Pesti Hírlap, 1927. december (49. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-13 / 282. szám

4 A.­­ A Németh Mária az Operaházban. 11. Turandot. Egy évvel ezelőtt mint, művészi szenzáció fu­totta be a világsajtót annak a tüneményes sikernek a híre, amelyet Németh Mária a „Turandot" bécsi bemutatója alkalmából a címszerepben aratott. Ed­dig a sikerig a művésznő szigorú bécsi bírálói még némi szkepszissel ítélkeztek Németh Mária művé­szi fejlődésének lehetőségeiről, míg aztán a Turan­dot képességeit az egyéniséget kimerítő szerepében oly győzedelmes teljesítménnyel lépett a közönség és kritika elé, hogy népszerűségének már lohadó lángjai ismét az egekig fellobogtak és a kritika osz­tatlan elragadtatással hajtotta meg zászlaját Németh Mária el# « ^»tf^­A becsületes, elfogulatlan kritika joga és kö­telessége, hogy neki — ab mnanditis — a biráló­i sajtó Bismarck-tekintélyű összeségének véleménye se prejudikáljon. Hic Rhodus, hic salta! Az előadó­művésznek átka, hogy a hallgatót minden fellépésé­vel újra meg­ kell hódítania. És most nézzük Németh Mária Turandotját. Puccini hősnőjét igen nehéz feladat elé állítja. Nem éneklő torkot, harsogó trombitát követel. Azonkívül Turandotnak alig ad alkalmat a szív mélyebb érzésének megnyilatkoztatására. Turandot csak a második felvonásban lép akcióba. Hideg, hieratikus megközelülenségéből leereszkedik Kalaf­hoz, hogy vele szemben a szívtelen kegyetlenség, a vérfagyasztó kemény­ fenyegetés szózatát hangoz­tassa. Kalaf minden győzelmével még ridegebbé és elutasítóbbá, sőt bosszúállóbbá válik. Ez a lelki hangulat uralkodik a kőszívű leányon még a har­madik felvonásban is, míg Kalaf csókja megtöri a mennyek lányának büszkeségét és kicsalja belőle a titkos és titkolt szerelem bevallását. A librettó­nak legnagyobb hibája, hogy ez a lelki fordulat, amely Turandot jellemét a postik­ori némileg kien­gesztelően megvilágítja, nincs kellőleg előkészítve, megindokolva. Ha a szövegíró a második felvonás elején a­ miniszterek hosszadalmas, a csekélyke kis cselekménnyel semmi organikus összefüggésben nem levő hármas csevegését rövidebbre fogja és egy jelenettel pótolja, amelyben Turandot valamely női bizalmasa előtt és előttünk föllebbenti a fátyolt lel­kének titkáról, úgy a szertartásos talánypárviadal­ban a büszkeségéért küzdő szerelmes nőt látjuk és nem a vérszomjas szörnyeteget. És akkor jobban megértjük, mert előre látjuk a harmadik felvonás­nak most ugrásszerű, külsőleges — mert egy csók fizikai ténye csak nem elég indok az ilyen lelki megtisztulásra — kiengesztelő befejezését. Puccini alig gondolhatott arra, hogy Turan­dotjának olyan hivatott személyesítésére fog akadni, mint amilyent Németh Máriában az Úristen teremtett. Erre a szerepre ennek a csodahangnak kellett születni, bár nem tartjuk nagy művészi aján­déknak, hogy a szerep maga született. Németh­ Mária hangja egyenesen kiegészítője a zenekarnak. A művésznő magas kvintje mint aranyfényáradat ömlik szét Puccini színdús zenéjé­ben és meteorszerű lángolással sugárzik a zenekar és énekkar egyetemes hanghullámzatán keresztül. A legkápráztatóbb* akusztikai tünemény, amelyben a modern operaszínház közönségének része lehet. Az f alatti kvint már kevesebb nemes fényt áraszt, sőt helyenkint semmi fényt sem. Ezt a fenomenális hangot Németh Mária a talányjelenetben acélos deklamációba önti. Kérdései a fenyegetés kérlelhe­tetlen keménységével ütik meg a halaf fü­leit és nem akarjuk a művésznő érzésvilágának rovására betudni, hogy a kegyet­lenség, a metsző gúny, a vér­szomjúság akcentusait megdöbbentő realizmussal tudta megütni. Játékában Németh Mária nagyszerűen jelle­mezte királyi és szűzi megközelíthetlenségének hie­ratikusan szoborszerű merevségét, amelyet mégis jellegzetesen megtörtek a bosszús csalódás, a dacos gőg, később az ébredő szerelem gesztusai. Megjele­nése királyi volt, megdöbbentő, lenyűgöző és­ egy­szersmind kápráztató. Kosztümjenit leírni csak egy iparművész szaktudós, és stiliszta lehetne hivatva, vagy Worth, vagy Paquin Nehéz fekete selyemből készült palástja. 6 méter hosszú és 4 méter széles uszályával a fél színpadot tölti be. Ez a palást bí­borral és hermelinnel van szegélyezve és arannyal, ezüsttel, színes fémmel van telehímezve a kínai mű­vészet minden ornamentikus csodájával. Fejdísze az ötvösművészet külön remeke, Németh Máriának szédületes sikere volt. Nyílt színen kirobbant, az elragadtatás viharzó extázisa, felvonások után a zsúfolt nézőtér tízszer tombolta a művésznőt a füg­göny elé. Hazai kiváló művészeink is legjobb erejüket és lelkesedésüket vitték a harcba, hogy az előadást a legmagasabb művészi színvonalra emeljék. Első­sorban Székelyhidy Ferenc, nagyszerű Kalafunk és Sándor Erzsi, kinek művészi tökélyű Lill­a az elő­adás egyik székessége. A miniszterek hármasába kitűnően illeszkedett be Rösler Endre hangja és Timur szerepében régi kiváló alakítását állította Venczell Béla a színpadra. Rékai, karnagy mindig biztosabb erővel és lendülettel vezényli a pompás előadást, amelynek vonzóereje még folyton emel­kedik. Pedig ez a nagy sikerben ugyanoly mérték­ben nemcsak a műnek, hanem az Operaház nagy művészi teljesítményének is tudható be. Dr. Diósy Béla. * (A Kossuth bemutatója Miskolcon.) Miskolcról jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. A miskolci Nem-'­eti Színház hétfőn este gondos előadásban, jelen­ős sikerrel hozta szinre Hegedűs Lóránt nagysike­rű színművét, első ízben vidéki színpadon. A szép­számú közönség elmélyült érdeklődéssel figyelt a cselekményre és gyönyörködött a költői szépségű párbeszédekben. A felvonások végén is, de gyak­ran nyíltszínen, különösen a harmadik felvonásban, meleg és hosszas tapsokban részesítették a szerep­lőket, elsősorban Rubinyi Tibort (Kossuth), Deréky Jánost (Görgey), Kovács Károly (Széchenyi), to­vábbá Beleznay Margitot, Könyves Tóth Erzsit, Do­linay Vilmost, Cseile Lajost, Miklóssy Gizellát. Sullivan, mint Radames. Akik a Városi Színház hétfői Aida előadásá,a Sullivatu-t, a pénteki bemutatkozásakor meglehetős csalódást okozott angol tenoristát, mint Radamest hallották, azok meggyőződést szerezhettek arról, hogy a művész világhíre mégsem humbug, mégsem reklám, mégsem blöff. Ez a csodálatos opera, Verdi oeuvrejének tán legizzóbb színű drágaköve, arról is nevezetes többek közt, hogy itt nem érheti a közön­séget csalódás egy hőstenor képességeit illetőleg. Itt, rögtön, sőt a legelső jelenetben eldől: igen vagy nem, a tenor igazi művészével állunk szemben, vagy csak közepes kontárral? Nos, Sullivan, a múltkor oly hűvösen fogadott világhírű művész, az első jele­­­netbeli románc után, olyan dübörgő tapsvihart ka­pott, amelyet bizonyára csak egy dolog válthatott ki a közönségből, az, hogy a művész csodaszépen, hangjának ezúttal megvesztegető varázsa teljességé­vel énekelte azt a Celeste Aidát, mely Budapesten arról emlékezetes, hogy még Caruso sem énekelte elég szépen az akkor igen nagy részében snobokból álló közönségnek. És Sullivan­nak rögtön az első jelenetben megszerzett nagy sikere még csak foko­zódott az előadás során, egyenes arányban nem mindennapi szépségű művészi teljesítményének emel­kedésével, mely legmagasabb pontját a nílusparti jelenetben érte el. Ez valósággal utolérhetetlen és budapesten csak a legritkábban hallható szépségű és tökéletességű volt. Ami már csak azért sem cso­da, mert Aidát Flesch Ella énekelte, az az Aida, akinél eszményibb megtestesítője alig akad ma en­nek a szerepnek. Primosu­s, hanggal és drám­ai hév­vel, megközelíteni igyekezettt két remek partnerét, és így elmondhatjuk, hogy ez a nílusparti jelenet felejthetetlen élményt adott. A közönség valóságos frenézisben tapsolt utána, Sullivant és Flesch El­át a vasfürgöny elé is többször szólítva. Az előadás egyébként a Városi Színház szokottan jó Aidá­ja van , eltekintve a kórusok egynémely hanyagzsá­rgai­ról. Ezekért azonban az egyébként tehetséges Kom­lós Pált kell felelőssé tennünk, akinek fiatalsága nem enyhítő körülmény, kétségtelen tehetsége pedig inkább súlyosbító az olyan hanyagságok szempont­jából, amelyek például a bevonulási indulón fel-fel­stíntek. Teljességgel érthetetlennek tartjuk, hogy olyankor, amikor a színháznak világhírű vendége van, nem az a karmester áll a zenekari és színpadi earvüttek élén, akinek tán mérés van némi szerepe abban, hogy a színház, egyáltalában, méltó eszyü­t­test adhat világhírű vendégeinek. Márkus Dezsőt, a színház főzenei krtizgatóját értjük itt, aki bizonyára méltóbban képviselné a Városi Színház zenei szín­vonalát az ilyen estéken, mint a fiatalabb karmes­teri gárdának egyébként bármily használható tagja. (P. J ) * (Szavalóest) Minden előadóművészetek közt a szavalómű­vé­szet a legtermékenyebb talaja az el­lenőrizhetetlen nagyságok és kétesértékű féltehet­ségek érvényesülésének. Az akarhatnám művészek utolsó mentsvára, a szerepelni vágyás leghálásabb alkalma a szavalás, hiszen ez a legkönnyebben el­sajátítható művészet, hogy úgy mondjuk, mindenki ér­ hozzá, aki valaha középiskolába járt. Ezektől a dilettáns előadóktól azonban jól meg­ kell külön­böztetnünk a hivatott szavalóművészt. Ezeknél a Szavalás nem egyértelm­ű­ ziccerhatású költemén­yek értelmes elmondásával. A hivatott szavalóművész­nek céljai s problémái vannak. Figyeljük csak meg, milyen hatalmas feladatokat old meg például Esz­ier Oszkár, egyik legkitűnőbb szavalóművészünk is. Mindenekelőtt nemcsak verset ad elő, hanem pró­zát is. És ezeknek az írásoknak gondolatritmusa ugyanolyan lüktető erővel él az ő előadásában, akár a versé. Emellett szélesen hömpölygő, terjedel­mes versek szoktak szerepelni a műsorán, — ez­úttal a „A readingi fegyház balladája" — amelye­ket föl kell építeni, össze kell tin­ni, egységbe fog­lalni, hogy nagy le­gyen a művészi hatásuk. De a rövidebb versek előadása is különb és művészibb nála, mint másnál. Nem mesterkélt banerhordozások és erőszakos hangsúlyozások támasztják alá nála a versek tartalmát; valami sajátságos belső dina­mikával lendíti ő előre a verseket s ez ráül­ bélyegét annak minden egyes sorára is. Műsorán egyébkén­t ezuttal kizárólag idegen szerzők művei szerepeik; a magyar költészetet csupán Kosztolányinak, Ka­rinthynak és másoknak alkotással egyenrangú mű­fordításai képviselték. A hangversenyen Ba­ílides Mária működött közre, mély hatást keltve néhány komoly dal előadásával. (mja.) * (Darabváltozás a Nemzeti Színházban.) Váradi Aranka betegsége miatt a „Bábjáték" hétfőre hirde­tett előadása elmaradt, s helyette a „Süt a nap" ke­rült színre. | 16 SZÍNHÁZ Ma Édenkert. — Új bejelentés. Csak kevés darab tartja magát az idén is a tavalyi­ játékrendről. Ezek közt a ritka darabok közt van az Édenkert. Színes és gazdag, de egyben mulat­ságos cselekményének, bravúros szerepeinek, no és a Vígszínház kitű­nő előadásának köszönheti, hogy a mi jegyakciónknak is legkedveltebb darabja. Szerdán este búcsúzik a pesti közönségtől Suliivan és pedig a Zsidónő­ben. Erre az estére esik új be­jelentésünk. Bekapcsoljuk ismét az Új színház­nak, a Révai­ utcai szép új kabarénak pompás műsorát. Csütörtökön megismételjük a Gazdag lány előadását. Erre a napra esik a Mesék az írógépről harmadik előadása és Fráter Lórándnak végső búcsúestje a Zeneakadémián. Valamint a Komédia előadása Rátkai és Rott fel­léptével. Pénteken negyedszer illesztjük jegyakciónkba az Oroszország­ot Meg kell állapítanunk, hogy a pénteki előadás iránt, amelyen Csortos, Odry és Simányi Mária lép fel, "­inden eddiginél nagyobb az érdeklődés. Eseménye a pénteki napunknak Erica Morini, ennek a nemzetközileg elismert, kiváló hegedű­mű­vésznőnek fellépte. Új bejelentés: ezen az estén is bekapcsoljuk az Új színház műsorát. A rendes vasárnapi műsoron kívül akciónkba kapcsolódik a Modern magyar költők estje és már most felhívjuk a figyelmet az Andrássy­ úti Színház hétfői estéjére. KEDD (dec. 13.) Vígszínház. Az Édenkert. Kez­dete fél 8 órakor. SZERDA (dec. 14.) Városi Színház. Zsidónő, Sullivan felléptével. Kezdete fél 8 órakor. — Új Szinház. Nacht­musik, stb. Kezdete fél 9 órakor. CSÜTÖRTÖK (dec. 15.) Belvárosi Színház. A gaz-i­dag lány. Kezdete 8 órakor. — Városi Színház. Mesék az­­ írógépről. Kezdete fél 8 órakor. — Zeneakadémia. Fráter­­ Lóránd nótaestje. Kezdete fél 6 órakor. — Rott-Komédia. Az új decemberi műsor. Kezdete fél 9 órakor. PÉNTEK (dec. 16.) Vígszínház. A levél. Kezdete fél 8 órakor. — Magyar Színház. O­oszország. Kezdete 8 órakor. — Vigadó. Erica Morini hangversenye. Kezdete fél 9 órakor. — Új Színház. Nachtmusik, stb. Kezdete fél 9 óra­kor. VASÁRNAP (dec. 18.) Városi Színház. Mignon. Kezdete 3 órakor. — Belvárosi Szinház. A szombat esti hölgy. Kezdete fél 4 órakor. — Király­ Szinház. Repülj fecském. Kezdete 3 órakor. — Vigadó. Modern magyar költők estje. Kezdete fél 9 órakor. HÉTFŐ (dec. 19.) Andrássy-uti Szinház. Bárónő te­kintetes 3szony, stb. Kezdete fél 9 órakor. ICOOO fiorona- értékben a Pesti Hirlap tématiohivatalai (V., Vilmos császár-Qt 78., Vil., Erzsébet Körút i. sH-­jai­t Krisztina­körut 13­., it iirMt-comt 5.b ftMfitriT II . Fő-utca 23. VI., And­rássy-ut 1.. VIII., Rákóczi-ut 9. Újpest, Istvan-ut i. -8 Kispest, Konsuín­. sz. M ^fc názjegy- valamint köny­vvasatiasan vásárolt jegyek wíjp^P lletve tönyvefc b­áb;M * kedvezmeny ertéke erejéig be­tű i. Előfizetőknek nem kel a honoka« beszolgáltat»­ »ok. FILLÉR náldányonként vasarlóknafc igen. Érvényes esty honapia BON, PESTI HIRLAP 1927. Decemb­er IB., SéfM.

Next