Pesti Hírlap, 1927. augusztus (49. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-18 / 186. szám

1927. augusztus 18., csütörtök". PESTI HIRLAP 4 NAPI HIREK. A rövid haj és a rövid erkölcs. Egy levelet olvasok, amelyben valaki ezt irja: — Borzasztók ezek a modern erkölcsök ezzel a rövid hajjal és rövid szoknyával. Erkölcstelen divat ez, tisztességes nő nem vágathatja le rövidre a haját és nem hordhat kurta ruhát. Ez a­ kettő oly erkölcstelen valami, hogy nem fér össze egy nő sze­mérmetességével és tisztességérzetével. Ezek a mondén ostobaságok megmételyezik a mai lányo­kat. Ez ellen tenni kellene valamit. De olvastam már leveleket és beszéltem em­berekkel , hölgyekkel is — akik még szigorúb­ban, keményebben és ridegebben mondták ki a ha­lálos szentenciát a rövid haj és rövid szoknya er­kölcstelenségéről. Gondolataiknak, érveléseiknek és haragjuknak alapja mindig egy volt: az, hogy a frizura, meg a szoknya, így megrövidítve, szi­gorú összefüggésben van viselőjük erkölcseivel. Végül oly sok és oly különféle helyekről hal­lani ezt a vádat, hogy érdemesnek tűnik vele egy pillanatra foglalkozni. Egész határozottan és egész nyíltan meg le­het mondani azt, hogy sem a hajnak, sem a szok­nyának semmi köze nincs az erkölcshöz. Sőt, le­hetetlen elfojtani bizonyos álmélkodást, amikor arra gondolunk, hogy vannak, akik ezt a kettőt általá­nosságban és mindenkire kiterjedően szoros kap­csolatba hozzák egymással. Kezdjük a rövid hajon. Van a világnak egyet­len gondolkodója, vagy akármi álszemérmes er­kölcsére, aki be tudná bizonyítani azt, hogy a nő erkölcsösségét vagy erkölcstelenségét a frizurájá­ban hordja? Mi köze a kort­ynak vagy a bubi­frizurának ahhoz, hogy a haj alatt levő ember er­kölcsös-e vagy erkölcstelen? Miért lenne valaki erkölcstelenebb, ha rövidre vágatja a haját? XIV. Lajos király udvarában, s azelőtt és egy darabig azután akkora hajtornyokat viseltek a hölgyek, mint egy kis vaskályha. Közben pedig az erkölcs­telenség sohasem virágzott úgy, mint ebben a bá­jos és romantikus rokokó-korban. A rövid szoknya? Szó sincs róla, ezek közt akadnak túlságosan rövidek is. És akadnak anesz­tétikusak, amikor tudniillik a szoknya alatt nem a legszebb lábak parádéznak elő. Sok kifogás hang­zik a rövidségük ellen. De aki túlságosan heveske­dik ellene, az gondoljon a húsz év előtti divat slep­pes szoknyáira, amellyel a hölgyek minden port és piszkot felszedtek és magukkal­­ hurcoltak; vagy gondoljon a világ legtökéletesebb, legegészségesebb, legnagyszerűbb nemzetére, a régi görögökre, kiknek hölgyei ugyancsak mellőzték a sarkig érő toalettet s az erkölcseikkel mégsem volt semmi baj. A rövid szoknya önmagában még nem jelent erkölcstelen­séget, és most kénytelenek vagyunk ismét a rokokó­időkre hivatkozni, amikor a nők olyan óriási, föl­dig érő abroncsos szoknyákat viseltek, hogy egy szoknya akkora volt, mint egy várkastély, és pán­célos volt és mérhetetlenül szemérmes, azonban ezek közt a hölgyek közt akadtak mégis a világ leg­pikánsabb históriáinak szereplői és kacérabbul az erkölcsökkel sosem bántak, mint eme külsőleg oly szemérmes időkben. Más kérdés az, hogy ma az erkölcsök való­ban szabadabbak, mint — mondjuk — a kilencve­nes években. Ez azonban nem a bubifrizurától van és nem a rövid szoknyától. A korok erkölcsei vál­takoznak. Erkölcsösebb korok után következnek szabadabb erkölcsű­ek s megfordítva. Hogy korunk erkölcsei nem a legegészségesebbek, ez privátpech volna, ha nem csináltunk volna egy világháborút, melyből sok minden következik. Ennek a felületesebb erkölcsnek indutó okai tehát máshol vannak és máshol van, a rövid haj és a rövid szoknya eredetének oka. E két utolsó magyarázata nyilván abban a törekvésben van, hogy a világ egészségesebb és szabadabb akar lenni, mint volt. Egy uj szellem gyümölcsei ezek, de en­nek az uj szelemnek alapjában semmi, de semmi köze az erkölcshöz. Azok tehát, akik az erkölcsöt azzal akarják megjavítani, hogy hadat szennek a bubihajnak és a rövid szoknyának, rettentő tévedésben vannak és úgy járnak, mint az a régi bagdadi utas, aki a sza­már hátát ostorozta véresre azért, mert rossz az út és rajta csak botorkálni lehet. Bónyi Adorján. — Uj kormányfőtanácsos és gazdasági főtaná­csos. A kormányzó Grátz Ottó kisérletügyi igazgató­nak, a magyaróvári tejkisérleti állomás vezetőjének, a hazai mezőgazdaság fejlesztése érdekében kifejtett működése elismeréséül a magyar királyi gazdasági főtanácsosi címet; Kaiser Lajosnak, a Szombathelyi Takarékpénztár Részvénytársaság elnökének pedig a közélet terén kifejtett tevékenysége elismeréseül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adomá­nyozta. — A Testnevelési Tanács uj alelnöke. A közok­tatásügyi miniszter az Országos Testnevelési Ta­nács alelnökévé vitéz Karándy Imre vezértanácsnokot nevezte ki. — Messze országokból. A kereskedelemnek uj piaca nyílt Afrika közepében. Itt tudniillik a bennszülöttek — amint Colinross utazó írja — egy­szerre elhatározták, hogy öltözködni fognak, búcsút mondanak a meztelenségnek, már csak azért is, mer a nyugatiak ezt több sikerrel művelik bál­jaikon. Ezek a derék félvad emberek immár nem érik be állati bőrökkel, a különböző fügefalevelek­kel. Európaiasan akarnak járni. (Mint a régi európaiak). Ennélfogva örömmel üdvözölnek min­den rendű s rangú ruhaneműt, ócska nadrágokat, uraságoktól levetett kabátokat, felöltöket, kalapo­kat. Nem igen válogatósak. Néhány kereskedő, aki összevásárolt több vagonra való lim-lomot, Afriká­ban valóságos vagyont szerzett össze. Különösen kedvelik a régi katonasipkáikat, de sokan akadnak olyanok, akik frakkokat is vásárolnak és kürtő­kalapokat. Kerr angol tengernagy most megjelent emlék­irataiban szintén az afrikaiak életéről ír. Többek közt az alábbi mulatságos történetet közli: A nyugati afrikai part egyik királya, akit Ta Tá-nak neveztek, összeütközésbe került Vik­tória királynővel összeférhetetlen természete miatt, mire a királynő száműzetésbe küldte azzal, hogy magával csak öt feleségét viheti tekintélyes há­reméből. Az afrikai király nem is annyira a száműze­tést vette zokon, mint inkább az utóbbi rendelke­zést. Ezért ezt a levelet intézte a királynőhöz: — Kedves Viktória királynő, könyörgök, en­gedd meg, hogy legalább tizenkét feleségemet vi­hessem magammal. Gondold el, mennyire fájna ne­ked, ha csak öt férjed volna . •­ Viktória királynő mosolygott a fekete i'­on­zsuan levelén s megengedte Ta-Tá-nak, hogy annyi asszonyt vihessen magával szácfizetésibe, amennyit csak akar. — Elfogták a decsi rablógyilkost. Pécsről je­lenti a Pesti Hírlap tudósítója. Három héttel ezelőtt a tolna megyei Decs községben kirabolták és meg­gyilkolták Czini György gabonakereskedőt. A csend­őrségnek háromheti nyomozás után sikerült kézre­keríteni a gyilkost ifj. Angyal István mohácsi szüle­tésű, tsecsszállási gazdasági munkás személyében. Az elfogott ember rövidesen beismerte tettét és az­zal védekezett, hogy nagy nyomora vitte rá a vég­zetes tettre. Egy alkalommal észrevette, hogy Czini György üzletének ajtaja nyitva maradt. Ez adta meg részére a lökést a­ végzetes tettre. A belső ajtót álkulccsal felnyitotta, az üzletben magához vette az ott talált 94 pengőt. Ezután minden este behatolt Czini boltjába. Egyik este pedig, amikor Czini re­volverrel lesbe állt, hogy megkerítse boltjának rend­szeres kirablóját, a sötétben ráugrott a kereskedőre és saját revolverével agyonlőtte. Angyal Istvánt be­ismerő vallomása után letartóztatták és Szekszárdra az ügyészség fogházába kisérték. — Bartóky József­ utca Zebegényben. A dunamel­léki Zebegény község elöljárósága megható jelét adta há­lájának és szeretetének dr. Bartóky József nyug. állam­titkár és író iránt azzal az egyhangúan elfogadott ha­tározatával, hogy a község egyik főutcája a Bartóky Jó­zsef nevet viselje.­ Bartóky nagy érdemeket szerzett a község kulturális és szociális törekvéseinek előmozdítása körül, igy többek között ő juttatta a róm. kath. hitköz­séget építészeti szempontból is érdekes templomhoz, bár ő maga református. A nyaraló közönség is osztatlan örömmel fogadta az elöljáróság határozatát. — Egy olasz márki szerelmi drámája. Milánóból jelentik. Tizennégy esztendővel ezelőtt San Severo város­kájában árván maradt egy tízéves fiúcska, Felice d'Alfonso. A kis árvát nagyon megszerette Giovanni Del Sordo márki, akinek gyermekei nem voltak és nehogy családja kihaljon, örökbe is fogadta, felnevelte, majd egyetemre küldte. Amikor az ifjú őrgróf befejezte tanul­mányait, megismerkedett fogadott apja unokahúgával, a huszonkét esztendős Hedvig marchesaval és halálosan belészeretett. Szerelmét azonban nem merte megvallani fogadott apjának, mert attól tartott, hogy nem egyezne a házasságba, mivel Giovanni Del Sordo márki családjá­nak ezzel a­ 9 ágával esztendők óta haragban volt. Elkese­redésében, hogy szerelmesét nem veheti feleségül, mert lm otthagyja az őrgrófot, akkor még szegénysége miatt nem gondoskodhatna imádottja sorsáról, — a szerencsét­len fiatal őrgróf szobájába zárkózott és egyetlen revol­verlöv­éssel végzett fiamagával.­­ Szines emberfajtákat hozat Budapestr­e az Állat­kert. Az Állatkert igazgatósága régen foglalkozik azzal a gondolattal, hogy új attrakciókkal csábítsa a közöns­éget az Állatkertbe. A városgazdasági ügyosztály és az­ Állatkert igazgatósága most dolgozik ezen a program­m­an. Mivel az idei szezon már vége felé közeledik, a nagyszabású attrakciók bemutatására és rendszeresíté­sére csak a jövő évien kerül sor. Az Állatkert igazgató­sága a külföldi állatkertek mintájára egy sereg exotikus népfajt "fog bemutatni a budapesti közönségnek. A há­ború előtti években már voltak az Állatkertnek ilyen ritka vendégei, de mindig csak egy-két exotikus népfaj került bemutatásra. Most azt tervezik, hogy egész éven át benépesítik az Állatkertet színes emberekkel, indiá­nokkal, arabokkal, hindukkal, japánokkal, kínaiakkal, lappokkal, eszikmókkal, malájokkal, pápuákkal, patagó­niaiakkal és egyéb exotikus népfajokkal. Minden népf­aj­ból két-három embert hozat az Állatkert, úgyhogy ötven­hatvan főnyi exotikus tömeg fog állandóan az Állatkert­ben tartózkodni. A népfajokat életviszonyaiknak meg­felelő környezetben helyezik el, így az eszkimók a jeges­medvék és fókák mellett, az arabok a tevéknél, a h­induk az elefántoknál fognak tartózkodni. Az Állatkert vezető­sége már megkezdte a tárgyalásokat külföldi közvetítő irodákkal a­, exotikus népfajok idehozatala érdekében. — Mért vannak a Svábhegyen szúnyogok? A Pesti Hírlap nemrégiben közölte kitűnő munkatársunk­énak, Holthy fáinak, aki a természetnek is élesszemű­ megfigyelője, egy cikkelyét, amelyben azt írta, hogy egé­szen rendellenes dolog, hogy a szúnyogok a budai hegyek­közti a Svábhegyen és Hűvösvölgyben is elszaporodja­nak, holott rendszerint vizek mentén, mocsarakban él­nek, a budai hegyek pedig fölötte szárazak, forrásokban is szegények. Erre a cikkre kaptunk most választ, amely azt mondja, hogy a kellemetlen rovarok elszaporodása rendkívül egyszerű és egészen lényegtelennek látszó té­nyekben leli magyarázatát. A legszebb és legkultiváltabb helyek egyikén áll a történelmi nevezetességű Várós­kút, a Béla király­ után a Béla király kútja. Pocsolyáik egész nyáron töméntelen szúnyogot ontanak ki maguk­ból, annál is inkább, mert bennük sem h­al, sem béka nincsen, mely a szúnyogok lárváit pusztítaná. A Havös­völgyön átvonuló ördögárok gidres-gödrös fenekén, épen azokon a helyeken, hol szebbnél-szebb nyaralók emelked­nek, a pocsolyák végtelen sora keletkezik a villák szenny­vízéből. Soha annyi szúnyoglárvát nem láttam, mint ezek­ben a pocsolyákban. A Disznó fő forrásának és a fonto­sabb helyeken használatban lévő nyilvános vízvezetéki csapok pocsolyáiról nem is szólva, megemlítjük még a parkokat, kerteket díszítő vízmedencéket, szökőkutakat, melyek valóságos melegágyai a szunyogfejlődésnek. A szunyogtermelődésnek talán a legnagyobb kontingensét azonban az esővízgyű­jtő hordók szolgáltatják, amelyek­nek addig volt értelmük, míg a vízvezetékhálózat nem volt annyira kiépítve, mint manapság. Mindezek oly ap­róságok, amikre az ember nem figyel, de amelyeket a mi vérszopó ellenségeink úgy kihasználnak. Mi tehát a teendő? Hogyan mentesíthetnék a budai hegyvidéket a szúnyogoktól? A vízgyűjtőhordókra kimondjuk a halálos ítéletet. Ha okvetlen szükség van rájuk, egy kevés petró­leumot öntünk a vízre. Ide a szúnyog nem fog petét rakni. Szökőkút vagy egyéb medencék vizébe aranyhalat telepítünk. A közkutak vizének és a szennyvíznek medrét kisimítjuk. A gödröket betömjük. Mert az olyan víz vagy pocsolya, mely három héten belül kiszárad, nem vesze­delmes. A szúnyoglárva fejlődéséhez három hét kell. Ha ezek után mégis marad mutatóba szúnyog, mert hiszen a szél is elhozza valahonnan ezt a könnyű portékát, azzal végeznek a fecskék és a denevérek. (F. J.) — Az amerikai kislány Pesten. Lassacskán mégis csak megélénkülő idegenforgalmunkban minap egy bájos amerikai vendég került hozzánk. E­r.a fiatal newyorki miss, aki Európa-látogatóban jár az édesapjával. Termé­szetesen sorra megmutogatták neki a főváros szépségeit, nevezetességeit, amelyek közül nem egy őszinte bámu­latra ragadta. De legeslegjobban tetszett a kis missnek — a margitszigeti lóvonat. Elragadtatva csapta is össze a két kezecskéjét: — Micsoda hala­dás! Micsoda fejlődés a közlekedés­ben! Nem kell se accumulator, se dinamó, se benzin, — egyszerűen egy lovat fognak a kocsi elé és az megy! — Engedély külföldi kitüntetések viselésére. A kormányzó megengedte, hogy dr Thuránszk­y László követségi titkári címmel fölruházott követségi attasé a szerb-horvát-szlovén király által ado­­ányozott Szent Száva-rend IV. osztályát, Novák Nándor belügymi­nisztériumi számvevőségi főtanácsos pedig a pápai Pro Ecclesia et Pontifice érdemkeresztet elfogadj­a és viselhesse. Vanis­thi &Cold A női szépség ápolására és megőrzése kapható: drogériákban, gyógyszertárakban és illatszertárakban vagy a leraktárban. Nagy tégely .„ 6.— P || Kis tégely — — 3.30 P I 2.90 P Magyarországi főraktár és vezérképviselet Nagy tubus NERUDA NÁNDOR dz. kir. udvari kzállitó uuK.v<lroK<riája Uudupest. IV., Kuuuűi l,Hju»-iiliu 10. fczáiu. 12261 9

Next