Pesti Hírlap, 1927. október (49. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
Ki fiatta nyilvánosságra a Paléologue- okmányt? Beavatott politikai körükhöz tartozó politikus a következő megjegyzést fűzi a publikált Paléologuejegyzékhez: — Abban a nagy káoszban, amely a nyilvánosságra hozott Paléologue-jegyzékkel kapcsolatban keletkezett, mindenek előtt fel kell vetni a következő kérdéseket: Ki az, aki ezt az okmányt nyilvánosságra hozta? Álljon elő és nyilatkozzék, hogyan került hozzá ez az okmány és mióta van birtokában? Ezzel tartozik az ügy érdekének, amely most már teljesen hamis vágányokra terelődött. Mindenekelőtt a hozzáfűzött kommentárokban logikai és időszámításbeli tévedések vannak. Az átadási időpontot június 20-ára teszik, azzal a megjegyzéssel, hogy a franciák bíztatták Magyarországot, ne írja alá a trianoni szerződést. Ez már magában véve súlyos ténybeli tévedés, mert a trianoni békeszerződést Magyarország már június 4-én aláírta, tehát tizennégy nappal előbb. Tény az, hogy Franciaországgal folytak tárgyalások, amelyek során erősen kidomborodott az a francia felfogás, hogy a trianoni békeszerződésen lehetséges változtatásokat eszközölni. Megjegyzendő különben, hogy a sokat vitatott Paléologue-jegyzék sem pozitív ajánlat, mert hiszen az abban említett tervezeteket és módozatokat Franciaország a többi érdekelt állammal karöltve óhajtotta megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy Franciaország még ebben az állítólagos jegyzékben sem jelenti ki határozott formában a szerződés megváltoztatását, hanem hajlandóságát nyilvánítja, hogy igyekszik a többi hatalom beleegyezését megnyerni ehhez a törekvéséhez. Téves tehát felvetni a felelősség kérdését, mert hiszen pozitív ajánlatot, amelyet elfogadni vagy elvetni lehet, Franciaország nem tett. Ami pedig a trianoni szerződés aláírását illeti, Franciaország, épen úgy mint az antant többi állama, követelte és sürgette az aláírást. Ettől eltekintve azonban, a francia államférfiak a későbbi tárgyalások folyamán tényleg azon az állásponton voltak, hogy mi sem áll útjában annak, később változtatásokat eszközölni a trianoni békeszerződésen Nem az a fontos tehát, hogy tervezett-e vagy sem Paléologue változtatásokat a trianoni szerződésen, hanem az a tény, hogy Franciaország nem zárkózott el a többször megindított tárgyalások folyamán a trianoni igazságtalanságok orvoslásától, illetőleg, hogy az ügyeknek ebben a stádiumában azt az álláspontot foglalta el, hogy a trianoni békeszerződés nem valami érinthetetlen szentség, hanem annak módosítása érdekében igenis lehet eljárni. Ebben rejlik a tárgyalások jelentősége. Aipponyi tudott a magyar-francia tárgyalásokról Gróf Apponyi Alberthez kérdést intéztek Gyöngyösapátiban a Paléologue-féle ajánlatról. Apponyi így nyilatkozott: — A Paléologue-jegyzéket nem láttam. A tárgyalásokról, mint a békedelegáció vezetőjének, tudomásom volt, azonban a férfiak között szokásos diszkréció a leghatározottabban megtiltja számomra, hogy eneknek a tárgyalásoknak anyagáról a nyilvánosság számára közlést tegyek. Ami a felelősség kérdését illeti, csak annyit mondhatok, hogy felfogásom szerint senkinek sincs oka félni a felelősség kérdésének felvetésétől. 4 PESTI HÍRLAP 1927. október 1., szombat. Báró Maillot Nándor, aki 1920-ban Párizsban tárgyalt, szintén tud a franciák területi engedményeiről Abban az időben, amikor ismeretes lett, hogy Franciaországban kedvező hangulat mutatkozik Magyarország irányában, azok a magyar férfiak, akiknek összeköttetésük volt francia politikai körökkel, összeköttetéseiket igyekeztek az ország érdekében hasznosítani. Több, nem felelős állásban lévő, befolyásos magyar ember járt akkor kinn Párizsban és magánjellegű tárgyalásokat folytatott ottani vezető körökkel. Többek között Svájcba és Párizsba utazott báró Maillot Nándor országgyűlési képviselő is és francia politikusokkal tárgyalásokat folytatott. Báró Maillot Nándor, aki a Paléologue-féle átiratról is tudott, s ismeri a kérdés hátterét, a következő nyilatkozatot tette a Pesti Hírlap munkatársa előtt: — 1920 tavaszán Párizsba és Svájcba mentem, hogy ottani összeköttetéseim felhasználásával próbáljak az országnak szolgálatot tenni. Kinntartózkodásom alatt volt is alkalmam arra, hogyy mint magánszemély több francia politikussal beszélgessek. A velük folytatott beszélgetéseimből azt a határozott impressziót , merítettem, hogy Franciaországban kedvező légkör lett úrrá Magyarország irányában s ránk nézve előnyös hangulat mutatkozott arra nézve, hogy a franciák esetleges határkiigazításhoz hozzájáruljanak. — Tény az, hogy abban az időben, amikor Párizsban voltam, beavatott körökben közbeszéd tárgya volt a Paléologue-féle akció. Tudok arról, hogy Paléologue, akit egyébként személyesen ismerek, — bár abban az időben nem beszéltem vele, — ajánlatot tett abban az értelemben, amint az most nyilvánosságra került. Hogy ez az ajánlat oficiell vagy inoficiell, írásban vagy szóval történt-e, arra pontosan már nem emlékszem. Arra azonban jól vissza tudok emlékezni, hogy azoknak a magánbeszélgetéseknek során, amelyeket francia politikusokkal folytattam, a határkiigazítás kérdéséről konkrét adatok formájában is szó volt. — Mi volt az oka — kérdeztük—,a hogy a francia ajánlatra kellő időben válasz nem értezett? ! — Valószínűen az, — mondta báró Maillot, — hogy a válaszadás kissé húzódott. A fő ok azonban bizonnyal az volt, hogy az akkori francia kormány betíltása megakasztotta a szépen induló tárgyalásokat, úgyhogy a kérdés később lekerült a napirendről. Abban nem találok különöset, hogy a Paléologue-asigrokit sorsát illetően a részletkérdésekben nem fedik egymást az akkori kormány tagjainak információi. Iltenséggel nem meglepő, hogy a külpolitikai kérdések minden részletéről csak a kormány feje és a külügyminiszter tájékozottak. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a Paleologue akciójával összefüggő gazdasági kérdések, mint a MÁV bérbeadásának hátterét pontosan nem ismerték az illetékes szakemberek. Ők csak általánosságban arról kaptak tájékoztatást, hogy a Máv bérbeadása ellenében az ország politikai előnyökhöz jut. Andrássy szerint két kézzel kellett volna megragadni az ajánlatot. Gróf Andrássii Gyula, aki Tiszadobon tartózkodik, a következő nyilatkozatot, tette: — Magáról a Paléelogue-jegyzékről, annak részleteiről tudomásom nem volt. De Bethlen István és Teleki Pál annak idején közölték velem, hogy Franciaországból ilyen ajánlat érkezett. Különben is tudtam, hogy Franciaországban van olyan törekvés, amely arra irányul, hogy Magyarországot Lengyelországgal bekapcsolja a szovjetellenes frontba s ezért a támogatásért rekompenzációt nyújtson. Én a franciáknak ezt a törekvését helyeseltem s többizben nyilatkoztam is olyan irányban, hogy Magyarországnak Lengyelországgal kell szorosabb kapcsolatba lépnie, mert a magyar és lengyel érdekek azonosak. — Csak a legnagyobb sajnálatomat fejezhetem ki azért, hogy ilyen ajánlatot nem ragadtak meg két kézzel. Az az impresszióm, hogy elkéstek a válasszal, bár nem ismerem azokat a politikai mozzanatokat, amelyek a magyar kormányt arra kényszerítették, hogy a döntést elodázzák. — Ha Millerartd valóban megismételte a Paléologue-féle ajánlatot, el kellett volna fogadni, mert ránk nézve igen nagy értéket jelentett volna. A francia sajtó a külügyminisztérium utasítására nem fűz megjegyzéseket a Paléologue-jegyzékhez. "Párizs, szept. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának telefon jelektése.) A péntek reggeli francia lapok egyetlenegy szóval sem emlékeznek meg a Paléologue-féle protokolumról. Ez a csend azonban korántsem jelenti azt, mintha, az ügy fölött napirendre tért volna a hivatalos francia közvélemény. A francia sajtó egyértelmű magatartásának egyedüli magyarázata az, hogy az egész francia sajtó minden Franciaországot közelebbről érintő külpolitikai kérdésben hűségesen követi a Quai d'Orsay utasításait. Hogy a mai reggeli francia lapok pártállásra való különbség nélkül nem vettek tudomást a tegnap esti Le Temps és Journal des Débats budapesti táviratáról, ez tisztára a külügyminisztérium intézkedésének tudható be. A mai napra egyébként várták a külügyminisztérium hivatalos kommünikéjét, ez azonban — mint megbízható forrásból értesülök — azért marat el, mert ma Ramboulletben, ahol a köztársaság elnöke jelenleg tartózkodik, minisztertanács volt, amelyen Briand is megjelent. Az esti lapok közül egyedül a Liberté foglalkozik Paléologue jegyzékével „A trianoni szerződés és a magyar sajtó szenzációs értesülése" cím alatt. A Liberté megírja, hogy a magyar sajtó egyértelműen kommentálja a nyilvánosságra" került Paléologueféle átiratot, amely Magyarország határainak kiigazítását helyezte kilátásba arra az esetre, ha Magyarország fegyveres segítségére siet a vörös hadsereg által szorongatott Lengyelországnak. Ez , mint a francia lap megjegyzi a Visztulánál urat,ott győzelem előtti időben történt. A Paléologue-féle levélben jelzett tárgyalások azonban időnek előtte megszakadtak. Hogy miért, ezt a francia lap nem írja meg. Közli továbbá a Liberté, hogy a napvilágra került francia okmányt térkép is kísérte, amelyen Magyarország határai úgy vannak feltüntetve, ahogyan azokat ma Rothermere lord követeli. A magyar lapok ebből a Paléologue-féle protokollból arra a megállapításra jutnak, hogy abban az időben, amikor ez a levél íródott, voltak francia politikusok, akik elismerték, hogy Magyarország határait rektifikálni kell olyan értelemben, hogy a magyarlakta területeket vissza kell csatolni az anyaországhoz. A magyar sajtó — írja a Libértér ebben az ügyben világosságot akar. Gróf Teleki Pál, aki abban az időben Magyarorság külügyminisztere volt, — mint a Liberté, írja — kijelentette, hogy ebben , az ügyben semmiféle kijelentést nem tehet, mert hivatalos titoktartás kötelezi. A legilletékesebb francia forrásból szerzett értesülésem szerint a francia hivatalos körök a nyilvánosságra hozott Paléologue-féle okmányt nem tekintik egyébnek, mint levéltárban elhelyezett aktának. Mérvadó helyen azt közölték velem, hogy azért, mert ez a levél annak idején nem jutott el "hivatalosan a magyar kormányhoz s a magyar békedelegációhoz, nincs jelentősége. Közvetlenül a Paléologue-féle okmány után íródott meg a Millerandféle ismert 1920 május 6-áról kelt kísérőlevél, amely, ha jelentékeny ígéreteket nem is tartalmazott, lényegében mégis azonos a Paléologue-féle átirattal, főleg, ami Magyarország határainak kiigazítását illeti. Szentgyörgyi Ferenc: A magyar lovastársadalom ünnepe. Díszes keretek között folynak az országos lovasmérkőzések. A margitszigeti MAC-pályán csütörtökön megkezdett négynapos concours második napján fokozott érdeklődés mellett folytak a versenyek. A tribünöket újra nagyszámú és előkelő közönség töltötte meg, amelynek soraiban különösen Somogy, Vas megye és a Felvidék társadalma volt nagy számmal képviselve. A csütörtökön még szokatlan olimpiai akadályokon most már nagyszerű teljesítményt végző úr- és hölgylovasokat nagy ovációkkal köszöntötték nemcsak a szakértők, hanem a lelkes nagyközönség is. Ott volt gróf Andrássy Géza, gróf Teleki , Sándor, Farkass Kálmán, herceg Odescalchi Béla a Magyar Lovaregylet, gróf Pejacsevics Albert a Pestvidéki Versenyegylet képviseletében, gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter, Jánky Kocsárd hadseregfőparancsnok, Álgya-Papp Sándor altábornagy, 4.Obóth István altábornagy, Ujfalussy Gábor tábornok, gróf Széchenyi Viktor, Somssich Miklós, Éber Antal s az alagi lovaskolónia teljes számban, a hölgyek között gróf Teleki Sándorné, gróf Apponyi Adél, Károlyi Fruzsina grófnő, gróf Hoyos Béláné, Sibrik Sándorné, Varsányi Irén és leánya, Szécsi Teri, és még sokan. Különösen nagy érdeklődéssel kísérték a hölgyek díjugratását, amelyben gróf Almássy Pálné bravúros lovaglásával valóban megérdemelte a közönség lelkes tapsait. A szombati harmadik versenynap és talán az egész concours legszebb látványossága lesz a virágos kocsikorzó, amelyben gróf Teleki Sándornéval az élén hölgyhajtókkal vonulnak föl a virágdíszes kocsik. Megjelenik a múlt század hatlovas postakocsija is, a szépségversenyen pedsig kettes és négyesfogatok vonulnak föl a kocsiakadályhajtásokon. A szombati versenyeket déli 12 órakor a gyermekek díjugratása vezeti be, a kocsiverseny előtt pedig a hölgyek nehéz díjugratása kerül sorra. A pénteki versenynap részletes eredményei a következők: I. Díjugratás B. kategória: 1. Hungária concours istálló Kimono lova, lovagolta Pauly Hartmanné, 2. Cseh Kálmán Béni lova, lov. a tulajdonos, 3. Bodó Imre Gizi néni lova, lov. a tulajdonos, 4. Fónagy Sári Bakony lova, lov. Kánya Antal, 5. Binder Ottó Gólya lova, lov. Bollner Béla. II. Hölgyek díjugratása. 1. Gróf Almássy Pál Alpár II. lova, lov. gróf Almássy Pálné, 2. Binder Ottó Fáraó lova, lov. gróf Almássy Pálné, 3. Hungária concours istálló Bonyhád lova, lov. Pauly Hartmanné, 4. őrgróf Pallavicini György Memorandum lova, lov. gróf Széchenyi Irma, III. Páros díjugratás. 1. Nemzeti Lovarda Ábránd lova, lov. Éber Amália és St Hubertus concours istálló Bakony lova, lov. Dildutz István, 2. Somssich Miklós Aranymadár lova, lov. Somssich Andor Pál és gróf Széchenyi Viktor Csaplárosné lova, lov. gróf Széchenyi Irma, 3. Hungária concours istálló Bonyhád lova, lov. Pauly Hartmanné és Schaurek Ottmár Dagály lova, lov. a tulajdonos. A görög határt Bulgária felé lezárták. Belgrád, szept. 30. Szalonikiből jelentik, hogy a görög határt Bulgária felé lezárták, mert attól tartanak, hogy több komitácsi csapat akar bolgár területről átlépni Görögországba. Az egyik jelentés szerint újból letartóztattak egy embert, aki a már letartóztatott három bolgárral szövetségben volt. A vizsgálat állítólag megállapította, hogy a bolgárok merényleteket akartak elkövetni a jugoszláv konzulátus és a szerb-francia bank szalontiki fiókintézetének palotája ellen. Az egész tervet az összeesküvés egyik részese árulta volna el. A Pravda jelentése szerint a szófiai görög követ a jugoszláv követtel együtt lépéseket fog tenni a bolgár kormánynál, akadályozza meg a komitácsi merényleteket.