Pesti Hírlap, 1927. szeptember (49. évfolyam, 197-221. szám)
1927-09-03 / 199. szám
1927. szeptember 3., szombat. PESTI HÍRLAP * Az „Elnémult harangok" feliatába. A Budai Színkörnek pénteken este ünnepien szép estje volt. Ünneppé tette az estet maga a fölelevenítésre kerülő darab, de ehhez képest válogatottan szép, emelkedetten komoly volt az előadás is. Az „Elnémult harangok" — ma, sajnos, fájdalmasan aktuális darab. Az a harang, amely ma néma, többé nem egyetlen harang, hanem egy egész országrész, a leggyönyörűbb magyar vidék: Erdély. Az évezredes Erdély az, mely ma csüggedt és szótlan harangként függ az Isten formában s némaságra ugyanazok a szenvedelmek, gyűlöletek és aspirációk kárhoztatták, mint annak idején azt a harangot,amelyről Rákosi Viktor és Malonyay Dezső örökös szép , és mélységes magyarságú darabjukat megírták. Csodálatos, megdöbbentő ez: a két író évtizedekkel ezelőtt megérezte annak a lappangó szélvésznek veszedelmét, mely aztán a világháború után a pocsolyák és fertők viharává dagadva, egy nemzetet orvul megfosztott kincseitől és ők nemcsak megérezték ezt, hanem gyönyörű és megható színpadi képeikben figyelmeztették is rá eleve a magyarságot. Olyan ez a lenyűgöző, mélységes, forró és szépszavú dráma, amint hallgatjuk, mintha az erdélyi kis falu elnémult harangja helyén ezer és ezer harang kongana-zsongana a szívünkben, egyetlen gyógyíthatlan fájdalomban. Az előadásban néhány kiváló erejű alakítást látunk. Ilyen mindenekelőtt Molnár Aranka Floricája, egy rendkívüli gyöngédséggel, bájjal és melegséggel megvalósított színpadi alak, kinek csengő beszédjében élvezet gyönyörködni és szelíd figurájában kiegyenlítődnek a darab lappangó és mégis fulmináns erejű szenvedélyei. Szeghő Endre román papja rendkívül karakterisztikus; ennek a kitűnő színészünknek minden jeles ábrázolóképessége mélységesen sötét rajzzá mélyül e fordul kellemetlen papfigurában. Thuróczy a magyar pap szerepében kissé erőtlen; az „Üzent az Úrt"-jelenetben már nagy hatással eresztette szabadjára férfias, meleg érzelmességét. Igen jók voltak a remek beszédük: Halmi Margit, Érczkövy, Sík Rezső, Pajor és Vándoryné. Először láttuk e színpadon Faragó Sárit, üde, friss, élet teljes játékával. A darab nagy hatást tett a közönségre; a mai magyar ember szivében ezért a felújításért, mely minden nemzeti fájdalmunkat megszólaltatja, külön elismerés illeti Sebestyént; a közönség végeszakadatlanul tapsolta s kihívta a szereplőket. b. a. * (Szokolay Oly Bécsben.) Szokolay Oly, a Fővárosi Operettszínház volt művésznője, a Wiener Stadtheaterhez szerződött. " (Balya Ibolyka első nótás könyve.) A csinos füzetke címlapján egy nyílthomlokú, okosszemű, bájos szőke kis leány arcmása. Talán meg is lesz bántva, hogy kis leánynak nevezzük, mert így könynyen azt lehetne hinni, hogy ez az első nótás könyv, amelyet Ibolyka kapott, pedig nagy tévedés; arról az első daloskönyvről van szó, amelyet Balya Ibolyka a magyar dalos közönségnek, a dalszerető magyaroknak "ad. A füzetke húsz dalt tartalmaz, amelyeknek úgy szövegét mint zenéjét, Balya Ibolyka írta. A dalszövegekből kitűnik, hogy Ibolyka nem kislány, mert nemcsak mélyérzésű szerelmi dalokat ír, amelyek bánatos hangulatát remélhetőleg csak elméletből ismeri, de oly fájdalmasan erőteljes hazafias verseket is, amelyek csak érett elgondolásból, nemes jellemből, egy lelkes honleányi szív elkeseredettségéből fakadhatnak. Hogy ennek a magasröptű lírának nemcsak költői tendenciája van, kitűnik az ajánlásokból. Balya Ibolyka egyes dalai többek között Horthy Miklósnak, József főhercegnek, lord Roth Tmerenek, Hegedűs Lórántnak vannak dedikálva. Az elvesztett Erdélyhez a fájdalmas sóhaj járja át a nemes honleányka keblét és dalai biztosan ezer és ezer magyar szívben fognak visszhangra találni. Balya Ibolyka a versek alá egyszerű, kedvesen behízelgő dallamos pattogóan ritmizál magyar zenét itt. A muzsikán is meglátszik, hogy nem a művészi ' spekulác'ó műhelyében cizellálódott. egy dalban érz'í szív meleg sugallatát érezzük ki a bájos muzsikából és ugy vesszük a nótás könyvet, mint a lep. szebb. legállatosabb mezei virágok szivet Od"ő cuckját, amelyet a bájos kötőlény kezéből nrry szeretettel és hálás köszönettel fogadunk. Pila Ibolyka a magyar dalköltészet mezejéről még sokvirágot fog csokorba fűzni. SZÍNHÁZ ÉS ZENE. A Pesti Hírlap olcsó jegyakciója. Pénztárainknál már tegnap elfogyott minden jegy az Elnémult harangok-vak úgy pénteki, mint szombati előadására. A Budai Színkör igazgatóságának szívességéből mára újabb száz jegyet kaptunk akciónk részére; ezeket az újabb jegyeket természetesen közönségünknek rendelkezésére bocsátjuk. Zsúfolt ház lesz vasárnap délután a Király Színházban is, amikor a Repülj Fecském kerül színre. Úgyszintén a Budai Színkörnek vasárnap délutáni gyermekelőadásán. A Beketow-cirkusz keddi díszelőadására már a jegyek nagy része elfogyott. Ezen az estén a legkiválóbb birkózók lépnek fel. SZOMBAT (szept. 3.) Budai Színkör: Az elnémult harangok. Kezdete fél 8 órakor. VASÁRNAP (szept. 4.) Budai Színkör. Csizmás kandúr (gyermekelőadás). Kezdete 3 órakor. — Király Színház. Repülj fecském. Kezdete 3 órakor. KEDD (szept. 6.) Blokctow-Cirkusz. A szeptemberi műsor első díszelőadása. Kezdete fél 8 órakor. Elás&levon koronai értékben a Pesti Hirlap IS- ée fiókkiadó-CUI1 hivatalai :V., Vilmos csámsz-nt 79., VII, Erzsébet-7 körút 1., I., Krisztina-körút 133., II Margit-körút AMELYET 5/b. VI., Andrássy-út 1., Újpest, István-út I «'s Kispest, Kossuth-tér 11. szám) «muházterv. »»»mint könyvvásárlásnál a vásárolt jegyek, illetve "frvs könyvek árába » kedvezmény értéke erejéig betud. Előfizetőknek nem kell a bonokat bwnolgiltatniok, FILLÉR példányonként vásárlóknak igen. Érvényes egy hónapig /[A Egy öreg kritikus emlékeiből Óvatos és kevésbbé óvatos énekesek. I. Sok-sok évvel ezelőtt volt. Egy szép júniusi nap délutánján Schrödter Frigyessel, a bécsi udvari opera legédesebb hangú lírai tenoristájával, a bécsi operaházzal szemben levő Scheidl-kávéházban ültem. Az operaházba készülődtem, hogy meghallgassam a magyar származású Ehan Berta tünetfényes Mignon-ját és Fritz barátom Meister Vilmosát. Még délután hatkor is huszonöt fokot mutatott a hőmérő és így egy nyitott ablakfülkében telepedtünk le. A jegeskávé után ép szivarra gyújtottunk, amikor egy hatalmas termetű úr lépett a kávéházba. A tikkasztó hőség dacára nehéz ragján volt rajta, nyaka egy vastag szövött sállal körültekerve, mintha legalább is az északi sarkra készülne. Asztalunk mellett halad el. Schrödter odaszól: — Jó estét János bátyám, jár ide hozzánk. Megmozdul az öreg: — Én az ablak mellé? Tudod, hogy én sohasem ülök zugba. De te szerencsétlen, egy óra múlva énekelned kell és most még itt füstölögsz. És amint látom, jegeskávét ittál. Egy órával fellépésed előtt! Bandi legyek, ha te ma este csak egy f-et is ki tudsz hozni. És visszavonult a kávéház legtávolibb, legvédettebb zugába. De a nyakravalót nem vetette le. Kérdőn néztem Schrödterre. — Nem ismered? A színház legnagyobb mű-űvésze és legmulatságosabb különce. Az öreg Beck János Nepomuk, a mai opera világ legnagyobb baritonistája. Olyan hangja van, hogy egy nyitott dét énekel — hallgasd meg, holnapután a „Vízhordó"ban —, még a Pratersternen is meghallod. De úgy félti ezt a bikaerős hangját, mint egy primaballerina a karcsúságát. Nem dohányzik,hideget nem iszik, meleget nem eszik, eszeveszetten fél a léghuzattól, a megfázástól. Még a szobájában is evvel a sállal ül. — Különös. De amit neked a szivarozásról mondott, abban igaza lehet. — Sári-sári. Tévhit, hogy a dohányzás az énekesnek árt. Nézd meg a velencei gondoliereket, hogy bagóznak egész nap és milyen fényesen szerenátáznak éjjel. Minden a megszokottság. Van olyan tenorista kollegám, aki kapadohányt szív. Csak tudni kell mindenkinek, mennyit bír. Én még ma az öltözőben elszívok egy cigarettát és félek, hogy Philvne barátnőm el fogja kérni tőlem az utolsót. Előadás után találkoztunk. — Oly szépen énekeltél, hogy elismerésem jeléül felkínálom neked ezt a nagyszerű Upmannt. — Ez beszéd! Észrevettél a Philine hangján valami bizonytalanságot? Milyen nagyszerűen slaccatozott a kis bestia. Pedig a tőlem kicsalt cigaretta ma már a hatodik volt. Van tenorista, aki szenvedélyes pipás és van bassista, aki bereked, ha egy füstös vendéglőteremben vacsorál. A meghűléssel ép úgy vagyunk. Nem szabad kényeskedni. Egyáltalában az énekesek indiszponáltsága legtöbbször autoszuggesztión alapszik. Na azt hiszem, hogy rekedt vagyok, a puszta félelem, hogy nem fogok tudni énekelni, megbénítja hangszálaimat. Figyeld meg, akárhány énekes, ha a közönség elnézését kéri, jobban énekel, mint mikor azt hiszi, hogy erre az elnézésre nincs szüksége. Az autoszuggesztió tényleg nagy szerepet játszik az énekművész életében. Van olyan, akinek nem árt se szél, se eső, mert nem törődik vele. Ismertem énekest, aki, ha három csepp eső esett, nem mert a szobából kilépni. Egy izben Ney Dávid szakadó esőben jött hozzánk az Opera-kávéházba. — Dávid bácsi, — szólítja meg Grünfeld Vili, — te ilyen időben esernyő nélkül sétálgatsz? — Micsoda buta beszéd ez? Félek én az esőtől? Járjon a Zendrői esernyővel. (Szendrői Laton, az Operaház másik bassó-profondója, volt New Dávid vetélytársa ) Hát ez igaz, hogy Dávid nem fél, sem tűztől, sem víztől. És ha az öltözőben azt hitte, hogy nincs jól diszponálva, már a második felvonásban úgy zúgott-búgott hatalmas basszusa, mint az orgona. Az önfegyelmezésnek, az önuralomnak klaszszikus mintaképe volt Svärdström Valborg. Amikor először Budapestre jött és hozzánk föllátogatott, még délelőtt se volt szabad szivarra gyújtanom. A harmadik szobából megérezte a cigaretta füstjét és kezdett köhécselni. Aztán éveken át végigutazgatta szép Nagymagyarországot, kedvence volt Kolozsvár, Kassa, Szombathely és még más tíz város közönségének. Néhány év múlva ismét megjelent nálunk. Ebéd után megszólalt: — Kérlek, Béla, adj egy cigarettát! Nagyot néztem. — Hát igen, — mondja, — akkor te is dohányozhatsz. — Rájöttem, hogy csak az idegen füst árt. Száz és száz éjszakát kellett az utóbbi években átutaznom. Nem volt mindig női szakasz, vagy nemdohányzó és ha a fülkémben három-négy úr pipált, az a hideg, száraz füst megtámadta a torkomat. És ezt a káros ha csak úgy tudtam ellensúlyozni, hogy magam is rágyisjtottam egy cigarettára. Most úgy hozzászoktam, hogy naponta elszívok négyetötöt is és nem árt. Mindenhez hozzá lehet edzeni az organizmust. Én hidegtől nem félek, még széltől sem. Tudod, hogy Nordköpping közelében szüleimnek egy kis birtoka volt. A nagy parkban magunk és barátaink számára berendeztünk kilenc hálószobát. Olyanok voltak, mint egy-egy nagy fürdőkabin. Egyszerű bútorzat, ágy, szekrény, mosdóasztal. A szobáknak csak három lécfala volt. A kert felé nem volt fal, mint a színpadon. Ott töltöttük mi kánikulában, esőben, viharban a nyarat. A tiszta Éden kertje volt. Mert mi ott, az egész társaság, úgy sétálgattunk, ahogy a jó Isten bennünket megteremtett, mint a négyéves kisgyerekek. Ugyanolyan lelki beállítottsággal is. És ott nem volt hűlés, köhögés, még csak nátha sem, egész nyáron át. Pedig jó esős napjaink is voltak. De ezt a testedzést is észszerűen kell csinálni. Vannak félbátor emberek, akik például a Lacmann-féle légkurát úgy próbálják megszokni, hogy meztelen felsőtesttel sétálgatnak. Ez a legroszszabb metódus. A levegőnek az egész testet egyszerre kell érnie. Én akárhányszor februárban teljesen levetkőzve kiállok a balkonra és az egész testemet végigdörzsölöm hóval. Nem is mondtam még sohasem le, pedig előfordult, hogy tizenhét nap alatt különböző városokban tizenhétszer énekeltem. — És fellépés közben szoktál-e valami szimulálót használni? — Soha semmit. Ritkán egy korty vizet, ha nagyon meleg van a színpadon, vagy a hangversenyteremben. Nincs annak semmi értéke, ha csak nem annak az autoszuggesztiónak, amit az illetőkre a használt csodaszer gyakorol. Az egyik vörösbort iszik, a másik fehéret. A német basszista sört. A hölgyek cukorkát szopogatnak vagy hideg teát szürcsölgetnek, vagy gyümölcsöt esznek. Kedvenc babonaszer az aszaltszilva. Na az ember ismeri a torkát és tudja, hogy tud valamit, mindezekre nincs szüksége. Én csak egyre vigyázok, hogy előadás közben ne beszéljek sokat, mert a beszédhez egész más torokbeállítás kell, mint az énekléshez és öt percnyi beszélgetés az énekest jobban kifárasztja, mint egy félórai éneklés. Ugyanezt mondta nekem Messchaert János, az utóbbi évtizedek legnagyobb hangversenyénekese. Egy ízben hangverseny alatt léptem be a művészszobába. Valami interjú félét akartam kérni. — Kedves doktor, — susogta a művész, — hangverseny után egész éjjel állok rendelkezésére, de hangverseny alatt nem szabad beszélnem. Különben a következő sorozatnak vége. De egyet megtehetek. Ha fontos, amit kérdezni akar, énekelve válaszolok. Külön fejezet az énekesek hang-ökonómiája. Van művész, akit az éneklés hamar kifáraszt, főleg olyat, aki rossz technikával énekel. Van viszont olyan, aki csak kellő beéneklés után van hangjának teljes birtokában. A bécsi udvari opera legnagyobb Wagner-tenorjai, Winkelmann Hermann az öreg Niemannal a legnagyobb Tannhäuser, akit valaha hallottam (és hallottam száznál többet), az első felvonásban rendszeresen rekedt volt. A Vénushoz intézett szózatnak alig a körvonalait adta. Fokozatosan tisztább, erősebb, ércesebb lett a hangja. És a harmadik felvonás zarándokati elbeszélésében úgy hangzott, mintha kalapáccsal egy ezüst harangot kongatnának. Persze a rossz technikájú énekes jelenetről-jelenetre rosszabb lesz. Sok énekesnő, ha este énekel, délutánig ágyban marad és estig egy szót sem szól. Más már délelőtt egész hanggal áténekli szerepét és este felvonásközt beénekli a következő felvonás kényes áriáját. Ez persze tudás és fizikum dolga is. Burian Károly képes lett volna arra, hogy Trisztánt kétszer egymásután elénekelje. Burián egyáltalában szívesen, örömmel énekelt. Évekkel ezelőtt egy estét nálam töltött. Külföldi újságíróvendégeim is voltak, akik nagyon szerették volna a művészt hallani. De én elvből sohasem kérem művészvendégemtől, hogy játszszon vagy énekeljen valamit. Megtettem azonban azt, hogy a zongorára lekötem a ,,Dalibor" zongorakivonatát. Vacsora után Burián körülsétált, meglája a zongorán a zongorakivonatot és elkezd rajongani. Látod, ezt az operát kellene nálunk előadni Ez egy mestermű. Még sokkal közelebb áll Beethovenhez, mint „Az eladott menyasszony" Mozarthoz. 15