Pesti Hírlap, 1927. december (49. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-31 / 297. szám

/ 1927. december 31., szombat. PESTI HÍRLAP — A Magyarországi Hirlapírók Nyugdíjintézeté­nek igazgatósági ülése. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete pénteken Lenkey Gusztáv alelnök vezetésével igazgatósági ülést tartott. Az elnök mély, részvéttel emlékezett meg Hoitsy Pálnak, az intézet tiszteletbeli elnökének elhunytáról. Indítványára az igazgatóság elhatározta, hogy Márkus Miksának a ravatalnál mondott gyászbeszédét jegyzőkönyvében megörökíti és Hoitsy Pálnak az arcképét és intézét számára megfesteti. Az igazgatóság ezután üdvözöl­te 35 éves jubileuma alkalmából az Újság című lapot és annak szerkesztőségét. Elhatározta továbbá, hogy Huszár Károlyhoz, az intézet régi tagjához, a mun­kásbiztosító intézet elnökévé történt kinevezése, Ilber Er­ire fővárosi tanácsnokhoz, kormány főtanácsossá történt kinevezése alkalmából üdvözlő átiratot intéz. Ezután Walikovszky Károly titkár folyó ügyekről re­ferált.­­ Letartóztattak egy bolgár komitácsit Szabadkán. Szabadkáról jelentik, hogy letartóztattak egy bolgár komi­tácsit, aki Belgrádba akart utazni. A nála talált iratok szerint azzal volt megbízva, hogy Lazscn, a belgrádi bel­ügyminisztérium közbiztonsági osztályának főnöke vagy Tomics tábornok, a csendőrség parancsnoka ellen merény­letet kövessen el. Kihallgatása során Belgrádban azt val­lotta, hogy másokat is kiküldtek azzal a megbízással, hogy jugoszláv egyének ellen merényleteket kövessenek el.­­ A függetlenségi párt győzelme a hódmezővásár­helyi községi választásokon, Hódmezővásárhelyről jelenti a Pesti Hírlap tudósítója. Hódmezővásárhely város köz­gyűlésén megüresedett tizenhat tagsági hely betöltése vé­gett pénteken volt a választás a közönség rendkívüli ér­deklődése mellett, amit az is mutat, hogy 14 ezer vá­lasztó közül 12 ezer adta le szavazatát. A választásban résztvett három kiíkrt közül a Kun Béla vezetése alatt álló függetlenségi és 48-as párt 12, az egységes párt 2 és a szociáldemokraták 2 mandátumot kaptak, a független­ségi párt tehát a megüresedett mandátumok háromnegyed részét szerezte m­eg. A Felrobbant revolvergolyó megsebesített egy vil­lanyszerelőt. Péntek délután a Csáky­ utca 28. számú ház­ban lévő műhelyben forrasztólámpával dolgozott Bencsik Soma villanyszerelő. Munka közben a zsebéből egy revol­vergolyó esett ki, amely a forrasztólámpától felrobbant és a szerelő bal lábán súlyos sérülést okozott. A mentők súlyos állapotban szállították a Szent István-kórházba. — Országos diákkonferencia Budapesten. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diák­ Szövetség ezévi téli konfe­renciáját január 28—30-ig tartja Budapesten, a tisztvi­selőtelepi református egyházban. — Gyári tűzoltók tolvajlásai. A fővárosi tűzoltóság központi parancsnok­­ga megállapítja, hogy azok a gyári napszámosokból lett tűzoltók, akik a Dan-. Villamossági T. Lövőház­ utcai telepén nagyobb értékű bronz- és réz­magot loptak, nem tartoznak a­­székesfővárosi tűzoltó­ig testületébe, hanem a gyár magánalkalmazottak . Halálozás. Wischer Balázs bácsalmási születésű i­amrendőrségi detektív 1927 december hó 29-én 87 éves frában meghalt. Temetése 1928 január hó 1-éi, d. u. fél 4 , a kor a rákoskeresztúri temető halottasházából lesz megtartva. — Légiforgalom :élen. A Magyar Légiforgalmi II.-T téli menetrendje szerint a regg­­l 8 órakor induló repülő­g«' 9.4* órakor érkezik Bécsbe, ahonnan lS-fint-kor indul vissza Budapestre. A téli idényben az uta»k­ilke fütyt van, a menetdíjat -!«'1* felé 40 pengőre szállították le. al­­óbb le­t a podgyász- és csomagszállítás is. Jegyváltás, felvilágosítás­­ légiutazási Irodában (Newyork-palota) és az összes menet­jegyirodákban. — Miniszter és munkásleányok vitája. William Johnson angol belügyminiszter a napokban meg­látogatott egy blackburni gyárat. Eközben elbeszél­getett egy csomó női alkalmazottal, „ön olyan be­nyomást tesz — mondta a miniszter az egyik mun­kásleánynak —, m­intha meg volna elégedve a mun­kájával." „Napi tiz órát dolgozom", — mondta a leány. ,,Én pedig — mondta a miniszter — reggel­­10-kor megyek el hazulról s ha az alsóháznak ülé­se van éjfél előtt ritkán kerülök haza." Ekkor egy másik leány szólt közbe: „Ez igazán nem nagy do­log, ha reggel kialhatja magát. Amellett önt rende­sen megöletik! És különben is: az alsóház ülését nevezi ön munkának?" — A leányok erre mind ne­vettek és a miniszter is velük nevetett. — „Ön talán azért kerül oly későn haza — jegyezte meg egy har­madat leány —, mert bizonyára az éjszakai lokálju­kat látogatja." „A lokálokat? — kérdezte Johnson miniszter. — Még csak a családom számára sincs elég időm, nemhogy szórakozhassam is. Feleségemet úgyszólván csak vasárnaponként látom." „Akkor ön boldog embernek mondhatja magát!" — jegyezte meg egy nős munkás dörmögve. Mire a munkásnők mind korholni kezdték a munkást. . ..Ugyan, menj már, John, hiszen magad is tudod, hogy a feleséged nél­kül nem tudnál boldogulni." Az angol belügyminisz­ter gyári látogatása érdekes korkép, mely kedvesen tü­krözi vissza a mai nő óriási térfoglalását. De nem­csak a gyárak, hanem az emberi élet minden ága behódolt a női munkaerőnek. A mai dolgozó nő egyéniségét a mai női divat is kifejezi, mely az ízlé­sest a praktikussal egyesíti. Egyenesen Párizsból, a divatizlés k ishazájából kapja gyönyörű modelljeit a legszebb divatojság, a Párizsi Divat. Egyes szám ára 80 fillér. — Rozgonyinál 6 lap 10­0. gyermek fel­vétel­itél is. — Iskolai menyasszonyi, luxus, vadász és­­­inden más jó saját készítményt) cipőkben közismerten legolcsóbb Hegedűs VI., VasynHy^­ti 33. — Előfizetőink figyelméből Előfizetőink a „Divat Szalont" n évre 3.20 P helyett kedvezményesen 2.60 P-ért kapják kiadóhivatalunk útján. — Az országszerte ismert Kármán Marcel cég, amely 8 év óta a Veres Pálné­ utca 7. sz. alatt árusította el ismerten legelsőrangú angol cipőkellékeit, külföldi bőrö­ket és dr. Scholl lábápolószereit, költözködni volt kényte­len és a napokban foglalta el gyönyörűen berendezett új helyiségét a Piarista­ u. 14. sz. alatt. FŐVÁROS. Meg kell menteni a főváros műkincseit a pusztulástól A legértékesebb festmények és szobrok hivatali szobákban lógnak és raktárakban porosodnak.­­ Felébredt a városi képtár létesítésének terve. Közvetlenül a háború kitörése előtt, 1914 máju­sában, elhatározta a főváros, hogy a tulajdonában levő Kálvin-téri telkeken felépíti a közművelődési in­tézet palotáját és ennek építési, berendezési és felsze­relési költségeire 3.300.000 koronát szavazott meg. A közművelődési intézet magában foglalta volna a fővárosi könyvtárt, a felnőttek szabadiskoláját, a fővárosi képtárt és műgyűjteményének múzeumát. A közművelődési intézet elhelyezése körül nagy vi­ták voltak. Eredetileg a Tisza Kálmán-tér mellett döntöttek és ezt a határozatot a kormány is jóvá­hagyta. A tervek tárgyalásánál a középítési bizott­ság elrentette a Tisza Kálmán-tér további beépíté­sét, mert szerinte ezt a teret csak park céljaira sza­bad felhasználni. Megállapították ekkor azt is, hogy egy kultúrpalotának csak a város központjában van helye. Ez a felfogás győzött és egy újabb köz­gyűlés a Kálvin-tér mellett határozott. Elfogadták az időközben elhunyt Lajta Béla műépítész terveit is, amelyek egy díszes középülettel akarták gazda­gítani fővárosunkat Kiütött a háború, a kormány betiltotta a középítkezéseket és így kútba esett az egész gyönyörű tervnek a kivitele. A kultúrpalotá­ról már nem beszélt senki és a fővárosi könyvtár céljaira időközben megvásárolták a Wenckheim­palotát. A felnőttek szabadiskolája illetékesek sze­rint ezidőtájt nem aktuális, így hát, most csak a főváros elárvult kép-, szobor- és más műgyűjtemé­nyének megfelelő hajlékáról lehet beszélni. Kétségtelen, hogy a lakosság legszélesebb réte­geinek halvány sejtelmük sincs arról, minő értékes gazdag és gyönyörű kép és szoborgyűjteménye van a fővárosnak. És ez a nagyszerű gyűjtemény parla­gon hever, mert megőrzésére nincsenek megfelelő helyiségek. Szinte elképzelhetetlen, amire különben már évekkel ezelőtt nyomatékosan rámutatott a fő­város tanácsa, hogy ezek a muzeális értékű kiváló művek, a legjelesebb világhírű mesterek alkotásai, szétszórtan vannak elhelyezve a füstnek, pornak és rongálásnak erősen kitett hivatalokban, sőt raktá­rakban is rejtőzködik sok műremek. A megőrzésnek ez a módja valóban nem méltó a fővároshoz, mint műgyűjtőhöz. Ez idő szerint a fővárosnak 100 képe van, ebből mintegy 90­0 olajfestmény, a többi grafikai termé­szetű műalkotás. A szobrok száma 110. Ezenkívül a gróf Zichy Jenő hagyatékából a főváros tulajdonába került 300 darab kép, mind külföldi régi mesterek műve. A főváros m­űgyűjteményében képviselve van­nak Barabás Miklós, Munkácsy, Lotz, Székely Berta­lan, Benczúr Gyula, Skurc­zky Döme, Zichy Mihály, Iraskovics Ignác, Mednyánszky László, Telepy Károly, Kelety Gusztáv, Ujváry Ignác (Baditz), Zemplényi Tivadar, Ripp-Rónai József, Stetka Gyula, Márk La­jos, Glatz Oszkár, Bosznay István, Spányik Kornél, Gregu­ss Imre, Mészöly Géza, továbbá ott látjuk a fia­talabb művésznemzedék legjobb alkotásait. A szobor­művek mesterei között is a legkiválóbbak szerepelnek, élükön olyan nevekkel, mint Fadrusz, Stróbl Alajos, Zala György, Kisfaludy-Stróbl Zsiga, Holló Barna­bás, Istók János, Beszédes László, Róna József, Ligeti Miklós, I-Iorvay, Szentgyörgyi, Gárdos, Lányi, Fernes-Beck, Pásztor, Martinelli stb. A Zichy-hagyaték révén a főváros tulajdonosa a legértékesebb régi magyar képeknek, ezek között Kupeczki, Mányoki, idősebb Markó Károly, továbbá külföldi régi mesterek képei, főleg 17-ik századbeli olasz, francia, hollandi, flamand és magyar művek vannak a tulajdonában. Ez természetesen csak rövid, hevenyészett összefoglalása azoknak a művészeti kin­cseknek, amelyek a főváros birtokában vannak és amelyek túlnyomó része hivatali szobákban van el­temetve. Ezeknek a kincseknek rendszeres összegyűjté­sét és állandó kiállítását már másfél évtized óta sürgetik a képzőművészeti körök és Dárczy István polgármestersége idején hivatalos előterjesztést is tett egy városi modern galéria létesítésére. Ennek a galériának lett volna feladata, hogy a jelen és utókor számára tükrözze a magyar képzőművészet küzdel­mes és dicsőséges fejlődését. Nagy művészeti érté­küknél fogva a várostörténeti vonatkozású képek is a nagyközönség és szakemberek elé valók és nem tűrhető, hogy azok raktárakban heverjenek. A gyűj­temények gyarapodása is csak úgy képzelhető el, ha állandó kiállítás keretében láthatók. Pillanatig sem lehet kétséges tehát, hogy a főváros egyik elsőrendű kötelessége a képtár felállítása. Amint azt annak­idején a képzőművészeti tényezők is megállapították, a létesítendő képtár csak akkor gyakorolhat igazi és állandó nevelő hatást a közönségre, ha a város köz­pontjában kap helyet. Ennek a fo­ntos szempontnak a figyelembevételével felmerült korábban az a gondo­lat, hogy a főváros képtárát a Kálvin-tér és Oroszlán­utca között fekvő városi telken megépítik, de szóba­került legutóbb az a terv is, hogy erre a célra meg­szerzi a főváros az Egyetem utcai Károlyi-féle palo­tát, amely megfelelő átalakítással, más külföldi nagy­városok mintájára, a polgármester reprezentácilis helyiségeiül is szolgálna A létesítendő képtár ügyét szóba hoztuk Cserte Dénes festőművész, a fővárosi képgyűjtemény igaz­gatója előtt, aki a következőket mondotta: — A hazai képzőművészetnek vásárlások útján való támogatása több évtizedes nemes hagyománya a fővárosnak. A sok évi kép- és szoborvásárlások anyagában a kiváló művek oly nagy száma gyűlt össze, hogy azok megőrzésének mai módja valóban tarthatatlan. A fővárosnak régen az volt az alap­gondolata, hogy támogassa egyrészt a fiatal tehet­ségeket, másrészt a nyomorba jutott művészeket. Ma az abszolút művészi szempont érvényesül a fésd­város kép- és szoborvásárlásainál. .Pótolnunk kell az abszolút muzeális értékű anyagot,­ de amíg ninc­s képtárunk nem lehet megállapítani, hogy mi kel. A főváros szoborállománya csekély, de általába­n igen jó. Még sok feladatunk van a szoborvásárház terén is. Megfelelő kiállítási helyiségek hiányában mostanában inkább közterekre szánt szoborműveket vásárol a főváros. Ezek a szobrok a köztereken az időjárás viszontagságainak vannak kitéve, holott a múzeumban semmi bajuk sem történik. Tény, hog­y a főváros fokozatos vásárlásaival odajut, hogy már a hivatali szobákban sem tudja elhelyezni a művé­szi alkotásokat. A Buzáth alpolgármester elnöklésé­vel működő képzőművészeti vásárló­bizottságot az gondolat vezérli, hogy létesül a városi képtár és ezért csak abszolút becsű művek vásárlására törek­szik, amelyek aztán méltó módon nyernek ott elhe­lyezést. Ismétlem, hogy a főváros különös tekintettel a képtári gondolatra, kizárólag elismert, stiváró művészek alkotásait vásárolja. A főváros hivatott tényezője elismeri tehát, hogy nem tudják hová tenni a sok művészi értéket. Ez az állapot tarthatatlan. Mentsük meg a főváros kincseit a pusztulástól. A főváros muzeális tevékenységének és politikájának ez idő szerint nem lehet más sürgős feladata, mint az, hogy megnyissa Budapest képtárát közönségünk és az egész kultur­világ számára H. R. — U­tcaseprőgép mely autóalkatrészeket söpött össze. Az autó átalakította az utcát és az utcával együtt átalakította azokat az intézményeket is, am­­­lyek az utcán dolgoznak. Amerika nagy városaiban és nagy útvonalain például nm már jóformán nem a szemetet kell összesöpörni, hanem azokat a hulla­dékokat, amelyek a rengeteg sok autóról válnak­­. Szóval Amerikában most azon gondolkoznak, hogy kitaláljanak egy utcaseprő masinát, amely az utcán elhullott autóalkatrészeket sepri össze. South-Da­kota államban próbálták ki elsőnek ezt az utcaseprő gépet. A State Highway Commission megbízásából Brockings és Huron között megindították az első mágneses tankot, amelynek az a tisztje, hogy­­az utcán elhullatott vasdarabokat és autóalkatrészeket magához vonta. Az utcatisztítógép első és hátsó ke­reke alá egy hét láb széles elektromágnest szereltek. A kocsin ezenkívül egy áramfejlesztő dolgozik. A pró­bák különben remekül sikerültek. A­z első alkalom­mal, amikor a húsz mérföldes úton végigfutott a gép, több mint háromszáz font autyú fémet sepert össze. Amikor megvizsgálták az összesepert holmit, kiderült, hogy a söpredék legnagyobb része szeg. Erről és még egy sereg érdekes dologról számol­t Be dr. Lamotte Károly és dr. Illyefalvy J. Lajos kitűnően szerkesztett statisztikai és közigazgatási folyóirat­­, a Városi Szemle.­­ Márciusban jönnek a kölcsönautóbuszok. közlekedési bizottság legutóbbi ülésén úgy határozot­t, hogy fölhatalmazza az ügyosztályt egy ajánlattev konzorciummal való szerződés megkötésére, ame a szerződésben a konzorcium 24 Rába-autóbuszt enged át két évre a fővárosnak, hogy addig is, amíg a fővá­ros által üzembe helyezendő 100 autóbusz megérke­zik, legyen a mainál nagyobb autóbuszforgalom. A tanács tegnapi ülésén tárgyalta a BékesTv-konzorcium ajánlatát és a szerződés egy pontjának függőben tar­tásával hozzásrllt az ajánlathoz. Most tehát az ügy­osztály az autóbuszüzemre felügyelő bizottság bevo­násával sürgősen letárgyalja a még vitás egy pontot — a részesedésről szólót — és megköti a konzorcium­mal a szerződést. Jól informált helyről szerzett érte­sülésünk szerint két hónap múlva, tehát körülbelül március elején hozzák majd forgalomba a kölcsön­autóbuszok közül az első nyolcat és utána fokozato­san a többit. 13 A küföld humora* FELESÉG: Most én is bubifrizurára vágat­tam a hajam. Már nem csúfolhatnak vén as­szonynak. FÉRJ: Persze hogy nem. Most vén legénynek nézel ki. (Illustration.) * IFJU: Szabad a legközelebbi táncot kérnem­. LEÁNY: De hát nem ismerem önt! IFJU: Akkor hagyjuk ki a legközelebbi tán­cot és vonuljunk egy sarokba vissza. Ott majd megismer. (Vági * SZABÓ: Nem csinálhatok magának addig ruhát, amíg az előbbit ki nem fizette. KUNCSAFT: Addig nem várhatok. (Opinion.) •­ — Azt hallottam, a nézők fütyültek, ami­kor maga a színpadra lépett. — Tévében. Nem­­ volt közönség. (Le tgre.Jt

Next