Pesti Hírlap, 1927. szeptember (49. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-21 / 213. szám
12 * 1 PESTI HÍRLAP 1927. szeptember 21., szerda. A szolnoki művésztelep 25 éves jubiláris kiállításáról. Pólya Tibor hatalmas arányú képe, amelyen művésztársait, a szolnoki telep lakóit festette meg életnagyságban. A képen balról jobbfelé: Fényes A., Zombory, Szlányi, Szüle, Vidovszky, Zádor, Pólya^Tibor és Pólya Iván vannak. S^l^HÁZ ÉS ZENE. A Pesti Hírlap olcsó jegyakciója. M»: a néger quineH bemutatkozása. — Mindenekelőtt: pár szót arról, hogy a Te csak pipálj, Ladányi zsúfolt ház előtt került szinre kedden este a Nemzeti Színházban. Még a harmadik emeleti oldaljegyek is elfogytak, azai csak a vasárnapi estéken szokott előfordulni. Csütörtökre az Alexandrát hirdettük. A Királyszínház ezen az estén főpróbát tart, a már megváltott jegyeket a színház mára kicseréli. A Legkisebbik Horváth-lány vasárnap délutáni előadását természetesen megtartjuk. A Budai Színkör előadásai iránt változatlanul nagy az érdeklődés. A pénteken kezdődő mágikus estére, mint hírlik, igen sok meglepetést tartogatnak. SZERDA (szept. 21.) Vigadó. Uica Jubilee Sings. Néger quintett. Kezdete fél 9 órakor. — Budai Szinkör. A cigánybáró. Kezdete fél 8 órakor. CSÜTÖRTÖK (szept. 22.) Budai Szinkör. A fecske. Kezdete fél 8 órakrr. PÉNTEK (szept. 23.) Budai Szinkör. Büvészelőadás. Kezdete fél 8 órakor. SZOMBAT (szept. 24.) Budai Szinkör. Büvészelőadás. Kezdete fél 8 órakor. VASÁRNAP (szept. 25.) Király-Szinház. A legki- Kimarad a csütörtöki királyszinházi est. jobbik Horváth-lány. Kezdete 3 órakor. — Budai Szinkör Büvészelőadás. Kezdete 3 órakor. Büvészelőadás. Kezdete fél 8 órakor. arad a 5000 torona értékben a Pesti Hírlap 15- e» Boriadó-B OUik hivatalai V Vilmos és&aiar-at T»., VII., Erzaibet Körút 1.1., Krisztina-körut 133., II Margit-Sarut VB. VI Andrástyai 4 Újpest, István-alt. és Kispest, Kossuth-tér 11. szára: színházjegy- »al» gil mint k3ny »vásárlásnál a .vásárolt jelyek iHet»e könyvek hibá a kedvezmény értéke erejéig betud. Előfizetőknek nem kell a bonokat beszolgáltatnak, FILLÉR példányonként vásárlóknak igen Érvényes egy hónapig «Mihil Egy öreg kritikus emlékeiből A közönség. I. A zenéért leglelkesebb rajongó népek egyike a magyar. Európában alig van egy nemzetnek oly gazdag népdalköltészete, mint a magyarnak. A nép egyszerű gyermekei dalolnak a munkánál, a réten, a fonóban, a korcsmában. És dalolva mennek a harcba. A cigányzene kétségkívül egy bizonyos egyoldalúsággal jár, viszont országszerte elősegíti a zene megkedvelését, fejleszti a muzikalitást. A ma Dempsey és Tunney készülődése a csütörtöki mérkőzésre. Baloldalt Dempsey, jobboldalt Tunney láthata. gasabb zeneművészet csak a múlt század elején kezd tért hódítani. Főleg a magas műveltségű fönti körökben, amelyekben a zene élvezetét és művelését mint kulturszükséglet jelentkezik. Beethoven, Haydn, Schubert pártfogói között ott találjuk az Eszterházy, Zichy, Brunswick, Pálffy grófokat és ezt a nemes tradíciót a magyar arisztokrata családok ma is ápolják. Kevesebb érdeklődés és megértést tanúsított a magyar középnemesosztály. Itt a gyermekei intenzívebb zenei nevelését nem tartják életszükségletnek. A kisasszony még tanul egy kicsit zongorázni, míg meg nem unja, vagy mig el nem kezd bálozni. De a fiatalúr perhorreszkálja a skálázást és inkább táncol, sportol vagy biliárdozik. Ez fő oka, hogy még a fővárosban is a magyar gentryner, ennek a kiválóan értékes és tehetséges osztálynak Beethoven, Mozart vagy pláne Bach meglehetősen Hekuba. Ennek a nevelési mulasztásnak a folyománya, hogy (tisztelet a kivételnek) a mi magasabb tisztviselőosztályunk általában igen csekély érdeklődést tanúsít a magasabb zeneművészet iránt. Az operába még szívesen eljárnak, de egy kamarazenehangversenyhez inkább csak társadalmi kényszerűségből, mint meggyőződésből és lelki szükségletből. Nagyot lendített ezen a kulturális elmaradottságon a Zeneművészeti Főiskola és a Nemzeti Zenede évtizedes működése. Eleinte sokan tagadták a zeneakadémia szükséges voltát. Emlékezem Eötvös Károlynak egy kijelentésére, amikor a híres Abbazia-törzsasztal mellett vita támadt a zeneakadémia körül. Valaki említette, hogy egy akadémia-növendéktől kitűnően hallották Chopin Cis moll keringőjét — Cisz, Disz, Fisz! Hogy a te egye meg — fortyant fel az öreg. — Kinek kell az? Jó magyar népdalokat tanítsanak az akadémián. Már pedig ott mást tanítanak. A fővárosi nagy zeneiskolák százával, ezrivel bocsátották szárnyra a fiatalokat, akik azután hozzánevelték szüleiket a magasabb zene élvezetéhez, később még a megértéséhez is. Amikor harminc évvel ezelőtt egy ízben Erkel Sándor dirigálta a Mesterdalnokokat, a nyitány alatt pont tizenheten ültünk a földszinten. Egy páholyban ült az akkori főszerkesztőm családjával. Az első felvonás után kijelentette, hogy egy percig sem marad tovább. Éhes ée unatkozik. De a leányai bizony megnevelték. Három év múlva nem volt Mesterdalnok előadás, amelyet kihagyott volna. Így volt ez az egész későbbi Wagnerrel. Még Nikisch alatt is előfordult, hogy a Walkürbe nem jött be több 50—60 embernél. Tíz-tizenöt év óta a legtöbb Wagner-darabot zsúfolt nézőtér hallgatja. Szét kell választanunk az operaháznak és a hangversenytermeknek közönségét. Az operaházban a legtöbb néző nemcsak a zenét keresi. Keresi a drámát, a kiállítást, a ballettet, a szép nézőtért, az elegáns büffét, a közönséget, a flörtöt. Klasszikus darabnak, operának jóval kevesebb a közönsége. Orpheust, Fideliót, Don Juant nagy vonzó vendégek híján nálunk éveken át félig üres nézőtér előtt játszották. De már itt is erős kulturális fejlődés mutatkozik. Az utóbbi években már Fideliónak, Don Juannak is akárhányszor táblás háza volt és a mint évad legörvendetesebb eseménye volt, hogy Mozart Figaró lakodalma lustszor mehetett zsúfolt nézőtér előtt. Hogy a nagy és szép hangokat megkívánó olasz operának még mindig a legnagyobb közönsége van, természetesnek találjuk, mert a tisztán szenzuális hatás a művészetben is a legelemibb, a legerősebb... és tíz operalátogatóra, aki egy Lehmann Lilly intim, elmélyedett művészetét méltatni, élvezni tudja, ezer esik, akiknek Kiepura úr akrobata C-je a legintenzívebb zenei gyönyörűséget nyújtja és a szigetlakók, akiknek egy színes gyöngysor többet jelent, mint a platinába foglalt csiszolt gyémánt, még mindig többségben vannak. De azért a budapesti zenekedvelő közönségnek most is van egy igen jelentékeny minoritása, amely hozzáértés, ítélőképesség, lelkesedés szempontjából a nemzetközi zenebarát közönség sorában a legelső helyen áll. Ez a világot járt közönség elvándorolt Bayreuthba, Münchenbe, Párizsba, Milanóba ás ott magába szívta a legmagasabb zeneművészet megértését, hazajött és itt összehasonlításokat téve csak a legjobbat, legnemesebbet vette pártfogásába. Ezt a közönséget láttuk Mahler és Nikisch előadásainál, a filharmonikusaimél, a Hubay-Popper részben a Krancsevics-Bürger, jelenleg a Walbauer-Kerpely kamaraestéknél. Ezek jöttek el Barbi Alice dalestélyeihez — imádkozni. Ennek a közönségnek az ítélete döntő volt. Akit ez a közönség megszeretett, annak a művésznek nyert ügye volt, nemcsak Budapesten, de minden hozzáértő közönség előtt is. A budapesti döntő siker jegyében kezdődött Barbi Alice, Sauer Emil, Kubelik Jan, Svaerdström Valborg, a korán egekbe szállt Pártos Pista, Vecsey Ferenc, Geyer Stefi és mások diadalmas pályafutása. Mert az illető imprezárió is meg volt győződve, akit a budapesti közönség kegyeibe fogadott, azt bátran vihette Bécsbe, Berlinbe, Newyorkba és Honoluluba is. Ez a közönség hiven kitartott kedvencei mellett. Barbi Alice néhány év alatt ötvenkét dalestélyt adott zsúfolt termek előtt. Vecsey Ferenc hangversenyei zenei ünnepszámba mentek és mennek. Culp Julia és Svaerdtström dalestélyeihez még most is százával seregelnének egykori rajongóik. És Sauer Emil közel áll a századik budapesti hangverseny-jubileumához. Dr. Diósy Béla.