Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-26 / 192. szám
12 PESTI HIRLAP 1927. augusztus 25., csütörtök. Representé par les comediens francais en 1765. Par le Cen de Sedain. (Az öntudatlan filozófus. Előadatott 1765-ben francia komédiások által. Irla Cen de Sedain.) Mialatt a könyvet a kezembe veszem, tekintetem az ablakon kitéved. Egy tó terül el, a széle partja náddal kissé benőve, mögötte végtelen messziségben hegyek hófehér teteje a bárány felhőkkel ölelkezik. Vajon lehet-e itten öntudatlanul filozofálni? Mikor a parkban sétálok és a tó másik partjára érek, ahonnan szemben találom magam a kastéllyal, a kastély mögött a távolban hirtelen fölbukkan a salzburgi vár. Évekkel ezelőtt a várban sétáltam. Ekkor feltűnt egy egészen egyéni építésű szárny, elütő a többitől és mindenütt egy szokatlan címer. Egységes mezőben egy nagy, fekete retekre emlékeztető valami. Öreg salzburgi vezetőmtől megkérdeztem, hogy ez vajon mi lehet. Mirel a következő legendaszerű mesével kedveskedett: — A XV. század közepén élt és uralkodott egy Leonhard nevű hatalmas és kiváló salzburgi érsek. Akkor a salzburgi érsek majdnem uralkodói hatalommal rendelkezet, az egész délnémet konglomerátum (mai Bajorország egy része) világi feje is volt, pénzt veretett és hercegi rang dukált neki. Leonhard paraszti sorból származott, apja földművelő volt és a gyereket, mert gyenge volt és nem tudott vele mit kezdeni, beadta a papokhoz betűt tanulni. Mikor fölcseperedett és hazajött, mindig a könyveket bújta, nem akarta a földet túrni. Az apja gyakran civódott vele, mert semmi hasznát se látta. Egy napon a szántóföldön annyira összekülönböztek, hogy az öreg mérgében egy retket vágott a fiához. Ez mukkot se szólt, a retket fölvette, zsebre vágta és világgá ment. Visszament a papokhoz és az évek múltak. Leonhard éles esze és nagy tudása révén mind feljebb jutott,föl a salzburgi érsekségig. Mint érseknek címert kellett rajzoltatnia. Leonhard olyan címert akar, ami azóta meghalt öregére, hazulról való elkerülésére emlékeztesse, így avanzsált a retek címerré. Leonhard alatt egyébként a tartomány hallatlan virágzásnak indult. Alattvalói gazdagok és boldogok voltak, a város egy részét átépítette, idegen országból művészeket hozatott udvarába, állandó komédiásokat tartott és passió- és mysterium-játékokat honosított meg. Ki tudja, talán ő hintette el annak a szellemnek magvait, ami egy Mozartot termelt és egy Reinhardtot ide vonzott. Leonhard szelleme most bizonyára elégedetten tekint le az ő városára. A művészetek, melyeket ő annyira kedvelt és pártfogolt, föllendültek, a lakosság, melyet annyira szeretett, gazdagodik. Utódjának kastélyában ugyan egy világi úr székel, aki pénzt nem veret, de tehetsége és lendülete az ismeretlenség homályából szintén az elsők közé helyezte. Szerencsés kézzel gyűjti maga köré a komédiásokat, akik idegen földek népeit és pénzeit vonzzák a Salzach partján emelkedő vár köré. Héderváry Klára: Egy öreg kritikus emlékeiből Vendéglátás a magyar királyi Operaházban. I. Énekesnők. Az utóbbi két évtizedben ez a vendéglárás erősen megcsappant. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt szükséges volt, mert egyes kiváló szerepkörre nem állottak megfelelő magyar művészek a színház rendelkezésére. Azonkívül akkoriban az Operaház részben tényleg művészi luxusintézmény is volt és az Operaház világlátott műveit közönsége megkívánta, hogy a drámai énekművészet stárjait Budapesten is hallhassa. Mint ahogy az bizonyos mértékben a mindenkori igazgatónak művészi kötelessége. Az Operaház megnyitását követő első két évtizedben legalább is száz vendégművészhez volt szerencsénk. Közöttük olyan nagyságokhoz, akiket az intézet rendes tagokul szerződtetett, de akiknek közreműködése művészi és pénztárszempontokból vendégfellépésnek volt minősítve. Ilyen szarok voltak Turolla Emma, Biannchi Bianka,Berincioni Gemma, Perotti Gyula, Perotti Gyula, aki a hetvenes években vendége, később rendes tagja volt már a Nemzeti Színháznak, az Operaházban öt év alatt 230-szor „vendégszerepelt". Turolla négy év alatt 164-szer, Wilt Mária ugyanannyi időben 53-szor. Kiváló szerencséjük volt az 1887-ik év bérlőinek. Ezek Perottit 61-szer, Bellincionit 18-szor, Lehmann Lilit és Schröder-Hanfstaengl Máriát 8-szor, Turollat és Lembrich Marcellát 7-szer, Wilt Máriát és Lasalle Jánost 6-szor hallhatták az év folyamán. Nem mindig élvezetes volt az utánpótlásoknak szánt vendégszereplések sorozata. A bemutatkozó fiatal művészek közt mégis volt akárhány, csak Schiff Etel, Fleissig Mariska, Bárdossy Ilona neveit említem, akik az Operaháznak igen értékes tagjaivá váltak. De azután jött a primadonna-keresés folytán az olasz énekesnők beözönlése. Rossini, Collonere, Bordalba, Zilli, Barberini Assunta Lantes csupa középszerűség, a két utóbbi legalább gyönyörű színpadi jelenség volt. A szépséges, Assunta Lantes erős játéktehetség is. Ennek az olasz vendégjárásnak azután Vasquez grófné felfedezése véget vetett. • Az évek folyamán mégis igen sok hírneves, sőt világhírű művész is megjelent az Operaház színpadán. A nagy német drámai énekesnők közül többek között a már nevezett Schröder-Hanstaengl Mária, a frankfurti opera primadonnája, Lehmann Lili, a német színpad legnagyobb drámai énekesnője, Kupfer-Berger Mila, Moren Olden asszony, a legnagyobb német Wagner énekesnők egyike, Schläger Antonia, a bécsi udvari operának a Karltheater kóristanőjéből lett drámai primadonnája. (Még látom magam előtt Laufenschlaeger Tónit, a híres bécsi szépséget, a Boccaccio premierjén. A címszerepben — Suppé zseniális operettje inkább vígoperája volt Tevere igazgatásának utolsó nagy sikere — búcsúzott Link Antonia, a császárváros legnagyobb operettprimadonnája, a színpadtól, hogy a gazdag Dessauer bankár felesége legyen. A Boccaccio kíséretében fellépő nyolc diák személyesítői között voltak: Schlaeger Toni, Andriessen és Klein kisasszonyok. Link visszavonulása után Schlaeger Toni Boccaccióvá, Klein Regina Fiamettává avanzsált. Néhány év múlva Schlaeger Toni és Klein Regina már mint drámai primadonnák az Operaház színpadán jelentek meg a bécsi közönség előtt és Andriessen kisasszonyból rövidesen a német színpad egyik legnevezetesebb Wagner-énekesnője lett. Az operakar nemcsak menedékhely. Onnan is lehet nagy karriert csinálni, ha az embernek tehetsége és egy kis szerencséje is van. Hosszabb ideig működött nálunk mint vendég Sedlmair Zsófia, akinek az volt a szerencséje, hogy az újságírók nagy hangversenyén érintkezésbe került Mahler Gusztávval, aki ezt a nevezetes hangversenyt dirigálta. A hangverseny után Mahler és Sedlmair vendégeim voltak. Ebédnél Mahler koccintott szomszédnőjével és mosolyogva mondta: — A legközelebbi együttműködésre. A legelső művésznő, akit Mahler Bécsbe szerződtetett, Sedlmanr Zsófia volt. Nikisch Arthur Kaschoska Feliciát szerződtette Wagner-primadonnának. De nem mert a trilógiával próbálkozni, mert akkor Wagnernek még nem volt nálunk közönsége. Kaschoska asszony Németországban nagy hírnévre tett szert és jelenleg Bécs legelismertebb énektanárnője. Bájos vendégjelenségek voltak még színpadunkon Strakosch Feriea és Lejo Lili. Az alt énekesnők manapság már kihalóban vannak, aminek a fő oka az, hogy a mai operaházak műsorában alig van több mint öt-hat igazi altszerep. Az althangú fiatal énekesnő mezzoszopránra fejleszti hangját, hogy nagyobb szerepköre legyen és így elveszti az altfekvés tömörségét és fényét. Régebben mégis gyönyörködhettünk néhány nagyon széphangú és előkelő művészetű artista énekében. Magyar althangú művész vendégeink voltak Spányi Irma és Rothhauser Teréz, a berlini udvari opera dédelgetett művésznője, Vilmos császár kedvenc énekesnője. Olaszok: Bartolucci Viktória, Tremelli és Scomparini Mária. Franciák: Wyns Sarrotta, Mme Cahier és a világhírű Calvé Emma, Párizs dédelgetett Carmenje, végül egy angol celebritás, Kirkby Luna, korának legnagyobb, legjobb Orfeusa és Delilája. Hallhattuk a múlt századvégi leghíresebb koloratura énekesnőket: Lembrich Marcellát, Hempel Fridát, Kurz Zelinát, Tetrazzini asszonyt, a newyorki Metropolitain operaház díváját, aki nálunk nem aratott sikert. A hangversenyteremben azért nem, mert elkövette azt a művészietlenséget, hogy Brahms-dalokban egyes neki nem fekvő taktusokat egyszerűen egy oktávval magasabban énekelt. Az Operaház színpadán azért nem, mert a Wilt Mária alakú művésznő a tüdővészes Violetta szerepében a hallgatót folytonos mosolyra késztette. A koloratúra dívák között a budapesti közönségnek két kedvence volt: Sigrid Arnoldson és Yvonne de Treville. Sigrid Arnoldsont férje és impresszáriója a ,,svéd csalogány" néven vezette be az európai színpadokra. Ez egy plágium volt, mert a svéd csaló-gány nevet a német közönség első ízben Lind Jennynek adományozta, akiről Billroth, a világhírű sebész, emlékirataiban elmondja, hogy diákkorában huszadmagával Jenából átgyalogolt Weimarba, ahol a művésznő hangversenyezett és ott néhány egyszerű Mendelssohn dal hallatára a gyönyörűségtől sírva fakadt. Akkor még olyan volt a húszéves fiatalság. Ma legfeljebb a jazz fakaszt könnyeket szemünkből. De a dühtől! Arnoldson végtelen kulturált, virtuóz technikájú, igen finom izlésű énekesnő volt. De éneke úgy hatolt, mint a legfinomabb dessiny sévresi parcellán: fényesen, simán és hidegen. Mert temperamentuma, igazi lelki mélysége nem volt. "És hangja sem volt sok. Amikor Nikisch alatt először énekelte Mignont, leghíresebb szerepét, amelyre bájos filigrán alakja is predesztinálta és a zenekari próbánál a románcot kezdte énekelni, Nikisch lekopogott. A művésznő ijedten nézett a dirigensre, mert nem követett el semmi hibát. De Nikisch udvariasan rámosolygott és halkan leszólt a vonósokhoz: — Uraim, valamennyien tegyék fel a hangfogót. Emlékezetes estéket köszönhetünk még Lind Marcellának, Prevoszti Franceskinának és főleg Svaerdström Valborgnak, a legújabb svéd ál-csalogánynak, aki nemcsak koloratúra szerepekben (Julia, Lakmé) gyönyörködtetett, de mint Elza is poétikus, kitűnő alakítást nyújtott, mint Margit pedig a Faustban megrázó játékával a legnagyobb drámai színésznők sorába lépett. Svaerdström Valborg igazán megérdemelte volna, hogy a magyar királyi opera tagjává legyen, amiről egy időben szó is volt. Nemcsak művészi jelentőségéből, sokoldalúságából kifolyólag, de a magyar művészet iránt érzett őszinte szeretete miatt is. Húsz évvel ezelőtt Svaerdström Valborg volt a budapesti közönség legkedveltebb hangversenyénekesnője. Ezt a népszerűséget azzal hálálta meg, hogy pályázatot irt ki egy hangversenyestélyt betöltő magyar műdalműsorra. Tizenkét dalt kért és a tizenkét dalért 3000 forint pályadíjat tűzött ki. A zsűri tagjai Hubay Jenő, Szabados Béla, Aggházy Károly, Kern Aurél és e sorok írója voltak. Több mint háromszáz dalt kellett áttanulmányoznunk, míg a tizenkét legjobban megállapodtunk. A művésznő betanulta mind a tizenkét dalt és egymásután három dalestélyen valamennyit bemutatta. Hogy milyen meglepő tökéletességgel énekelte Svaerdström a magyar szöveget, azt legjobban a hálás zeneszerzők tudják. Csiky János jókedvű dala a „Kosár", Tarnay Alajos bájos „Ősz utója" Svaerdström ajkán lettek igazán népszerűvé. De Vally, ez volt művész és társadalmi körökben az énekesnő becéző neve, nemcsak dalokat, egész szerepeket énekelt magyar nyelven. Még élénk emlékezetünkben van a „Három a kislány" Médije és a prózában is kifogástalan magyarságú Mignonja. Oly nagy nyelvtudása és oly kitűnő nyelvérzéke van, hogy egyes szerepeit hat nyelven tudja énekelni. Egy ízben Belgrádban kellett volna Faustban fellépnie. A próbán olaszul énekelt. Az előadás napján reggel kétségbeesetten jelenti az igazgató, hogy a rendőrség politikai okokból nem engedélyezi az olasz nyelv használatát. Valami indifferens nyelven kell énekelnie. Valborg fejből rekonstruálja a szerep svéd szövegét, amelyet húsz év óta nem énekelt, részben új fordítást csinál és este svéd nyelven énekli Margit szerepét. Dr. Diósy Béla: A Király Színház megnyitása. A Király Színház szeptember 1-én, csütörtökön, kicsinosítva és átfestve nyitja meg kapuit a közönség előtt. Színre kerül Szilágyi László és Zerkovitz Béla rendkívül kedves és nagysikerű operettje. A legkisebbik Horváth lány, amellyel zsúfolt házak során zárult a tavalyi szezon. A főszerepeket, mint tavaly, Medgyaszay Vilma, Vaály Ilona, Somogyi Nusi, Kűrösy Angéla, Hegedűs, Rátkai, Latabár, Szirmai, Zombori, Szakács és Pártos játsszák. Jegy rendes áron váltható a színház pénztáránál és a jegyirodákban. Fedák Sári , Borcsa utolsó fellépése BUDAI SZÍNKÖR * (A Royal Orfeum) szeptember 1-én, csütörtök este 8 órakor kezdi új szezonját) világvárosi varieté műsorral. A jegyek árusítását a Royal Orfeum pénztára és az összes jegyirodák megkezdték. I» Vonósnégyes" a Zerézkövúti Színpadon * (Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház örökös tagja, 15 év óta fennálló színészképző tanfolyamára) a beiratkozások aug. 25-én megkezdődtek. A tanfolyam tart szept. 1-től júliusig. Kiképzés dráma, operette, film, tánc és ének. Beiratkozni lehet d. u. 3—6-ig. Népszínház utca 22. II. 4. Telefon J. 331—JG. Fekete sláger! A NEBÁNSTVIRÁG kerül szinre Honthy Hanna felléptével vasárnap délután a BUDAI SZÍNKÖRBEN. Mérsékelt helyárak. mmmmmmrm AZ ÉDENKERT VÍGSZÍNHÁZ