Pesti Hírlap, 1927. december (49. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

4 PESTI HÍRlAP 1927. december 1., csütörtök. Hogyan starcott Ausztria Kossuth Lajos és társai kiadatásáért? a magyar* emigráció történetének legválságosabb napjai. A bécsi csoszdri királyi Állami és udvari levéltártitkos írásaiból. V/7. Fölvonul az angol flotta. A máltai orosz követ Titoff konstantinápolyi orosz követét a következő értesítéssel lepte meg: Van szerencsém Nagyméltóságodnak tudomására hozni, hogy az angol flotta, amely a Kaledónia, a Howe Poiverful, a Vengeance sorhajóktól, az Uum fregattból és a Rozamond hadihajóból állt, a kikötőből kifutott. Mondják, hogy a hajóraj Korfuba megy, de én inkább azt hiszem, hogy a Levantébe vezényelték. Tudomásomra jutott ugyanis, hogy minden hajó indulása előtt az archipelágusban járatos kalauzt vett fedélzetére. Az osztrák és az orosz követek, Stürmer gróf és Titoff úr. Jól sejtették tehát, hogy a Porta nem áll egyedül a két birodalommal való, egyelőre papiroson fogtatott harcában. Mögötte áll a két tengeri nagyhatalom: Antilia és Franciaországi. S mikor a helyzet kiélesedett, Anglia jónak látta kilépni tartózkodásából és jelét adni annak, hogy e kérdésben Törökország mellett áll. Angliának Sir Stratford Canning volt akkor konstantinápolyi követe, kiü ő energikus diplomata. Ő vitte véghezet a sakkhúzást. Sietett is Stürmer gróf azonnal jelentést tenni Bécsbe a nagy eseményről: Főméltóságu herceg! A Máltában e hó 15-én kelt jelentés szerint, amelyet másolatban idecsatolok, az itteni császári orosz követ értesítést kapott, hogy a négy sorhajóból és két hadihajóból álló flotta ottani állomását elhagyta, hogy, amint azt feltételezni jogunk van az Archipelágusba menjen. Ezt az értesülést Titoff úr annyiban tarthatta figyelemreméltónak, mert nem lehetetlen, hogy ebben Sir Stratford Canninff ur által előidézett tüntetésről van szó, hogy a török kormánynak a két császári udvarral felmerült ellentétében támogatást nyújtson és a Magyarországról ide menekült lázadók kiadásának megtagadására felbátoritsa. Fogadja Főméltóságod tiszteletem kifejezését Konstantinápoly, 1849 szeptember 16. H Stürmer gróf. Tiporta választ küld az osztrák és orosz ultimátumra. — Megszakad a diplomáciai összeköttetés. — Miközben az angol hadihajók föltűntek, az események színterén, a Porta tovább folytatta a diplomatizálást. Körmönfont választ küldött az ultimátumra, amelyet az osztrák és orosz meghatalmazott miniszterek adtak neki át. Erről tesz jelentést Stürmer gróf,felesnek, ebben az írásában: Konstantinápoly, 1849 szept. 17. ... Kőméltóságu herceg! A Porta tegnap késő este küldte el nekem válaszát, még pedig hivatalos jegyzék utján, amelyet pontos fordításban van szerencsém Főméltóságodnak idemesékelni. Bár az ügyirat szövege, forma tekintetében semmi kívánni valót nem hagy fenn, tartalma azonban nem más, mint szólamokba burkolt ismétlése a Főméltóságodnak már előterjesztett válasznak. Mindazonáltal abban a hiszemben voltam, hogy még egy utolsó kísérletet kell tennem hogy a Portát megkíméljem ama kiszámhatatlan következményektől amelyet minisztereinek elvakultsága készakarva felidézni látszik. Felhasználtam tehát a haladékot, amelyet futárom elküldése a jegyzék lefordításáig szükségessé tett, hogy az Ormán minisztériumnak, Titoff úrral való közös megegyezésünk alapján még egy utolsó javaslatot tegyek, amellyel fenyegetésünk megvalósítása a megszakítandó összeköttetésre vonatkozólag elkerülhetővé válhatnék. Ez az előterjesztés oda irányul, hogy a Porta írásban biztosítson bennünket arról, hogy 1. a menekültek megszökése a leggondosabb őrizet által megakadályoztassák. 2. azok k''szolgáltatása ne tagadhassék meg tovább, ha a két uralkodó követeléséhez ragaszkodik. A két követség tolmácsai ma délelőtt keresték fel a külügyminiszter urat hogy a megbiásukat elintézzék. De azok azt felelték, hogy ha a Porta már most kötelezettséget vállalhatna a kiszolgáltatásra, már azt jegyzékében kijelentette volna. Szándékuk azonban az, hogy az uralkodók válaszát bevárják és azután veszik fontolóra a további elhatározásokat. A török kormánynak azt a törekvését, hogy mindenekelőtt időt nyirj°n, ez az utóbbi eredménytelen kísérlet a legteljesebb világításba helyezi, mert ha csak a Szultánnak ez ügybe belevont személye tartaná vissza, nem lehetett volna semmi ellenvetése utóbbi ajántom ellen, amelynek az volt a célja, hoy az uralkodó elkerülje annak látszatát mintha a két kávetsép lépései hatottak volna rá. De Törökország és nví atan tanácsosainak szeme előtt most egész mfa célok lebednek, amelyekre nézve az utóbbi idősein tanúsított magatartásuk nem hagy fenn kétséget. Hogy ezzel szemben a két császári udvarnak hülyén magatartást kell tanúsítani, az megítélésem körén kívül esik Részemről súlyt kell helyeznekm arra, hogy a császári királyi kormánynak be bizonyítsam, hogy minden diplomáciai ügyvivőnek rendelkezésére álló eszközt latba vetettem, hogy a rám bízott nagyfontosságú ügyet kie építő megoldásra vezessem. A továbbiakat a császári, királyi kormányra kell bízni. »Ali pasa legutóbbi nyilatkozata következtében a két követség tőrnfácsai kijelentették, hogy a diplomáciai összeköttetést a Portával megszakítottnak tartják fradziwil herceg tábornok ma regyeli elvinzott Odesszába anélkül hogy a szultántól vagy pedig a török miniszterektől búcsút vett vokit. A Porta szintén futárt akart küldeni Bécsbe a szitán levelével. Fogadja Főméltóságod tisztbe'em ki fejezését gróf Stürmer. II. A Titoff úrhoz intézett lénypR-']par hasonló szövegű jegyzéket, amelyet a követ ur holnap küld el nekem a holnapután induló postával remélem Főméltóságodnak elküldtetni. Török szarmrtnvváság a menekítitek miatt* Nagy eseményt jelent be Stürmer Brót alábbi jegyzéke Schwarzenberg herceg miniszterelnöknek. A menekültek Ügye Törökországban valósággal kormányválságra vezetett. Áramlat támadt a Dívánban, amely félre igyekezett kerülni minden összeütközést Ausztriával és Oroszországgal. Ez az áramlat szemben állott a szultán gavalléros a vendégjogot tisztelő felfogásával, amivel nem akarta magét a két bosszúszomjas hatalom eszközévé lealacsonyítani.. A válsághíreket természetesen nagy örömmel fiasták az osztrák és orosz követségeken és siettek azokat kormányaik tudomására juttatni. Konstantinápoly, 1849 szept.20. Főméltóságú herceg! Az osztrák Lloyd Triesztből e hó 22-én elindult gőzösével volt szerencsém Főméltóságodnak az e hó 19-ike óta történt megemlítésre méltó eseményeket tudomására juttatni. Részletes jelentésem kiegészítéséül most még jelentenem kell, hogy megbízható forrásból értesülök arról, hogy a Szerályban a minisztérium ellenzéke mindig tevékenyebben működik ,és úgy látszik, hogy tért hódít. Mondják azt is, hogy a Mufti, aki az eddigi tanácsüléseken különös nyomatékkal nyilatkozott a menekültek kiadása ellen, azon a ponton áll, hogy lemondását benyújtsa, s hire jár annak, is, hogy, Riza pasa, parancsot kapott, hogy ujstélytársó-állomására Kisip utazása előtt jelenjék meg Köristántinápolyban. Fel kell említeni még azt a hírt is, hogy Sekif H effendit szánták arra, hogy rendkivüli követet küldjék a császári királyi'hídvár'Hoz, amely hír annál nagyobb valószínűséget nyert, mert Sekib pasa egyike ama férfiaknál(fajiikne ki a közvélemény az újonnan megalakitandó minisztériumba,) is fecrlyet szánt, s ezért is érthető,hogy a fiatalok jelenlegi birtokosai igyekeznek őt innen elttávolitani— Fogadja Főméltóságod tiszteletem kifejezését Gróf Stürmer. Hidegen, kik maguk között saját nemzetük nyelvén társalogtak, tűzzel és bizonyára ötletesen, mert nagyokat kacagtak. Valamennyien fiatalok voltak, öreget itt nem is lehetett látni, mintha öregek a világon se lettek volna. Emese vére is nekipezsdült, vidáman kacagott Gyuri megjegyzései!!l, melyekkel a fiukat jellemezte és arca kipirult, szeme csillaga fátyolozottá vált. Gyuri felemelte poharát, belenézett a szemébe és remegő szerelemmel kérdezte: — Mit kívánjak magának, Emese? Azt, amit saját magamnak: reményt, boldog reményt? Emese az ital gyöngyöző habját nézte és elmélázva, mosolygott. — Hisz minden remény boldog. Boldogtalan remény nincs is. Gyuri nézte. — Mégis, mit kívánjak magának? Emese gondolkodott. — Csak reményt kívánjon, Gyuri. Hiszaz egész élet úgyis csak remény. "Ujabb és ujabb remény, örök várakozás. Hogy mit hoz a holnap? * A szomszéd asztalnál egy olasz diák, olykor belevágott mandolinja húrjába és egy másik diák halkan dudorászta Santi Luciát. Az ifjúság naiiv életöröme pezsgett körülöttük, egész a kicsordulásig, úgy, mint poharakból a pezsgő habja kiitták az aranyitalt. És Gyuri gondolkodva ismételte Emese szavait: — Hogy mit hoz a holnap?... Mindent, ami elérhető. Azért csak elérhető vágyaink legyenek. Emese kíváncsian kérdezte: — És ha nem elérhetők? Gyuri belenézett a szemébe és férfias, nyugodt komolysággal mondta: — Hallgasson ide, Emese! Szeretem az életet, mert ismerem szépségeit, értékét és tudom, hogy mindenből lehet kettő, csak az életből és az édesanyánkból nem lehet, csak egy. Mégis, ha nem táplálná lelkemet a reménység, hogy maga az enyém lesz, az életnek semmi becse és értelme nem lenne többé reám nézve. Most már tudja, hogy mi maga nekem. — És megszorította a kezét. E szavak épp úgy meghatottak, mint megijesztették Emesét. Elhalványulva, hallgatott. Gyuri nézte. Odaadta volna az életét, ha megismerheti e fehér homlok mögött rejtőzködő gondolatokat, de nem tudott semmit. Csak érezte, hogy ennek az egyetlen leánynak a fehér álma, mellyel rózsaszínű és aranyfelhők ködében angyalkezek játszadoznak, nem az övé. De vigasza, öröme és reménye volt, hogy másé sem. És ez megvigasztalta, türelmet, hitet oltott beléje. Az olasz és francia diákokhoz új barátok érkeztek, német diákok. Itt adtak egymásnak randevút. Olyan viharos örömmel üdvözölték egymást hogy mindenki megmosolyogta. Egyikőjük most érkezett Berlinből, és üdvözletet hozott az olaszoknak és franciáknak német fiuktól. És egy lehetetlen társalgás folyt közöttük, német, olasz és francia szavakkal. Senki más meg nem értette, ők megértették egymást. Közben ettek, mint a fiatal farkaskölykök és éppoly nagyokat ittak, mint amilyen nagyokat kacagtak. Emese nagyszerűen mulatott rajtuk. Mindannyian olyan fékezhetetlen jókedvűek, lármásak és boldogok voltak, hogy Goethe nemzetének fiait nem lehetett, megkülönböztetni Dante és Moliére nemzetének fiaitól-A nap vidáman, boldogan telt el. Távozóban Emese melegebben karolt Gyuri karjába és szép szemének vidám és egy csöppet kacér pillantásával búcsúzott az ismeretlen fiuktól, akik elragadtatással köszönték meg és hajlongtak utána. Az Idő, ez a mindeneknél öregebb és bölcsebb néma tudós, aki minden emberi ostobaságot, tévedést és gonoszságot a feledés könyvébe jegyez be, akkor már készülődött új fejezete megírására a népek történetének és címéül ezt a gyászos és örökemlékezetű címet adta. 1914. Zoltán egy héten két-három kártyát küldött. Gyuri mindenkor magtalálta e kártyákat Emese szobájának asztalán és nem érzett többé semmi féltékenységet Zoltán iránt. Amióta Párizsban voltak, volt valami hűvös közöny Emesében minden férfi iránt, csak az iránta való szimpátiája látszott mélyülni. Gyuri egy ízben tréfás komolyan mondta neki: — Olyan elvárhatatlan jóbarátok vagyunk, mint egy rendes és okos házaspár, kik közül az egyik — mondjuk a nő — már nem szereti a másikat. .. " • " Futrinka a bátyjával minden májusban felkereste Párizst, most is megérkeztek. Két hétre jöttek ésmjjdnem nanonta találkoztak. És most megismerte Emese, amit nélkülök nem ismert volna meg, Párizs elegáns éjszakai életét. A testvérek rengeteg pénzt töltönek, közönbös előkelő k,-i' -v-' - iggal és hajnal előtt alig kerültek ágyba. Őket nem érdekelték már a múzeumok és képtárak, ismerték valamennyit, a város szépségeivel együtt. Ők csak a tavaszi tárlatot nézték meg, színházakba, mulatókba mentek és a legelőkelőbb helyeken ebédeltek. Futrinka ragyogó és Emese megható szépsége mindenütt feltűnt és csodálattal találkozott. Emellett Futrinka franciább volt a legfranciabb és legraffináltabb párisi dívatdámánál, aki egész életét a legfelsőbb körök ama osztálya között tölti, ahol az életet a legmagasabb luxus előkelő pompája és a szerelmi élet különleges erkölcse képezi, akit ugy hivnak: látszat. Megérkezésük után nyomban elmosották, amit I Gyuri már tudott, hogy a pesti tavaszi tárlaton Emese portréjával óriási sikere volt. Ők viszont elmondták Emese párisi sikerét, az őszi nagy hangversenykörutat az angol impresszárióval. Zoltán megnyúlt arccal, beesett szemmel, hallgatta. Rossz színben volt és lefogyott. . — Beteg volt? — kérdezte Emese csodálkozva. Zoltán merően, szinte haraggal nézett reá és halkan mondta, hogy más ne hallja. (Folytatjuk.)