Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

s magokért éltek és akik a nemzetért haltak meg. Mert az ő munkájok és az ő vérük a nemzet halhatatlanságát jelenti. A nemzetet pedig bo­ríthatja gyász, taposhat rajta ellenség, sarká­ban lehet a balsors, földjét megtéphetik, kincs­tárát kifoszthatják, de ha mindez nem az Igaz­ság és Törvény szerint, hanem emberi bűnök, kevélység, gőg és hatalmaskodás szerint tör­ténik, akkor a letaposott nemzet homlokán is ott tündöklik a megváltó szó: Feltámadunk. Mert az a nemzet halhatatlan, melynek halha­tatlan fiai vannak s mely halhatatlan fiait nem engedi át a feledésnek. Rothermere lord sikert vár akciójától a 09­0'S a közeljövőben. Az Országos Ügyvédszövetség szeptember ha­vában Balatonfüreden tartott vándorgyűlésén üd­vözlő távirattal köszöntötte Rothermere lordot, akit arra kért, folytassa lankadatlanul a magyar igaz­ság szolgálatában megkezdett munkáját. Erre a táviratra most Rothermere lord a kö-vetkező választ küldte dr. Király Ferenchez, az Ügyvédszövetség ügyvezető titkárához: — Kedves dr. Király. Rendkívül hálás va­gyok a magyarországi Országos Ügyvédszövetség tagjainak azért a szívből jövő határozatukért, ame­lyet Ön hozzám továbbított. Boldog vagyok, hogy a világ figyelmét a trianoni békeszerződés közvetlen és katasztrofális következményeire felhívhattam és meg vagyok győződve arról, hogy törekvéseimet, ha azokat az egységes és céltudatos nemzet támogatja, a nem távoli jövőben siker fogja koronázni. Az Ön készségesen tisztelő híve Rothermere, s.­k A B-lstás közalkalmazonak Rothermere lordhoz. A „B"-listán Közszolgálati Alkalmazottak Or­szágos Egyesülete a következő üdvözlő táviratot küldte Rothermere lordnak: „Trianon legszerencsétlenebb áldozatai a magyar B-listás tisztviselők. Ezer szomorú lista úgy keletkezett, hogy az egyharmad te­rületére csonkított kis országnak háztartási egyensúlya céljából el kellett küldenie hűséges, kipróbált tisztviselői karának tekintélyes részét. Mintegy 38.000 áldozat került „B"-listára, kiknek nagy része a legnagyobb nyomorban sínylődik. Mun­kaalkalom hiányában csak nagyon kis töredék tu­dott elhelyezkedni, azoknak is többsége diplomájá­val össze nem egyeztethető fizikai munkát kénytelen végezni. Nagyon szomorú képet festhetnénk ezen társadalmi osztály tagjainak helyzetéről, kiknek ki­aagyrészénél a minimális táplálkozni lehetőség TM sem áll fenn. Jellemzéskép felhozzuk, hogy a nyo­mor által okozott megdöbbentően nagyszámú ön­gyilkosságok 80 százalékát a „B"-listások teszik ki. A magyar tisztviselői kar mindig híres volt in­taktságáról. Ennek a nevelésnek köszönhető, hogy­­ezen nyomorgó tömeg, elmenve a türelem legvégső határáig, nem tért el a becsületesség utjáról, nem esett a bolsevizmus, vagy az anarchia hívogató kar­jai közé. Ezen szerencsétlen társadalmi osztály, melynek kezéből Trianon kiütötte a tollat, üres ke­zét összetéve kéri a jó Isten áldását Méltóságodra, hogy Hazánk érdekében az igazság és emberi jogok nevében megkezdett nehéz munkáját méltó siker ko­ronázza. A legnagyobb hálával és hódolattal üdvö­zöljük Méltóságodat. Budapest, 1927 október 27. A „B"-listás Közszolgálati Alkamazottak Országos Egyesülete." A gömör-tornai református egyházmegye üdvözlete. A gömör-tornai református egyházmegyének legutóbb Aggteleken tartott őszi rendes közgyűlése Rothermere lordnak üdvözlő levelet küldött, amelyet báró Ragályi-Balassa Ferenc egyházmegyei gond­nok ,és Juhász László esperes írt alá. Rothermere lord 100.000 pengős adománya A Társadalmi Egyesületek az utóbbi héten Londonban­­ta. dr. Bernáth István felsőházi TIESz üdvözlő levelét New' gyar igazság és a békerer­­ditott akciót Magyarors' A Társadalmi Egyesületek Szövetsége a Ro­thermere lord által a menekültek segélyezésére ado­mányozott 100.000 pengőről a lordnak részletes el­számolást küldött. A lord az elszámolás felülvizs­gálása után a köve­kező levelet intézte a TESz el­nökségéhez : „Nagyon leköteleztek október 16-án kelt jelen­tésükkel és azzal az egészen teljes és részletes el­számolással, amelyet a menekültek segélyezési alap­járól küldeni szívesek voltak. Teljesen meg vagyok elégedve azzal a lelkiismeretes munkával, melyet a Társadalmi Egyesületek Szövetségének intéző bi­zottsága a segélyek kiosztása körül végzett. Legye­nek meggyőződve, hogy Magyarország sorsát min­dig szívemen fogom viselni. Isten áldását kérem a Társadalmi Egyesületek Szövetségének működésére. Teljes tisztelettel vagyok igaz barátmn , Rother­mere." Newton lord teveje a TE ,elkérte sem­ okét, adja át a , aki a ma­ben először in-Newton lord a étkező választ in­hozzáintézett: üdvözlő k­­ézte a TESz elnöke­„Köszönettel v Bernáth István őmél­tósága utján hozzám­­ levelüket és engedjék meg, hogy annak tar­a­fáért hálás köszönetet mondjak. Én mindig úgy fogom az önök üdvözlő szavait értékelni, mint az egész magyar társadalom őszinte érzelmeinek megnyilvánulásét. Kérem, adják át Magyarország népének szívélyes üdvözletemet. Önöknek maradok alázatos szolgájuk: Newton." Felriadt merengéséből. A szürke állt és fejét előretartva futtatott. Jánosban egyszerre elbődült a düh és messze előre fogott a gyeplőn. — Hé, te! . . . — ordított és két szeme közé­­ vágott a lónak. Az ütés rossz helyen találta az állatot s a megkínzott, nyomorult párában fellázadt a félelem, meg a harag. Egyetlen ugrással felvágott és vad iramodással száguldott előre a sáros úton. Jánosnak először a kalapja maradt el. Az arcáról hullott a habarcs és a haját szemébe vágta a rohanó szél. Emésztő, gyilkos düh örvénylett fel benne, a harc pusztító és őrjöngő fájdalma, — a borjú miatt. Hajrázó, diadalmas káromkodással kezdte verni a szürkét és fogta a gyeplőt, hogy eg utolsó véres ütéssel törje a rúd mellé. Ekkor szürke magasra emelt nyakkal egyszer nekifes­­tette magát a rohanásnak. — Kutyahús te! ... — üvöltött János és­­ egész súlyával, két kézzel dőlt neki a gyepi Hanem a ló most már átvágva az úton állt meg az árok partjáig. Ott pillanatra hőkölt, aztán felágaskodva, nekiugrott a le­nek. Kocsi, ló s ember egyszerre zuhanta, nost a fején érte az ütés, nyögve, keserű­­­dással tápászkodott fel. Mellette a koc­s romjai alatt fejét a part füves oldalána­k 3' a szürke pislogott. Amikor János alá ég­ett, aztán két első lábát előrenyújtotta. J­őte, hogy a ló fara elnehezedik a lőcsön, az állatot emelte. Fölnézett és most látta 5 el­tört rud egész végighasitotta a ló és a csizmája alatt, a fű között, csörged ér. A talpánál hideg, a feje búbjánál forrt , ikezett és ebben a pillanatban a szive tájé­­n ütés érte, hogy egész teste megdermed rémlett, tisztán hallja, hogy valaki sir n­á­c nem­­ tudta a fejét megfordítani, mert ma kezek fozorították a torkát és a feje­tet ki lobogó mágl­a rakott. Jó darabig igy maradt, akkor meg A gerincén csurgott a halálverítéké­rt haza. Imre tartott éppen kifelé, az ő kocsi­ja ,­alt fel, miután a közeli tanyából is se­g­gközött. Az asszony, amikor János meg-­ döglött szürkével, nem szólt, csak nézte kinek az arcán olyan különös máz ült, reggel óta harminc esztendőt öregedett vas­ember bekerült a szobába és behúzódott a , a két ablak közé. Látta az asszonyt, a a tárgyakat, úgy emlékezett, hogy valami­lyen élt is már egyszer, de mindez olyan­­, olyan fájdalmasan álomszerűnek tűnt, hogy de biztos érzésével nem tudta elérni a történ­e­t. Negyed- vagy ötödnap eszmélt csak magára, a kor körültekintett. Szó nélkül hagyta magára­­ asszonyt és szombatig haza se ment. — A múlt héten, amikor bent jártam, kubikra kerestek embereket — mondta, amikor hazajött és letette a pénzt, a hét forintot, az asztalra. Másnap a gyerek rrva kelt, panaszkodott, hogy köhög. Azért mezétláb ballagott el az isko­lába, hanem este, amikor haza­ért, kis, piros arca tüzelt és a szemei lázban égtek. — Ne rijj, na! — csitította Julis. — Veszek én neked olyan csizmát, hogy a király is megiri­gyeli. Majd telik a másik kis bornya árából. Hanem a gyerek reggelre mégis csak félre­beszélt. Julis ecetes vízzel próbálkozott először, de hogy a gyerek teste délre még jobban eltüzesedett, szólt Jánosnak, így várták az estét, akkor a gyerek megnyugodott. Másnap­ tejet kért és azt mondta, hogy adják neki oda azt a sarkantyús csizmát, amit az anyja ígért, mert nagyon fázik. Három nap, három éjjel várta a királykisasszonyt a csizmával, akkor Julis leroskadt az ágyra. A gyerek meg­-­­ érezte az anyai szív mennyei közelségét és lehunyta szemeit. — De szép — mosolygott. — Üvegből van a sarkantyúja ... — és két sovány kis karjával bele­karolt a levegőbe. A szobában olyan fehérre tisztult a csönd, mintha a magasból hópelyhek szállingóztak vol­na alá. III. János ment elöl.­­Vitte ölben a kis, fekete koporsót, amiben a halott gyerek teteme pihent. Mögötte az asszony roskadozott. Az égen ólmos fellegek úsztak és kö­röskörül a végtelen puszta hallgatott. Amikor a kis fakoporsót leeresztették, János megfogta az asszony kezét, aki leomlott és átölelve a hantokat, megcsókolta a sirba gördülő földet. — Ne rijj, na ... — mondta és megindultak hazafelé. Otthon Kardos várt rájuk. — Meggyüttetök? ... és mutatóujjával meg­billentette a kalapját. — Meg ... — felelt János és a hangja olyan különösen zengett, mintha szárnyakon szállt volna. Bent a szobában leültek. A szivekben és a Mindben az öröktől fogva elborult élet álma pi­hent­.­­ Kardos szipogott és mind a két lábát maga alá tök szántam felesb"1^8' Azt az öt holdat nek­. „ „,Janos fe.f.folott meghasadt az ég és a fehér felhőken mezítelen angy^,k trombitáltak.­­ Hogy ne legyetek igen árvák _ fordult el Kardos es eros, nagy kezet Bemeshez emelte.­­ Hogy ne legyünk ilyen a.vák _ sóhaj­­totta János. \ J Azután rögtön, rázó nagy zokogásaiievánta magát az asztalra. ' PP«TI HI»SAD 1927. november 1­ " .M. Benes beszéde Rothermere akciójáról a cseh legionáriusok kongresszusán. Prága, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Benes külügyminiszter a csehszlovák le­gionáriusok kongresszusán beszédet mondott, amelyben kiterjeszkedett az országot érintő kül- és belpolitikai problémákra. — A légionáriusok feladata, — mondotta Be­nes — hogy gátat alkossanak a bomlasztó elemek ellen, legyenek azok jobboldaliak, vagy baloldaliak. Ezt a politikát kell folytatniok mindazoknak, akik olyan fontos erkölcsi és politikai szerepet töltenek be, mint a légionáriusok. A közvéleményt az utóbbi időben erősen felkavarta az úgynevezett Rothermere­akció. Biztosítom elsősorban a szlovák légionáriu­sokat, hogy nincs okuk a nyugtalankodásra.­ Hasonló akciók már ismételten előfordultak és azokra el kell készülve lennünk. Egyszerűen azzal kell számolnunk, hogy a nemzetközi politikai kon­stelláció változh­atik, de ez nem jelenti azt, hogy a mi külpolitikánk is változni fog. Annak alapelvei ha­tározott állandókkal adva vannak, amelyeket már a felszabadító háborúban alkottunk meg. A külpoli­tika feladata, hogy a nemzetközi politika fejlődését és irányát szabályozza és adott helyzetben új el­vekre alapítsa. Mindenesetre a legjobb megőrizni a nyugalmat és a megfontoltságot, mert ezek az erő­nek a bizonyítékai. Ez a mai és a jövőbeli hasonló akciók is ré meg fognak hiúsulni, munkánkon, elszánt­ságunkon, készségünkön és határozottságunkon, él­ Magyarország első katonai attaséja. Az olasz kormány hivatalosan értesítette Hory András kri­inált magyar követet, hogy hozzájárul ahhoz, hogy Schindler Szilárd alezredes a római ma­ggyar kulc­sét­ mellett a katonai attasé funkcióit lássa. Schindler alezredes így Magyarország első ka­tonai attaséja lesz. Ez a kellemes hír újabb jele annak, hogy Ma­gyarország lassan bár, de mégis csak kifelé megy a háborús állapotból. A békeszerződések katonai ellen­őrzés alá helyezték országunkat és mi­ ez a lealacso­nyító, vexatórius és főleg egészen felesleges talál­mány életben volt, természetesen nem lehetett szó arról, hogy úgy, mint a béke éveiben, a külföldi ál­lamokat itt minálunk, vagy minket a külföldön, a diplomáciai kar mellett katonai attasék is képvisel­jék. Most, hogy a katonai ellenőrzés terhe alól végre­valahára felszabadultunk, a katonai attasék kérdése is elnyerte aktualitását. A megváltozott helyzethez a külföldi államok alkalmazkodtak először, Anglia, Olaszország, Csehország, Románia, Jugoszlávia már id­­küldötték katonai attaséikat, ezzel is jelezve, h­oggy köztük és Magyarország között ezen a téren is hely­re kívánják állítani a békebeli állapotokat. Magyarország ellenben most először gyakorolja ezen a téren kinevezési jogát. Bizonyára nem a vé­letlen műve, hogy a magyar kormány választása ebben az első esetben Rómára esett. A politika ta­lán nem játszik nagy szerepet a katonai attasék kineve­zésénél, de a mostani kinevezés mégis mintha kifeje­zésre kívánná juttatni azt a politikai barátságot, amely Olaszország és Magyarország között fennáll. Tekintettel egyoldalúan leszereltetett állapo­tunkra, egyelő­re talán csak szimbólum az eg­ész, de elvégre mégis csak valami Magyarország függet­len államiságának képviseletében.

Next