Pesti Hírlap, 1927. szeptember (49. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

bieket" természtették a hivatali titoktartás­­alól, én azonban és néhányan még mások, akik h­i­vatalba­­ voltunk, nem kaptuk meg a felmen­tést.­­'V­tt a' hallgatótag egy kicsit csodálko­­zott, pedig azt hiszem, nyugodtan megadhat­ták volna, iem igen szoktam én státusellenes cselekményeket elmondani, annál kevésbbé, mert nem tudok ilyeneket. Úgy látszik, mégis ott voltam, mert gyengélkedésem­ folytán velem, volt akkor még Mar­garéta porosz nővér. Ő látta az egész tár­gyalás­t, amely természetesen az újságíró sú­lyos elítélésével végződött. Margaréta nővér folyton­ kiabált, hogy álljak fel és vallják. Én neut vallottam. Mikor eljöttünk, — nagyon ne­hezen tudtam még járni — a D­una felé cam­mogtam Margaréta nővér karján. Nem bírtam a nővérrel. — Akár igaza van, akár nem az újság­írónak, önt és a többieket meg kell hallgatni. — De semmi sem lehet belőle, ha meg­hallgatnának is. — Mindegy felelte — az igazság ezt kívánja meg — Poroszországban. Ebben a pillanatban hajtott el mellettünk nagy grandezzával a győzelmes kegyelmes úr és míg azelőtt nagyon mélyen szokott köszön­ni, gúnyos mosollyal nézett rajtam végig s az állami autó — úgy láttam, Fiat gépe volt — büszkén surrant el az én rogy­ina lépéseim mel­lett. Margaréta nővért most már nem lehetett visszatartani, — így Justizmordot is lehet csinálni — mondotta. — Nem lehet — mondom —, úgy sem változott semmi. Különben egyet ne feledjen el: az igazságszolgáltatási palotán nem mindig ez volt: Fiat justitia, pereat mundus! Néha a felírás ez: Pereat justitia, Fiat automobil! A nemzetközi bölény­fenntartó kongresszus. A szovjet alatt Oroszországban elpusztult az utolsó bölény is. Az Európai Bölény Fentartására Alakult Társa­ság szerdán délután választmányi ülést tartott, me­lyen dr Priemel Kurz elnökölt. A nemzetközi társa­ságnak jelenleg 415 tagja van, mely 19 országra­ osz­lik. Az európai bölényállomány, amíg a can­oser­dős böl­ény park fönnállott, igen tekintélyes volt ez a bölényes Bjalovics volt, Bjelosztok közelében 12.000 hektár területen; ott 1860-2000 bölény volt és ez az állomány 1000-2000 közt váltakozott 1910-ig, amikor nagy járvány pusztított a bölények közt és számuk leapadt 50-ra. Sok hibát követtek el a bölé­ny­es területen a cári vadőr­mesterek, közel 30.000 vadat tartottak azon a területen, igy az nem bírta ki az óriási vadállományt elegendő táplálékkal ellát­ni és ezért etetéssel kellett a táplálkozást a kellő szín­vonalon tartani, ami lassan degenerálódásra veze­tett A háború kitörésének esztendejében ugyan fel­szaporodott az állomány 700 darabra, a háború ké­sőbbi ideje azonban nemcsak pusztított, de végleg kipusztította a bölényt. Az orosz-német­­békekötéskor még volt 150 darab, de a bolsevizmus tombolása alatt a parasztok garázdálkodásával 1921-ben az utolsó bölény is áldozatul esett az orosz paraszt fegyveré­nek. A mai európai állomány összesen 56 darab, melyből a bölényvédő társaság alelnökének, gróf Imin Boitzenbergnek birtokában van több darab, van bölénye Németországban még a plessi hercegnek, Angliában Bedford hercegnek, Visegrádon öt darab van. A jelenlegi orosz kormány most expedíciót kül­dött Észak-Kaukázusba a Kubán-területre, hogy az megállapítsa, van-e ott még bölény és ha igen, meny­nyi. Szerdán délután a választmányi gyűlés előtt a társaság tagjai szakadó esőben is megtekintették­ az Állatkertet. A kongresszus tagjai szerdán este az Állatkert­ben ismerkedési estére gyűltek össze. Ezen Bucsáin­szky Bertalan főjegyző a székesfőváros nevében üd­vözölte a külföldi vendégeket. — Nekünk, magyaroknak, kiváló örömünkre szolgál, hogy a ritka állatfajok fentartása terén bi­zonyos eredményeket fel tudunk mutatni, amennyi­ben birtokunkban oly állatok vannak, amelyek sa­játos és különleges példányokként szerepelnek, — mondta. — Magyarország területén jelenleg öt darab európai bölény van. Ezeket a kormányzó úr elhatá­rozása folytán a visegrádi koronauradalmi erdő csendes, elkerített helyén őrzik. 1923 július 10-én­ szál­lították azokat az állatkertből. Akkor öt idős pél­dány volt, kettő közülök elhullott. A visegrádi erdő­ben azóta két kis bikával gyarapodott a megfogyat­kozott állomány. A nemzetközi zoológiai kongresszus több Buda­pestre érkezett tagja is részt vett a bölény­fen­tartó kongresszus szerdai ülésén és az esti vacsorán. PESTI ** Ünnepélyesen zárték le Pécsett az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlését. Pécs aug. 31. (A Port Hírlap presi tudósítójá­nak jelentése.) A vándorgyűlés zárónapjára a folyto­nos esőzés,megszűnt és pompás, napfényes idő tette lehetővé a gyűlés tagjainak, hogy lebonyolítsák a sok elmaradt kirándulás és külső tanulmányútnak legalább egy részét. Egy csoport Abaligetre ment ki, megtekintették a cseppkőbarlangot, egy másik cso­port a Ma­kár-hegyre ment, egy harmadik pedig Pel­lét­den a halastavakat nézte meg. A városban ma­radtak a sebészeti klinikát, az anatómiai és a tör­vényszéki orvostani intézeteket tekintették meg. Ez­után az utolsó együttes ülésre jöttek össze az egye­tem aulájában. Itt tartotta meg előadását dr. Bar­tucz Lajos elétetni tanár „A magyarság faji összetétele" címen. Ez az előadás volt a nap eseménye, mert Bartucz a tudományos vizsgálódás bizonyítékaival mutatta ki, hogy a mai magyarságban képvisel­ve vannak úgyszólván az összes európai fajok, leggya­koribb a kelet-balti, kaukázusi és a mongol faji jel­leg, de még a honfoglaló magyarságról sem lehet a tudományos vizsgálódások alapján azt állítani, hogy az tiszta magyar faj lett volna, abban is képviselve volt a hun, az avar, a kaukázusi és a mongol faj minden változata. A jövő tudományos kutatásainak az lesz a feladata, hogy a magyarság testi fejlődésé­nek ezeket a változatait részletes adatokkal kitöltse. Bartucz Lajos előadása után Hunkár Béla tartott értekezést Budapest székesfőváros élelmezéséről. Eh­hez az előadáshoz Ilosvay államtitkár szólt hozzá és kijelentette, hogy kénytelen elismerni, hogy ma még hivatásos vegyészek is fog­alkoznak élelmiszerhami­sítással, illetőleg pótszerek készítégével, de a boldo­gulásnak ezt a módját erkölcstelennek tartja. Ez az erkölcstelen exisztencia-keresés csak azóta van, ami­óta eltávolodtunk az Istentől, mert erkölcs nélkül nincs boldogság. Ezután a különböző szakosztályok tartották meg üléseiket és az orvosi, a természettudományi, a bio­lógiai, a társadalomtudományi és a gyógyszerészeti szakosztályokon megtartották a befejező előadásokat. Délután 3 órakor dr. Dollinger Gyula professzor elnök­letével a nagyválasztmány tartotta meg ülését, amelynek legfontosabb tárgya a legközelebbi vándorgyűlés helyének megállapítása volt. A választmányhoz megkeresést intézett Debrecen városa és a Tisza­­sírda­ tudományegyetem, továbbá Sopron, Eger és maga Budapest székesfőváros taná­csa is. A nagyválasztmány nem döntött, hanem a vég­leges határozatot a központi választmány hatáskö­rébe utalta. . A kispojtti választmány megüresedett tagsági helyeire Budapestről megválasztották Illyés Géza egyetemi ta­nárt, Lobmeyer Gézát, a Poliklinika i­a­sztratóját, Scholz Kornél államtitkárt, Vámoss­y Zolt­án egyetemi tanárt, és Pozsgay Sándor népjóléti osztálytanácsost Szegedről Jancsó Miklóst, Pécsről pedig Lei­pia­desz Elemér egyetemi tanárt választottál­ meg. A ter­mészettudományi szakosztály részéről Iselovich Kor­nél, Simanek Emil műegyetemi tanárokka­t, Fischer Ferenc főispánt, Nentdtvich Andor pécsi­­ polgármes­tert és Makay István polgármester helyettest válasz­tották m­e­­g. T­ovászy Sándor, a keszthelyi gazdasági akadé­mia igazavatója, javaslatot terjesztett elő egy ötödik szakosztály, a gazdasági szakosztály megalapítására, a javaslatot Dollinger professzor hozzászólása után elfogadták. Javaslatot terjesztett még elő Cholnoky Jenő professzor is a Balaton környékének és a Kis-Alföld ba­zalthegyeinek megvédése érdekében. A választmány elhatározta, hogy a­ kormányhoz ilyen irányú feliratot intéz. Délután négy órakor a pécsi városháza közgyűlési termében tartották meg az ünnepélyes záró-nagygyűlést amelyen a hatalmas terem zsúfolásig telt meg dí­szes, előkelő közönséggel. Az elnöki emelvényen Fischer Ferenc főispán és Virágh Ferenc püspök foglaltak helyet. Az elnöki megnyitót a főispán tar­totta meg és kifejtette, hogy a háború után a kü­lönböző társadalmi problémák annyira megszaporod­nál. Simanek Emil műegyetemi tanárokat, Fischer­nak, hogy indítványozza, hogy a rendőrgyűlés ala­pítson egy újabb szakosztályt, amely a társadalom­politikai és etikai kérdésekkel foglalkozzék. A közgyűlés egyhangúan elfogadta a főispán indítványát, Gorka Sándornak, a nagygyűlés titká­rának, jelentése után Dollinger Gyula professzor mondott köszönetet Pécs város közönségének a ven­déglátásért, majd Virágh Ferenc megyéspüspök mondott rövid záróbeszédet, végül Kriszlics Sándor egyetemi tanár tartotta meg előadását „Tömeglélek­tani kisérlet az állambatart­ozás problémája köréből" címmel Ennek befejezése után az elnök berekesztette a nagygyűlést és ezzel véget ért a magyar orvosok és természetvizsgálók 39-ik vándorgyűlése, amely nagy­szabású tudományos munkát végzett és eredménye­ket produkált. Pontos megállapítás szerint a vándorgyűlésen összesen 456-an vettek részt és a gyűléseken és a szakosztályi üléseken összesen 118 tudományos elő­adást és értekezést tartottak. Prohászka püspök végrendelete. Örökösei: a kincstár, az egyházmegye és két rokona. Néhány hónapja, hogy az egész magyarság nagy fájdalmára és gyászára dr Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök meghalt. A temetés után megkezdték a püspöki javak leltározását és a hátra­hagyott iratok között a leltározó bizottság megtalál­ta Prohászka végrendeletét, amelyből megrendítően árad a nagy egyházfejedelem magasztos lelki nemes­sége, fenkölt hite, végtelen jósága és bölcsesége. A végrendelet ezekkel a szavakkal kezdődik: — Örömmel halok meg, mert igy Krisztushoz mehetek és remélem, hogy di­csőséges arcába nézhetek. Ezt kiáltom hiveim felé is: Ugy éljetek, hogy nagy reménységben halhassatok meg. Lelkemet így Isten­nek ajánlom és kérem őt, hogy üdvözítse azt Szent Fia vére erejében. Amen . . . Forma szerint a végrendelet nem tökéletes, mert hiányzanak róla a tanuk aláírásai, de végrendel­kezésében a püspök ragaszkodott a törvényes szabá­lyokhoz és ezek szemmeltartásával három részre osz­totta föl vagyonát. Prohászka Ottokár maga sem volt tisztában fizzal, hogy milyen összegű értéket képvisel ez a vagyon, ezért összeget egyáltalában nem is említ végrendeletében. Csak úgy rendelkezik, hogy a három részre osztott vagyont a következők örököljék: 1. Az államkincstár, azzal a megjegyzéssel, hogy, örökrészét lehetőleg valamely katholikus köz­cél szolgálatára fordítsa. 2. Az egyházmegye azzal, hogy abból a székes­fehérvári templom falfestményeit renováltassa, egy szemináriumot létesítsen és egy falusi templomot építsen a végrendeletben megjelölt községek egyi­kében. 3. A püspök vérrorconai, még­pedig nővére, Nagy Alfonzné, született Prohászka Irma és sógornője, öz­vegy Prohászka Gusztávné, született Simonides Ilo­na. Rokonai részéből a püspök végrendeletben száz milliót a következő jótékony intézmények között osz­tott föl: az Ottokár hadiárvaház, a Regnum Maria­num, a budatétényi missziósház, a lelkigyakorlatos ház. Részt kaptak belőle továbbá a fehérvári szegé­nyek és a püspök portása is. A hátramaradt vagyon leltározása még folyik, de az eddigiekből is valószínű már, hogy ezeknek a rendelkezéseknek aligha tehetnek eleget, mert a passzívák és az aktívák éppen hogy ki­egyenlítik egymást. Nyitottan maradt azonban egy igen fontos kér­dés, amelyről a végrendelet nem tesz említést: az irodalmi hagyaték kérdése. Erre a hagyatékra mind a három örökös, a kincstár, az egyházmegye és a két rokon egyformán igényt tartott. Dr. Kepes János székesfehérvári közjegyző teg­nap hagyatéki tárgyalást tartott az örökösök jogi képviselői jelenlétében s a tárgyaláson megvitatták és eldöntötték ezt a kérdést. A vallás- és közoktatás­ügyi minisztérium képviseletében miniszteri biztos­­ként Mészáros Károly államtitkár jelent meg a tár­gyaláson, a fehérvári egyházmegyét Krautz György nagyprépost képviselte, a vérszerinti örökösök jogi képviselői dr. Bernolák Nándor nyugalmazott mi­niszter és dr. Szabady József voltak, a kincstár kép­viseletében pedig a fehérvári pénzügyigazgató vett részt a tárgyaláson. A jogi szempontból is nagyon érdekes tárgyalá­son az egyházmegye képviselője a Kolonich-féle egyezmény alapján követelte az irodalmi hagyatékot, illetve a szerzői jogot. Ez a Kolonich-féle egyezmény úgy szól, hogy a főpapok könyvei, kéziratai minden­kor az egyházmegyét illetik, a vagyon többi része egyforma részben osztandó fel a kincstár, az egyház­megye és a vérrokonok között. A kincstár képviselője szintén a Kolonich-féle egyezmény alapjára helyez­kedett és azt kívánta, hogy a szerzői jogot is egyenlő részben osszák fel a három örökös között. A vér­rokonok képviselője, dr. Bernolák Nándor, ezekkel az érvelésekkel szemben érdekes fejtegetésben kimu­tatta, hogy a szerzői jog egyáltalában nem tartozik a Kolonich-féle egyezmény hatálya alá, mert ez nem tekinthető főpapi hagyatéknak. Prohászka irodalmi munkássága független főpapi mivoltától és ez a ma­gánember hagyatékaként maradt fenn, mint ahogy magánjellegű egy főpap családi örökléssel szerzett vagyona is. Bernolák beszéde után a tárgyalófelek nobilisan megegyeztek. A megegyezés szerint a kincstár és az egyházmegye fentartja ugyan jogi álláspontját, így a konkrét esetben ennek a jogának érvényesítéséről lemond. Így a szerzői jog a vérszerinti örökösöket fogja illetni, amennyiben arra vagy annak egy részére a püspöki törzsvagyon kiegészítéséhez nem lesz szükség. A vér­szerinti örökösök viszont kötelezettséget vállaltak arra, hogy a­ végrendeletben foglalt jótékony célú ado­mányokat kifizetik és a vagyon tekintélyes részét va­lamely egyházmegyei közcélra, előreláthatóan a tat­minárium kifejlesztésére fordítják.

Next