Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-15 / 259. szám
14 — Magyarország művészeti emlékei. Feltűnően szép kiállítású könyv jelent meg ilyen címmel: Divald Kornél gyűjtötte össze és kíséri gazdag szöveggel, érdekes és kimerítő magyarázattal azt a pompázatos képanyagot, mely a magyar művészeti emlékeket viszi az olvasóközönség elé. Harminc éven keresztül, sok-sok száz mélynyomású képben, nagy folió alakú lapokon vonul fel ez a büszke kulturális anyag, amely jelenti azt, hogy ez az ország és ennek magyar népe a művészet terén fogékony és teremtő erejű volt ezer éven át, a világ kultúrájának törzsökös része volt mindenkorrn ezt a nemzetet kulturális jelentőségében megcsonkítani, senyveszteni nem szabad és nem lehet. Elámulva kell nézni ezt a csodálatos kincshalmazt, kezdve — mondjuk — a honfoglalás korabeli ezüst süvegen, végig a székesegyházak és monostorok remek egykori templomi értékein, a csúcsíves építészet szénséges emlékein, a középkor festészeti és szobrászati maradványain, síremlékek, festmények szárnyas oltárok, domborművek, kastélyok, renaissance házaak és udvarok, rokokó stílusú műremekek és felsorolni szinte lehetetlen sokféleégű művészeti emlékek gyönyörködtetnek végeláthatatlan sorban. Teljes és őszinte dicséret és elismerés illeti a pompás mű szerzőjét, Dívard Kornélt, aki szinte elképzelhetetlen buzgalommal gyűjtötte össze ezt a rendkívüli anyagot és nagy hozzáértéssel sorakoztatta azt egymás mellé, tartalmas, világos és szakembernek és laikusnak egyaránt bő, kimerítő, érdekes magyarázattal látva el minden egyes művészeti emlék képét. Szép és impozáns a munkája és nagy szolgálatot tett vele a magyar kulturhistóriának De ugyanígy a könyvet kiadó Egyetemi Nyomda is, mely fönnállása 350-ik évében e remek kivitelű könyvben hódol a múltnak és szolgál a magyar jövendőnek. — Jubiláló igazgatótanitó. Na Im Hy Károly pestújhelyi áll. elemi iskolai igazgató most ülte meg 25 éves szolgálati jubileumát s ez alkalomból kartársai és növendékei bensőséges ünnepélyt rendeztek tiszteletére. Az ünnepségen és az ezt követő banketten megjelentek a többi között dr. Iizner István kult. min. államtitkár, dr. Schwartz Gusztáv prelátus, rákospalotai apátplébános, Angyal János kir. tanfelügyelő,Jala Endre, az Alt. Orsz. Tanító Egyesület elnöke, Vedres Béla esperesplébános, a község és a községi iskolák vezetősége. A kultuszminiszter elismerő oklevelet küldött a, ünnepeltnek. — Bombamerénylet ölzesen mexikói elnökjelölt ellen. Newyork ton át Mexikóból jelentik . Obregon tábornok elnökjelölt feleségével együtt gépkocsin a bikaviadalra ment. Egy másik gépkocsiról, mely nyomában volt és eléje került, két bombát dobtak az elnökjelölt kocsijába. Obregon és felesége még a robbanás előtt kiugrottak a kocsiból. A tetteseket vad hajsza után sikerült elfogni. — Egy falusi szélhámos a világ végét hirdette. Pozsonyból jelenti a Pesti Hirlap tudósítója. Egy felvidéki faluban újszerű szélhámos tűnt fel. Egy faluvégi kunyhóban telepedett meg és a kunyhó előtt este máglyát gyújtott. Amikor a falu lakosai összefutottak, az idegen imádságba merült, majd kijelentette, hogy ő Szent Péter és mint az Isten hírnöke, közli, hogy a világ november 6-án elpusztul. A hívők erre ajándékokat hordtak össze és megkérték, hogy imádságában kérje Istent, halassza el a végítéletet. November 6-án az egész falu imádkozott s amikor este a falubeliek Isten hírnökét keresték, nyomára sem leltek. — Tüzvész egy chicagói bérházban. Chicagóból jelentik. Egyik előkelő bérházban tűz ütött ki, amely a liftaknán át rohamosan terjedt tovább és a harmadik emeleten számos embert elzárt. Nyolc asszony és gyermek elégett, tizenhárom személy megsebesült. A mentési munkálatoknál egy tűzoltó sebesüléseket szenvedett. — Tífuszmegbelegedések abauji községekben. Miskolcról jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Abaúj déli községeiben nagyarányú tífuszjárvány ütötte fel a fejét. Különösen Szend és Kozsmár községekben pusztít erősebben a betegség. Erélyes hatósági intézkedések történtek a járvány elfojtására és kiharcolásának megakadályozására. — Álarcos rablók garázdálkodása Borsod megyében. Miskolcról jelenti a Pesti Hírlap tudósítója . A borsodmegyei Kecske-pusztán vasárnapra virradó éjszaka három álarcos betörő behatolt Kovács János gazdálkodó lakásába, a gazda családtagjait összekötözte és a lakásban talált 12.000 pengőt elrabolta. Azt hiszik, hogy a betörők Miskolcról valók, ezért az ottani rendőrség erélyes nyomozást indított kézrekerítésük érdekében. — Tűzriad cm a párizsi Opera Comiqueben, Párizsból jelentik. Az elmúlt este az Opera Comique előcsarnokában az egyik színházlátogató meggondolatlanul eldobott egy égő cigarettát, ami a papírkárpitot meggyújtotta. Az elterjedő füstszag a nézők között pánikot okozott. A gyorsan előhívott tűzoltóknak sikerült a tüzet elfojtani, úgyhogy a nézőtéren ismét nyugalom állott be. — Turistaszerencsétlenség. Bécsből jelentik. A két ünnepnap alatt a hegyek között két baleset történt. A Raxon egy bécsi turistanő megfagyott, a Hohe Wandről pedig egy bécsi turista lezuhant és meghalt. Újabb bécsi jelentés szerint a Neuner bécsi cég 24 éves könyvelőnőjét november 13-án a Raxon halálos szerencsétlenség érte. A könyvelőnő bátyjának, Coldfarb mérnöknek és sógorának társaságában rándult ki a Szaxra. Ugyancsak jelentik, hogy Mirák Jozefin 21 éves magánzónő az elmúlt pénteken 14 éves fiával és Graf Vilmos péksegéddel valószínűleg Badenből jövet a Rax-hegység környékére rándult ki. A kirándulóknak vasárnap kellett volna visszatérniük. Minthogy még ma sem jelentkeztek, attól tartanak, hogy szerencsétlenül jártak a hegységben. — Házasság: Himfy Kornélia és dr. Berkes János f. hó 17-én, csütörtökön délután fél 6 órakor tartják esküvőjüket a krisztinavárosi plébániatemplomban. Dr. Szalkay József orvos (Budapest) f. hó 10-én eljegyezte Dobrovoczky Irénke urleányt (Kiskunfélegyháza). Horváth Lilly és Timár László jegyesek. — Műbutorok! Egyesült Fővárosi Műbútorasztalosok Szövetkezeténél Liszt Ferenc-tér 9. PESTI HIRLAP 1927. november 15., tedd. — Ingyenes olasz nyelvtanfolyam. A budapesti ingyenes olasz nyelvtanfolyam ma, kedden, este fél 7 órakor a Zeneművészeti főiskolában ünnepélyesen megnyílik. — Meghűléses betegségek, nátha, spanyolláz, influenza, torokgyuladás ellen biztos oltalmat nyújt Anacot-pasztilla rendszeres szopogatása — Trench-coat legmodernebb esőköpenyek kaphatók amerikai divatkülönlegességek. Régi posta-utca 19. (Petőfi Sándor-utca sarok.) L. 988—70. — Város, amelynek egyetlen lakója van. Kanadában, az Egyesült Államok határán. 2000 méternyire a tenger színe fölött áll Főnix az elátkozott város. Három-négyemeletes, hatalmas palotákkal szegélyezett gyönyörű utcái vannak — és csak egyetlen lakója. A főtéren két hatalmas amerikai felhőkarcoló hotel áll — teljesen üresen. Ha az utas végigmegy ezeken a kihalt utcákon, nem jön szembe vele egyetlen élőlény, legfeljebb egy-egy éhes farkas. Főnix városának különös a története- Tíz évvel ezelőtt még százhúszezer lakója volt. A század elején aapította egy White nevű ember. A környéken néhány száz négyzetméternyi területet vásárolt össze, abban a meggyőződésben, hogy ott réz van. Csakhamar a bányászok és vállalkozók egész tömege érkezett a városba, melynek lakószáma öt év alatt elérte a húszezret, tíz év alatt a százezret. A város csakhamar vasutat és házakat építtetett. A háború végén következett be a nagy hanyatlás. A réz ára eseni kezdett. A newyorki szindikátus, a bányák eddigi tulajdonosa, visszavonult s a lakosok elhagyták a várost abban a meggyőződésben, hogy ott már ugy sincs semmi kibányászható. Ma már csupán egyetlen okos, egy Bob Forcsav nevü öreg bányász i°kik a városban egyik nagy bérkaszárnyában. Ez itt akarja befejezni életét, ahol egyszer már jobb napokat látott. A világ minden érdekességéről a várháború minden nagy változásáról és a legújabb évek minden új jelenségéről Tolnai Világlexikona számol be a magyar közönségnek. Ezt a pompás díszes munkát mindössze 2 pengő 90 fillérért kapják Tolnai Világlapja olvasói és a Pesti Hílan előfizetői postán és bérmentve, személyes átvétel me 2 vénük 32 fillérért. A Gondos anyák hideg időben a Zoltán-féle csukamájolajat állandóan adják gyermekeiknek. Kapható minden budapesti és vidéki gyógyszertárban. — Szabadalmi dir. László Artúr hites szabadalmi ügyvivő irodahelyiségeit V.. Akadémia utca 14. sz. alá (közvetlenül a Szabadalmi Biróság mellé) helyezte át. — Meglepetésül karácsonyra gyönyörű fényképek, lapok 6 drb 10 P. Kossak utóda. Komárominál, Kossuth Lajos-utca 12. T. 200—81. — É kes nök ,,Rózsa"-harisnyát viselnek! Párja 5 és fél pengő minden színben Rózsa és Társa divatüzletében, Budapest, Andrássy út 1. — Palugyai szűcsnél (Nagymező-utca 20.) találkozik a bundavásárló közönség, hol igazán gyönyörű modellek, gyermekkabátok vannak raktári. Könnyített fizetési feltételek I — A magyar kir. osztálysorsjátékban résztvevők keretnek, 1IO-ÍV ha az uj osztályban játszani akarnak, ugy a megújítási összeget : egész ~ 20 pengő, % — 10 pengő, Vi ~ 5 pengő és az előírt 30 fillér költséget azonnal fizessék meg, vagy pedig az előzékenységből előzetes fizetés nélkül elküldött 2. osztályú sorsjegyeket küldjék vissza. — Húzás már f. hó 23 és 24-én. RADO. BUDAPEST KEDDI MŰSORA 555.8 (3). 9.30 Hirek. 11 Grafonoa-hangv. 12 Időjelzés. 1 Időjárás. 3 Hirek. 4 Előadás. 4.45 Időjelzés. 5 Cigányzene. 6.15 Előadás, 8.50 Rádióposta. 7.50 Hangverseny. 9 Balakovic Zlatko horvát hegedűművész hangversenye. 10.15 Időjelzés, hirek. 10.40 Cigányzene. BUDAPEST SZERDAI MŰSORA 555.6 (3). 9.30 Hirek. 12 Időjelzés, hirek. 1 Időjárás. 3 Hirek. 4 Mesedélután. 4.45 Időjelzés. 5 Előadás. 5.30 Hangverseny. 7.15 Előadás. 8 Mezei virágok az európai dalköltészetben (Lányi Viktor rádió-estje). 10 Időjelzés, hírek. 10.30 Grafonoa-hangv. és tán-zene. Tudományos törekvés és tökéletes technika legújabb vívmánya a kristálytiszta hangú, hatalmas hangerősségű TUNGSRAM P 415 fémbárium katodája végerősifőcs© Meredeksége 1.4 mA V. Emissziója 50 mA Áthatolása 30% Belső ellenállása 2400 ohm. FŐVÁROS. Pályaudvar vagy vásárcsarnok? A budai Déli vasútról van szó. A divatossá lett s sokaktól merőben félreértett üzemkoncentrációval kapcsolatosan, no meg a délivasút megmaradt magyar vonalainak megváltásával. Tulajdonképen pedig sem az egyik, sem a másik nincs szoros kapcsolatban azzala szerencsétlen ideával, mely nemrég bukkant fel s mindenképpen előnyösnek szeretné feltüntetni a közönség szempontjából is, ha a délivasúti pályaudvar megszüntetésével s annak forgalmának Kelenföldre helyezésével az így felszabaduló állomásépület vásárcsarnokká alakíttatnék át. Hát szó sincs róla: a szegény budaiakra valóban ráférne már vásárpiacaiknak valamilyen rendezése. Mert akármelyik budai piacot nézzük is, egyike sem válik becsületére a fővárosnak. Sem a Szénásén, sem a Krisztina téri, de még a Délivasút érkezési oldalán levő, szegényes viskókból álló piac sem, mely nemcsak a környék lakosságát nem képes kielégíteni, de kellemetlenül kell, hogy érintse az ott érkező idegeneket is. Tudjuk, hogy az első benyomás emlékét ritkán szoktuk elfelejteni. Mi pedig ezt a szégyenletes, cigánysorra emlékeztető piacot nyújtjuk a hozzánk ott érkező idegeneknek ízelítőül. Bizonyos, hogy a Délivasút kihelyezésével ez a kérdés eléggé kielégítő módon nyerhetne rendezést a pályaudvarnak vásárcsarnoki felhasználásával, csakhogy ez oly egyéb hátrányokkal járna egész Buda szempontjából, hogy ezen terv ellen minden erővel szembe kell szállnunk. Akik a pályaudvar megszüntetését szorgalmazzák, ezt azzal is támogatják, hogy ebben az esetben megszűnnének a Délivasutat a Kelenfölddel összekötő vágányok is, melyek közlekedési akadályt képeznek a Krisztina-város és a vágányok túlsó oldalán, a Győri-út mentén elterülő városrészek között. Ha ezt a beállítást elfogadnák, akkor viszont fölszedve a sínpárokat az új vásárcsarnokot főütőerétől fosztanék meg, attól az előnytől, hogy a vidékről érkező élelmiszereket közvetlenül vonaton hozhassuk egészen a csarnokhoz, minden drágító átrakodás és befuvarozás nélkül s ezzel megakadályoznák azt, hogy a közönség olcsón vásárolhasson. Ha pedig ezt a fölös drágítást el akarjuk kerülni s meghagyjuk a vágányokat, akkor elesik az az érv, hogy a környék megszabadul a körülötte elterjedő városrészek fejlődését állítóan megakasztó vágányoktól, mert ezek nélkül az élelmicikkeket tartalmazó vagonokat nem lehet az átalakított vásárcsarnokba vontatni. Maradna tehát minden a régiben. De ez nem is volna baj. Városfejlesztés szempontjából ezek a vágányok ma még bajt nem okoznak s ha meglesz a Budapest-Hegyeshalom vonal elektromos üzeme, ezt a kis vonalrészt is könnyen s kevés költséggel lehet elektrifikálni, ugy hogy azután Kelenföldről, mozdonycserével volnának továbbithatók a vonatok Buda szivébe is s ezzel megszűnne a gőzmozdonyok okozta füstölés kellemetlensége is. Közlekedés szempontjából pedig nem kellene egyebet tenni, mint a Márvány utca két részét összekötő hídhoz hasonlóan, alkalmas helyeken még 2—3 áthidalást létesíteni, esetleg magánál a pályaudvar csarnokánál egy aluljárót, s ezzel minden közlekedési nehézség megszűnne. Ezek a létesítmények nevezetesebb költséggel sem járnának, műszaki szempontból meg egyáltalán nem okozhatnak nehézséget. Amint látjuk, a pályaudvar megszüntetését sem városrendezési, sem városközlekedési szempontok nem indokolják! Viszont igen sok ég nyomatékos ok követeli a Délivasút, pályaudvarának mostani helyén való meghagyását. Ha lehet ellene valamit felhozni, legfeljebb az, hogy mikor létesült, az akkori kormány beérte azzal, hogy az ország fővárosába ilyen, még nagyobb vidéki városnak sem díszére váló „pályaudvar" kerülhetett. Ám ha jó volt nekünk Nagymagyarország idejében, beérhetjük vele sanyarúságunk idején is. Szinte érthetetlen, hogy mikor széjjelnézve Európa nyugati nagy modern városain, olyanokon is, melyek minden tekintetben fölötte állnak Budapestnek, azt látjuk, hogy azokban a pályaudvarok nem a perifériákon vannak elhelyezve, hanem a város belsejében, akkor mi pont ennek ellenkezőjét akarjuk megcsinálni. Ott van London, melynek a kontinensről érkező idegeneket leginkább hozó Charing Cross pályaudvara a város legbelsejében, úgyszólván a világhírű National Gallery-képtár előtt teszi le utasait, vagy Párizs, Drezda, Lipcse, Zürich. Mindegyikükben bent a városban teszi le az utast a vonat. Berlinben meg szinte válogathatnak az utazók, hogy a város mely részén akarnak leszállni. Folytathatnám még hosszasan. Mi pedig úgy akarunk „javítani" a dolgokon, hogy a mikor már egyik, elég centrálisan fekvő, modern pályaudvarunkat, a Nyugatit, agyonütöttük s vele az egész környék kereskedőit, akkor ugyanezt akarjuk megcselekedni Budán, bár kisebb mértékben. A közönséget kényszerítik majd, hogy messze kint, 4 kilométernyire a mostani pályaudvartól, rétek s szántóföldek közt hagyja el a vonatot, oly helyen, hol Budapestnek még semmi nyoma s honnan csak nagy időveszteséggel s költséggel érhetnek be a budai lakott, részekbe. Az egyik oldalon arról írnak és beszélnek, hogy a Keletin érkező nemzetközi vonatokat a Rákóczi-út alatt egészen a Kossuth Lajos utcáig kellene behoznunk, mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne, mely pénzügyi nehézségeket sem