Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
s magokért éltek és akik a nemzetért haltak meg. Mert az ő munkájok és az ő vérük a nemzet halhatatlanságát jelenti. A nemzetet pedig boríthatja gyász, taposhat rajta ellenség, sarkában lehet a balsors, földjét megtéphetik, kincstárát kifoszthatják, de ha mindez nem az Igazság és Törvény szerint, hanem emberi bűnök, kevélység, gőg és hatalmaskodás szerint történik, akkor a letaposott nemzet homlokán is ott tündöklik a megváltó szó: Feltámadunk. Mert az a nemzet halhatatlan, melynek halhatatlan fiai vannak s mely halhatatlan fiait nem engedi át a feledésnek. Rothermere lord sikert vár akciójától a 090'S a közeljövőben. Az Országos Ügyvédszövetség szeptember havában Balatonfüreden tartott vándorgyűlésén üdvözlő távirattal köszöntötte Rothermere lordot, akit arra kért, folytassa lankadatlanul a magyar igazság szolgálatában megkezdett munkáját. Erre a táviratra most Rothermere lord a kö-vetkező választ küldte dr. Király Ferenchez, az Ügyvédszövetség ügyvezető titkárához: — Kedves dr. Király. Rendkívül hálás vagyok a magyarországi Országos Ügyvédszövetség tagjainak azért a szívből jövő határozatukért, amelyet Ön hozzám továbbított. Boldog vagyok, hogy a világ figyelmét a trianoni békeszerződés közvetlen és katasztrofális következményeire felhívhattam és meg vagyok győződve arról, hogy törekvéseimet, ha azokat az egységes és céltudatos nemzet támogatja, a nem távoli jövőben siker fogja koronázni. Az Ön készségesen tisztelő híve Rothermere, s.k A B-lstás közalkalmazonak Rothermere lordhoz. A „B"-listán Közszolgálati Alkalmazottak Országos Egyesülete a következő üdvözlő táviratot küldte Rothermere lordnak: „Trianon legszerencsétlenebb áldozatai a magyar B-listás tisztviselők. Ezer szomorú lista úgy keletkezett, hogy az egyharmad területére csonkított kis országnak háztartási egyensúlya céljából el kellett küldenie hűséges, kipróbált tisztviselői karának tekintélyes részét. Mintegy 38.000 áldozat került „B"-listára, kiknek nagy része a legnagyobb nyomorban sínylődik. Munkaalkalom hiányában csak nagyon kis töredék tudott elhelyezkedni, azoknak is többsége diplomájával össze nem egyeztethető fizikai munkát kénytelen végezni. Nagyon szomorú képet festhetnénk ezen társadalmi osztály tagjainak helyzetéről, kiknek kiaagyrészénél a minimális táplálkozni lehetőség TM sem áll fenn. Jellemzéskép felhozzuk, hogy a nyomor által okozott megdöbbentően nagyszámú öngyilkosságok 80 százalékát a „B"-listások teszik ki. A magyar tisztviselői kar mindig híres volt intaktságáról. Ennek a nevelésnek köszönhető, hogyezen nyomorgó tömeg, elmenve a türelem legvégső határáig, nem tért el a becsületesség utjáról, nem esett a bolsevizmus, vagy az anarchia hívogató karjai közé. Ezen szerencsétlen társadalmi osztály, melynek kezéből Trianon kiütötte a tollat, üres kezét összetéve kéri a jó Isten áldását Méltóságodra, hogy Hazánk érdekében az igazság és emberi jogok nevében megkezdett nehéz munkáját méltó siker koronázza. A legnagyobb hálával és hódolattal üdvözöljük Méltóságodat. Budapest, 1927 október 27. A „B"-listás Közszolgálati Alkamazottak Országos Egyesülete." A gömör-tornai református egyházmegye üdvözlete. A gömör-tornai református egyházmegyének legutóbb Aggteleken tartott őszi rendes közgyűlése Rothermere lordnak üdvözlő levelet küldött, amelyet báró Ragályi-Balassa Ferenc egyházmegyei gondnok ,és Juhász László esperes írt alá. Rothermere lord 100.000 pengős adománya A Társadalmi Egyesületek az utóbbi héten Londonbanta. dr. Bernáth István felsőházi TIESz üdvözlő levelét New' gyar igazság és a békererditott akciót Magyarors' A Társadalmi Egyesületek Szövetsége a Rothermere lord által a menekültek segélyezésére adományozott 100.000 pengőről a lordnak részletes elszámolást küldött. A lord az elszámolás felülvizsgálása után a kövekező levelet intézte a TESz elnökségéhez : „Nagyon leköteleztek október 16-án kelt jelentésükkel és azzal az egészen teljes és részletes elszámolással, amelyet a menekültek segélyezési alapjáról küldeni szívesek voltak. Teljesen meg vagyok elégedve azzal a lelkiismeretes munkával, melyet a Társadalmi Egyesületek Szövetségének intéző bizottsága a segélyek kiosztása körül végzett. Legyenek meggyőződve, hogy Magyarország sorsát mindig szívemen fogom viselni. Isten áldását kérem a Társadalmi Egyesületek Szövetségének működésére. Teljes tisztelettel vagyok igaz barátmn , Rothermere." Newton lord teveje a TE ,elkérte sem okét, adja át a , aki a maben először in-Newton lord a étkező választ inhozzáintézett: üdvözlő kézte a TESz elnöke„Köszönettel v Bernáth István őméltósága utján hozzám levelüket és engedjék meg, hogy annak tarafáért hálás köszönetet mondjak. Én mindig úgy fogom az önök üdvözlő szavait értékelni, mint az egész magyar társadalom őszinte érzelmeinek megnyilvánulásét. Kérem, adják át Magyarország népének szívélyes üdvözletemet. Önöknek maradok alázatos szolgájuk: Newton." Felriadt merengéséből. A szürke állt és fejét előretartva futtatott. Jánosban egyszerre elbődült a düh és messze előre fogott a gyeplőn. — Hé, te! . . . — ordított és két szeme közé vágott a lónak. Az ütés rossz helyen találta az állatot s a megkínzott, nyomorult párában fellázadt a félelem, meg a harag. Egyetlen ugrással felvágott és vad iramodással száguldott előre a sáros úton. Jánosnak először a kalapja maradt el. Az arcáról hullott a habarcs és a haját szemébe vágta a rohanó szél. Emésztő, gyilkos düh örvénylett fel benne, a harc pusztító és őrjöngő fájdalma, — a borjú miatt. Hajrázó, diadalmas káromkodással kezdte verni a szürkét és fogta a gyeplőt, hogy eg utolsó véres ütéssel törje a rúd mellé. Ekkor szürke magasra emelt nyakkal egyszer nekifestette magát a rohanásnak. — Kutyahús te! ... — üvöltött János és egész súlyával, két kézzel dőlt neki a gyepi Hanem a ló most már átvágva az úton állt meg az árok partjáig. Ott pillanatra hőkölt, aztán felágaskodva, nekiugrott a lenek. Kocsi, ló s ember egyszerre zuhanta, nost a fején érte az ütés, nyögve, keserűdással tápászkodott fel. Mellette a kocs romjai alatt fejét a part füves oldalának 3' a szürke pislogott. Amikor János alá égett, aztán két első lábát előrenyújtotta. Jőte, hogy a ló fara elnehezedik a lőcsön, az állatot emelte. Fölnézett és most látta 5 eltört rud egész végighasitotta a ló és a csizmája alatt, a fű között, csörged ér. A talpánál hideg, a feje búbjánál forrt , ikezett és ebben a pillanatban a szive tájén ütés érte, hogy egész teste megdermed rémlett, tisztán hallja, hogy valaki sir nác nem tudta a fejét megfordítani, mert ma kezek fozorították a torkát és a fejetet ki lobogó mágla rakott. Jó darabig igy maradt, akkor meg A gerincén csurgott a halálverítékért haza. Imre tartott éppen kifelé, az ő kocsija ,alt fel, miután a közeli tanyából is seggközött. Az asszony, amikor János meg- döglött szürkével, nem szólt, csak nézte kinek az arcán olyan különös máz ült, reggel óta harminc esztendőt öregedett vasember bekerült a szobába és behúzódott a , a két ablak közé. Látta az asszonyt, a a tárgyakat, úgy emlékezett, hogy valamilyen élt is már egyszer, de mindez olyan, olyan fájdalmasan álomszerűnek tűnt, hogy de biztos érzésével nem tudta elérni a történet. Negyed- vagy ötödnap eszmélt csak magára, a kor körültekintett. Szó nélkül hagyta magára asszonyt és szombatig haza se ment. — A múlt héten, amikor bent jártam, kubikra kerestek embereket — mondta, amikor hazajött és letette a pénzt, a hét forintot, az asztalra. Másnap a gyerek rrva kelt, panaszkodott, hogy köhög. Azért mezétláb ballagott el az iskolába, hanem este, amikor hazaért, kis, piros arca tüzelt és a szemei lázban égtek. — Ne rijj, na! — csitította Julis. — Veszek én neked olyan csizmát, hogy a király is megirigyeli. Majd telik a másik kis bornya árából. Hanem a gyerek reggelre mégis csak félrebeszélt. Julis ecetes vízzel próbálkozott először, de hogy a gyerek teste délre még jobban eltüzesedett, szólt Jánosnak, így várták az estét, akkor a gyerek megnyugodott. Másnap tejet kért és azt mondta, hogy adják neki oda azt a sarkantyús csizmát, amit az anyja ígért, mert nagyon fázik. Három nap, három éjjel várta a királykisasszonyt a csizmával, akkor Julis leroskadt az ágyra. A gyerek meg- érezte az anyai szív mennyei közelségét és lehunyta szemeit. — De szép — mosolygott. — Üvegből van a sarkantyúja ... — és két sovány kis karjával belekarolt a levegőbe. A szobában olyan fehérre tisztult a csönd, mintha a magasból hópelyhek szállingóztak volna alá. III. János ment elöl.Vitte ölben a kis, fekete koporsót, amiben a halott gyerek teteme pihent. Mögötte az asszony roskadozott. Az égen ólmos fellegek úsztak és köröskörül a végtelen puszta hallgatott. Amikor a kis fakoporsót leeresztették, János megfogta az asszony kezét, aki leomlott és átölelve a hantokat, megcsókolta a sirba gördülő földet. — Ne rijj, na ... — mondta és megindultak hazafelé. Otthon Kardos várt rájuk. — Meggyüttetök? ... és mutatóujjával megbillentette a kalapját. — Meg ... — felelt János és a hangja olyan különösen zengett, mintha szárnyakon szállt volna. Bent a szobában leültek. A szivekben és a Mindben az öröktől fogva elborult élet álma pihent. Kardos szipogott és mind a két lábát maga alá tök szántam felesb"1^8' Azt az öt holdat nek. „ „,Janos fe.f.folott meghasadt az ég és a fehér felhőken mezítelen angy^,k trombitáltak. Hogy ne legyetek igen árvák _ fordult el Kardos es eros, nagy kezet Bemeshez emelte. Hogy ne legyünk ilyen a.vák _ sóhajtotta János. \ J Azután rögtön, rázó nagy zokogásaiievánta magát az asztalra. ' PP«TI HI»SAD 1927. november 1 " .M. Benes beszéde Rothermere akciójáról a cseh legionáriusok kongresszusán. Prága, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Benes külügyminiszter a csehszlovák legionáriusok kongresszusán beszédet mondott, amelyben kiterjeszkedett az országot érintő kül- és belpolitikai problémákra. — A légionáriusok feladata, — mondotta Benes — hogy gátat alkossanak a bomlasztó elemek ellen, legyenek azok jobboldaliak, vagy baloldaliak. Ezt a politikát kell folytatniok mindazoknak, akik olyan fontos erkölcsi és politikai szerepet töltenek be, mint a légionáriusok. A közvéleményt az utóbbi időben erősen felkavarta az úgynevezett Rothermereakció. Biztosítom elsősorban a szlovák légionáriusokat, hogy nincs okuk a nyugtalankodásra. Hasonló akciók már ismételten előfordultak és azokra el kell készülve lennünk. Egyszerűen azzal kell számolnunk, hogy a nemzetközi politikai konstelláció változhatik, de ez nem jelenti azt, hogy a mi külpolitikánk is változni fog. Annak alapelvei határozott állandókkal adva vannak, amelyeket már a felszabadító háborúban alkottunk meg. A külpolitika feladata, hogy a nemzetközi politika fejlődését és irányát szabályozza és adott helyzetben új elvekre alapítsa. Mindenesetre a legjobb megőrizni a nyugalmat és a megfontoltságot, mert ezek az erőnek a bizonyítékai. Ez a mai és a jövőbeli hasonló akciók is ré meg fognak hiúsulni, munkánkon, elszántságunkon, készségünkön és határozottságunkon, él Magyarország első katonai attaséja. Az olasz kormány hivatalosan értesítette Hory András kriinált magyar követet, hogy hozzájárul ahhoz, hogy Schindler Szilárd alezredes a római maggyar kulcsét mellett a katonai attasé funkcióit lássa. Schindler alezredes így Magyarország első katonai attaséja lesz. Ez a kellemes hír újabb jele annak, hogy Magyarország lassan bár, de mégis csak kifelé megy a háborús állapotból. A békeszerződések katonai ellenőrzés alá helyezték országunkat és mi ez a lealacsonyító, vexatórius és főleg egészen felesleges találmány életben volt, természetesen nem lehetett szó arról, hogy úgy, mint a béke éveiben, a külföldi államokat itt minálunk, vagy minket a külföldön, a diplomáciai kar mellett katonai attasék is képviseljék. Most, hogy a katonai ellenőrzés terhe alól végrevalahára felszabadultunk, a katonai attasék kérdése is elnyerte aktualitását. A megváltozott helyzethez a külföldi államok alkalmazkodtak először, Anglia, Olaszország, Csehország, Románia, Jugoszlávia már idküldötték katonai attaséikat, ezzel is jelezve, hoggy köztük és Magyarország között ezen a téren is helyre kívánják állítani a békebeli állapotokat. Magyarország ellenben most először gyakorolja ezen a téren kinevezési jogát. Bizonyára nem a véletlen műve, hogy a magyar kormány választása ebben az első esetben Rómára esett. A politika talán nem játszik nagy szerepet a katonai attasék kinevezésénél, de a mostani kinevezés mégis mintha kifejezésre kívánná juttatni azt a politikai barátságot, amely Olaszország és Magyarország között fennáll. Tekintettel egyoldalúan leszereltetett állapotunkra, egyelőre talán csak szimbólum az egész, de elvégre mégis csak valami Magyarország független államiságának képviseletében.