Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-13 / 258. szám
10 — Vihar és árvíz. Miskolcról jelentik: Az elmúlt éjjel Borsod megyében orkánszerű szélvihar dühöngött. Sajókazinc községben a vihar kidöntött egy jegenyefát, amely rázuhant a villanyvezetéket tartó betonoszlopra, azt darabokra törte, továbbzuhantában pedig halálra sújtotta az épen arra haladó Magyary Barna 18 éves péksegédet, akit csak reggel találtak meg holtan a fa törzse alatt. A vihar Borsod megye északi részében sokhelyütt megrongálta a telefonvezetékeket is. — Genovából jelentik : A Conte Verde szállítógőzös, amely a vihar következtében egy öbölbe volt kénytelen húzódni, a Mafalda körülbelül 250 hajótöröttjével ideérkezett. A hajótörötteket a városi hatóságok, a fasiszta tengerészszövetség tagjai és különböző más egyesületek képviselői fogadták. A tömeg mély megilletődéssel üdvözölte a hajótörötteket A megmentettek és családtagjaik között megkapó jelenetek játszódtak le. A hajótöröttek nagy hálával emlékeztek meg arról a figyelemről, amelyben őket Amerikában és hazautazás közben részesítették. — Rómából jelentik: A napok óta tartó esőzés következtében az ár benyomult Grado város alacsonyabban fekvő részeibe. Minthogy később a víz 80 centiméternyi magasságra emelkedett, a halászok lakta kis lagunasziget teljesen víz alá került. Legrosszabb helyzetben a város középpontja van, ahol a víz egyes helyeken a másfél méternyi magasságot is elérte, úgyhogy a személyforgalom lebonyolítására csónakokat kellett üzembe helyezni. A tenger felé minden összeköttetést megszüntettek. Az apály visszatértével azután a vízállás jelentékesen esett. A víz a velencei Márkus-teret és a mellette fekvő úgynevezett l'razettát is elöntötte. Itt a személyforgalom pallókon történik. A folyó hirtelen áradása következtében a Felső-Etsch vidékéről is árvizet jelentenek, emberéletben azonban nem esett kár. A forgalom biztosítására a műszaki csapatok megtették a szükséges intézkedéseket. — Orosz kémszervezetet lepleztek le Vilnában. Varsóból jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. A vilnai rendőrség nagyszabású kémszervezetet leplezett le, mely Oroszország szolgálatában áll. A szervezetnek több tagját letartóztatták. — A községi pótadók fölemelése. A belügyminiszter körrendeletet adott ki, amelyben felhatalmazza a községeket, hogy az 1927. évi pótadó százalékát felemelhessék olyan mértékig, ameddig azt az 1927. évre megállapított költségvetési hiány fedezése feltétlenül szükségessé teszi. A községi pótadók alapjául szolgáló állami adók 1927. évi előírási összegeiben ugyanis az 1926. évi előírással szemben apadás állott be s mivel a községek a pótadó bevételeiket az 1926. évi előírás alapján irányozták elő, sok helyen az előirányzattal szemben olyan mérvű visszaesés mutatkozik, amely a község háztartásának egyensúlyát veszélyezteti. Pótköltségvetés megállapításával a háztartás zavartalan menetét most már biztosítani alig lehetne, mivel annak összeállítása hosszú időt venne igénybe s mert volt szükség erre az intézkedésre. — Gyógyszerészeik küldöttsége a népjóléti miniszternél. Az Alkalmazott Gyógyszerészek II. nemzetközi kongresszusának záró ülése után küldöttség kereste fel Vass József népjóléti minisztert, a kongresszus fővédnökét. Peiser Erich, az Unió elnöke a külföldi kiküldöttek nevében üdvözölte a minisztert, aki hosszabb beszédben válaszolt és elismerését fejezte ki a kongresszus munkája felett s kijelentette, hogy a bárpótlékos fizetőpénztár felállítása és a gyógyszerész kamarák megszervezése a közeljövő feladata lesz. A magyar kiküldöttek nevében dr. Dömötör István köszönte meg a miniszter szavait. — Irodalomtörténeti előadások. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság szombaton a Tudományos Akadémián Négyesy László elnöklésével felolvasó-ülést tartott. Elek Oszkár „Scott a magyar irodalmi köztudatban" című tanulmányát olvasta fel. Török Pál „A török áfiumról" című előadásában ismertette szövegjavító munkáját, melyet Zrínyinek „A török áfiumról" írt prózai munkáján végzett. E munka közben arra a feltevésre jutott, hogy az Áfium eredetileg fejezetekre volt osztva. — Tűz Iváncon, Körmendről jelentik: Ivánc községben tűz ütött ki, melynek következtében a római katholikus hitközség istállója és gazdasági épülete elpusztult. — Asztmások, egyesüljetek! Furcsa gyűlést tartottak nemrég Londonban, amelyen meglepő sokan jelentek meg. Egyesületalakító gyűlésre gyűltek össze London asztmásai, azzal a céllal, hogy egyesületbe tömörítik a hasonló betegségben szenvedőket és együttes erővel, valamint igyekezettel próbálják megtalálni az asztma kórokozóját és a betegség leghatásosabb gyógyító eszközét is. Lord Limerick lett az asztmások klubjának elnöke, aki azonban épen asztmatikus fájdalmaira való hivatkozással az alakuló gyűlésen nem jelenhetett meg. Levélben mentette ki magát és egyben részletesen közölte sorstársaival a levélben betegségének szimptómáit. Rámutatott arra, hogy ha minden tag olyan őszintén feltárja betegségét mint ő, akkor szakemberek ezeknek az őszinte vallomásoknak az egyeztetésével áldásos eredményeket érhetnek el. Kifejtette, hogy az asztma valójában nem, is önálló betegség, hanem, több más betegségnek a kellemetlen kísérője. Az alakuló gyűlés tanulmányi bizottságot választott, amelynek mindjárt ötszáz asztmás tag írásbafoglalt kórtörténete áll a rendelkezésére. A gyűlésen néhány felszólaló tiltakozott az ellen, hogy míg a rákkutatás céljaira évenként több millió fontot fordítanak, addig az asztmakutatással egyáltalában nem foglalkoznak. Ezek azzal érveltek, hogy az asztma sokkal komolyabb és elterjedtebb betegség, mint a rák, az igazság is azt követeli tehát, hogy a kutatás céljaira szánt összeget testvériesen osszák meg a rák- és az asztma-kutatók között. Koplaló nők, Alice Agnew amerikai színésznő öngyilkos lett, mert hiába volt minden hősies küzdelme, testi súlyában — gyarapodott. Rettegett attól, hogy karcsú lábai megvastagodnak, hogy formái elvesztik divatos „vonalaikat", járása, tánca nehezebb lesz és felvágta ereit. Ez maga a száraz tény. De pillantsunk kissé a függönyök mögé. Alice Agnew a divat áldozata. A mai divat parancsolja a nőkre a karcsúságot, a soványságot, a mai divat miatt méregetik magukat a nők untalan, a mai divat teszi kötelezővé az „egyenes", a „fiús" vonalakat. Szép így a nő? Szebb, mint azelőtt? Ki mer erre válaszolni. Legfölebb arra lehetne hivatkozni, hogy sem Raffael Madonnái, sem Rubens, Michel Angelo női alakjai, sem Makart aktjai, Lotz, Munkácsy és a többi nagy művészek alkotásain a nők nem voltak soványak. Sőt ellenkezőleg! Nagyon is ellenkezőleg. És minden idők legszebb nője, a milói Vénusz, a mai szépségversenyeken alaposan lemaradna, mert formái ugyancsak gömbölydedek. Lehet ezzel érvelni a nőknek? Nem. Az ízlések változóak — felelnek — és ma nem tetszik az, ami eddig tetszett. Rendben van. Sőt a nőknek igazuk is van. Valamikor gyönyörű volt a krinolin, ma pedig nevetséges viselet. Ma lehetetlen volna. Azaz, hogy ez így nem is igaz. A krinolin nevetséges lenne addig, míg a divat trónjára nem emelnék. És abban a pillanatban, mikor megtennék divatnak, már elragadó, bájos, egészséges viselet volna még akkor is, ha a világ összes férfiai az ellenkezőt kiabálnák (sőt igy talán még inkább) és ha minden nemzet minden orvosi lángelméje épen az ellenkezőjét bizonyítaná. A divattal nem lehet szembeszállni. Honnan táplálkozik a divat? Merre van elrejtve forrása, amelyből ered? Az at titokzatos nagyhatalom, amely ellenmondást nem tűrően parancsol? Kérdések, amelyekre nem lehet válaszolni. A divat berobban a semmiből és uralkodik. Most koplalást parancsol a nőkre. Szegény áldozatok. Ha még úgy kopog is a foguk az éhségtől, ha az ínycsiklandozó, de tilos falatok láttára szemük karikázik és mesteriesen kipirosított ajkuk kiszárad, legfölebb egy citrom fanyar levében nyerhetnek vigaszt és kárpótlást. Hogy mindez a mesterkedés káros az egészségre, az mellékes; a fő, hogy ha a mérlegre áll, az két-három heti koplalás után néhány gramm testi fogyatkozást mutasson. Ez a mindent feledtető, ujongó boldogság. Egyelőre. Lesz az még máskép is. Eljön az az idő — talán már a küszöb előtt van —, amikor sport ide, vonalak oda, a nőknek az lesz legfőbb törekvése, hogy a selyemharisnyát a gömbölyded formák minél jobban kitöltsék és amikor a leglengébb, a legszulfidebb teremtés is zavartalan étvággyal fogyasztja el a reá mosolygó sülteket és édességeket. Nem sok kell hozzá. Semmi. Csak annyi, hogy a divat — minden különösebb ok nélkül — megváltozzék. (Irdy.) — Rejtő Sándor műegyetemi tanár ünneplése. A Műegyetem Mechanikai Technológiai Intézete szombat délelőtt ünnepelte Rejtő Sándor nyugalmazott műegyetemi tanárt abból az alkalomból, hogy ötven évvel ezelőtt kapta gépészmérnöki diplomáját, mint a gépészmérnöki szakosztály első okleveles gépészmérnöke. Leleplezték Rejtő Sándor mellszobrát is, amelyet Bary Jenő készített. Az ünnepen részt vett dr. Szily Kálmér rektor vezetésével az egész műegyetemi tanári kar. Misángyi Vilmos műegyetemi tanár ismertette Rejtő Sándor ötven éves munkásságát, kiemelve főbb munkáit, majd átadta a volt tanítványok nevében a mellszobrot megőrzés végett az egyetem rektorának. Szily Kálmán rektor adta át az ünpeknek a kormányzó kitüntetését, a II. osztályú érdemkeresztet, majd felolvasta az egyetemi tanácsnak jókívánságait. Dr. Heller Farkas dékán jubiláris diplomát nyújtott át. Az ünnepelt meghatottan jelentette ki válaszában, hogy további munkásságára nagy hatással lesz az iránta megnyilvánult szeretet. — A tizenöt éven aluli szolgálat után nyugdíjazottak követelése. A tizenöt éven aluli szolgálat után nyugdíjazott közalkalmazottak értekezletet tartottak s azon Molnár Béla, dr. Sallay György, Szőke József, Milller József és özv. Kocsis Istvánné felszólalása alapján elkeseredett hangú határozatban állapították meg, hogy az illetékes tényezők róluk minden alkalommal megfeledkeznek. Hangsúlyozza határozatában a nyugdíjasoknak ez a csoportja, hogy ma már csak ők viselik vállaikon a szanálási törvény keresztjét, mert az egyébként is alacsony nyugdíjukból negyven százalékot vonnak le a törvény téves magyarázata alapján. A törvény helyes magyarázata egészen kétségtelenné teszi, hogy a 15 éven aluli nyugdíjasokat terhelő levonásokat is csak a szanálási idő befejezéséig, tehát 1926 június 30-ig tervezték. Ezért jogfosztásnak tekintik, hogy a szanálási levonásokat még mindig nyögniük kell. Az 1912 :LXV. t.-c. — szól tovább a határozat — csak 40—48 százalékában szabja meg nyugdíjukat a megfelelő fizetési osztálybeli tényleges javadalomnak, az ő nyugdíjuk tehát már kezdetben is alatta állt a létminimumnak; a szanálási törvény pedig ennek ellenére is tőlük vette el a legtöbbet, kerek negyven százalékot. A tény az, hogy az 1912 :LXV. t.-c.ben biztosított nyugdíjuknak csak húsz százalékát kapják meg. Felháborodással tiltakoznak az ellen, hogy az ő törvényes jogukat gyöngébb jognak tkintik, mint mások jogát s arra kérnek feleletet, hogy az államkassza hiányát miért nem viseli minden állampolgár vagyona és jövedelme arányában. A határozat így végződik: — Jogtalanul rövidítenek meg bennünket és jogaink elkobzásába soha belenyugodni nem fogunk. Most már visszamenően 1924 június 1-ig követeljük levont filléreink visszatérítését. Az országgyűlés jogtisztelő tagjait kérjük, legyenek segítségünkre elvett jogaink visszaszerzésében. — A Pesti Hirlap vasárnapi száma. A Pesti Hirlap mai száma a mellékletekkel együtt 72 oldal. A Pesti Hirlap 16 oldalas Regénytára folytatja Sinclair Gluck „Az aranypárduc" címü regényét. A Pesti Hirlap Vasárnapja című melléklet tartalma a következő: Hegedűs Lóránt: Görgey. Fóthy János: Ahmed Ali négy élete (novella). Szirbik Antal: A harmónia dalaiból. Szatmári Mór: Mikor Kossuthot hűtlenséggel vádolták. Dr. Sztehlo Dezső: Házasságjogi reformeszmék. Sz. F.: Sárga művész, meg a fehér felesége. A Pesti Hírlap adomapályázata. Dr. Moesz Gusztáv: Kossuth Lajos, a természet barátja. A leigázott Anyag. * Látogatás Ostwald professzornál, a világhírű kémikusnál. Vén sas: Nyilt levél Vass József miniszter úrhoz. Székely Vladimir: Levelező tolvajok. Hoitsy Pál: A római ghetto. Szilágyi Simon Erzsébet: Oh, mint szeretném. (Vers.) Kosztolányi Dezső: Cukrász. Gáspár Antal filmhíradója. Kézdi-Kovács László: Az őserdő Madonnája. Dymi: Adófizetők postája. Dánielné Lengyel Laura: Anyák és leányok. A téli szőrmedivat. Sebestyén Károly: A fasizmus Corpus Jurisa. Gilbert C. Layton: Az angol ipar mai helyzete. Csetényi József: Magyarország kereskedelempolitikai körülzárása. Közgazdaság, szerkesztői üzenetek, gyermek- és rejtvényrovat, színházi műsorok. — Fejér Jenő meghalt. A Pesti Hírlap felejthetetlen zenekritikusát, dr. Béldi Izort, most, egy évvel halála után, követi a sírba a kitűnő zenekritikus és író régi hűséges munkatársa, Fejér Jenő zeneszerző. Béldi és Fejér évtizedekkel ezelőtt ugyanolyan közismert hangzású társas név volt, mint a mai kor híres operettszerzőinek neve. A régi Népszínház legdiadalmasabb estéit a Katalin című operett előadásai jelentették, Béldi Izer és Fejér Jenő operettjéé, amelyben Küry Klára és Hegyi Aranka aratták legnagyobb sikereiket. A Katalin diadallal járta meg az összes vidéki magyar színpadokat, majd Bécsben is színre került, ahol több mint százszor játszották a Karl Theaterban. Fejér Jenő szerezte Béldi szár másik nagysikerű librettójának, a Kültelki hercegnőnek is muzsikáját, amely a maga korában szintén egyike volt a legnépszerűbb magyar operetteknek. Fejér Jenő azonban sikerei teljében visszavonult a zeneszerzéstől, de legutóbbi években mégis kedvet kapott, hogy ismét a közönség elé lépjen. Nemrég fejezte be Várkonyi Titusz társaságában új operettjét, melyet a Királyszínház fogadott el előadásra. Fejér Jenő néhány nappal ezelőtt megbetegedett és pénteken az esti órákban meghalt. Az egykor oly népszerű zeneszerző holttestét Felcsútra szállítják, ahol a család sírboltjában hevezik örök nyugovóra. A két diadalmas társszerző, Béldizár és Fejér Jenő most már az örökkévalóságban szövögethetik emlékezésük szálait egykori diadalaikról e földön. — Diluviális korbeli telepre találtak Morvaországban. Prágából jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Morvaországban, Wisternitz közelében a diluviális korból eredő telepet tártak fel. Egy történelem előtti sírhelyen mamutvadász holttestére akadtak, a holttest körül különböző csontok és eszközök voltak. Előkerült a földből egy nyaklánc, amely ötven faragott rókafogból áll. — A régi római birodalom építészeti remekei. Alpár Ignác műépítész, egyetemi tanár tanulságos előadást tartott az Asztalosmesterek Otthonában a régi római birodalom építészeti emlékeiről és számos vetített képben mutatta be I. hires romhelyeit. — Tűzvész Nagyszentmihályon. Szombathelyről írják: Az osztrákok által megszállott Nagyszentmihály községben hatalmas tűzvész pusztított, amely az egész községet katasztrófával fenyegette. A nagy vízhiány miatt a tűz rohamosan terjedt úgyhogy percek alatt mintegy huszonegy gazdasági épület és két lakóház állott lángokban. A környező községek tűzoltóságának segítségével is csak nehezen tudták a veszedelmet lokalizálni. A kár felbecsülhetetlen. A kigyulladt lakóházak és gazdasági épületek teljesen leégtek. Emberéletben nem esett kár. — A vonat elé feküdt. Nyíregyházáról jelentik : Máriapócs és Nyírbátor között a vonat elé feküdt Urbán Tamás nyíregyházai burgonyaügynök, akit a kerekek darabokra téptek. Öngyilkosságának oka részben szerelmi bánat, részben súlyos anyagi helyzete. — A Steindl-céh emlékestélye. Az Országháza alkotója, Steindl Imre halálának huszonötödik évfordulója alkalmából a Steindl-céh emlékestélyt rendezett szombaton este a saját helyiségében, ahol minden díszítés, minden szín az Országházra és Steindl Imrére emlékeztet. A céh 32 év előtti alapítóiból megjelentek Vajda Zsigmond és Roth Miksa, akik egyúttal Steindl Imre munkatársai is voltak az Országháza díszítési munkálataiban. Az emlékünnepély szónoka maga Alpár Ignác volt. PESTI HIRLAP 1927. november 13., vasárnap. EREDETI WELLNER ALPAC v_ra • CSAK ELSŐRANGÚ MINŐSÉGŰ EVŐESZKÖZÖK MINDENÜTT KAPHATÓ!