Pesti Hírlap, 1927. december (49. évfolyam, 273-297. szám)
1927-12-13 / 282. szám
4 A. A Németh Mária az Operaházban. 11. Turandot. Egy évvel ezelőtt mint, művészi szenzáció futotta be a világsajtót annak a tüneményes sikernek a híre, amelyet Németh Mária a „Turandot" bécsi bemutatója alkalmából a címszerepben aratott. Eddig a sikerig a művésznő szigorú bécsi bírálói még némi szkepszissel ítélkeztek Németh Mária művészi fejlődésének lehetőségeiről, míg aztán a Turandot képességeit az egyéniséget kimerítő szerepében oly győzedelmes teljesítménnyel lépett a közönség és kritika elé, hogy népszerűségének már lohadó lángjai ismét az egekig fellobogtak és a kritika osztatlan elragadtatással hajtotta meg zászlaját Németh Mária el# « ^»tf^A becsületes, elfogulatlan kritika joga és kötelessége, hogy neki — ab mnanditis — a birálói sajtó Bismarck-tekintélyű összeségének véleménye se prejudikáljon. Hic Rhodus, hic salta! Az előadóművésznek átka, hogy a hallgatót minden fellépésével újra meg kell hódítania. És most nézzük Németh Mária Turandotját. Puccini hősnőjét igen nehéz feladat elé állítja. Nem éneklő torkot, harsogó trombitát követel. Azonkívül Turandotnak alig ad alkalmat a szív mélyebb érzésének megnyilatkoztatására. Turandot csak a második felvonásban lép akcióba. Hideg, hieratikus megközelülenségéből leereszkedik Kalafhoz, hogy vele szemben a szívtelen kegyetlenség, a vérfagyasztó kemény fenyegetés szózatát hangoztassa. Kalaf minden győzelmével még ridegebbé és elutasítóbbá, sőt bosszúállóbbá válik. Ez a lelki hangulat uralkodik a kőszívű leányon még a harmadik felvonásban is, míg Kalaf csókja megtöri a mennyek lányának büszkeségét és kicsalja belőle a titkos és titkolt szerelem bevallását. A librettónak legnagyobb hibája, hogy ez a lelki fordulat, amely Turandot jellemét a postikori némileg kiengesztelően megvilágítja, nincs kellőleg előkészítve, megindokolva. Ha a szövegíró a második felvonás elején a miniszterek hosszadalmas, a csekélyke kis cselekménnyel semmi organikus összefüggésben nem levő hármas csevegését rövidebbre fogja és egy jelenettel pótolja, amelyben Turandot valamely női bizalmasa előtt és előttünk föllebbenti a fátyolt lelkének titkáról, úgy a szertartásos talánypárviadalban a büszkeségéért küzdő szerelmes nőt látjuk és nem a vérszomjas szörnyeteget. És akkor jobban megértjük, mert előre látjuk a harmadik felvonásnak most ugrásszerű, külsőleges — mert egy csók fizikai ténye csak nem elég indok az ilyen lelki megtisztulásra — kiengesztelő befejezését. Puccini alig gondolhatott arra, hogy Turandotjának olyan hivatott személyesítésére fog akadni, mint amilyent Németh Máriában az Úristen teremtett. Erre a szerepre ennek a csodahangnak kellett születni, bár nem tartjuk nagy művészi ajándéknak, hogy a szerep maga született. Németh Mária hangja egyenesen kiegészítője a zenekarnak. A művésznő magas kvintje mint aranyfényáradat ömlik szét Puccini színdús zenéjében és meteorszerű lángolással sugárzik a zenekar és énekkar egyetemes hanghullámzatán keresztül. A legkápráztatóbb* akusztikai tünemény, amelyben a modern operaszínház közönségének része lehet. Az f alatti kvint már kevesebb nemes fényt áraszt, sőt helyenkint semmi fényt sem. Ezt a fenomenális hangot Németh Mária a talányjelenetben acélos deklamációba önti. Kérdései a fenyegetés kérlelhetetlen keménységével ütik meg a halaf füleit és nem akarjuk a művésznő érzésvilágának rovására betudni, hogy a kegyetlenség, a metsző gúny, a vérszomjúság akcentusait megdöbbentő realizmussal tudta megütni. Játékában Németh Mária nagyszerűen jellemezte királyi és szűzi megközelíthetlenségének hieratikusan szoborszerű merevségét, amelyet mégis jellegzetesen megtörtek a bosszús csalódás, a dacos gőg, később az ébredő szerelem gesztusai. Megjelenése királyi volt, megdöbbentő, lenyűgöző és egyszersmind kápráztató. Kosztümjenit leírni csak egy iparművész szaktudós, és stiliszta lehetne hivatva, vagy Worth, vagy Paquin Nehéz fekete selyemből készült palástja. 6 méter hosszú és 4 méter széles uszályával a fél színpadot tölti be. Ez a palást bíborral és hermelinnel van szegélyezve és arannyal, ezüsttel, színes fémmel van telehímezve a kínai művészet minden ornamentikus csodájával. Fejdísze az ötvösművészet külön remeke, Németh Máriának szédületes sikere volt. Nyílt színen kirobbant, az elragadtatás viharzó extázisa, felvonások után a zsúfolt nézőtér tízszer tombolta a művésznőt a függöny elé. Hazai kiváló művészeink is legjobb erejüket és lelkesedésüket vitték a harcba, hogy az előadást a legmagasabb művészi színvonalra emeljék. Elsősorban Székelyhidy Ferenc, nagyszerű Kalafunk és Sándor Erzsi, kinek művészi tökélyű Lilla az előadás egyik székessége. A miniszterek hármasába kitűnően illeszkedett be Rösler Endre hangja és Timur szerepében régi kiváló alakítását állította Venczell Béla a színpadra. Rékai, karnagy mindig biztosabb erővel és lendülettel vezényli a pompás előadást, amelynek vonzóereje még folyton emelkedik. Pedig ez a nagy sikerben ugyanoly mértékben nemcsak a műnek, hanem az Operaház nagy művészi teljesítményének is tudható be. Dr. Diósy Béla. * (A Kossuth bemutatója Miskolcon.) Miskolcról jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. A miskolci Nem-'eti Színház hétfőn este gondos előadásban, jelenős sikerrel hozta szinre Hegedűs Lóránt nagysikerű színművét, első ízben vidéki színpadon. A szépszámú közönség elmélyült érdeklődéssel figyelt a cselekményre és gyönyörködött a költői szépségű párbeszédekben. A felvonások végén is, de gyakran nyíltszínen, különösen a harmadik felvonásban, meleg és hosszas tapsokban részesítették a szereplőket, elsősorban Rubinyi Tibort (Kossuth), Deréky Jánost (Görgey), Kovács Károly (Széchenyi), továbbá Beleznay Margitot, Könyves Tóth Erzsit, Dolinay Vilmost, Cseile Lajost, Miklóssy Gizellát. Sullivan, mint Radames. Akik a Városi Színház hétfői Aida előadásá,a Sullivatu-t, a pénteki bemutatkozásakor meglehetős csalódást okozott angol tenoristát, mint Radamest hallották, azok meggyőződést szerezhettek arról, hogy a művész világhíre mégsem humbug, mégsem reklám, mégsem blöff. Ez a csodálatos opera, Verdi oeuvrejének tán legizzóbb színű drágaköve, arról is nevezetes többek közt, hogy itt nem érheti a közönséget csalódás egy hőstenor képességeit illetőleg. Itt, rögtön, sőt a legelső jelenetben eldől: igen vagy nem, a tenor igazi művészével állunk szemben, vagy csak közepes kontárral? Nos, Sullivan, a múltkor oly hűvösen fogadott világhírű művész, az első jelenetbeli románc után, olyan dübörgő tapsvihart kapott, amelyet bizonyára csak egy dolog válthatott ki a közönségből, az, hogy a művész csodaszépen, hangjának ezúttal megvesztegető varázsa teljességével énekelte azt a Celeste Aidát, mely Budapesten arról emlékezetes, hogy még Caruso sem énekelte elég szépen az akkor igen nagy részében snobokból álló közönségnek. És Sullivannak rögtön az első jelenetben megszerzett nagy sikere még csak fokozódott az előadás során, egyenes arányban nem mindennapi szépségű művészi teljesítményének emelkedésével, mely legmagasabb pontját a nílusparti jelenetben érte el. Ez valósággal utolérhetetlen és budapesten csak a legritkábban hallható szépségű és tökéletességű volt. Ami már csak azért sem csoda, mert Aidát Flesch Ella énekelte, az az Aida, akinél eszményibb megtestesítője alig akad ma ennek a szerepnek. Primosus, hanggal és drámai hévvel, megközelíteni igyekezettt két remek partnerét, és így elmondhatjuk, hogy ez a nílusparti jelenet felejthetetlen élményt adott. A közönség valóságos frenézisben tapsolt utána, Sullivant és Flesch Elát a vasfürgöny elé is többször szólítva. Az előadás egyébként a Városi Színház szokottan jó Aidája van , eltekintve a kórusok egynémely hanyagzsárgairól. Ezekért azonban az egyébként tehetséges Komlós Pált kell felelőssé tennünk, akinek fiatalsága nem enyhítő körülmény, kétségtelen tehetsége pedig inkább súlyosbító az olyan hanyagságok szempontjából, amelyek például a bevonulási indulón fel-felstíntek. Teljességgel érthetetlennek tartjuk, hogy olyankor, amikor a színháznak világhírű vendége van, nem az a karmester áll a zenekari és színpadi earvüttek élén, akinek tán mérés van némi szerepe abban, hogy a színház, egyáltalában, méltó eszyüttest adhat világhírű vendégeinek. Márkus Dezsőt, a színház főzenei krtizgatóját értjük itt, aki bizonyára méltóbban képviselné a Városi Színház zenei színvonalát az ilyen estéken, mint a fiatalabb karmesteri gárdának egyébként bármily használható tagja. (P. J ) * (Szavalóest) Minden előadóművészetek közt a szavalóművészet a legtermékenyebb talaja az ellenőrizhetetlen nagyságok és kétesértékű féltehetségek érvényesülésének. Az akarhatnám művészek utolsó mentsvára, a szerepelni vágyás leghálásabb alkalma a szavalás, hiszen ez a legkönnyebben elsajátítható művészet, hogy úgy mondjuk, mindenki ér hozzá, aki valaha középiskolába járt. Ezektől a dilettáns előadóktól azonban jól meg kell különböztetnünk a hivatott szavalóművészt. Ezeknél a Szavalás nem egyértelmű ziccerhatású költemények értelmes elmondásával. A hivatott szavalóművésznek céljai s problémái vannak. Figyeljük csak meg, milyen hatalmas feladatokat old meg például Eszier Oszkár, egyik legkitűnőbb szavalóművészünk is. Mindenekelőtt nemcsak verset ad elő, hanem prózát is. És ezeknek az írásoknak gondolatritmusa ugyanolyan lüktető erővel él az ő előadásában, akár a versé. Emellett szélesen hömpölygő, terjedelmes versek szoktak szerepelni a műsorán, — ezúttal a „A readingi fegyház balladája" — amelyeket föl kell építeni, össze kell tinni, egységbe foglalni, hogy nagy legyen a művészi hatásuk. De a rövidebb versek előadása is különb és művészibb nála, mint másnál. Nem mesterkélt banerhordozások és erőszakos hangsúlyozások támasztják alá nála a versek tartalmát; valami sajátságos belső dinamikával lendíti ő előre a verseket s ez ráül bélyegét annak minden egyes sorára is. Műsorán egyébként ezuttal kizárólag idegen szerzők művei szerepeik; a magyar költészetet csupán Kosztolányinak, Karinthynak és másoknak alkotással egyenrangú műfordításai képviselték. A hangversenyen Baílides Mária működött közre, mély hatást keltve néhány komoly dal előadásával. (mja.) * (Darabváltozás a Nemzeti Színházban.) Váradi Aranka betegsége miatt a „Bábjáték" hétfőre hirdetett előadása elmaradt, s helyette a „Süt a nap" került színre. | 16 SZÍNHÁZ Ma Édenkert. — Új bejelentés. Csak kevés darab tartja magát az idén is a tavalyi játékrendről. Ezek közt a ritka darabok közt van az Édenkert. Színes és gazdag, de egyben mulatságos cselekményének, bravúros szerepeinek, no és a Vígszínház kitűnő előadásának köszönheti, hogy a mi jegyakciónknak is legkedveltebb darabja. Szerdán este búcsúzik a pesti közönségtől Suliivan és pedig a Zsidónőben. Erre az estére esik új bejelentésünk. Bekapcsoljuk ismét az Új színháznak, a Révai utcai szép új kabarénak pompás műsorát. Csütörtökön megismételjük a Gazdag lány előadását. Erre a napra esik a Mesék az írógépről harmadik előadása és Fráter Lórándnak végső búcsúestje a Zeneakadémián. Valamint a Komédia előadása Rátkai és Rott felléptével. Pénteken negyedszer illesztjük jegyakciónkba az Oroszországot Meg kell állapítanunk, hogy a pénteki előadás iránt, amelyen Csortos, Odry és Simányi Mária lép fel, "inden eddiginél nagyobb az érdeklődés. Eseménye a pénteki napunknak Erica Morini, ennek a nemzetközileg elismert, kiváló hegedűművésznőnek fellépte. Új bejelentés: ezen az estén is bekapcsoljuk az Új színház műsorát. A rendes vasárnapi műsoron kívül akciónkba kapcsolódik a Modern magyar költők estje és már most felhívjuk a figyelmet az Andrássy úti Színház hétfői estéjére. KEDD (dec. 13.) Vígszínház. Az Édenkert. Kezdete fél 8 órakor. SZERDA (dec. 14.) Városi Színház. Zsidónő, Sullivan felléptével. Kezdete fél 8 órakor. — Új Szinház. Nachtmusik, stb. Kezdete fél 9 órakor. CSÜTÖRTÖK (dec. 15.) Belvárosi Színház. A gaz-idag lány. Kezdete 8 órakor. — Városi Színház. Mesék az írógépről. Kezdete fél 8 órakor. — Zeneakadémia. Fráter Lóránd nótaestje. Kezdete fél 6 órakor. — Rott-Komédia. Az új decemberi műsor. Kezdete fél 9 órakor. PÉNTEK (dec. 16.) Vígszínház. A levél. Kezdete fél 8 órakor. — Magyar Színház. Ooszország. Kezdete 8 órakor. — Vigadó. Erica Morini hangversenye. Kezdete fél 9 órakor. — Új Színház. Nachtmusik, stb. Kezdete fél 9 órakor. VASÁRNAP (dec. 18.) Városi Színház. Mignon. Kezdete 3 órakor. — Belvárosi Szinház. A szombat esti hölgy. Kezdete fél 4 órakor. — Király Szinház. Repülj fecském. Kezdete 3 órakor. — Vigadó. Modern magyar költők estje. Kezdete fél 9 órakor. HÉTFŐ (dec. 19.) Andrássy-uti Szinház. Bárónő tekintetes 3szony, stb. Kezdete fél 9 órakor. ICOOO fiorona- értékben a Pesti Hirlap tématiohivatalai (V., Vilmos császár-Qt 78., Vil., Erzsébet Körút i. sH-jait Krisztinakörut 13., it iirMt-comt 5.b ftMfitriT II . Fő-utca 23. VI., Andrássy-ut 1.. VIII., Rákóczi-ut 9. Újpest, Istvan-ut i. -8 Kispest, Konsuín. sz. M ^fc názjegy- valamint könyvvasatiasan vásárolt jegyek wíjp^P lletve tönyvefc báb;M * kedvezmeny ertéke erejéig betű i. Előfizetőknek nem kel a honoka« beszolgáltat» »ok. FILLÉR náldányonként vasarlóknafc igen. Érvényes esty honapia BON, PESTI HIRLAP 1927. December IB., SéfM.