Pesti Hírlap, 1927. szeptember (49. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-23 / 215. szám
1927. szeptember 23., péntek. PESTI HIRLAP FŐVÁROS. Szomorú számok Budapestről. A főváros statisztikai hivatala most tette közzé jelentését 7 hónap gazdasági, szociális, népesedési mozgalmairól. Ennek a statisztikai publikációnak minden egyes számadatán azok a nagy gazdasági erőfeszítések mutatkoznak meg, amelyeknek hatása alatt áll ma Budapest lakossága. Az életért, a kenyérért folyó küzdelem, lakásért való tülekedés, a drágaság evolúciója, mind-mind nyomot hagyott a számokon. Ennek a küzdelemnek a hatása elsősorban a népesedési statisztikában mutatkozik. A hét hónapról való számadatok azt mutatják, hogy Budapesten, az idén többen házasodtak meg, mint tavaly, kevesebb gyermek született és több ember halt meg, mint a múlt esztendő első hét hónapjában. Ennek a népmozgalomnak egyenlegeként a halálozások száma 551-el haladta meg a születések számát s ha nem lennének bevándorlók, akkor ez az emberdeficit még súlyosabban jelentkezne Budapest életében. Január 1-től július utolsó napjáig 9476 gyermek született a fővárosban, ezzel szemben 10.027 a halottak száma. Nagyon érdekes az is, hogy csak minden 30 s-ik ember hal meg lakásában, a többi pedig kórházakban, tébolydákban és szanatóriumokban. Az idén az év első hat hónapjában körülbelül 2000-el több ember halt meg Budapesten, mint tavaly. Ez 20 százalékos emelkedést jelent a halandóság statisztikájában. A legszomorúbb azonban az, hogy a legnagyobb aratása az idén is a tüdővésznek volt, mert minden hatodik embert a tüdővész pusztított e. Ha pedig a különböző tüdőbajokat összefoglaljuk, akkor kiderül, hogy minden negyedik ember halt meg tüdőbajban. Csak ezután következnek a szívbajban és rákbetegségekben elhaltak arányszámai. A gazdasági élet nagy küzdelmeinek a nyomait látjuk a fővárosi statisztikai hivatal adatain. Hogyha ennek az esztendőnek az első hét hónapját összevetjük a múlt esztendő eredményeivel, kiderül, hogy az idén az üzletnyitások száma csökkent, az üzletbeszüntetések száma azonban emelkedett. A villamosvasúton utazók száma több mint 8 millióval nőtt, még hét hónap alatt és jelentékeny emelkedést mutat az autóbusz utasforgalma is. A takarékbetétek hét hónap alatt 324 millió pengőre emelkedtek, míg a folyószámlabetétek jóval meghaladták az 564 millió pengőt. Most már az a helyzet, hogy a budapesti pénzintézetek takarékbetétállománya 32,3 százaléka az utolsó békeesztendő takarékbetét-állományának. Ezzel szemben a folyószámlabetétek állománya elérte az utolsó békeesztendő 65,9 százalékát. Nagyon érdekes, hogy a vízfogyasztás a pesti oldalon fogyott, ellenben a budai oldalon emelkedett. A gázfogyasztás az év első hét hónapjában 50,8 milió kbm-t tett ki, míg a múlt esztendőben 49 millió kbm-t, vagyis a gázfogyasztás szintén emelkedést mutat, aminthogy emelkedett úgy a világítási, mint az előáramfogyasztás. Az év első hét hónapjában 9.5 millió kilowattórával több áramot fogyasztott el Budapest népe, mint tavaly. A magánfogyasztásra 41.1 millió kilowattóra áram esett, vagyis 2.9 millió kilowattóra az emelkedés. Még szembeötlőbb az emelkedés a motoráramfogyasztásnál. A gyárak és egyéb villanygépekkel dolgozó intézmények ugyanis az idén az év első hét hónapjában 30 millió kilowattóra áramot fogyasztottak a tavalyi 33,1 millió kilowattóra árammal szemben, ami közel 6 millió kilowattóra emelkedést mutat. A villanyáramfogyasztók száma egyébként 180.423-ra emelkedett. A megélhetésért folytatott küzdelem legjobban mégis a fogyasztási statisztikában jelentkezik. így a marha, mint a sertésfelhajtás kisebb volt az idén mint tavaly. A számok arra engednek következtetni, hogy a húsfogyasztás csökkenőben van Budapesten. Jellemző, hogy a községi kenyérgyár termelési adatai is alacsonyabbak az előző évinél. Tavaly ugyanis 1,910.000 kg. kenyeret sütött a községi kenyérgyár, az idén csak 1,752.000 kg-ot, szóval 158.000 kg-mal kevesebbet. — Negyvenkilenc éves a polgármester. Dr. Sipőcz Jenő polgármester tegnap lett 49 éves. A polgármester születése napja egész csendben folyt le. A polgármesteri hivatal tisztviselői azonban meleg ünneplésben részesítették Sipőcz Jenőt, akinek hatalmas virágcsokrot nyitottak át. A tisztviselők jókívánságait dr. Szlovák Pál tanácsjegyző, a hivatal vezetője, fejezte ki a polgármester előtt. SZÍNHÁZ és zene. A Pesti Hírlap olcsó jegyakciója. "Ma a Mágikus revü veszi kezdetét a Budai Színkörben. Úgy erre, mint a szombati és a két vasárnapi előadásra olcsó jegyek állanak híveink rendelkezésére. Holnap, szombaton, a néger kvintett lép föl ismét a Vigadóban. Műsoruk nagyrészt új, főleg humoros és jazzband-számokkal keresik majd ezúttal a hatást. Vasárnap délután a Legkisebbik Horváth-lány forpa, ismét a közönséget szórakoztatni. PÉNTEK (szept. 23.) Budai Színkör. Mágikus revü. Kezdete fél 8 órakor. SZOMBAT (szept. 24.) Budai Színkör. Mágikus revü. Kezdete fél 8 órakor. — Vigadó. Utica Jubilee Singers. Néger quintett. Kezdete fél 9 órakor. VASÁRNAP (szept. 25.) Király Színház. A legkisebbik Horváth-lány. Kezdete 3 órakor. — Budai Szirtkör Bűvészelőadás. Kezdete 3 órakor. Bűvészelőadás. Kezdete fél 8 órakor. . . BON, (BOOO korona) értékben a Pesti Hirlap fő- és fiókkiadóhivatalai rv., Vilmos császár-at 78., VII, Erzsébet-Mrat 1., I., Krisztina-körút 183, II., Margit-körút AMELYET 5/b, VI, Andrássy-út 1., Újpest, István-út 1. és Kispest, Kossuth-tér 11. szám) színházjegy-, valamint könyvvásárlásnál a vásárolt jegyek, illetve •fiakönyvek árába • kedvezmény értéke erejéig betud. Előfizetőknek nem kell a bonokat beszolgáltatniok, példányonként vásárlóknak igen. Érvényes egy hónapig. FILLÉR 13 dani — csak két sort olvasok. Azt, amit Beck Viliről és amit Takács Miskáról írtok. Ha Becknek volt egy sikerült mozzanata, vörösre tapsolta kezeit és üvöltött: Beck, Beck Villi, Villi! Ezzel a szokatlan kihívással akarta rokoni hozzátartozását jelezni. Az utolsóelőtti sor egy sarokülése volt a jó öreg Weidinger bácsi főhadiszállása. Onnan adta meg a karzaton elhelyezett hadseregének a jelt a megrendelt tapsviharokhoz. Hatalmas tenyerének első összecsapására megindult a lavina és a pergőtüzet nem volt szabad abbahagyni, míg a megállapított négy-öt-hat kihívás meg nem történt. Ha a közönségnek már neon igen volt kedve a tetszésnyilvánításban résztvenni, Weidinger bácsi leadott még két-három ágyúlövést — a legnagyobb virtuóza volt a tapsolásnak és kierőszakolta a külön díjazandó hatodik kihívást. Ha olykor egy kritikus haragosan visszafordult, az öreg felhúzta vállait és jóságos szemei bocsánatot kértek: Uraim, hagyjanak engem. Nekem muszáj. Én ebből élek. Azért az öreg Weidinger bácsi fontos tényezője volt az operaháznak. Sok kiérdemelt sikert szerzett művészeknek és műveknek is. A színházban a taps végtelen fontos. Stimulálja a művészt és szuggesztív hatása van a hallgatóra is. Ha egy első felvonás zajosabb tetszésnyilvánítás nélkül játszódik le, már nehéz dolog a felvonás végén a sikert jelentő 5-6 kihívást kierőszakolni és a második felvonás is már ezzel a handicappel indul. Azonkívül a tapsnak egész különös lélektana van, jobban mondva a közönségnek. Egy kiordított magas C-t oly biztosan követi a tapsvihar, mint a villámot a menny-, dörgés, de ha a koloratúr-diva kadenciáját egy leheletszerű D-vel végzi be, a közönség olykor a bámulattól, a meghatottságtól elfelejt tapsolni. Egy másdpercnyi csönd a nézőtéren azonban már kijózanítja a közönséget. Akárhányszor ezen az elmulasztott másodpercen múlik a művész sikere. Olykor egy jelenés, az egész művé. Ezt a másodpercet Weidinger bácsi nem engedte elmulasztani. Egy tizedmásodpercnyi pontossággal tudta, mikor kell az orkánt megindítani. Ha nagyon intim volt a színpad hangulata, vagy nagyon finom a művész teljesítménye, nem adott le ágyúlövést, de a meghatottság meggyőző hangján leadott egy stimuláló brávát vagy brávát, mert az öreg tudta, hogy a művésznőket a bráva jelző illeti s evvel érte el a kivánt eredményt. Az öreg Weidinger évtizedes tapasztalatai alapján nagy szakértelemre tett szert. Főpróba után csalhatatlan biztossággal megmondta, melyik jelenetnek, melyik művésznek milyen áriájával lesz nagy vagy kisebb sikere. Weidinger bácsi az operaház akárhány művészének pénzügyi ta-nácsadója és titkára is volt. Pontosan tudta min*den váltónak az esedékességét és nem mulasztotta el, hogy ne figyelmeztesse idejekorán minden kliensét: Józsi, holnap a Hazainál törlesztened kell. Harmincnégy forintot kell fizetned. Wilt Máriának ő volt a legintimebb bizalmasa. Az öregúr az operaház legbensőbb életének titkait vitte magával Dr. Diósy Béla. • (Premier a Teréz körúti Színpadon.) A Teréz- körúti Színpad új műsorában is hű marad hagyományaihoz és céljaihoz: a közönségnek hamisítatlanul pesti kabarét adni és főként sok mulatságot szerezni. Bizonyos, hogy a pesti ember napi gond-jai és problémái kívül maradnak ennek az intim és vidám kis színháznak falain és legfeljebb csak Nagy Endre konferanszainak rózsaszínű ködén derengenek át, úgyhogy mindaz, ami ma szomorít és súlyos Budapesten, itt színes szappanbuborékok könnyed játékává válik. A harsogó jókedvben kirobbanó komikumról ezúttal is Salamon Béla gondoskodik, Nóti Károly két virtuóz ügyességű egyfelvonásosában. Rajna Alice, Herczeg Jenő és a feltűnő tehetségű Bodó Ica is nagyban hozzájárulnak a maguk pompás játékával a sikerhez. A műsor többi számai közül kiemelkedik Szép Ernőnek egy aranyos bájú, artisztikusan magyaros kis játéka, Az a fertelmes tánc, amelynek Feleky Sári és Sárossy Mihály biztosítanak őszinte sikert. Ezeken a főbb műsorszámokon kívül egész sora fűződik még össze a színes, eleven és vidám jeleneteknek, magánszámoknak, amelyeknek szereplői közül, különösen Gózon Gyulát, Gárdonyi Lajost, Ascher Oszkárt és Tubay Nusit kell megemlítenünk. Az új műsornak igen nagy sikere volt. * (Budai Színkör.) Puccini nálunk csak tavaly bemutatott daljátékának, a „Fecské"-nek, primadonáját tegnap először énekelte Lőrincz Vilma, kit már több operettben bebizonyított színjátszó képessége és kitűnően képzett hangja predesztinál erre a sokrétű, az operett és az opera határmesgyéjén álló szerepre. Lőrincz Vilma kellemes jelenség. A színpadon jól mozog, ügyesen játszik, prózája közvetlen s hangja, különösen a felső regiszterben, átható erejű, de középfekvésében is mindvégig finoman, tisztán csengő. Nagy sikere volt s a sikerből méltán vehették ki részüket az előadás régebbi szereplői, így a temperamentumos Kőszegi Teréz, az elegáns D'Arrigo Kornél és a többiek, Szedő Miklós, Maleczky Oszkár, a minden egyes szerepében feltünő Lészay Kató és Páris Ha is. A közönség általában igen lelkes kedvében volt: többször ismételtetett s afelvonásvégeken egész a vastapsig tapsolt. Ez az őszinte tetszés remélnünk engedi, hogy ez az idei szezonbeli első fecske nem lesz egyben az utolsó. I . Egy öreg kritikus emlékeiből A közönség. II. Ipoly hit és kitartó volt az operaház régi elitközönsége. A 80-as, 90-es években az operaház nézőtere majdnem egy zártkörű társaság volt. A páholyok, a támlásszékek legnagyobb része bérelve volt és előadás előtt a kritikusok nézegették, itt van-e már az öreg Falk Miksa, megjött-e már gróf Andrássy Aladár. Élénk mozgás támadt a földszinten, valahányszor baloldali földszinti páholyában megjelent gróf Széchenyi Béla két csodaszép leányával, Alice és Hanna comtésszekkel. Dr. Ágai Adolf a magyar újságírás legszellemesebb egyénisége több izben mondta nekem: — Végigjártam Európa összes nagy operaházait, de a legnagyobb esztétikai gyönyörűséget itthon élvezem. A színpadon Wilt Mária énekelt és én ezalatt Alice grófnő klasszikus profilját csodálom. Van-e a gyönyörűségnek még nagyobb halmozása? Bartók Lajos egy ízben Adolf bátyánk rajongására szelid cinizmussal így felelt: — Van hát Porzókám! Azonkívül tűzzél egy illatos rózsát a gomblyukadba és szopogass egy finom Kugler-bonbont. Akkor még kápráztatóbbnak fogod Mária nagymama énekét találni. Nem volt mindig üdvös, hogy az igazgatóság is pontosan tudta, ki hol ül. Bartók Lajosnak egy ízben kellemetlen afférje volt egy belvárosi szabómesterrel. Nopcsa Elek pedig haragosa volt Bartóknak, mert Lajos barátunk a Bolond Istókban örökösen gúnyolódott a nagyothalló intendáns fölött. Egy szép napon a szóbanforgó szabómester az operaház egy parádés előadásához két szabadjegyet kapott. Amint később kitudódott pont Bartók Lajos mellett. Nem tudta kitől kapta a jegyeket, de mivel voltak az operaház művészei között kundsaftjai, akik a ki nem fizetett zsakett árának kamatjait ilyen módon szokták törleszteni, nyugodtan elment a színházba. Az intendáns pedig gondoskodott arról, hogy mi kritikusok a tervezett meglepetésről tudomást szerezzünk. Bartók Lajos a nyitány után rémülettel látja, ki ül mellette. Az első felvonást még végig fészkelődi, folyton figyelve Nopcsa gúnyos mosolyát, de aztán be sem várva a függöny záródását, megszökik a színházból. A második felvonásközben már az egész nézőtér az intendáns ravasz stiklijén mulatott. Mondom: zártkörű társaság volt. Mindenki ismerte Laufenauer professzort, aki egy előadás alatt valahányszor egy neki nem rokonszenves énekes lépett a színpadra, vagy egy neki nem tetszetős részlet következett, húszszor is kirohant a nézőtérről. Az első sorban a Nemzeti Kaszinó tagjai számára le nem foglalt zsöllyéken az operaház ismert halttáéi ültek. Hegyei Miksa, Braun Ignác a színészvilág kedvelt Náci bácsija. Csergheö államtitkár,ignáot Hermez Károly, Tschögl Henrik. Ezek a látogatók még tudtak rajongani. Hudovernig Károly a Sába századik előadása alkalmából a címszerep és Szulamith személyesítőjének másfél méter átméretű babérkoszorút küldött. Cseörghes államtitkárra mi akkor még fiatalabb kritikusok haragudtunk, mert a babétkar legbájosabb tagjának udvarolt, de a legmesszebb ment a rajongásban a daliás Tschögl Henrik, aki az operaház legszebb, leguribb táncművésznőjét feleségül vette. Kevésbé eszményi elragadtatásból folyt más halottűok rajongása. Például a közismert Friedmann bácsié, Beck Vilmos nagybácsijáé, aki után a Chicagóban elhunyt baritonista egynéhány milliárdot örökölt. Az öreg Friedmann rendkívül büszke volt Vilmos barátunkra és nagyobbnak tartotta még Carusonát is. Természetesen rokoni szeretetből módfelett irigykedett Takács Miskára, aki mégis csak különb legény volt. Én a leghosszabb kritikáiból szoktamon !