s ugy vannak egy­mástól kissé eltolva, el'n'yrrv­egy az egymás mellett ülők vállai nem érintkezhetnek. PESTI HIRLAP 1927. au­sfusztus 23., kedd. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. A Pesti Hirlap olcsó megyakesoga. Ma a Beketow-cirkusz megkedvelt keddi dísz­előadása vár a Pesti Hirlap közönségére. Egyéb­ként a Schlesinger fiu esete Lefkovics Katóval a Bu­dapesti Színházban és Nebántsvirág, Honthy Hanna felléptével, teszi jelentőssé jegyakciós hetünket. KEDD (augusztus 23.) Feketow-Cirkusz. Nagy dísz­előadás. Kezdete 8 órakor. SZERDA (augusztus 24.) Budapesti Színház. Schle­singer fiu esete Lefkovics Katóval. Kezdete 8 órakor. PÉNTEK (a­­gusztus 26.) Budapesti Szinház. Schle­singer fiu esete lefkovics Katóval. Kezdete 8 órakor. VASÁRNAP (augusztus 28.) Budai Színkör. Ne­bántsvirág. Kezdete 3 órakor.­­ Budapesti Szinház. Schlesinger fiu esete Lefkovics Katóval. Kezdete 4-kor. :6000 Korona­ értékben a Pesti Hirlap 13- és Boltkiadó-61/11 • hivatalai "V., Vilmos császár-út 78., VII., Erzsébet-­ körút 1. I., Krisztina-körut 1­3., II Margit-Hornt AMELYET s/b, VI., A­ndrássy-út 2., Újpest, István-út 1. és Kispest, Kossuth-tér 11. szám) színházjegy-, vala­ki­nt mint könyvvásárlásnál a vásárolt jegyek, illetve 4vP könyvek árába * kedvezmény értéke erejéig betud. Előfizetőknek nem kell a bonokat beszolgáltatniuk, FILLÉR példányonként vásárlóknak igen. Érvényes egy hónapig Egy öreg kritikus emlékeiből A m. kir. Operaház régi hírességei. Vasquez Italia grófné. 1889 november havában a Vigadó kistermében rendkivül érdekes hangverseny volt. Ellátogatott hozzánk hosszú évek után a legzseniálisabb orosz zongoraművésznő, Menter Zsófia egyetlen komoly riválisa: Leschetitzky-Essipoff Anette. De az igazi szenzációt nem a nagy pianista játéka, hanem a közreműködő énekesnő éneke nyújtotta. Megjelent a pódiumon egy csodaszép fiatal asszony, kinek nevét: Vasquez Italia grófné, addig még nem hallot­tuk, és az elfogultságtól kissé remegő hangon Schu­mann- és Schubert-dalokat énekelt. De az elfogultság nem tartott soká és felszállott a magasba egy gyö­nyörű, ezüstös, leírhatatlanul édes, bársonyos és meleg szoprán, fel az éneklés legmagasabb hóregió­jába. És a hang alatt rezgett, sóhajtott egy szűzie­sen tiszta gyermeklélek vágyakozása, szárnyalt egy papnő magasztos áhitatossága. A hallgatók a felfe­dezés boldog mosolyával keresték egymás tekintetét. Milyen varázs ez? — kérdezték a tágranyitott sze­mek. A május megzenésített illata? És a kérdezett másik szempár felelt: Ez lehet az angyalok hallha­tóvá vált mosolya. És a fontoskodó kritika másnap beszámolt a nagyszerű felfedezésről: „Tegnap felcsillant a Vigadó kistermében egy nagyszerű, de még csiszo­latlan gyémánt. Tanácsoljuk az operaház kincstá­rosának, hogy azonnal szerezze meg ezt a gyémán­tot, mert ez lesz­­ Operaház művészi diadémjának a legértékesebb drágaköve." Az Operaház akkori igazgatója, Mahler Gusztáv, nem szorult ilyen ta­nácsra. Rögtön leszerződtette az énekesnőt, aki már három hónap múlva, 1890 február 6-án bemutatko­zott az Operaház színpadán Aida címszerepében. (Ugyanakkor énekelte a szintén Mahler Gusztáv által az Operaház részére megnyert Hilger­mann Laura először Amnerist.) Az új Aidának leír­hatatlan sikere volt. Ilyen tüneményes hangot az Operaház színpadán Wilt Mária óta nem hallottunk. Wiltné távozása óta az Operaháznak nem volt drá­mai szopránja. Az igazgatóság próbálkozott fiatal magyar énekesnőkkel, Radics Bélával, Better Leo­nórával. Kisegítő vendégekként megjelentek a szín­padon Kupfer-Berger asszony, a bécsi udvari opera volt jánor szépségű primadonnája, Krämer-Widl asszony, Braga Hermina, végre leszerződtettek egy olasz énekesnőt, Rossini Paolina asszonyt, aki azonban magasabb művészi igényeket nem tudott kielégíteni. Most azonban a drámai primadonna kérdése végérvényesen el volt intézve. Vasquez grófné nem rendelkezett Wilt Mária fenomenális énektechnikájával, nem is volt hangjának az a tüne­ményes tömörsége és ereje, mint Németh Máriáénak, aki kellő kiképzés mellett talán Vasquez grófné méltó utóda lehetett volna, de mégis, mennyire Németh Mária fölé kell emelnünk Vasquez Italiát! Németh Mária sikerei fonetikai győzedelmek. Vasquezné holdfényből szövött hangja a hallgató fülén át a szív legmélyére szállt, ennek a hangnak az édességétől, lágyságától, gyöngédségétől, benső­ségétől megittasodott a hallgató lelke. Ehhez az érzékelhető varázshoz hozzájárult a művésznő meg­kapóan meleg kifejezése, az énekformák nobilitása, az alakítás poezise. Vasquez grófné, leánynéven Uccelli Italia, egy gazdag trieszti nagykereskedő gyermeke, rendkívül gondos, általános és mű­vészi nevelésben részesült. Kitűnően beszélt olaszul, németül, franciául, angolul és nagyszerűen megtanult magyarul is. Gyermek­korában zongorázni tanult. De amikor már kilenc­éves korában észrevették könnyen szárnyaló, magas szopránját, szülei a sokat igérő leányka kiképzését rábízták Zesenics Andrásra, a Triesztben élő hír­neves baritonistára, aki a fiatal leánykából kolora­tura-primadonnát akart nevelni. Tizenhatéves korá­ban lépett Uccelli Italia először a nagy nyilvános­ság elé. A híres trieszti „circolo artisticó"-ban mes­terével együtt elénekelték a Hamlet-Ofelia nagy kettősét, és Italia egy csapással szülővárosának hírességévé vált. Akkoriban megismerkedett a fiatal daliás Vas­quez-Molina Lajos gróffal, egy ősrégi spanyol grande család leszármazottjával, kinek ősei VI. Ká­roly császár kíséretében bevándoroltak Ausztriába. A fiatal művésznőnek most választani kellett dics­vágya és szive, a borostyán és a mirtus között. Itália szive sugallatát követte és tizennyolc éves ko­rában Vasquez-Molina gróf felesége lett. A fiatal pár visszavonult Strippába, a gróf ungvári birto­kára. Ofélia elnémult. Míg egyszer a vendégkép Strippában mentelent Strakosch Ferdinánd (Stra­kosch Felicának, a kitűnő énekesnőnek atyja) un­szolására Italia grófné ismét dalra nyitotta száját. Strakosch, aki nagy szakértelemmel bírt, a művészet ellen való véteknek nyilvánította, hogy Italia grófné félbeszakította énektanulmányait. A múzsa szent nevében követelte, hogy a grófné színpadi műkö­désre képeztesse ki magát. Gróf Vasquez persze nem akart megválni bájos feleségétől, és így, mivel a hegy nem ment el Mohamedhez, Mohamednek kel­lett a hegyhez jönnie. Vasquezék meghívták maestro Dami Alfonsot, korának egyik leghíresebb ének­pedagógusát — az ősz mester mint a genfi zenede igazgatója még ma is működik — vendégül Strip­pába. És Italia grófné folytatta tanulmányait. De még mindig nem tudta magát elhatározni, hogy színpadra lépjen. A következő telet a grófi pár Bu­dapesten töltötte. Itt egy izben Vasquez grófné Hubay Jenő művészi szalonjában a legelőkelőbb, legzeneértőbb közönség jelenlétében énekelt. Egy­hangú volt a vélemény: Ez az isteni hang, ez a tehet­ség a színpadra való. Így határozta el magát Vas­quez grófné, hogy előbb a hangversenyteremben — tudtommal egy Hubay-Popper kamaraest keretén is — a nyilvánosság elé lépjen. Vasquez grófné csak néhány évet szentelt ko­moly énektanulmánynak és színpadi működése alatt is, mint a jó pap, folyton tanult. De annyit kapott a természettől, hogy sikerrel legyőzött minden techni­kai, m­i­­den stílusbeli nehézséget. A legnagyobb gyorsasággal meghódította a maga számára az ösz­szes nagy olasz és francia operák (Ördög Róbert, Hugenották, Afrikai nő, Zsidónő, Faust, Aida, Ál­arcosbál, Ernáni, Othello) hősnői szerepkörét. Nagy alakításai a klasszikus zene terén: Donna Anna, Donna Elvira, Fidelio. Majdnem az összes Wagner női szerepkört uralta. A legpoetikusabb Elza, Er­zsébet, Senta, Sieglinde volt, később átvette az összes Bruchildákat és végül ő kreálta nálunk a legnehe­zebb Wagner szerepet, Isoldát, amelyet — a Wilm­é tizenháromszoros Brunhildájához hasonlítható tel­jesítmény — Buriannal együtt néhány hónapon belül tizenötször énekelt. A legnagyobb odaadással állította tehetségét a magyar művészet szolgálatába. Láttuk őt Branko­vics György"-ben, „István király"-ban. ,,Tantorá­ban, „Alár"-ban, „Nemo"-ban, a Szent Erzsébet le­gendában, Mihalovich Ödön Elianajában és Toldi­jában. Csak egy ilyen nagyszabású, a mű drámai és stílusbeli követelményeinek teljesen megfelelő sze­mélyesítő hiányának "tudhatjuk be azt a nagy er­kölcsi mulasztást, hogy a legzseniálisabb, legművé­szibb magyar Wagner-utódnak, Mihalovich Ödön­nek magyar tárgyú, magyar érzésű mesterműve, Toldi, a legtökéletesebb magyar zenedráma, évek óta hiányzik a magyar kir. Opera műsorából. Ha már Németh Mária röpke vendégszerepléseiért a magyar kir. Opera hazafias elgondolásból tetemes áldozato­kat hoz, akkor talán rá lehetne a művésznőt bírni hogy ugyanilyen hazafias elgondolásból egy olyan szerep betanulására is vállalkozzék, amelynek el­éneklésével a magyar művészetnek is szolgálatot tehetne. Az olasz születésű Vasquez-Uccelli Italia min- kedden este nagy •HVH díszelőadás

Next