Pesti Hírlap, 1927. szeptember (49. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-01 / 197. szám
bieket" természtették a hivatali titoktartásalól, én azonban és néhányan még mások, akik hivatalba voltunk, nem kaptuk meg a felmentést.'Vtt a' hallgatótag egy kicsit csodálkozott, pedig azt hiszem, nyugodtan megadhatták volna, iem igen szoktam én státusellenes cselekményeket elmondani, annál kevésbbé, mert nem tudok ilyeneket. Úgy látszik, mégis ott voltam, mert gyengélkedésem folytán velem, volt akkor még Margaréta porosz nővér. Ő látta az egész tárgyalást, amely természetesen az újságíró súlyos elítélésével végződött. Margaréta nővér folyton kiabált, hogy álljak fel és vallják. Én neut vallottam. Mikor eljöttünk, — nagyon nehezen tudtam még járni — a Duna felé cammogtam Margaréta nővér karján. Nem bírtam a nővérrel. — Akár igaza van, akár nem az újságírónak, önt és a többieket meg kell hallgatni. — De semmi sem lehet belőle, ha meghallgatnának is. — Mindegy felelte — az igazság ezt kívánja meg — Poroszországban. Ebben a pillanatban hajtott el mellettünk nagy grandezzával a győzelmes kegyelmes úr és míg azelőtt nagyon mélyen szokott köszönni, gúnyos mosollyal nézett rajtam végig s az állami autó — úgy láttam, Fiat gépe volt — büszkén surrant el az én rogyina lépéseim mellett. Margaréta nővért most már nem lehetett visszatartani, — így Justizmordot is lehet csinálni — mondotta. — Nem lehet — mondom —, úgy sem változott semmi. Különben egyet ne feledjen el: az igazságszolgáltatási palotán nem mindig ez volt: Fiat justitia, pereat mundus! Néha a felírás ez: Pereat justitia, Fiat automobil! A nemzetközi bölényfenntartó kongresszus. A szovjet alatt Oroszországban elpusztult az utolsó bölény is. Az Európai Bölény Fentartására Alakult Társaság szerdán délután választmányi ülést tartott, melyen dr Priemel Kurz elnökölt. A nemzetközi társaságnak jelenleg 415 tagja van, mely 19 országra oszlik. Az európai bölényállomány, amíg a canoserdős bölény park fönnállott, igen tekintélyes volt ez a bölényes Bjalovics volt, Bjelosztok közelében 12.000 hektár területen; ott 1860-2000 bölény volt és ez az állomány 1000-2000 közt váltakozott 1910-ig, amikor nagy járvány pusztított a bölények közt és számuk leapadt 50-ra. Sok hibát követtek el a bölényes területen a cári vadőrmesterek, közel 30.000 vadat tartottak azon a területen, igy az nem bírta ki az óriási vadállományt elegendő táplálékkal ellátni és ezért etetéssel kellett a táplálkozást a kellő színvonalon tartani, ami lassan degenerálódásra vezetett A háború kitörésének esztendejében ugyan felszaporodott az állomány 700 darabra, a háború későbbi ideje azonban nemcsak pusztított, de végleg kipusztította a bölényt. Az orosz-németbékekötéskor még volt 150 darab, de a bolsevizmus tombolása alatt a parasztok garázdálkodásával 1921-ben az utolsó bölény is áldozatul esett az orosz paraszt fegyverének. A mai európai állomány összesen 56 darab, melyből a bölényvédő társaság alelnökének, gróf Imin Boitzenbergnek birtokában van több darab, van bölénye Németországban még a plessi hercegnek, Angliában Bedford hercegnek, Visegrádon öt darab van. A jelenlegi orosz kormány most expedíciót küldött Észak-Kaukázusba a Kubán-területre, hogy az megállapítsa, van-e ott még bölény és ha igen, menynyi. Szerdán délután a választmányi gyűlés előtt a társaság tagjai szakadó esőben is megtekintették az Állatkertet. A kongresszus tagjai szerdán este az Állatkertben ismerkedési estére gyűltek össze. Ezen Bucsáinszky Bertalan főjegyző a székesfőváros nevében üdvözölte a külföldi vendégeket. — Nekünk, magyaroknak, kiváló örömünkre szolgál, hogy a ritka állatfajok fentartása terén bizonyos eredményeket fel tudunk mutatni, amennyiben birtokunkban oly állatok vannak, amelyek sajátos és különleges példányokként szerepelnek, — mondta. — Magyarország területén jelenleg öt darab európai bölény van. Ezeket a kormányzó úr elhatározása folytán a visegrádi koronauradalmi erdő csendes, elkerített helyén őrzik. 1923 július 10-én szállították azokat az állatkertből. Akkor öt idős példány volt, kettő közülök elhullott. A visegrádi erdőben azóta két kis bikával gyarapodott a megfogyatkozott állomány. A nemzetközi zoológiai kongresszus több Budapestre érkezett tagja is részt vett a bölényfentartó kongresszus szerdai ülésén és az esti vacsorán. PESTI ** Ünnepélyesen zárték le Pécsett az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlését. Pécs aug. 31. (A Port Hírlap presi tudósítójának jelentése.) A vándorgyűlés zárónapjára a folytonos esőzés,megszűnt és pompás, napfényes idő tette lehetővé a gyűlés tagjainak, hogy lebonyolítsák a sok elmaradt kirándulás és külső tanulmányútnak legalább egy részét. Egy csoport Abaligetre ment ki, megtekintették a cseppkőbarlangot, egy másik csoport a Makár-hegyre ment, egy harmadik pedig Pellétden a halastavakat nézte meg. A városban maradtak a sebészeti klinikát, az anatómiai és a törvényszéki orvostani intézeteket tekintették meg. Ezután az utolsó együttes ülésre jöttek össze az egyetem aulájában. Itt tartotta meg előadását dr. Bartucz Lajos elétetni tanár „A magyarság faji összetétele" címen. Ez az előadás volt a nap eseménye, mert Bartucz a tudományos vizsgálódás bizonyítékaival mutatta ki, hogy a mai magyarságban képviselve vannak úgyszólván az összes európai fajok, leggyakoribb a kelet-balti, kaukázusi és a mongol faji jelleg, de még a honfoglaló magyarságról sem lehet a tudományos vizsgálódások alapján azt állítani, hogy az tiszta magyar faj lett volna, abban is képviselve volt a hun, az avar, a kaukázusi és a mongol faj minden változata. A jövő tudományos kutatásainak az lesz a feladata, hogy a magyarság testi fejlődésének ezeket a változatait részletes adatokkal kitöltse. Bartucz Lajos előadása után Hunkár Béla tartott értekezést Budapest székesfőváros élelmezéséről. Ehhez az előadáshoz Ilosvay államtitkár szólt hozzá és kijelentette, hogy kénytelen elismerni, hogy ma még hivatásos vegyészek is fogalkoznak élelmiszerhamisítással, illetőleg pótszerek készítégével, de a boldogulásnak ezt a módját erkölcstelennek tartja. Ez az erkölcstelen exisztencia-keresés csak azóta van, amióta eltávolodtunk az Istentől, mert erkölcs nélkül nincs boldogság. Ezután a különböző szakosztályok tartották meg üléseiket és az orvosi, a természettudományi, a biológiai, a társadalomtudományi és a gyógyszerészeti szakosztályokon megtartották a befejező előadásokat. Délután 3 órakor dr. Dollinger Gyula professzor elnökletével a nagyválasztmány tartotta meg ülését, amelynek legfontosabb tárgya a legközelebbi vándorgyűlés helyének megállapítása volt. A választmányhoz megkeresést intézett Debrecen városa és a Tiszasírda tudományegyetem, továbbá Sopron, Eger és maga Budapest székesfőváros tanácsa is. A nagyválasztmány nem döntött, hanem a végleges határozatot a központi választmány hatáskörébe utalta. . A kispojtti választmány megüresedett tagsági helyeire Budapestről megválasztották Illyés Géza egyetemi tanárt, Lobmeyer Gézát, a Poliklinika iasztratóját, Scholz Kornél államtitkárt, Vámossy Zoltán egyetemi tanárt, és Pozsgay Sándor népjóléti osztálytanácsost Szegedről Jancsó Miklóst, Pécsről pedig Leipiadesz Elemér egyetemi tanárt választottál meg. A természettudományi szakosztály részéről Iselovich Kornél, Simanek Emil műegyetemi tanárokkat, Fischer Ferenc főispánt, Nentdtvich Andor pécsi polgármestert és Makay István polgármester helyettest választották meg. Továszy Sándor, a keszthelyi gazdasági akadémia igazavatója, javaslatot terjesztett elő egy ötödik szakosztály, a gazdasági szakosztály megalapítására, a javaslatot Dollinger professzor hozzászólása után elfogadták. Javaslatot terjesztett még elő Cholnoky Jenő professzor is a Balaton környékének és a Kis-Alföld bazalthegyeinek megvédése érdekében. A választmány elhatározta, hogy a kormányhoz ilyen irányú feliratot intéz. Délután négy órakor a pécsi városháza közgyűlési termében tartották meg az ünnepélyes záró-nagygyűlést amelyen a hatalmas terem zsúfolásig telt meg díszes, előkelő közönséggel. Az elnöki emelvényen Fischer Ferenc főispán és Virágh Ferenc püspök foglaltak helyet. Az elnöki megnyitót a főispán tartotta meg és kifejtette, hogy a háború után a különböző társadalmi problémák annyira megszaporodnál. Simanek Emil műegyetemi tanárokat, Fischernak, hogy indítványozza, hogy a rendőrgyűlés alapítson egy újabb szakosztályt, amely a társadalompolitikai és etikai kérdésekkel foglalkozzék. A közgyűlés egyhangúan elfogadta a főispán indítványát, Gorka Sándornak, a nagygyűlés titkárának, jelentése után Dollinger Gyula professzor mondott köszönetet Pécs város közönségének a vendéglátásért, majd Virágh Ferenc megyéspüspök mondott rövid záróbeszédet, végül Kriszlics Sándor egyetemi tanár tartotta meg előadását „Tömeglélektani kisérlet az állambatartozás problémája köréből" címmel Ennek befejezése után az elnök berekesztette a nagygyűlést és ezzel véget ért a magyar orvosok és természetvizsgálók 39-ik vándorgyűlése, amely nagyszabású tudományos munkát végzett és eredményeket produkált. Pontos megállapítás szerint a vándorgyűlésen összesen 456-an vettek részt és a gyűléseken és a szakosztályi üléseken összesen 118 tudományos előadást és értekezést tartottak. Prohászka püspök végrendelete. Örökösei: a kincstár, az egyházmegye és két rokona. Néhány hónapja, hogy az egész magyarság nagy fájdalmára és gyászára dr Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök meghalt. A temetés után megkezdték a püspöki javak leltározását és a hátrahagyott iratok között a leltározó bizottság megtalálta Prohászka végrendeletét, amelyből megrendítően árad a nagy egyházfejedelem magasztos lelki nemessége, fenkölt hite, végtelen jósága és bölcsesége. A végrendelet ezekkel a szavakkal kezdődik: — Örömmel halok meg, mert igy Krisztushoz mehetek és remélem, hogy dicsőséges arcába nézhetek. Ezt kiáltom hiveim felé is: Ugy éljetek, hogy nagy reménységben halhassatok meg. Lelkemet így Istennek ajánlom és kérem őt, hogy üdvözítse azt Szent Fia vére erejében. Amen . . . Forma szerint a végrendelet nem tökéletes, mert hiányzanak róla a tanuk aláírásai, de végrendelkezésében a püspök ragaszkodott a törvényes szabályokhoz és ezek szemmeltartásával három részre osztotta föl vagyonát. Prohászka Ottokár maga sem volt tisztában fizzal, hogy milyen összegű értéket képvisel ez a vagyon, ezért összeget egyáltalában nem is említ végrendeletében. Csak úgy rendelkezik, hogy a három részre osztott vagyont a következők örököljék: 1. Az államkincstár, azzal a megjegyzéssel, hogy, örökrészét lehetőleg valamely katholikus közcél szolgálatára fordítsa. 2. Az egyházmegye azzal, hogy abból a székesfehérvári templom falfestményeit renováltassa, egy szemináriumot létesítsen és egy falusi templomot építsen a végrendeletben megjelölt községek egyikében. 3. A püspök vérrorconai, mégpedig nővére, Nagy Alfonzné, született Prohászka Irma és sógornője, özvegy Prohászka Gusztávné, született Simonides Ilona. Rokonai részéből a püspök végrendeletben száz milliót a következő jótékony intézmények között osztott föl: az Ottokár hadiárvaház, a Regnum Marianum, a budatétényi missziósház, a lelkigyakorlatos ház. Részt kaptak belőle továbbá a fehérvári szegények és a püspök portása is. A hátramaradt vagyon leltározása még folyik, de az eddigiekből is valószínű már, hogy ezeknek a rendelkezéseknek aligha tehetnek eleget, mert a passzívák és az aktívák éppen hogy kiegyenlítik egymást. Nyitottan maradt azonban egy igen fontos kérdés, amelyről a végrendelet nem tesz említést: az irodalmi hagyaték kérdése. Erre a hagyatékra mind a három örökös, a kincstár, az egyházmegye és a két rokon egyformán igényt tartott. Dr. Kepes János székesfehérvári közjegyző tegnap hagyatéki tárgyalást tartott az örökösök jogi képviselői jelenlétében s a tárgyaláson megvitatták és eldöntötték ezt a kérdést. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium képviseletében miniszteri biztosként Mészáros Károly államtitkár jelent meg a tárgyaláson, a fehérvári egyházmegyét Krautz György nagyprépost képviselte, a vérszerinti örökösök jogi képviselői dr. Bernolák Nándor nyugalmazott miniszter és dr. Szabady József voltak, a kincstár képviseletében pedig a fehérvári pénzügyigazgató vett részt a tárgyaláson. A jogi szempontból is nagyon érdekes tárgyaláson az egyházmegye képviselője a Kolonich-féle egyezmény alapján követelte az irodalmi hagyatékot, illetve a szerzői jogot. Ez a Kolonich-féle egyezmény úgy szól, hogy a főpapok könyvei, kéziratai mindenkor az egyházmegyét illetik, a vagyon többi része egyforma részben osztandó fel a kincstár, az egyházmegye és a vérrokonok között. A kincstár képviselője szintén a Kolonich-féle egyezmény alapjára helyezkedett és azt kívánta, hogy a szerzői jogot is egyenlő részben osszák fel a három örökös között. A vérrokonok képviselője, dr. Bernolák Nándor, ezekkel az érvelésekkel szemben érdekes fejtegetésben kimutatta, hogy a szerzői jog egyáltalában nem tartozik a Kolonich-féle egyezmény hatálya alá, mert ez nem tekinthető főpapi hagyatéknak. Prohászka irodalmi munkássága független főpapi mivoltától és ez a magánember hagyatékaként maradt fenn, mint ahogy magánjellegű egy főpap családi örökléssel szerzett vagyona is. Bernolák beszéde után a tárgyalófelek nobilisan megegyeztek. A megegyezés szerint a kincstár és az egyházmegye fentartja ugyan jogi álláspontját, így a konkrét esetben ennek a jogának érvényesítéséről lemond. Így a szerzői jog a vérszerinti örökösöket fogja illetni, amennyiben arra vagy annak egy részére a püspöki törzsvagyon kiegészítéséhez nem lesz szükség. A vérszerinti örökösök viszont kötelezettséget vállaltak arra, hogy a végrendeletben foglalt jótékony célú adományokat kifizetik és a vagyon tekintélyes részét valamely egyházmegyei közcélra, előreláthatóan a tatminárium kifejlesztésére fordítják.