Pesti Hírlap, 1927. november (49. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-19 / 263. szám

1927. november 13., szombat. PESTI HÍ­R­LAP Chinatown érdekessége és borzalmai. San­ Fransisko, november. Aki valaha itt járt ebben a városban, a Nyugat királynőjében, bizo­nyára nem mulasztotta el, hogy meglátogassa a­ hírhedt kínai negyedet. A városnak egy egész ne­gyede Kína fiai számára van fenntartva. Igaz, hogy most már nem az az ópium-terhes gonosztevő-ne­gyedben van ez a fenntartott városrész. Nem lehet már itt látni a titkos folyosókat és csapóajtókat, mint a nagy földrengés előtti időben és amint az amerikai moziszenzációk merész romantikája még ma is el szeretné velünk hitetni. Azért még mindig épen elég titokzatosság és egyben vonzó erő árad ki ebből a városrészből, különösen az európai ember számára. Az exotikum­ levegője érezhető az utcákon. Min­denfelé pagoda­tetők barnállanak és boltíves üzle­tek fitogtatják különös csecsebecséiket. A padmaly alatt hosszú köteleken szárított élelmiszerek csün­genek, amelyek bizony nem mutatnak nagyon ízlé­ses látnivalót. Az aranyművesboltokban munkások — nem művészek — ülnek a kirakatban, akiknek kézügyességét a járókelők megcsodálják. A boltok­ban felhalmozott selyemhímzések és elefántcsont faragványok minden műértő bámulatát felkeltik. Sts mindennek az ára nem túlságos drága. Egy szép fekete selyemkimonó például, amelyet csupa arany sárkány- és ezüst paradicsommadár-hímzés borít, mindössze 15 dollárért kapható. Estefelé, amikor a lampionok füzérei reszket­nek a levegőben és az elzárt ablakok mögül eltom­pított fény bukkant, ki, kell Chinatown utcáin ba­rangolni annak, aki a város teljes varázsát akarja élvezni. Olyankor aztán feltámad előtte a távolkelet, itt, San Franciscóban egyébként a közeli kelet. A kínai vendéglőkből, amelyeknek bejáratai fölött torz bálványarcok vigyorognak, idegenszerű zene hang­zik, bebugyolált alakok mozognak kísértetiesen és ismeretlen nyelv sajátos hangjai érik a fülünket. Hírtelen az a sejtelmes érzés támad az ember lel­kében, hogy itt ezernyi titok környez mindent.. De ezek az álmok elrepülnek, ha a valóság jeges lehel­lete éri őket. A kínai boltos nem más, mint egy igen józan kereskedő, aki az idegenben kizsákmányolni való valakit lát, a mandulaszemű, sárgabőrű nők szerelme pedig megvásárolható. Volt idő, amikor vakmerőség számba ment, ha valaki a kínai negyed örvényébe került. San Fran­ciskó krónikái ugyancsak sok esetről adnak szá­mot, amikor fehér férfiak vagy nők a bizarr házak és zeg­zugos utcák labirintusában egyszerűen eltűn­tek. A szerencsétleneknek az élvezetvágya vagy szép-, rációhajhászat volt az ösztönzőjük. Oda settenked­tek a kínai negyed ópium-, játék- és bűnbarlangjai­ba és gyakran hónapok telnek el, mikor ráakadtak a holttestükre a Sakramet­tó hullámaiban. De az a borzalmas földrengés, az a pusztító tűzvész, amely a Nyugat királynőjéből koldusnőt csinált, ebben a tekintetben is meghozta a változást. Új Chinatown keletkezett, magasabb házakkal és szélesebb utcák­kal, amely harmonikusabban illeszkedett bele az új San Franciskóba. Newyorknak is megvan a maga kínai negyede, de ez azonban távolról sem mérheti össze magát a sanfranciskóival Szigorúan véve a newyorki China- town csak néhány szűk utcából áll, amelyek közt a­ Mott-street a legjelentősebb. A házaknak nincs meg az a bizonyos keleti jellegük és a boltok is szegé­nyebbek. Lampionos nagy autókon társas kirándu­lásokat lehe­t tenni a kínai negyedbe, de csak este, mert nappal, amikor a kínai negyed csupa kiábrán­dító józanság, nem érdemes oda menni. N­a a szem nem akadna, meg itt-ott egy kínai stílusú erkélyen vagy az apró régiségboltok kirakatain, azt hinné az ember, hogy az alsó Manh­attanon, a Downtown egyik utcáján járkál. Amint leereszkedik azonban az alkony, egysze­riben megváltozik a Chinatown képe is. Ha belépünk a­ boltok egyikébe, súlyosan nehezedik mellünkre a délszaki fűszerek illatával terhes levegő. A boltos suttogó, rossz angolsággal érdeklődik a kívánsá­gunk iránt. Az arca szinte áthatolhatatlan maszk és merev mosolya mögött úgy tetszik száz rejtett veszedelem leselkedik ránk. Az ember gyorsan vá­sárol, fizet alku nélkül, csakhogy minél hamarabb kiléphessen a hűvös esti levegőre. Jaj azonban an­nak, aki összeütközésre viszi a dolgot a két nagy kínai titkos szövetség, a Hing-Sing és a S­eon-Tong közt. Ilyenkor ugyanis az orgyilkosság üli diadalát a zegzugos utcákban és a kis darab Kína a nagy­város örvényében szinte megremeg az irtózattól. Egyszer ilyen alkalommal jellemző eset fordult elő. Egy befolyásos kereskedő boltja előtt — a his­tória nem derítette ki róla, hogy a két szövetség kö­zül melyikhez tartozott — déltájban nagy ládákkal megrakodott teherkocsi állott meg. A kereskedők gyakran kapnak tea, rizs vagy más egyéb élelmi­szer szállítmányokat. Az amerikai rendőrség azon­ban gyanút fogott, mert a ládák túlneh­ezeknek tetszettek. Felnyitották a több tucatra menő ládákat és halott meg súlyosan sebesült kinai kulikat talál­tak bennök. A nyomorultakat Kinában toborozták, hogy a Chinatownban mint orgyilkosokat felhasz­nálják őket. Talán túl­ kicsinyek voltak a ládák sze­lelő lyukai, talán a rendesnél nyomorultabb volt a kosztjuk, elég az hozzá, a­ kulik közül csak kevesen bírták ki a 30 napos tengeri utat. Az európai em­­­ber számára nem tanácsos, hogy mikor ilyen társa­ság verődik össze, ott járjon a Chinatown izgatott levegővel teli utcáin, mert könnyen megeshetik, hogy nyomtalanul elvész benne óvás! Óvakod­unk a silány utánzatoktól, eredeti csak az jiddis, véd/eggyel ellátott lámpa és­ lámpa­alkatrész valódi angol csomagolásban / Régi lámpáért - uj lámpa! Rossz lámpáért-jó lámpa! De csak 1927 december 31-ig! —IIB—IHilHIIIIIMIIIIIIII WI II—IliimIIIIHHIIMIIWI1M1— 50.000 használt régi petróleum* (spiritusz­, ben­zin*, karbid- stb.) lámpát vásárolunk vissza darabonként tíz pengőért, tekintet nélkül azok jelenlegi állapotára 18030 Az Aladdin-lámpa 94% levegg­el és 6% petróleummal, nyolcvan gyertya­erűsséget, hófehér, egyenletes izzófényt áraszt. Nem kell levegőt préselni (pumpálni), sem robbanóanyaggal (spiritusi, benti.­.) előmele­gíteni. Zajtalan, szagtalan, nem feormáz. Könnyen kezelhető,­­yem­ekre is nyugodtan rábízható. Minden alkatrésze egyszerű. Könnyen cserélhető Kiálltása szép és elegáns Tűz- és robbanásm­entes, égő állapotban is veszély nélkül hordozható. Anyagi fogyasztása minimális, a beszerzési árat rövid használat után amortizálja. A lámpák kifogástalan működéséért öt évi gyári­­ szavatosságot vállalunk. Írjon még ma, hogy jelentkezésével sorrendi számát biztosítsa! A bevatás módozatairól ingyen és bérmentve küld tájékoztatót: Aladdin Kereskedelmi Részv.Társ. 4. számú lámpale­váltó-osztálya Budapest, IV., Belváros, Molnár­ utca 21 NAPI HÍREK. — Előfizetőink figyelmébe. Felkérjük azokat az előfizetőinket, akik 1928. évi Nagy Naptárunkból kö­tött példányt óhajtanak, szíveskedjenek körlevelünk értelmében 1 pengő 50 fillért kiadóhivatalunkba mi­előbb beküldeni, mert a rendkívül díszes kötést csak a megrendelt példányszámban áll módunkban el­készíttetni. A kék madár. A Kék Madár, amelyért Maeterlinck karácso­nyi muzsikája mesejátékának két gyermeki hőse végigjárja a valóság és álom, a földi és földöntúli élet minden birodalmát, hogy végül ott találja meg, ahol nem is kereste: a szülői házban, a Kék Madár ím­e végképp a Boldogság jelképévé vált, életben é­s irodalomban. Nincs olyan gyermeki mese, amely­­ számunkra, úgynevezett felnőttek számára is ne rej­tene egynémely tanulságot, bár a mese — sajnos — igen furcsa csemege. A gyermek leszopogatja róla a romantika édességét, nekünk pedig csak keserű mag­va marad, ha úgy tetszik: tanulsága. Maeterlinck mesejátékának is van egy ilyen keserű magva szá­munkra, és­pedig az, hogy a két gyerek a boldogság kék madarát otthon találja meg, a szülői házban, de a szülők — lévén természetszerűleg ők is felnőttek — nem látják a madarat sehol. Amiből kihámozható a fájdalmas és bizony örökéletű igazság, hogy a földi boldogság csak gyermekek számára való orvossága az élet nevű betegségnek, körülbelül olyan orvos­sága, mint az a köhögés ellen felírt sárga, édes nedű­, amelyről a gyermek nem tudja: jó orvosság-e, vagy rossz édesség és amely bizonyos koron túl egyiknek sem megfelelő. Miről jut mindez eszünkbe? Vala­melyik francia lapnak arról a híréről, hogy bizo­nyos De Poix hercegnő három kastélyát állította most a Kék Madár szolgálatába, ama Kék Madáré­ba, amely még a szülői házban, a gyermekszobában sem található meg, egyszerűen azért, mert vannak olyan gyermekek, akiknek sem szülői házuk, sem­ gyermekszobájuk nincs. A nemes francia hercegnő tehát három kastélyt nyit meg egyszerre ennek a hajléktalan Kék Madárnak, amelyet sok-sok szegény gyermek máshol valóban nem találhatna meg a fői­dőn. „Boldog gyermekkor" — így nevezte el három kastélyát De Poix hercegnő és jelvényéül a Kék Ma­darat választotta. „Boldog gyermekkor!" — érdemes ezen kissé eltűnődni. Az emberek, általában, olyan keveset gon­dolnak gyermekkorukra, de ha vissza is emlékeznek néha rá, azt bizonyára alig veszik tudomásul: minő hatalmas, szinte sorsdöntő jelentősége van egy-egy emberi életben a szülői háznak, a gyermekszobának. Igaz, sokszor halljuk, amint ezt vagy azt az embert így jellemzik ismerősei: hiába, nincs gyermekszobá­ja, ... — németből fordítva le a Kinderstube fogal­mát, de a gyermekszobának ez a sokszor rekriminált hiánya, hallatlanul mély bepillantásra volna alkal­mas egy-egy ember életébe, ha egyáltalában időnk és kedvünk volna más emberek életével foglalkozni. Pedig minden jót és minden rosszat, amit jellemünk­ben, egyéniségünkben, egész testi és lelki megjelené­sünkben magunkkal hordozunk egy életen át, a gyermekszobából hozzuk el, mint örök útravalót. Nemcsak a­ nevelést vagy neveletlenséget, tisztasá­got­ vagy szennyet, a rend szeretetét vagy a rendet­lenségre való hajlamot, hanem mindent, mindent, egészen addig, hogy az életet, a világot, az embere­ket az optimizmus világos vagy a pesszimizmus sötét színeiben látjuk-e. Öt percig beszélek valakivel és megmondom, milyen volt a gyermekkora, mert azt, amit általában ,,gyermekszobának" neveznek, a jó modort, tisztaságot, rendszeretetet, érintkezésbeli finomságot,­ később is ,elsajátíthatja, aki akarja. De öt percnyi ismeretség és megmondom: ott lakott e Kék Madár, láthatatlan kalitkájában, a gyermek­szoba falai­ között­?,­l­ogy ezek a falak fehérek és tisz­ták voltak-e vagy serrt. Hogy bőséges napfény és levegő átállt-e a szobába, vagy sötét és levegőtlen kórházi börtön­ volt? Hogy milyen volt az ebédek, va­csorák hangulata, milyen a névnap, karácsony, mi­lyen az iskolába menés téli reggeleken, milyen a va­sárnap, milyen a nyári vakáció? Milyen az anya és milyen az apa? Mindez együttvéve a boldogság, a szép gyermekkor kék madara, vagy csak az a látha­tatlan üres kalitka a falon, amely hiába várta a Kék Madarat.­A francia hercegnő azoknak nyitotta meg kastélyait, akiknek kalitkája üresen és hiába­­ várt. A hercegnő azonban nem boldog gyermekek, hanem derék felnőttek számára nyitott ezzel kaput a jövendőbe. Mert azok a gyermekek, akik a szülői ház vagy az ilyen nagy és nemes lelkek melegét vi­szik magukkal az életbe, azok válnak - sajnos, nem mindig, de többnyire — az élet, a társadalom nyu­godt, reménykedő, vidám és szorgalmas munkásai­vá, akik, ha a Kék Madár el is röppent kezükből az elröppent gyermekkorral, mindig tudni, érezni fog­ják, hogy volt idő, mikor találkoztak vele, amikor láthatták égszinti tollait, hallhatták édes énekét. Tél van, küszöbön a karácsony, — miért nincs hát min­den országban sok ilyen De Poix hercegnő, aki a boldog gyermekkor ajándékával áldaná meg az em­beriséget? . . . Fóthy János. — Kinin. Egy folyóirat, amelyet az olasz gyarmatügyi minisztérium adat ki, legutóbbi fü­zetében érdekesen meséli el, hogy fedezték föl a leghatékonyabb orvosszert, a kinint. Loxa környékében, Peruban volt egy tó, amelyben — így adják elő a tizenhatodik század­beli orvosok — valami nagy vihar után beleestek a parti cser­"-­ és boko­k. A víz nemsokára megkeseredett tőlük. Észrevették, hogy ezután az erdőben élő beteg állatok ösztönösen odajártak inni, hogy meggyógyuljanak. Egy indián, mikor láza volt, arra gondolt, hogy ő is megpróbálja. Ivott a tó vizéből. Más­napra már elmúlt a láza. Erre megkereste, hogy a cserje melyik részében van az orvosság és föl­fedezte, hogy a törzs héja gyógyít. Ettől kezdve az indiánok rendszeresen hasz­nálták a kinint, de idegennek semmi kincsért sem árulták volna el. Különösen a spanyoloknak nem, akik meghódították földjüket. 1633-ban történt, hogy egy spanyol katona lázas lett s valami ben­szülött, aki kedvelte őt, meggyógyította a kina­fa héjából készült porral. Erre a katona vizsgálódni kezdett, s meg­állapítot­ta, honnan veszik a benszülöttek a csodálatos gyógyszert. Maga is készített kininport s fölhasz­nálta társainak gyógyítására. Nemsokára megbetegedett Cinchon grófné, Peru kormányzójának felesége A loxai rendőrség főnöke, aki már hallott valamit a fehér porról, magához hivatta a katonát, hogy gyógyítsa meg a grófnét. A katona adott egy port a kormányzó fe­leségének s az nemsokára föllábadt. Miután a gyógyszer elterjedt Portugáliában, mindenütt csak igy nevezték: „a grófné pora". Később a grófné nevéről keresztelték el „oi­chonának". Amint látjuk, a kinint is csak „keserű" ta­pasztalatok után fedezte föl az emberiség. —­orof Bethlen István távirata Mussolinihez. Rómából jelentik: Mussolini gróf Bethlen István mi­niszterelnöktől a következő táviratot kapta: A fasiz­mus új intézményeinek tanulmányozására általam Olaszországba küldött misszió hazatérése alkalmá­ból nem mulaszthatom el, hogy Excellenciádnak leg­szívélyesebb köszönetet, ne mondjak azért a meleg fogadásért, amelyben az olasz kormány és vala­mennyi olasz hatóság a missziót részesítette. Bizo­nyosak vagyunk abban, hogy Excellenciád értékes támogatása nélkül a tanulmánybizottság nem lett volna képes arra, hogy ily rövid idő alatt, össze­gyűjtse mindazokat­­a fontos felvilágosításokat, a­melyeket magával hozott. Meg vagyok arról, győződ­ve, hogy e tanulmányi látogatás a két nemzet ba­ráti kapcsolatát még jobban fogja szilárdítani és ki fogja mélyíteni. 9

Next