Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-19 / 263. szám
1927. november 13., szombat. PESTI HÍRLAP Chinatown érdekessége és borzalmai. San Fransisko, november. Aki valaha itt járt ebben a városban, a Nyugat királynőjében, bizonyára nem mulasztotta el, hogy meglátogassa a hírhedt kínai negyedet. A városnak egy egész negyede Kína fiai számára van fenntartva. Igaz, hogy most már nem az az ópium-terhes gonosztevő-negyedben van ez a fenntartott városrész. Nem lehet már itt látni a titkos folyosókat és csapóajtókat, mint a nagy földrengés előtti időben és amint az amerikai moziszenzációk merész romantikája még ma is el szeretné velünk hitetni. Azért még mindig épen elég titokzatosság és egyben vonzó erő árad ki ebből a városrészből, különösen az európai ember számára. Az exotikum levegője érezhető az utcákon. Mindenfelé pagodatetők barnállanak és boltíves üzletek fitogtatják különös csecsebecséiket. A padmaly alatt hosszú köteleken szárított élelmiszerek csüngenek, amelyek bizony nem mutatnak nagyon ízléses látnivalót. Az aranyművesboltokban munkások — nem művészek — ülnek a kirakatban, akiknek kézügyességét a járókelők megcsodálják. A boltokban felhalmozott selyemhímzések és elefántcsont faragványok minden műértő bámulatát felkeltik. Sts mindennek az ára nem túlságos drága. Egy szép fekete selyemkimonó például, amelyet csupa arany sárkány- és ezüst paradicsommadár-hímzés borít, mindössze 15 dollárért kapható. Estefelé, amikor a lampionok füzérei reszketnek a levegőben és az elzárt ablakok mögül eltompított fény bukkant, ki, kell Chinatown utcáin barangolni annak, aki a város teljes varázsát akarja élvezni. Olyankor aztán feltámad előtte a távolkelet, itt, San Franciscóban egyébként a közeli kelet. A kínai vendéglőkből, amelyeknek bejáratai fölött torz bálványarcok vigyorognak, idegenszerű zene hangzik, bebugyolált alakok mozognak kísértetiesen és ismeretlen nyelv sajátos hangjai érik a fülünket. Hírtelen az a sejtelmes érzés támad az ember lelkében, hogy itt ezernyi titok környez mindent.. De ezek az álmok elrepülnek, ha a valóság jeges lehellete éri őket. A kínai boltos nem más, mint egy igen józan kereskedő, aki az idegenben kizsákmányolni való valakit lát, a mandulaszemű, sárgabőrű nők szerelme pedig megvásárolható. Volt idő, amikor vakmerőség számba ment, ha valaki a kínai negyed örvényébe került. San Franciskó krónikái ugyancsak sok esetről adnak számot, amikor fehér férfiak vagy nők a bizarr házak és zegzugos utcák labirintusában egyszerűen eltűntek. A szerencsétleneknek az élvezetvágya vagy szép-, rációhajhászat volt az ösztönzőjük. Oda settenkedtek a kínai negyed ópium-, játék- és bűnbarlangjaiba és gyakran hónapok telnek el, mikor ráakadtak a holttestükre a Sakramettó hullámaiban. De az a borzalmas földrengés, az a pusztító tűzvész, amely a Nyugat királynőjéből koldusnőt csinált, ebben a tekintetben is meghozta a változást. Új Chinatown keletkezett, magasabb házakkal és szélesebb utcákkal, amely harmonikusabban illeszkedett bele az új San Franciskóba. Newyorknak is megvan a maga kínai negyede, de ez azonban távolról sem mérheti össze magát a sanfranciskóival Szigorúan véve a newyorki China- town csak néhány szűk utcából áll, amelyek közt a Mott-street a legjelentősebb. A házaknak nincs meg az a bizonyos keleti jellegük és a boltok is szegényebbek. Lampionos nagy autókon társas kirándulásokat lehet tenni a kínai negyedbe, de csak este, mert nappal, amikor a kínai negyed csupa kiábrándító józanság, nem érdemes oda menni. Na a szem nem akadna, meg itt-ott egy kínai stílusú erkélyen vagy az apró régiségboltok kirakatain, azt hinné az ember, hogy az alsó Manhattanon, a Downtown egyik utcáján járkál. Amint leereszkedik azonban az alkony, egyszeriben megváltozik a Chinatown képe is. Ha belépünk a boltok egyikébe, súlyosan nehezedik mellünkre a délszaki fűszerek illatával terhes levegő. A boltos suttogó, rossz angolsággal érdeklődik a kívánságunk iránt. Az arca szinte áthatolhatatlan maszk és merev mosolya mögött úgy tetszik száz rejtett veszedelem leselkedik ránk. Az ember gyorsan vásárol, fizet alku nélkül, csakhogy minél hamarabb kiléphessen a hűvös esti levegőre. Jaj azonban annak, aki összeütközésre viszi a dolgot a két nagy kínai titkos szövetség, a Hing-Sing és a Seon-Tong közt. Ilyenkor ugyanis az orgyilkosság üli diadalát a zegzugos utcákban és a kis darab Kína a nagyváros örvényében szinte megremeg az irtózattól. Egyszer ilyen alkalommal jellemző eset fordult elő. Egy befolyásos kereskedő boltja előtt — a história nem derítette ki róla, hogy a két szövetség közül melyikhez tartozott — déltájban nagy ládákkal megrakodott teherkocsi állott meg. A kereskedők gyakran kapnak tea, rizs vagy más egyéb élelmiszer szállítmányokat. Az amerikai rendőrség azonban gyanút fogott, mert a ládák túlnehezeknek tetszettek. Felnyitották a több tucatra menő ládákat és halott meg súlyosan sebesült kinai kulikat találtak bennök. A nyomorultakat Kinában toborozták, hogy a Chinatownban mint orgyilkosokat felhasználják őket. Talán túl kicsinyek voltak a ládák szelelő lyukai, talán a rendesnél nyomorultabb volt a kosztjuk, elég az hozzá, a kulik közül csak kevesen bírták ki a 30 napos tengeri utat. Az európai ember számára nem tanácsos, hogy mikor ilyen társaság verődik össze, ott járjon a Chinatown izgatott levegővel teli utcáin, mert könnyen megeshetik, hogy nyomtalanul elvész benne óvás! Óvakodunk a silány utánzatoktól, eredeti csak az jiddis, véd/eggyel ellátott lámpa és lámpaalkatrész valódi angol csomagolásban / Régi lámpáért - uj lámpa! Rossz lámpáért-jó lámpa! De csak 1927 december 31-ig! —IIB—IHilHIIIIIMIIIIIIII WI II—IliimIIIIHHIIMIIWI1M1— 50.000 használt régi petróleum* (spiritusz, benzin*, karbid- stb.) lámpát vásárolunk vissza darabonként tíz pengőért, tekintet nélkül azok jelenlegi állapotára 18030 Az Aladdin-lámpa 94% leveggel és 6% petróleummal, nyolcvan gyertyaerűsséget, hófehér, egyenletes izzófényt áraszt. Nem kell levegőt préselni (pumpálni), sem robbanóanyaggal (spiritusi, benti..) előmelegíteni. Zajtalan, szagtalan, nem feormáz. Könnyen kezelhető,yemekre is nyugodtan rábízható. Minden alkatrésze egyszerű. Könnyen cserélhető Kiálltása szép és elegáns Tűz- és robbanásmentes, égő állapotban is veszély nélkül hordozható. Anyagi fogyasztása minimális, a beszerzési árat rövid használat után amortizálja. A lámpák kifogástalan működéséért öt évi gyári szavatosságot vállalunk. Írjon még ma, hogy jelentkezésével sorrendi számát biztosítsa! A bevatás módozatairól ingyen és bérmentve küld tájékoztatót: Aladdin Kereskedelmi Részv.Társ. 4. számú lámpaleváltó-osztálya Budapest, IV., Belváros, Molnár utca 21 NAPI HÍREK. — Előfizetőink figyelmébe. Felkérjük azokat az előfizetőinket, akik 1928. évi Nagy Naptárunkból kötött példányt óhajtanak, szíveskedjenek körlevelünk értelmében 1 pengő 50 fillért kiadóhivatalunkba mielőbb beküldeni, mert a rendkívül díszes kötést csak a megrendelt példányszámban áll módunkban elkészíttetni. A kék madár. A Kék Madár, amelyért Maeterlinck karácsonyi muzsikája mesejátékának két gyermeki hőse végigjárja a valóság és álom, a földi és földöntúli élet minden birodalmát, hogy végül ott találja meg, ahol nem is kereste: a szülői házban, a Kék Madár íme végképp a Boldogság jelképévé vált, életben és irodalomban. Nincs olyan gyermeki mese, amely számunkra, úgynevezett felnőttek számára is ne rejtene egynémely tanulságot, bár a mese — sajnos — igen furcsa csemege. A gyermek leszopogatja róla a romantika édességét, nekünk pedig csak keserű magva marad, ha úgy tetszik: tanulsága. Maeterlinck mesejátékának is van egy ilyen keserű magva számunkra, éspedig az, hogy a két gyerek a boldogság kék madarát otthon találja meg, a szülői házban, de a szülők — lévén természetszerűleg ők is felnőttek — nem látják a madarat sehol. Amiből kihámozható a fájdalmas és bizony örökéletű igazság, hogy a földi boldogság csak gyermekek számára való orvossága az élet nevű betegségnek, körülbelül olyan orvossága, mint az a köhögés ellen felírt sárga, édes nedű, amelyről a gyermek nem tudja: jó orvosság-e, vagy rossz édesség és amely bizonyos koron túl egyiknek sem megfelelő. Miről jut mindez eszünkbe? Valamelyik francia lapnak arról a híréről, hogy bizonyos De Poix hercegnő három kastélyát állította most a Kék Madár szolgálatába, ama Kék Madáréba, amely még a szülői házban, a gyermekszobában sem található meg, egyszerűen azért, mert vannak olyan gyermekek, akiknek sem szülői házuk, sem gyermekszobájuk nincs. A nemes francia hercegnő tehát három kastélyt nyit meg egyszerre ennek a hajléktalan Kék Madárnak, amelyet sok-sok szegény gyermek máshol valóban nem találhatna meg a főidőn. „Boldog gyermekkor" — így nevezte el három kastélyát De Poix hercegnő és jelvényéül a Kék Madarat választotta. „Boldog gyermekkor!" — érdemes ezen kissé eltűnődni. Az emberek, általában, olyan keveset gondolnak gyermekkorukra, de ha vissza is emlékeznek néha rá, azt bizonyára alig veszik tudomásul: minő hatalmas, szinte sorsdöntő jelentősége van egy-egy emberi életben a szülői háznak, a gyermekszobának. Igaz, sokszor halljuk, amint ezt vagy azt az embert így jellemzik ismerősei: hiába, nincs gyermekszobája, ... — németből fordítva le a Kinderstube fogalmát, de a gyermekszobának ez a sokszor rekriminált hiánya, hallatlanul mély bepillantásra volna alkalmas egy-egy ember életébe, ha egyáltalában időnk és kedvünk volna más emberek életével foglalkozni. Pedig minden jót és minden rosszat, amit jellemünkben, egyéniségünkben, egész testi és lelki megjelenésünkben magunkkal hordozunk egy életen át, a gyermekszobából hozzuk el, mint örök útravalót. Nemcsak a nevelést vagy neveletlenséget, tisztaságot vagy szennyet, a rend szeretetét vagy a rendetlenségre való hajlamot, hanem mindent, mindent, egészen addig, hogy az életet, a világot, az embereket az optimizmus világos vagy a pesszimizmus sötét színeiben látjuk-e. Öt percig beszélek valakivel és megmondom, milyen volt a gyermekkora, mert azt, amit általában ,,gyermekszobának" neveznek, a jó modort, tisztaságot, rendszeretetet, érintkezésbeli finomságot, később is ,elsajátíthatja, aki akarja. De öt percnyi ismeretség és megmondom: ott lakott e Kék Madár, láthatatlan kalitkájában, a gyermekszoba falai között?,logy ezek a falak fehérek és tiszták voltak-e vagy serrt. Hogy bőséges napfény és levegő átállt-e a szobába, vagy sötét és levegőtlen kórházi börtön volt? Hogy milyen volt az ebédek, vacsorák hangulata, milyen a névnap, karácsony, milyen az iskolába menés téli reggeleken, milyen a vasárnap, milyen a nyári vakáció? Milyen az anya és milyen az apa? Mindez együttvéve a boldogság, a szép gyermekkor kék madara, vagy csak az a láthatatlan üres kalitka a falon, amely hiába várta a Kék Madarat.A francia hercegnő azoknak nyitotta meg kastélyait, akiknek kalitkája üresen és hiába várt. A hercegnő azonban nem boldog gyermekek, hanem derék felnőttek számára nyitott ezzel kaput a jövendőbe. Mert azok a gyermekek, akik a szülői ház vagy az ilyen nagy és nemes lelkek melegét viszik magukkal az életbe, azok válnak - sajnos, nem mindig, de többnyire — az élet, a társadalom nyugodt, reménykedő, vidám és szorgalmas munkásaivá, akik, ha a Kék Madár el is röppent kezükből az elröppent gyermekkorral, mindig tudni, érezni fogják, hogy volt idő, mikor találkoztak vele, amikor láthatták égszinti tollait, hallhatták édes énekét. Tél van, küszöbön a karácsony, — miért nincs hát minden országban sok ilyen De Poix hercegnő, aki a boldog gyermekkor ajándékával áldaná meg az emberiséget? . . . Fóthy János. — Kinin. Egy folyóirat, amelyet az olasz gyarmatügyi minisztérium adat ki, legutóbbi füzetében érdekesen meséli el, hogy fedezték föl a leghatékonyabb orvosszert, a kinint. Loxa környékében, Peruban volt egy tó, amelyben — így adják elő a tizenhatodik századbeli orvosok — valami nagy vihar után beleestek a parti cser"- és bokok. A víz nemsokára megkeseredett tőlük. Észrevették, hogy ezután az erdőben élő beteg állatok ösztönösen odajártak inni, hogy meggyógyuljanak. Egy indián, mikor láza volt, arra gondolt, hogy ő is megpróbálja. Ivott a tó vizéből. Másnapra már elmúlt a láza. Erre megkereste, hogy a cserje melyik részében van az orvosság és fölfedezte, hogy a törzs héja gyógyít. Ettől kezdve az indiánok rendszeresen használták a kinint, de idegennek semmi kincsért sem árulták volna el. Különösen a spanyoloknak nem, akik meghódították földjüket. 1633-ban történt, hogy egy spanyol katona lázas lett s valami benszülött, aki kedvelte őt, meggyógyította a kinafa héjából készült porral. Erre a katona vizsgálódni kezdett, s megállapította, honnan veszik a benszülöttek a csodálatos gyógyszert. Maga is készített kininport s fölhasználta társainak gyógyítására. Nemsokára megbetegedett Cinchon grófné, Peru kormányzójának felesége A loxai rendőrség főnöke, aki már hallott valamit a fehér porról, magához hivatta a katonát, hogy gyógyítsa meg a grófnét. A katona adott egy port a kormányzó feleségének s az nemsokára föllábadt. Miután a gyógyszer elterjedt Portugáliában, mindenütt csak igy nevezték: „a grófné pora". Később a grófné nevéről keresztelték el „oichonának". Amint látjuk, a kinint is csak „keserű" tapasztalatok után fedezte föl az emberiség. —orof Bethlen István távirata Mussolinihez. Rómából jelentik: Mussolini gróf Bethlen István miniszterelnöktől a következő táviratot kapta: A fasizmus új intézményeinek tanulmányozására általam Olaszországba küldött misszió hazatérése alkalmából nem mulaszthatom el, hogy Excellenciádnak legszívélyesebb köszönetet, ne mondjak azért a meleg fogadásért, amelyben az olasz kormány és valamennyi olasz hatóság a missziót részesítette. Bizonyosak vagyunk abban, hogy Excellenciád értékes támogatása nélkül a tanulmánybizottság nem lett volna képes arra, hogy ily rövid idő alatt, összegyűjtse mindazokata fontos felvilágosításokat, amelyeket magával hozott. Meg vagyok arról, győződve, hogy e tanulmányi látogatás a két nemzet baráti kapcsolatát még jobban fogja szilárdítani és ki fogja mélyíteni. 9