Pesti Hírlap, 1927. szeptember (49. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-23 / 215. szám

1927. szeptember 23., péntek. PESTI HIRLAP FŐVÁROS. Szomorú számok Budapestről. A főváros statisztikai hivatala most tette közzé jelen­tését 7 hónap gazdasági, szociális, népesedési mozgal­mairól. Ennek a statisztikai publikációnak minden egyes számadatán azok a nagy gazdasági erőfeszíté­sek mutatkoznak meg, amelyeknek hatása alatt áll ma Budapest lakossága. Az életért, a kenyérért folyó küzdelem, lakásért való tülekedés, a drágaság evolú­ciója, mind-mind nyomot hagyott a számokon. En­nek a küzdelemnek a hatása elsősorban a népesedési statisztikában mutatkozik. A hét hónapról való számadatok azt mutatják, hogy Budapesten, az idén többen házasodtak meg, mint tavaly, kevesebb gyermek született és több ember halt meg, mint a múlt esztendő első hét hó­napjában. Ennek a népmozgalomnak egyenlegeként a halálozá­sok száma 551-el haladta meg a születések számát s ha nem lennének bevándorlók, akkor ez az ember­deficit még súlyosabban jelentkezne Budapest életé­ben. Január 1-től július utolsó napjáig 9476 gyermek született a fővárosban, ezzel szemben 10.027 a halot­tak száma. Nagyon érdekes az is, hogy csak minden 30 s-ik ember hal meg lakásá­ban, a többi pedig kórházakban, tébolydák­ban és szanatóriumokban. Az idén az év első hat hónapjában körülbelül 2000-el több ember halt meg Budapesten, mint tavaly. Ez 20 százalékos emelkedést jelent a halandóság statisz­tikájában. A legszomorúbb azonban az, hogy a legnagyobb aratása az idén is a tüdővész­nek volt, mert minden hatodik embert a tü­dővész pusztított e. Ha pedig a különböző tüdőbajokat összefoglaljuk, akkor kiderül, hogy minden negyedik ember halt meg tüdőbajban. Csak ezután következnek a szívbaj­ban és rákbetegségekben elhaltak arányszámai. A gazdasági élet nagy küzdelmeinek a nyomait látjuk a fővárosi statisztikai hivatal adatain. Hogy­ha ennek az esztendőnek az első hét hónapját össze­vetjük a múlt esztendő eredményeivel, kiderül, hogy az idén az üzletnyitások száma csökkent, az üzletbeszüntetések száma azonban emel­kedett. A villamosvasúton utazók száma több mint 8 millióval nőtt, még hét hónap alatt és jelentékeny emelkedést mutat az autóbusz utas­forgalma is. A takarékbetétek hét hónap alatt 324 millió pen­gőre emelkedtek, míg a folyószámlabetétek jóval meghaladták az 564 millió pengőt. Most már az a helyzet, hogy a budapesti pénzintézetek takarékbetétállo­mánya 32,3 százaléka az utolsó békeesztendő takarékbetét-állományának. Ezzel szemben a folyószámlabetétek állománya elérte az utolsó békeesztendő 65,9 százalékát. Nagyon érdekes, hogy a vízfogyasztás a pesti oldalon fogyott, ellenben a budai oldalon emelkedett. A gázfogyasztás az év első hét hónapjában 50,8­ milió kbm-t tett ki, míg a múlt esztendőben 49 millió kbm-t, vagyis a gázfogyasztás szintén emelkedést mutat, aminthogy emelkedett úgy a­ világítási, mint az elő­áramfogyasztás. Az év első hét hónapjában 9.5 millió kilowattórával több áramot fogyasztott el Budapest népe, mint tavaly. A magánfogyasztásra 41.1 millió kilowattóra áram esett, vagyis 2.9 millió kilowatt­óra az emelkedés. Még szembeötlőbb az emelkedés a motoráramfogyasztásnál. A gyárak és egyéb villany­gépekkel dolgozó intézmények ugyanis az idén az év első hét hónapjában 30 millió kilowattóra áramot fogyasztottak a tavalyi 33,1 millió kilowattóra áram­mal szemben, ami közel 6 millió kilowattóra emelke­dést mutat. A villanyáramfogyasztók száma egyéb­ként 180.423-ra emelkedett. A megélhetésért folytatott küzdelem legjobban mégis a fogyasztási statisztikában jelentkezik. így a marha, mint a sertés­felhajtás kisebb volt az idén mint tavaly. A számok arra engednek következtetni, hogy­ a hús­fogyasztás csökkenőben van Budapesten. Jellemző, hogy a községi kenyérgyár termelési adatai is ala­csonyabbak az előző évinél. Tavaly ugyanis 1,910.000 kg. kenyeret sütött a községi kenyérgyár, az idén csak 1,752.000 kg-ot, szóval 158.000 kg­-mal kevesebbet. — Negyvenkilenc éves a polgármester. Dr. Si­pőcz Jenő polgármester tegnap lett 49 éves. A polgár­mester születése napja egész csendben folyt le. A pol­gármesteri hivatal tisztviselői azonban meleg ünnep­lésben részesítették Sipőcz Jenőt, akinek hatalmas virágcsokrot nyitottak át. A tisztviselők jókívánságait dr. Szlovák Pál tanácsjegyző, a hivatal vezetője, fe­jezte ki a polgármester előtt. SZÍNHÁZ és zene. A Pesti Hírlap olcsó jegyakciója. "Ma a Mágikus revü veszi kezdetét a Budai Színkörben. Úgy erre, mint a szombati és a két va­sárnapi előadásra olcsó jegyek állanak híveink rendelkezésére. Holnap, szombaton, a néger­ kvintett lép föl is­mét a Vigadóban. Műsoruk nagyrészt új, főleg hu­moros és jazzband-számokkal keresik majd ezúttal a­ hatást. Vasárnap délután a Legkisebbik Horváth-lány forpa, ismét a közönséget szó­­rakoztatni. PÉNTEK (szept. 23.) Budai Színkör. Mágikus revü. Kezdete fél 8 órakor. SZOMBAT (szept. 24.) Budai Színkör. Mágikus revü. Kezdete fél 8 órakor. — Vigadó. Utica Jubilee Singers. Néger quintett. Kezdete fél 9 órakor. VASÁRNAP (szept. 25.) Király­ Színház. A legki­sebbik Horváth-lány. Kezdete 3 órakor. — Budai Szirt­kör Bűvészelőadás. Kezdete 3 órakor. Bűvészelőadás. Kezdete fél 8 órakor. . .­­ BON, (BOOO korona) értékben a Pesti Hirlap fő- és fiókkiadó­hivatalai rv., Vilmos császár-at 78., VII, Erzsébet-Mrat 1., I., Krisztina-körút 183, II., Margit-körút AMELYET 5/b, VI, Andrássy-út 1., Újpest, István-út 1. és Kispest, Kossuth-tér 11. szám) színházjegy-, vala­­mint könyvvásárlásnál a vásárolt jegyek, illetve •fia­könyvek árába • kedvezmény értéke erejéig betud. Előfizetőknek nem kell a bonokat beszolgáltatniok, példányonként vásárlóknak igen. Érvényes egy hónapig. FILLÉR 13 dani — csak két sort olvasok. Azt, amit Beck Vili­ről és amit Takács Miskáról írtok. Ha Becknek volt egy sikerült mozzanata, vörösre tapsolta kezeit és üvöltött: Beck, Beck Villi, Villi! Ezzel a szokatlan kihívással akarta rokoni hozzátartozását jelezni. Az utolsóelőtti sor egy sarokülése volt a jó öreg Weidinger bácsi főhadiszállása. Onnan adta meg a karzaton elhelyezett hadseregének a jelt a megrendelt tapsviharokhoz. Hatalmas tenyerének első összecsapására megindult a lavina és a pergő­tüzet nem volt szabad abbahagyni, míg a megálla­pított négy-öt-hat kihívás meg nem történt. Ha a közönségnek már neon igen volt kedve a tetszés­nyilvánításban résztvenni, Weidinger bácsi leadott még két-három ágyúlövést — a legnagyobb vir­tuóza volt a tapsolásnak és kierőszakolta a külön díjazandó hatodik kihívást. Ha olykor egy kritikus haragosan visszafordult, az öreg felhúzta vállait és jóságos szemei bocsánatot kértek: Uraim, hagy­janak engem. Nekem muszáj. Én ebből élek. Azért az öreg Weidinger bácsi fontos tényezője volt az operaháznak. Sok kiérdemelt sikert szerzett művé­szeknek és műveknek is. A színházban a taps vég­telen fontos. Stimulálja a művészt és szuggesztív hatása van a hallgatóra is. Ha egy első felvonás zajosabb tetszésnyilvánítás nélkül játszódik le, már nehéz dolog a felvonás végén a sikert jelentő 5-­6 kihívást kierőszakolni és a második felvonás is már ezzel a handicappel indul. Azonkívül a taps­nak egész különös lélektana van, jobban mondva a közönségnek. Egy kiordított magas C-t oly biz­tosan követi a tapsvihar, mint a villámot a menny-, dörgés, de ha a koloratúr-diva kadenciáját egy leheletszerű D-vel végzi be, a közönség olykor a bámulattól, a meghatottságtól elfelejt tapsolni. Egy má­sdpercnyi csönd a nézőtéren azonban már ki­józanítja a közönséget. Akárhányszor ezen az el­mulasztott­ másodpercen múlik a művész sikere. Olykor egy jelenés, az egész művé. Ezt a másod­percet Weidinger bácsi nem engedte elmulasztani. Egy tizedmásodpercnyi pontossággal tudta, mikor kell az orkánt megindítani. Ha nagyon intim volt a színpad hangulata, vagy nagyon finom a művész teljesítménye, nem adott le ágyúlövést, de a meg­hatottság meggyőző hangján leadott egy stimuláló brávát vagy brávát, mert az öreg tudta, hogy a művésznőket a bráva jelző illeti s evvel érte el a kivánt eredményt. Az­ öreg Weidinger évtizedes tapasztalatai alapján nagy szakértelemre tett szert. Főpróba után csalhatatlan biztossággal megmondta, melyik jelenetnek, melyik művésznek milyen áriá­jával lesz nagy vagy kisebb sikere. Weidinger bácsi az operaház akárhány művészének pénzügyi ta-­­nácsadója és titkára is volt. Pontosan tudta min­*­den váltónak az esedékességét és nem mulasztotta el, hogy ne figyelmeztesse idejekorán minden klien­sét: Józsi, holnap a Hazainál törlesztened kell. Harmincnégy forintot kell fizetned. Wilt Máriának ő volt a legintimebb bizalmasa. Az öregúr az operaház legbensőbb életének titkait vitte magával Dr. Diósy Béla. • (Premier a Teréz­ körúti Színpadon.) A Teréz- körúti Színpad új műsorában is hű marad hagyo­­mányaihoz és céljaihoz: a közönségnek hamisítat­lanul pesti kabarét adni és főként sok mulatságot szerezni. Bizonyos, hogy a pesti ember napi gond-­­jai és problémái kívül maradnak ennek az intim és vidám kis színháznak falain és legfeljebb csak Nagy Endre konferanszainak rózsaszínű ködén de­rengenek át, úgyhogy mindaz, ami ma szomorít és súlyos Budapesten, itt színes szappanbuborékok könnyed játékává válik. A harsogó jókedvben ki­robbanó komikumról ezúttal is Salamon Béla gon­doskodik, Nóti Károly két virtuóz ügyességű egy­felvonásosában. Rajna Alice, Herczeg Jenő és a feltűnő tehetségű Bodó Ica is nagyban hozzájárul­nak a maguk pompás játékával a­ sikerhez. A mű­sor többi számai közül kiemelkedik Szép Ernőnek egy aranyos bájú, artisztikusan magyaros kis já­téka, Az a fertelmes tánc, amelynek Feleky Sári és Sárossy Mihály biztosítanak őszinte sikert. Eze­ken a főbb műsorszámokon kívül egész sora fűző­dik még össze a színes, eleven és vidám jelenetek­nek, magánszámoknak, amelyeknek szereplői kö­zül, különösen Gózon Gyulát, Gárdonyi Lajost, Ascher Oszkárt és Tubay Nusit kell megemlítenünk. Az új műsornak igen nagy sikere volt. * (Budai Színkör.) Puccini nálunk csak tavaly bemutatott daljátékának, a „Fecské"-nek, primado­náját tegnap először énekelte Lőrincz Vilma, kit már több operettben bebizonyított színjátszó képessé­ge és kitűnően képzett hangja predesztinál erre a sokrétű, az operett és az opera határmesgyéjén álló szerepre. Lőrincz Vilma kellemes jelenség. A szín­padon jól mozog, ügyesen játszik, prózája közvetlen s hangja, különösen a felső regiszterben, átható ere­jű, de középfekvésében is mindvégig finoman, tisz­tán csengő. Nagy sikere volt s a sikerből méltán vehették ki részüket az előadás régebbi szereplői, így a temperamentumos Kőszegi Teréz, az elegáns D'Arrigo Kornél és a többiek, Szedő Miklós, Ma­le­czky Oszkár, a minden egyes szerepében feltünő Lészay Kató és Páris Ha is. A közönség általában igen lelkes kedvében volt: többször ismételtetett s a­­felvonásvégeken egész a vastapsig tapsolt. Ez az őszinte tetszés remélnünk engedi, hogy ez az idei szezonbeli első fecske nem lesz egyben az utolsó­. I . Egy öreg kritikus emlékeiből A közönség. II. Ipoly hit és kitartó volt az operaház régi elit­közönsége. A 80-as, 90-es években az operaház né­zőtere majdnem egy zártkörű társaság volt. A pá­holyok, a támlásszékek legnagyobb része bérelve volt és előadás előtt a kritikuso­k nézegették, itt van-e már az öreg Falk Miksa, megjött-e már gróf Andrássy Aladár. Élénk mozgás támadt a föld­szinten, valahányszor baloldali földszinti páholyá­ban megjelent gróf Széchenyi Béla két csodaszép leányával, Alice és Hanna comtésszekkel. Dr. Ágai Adolf a magyar újságírás legszellemesebb egyéni­sége több izben mondta nekem: — Végigjártam Európa összes nagy opera­házait, de a legnagyobb esztétikai gyönyörűséget itthon élvezem. A színpadon Wilt Mária énekelt és én ezalatt Alice grófnő klasszikus profilját csodá­lom. Van-e a gyönyörűségnek még nagyobb hal­mozása? Bartók Lajos egy ízben Adolf bátyánk rajon­gására szelid cinizmussal így felelt: — Van hát Porzókám! Azonkívül tűzzél egy illatos rózsát a gomblyukadba és szopogass egy finom Kugler-bonbont. Akkor még kápráztatóbbnak fogod Mária nagymama énekét találni. Nem volt mindig üdvös, hogy az igazgatóság is pontosan tudta, ki hol ül. Bartók Lajosnak egy ízben kellemetlen afférje volt egy belvárosi szabó­mesterrel. Nopcsa Elek pedig haragosa volt Bartók­nak, mert Lajos barátunk a Bolond Istókban örö­kösen gúnyolódott a nagyothalló intendáns fölött. Egy szép napon a szóbanforgó szabómester az ope­raház egy parádés előadásához két szabadjegyet kapott. Amint később kitudódott pont Bartók Lajos mellett. Nem tudta kitől kapta a jegyeket, de mivel voltak az operaház művészei között kundsaftjai, akik a ki nem fizetett zsakett árának kamatjait ilyen módon szokták törleszteni, nyugodtan elment a színházba. Az intendáns pedig gondoskodott arról, hogy mi kritikusok a tervezett meglepetésről tudo­mást szerezzünk. Bartók Lajos a nyitány után ré­mülettel látja, ki ül mellette. Az első felvonást még végig fészkelődi, folyton figyelve Nopcsa gúnyos mosolyát, de aztán be sem várva a függöny záró­dását, megszökik a színházból. A második felvonás­közben már az egész nézőtér az intendáns ravasz stiklijén mulatott. Mondom: zártkörű társaság volt. Mindenki ismerte Laufenauer professzort, aki egy előadás alatt valahányszor egy neki nem rokon­szenves énekes lépett a színpadra, vagy egy neki nem tetszetős részlet következett, húszszor is kiro­hant a nézőtérről. Az első sorban a Nemzeti Ka­szinó tagjai számára le nem foglalt zsöllyéken az operaház ismert halttáéi ültek. Hegyei Miksa, Braun Ignác a színészvilág kedvelt Náci bácsija. Cse­rgheö államtitkár,ignáot Hermez Károly, Tschögl Henrik. Ezek a látogatók még tudtak rajongani. Hudovernig Károly a Sába századik előadása alkal­mából a címszerep és Szulamith személyesítőjének másfél méter átméretű babérkoszorút küldött. Cseörghes államtitkárra mi akkor még fiatalabb kritikusok haragudtunk, mert a bab­étkar legbájo­sabb tagjának udvarolt, de a legmesszebb ment a rajongásban a daliás Tschögl Henrik, aki az opera­ház legszebb, leguribb táncművésznőjét feleségül vette. Kevésbé eszményi elragadtatásból folyt más halottűok rajongása. Például a közismert Friedmann bácsié, Beck Vilmos nagybácsijáé, aki után a Chi­cagóban elhunyt baritonista egynéhány milliárdot örökölt. Az öreg Friedmann rendkívül büszke volt Vilmos barátunkra és nagyobbnak tartotta még Carusonát is. Természetesen rokoni szeretetből módfelett irigykedett Takács Miskára, aki mégis csak különb legény volt. Én a leghosszabb kritikáiból­­ szokta­mon­ !

Next